Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
4 ‘“'•üMirlap 1973. JÚLIUS 15., VASÄRNAP A népi tánc ünnepe Megkezdődött a IV. nemzetközi szakszervezeti fesztivál Az idei IV. nemzetközi szak- szervezeti néptáncfesztivál eseménysorozatát szombaton nyitották meg a szegedi Széchenyi téren. A több mint egyhetes programon részt vevő csoportok, igazi ünnepi hangulatot teremtve, népviseletben, menettánccal vonultak a belváros utcáin át a Széchenyi térre. A zászlódíszbe öltözött tanácsháza előtt felsorakozott csoportokat az épület erkélyéről úttörő harsonások a fesztivál szignáljának eljátszásával köszöntötték. A külföldi együttesek tagjai néhány perces rövid műsorral mutatkoztak be a nagyszámú közönségnek. A fesztiválon részt vevő együttesek a zsűri döntése alapján a SZOT nagydíját, Szeged város arany-, ezüstös bronzpapucsdíjait — a híres szegedi papucs ötvösművészeti máséit és egyéb díjakat nyernek majd eL Minden este a közönség is szavazhat a folklórverseny előadásain a legjobbnak tartott együttesre. E szavazatok alapján adják majd ki a közönségdíjakat. Együttműködés és összefogás AZ ORSZÁGBAN ELŐSZÖR Pest megyében: néhány héttel ezelőtt ezzel a címmel számoltunk be egy szerződés aláírásáról. A szerződést a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a megyei tanács kötötte. Hogy mi volt benne az új? Már a tárgya is: a megállapodás a közművelődésre vonatkozott. Tartalma pedig a két intézmény együttműködését szabályozta. A gödöllői egyetemen, mint ismeretes, rendkívül élénk a kulturális élet. Az 1700 hallgatónak közel egyh armada vesz részt a sokféle öntevékeny művészeti csoport munkájában. Ez a tevékenység természetesen nemcsak a hallgatók önművelése és nevelése miatt fontos. A különféle művészeti csoportok, körök és klubok munkájának hatása jóval túlterjed az egyetem falain. Az egyetemistákat jól ismeri a járás és a megye falvainak lakossága. Nemegyszer találkoztak már művelődési házak színpadain, bemutatókon és kiállításokon. MINDEDDIG azonban ez a falvakban végzett kulturális munka nem volt elég tervszerű és céltudatos. Az egyetem falai közül kilépő fiatalok falusi szereplése nem épült be eléggé szervesen a tanácsok művelődési munkájába, nem segítette olyan hatékonyan a feladatok megvalósítását, mintha a munkát jó előre összehangolták volna. Az egyetem és a megyei tanács néhány hete aláírt szerződése a munkának éppen ezt az összehangolását szolgálja: tervszerűbbé teszi a hallgatók részvételét a falusi közművelődésben. Aki figyelemmel kíséri a közművelődés helyzetét és változásait, észrevehette, hogy bár ez a szerződés tényleg páratlan és egyedülálló, hiszen hasonlót az egyetem és megyei tanács nálunk még sohasem kötött, mégsem véletlenül született meg. Amióta aláírták a fontos szerződést, egyre több hasonló tartalmú és szándékú törekvéssel találkozhatunk. A megállapodás lényege a népművelő munka összehanfolása. Az aláírás óta eltelt idő azt bizonyította, hogy ez a szándék, az erők összefogásának ez az igénye ps akarata egyre általánosabbá válik. NAGY SZÜKSÉG VAN ERRE. Ha ugyanis megvizsgáljuk a falvak kulturális életét, gyorsan kiderül, hogy a köz- művelődésben közreműködő erők tevékenysége a mindennapi munkában szétforgácsoló- dik. Éppen ez a további fejlődés egyik nagy akadálya. Vagyis nem mindig és nem mindenütt az a baj, hogy a továbblépés feltételei hiányoznak. Nagyon sok helyen megvan az ehhez szükséges erő és energia, pénzben, tárgyi feltételekben és hozzáértő, lelkes emberekben is. Az összehangoltság és az összefogás zavarai miatt azonban ez az energia valahogyan, és jórészt majdnem nyomtalanul, elvész. Gondoljunk például a termelőszövetkezetek úgynevezett kulturális alapjára. Nem kevés pénz ez. Csakhogy ez a nem kevés pénz, amely igen sokat jelenthetne minden falu köz- művelődésének fejlesztésében, gyakran éppen kulturális szempontból válik értéktelenné: az illetékesek egész egyszerűen más célokra fordítják. A KÖZMŰVELŐDÉS új erőfeszítéseiről, az erők összefogásának egyre határozottabban megmutatkozó szándékától ilyen tekintetben is sokat várunk. A helyi tanácsok önállóságának növekedésével és az új közművelődési elképzelésekkel együtt ugyanis ezek a törekvések kilépnek a nem teljesült vágyak és álmok köréből. A közművelődés új működési rendje mindezt — nem a legszebb kifejezést használva — intézményesíti. Nemcsak arról van szó, hogy a helyi tanácsok hivatali hatalmukkal támogatják a népművelés erőinek összefogását — a legtöbb helyen eddig is így volt —, hanem nagyon fontos szervezeti változásokról is. A jövőben például egy-egy falu kulturális, közművelődési tervét nem a művelődési háznak egyedül, hanem az iskolával, a termelőszövetkezettel és a témában érdekelt más szervekkel együtt közösen kell elkészítenie. Ilyen körülmények között abban is változik majd a helyzet, hogy a termelőszövetkezetek miképpen használják fel a kulturális alapot. Az erre vonatkozó beleszólás és kritika ezután már nem „kivülről” érkezik. Minden, ez is, az együttes döntéstől függ majd. AT ÜJ MŰKÖDÉSI REND természetesen nem alakítható ki egyik napról a másikra. Lépésről lépésre kell előreha- jadnunk. De előkészítéséhez már most hozzáfoghatunk. Nagyon hasznos és fontos lenne például, hogy a művelődési házak, az iskolák és a termelőszövetkezetek olyasféle szerződéseket, kössenek egymással, mint. a gödöllői egyetem és a megyei tanács. Néhány Pest megyei községben már meg is kezdődött az ezirányú munka. A művelődési ház és az iskola- együttműködése például kiemelkedően szép eredményekkel járt Bagón, Kartalon, Ver- segen és Túrán. Még alig fejeződött be a népművelés idei évadja, s már több helyen hozzáfogtak az új évad előkészítéséhez. Nagyon jó lenne, ha az új tervek minél több helyen már az együttműködés és az erők összefogásának szellemében készülnének. ökrös László TV-FIGYELO irodalomból Tabl László, a Fortélyos asszonyok című tv-játék írója. Rózsahegyi György rajza Szerencse. Az elmúlt két napban a vidám, szórakoztató műsorok játszották a főszerepet. Csütörtökön Tabi László vitte a szót három kis darabjával, pénteken — abból az alkalomból, hogy éppen 13-a volt — mindannyiunk szerencséjének legfőbb hazai kovácsa, a Lottóigazgatóság örvendeztetett meg egy jól sikerült kabaréval. Tényleg jó volt ez a szerencse forgandóságát vizsgáló ösz- szeállítás. A Carmina Burámétól Heltai Jenőn át egészen Alfred Besterig, az amerikai tudományos-fantasztikus irodalom jeles képviselőjéig vitt el a műsor. És itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nemcsak azért, mert Bester világhírű novellájának kiválasztása — Az évkönyv a science fiction egyik remeke — önmagában is jellemzi Lugossy Zsuzsa szerkesztésének kivételes igényességét. Azért is meg kell állnunk, mert nálunk ez volt az első eset, hogy a divatos sci-fi a kabaréban is helyet kapott. Ez megörökítésre érdemes tény. Egyrészt a műfaj népszerűségét, másrészt megállíthatatlan térhódítását példázza és bizonyítja. Igaz viszont, hogy — és ezt már sajnálattal kell említenünk — Kárpáti György egyébként minden tekintetben dicsérendő rendezése teljesen megváltoztatta az eredeti novellát. Bester írásában ugyanis a titokzatos figura, akivel a fiatal pár olyan különös körülmények között találkozik, robot. Tehát gép. A tv-válto- zatban viszont valami misztikus, földöntúli alak, afféle régimódi csodatevő volt, aki úgy távozott a színről, mint az ég küldötte: beleolvadt a környezetbe, a falakba és a bútorokba. Világos, hogy ezzel a novella jelentése változott meg. A feldolgozásból kimaradt a lényeg, annak érzékeltetése, hogy a különös figura nem a Bibliából, hanem a tudományos-fantasztikus való. Nők. Hiába a több ezer éves irodalom minden erőlködése. Sohasem fogjuk megtudni, milyenek a nők. Nincs képlet, amely tündéri változékonyságukat rögzíteni tudná. Természetesen nem képes ennek a képletnek a felrajzolására Tabi László sem, bár el kell ismernünk, hogy fontos adalékokat mond hozzá. No, persze, nem a képlethez, hanem a nők változékonyságának kiismerhetetlen természetrajzához. Aki tehát a Fortélyos asszonyok című Tabi „trilógia” három hősnőjének, a 20 éves Anikónak, a 30 éves Anniénak és a 40 éves Annának a sorsá- ból-alakjából valamiféle általános tanulságot kísérelne meg levonni, reménytelen feladatra vállalkozna. De ez esetben fütyülhetünk is az egyébként sem hasznosítható tanulságra. Fontosabb, hogy a fordulatos játékok jól mulattattak. Különösen a legjobb, a meghökkentően érdekes harmadik, a 40 éves Anna története. A három izgalmas nőalakot három kitűnő színésznő, Su- nyovszky Szilvia, Dómján Edit és Békés Itala mutatta be. Mellettük a közreműködő, jóval szimplább és áttekinthetőbb férfiak — Ráday Imre Somogyvári Rudolf, Fülöp Zsigmond és Tordy Géza — nagymértékben háttérbe szorultak. juk a falvak kulturális életét, gyorsan kiderül, hogy a köz- művelődésben közreműködő erők tevékenysége a mindennapi munkában szétforgácsoló- dik. Éppen ez a további fejlődés egyik nagy akadálya. Vagyis nem mindig és nem mindenütt az a baj, hogy a továbblépés feltételei hiányoznak. Nagyon sok helyen megvan az ehhez szükséges erő és energia, pénzben, tárgyi feltételekben és hozzáértő, lelkes emberekben is. Az összehangoltság és az összefogás zavarai miatt azonban ez az energia valahogyan, és jórészt majdnem nyomtalanul, elvész. Gondoljunk például a termelőszövetkezetek úgynevezett kulturális alapjára. Nem kevés pénz ez. Csakhogy ez a nem kevés pénz, amely igen sokat jelenthetne minden falu köz- művelődésének fejlesztésében, gyakran éppen kulturális szempontból válik értéktelenné: az illetékesek egész egyszerűen más célokra fordítják. A KÖZMŰVELŐDÉS új erőfeszítéseiről, az erők összefogásának egyre határozottabban megmutatkozó szándékától ilyen tekintetben is sokat várunk. A helyi tanácsok önállóságának növekedésével és az új közművelődési elképzelésekkel együtt ugyanis ezek a törekvések kilépnek a nem teljesült vágyak és álmok köréből. A közművelődés új működési rendje mindezt — nem a legszebb kifejezést használva — intézményesíti. Nemcsak arról van szó, hogy a helyi tanácsok hivatali hatalmukkal támogatják a népművelés erőinek összefogását — a legtöbb helyen eddig is így volt —, hanem nagyon fontos szervezeti Már csak az öregekben élt a ritmus A berceli láncok feltámadása Még tavaly, dr. Kurt Petter- man, az NDK táncarchívumának vezetője, aki egyben az UNESCO tánctanácsának is tagja, filmre vette Ceglédber- celen a helyi nemzetiségi hagyományra épülő Berceli lakodalmas táncanyagát, amely már csak az idősebb nemzedék „lábában” él. Ez után a sikeres fellépés után a táncügy holtpontra jutott a községben: jórészt anyagi okok miatt a 60—70 tagú alkalmi csoport további szereplésére nem volt mód. Megjött a segítség Pedig a német nemzetiségi táncanyag értékét és a táncosok tudását mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy tavaly a soproni nemzetiségi néptáncfesztiválon úgy lőttek másodikak, hogy az első helyezett soroksári együttes műsora is berceli táncokból áll. Az idén a Pest megyei Tanács jelentős anyagi segítséget adott a tánccsoportnak. Most már fejleszteni tudják a ruhakészletet, lehetőség nyílt arra is, hogy szakember irányítsa a csoport munkáját, próbához pedig a Dózsa György Művelődési Ház ad helyiséget. A mentőakció a huszonnegyedik órában indult, hisz az öregekkel fokozatosan kihalt volna az értékes kultúra. ÉpEmlékkiállítás Bállá Károly halálának 100. évfordulója alkalmából nyílt állandó kiállítás a nagykőrösi Arany János Múzeumban. A környék homokos talajának hasznosításáért ő kezdeményezett először erdő- és szőlőtelepítést. A rossz futóhomokon kiváló eredményeket ért el már a múlt század közepén. A kiállítás bemutatja Bállá Károly életművét, valamint a vidék ismert szőlő- és bortermelő eszközeit. A képen egy 1848- ban készült szőlőprés látható. Gárdos Katalin felvétele pen ezért a legfőbb cél, hogy a fiatalok is kapjanak kedvet a tánchoz, vegyék át és őrizzék tovább az ősi hagyományokat. Ennek jegyében rendezik ősszel, november 4—7. között a berceli napokat, melynek programja most van kialakulóban. Az első napon a nemzetiségi népi táncosok mutatnák be műsorukat. A tervek szerint a solymáriak és a pi- lisvörösváriak vendégjátékára is sor kerül. A második napon rendeznék a német nemzetiségi konferenciát. A harmadik napon nemzetiségi kórusok, a negyediken a nemzetiségi fúvószenekarok adnának ízelítőt tudásukból. A berceli napoktól függetlenül tervezik még a nemzetiségi kultúra különféle tárgyi emlékeinek gyűjtését, és idővel az- anyag kiállítását is. Ifjúságcentrikusság Mindezek csak egy részét adják a helyi művelődési ház sokirányú tevékenységének. Klubok, szakkörök formájában oldották meg a rétegnépművelést. Míg 1971-ben csak a dalkar működött, ma már ezenkívül film-, kézimunka-, fotókör és az úttörő birkózók csoportja tömöríti a fiatalokat. Az ifjúságcentrikusság egyik éves bizonyítéka, hogy most készül 60 ezer forintos beruházással az új ifjúsági klub. A klubok és a művelődési ház felszerelésére tavaly 50 ezer forintot költöttek. Rendezvények egész sora ad lehetőséget a kulturálódás- ra és a szórakozásra: filmvetítés, hangverseny, színházi előadás, fővárosi művészek előadóestje, valamint báb- és mesefilmműsor gyermekeknek, akiket a Csinn-bumm cirkusz népszerű bohócai is meglátogattak már. Könyvtár áll az olvasni vágyók rendelkezésére. Szabad idő — hasznosan Szeptembertől itt tartja majd minden ünnepélyét és rendezvényét a helyi iskola. Ősztől előadássorozat keretében „tájol” a kecskeméti Katona József Színház. Erre bérletek is kaphatók. Szintén az átmeneti évszakban kezdi meg működését a képzőművészeti és a szabás-varrás csoport. Mindkettő iránt nagy az érdeklődés a helybeli fiúk és lányok-asszonyok körében. Tánccal kezdtük, varrással fejeztük be. A korántsem teljes lista is azt bizonyítja, hogy a községben nyílik elég mód hasznosan eltölteni a szabad időt. D. G. G. Házasságok korengedéllyel UTAK A CÉLHOZ O Az! iroda falvédőjén barna üveglap lóg, amelyről egy tiszta tekintetű kisfiú képe mosolyog vissza. A felvételt fehér festékkel megrajzolt kecses mintákkal kerítette körül valaki. A kisfiú arca komolyságba merevült, két kezével egy általános iskolai olvasókönyvet tart a lencse felé. Ám abban a távolságban és abban a szögben, ahol néhány esztendeje a fotográfus ügyködött, most egy fényesre lakkozott íróasztal áll, s mögötte ott ül Tóth Mi- hályné, a kisfiú édesanyja, a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ elnökhelyettese. NEHÉZ ESZTENDŐK Akkor hát lássuk a múltat... — Egyedül nevelt anyám, férfi nem volt a háznál, a legnehezebb munkát is kettőnknek kellett végeznünk. Nagyon sokat vállaltunk ... Tizenöt esztendős koromban otthonról, Zsámbokról jártam a Hatvani Cukorgyár célgazdaságába dolgozni. Summás voltam; este hoztak, reggel vittek bennünket a földekre. Nyolcadik osztályig kitűnő tanuló voltam, fel is vettek az aszódi gimnáziumba, de anyám nem engedett el, félt, hogy nem tud mindent megadni nekem a tanuláshoz. Ennyiből is érti mindenki: szegények voltunk. A leendő férjem akkor a Gödöllői Állami Gazdaság dányi földjein dolgozott, mint traktoros. Huszonhárom éves volt. — Neki már az édesanyja sem élt, a nővérénél lakott. Igazi otthonra volt szüksége. Elhatároztuk: összeházasodunk. Nekem korengedély kellett, s tizenhét esztendős koromban, 1955. november 14-én ott, Zsámbokon megtartottuk az esküvőt. Anyám örült, mondogatta is, hogy végre férfi került a házhoz. Nem úgy indultak, hogy lett volna valamijük is. Meg kellett fogni a pénzt, 8—10 hold földön is elvállalták az aratást, hogy legyen egy kis búza a kamrában. — Manapság már könnyebb a fiatal házasoknak, hiszen —■ főként faluhelyen — egy fél vagyont összehordanak a rokonok. Mi is legalább két paplant pakolunk fel, ha meghívnak valahová. Akkor csak egymásnak * örülhettünk. Anyám sok mindenben segített. Megmutatta, hogyan Ijell ügyesen spórolni, szólt, amikor a tüzelőt kellett megvenni... TEHERPRÓBA Céljuk volt, nem is kicsi. Otthont akartak alapítani. Néhány esztendő múltán telket tudtak vásárolni a faluban, aztán megint eltelt egy kis idő, s elkezdődhetett a házépítés. — 1961-ben felépült a házunk. Magunk raktuk fel, OTP-kölcsönt sem vettünk igénybe. Közben, hogy ki ne felejtsem, 1959-ben fiúgyermekünk született. Most végezte el a nyolcadik osztályt, s rövidesen gépipari tanuló lesz Vácott, a szakközépiskolában. Ahogyan visszaemlékezem, igazán érett házasok, egymás értékeit megbecsülő. és egymás értékeire büszke emberek a gyerek világra jötte után lettünk. Amíg épült a ház, mindketten tanultak, s tudásszomjuk a mai napig sem csillapodott. Tóthné kereskedelmi technikumot végzett, és leérettségizett, most meg a felsőfokú kereskedelmi tanfolyamra jár. Azelőtt megszerezte a gyors- és gépírói képesítést. (Emiatt minden másnap Budapestre utazott, s csak éjszaka egy óra körül keveredett haza.) Férje jelenleg művezetői tanfolyamra jár. Sorolhatnánk még tovább ... mindketten megismerték az éjszakai tanulás akaratpróbáját. — A gyerek mellett csak éjszaka jutott idő mindenre. De ne vágjunk a történet elébe. Férjem beteg lett a traktortól, az állandó rázás meg a nagy zaj miatt. Ott kellett hagynia a gazdaságot. Budapesten helyezkedett el a 2-es számú Építőipari Vállalatnál. S hogy elszállt az idő: ennek már tizenöt esztendeje. Jómagam tizenhárom éve vagyok az ÁFÉSZ-nél. Hamarosan beláttuk, hogy az a legokosabb, ha közelebb kerülünk a munkahelyünkhöz. így határoztuk el, hogy Gödöllőre költözünk. A Szabadság téri lakótelepen vásároltunk OTP- öröklakást. SKODA S—100 Családi életük példás, gyermekük jó körülmények között nőtt fel, s néhány esztendő múlva szakma lesz a kezében. — Nagyon szerettük a falut, most is el-eljárogatunk még, a rokonaink jórészt ott élnek mind. Azt a házat pedig már nem sajnáljuk, mert ez a lakás jobb. Vásároltunk egy autót is, Skodát, jogosítványom viszont csak nekem van, a férjem idejét a munka mega tanulás mind elveszi. Néha elgondolom, hogy tizennyolc évvel ezelőtt nulláról indultunk. Ha el akartam menni Tóalmásra fürdeni a tóhoz, valahonnan kölcsön kellett kérnem egy kerékpárt. Most meg én vezetem az autót! Ennyi a história. A tiszta tekintetű kisfiú története is benne van. A gödöllői Agrártudományi Egyetem szigorú épületének több mellék- és hátsó lépcsőjét végigjárva, sok kanyargós folyosóján végigkopogva jutottam el az irodáig, ahol megtaláltam a különös történeti Szlenicskó Editet, az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint: Róth Lászlónét. Kora e
