Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
res» tied 1973. JÚLIUS 15., VASÄRNAP 'kJ'űrla Hanyatló kalászok A kombájn járta tábláktól a malomig A nagy tájképfestö sárga korszakát éli. Napfénybe itatta ecsetjét, s amit előbb ezerszin zöldben komponált meg, pár hete kezdé átmázolni sárgára. Előbb a repcét festette meg. Kissé rikítóra sikerült, mintegy öregedő piperköc nyakkendője. No, de színkezelési gyakorlatnak ez is megteszi, vélhette, mert ezután amúgy istenigazából nekiveselkedett a munkának. S a síkokon ma már csak a sötétlő jegenyék felemás rez- gönyárfák, s ritkalombú akácok szigetei zöldellnek a kalásztengerben. Kamaszlány-szőke, mézsárga, rézve- res hullámokat kerget a szél völgyekből a dombhátakra, üstökös erdők partján. Árpa ring, búza sárgul, érik a rozs. Csak éppen embereket nem fest a nagy piktor. Régebben? Olyan sokadalmat mesterkedett a határba, hogy nosza. Aratók, marokszedők, szekerek, sa- roglyához kötött lovak, lajtkocsi, eperfára, diófára aggatott elemózsiás tarisznyák ..., csupa mdzgás, lendület, hajló törzsek, görbülő derekak, szakadó veritek. Ma már a fogytok sora nem kanyarog a porzó dülö- utakon, gép nem dohog a porták mélyén, nincs behor- dás, masinázás — s a képről végérvényesen lemaradta paraszt. Csúcsforgalom a határban Az idős mester, Nemes György szerelő, iskolás füzetet lapoz, kockás irkát. ValamenyA mííhelyfőnök: Zombori János 'Jsyi oldalon egy-egy gép neve. «A nyolcadikon például egy ■Lajta vetőgép, a hetvenötödi- sken rotációs fűkasza. Ezt a szá- ■ttiot viselik a gépek is: az eke, kultivátor, rendsodró, szalmabálázó, krumpliszedő, minden «•ajta van a füzetbeli szám. — Rendnek kell lenni — mondja a mester. — Amikor kiadom a masinát a traktoro- ’soknak, a gépkezelőknek, aláíratok velük egy kartont, ht<4y hibátlanul átvették s amikor leadják a gépet, ugyanerre följegy zik: mit kell megjavítani. — Legutóbb ki írt alá. — A két kombájnos. Mielőtt elkezdték az aratást. A műhely, ahol szót váltunk, ez érdi Bentavölgye termelő- szövetkezeté. Az egyik műhely, mert akad itt még egynéhány. Egyikben ekevasat éleznek, másutt egy fehér Polski-Fiat karosszériáját javítják. — A legfontosabb teendőnk — mondja Zombori János, a műhely vezetője —, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedők keze alá dolgozzunk. Tizenkét tehergépkocsit, húsz traktort és vontatót, kombájnokat, munkagépeket javítunk. Előfordul, hogy szorít bennünket a munka, ám akadt olyan időszak is, amikor szabad kapacitásunk maradt. Ezért az idén megszerveztük a szervizrészleget. Nálunk mossák, ellenőrzik a Volán százhúsz autóbuszát, személygépkocsit is javítunk. Eddig még a kom- bájnosok is, az autósok is elégedettek voltak szakembereink munkájával. S ez sokat számít, mert most van csúcsforgalom a határban és az utakon is. Sugárban ömlik a mag A monori Kossuth tsz őszi árpája az országúttal határos. Ennek szegélyéhez tart a négy kombájn, rézsútosan egymás mellett-mögött. S amint kiérnek a tábla szélére ormótlan fürgeséggel veszik körül a várakozó vontató pótkocsijait. Sugárban ömlik a mag. A kombájnosok lekászálódnak a gép nyergéből. Vala- mennyiük mellkasát, karját szürke por borítja. Az emberek letelepednek, útszéli akác hűvösében bontogatják az elemózsiás tarisznyát. Vékony arcú, kockás ingű idős férfi álldogál a falatozók mellett, ö a főnök — mondják nevetve a többiek —, minden hatalom birtokosa, a kombájnellenőr. Amaz nagy szabódások közepette bemutatkozik: — Kiss János vagyok, nyugdíjas. Az én dolgom a gépek után nézni, hogy nem szór- ják-e a szemet a tarlóra, s egyeztetni a kombájnok ürítését. Elég jó a gabona minősége. A víztartalom megfelelő, 15 százalék volt, de lement 12-re. — Legalább nem kell szárítani — szól valaki. — Tavaly beleestünk az esőzésbe, ezen átvegyék a gabonát, hát nekünk igazán nem lehet okunk panaszra. Erről majd tegyen említést, legyen szíves. Jobb, mint tavaly A pilisi malom üzemvezetője, Spanyol János futószalag mellett térdel, kezében franciakulcs, fülig olajos. Egyre több búza érkezik, minden berendezést használhatóvá kell tenni. — Az első szállítmányt a gombai Fáy András tsz-ből küldték — mondja az üzemvezető. — Hordják a gabonát Dánszentmiklósról, a Micsurin tsz-ből, a pilisi Új Életből, és a Hunyadiból meg az albert- irsai Dimitrov tsz-ből. — A minőség? 4- Jobb, mint tavaly. A malom udvarán egy földbe süllyesztett garat nyeli a tartályban örvénylő búzát. A föld alatt jut valamiképp az épületbe, a nyolc Ganz Danubius márkájú őrlőgéphez, amelyeknek szekrényeiben, paten- tos üvegszemű ajtók mögött már a liszt zuhog. A malom villanymotor-szíve betonburokban dobog. Futószőnyeg széles vászonszalagok és keskenyebb szíj áttételek surrognak a fényes tengelyeken, morog, zakatol, rázkódik a gépezet. Megfényesedett fából készült csövek rejtekútjain jut az őrlemény az emeleti géprázta szitákhoz, s még följebb a zsákotokhoz. Foszlós-e ? A piros arcú, fehér szemöldökű főmolnár, Tóth Mihály mondja: — Óbuzával keverve őröljük az idei termést. Jó minőségű Az első idei búzaliszt Gárdos Katalin felvételei okulva, most igyekszünk ráverni a munkára, hogy elkerüljük. Amint felszáll a harmat — Mikor kezdenek? — Reggel ötkor. Karbantartással. Amint felszáll a harmat, gépre ülünk, este hétig, fél kilencig aratunk. Akkor ismét megülnek a párák, átnyir- kosodik a gabona, abba kell hagynunk. Mindenesetre augusztus első felében szeretnénk befejezni az aratást. — Mi van még hátra? — Ezt az őszi árpát vetőmagnak termeszti a gazdaság 100 holdon. Ezenkívül 180 hold árpával végeztünk, ezután pedig a monor-erdei táblán, az alsótanyáknál beállunk a búzába, az háromszáz hold. Ugyanennyi lesz a tritikálé. Szikár, csontos öregúr tá- pászkodik föl. Nyújtja a kezét: — Váry Károly vagyok, a gabonaátadó. — Kérem szépen, mi a Pest —Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak adjuk el a takarmánygabonát. Nagyon jó az együttműködés közöttünk, ezt ne felejtse el megírni. Hallottam a rádióban: milyen fontos, hogy rendben a gabona, gazdag a sikértartalma. Már várjuk a híreket a pesti, vecsési, ceglédi pékektől: foszlós-e, jó ízű-e idei kenyerünk? Apor Zoltán Kutatás, tervezés - milliók A területfejlesztés már a tervszerű előkészítéssel kezdődik Növekszik azoknak a tevékenységi köröknek a jelentősége, amelyek közrejátszanak egy-egy település vagy területrész holnapjának formálásában, ami természetesen magába foglalja a fejlesztés tervezését, előkészítősét is. Érthető tehát, ha évről évre nagyobb anyagi erőket követelnek a különböző előtervek, kutatási feladatok, fejlesztési számítások. E kiterjedt és széles körű munka egyik állomása például a városnyi népességű, de településszerkezetét tekintve — ■más egyéb vonásairól, így kommunális helyzetéről most nem is szólva — falu benyomását keltő nagyközség, Érd jövendő új lakótelepének elő- közművesítése, egészen pontosan a vízkutatás. Igaz, a vízvezeték-hálózatot tekintve a nagyközség meglehetősen gyorsan haladt előre, mert a vezetékhossz tíz év alatt megháromszorozódott, a bekapcsolt lakások száma pedig megnégyszereződött, de a zavartalan ellátás, s főleg az új építkezések támasztotta fokozott igények elengedhetetlenné teszik a további víznyerő helyek feltárását. Átfogóbb, a település minden részletére kiterjedő terv elkészítését kezdik meg ugyancsak rövidesen Visegrádra vonatkozóan, A Dunakanyar e mind nagyobb jelentőséghez jutó, idegenforgalmát tekintve pedig ma is kulcsszerepet játszó települése általános rendezésre szorul, mert mai adottságaival egyre nehezebben fogadhatja és láthatja el a látogatók népes seregét. Azt is figyelembe kell venniük a tervezőknek, hogy a régészeti feltárások folytatódnak, s míg VÜsegrád egyik részén a XX. század végének is megfelelő, modern lótesítménykomp- lexumot kell kialakítani, a terület egy másik darabján minden lehetőt meg kell tenni a becses romok, a volt királyi palota minél szebb bemutatása érdekében. A rendezési terv 600 000 forintba kerül, s fedezetét szintén a napokban kapta meg a nagyközségi tanács. Rövid ideje, hogy napvilágot látott a párt Központi Bizottságának határozata, amelyet a június 27-i ülésen hozott, s amely egyebek között előírja a Központi Bizottság apparátusán belül a területi gazdaság- fejlesztési osztály kialakítását. A területfejlesztés korábbinál nagyobb jelentőségét sok más mellett a megyében az is tükrözi, hogy mind tudományosabb igénnyel vizsgálják az agglomerációs övezet helyzetét, fejlesztésének irányait, s az ezekhez kapcsolódó teendőket. E vizsgálódás szükségességét a többi között az is bizonyítja, hogy maga az agglomerációs övezet fogalma sem eléggé tisztázott, mert ugyan általában negyvennégy települést értenek alatta, de ahány országos hatáskörű szerv, annyiféle értelmezése lelhető meg az övezet mibenlétének, fejlaszTEGNAP Fórum a Duna menii fiatalok találkozóján Pest megye konzervgyári fiataljai nem kerüllek az élmezőnybe Szombaton Szekszárdion és Pakson folytatódtak a Duna menti fiatalok találkozójának eseményei. A szekszárdi megyeházán a nyolc Duna menti megye és Budapest ifjúsági vezetőinek fórumát rendezték meg Hováth Józsefnek, a Tolna megyei pártbizottság titkárának részvételével. A fórumon Szerencsés János, a Külügyminisztérium pártbizottságának titkára tájékoztatta az ifjúsági vezetőket az európai bélce és biztonság helyzetéről, időszerű kérdéseiről. A Paksi Konzervgyár művelődési termében ugyanakkor az ország 18 konzervipari üzemében dolgozó fiatalok küldöttei tanácskoztak. Ez alkalommal osztották ki a szakmán belüli ifjúsági munkaverseny díjait is. A vándorzászlót és a hatezer forintos első díjat a Szegedi Konzervgyár, a négyezer forintos második díjat a Debreceni Konzervgyár I/II. KISZ-alapszervezete, a háromezer forinttal járó harmadik díjat pedig a Hatvani Konzervgyár IV. raktári KlSZ-alap- szervezete nyerte el. Az iparág fiataljainak pályázatát a műfajonkénti kategóriában, a paksi Osztermayer Gyula, a debreceni Erdélyi Elemér és a budapesti Czikora József kapta meg. tési igényeinek és lehetőségeinek. Érthető, hogy alapos, minden lényeges tényezőre kiterjedő tervezőmunka tárhatja csak fel e bonyolult területrész jelenének és jövendőjének alkotóelemeit, s bár ez költséges feladat, elengedhetetlen. E fölismeréstől vezéreltetve a legutóbbi hetekben döntés született, hogy a megyei tanács idén 3,2 millió forintot biztosít az agglomerációs övezet rendezési terveinek elkészítésére, s e részprogramoknak már szerep jut az ötödik ötéves terv idevonatkozó feladatainak kialakításában is. Académia Istropolitana Szombaton megnyitották Esztergomban ■ a Dunakanyar művészeti nyári egyetemet. Az ötszáz évvel ezelőtt Esztergomból útjára indított első magyar humanista egyetem, az Academia Istropolitana emlékére szervezett egyetemnek ez á kilencedik stúdiuma. Évről évre a Kodály tanítása alapján kialakult ének-zenei nevelésről tartanak tudományos előadásokat. Eddig harmincöt országból voltak hallgatói. Az idei program iránt is nagy1 az érdeklődés. Ezúttal 15 országból több mint hetvenen iratkoztak be. Különösen népes csoport érkezett Spanyolországból, Olaszországból és a Német Szövetségi Köztársaságból. Első ízben van a hallgatók közt hongkongi. Önmagában A gondolatmenetet az a leve! ínaitotta ei, ameryet a Május 1. Runayyar ceglédi teiepeneu két munkásnoje írt, elpanaszolva, hogy bizonyos kedvezményeket brigádbeli munkatársaik élvezhetnek, ők pedig nem. „Miféle igazság ez, hiszen ők is nők, mi is azok vagyunk” — állt a levélben. Indulás Ceglédre, kihegyezett tollal...! Odaérve, tájékozódva azután igencsak le kell gömbölyíteni a toll hegyét. Kiderül, a levélben említett kedvezményeket — így egyebek között a munkaidő-könnyítést, un. beiskolázási segélyt stb. — a brigádtársak valóban élvezik, de nem azért, mert nők, hanem mert gyermeket nevelő anyák. A két levélíró lány, ezekre a kedvezményeikre nem jogosult. Magyarázom, értetlenkednek. Hajtják a magukét. Hallottak valamit a nőhatáro- zatokról, s úgy vélik, azoknak az a lényege, hogy a nőknek többet kell adni. Nem a többön — annak mibenlétén — akadok fenn. Sokkal inkább „a nőknek” megfogalmazású általánosításon. Néhány nappal korábban ugyanis a megye másik részén, közelebbről Gödöllőn, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárában hallgattam furcsálkodva a kézbesítő, kísérő feladatokat ellátó lány panaszát, hogy hiába kért fizetésemelést, nem kapott. — Igaz ezt ugyan már nem tőle tudom — fölajánlottak neki betanított munkát, illetve szakképzési lehetőséget, mint a több kereset forrását, de elutasította az ajánlatot. Végső „érve” az volt: ő nő, neki jár a fizetésemelés. N e gondolja az olvasó, hogy egy, vagy néhány panasz alapján úgy vélem: a nők körében gondolkozási torzulásként valamiféle tűrhetetlen követelődzés kezd terjedni. Akadhat éppen ilyen eset is, de aligha több —i sőt, minden bizonnyal kevesebb —, mint a férfiak esetében. Egy szemlélet általános terjeszkedését bizonyítja, hogy már fölbukkan a nőkérdésben is, ahogy meglelhető volt, s az ma is a törzsgárdánál, a fiataloknál, azaz pályakezdőknél. E szemlélet a munkától független tényezőt — a kort, a nemi hovatartozást, a gyárban eltöltött időt — véli döntőnek, önmagában jogokat szülőknek. A törzsgárda esetében még csak- csak van valami alapja ennek, de másutt, így mérlegelve, miért lenne? S bezárva a kört, a gond kiterjedtségét érzékeltetve, a Mechanikai Műnek párt- bizottságának titkárát említem, aki azt mondta: a politikai munka egyik legnehezebb területe a differenciálás elvének megértetése. Bérezésben, minden másban. Nők. fiatalok, férfiak. törzsgárdataeok, s ki tudja, még kik körében. íviaradj unk csupán a nÖKnei, ne boíjgassuii most a toobi erzeaeny idegducot. Tény, hogy a két munkáslány a ceglédi ruhagyári telepen nem auaria megérteni, miért a küiönDségtevés. Ahogy gondolkodásbeli társnőjük Gödöllőn meg csak annyit fogott fel jogaiból, hogy kapnia kell, de azt a jogot, hogy tanuljon, tóbb legyen, nem érzékelte. Holott itt is, minden más esetben is csak a jogok teljessége — s természetesen a kötelezettségekkel való ötvöződése — teremt alapot a haladásnak. Nagy hiba lenne hagyni — márpedig fönnáll ennek a veszélye — a téveszméket, hódítsanak csak, szerezzenek új híveket. Nagy hiba lenne, mert van hívük éppen elég! Rengeteg teendő vár elvégzésre annak érdekében, hogy a társadalom tiszta lelkiismerettel állíthassa: megtett mindent a nők erkölcsi, politikai, gazdasági egyenjogúságáért. E széleskörű teendők egyike magukat a nőket ráébreszteni arra, hogy pusztán nemük nem nyithat meg minden kaput; érvényesülésük, a munkában, a társadalomban elfoglalt helyük rajtuk is múlik. Izgalmas fölfedezéseket rejthet annak kutatása, miért nem akar tanulni a gödöllői kislány, vagy — másik példát említve — az 1000—1200 forinttal többet fizető konzervipari szakmunkásság helyett miért vállalják a kissebb jövedelmű adminisztrálást jó- néhányan a Nagykőrösi Konzervgyárban? S folytatható a kérdés-sor, a többi között azzal, hová lesznek az egyetemet végzett nők — tessék csak összevetni az egyetemen diplomát szerzett nők és az egyes ágazatokban munkába lépő női diplomások számát! —, miért fehér foltosok a nőket tekintve a vállalati káderfejlesztési tervek stb. L ényegig hatolni — ma így fogalmazható meg a nőpolitikái feladatok vezérlő elve. A nyers igazságtalanságok, mint a szembetűnő bérkülönbségek, most már ritkán lelhetők fel. Napjainkban az írott jog mind szilárdabb, támaszt, védelmet ad a nőknek, s ez nem kis eredmény, de aligha érhetik be ennyivel, önbecsülésük, igényességük — talán nem félreérthető, ha azt írom: karriervágyuk — legyen nagyobb, célratörőbb, közösséget sarkallőbb. Nőnek vagy férfinek születni egyre kevésbé ajánlólevél önmagában a nehéz meg a köny- nyebb boldogulásra. Megadni mindenkinek az egyenlő lehetőségeket, ez társadalmi kötelesség. Élni e lehetőségekkel az egyén joga. Ha megkap hozzá minden segítséget, akkor — de csak akkor! — az önbecsülés mércéje is e jog érvényesítése. Mészáros Ottó
