Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

1973. JŰLIUS 13., VASÁRNAP PEST mentei 'tJChAap Az orvostudomány A LEGKÜLÖNBÖZŐBB MÖ- DON SZÖVI ÁT AZ EM­BER MINDENNAPJAIT. EGÉSZSÉGÜNK LEGFÉL­TETTEBB KINCSÜNK, AZ EMBER ŐSIDŐK ÓTA KÜZD A BETEGSÉGEK MEGELŐ­ZÉSÉÉRT, LEGYŐZÉSÉÉRT, S EHHEZ A LEGKÜLÖNBÖ­ZŐBB ESZKÖZÖKET VESZI IGÉNYBE. A TECHNIKA HA­TALMAS SEGÍTSÉGET NYÜJT AZ ORVOSTUDO­MÁNYNAK IS, EMELLETT AZONBAN NÉLKÜLÖZHE­TETLENEK AZ ÖRÖK GYÓGYSZEREK IS, A NAP­FÉNY, A LEVEGŐ ÉS A VÍZ. MAI TUDONÁNY-TECHNI- KA ROVATUNK EBBŐL A TÉMAKÖRBŐL NYÜJT ÁT OLVASÓINAK ÍZELÍTŐT. Az életmentő művese Mindaddig, amíg az orvostu­domány tökéletes biztonsággal meg nem valósítja a veseátül­tetés bonyolult feladatát, egyetlen megoldás segíthet csak a beteg veséjű embere­ken: a művese alkalmazása. A művesét eredetileg azzal a céllal konstruálták, hogy át­segítse a beteget a veseműkö­dés elégtelenségének krízisén, ideiglenesen kivonja a vérből a káros salakanyagokat, de csak arra az időre, amíg a ve­se újra elláthatja feladatát. A mai művesék azonban már többre is képesek. Sokan van­nak a világon, akik kizárólag a művese rendszeres alkalma­zásának köszönhetik életüket. Ezek a betegek hetenként egy­szer vagy kétszer felkeresik a különleges felszerelésű klini­kát, ahol több órás időtartam­ra rákapcsolják őket a műve­sére, hogy eltávolítsák vérük­Az üdülés „tudománya” SZABADSÁGO T EG YVÉG TÉBEN Az idegrendszer egyensúlya, a testi és szellemi energia megőrzése, a munkaképesség fokozása érdekében szükséges, hogy éVenként néhány hétre kikapcsolódjunk mindennapos munkánkból, megszokott kör­nyezetünkből: üdülni men­jünk. Ám elgondolkoztató, hogy — egy széles körű fel­mérés tanúsága szerint — üdülés után az embereknek csak 50 százaléka vallja ma­gát pihentnek, 30—35 százalé­ka bágyadtságról, fáradtság­ról panaszkodik. Az üdülés „tudományáról” szólva, elsősorban azt kell tudnunk, hogy csupán a leg­alább két hétig tartó kikap­csolódás eredményezhet töké­letes felfrissülést. A szabad­ságidő elaprózásakor a szer­vezetnek nincs lehetősége a regenerálódásra. Hová menjünk? A rossz „hatásfokhoz” az is hozzájárulhat, hogy az üdülni induló tájékozatlan a kivá­lasztott üdülőhely klimatikus tényezőit illetően. Gyakori, hogy a számára hátrányos napsugaras vízközel ún. inger- klímáját választja a magasla­ti környezet nyugtatóklímája helyett. Ismeretes, hogy ma­gas vérnyomásban, szív- és tüdőbetegségben, pajzsmirigy- túlműködésben szenvedőknek semmiképpen nem ajánlhatók az ingerklímájú üdülőhelyek; de még az egészséges emberek mindegyikének sem egyértel­műen. A legtöbben — eléggé hely­telenül — többnyire a nyár idejére tervezik az üdülést. Természetesen sokan vannak, akiknek a napsugárözönös nyári hetek nyújtják a legjobb pihenést, de közel sem any- nyian, mint ahányan nyáron mennek üdülni. Fontos lenne az üdülési ét­rendek revíziója és ésszerűsí­tése is. Elhibázott ugyanis az a szemlélet, amely szerint az üdülés eredményének mércé­je: a felszedett kilók. A pihenést, akárcsak a munkát, jól kell beosztani. Nem helyes egész nap az ágy­ban heverészni, reggeltől es­tig túrázni, de nem ajánlatos az sem, hogy órákat a vízben töltsünk. Az utóbbi főleg a melegvizű fürdőkben szoká­sos, ahol a középkorú vagy az idős — és legtöbbször nem­csak reumás fájdalmaktól, hanem magas vérnyomásban és szívbetegségben is szenve­dő — üdülők órákig áztatják magukat a meleg vízben. Aki így tesz, az ne csodálkozzék, ha fájdalmai fokozódnak, szervezete kimerül, szívének állapota romlik, és lényegesen rosszabb kondícióban tér ha­za, mint az üdülés előtt volt. A foglalkozástól és az élet­kortól szinte függetlenül évi szabadsága idején mindenki­nek szüksége van nappal bő­séges mozgásra, éjjel kiadós alvásra. Az ébresztőórát nem szabad elvinni az üdülésre. A spontán, tehát ébresztés nél­küli felkelés biztosítja legin­kább a biológiai életritmus­nak megfelelő alvásmennyi­séget. Napfürdő — mértékkel A napozás — ha egyébként egészségesek vagyunk —, való­ban jótékony hatású, de ha túlzásba visszük, számos baj okozója lehet. így — különféle egyéb ártalmakon kívül — elő­idézheti a bőr idő előtti örege­dését, erős vörösödését, gyulla­dását. A napozás következté­ben a bőr — két-három órai „lappangási idő” után — elő­ször kisebb-nagyobb mérték­ben kivörösödik, majd néhány nap múlva fokozatosan bar- nulni kezd. Ennek maximu­mát két-három hét múlva éri el, s azután a barna szín né­hány hét elteltével csökken, s rendszerint 6—10 hónap alatt fokozatosan lekopik. Óvatos, naponta egyenlete­sen fokozott napozással anél­kül is lebarnulhatunk, hogy szükségtelenül vállalnánk a bőrgyulladás kockázatát. Vannak, akik különböző nö­vényi anyagok, vegyszerek, gyógyszerek hatására túlérzé- kennyé válnak a napsugarak­kal szemben. Ilyen hatású le­het a gyógyszereik közül az Uttráseptyí, a Luminal, _ a szulfonamidok, a fenotiazin. Előfordulhat, hogy kozmetikai szerekben is vannak olyan al­kotórészek, amelyek előidézhe­tik a fénnyel szembeni túlér­zékenységet. Rúzsos szájjal, festett arccal tehát sohasem szabad napozni! Nem árt jól megjegyezni a fürdés két „aranyszabályát”: felhevült testtel és teli gyo­morral sohase menjünk a víz­be! Elővigyázat a tengerparton Mindazok a tényezők, ame­lyek a tó- és folyóparton be­folyásolják a szervezetet, a tengerparton sokkal erőtelje­sebben fejtik ki hatásukat. A napsugárzást a hatalmas víz­tükör lényegesen fokozza, a szél járás is erősebb a tenger­parton és a légmozgás sós víz­ből álló cseppecskéket visz magával. Az erős szél a szer­vezet hőleadását fokozza, ami az anyagcsere gyorsulását idé­zi elő. Szervezetünkben meg­nő a vörösvértestek száma és vértestéktartalmuk is. A lég­zés mélyül, az étvágy javul. Bizonyos idő szükséges ah­hoz, hogy alkalmazkodni tud­junk a tengerparti klímához. Ingerlékeny idegrendszerű em­berek sokszor hetekig álmat­lanul hánykolódnak ágyukban éjszaka, és fejfájástól szenved­nek nappal a tengerparton. A víz, a napfény és a leve­gő helyes adagolása sokolda­lúan erősíti, edzi szervezetün­ket, de az üdülés örömeivel való visszaélés súlyos ártalmak forrása lehet. Sz. A. bői az anyagcsere káros ter­mékeit, A rendszeres klinikai kezelés közötti időszakokban normálisan végezhetik mun­kájukat, állandó jelleggel be­épített csatlak ózó csövekkel fő vénáikban és artériáikban. A művesével való kezelés azon alapul, hogy a vérben felhalmozódott mérgező anya­gok egy celofánhártyán ke­resztül átszűrődnek a hártya másik oldalán keringő mester­ségesen összeállított oldatba. Üjabban olyan kisméretű mű­vesék kifejlesztésén fáradoz­nak a kutatók, amellyel a be­tegek otthonukban maguk is elvégezhetnék a rendszeresen ismétlődő kezelést. Addig is, míg ez megvalósulhat, a bete­gek — a képen látható mó­don — a műveseállomások rendszeres „vendégei” kell le­gyenek. Gyógyító hipnózis Alhnlmuzúsa szélesebb körű tehetne Évezredek óta szerepel az emberiség szótárában a hip­nózis szó. Misztikus csodának tartották, s a misztikum még ma sem oszlott el teljesen. Dr. Mészáros István, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa két évtizede foglalkozik a hipnó­zissal. Az ő segítségét kértük annak tisztázására: mi a hip­nózis? — A pszichoterápia egyik alapvető eszköze. 1V2. GUI és M. Brenman amerikai tudósok pszichológiai oldalról próbál­ták megközelíteni a kérdést. A hipnózis problémája már Pavlovot is foglalkoztatta» Pavlov részleges alvásnak tar­totta a hipnózist, olyan álla­potnak, amelyben úgynevezett őrpontok segítségével tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Valóban létezik ilyen állapot, gondoljunk csak az anyára, aki alszik ugyan, de kisgyer­meke minden rezdülésére fel­ébred. A részleges alvás azon­ban nem azonos a hipnotikus állapottal. Pavlov korában a tudomány még nem adott le­hetőséget néhány idevágó kér­dés tisztázására. 1 Figyelemre méltó azonban, hogy Pavlov már tudományként vizsgálta a hipnózist. A hipnózis lényegé­re még ma sem sikerült meg­nyugtató választ adni, de annyi bizonyos, hogy szigo­rúan fiziológiai folyamatokhoz kötődik, nincs benne semmi csodálatos, túlvilági. Akarati ráhatás A hipnotikus állapot létre­hozásának egyik eszköze a szuggesztió, az akarati ráha­tás, befolyásolás. „Helyezd rá kezedet, hogy karjának jáj- dalmát csillapítsd, s mondd, hogy a fájdalom megszűnt”. — Ez a mondat egy egyipto­Az infarktus Nyugalom, nyugalom és me­gint csak nyugalom — ez mindig elengedhetetlen köve­telménynek számított az in­farktus gyógyításánál. Dr. Cejtlovszkij páciensei között mindenféle szívbeteg akad, a csekély szívbántalomból lába­dozóktól a szívizominfarktus­ban szenvedőkig. Ám szó szerint néhány napba telik csupán, és mindnyájan újra járni kezde­nek, sőt később még futni is tudnak. Mesterséges szívbaj Hogyan? Futni? — csodálko­zik ’az olvasó. És itt kell meg­magyarázni, milyen betegekről van szó Szemjon Jefimovics páciensei — kutyák, szívbajuk pedig nem magától fejlődött ki, hanem műtétileg idézték elő a permi Orvostudományi Intézet központi tudományos kutatólaboratóriumának pato- fiziológiai osztályán. A cteno- cardia és az infarktus teljes tudományos értékű modelljeit „hozzák létre” itt, ami a fizio- iógusoknak módot nyújt arra, hogy figyelemmel kísérjék a súlyos szívbetegek fejlődését és módszereket dolgozzanak ki megelőzésükre és hatékony gyógyításukra. Sz. J. Cejtlovszkij M. R. Mo- gendovics professzor tanítvá­nya. E tudós neve jól ismert az orvostudomány világában Nevéhez fűződik azoknak a reflexeknek ' a felfedezése, amelyek segítségével az agy ál­landó kapcsolatot tart az iz­mok és a belső szervek között, és módosíthatja az életfontos­ságú szervek egész rendszeré­nek működési rendjét. Az izmok nem csupán fizikái munkát végeznek, hanem egy­úttal sajátságos érzékszervek is, amelyek jelzést adnak az 'agynak működésükről. Régen kimutatták már, hogy az em­beri szervezet óriási potenciális lehetőségekkel rendelkezik. Ezek ideig-óráig szunnyadnak, míg bizonyos körülmények kö­zött működésbe nem lép az akarat rugója. Védekezés a túBterhelés ellen De térjünk vissza dr. Cejt­lovszkij infarktus-eseteire. Épp az ő kísérletei igazolják az em­lített elméleti feltevéseket. A fiziológiai funkciók mutatóit egyidejűleg regisztráló korsze­rű készülék kimutatta, hogy a betegségek súlyos időszakában a szív épp a reflexek segítsé­gével csökkenti az izomzat ak­tivitását, mintegy védve magát a túlterheléstől. Mihelyt azon­ban elmúlt ez az időszak, újra megélénkül az izmok tevé­kenysége. A mesterséges infarktusokra Cejtlovszkij nem tért rá rög­tön. Kezdetben mesterséges stenocardiát, jelentéktelen szívsérüléseket idézett elő az állatokon. A kutyákat hosszasan készí­tik elő a műtétre. Némelyikük­kel fokozott igénybevétellel járó edzéseket tartanak külön­leges pályákon, amelyek segít­ségével az állatok futásának gyorsaságát és időtartamát szabályozzák. Másokat pedig . szűk ketrecekben tartanak, amelyekben a mozgás lehetősé­ge igen korlátozott. Futás — műtét után Mihelyt az állatok magukhoz térnek a műtét után, mozgás­ra ösztönzik őket. Megváltozik az edzőpályákon végzett munka rendje, megfigyeléseket végeznek arra vonatkozólag, hogyan reagál az olyannyira különböző fokú megterhelésre azoknak a kutyáknak a szive, amelyek előzőleg edzéseken vettek részt és azoké a kutyá­ké, amelyek csekély mozgással járó életmódot folytattak. — És mi következik mind­ebből? — kérdezem tréfásan Szemjon Jefimovicstól. — Mindnyájan elfuthatnak az infarktus elől? — Minden azon múlik, mi­kor kezdenek futni és milyen gyorsan — feleli a tudós. Feltárni az infarktus idején a szervezetben végbemenő fo­lyamatokat, megállapítani, mi­kor a legcélszerűbb a gyógyí­táshoz aktív mozgást alkalmaz­ni — ezért folynak ezek a kí­sérletek. mi papirusztekercsen olvas-i ható és a módszer alkalmazá­sának első írásos dokumentu­ma. A ráhatás alapja az em­beri természetnek egy közis­mert vonása: érzékenyek va­gyunk. Befogadjuk, vagy el­utasítjuk a külvilági hatáso­kat, de mindenképpen érzéke­nyen reagálunk rájuK. Érzékenyen reagálunk a különféle emberi magatartá­sokra is. Izgatottá válunk, ha a környezetünkhöz tartozókat íeldúltnak, haragosnak, elke­seredettnek látjuk, s a többiek jókedve is könnyen átragad ránl?. Érzékenyek vagyunk az emberek véleményére is és hajiunk annak elfogadására. Ilyenkor érvényesül beszélge­tő partnerünk gondolati ráha­tása. Ha pedig az észérvek ke­vésnek bizonyulnak, a part­ner egyénisége, szuggesztivi- tása „segít” a hatás elérésé­ben. •. Az ellazulás állapota A hipnotizálás folyamatá­ban, akarati ráhatás következ­tében az ember sajátos, ella­zult állapotba kerülhet. En­nek az állapotnak létrejötté­ben nagy szerepet játszik egy ismétlődő, monoton inger. Ilyennel gyakran találkozunk a köznapi életben is. Bódult állapotba kerülnek az autó­vezetők, ha hosszú ideig haj­tanak szürke, nyílegyenes, egyhangú sztrádán, ahol órá­kon keresztül egyforma inge­rek érik őket: nem látnak mást, mint az aszfaltcsíkot, nem hallanak mást, mint az elsuhanó autók zaját. Ezért szoktak rádiózni, beszélgetni, rágógumit rágni, dohányozni vezetés közben. Ernyedt állapotba kerülhe­tünk akkor is, ha például Mo­zart Kis éji zenéjét hallgatjuk. Itt azonban egy másik jelen­ség is érvényesül: ki tudjuk kapcsolni a külvilág egyéb ingereit, hogy még inkább át­adjuk magunkat — jelen esetben — a zenének. Ez történik azzal a koncertláto­gatóval is, aki behunyt szem­mel hallgatja a zenét, hogy a látás se ossza meg a figyel­mét. Mindent megoldó varázsszer? Ezeken a jelenségeken, az emberi természetnek e voná­sain és hajlandóságain alapul a hipnózis, amelyet világszer­te alkalmaznak a gyógyítás­ban. Az idült alkoholisták el­vonókúrája például azon ala­pul, hogy különböző gyógy­szerek segítségével undorér­zést keltenek a betegben az al­kohol iránt. Ez a jelenség azonban nemcsak gyógyszer­rel, hanem hipnózissal is elő­idézhető. A nálunk alkalmazott elő­készítés a fájdalom nélküli szülésre ugyanezen alapul, csak nem hipnotikus, hanem éber állapotban: az anyát megtanítják arra, hogy ne a fájdalomra figyeljen, hanem a megfelelő légzésre. Mészáros doktor hangsú­lyozza : a hipnózis nem min­dent megoldó varázsszer. Még­is jóval szélesebb körben al­kalmazható, mint gondolnánk. Jelenleg ugyanis nálunk szin­te csak ideggyógyászok alkal­mazzák. Varga Zsuzsa Radioaktivitás az egészség szolgálatában Az emberi szervezet össze­sített radioaktivitásának meg­határozására szolgáló kame­rát szerkesztettek az Orvosi Radiológiai Intézetben. Az emberi szervezet radioaktivi­tása jelentéktelen: egy fosz­forral bevont mutatójú karóra sugárzásának körülbelül ez­redrésze. Egyes szervek radio­aktivitásának mérésével vi­szont teljes kép alkotható az illető szerv állapotáról és az ember általános közérzetéről is. Az új vizsgálati módszert a diagnosztikában alkalmaz­zák.

Next

/
Thumbnails
Contents