Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

I 1973. JÚLIUS 15., VASÁRNAP ““k/CmHop 5 Rusztikus bútorok Vecsési kézszárító Mongóliának Karácsonyra arcmasszírozó A munka- és üzemszervezés­nek gyökeresen más feladatai vannak az ipari szövetkezetek életében, mint a nagyvállala­tok rpindennapjaiban. A vecsé­si Ferroelektrika Szövetkezet elnöke, Császi Sándor így be­szél erről: — A munka- és üzemszerve­zés szövetkezetünknél elsősor­ban a pontosabb munka- és anyagnormák kidolgozását je­lentette. Ezenkívül bérgazdál­kodásunk segítőtársa a számí­tógép. Ennek köszönhető, hogy az egy főre eső 27 ezer 700 forint béralap, a tervtől mindössze 11 forinttal tért el. Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron sikert aratott a vecsési Ferroelektrika. A két iparművész tervezte falburko­lót a találmányok pavilonjában állították ki. A „Polifa” való­ban esztétikus, hasonló a fa­mozaikhoz, olcsó és praktikus. Sorozatgyártását most kezdték meg, s a július végi szegedi ipari vásáron ismét bemutat­ják. — Asztalosrészlegünknek azonban nemcsak ez lesz az idei újdonsága. Tóth Ferenc formatervező — aki egyik al­kotója a „Polifának” — s Kor­da István belső építész segítsé­gével speciális kis sorozatú bú­torok készítésébe fogunk. Míg a faburkolatból a negye­dik negyedévben már néhány ezer négyzetmétert gyártunk, addig első bútorainkkal az Otthon ’73-on jelentkezünk. — A tervek nemrégiben ké­szültek el, hátravan még — hogyan lehet ezeket legyárta­ni. A bútorokból exportra le­hetne szállítani — mondja Tóth Ferenc. — A vázlattervek még csak egy ülőgarnitúráról készültek el, de lesz kanapé, fotel is. Lé­nyegük: rusztikus stilus á he­lyi téchnoíógiai lehetőségek­kel — ismerteti az elképzelé­seket Korda István. Az asztalosrészleg benne van még egy hármas együttműkö­désben is — a Budapesti Jár­mű Szövetkezettel és a Medi­corral közösen készítik az egészségügyi kocsikat, s ez évente kétmillió forintot je­lent. — Festőüzemünk bérmunkát végez különböző szövetkeze­teknek, vállalatoknak. Elektro­mos részlegünk termékei jól ismertek: hajszárítóból évente százezer darabot gyártunk, s ma már szállítunk belőlük Bulgáriába is. Kézszárítóinkat Mongóliában is ismerik. Elekt­romos hajsütővasból 50 ezret készítünk. Karácsonyra ismét újdon­sággal jelentkezünk — délután volt, odakint hőség. Editen fehér köpeny, rövid, barna haja fáradt hullámok­ban hull arca két oldalára. Lassan beszéli el történetét. KIUTASÍTÁS — Egy esztendeje még Vil­lányban jártam a mezőgazda- sági szakközépiskola második osztályába. Akkoriban ismer­kedtem meg Róth Lászlóval, aki Villányban lakott. (Én a közeli Márok községből jár­tam be az iskolába.) Laci ab­ban az esztendőben otthon volt, mert egy évet halasztott az egyetemről. A gyakorlata nem felelt meg. Átlagismeretség volt — ahogy mondja —, egyikük sem gondolta, hogy kapcsolatuk ko­molyra válik, s rövidesen együtt próbálják ki a sanyarú önállóságot. — Megszerettük egymást, s erre pecsétet akartunk. Es­küvőről nem esett szó, azt be­széltük meg, hogy eljegyezzük egymást. Laci annak rendje- módja szerint eljött hozzánk Márokra, és megkérte a keze­met. Elutasították. Amikor el­ment, apám engem is elzavart, azzal, hogy többet a szeme elé ne kerüljek. Dacból csi­nálta, mert én előzőleg beje­lentettem szándékunkat, de akkor megvert. Persze, senki nem akadt, aki befogadott elektromos arcmasszírozó- val. Készülünk még elektromos párna és takaró gyártására is. Vasipari üzemünkben külön­böző alkatrészek készülnek, részben a Medicornak, részben pedig elektromos részlegünk­nek. Míg tavaly 33 millió fo­rintot termelt a szövetkezet, idei tervünk 38 millió — tájé­koztat az elnök. 1975-ig a beruházási összeg javál gépekre fordítják, az­után pedig megkezdődik az új, a központi telephely építése, mivel ma még szétszórtan dol­goznak a részlegek. T. E. Dínnyefa Felfelé futtatott sárgadiny- nyét nevelnek fólia alatt a Kertészeti Egyetem zöldség- termesztési tanszékének föld­jén. A nálunk eddig Ismeret­len termesztési móddal 2—3 héttel korábban lehet piacra adni a sárgadinnyét. Ha fűtik a fóliasátrat, akkor a szántó­földi beéréshez képest egy-két hónapot is nyerhetnek. A dinnye kúszónövény, és íme a példa: fölfelé is hajlandó mászni. Pucolt csirke falun is A hernádi Március 15. Tsz baromfifeldolgozó üzeme idén 70 százalékkal több ba­romfit értékesített a ceglé­di, monori, nagykátai, da- basi és ráckevei járásokban, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A falvakban is egyre keresettebb áru a konyhakész csirke. volna minket, ezért Sárokra mentünk — egy közeli falu­ba —, ahol a Laci egyik ro­konának üresen állt a háza. Természetesen a rokon bele­egyezésével költöztünk oda. Más megoldás nem kínálko­zott. ELŐÍTÉLETEK Valamiféle kényszerélethez fogtak, s fogcsikorgatva ké­szültek a jövőre. Edit nem dolgozott, gyors- és gépírótan­folyamra járt, a háztartást vezette. Laci eljárt dolgozni az újpetrei termelőszövetkezet­be. Közben Siklóson beadták a házassági kérelmet, koren­gedélyre is szükség volt. — Valamit el kell monda­nom, hogy megérthesse kérel­münk elutasítását. Apám se­gédmunkás, anyám tsz-tag. Laci édesapja főkönyvelő a helyi termelőszövetkezetben, anyja pedig az OTP-fiók ve­zetője. Falusi viszonylatban mindketten befolyásos ember­nek számítanak, ök azért el­lenezték ezt a kapcsolatot, mert Lacinak úgymond gaz­dagabb lányt szántak. Az én szüleim, úgy érzem, ismeret­len okból irtóztak a kapcso­latunktól, bár gondolom a fia­tal korom miatt óvni akartak. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Siklóson eluta­Megtalált életcél MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Bizonyára ötletszűkében volt valamelyik kabarészer­ző, mikor elsőként kitalálta, hogy nevetségessé teszi a községi önkéntes tűzoltó figuráját. Mindenesetre e kon­venció erősen tartja magát, különösen a városi embe­rek körében, ezért sokan, még azok is, akik életükben nem láttak eleven önkéntes tűzoltót, szívesen ékelőd­nek e hivatás gyakorlóinak rovására. Napi munkájuk mellett sokat vállalnak az önkéntes tűzoltók. A mozgalom évszázados hagyományaihoz hí­ven, amit tesznek, azt önzetlenül, s közösségért teszik, tevékenységük milliókkal mérhető hasznot hajt a tár­sadalomnak. Itt lenne az ideje, hogy túllépjünk az ön­kéntes tűzoltókat lebecsülő és jogosan sértő, ósdi szem­léleten. Legalább ennyivel mindannyian tartozunk ne­kik. A raj: a család A dömsödi Mohácsi csa­ládra először Denke Lukács, a ráckevei járás tűzoltópa­rancsnoka hívta fel a figyel­memet — Ilyen család talán még az országban sincs több — mondta egy beszélgetésünk alkalmával —, minden tagja valamilyen módon kapcsolat­ban van a tűzoltósággal. Az apa, Mohácsi János, a köz­ségi önkéntesek parancsnoka, két fia és lánya is tűzoltó, a felesége pedig a tsz-ben tűz­rendészed megbízott. Mohácsi főfoglalkozása: építész. Az apa és két fia, valamint segé­dei alkotnak egy tűzoltórajt Ha riasztják őket, ledqbják a vakolókanalat és indulnak a színhelyre. Mindig együtt vannak, tehát a legkönnyeb­ben mozgósíthatók. Nemcsak Dömsödön, hanem a kör­nyékbeli községekben is több­ször segítettek már a tűzoltás­ban ... Dömteödön az első ember, akivel találkozunk, azonnal útbaigazít Ismeri Mohácsi Jánost, úgy is, mint kőmű­vest, s úgy is mint tűzoltópa­rancsnokot Egy félig kész házban találunk rá, épp a betont simítja. Megtörli kezét a bemutatkozáshoz, majd ki­megyünk .az udvarra Megle­pődik, mikor hallja, hogy nem építési, hanem tűzoltó­ügyben keresem. Bál, a kerekekre — Miért lettem önkéntes tűzoltó? — ismétli a kérdést elgondolkodva —, nem hi­szem, hogy ezzel kapcsolat­ban valami tanulságos tör­ténetet tudnék elmondani. Mikor 1945-ben hazajöttem a fogságból, az ismerősök szól­tak, hogy lépjek be a testü­letbe. Az egyik nap elmentem a községházán tartott össze­jövetelre, aztán ott is ragad­tam. Nagy hatással volt rám az akkori parancsnok, Sző- nyi Károly, akit korábban, még az iskolából ismertem: igazgatóhelyettes volt. Egy évvel később már én is indul­tam a csapattal a járási tűz­oltóversenyen. Emlékszem, mindenki maga vette melg az! overallját, hogy egyformák le­gyünk. Rögtön első helyezést értünk eL A felszerelésünk két kocsifecskendő volt, de azt sem tudtuk használni, mert a háború alatt elvitték a kerekeit Hogy rendbeho­zathassuk, tűzoltóbált ren­deztünk. A bevétel elég volt a javításhoz. Még 1946 telén átestünk a tűzkeresztségen. Egyik éjjel félreverték a ha­rangokat: kigyulladt egy 25 méter hosszú melléképület a Petőfi utcában. Azonnal kivo­nultunk a kocsifecskendőnk- keL A fél falu hordta vödör­rel a vizet a tartályokba. A környező házakat megmen­tettük a lángoktól. Lángoló nádtetők — Egy évvel később — folytatja — szándékos gyújto­gatás következtében a falu négy különböző pontján lán­goltak fel a nádtetős házak. Egy kivételével mindet sike­rült eloltanunk. Ám a legem­lékezetesebb tűz három éve, január 17-én volt. Épp köz­gyűlésre készültünk, együtt volt az egész testület. Este 9 óra után megállt egy kocsi a tanácsháza előtt, s valaki be­rohant, hogy ég a sertésfiaz- tató. A gépkocsi-fecskendő­vel nem egészen öt perc alatt érkeztünk a helyszínre, ötven- hét anyakoca volt az égő épü­letben és rengeteg kismalac. Mellette további hét ilyen építmény állt, s erős szél fújt. Azonnal hozzáláttunk az ol­táshoz, mentéshez. Éjjel egy órára sikerült a tüzet lokali­zálni, három állami egység segítségével. Százhúsz meg­mentett malacot számoltunk össze, s vagy 80 bennégett. A többi épületet is sikerült meg­menteni. T űzoltó-utánpótlás Mohácsi János 1963-ban lett községi tűzoltóparancsnok, szá­zadosi rangban. Több, mint 200 esetben vonult ki tűzhöz, s vett részt az oltásban, nem­csak Dömsödön, hanem Áporkán, Kiskunlacházán és más községekben is. sították a kérelmünket. A szü­lők műve volt. így aztán sok választásuk nem volt, ha együtt akartak maradni továbbra is. Róth László Gödöllőre utazott, el­határozván, hogy folytatja az egyetemet, továbbá, hogy al­bérletet szerezzen mindkettő­jük számára — Március végén már én is itt voltam. Azonnal elkezdtük a házassági ügyintézést, de nehezen ment, mert Siklóson még a meglévő papírokat sem adták vissza. A háziak addig nem tudták, hogy nem va­gyunk házasok, amíg egy na­pon meg nem jelent Laci édes­apja, és el akarta vinni a fiát. Csúnya szóváltás volt, de Laci maradt. A MAGUK GAZDÁI Nem volt könnyű az enge­dély megszerzése. Szerencsére a háziak belementek, hogy ál­landó lakóként jelentkezzenek be hozzájuk. És Szlenicskó Edit egy nap híján egy hónappal Gödöllőre érkezése után, 1973. május 26-án házasságot kö­tött Róth Lászlóval. — Nos rögös út volt, el­mondani egyszerűbb. Űj. jobb albérletbe költöztünk. Az es­küvőre csak a férjem szülei jöttek el, bár mindenkinek küldtünk meghívót. Fájt, hogy apámék nem jelentkeztek. Az esküvő után kis ebéd volt a vendéglőben, majd hazamen­tünk az albérletbe ünnepelni. A barátok ott voltak. Az valamilyen női megér­zés volt, hogy a sároki „re- metéségben” Edit gépírást ta­nult, s még ott le is vizsgá­zott. Az egyetemen dolgozik az első napoktól kezdve, mint adminisztrátor. Tudta, hogy a nyolc általánossal sehol nem fog tudni elhelyezkedni, vala­milyen képesítésre szükség lesz. — A jövő? Amíg Laci egyetemista, addig minden így marad, azután remélem, min­den jobb lesz. Az ő szülei úgy tűnik, beletörődnek a megvál- toztathatatlanba, mert ősszel házat vesznek nekünk, itt az Éva utcában. Most az én fizeté­semből élünk, meg a Laci szü­leinek anyagi támogatásából. Majd a magunk lábára fogunk állni! Nagyon rendes férj, tud főzni is, igaz, én is, de ő job­ban! Nyolcra járok dolgozni, ő mindennap jön velem, együtt ebédelünk, délután pedig együtt megyünk haza. Ebédidő táján jártam Szle nicskó Edit Róth Lászlónéttál A beszélgetés vége felé sűrűn tekingetett az ajtó felé. Fehér Béla (Részlet egy 1971. II. hó 4-i keltezésű köszönőlevélből: „A kiskunlacházi nagyközsé­gi tanács köszönetét mond a dömsödi önlcéntes tűzoltótes­tületnek a község területén, a Petöft Tsz-nél keletkezett tűz oltásában való segítségnyúj­tásért és eredményes közremű­ködésért”). A vezetése alatt álló testület tiszteletet és meg­becsülést vívott ki a község­ben a tűzoltó névnek. (Idézet egy 1968. június 9-i községi vb-határozatból: „Ha­tározatot hozott a végrehajtó bizottság arra vonatkozólag, hogy Mohácsi János önkéntes tűzoltóparancsnokot, valamint a tűzoltókat eddig végzett eredményes munkájukért di­cséretben részesíti .. Nincs is semmi probléma az utánpótlással. Az úttörők kö­zül évente megvan a 24 je­lentkező a tűzoltó szakkörbe. A különböző versenyeken mind felnőtt, mind ifjúsági és úttörő kategóriában — a döm- södiek mindig ott vannak az elsők között. A testületi klub falát szinte elborítják az elis­merő oklevelek. Legutóbb ez év február 17-én a Pest me­gyei tűzoltóparancsnok ré­szesítette 1 őket dicséretben. Az önkéntes tűzoltószervezet meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából dr. Farkas György, a BM tűzrendészet országos parancsnoka táviratban kívánt további sikereket a dörnsö- dieknek. Mohácsi János 1969- ben — a legnagyobb tűzoltó­kitüntetést — a Tűzrendészen érem ezüst, majd 1970-ben arany fokozatát is megkapta. A két fiú... Mohácsi János idősebb fiá­val, Mohácsi Józseffel, egy építkezésen találkozunk. Most 33 éves, felesége, két gyereke van. Az általános iskolát ki­tűnőre végezte, technikumba járt Budapestre, de nem tud­ta megszokni a nagyvárost. Hazajött, s beállt az apjához. Azóta is állandóan tanul: le­tette a hivatásos gépkocsive­zetői vizsgát, most pedig me­zőgazdasági szakközépisko­lába jár. — Valószínű, hogy pályát változtatok — mondja — na­gyon szeretek tanulni, csak a kőművesség mellett erre kévé* idő jut. Természetesen ő is önkén te* tűzoltó. — Mostanában már nem szoktam mondani, hogy azért csinálom ezt, mert másokon segíteni jóleső érzés, ugyanis mindig azt a választ kaptam, hogy ez mese. Pedig mi másért csinálnám ... — jegyzi meg beszélgetésünk végén. A másik fiú, az ifjabb Mo­hácsi János, majdhogynem el­lentéte a bátyjának. Piros­pozsgás, életvidám, szintén van családja. Látszik, hogy szereti a mesterségét. Már ti­zenegy éves korában — az út­törő tűzoltóraj tagjaként — versenyen indult. Sőt, még gyerekfővel igazi tűzoltásban is részt vett. Télen, nem mesz- sze az iskolától, kigyulladt egy padlás. A gyerekek el­szaladtak a közeli szertárhoz, leverték az ajtóról a Laka­tot, s mire a felnőttek meg­érkeztek, már meg is fékez­ték a lángokat ... és a lány Mohácsi Ilona 18 éves. Még kisgyermek korában kapott egy tűzoltóautót ajándékba, attól kezdve — mint elmond­ja — még inkább érdekelte amit apja s a testvérei csi­nálnak. Különösen szeret a gyerekekkel foglalkozni, min­den vágya, hogy óvónő lehes­sen. Miközben az érettségire készült, arra is szakított idői; hogy felkészítsen úttörőket a járási tűzoltóversenyre. Mohácsi Jánosné elégedetten beszél életükről, a családról. — Nálunk mindenki úgy alszik — mondja —, hogy már az első kutyaugatásra talpon vagyunk. Nemegyszer zörög­tek be éjjel is, hogy menjünk, mert baj van. Szerteágazó társadalmi munka A társadalmi munka egyéb­ként is családi hagyomány MohácsiéknáL A férj — a tűz­oltóság mellett — a KIOSZ helyi csoportjának is elnöke, sőt, a horgászegyesületben is vezetőségi tag. A feleség pe­dig már 25 éve vöröskeresz­tes aktivista, nyolc évig ő volt a Hazafias Népfront községi tdt­I kára, s ma is végez társa­dalmi munkát. Sokmindent hallottam találkozásunk előtt a Mohácsi családról. Azt, hogy ritka, hogy egyedülálló, hogy furcsa, hogy érthetetlen. Ügy érzem, hogy a titok nyitja sok­kal egyszerűbb: életcélt ke­restek, s megtalálták. Mészáros János A UTŐSZER » IZ1 Minden típusú személygépkocsi — alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét. — motor, futómű, fék. fényszóró műszeres beállítását. — kerékkiegyensúlyozását — valvoline alvózvédelmét — karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás Az 99tJnivvrzáV* A3 íj tsz AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél. Maglódon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents