Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

2 "“&{(r!ap 1973. JÜLITJS 15., VASÁRNAP 144 óra Hétfő: Rogers amerikai kül­ügyminiszter tárgyalásai Prá­gában a csehszlovák vezetők­kel — Munkástüntetés Monte- videóban az elnöki-tábornoki diktatúra ellen. Kedd: Kádár János Jugoszlá­viába utazott — A Szovjetunió és a VDK vezetőinek tárgyalá­sai Moszkvában. Szerda: Átadták Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-békedí- jat — Szadat nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába érke­zett. Csütörtök: Walter Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter Wa­shingtonban amerikai vezetők­kel konzultált — Nixon elnököt tüdőgyulladással kórházba vit­ték. Péntek: Kádár János befejez­te megbeszéléseit Tito elnök­kel — Campora argentin el­nök nyilvánosságra hozta le­mondási szándékát, hogy Pe­rónt visszasegítse az elnöki székbe. Szombat: A szovjet-vietnami tárgyalások befejezése — El- Zajjat egyiptomi külügyminisz­ter bécsi megbeszélései után Párizsban ismerteti a kairói el­képzeléseket. Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotában adták át Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-béikedíjat. A képen Szkobelcin akadémikus nyújtja át a kitüntetést. A háttérben Koszigin miniszterelnök, valamint Le Duan és Pham Van Dong, a vietnami párt- és kormányküldött­ségnek a Szovjetunióban tartózkodó vezetői láthatók. Brtoni szigetén tárgyalt néhány napos jugoszláviai baráti látogatása során Kádár János Joszip Broz TitóvaL Moszkvában legmagasabb szintű szovjet—VDK tárgyalásokra került sor. A képen: a szovjet és a vietnami delegáció, amelyet a középen látható Leonyid Brezsnyev, illetve Le Duan és Pham Van Dong ve­zetett. Walter Scheel nyugatnémet külügyminisztert a Fehér Házban fo­gadta Nixon. Az elnököt ezt kővetően vírusos tüdőgyulladással kór­házba szállították. Franciaország — a jelekből ítélve — rövidesen megkezdi nukleáris kísérletsorozatát a Mururoa-szlgetek térségében. Szombaton útnak in­dult a Mururoa-szigetek felé a Canterbury nevű új-zélandi fregatt, hogy felváltsa az Otago nevű hajót (lásd képünkön), amely Fraser Colman munka- és bevándorlásügyi miniszterrel a fedélzetén tiltako­zásképpen ezeken a vizeken cirkál. A miniszter át fog szállni a Canterbury fedélzetére és továbbra is a kísérletek térségében marad. A BRIQNI ESZMECSERÉRŐL Közel-Kelet Indokínóról Moszkvában — Bordaberry-akció — Perón forgatókönyve Elmozdul-e a közel-keleti probléma a holtpontról? — ez a kérdés foglalkoztatta a hé­ten a nemzetközi élet megfi­gyelőit, hiszen nap mint nap egész sor diplomáciai tárgya­lás, hivatalos és félhivatalos nyilatkozat híre érkezett az érdekelt országok fővárosai­ból. Az egyiptomi diplomácia volt a legaktívabb. Hafez Isz- mail, Szadat elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója Moszk­vába utazott, hogy a szovjet— egyiptomi együttműködésről tárgyaljon a szovjet vezetőkkel s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcsta­lálkozón a Közel-Keletről el­hangzottakról. Az egyiptomi diplomatát — s ezt a tényt ér­demes aláhúzni — fogadta Leonyid Brezsnyev is. A kairói külügyminiszter, El-Zajjat ugyanekkor Belgrádban és Becsben folytatott eszmecse­rét, majd Párizsba utazott. A jugoszláv fővárosban teljes ro- konszenvre találhatott, Becs­ben pedig közvetítői készség­re. Az osztrák kormány emlé­kezetes módon egy úgyneve­zett „szakaszos” tervet dolgo­zott ki s ezt ajánlja elfogadás­ra Izraelnek és az arab orszá­goknak: e szerint a megszállók fokozatosan ürítenék ki az arab területeket, illetve leg­alábbis ígéretet tennének a ki­ürítésre. Golda Meir izraeli miniszterelnöknek közismer­ten jó kapcsolatai vannak Kreisky osztrák kancellárral, legutóbb a Szocialista Intema- cionálé egy összejövetelén ta­lálkoztak. Ugyancsak osztrák diploma­ta, igaz, az ENSZ kék zászlaja alatt, Kurt Waldheim, a világ- szervezet főtitkára ajánlkozott fel még újabb közvetítésre. Egy New York-i sajtóebéd díszvendégeként kijelentette, hogy a „csendes diplomácia” módszerét eredményesebbnek tartja, mint a Biztonsági Ta­nács nyilvános vitáit, ezért maga is kész közel-keleti kör­útra indulni. Az arab világ monarchikus és nyugatbarát felében is van mozgolódás. Erre vall Husszein jordániai király londoni útja és Fejszál, szaúd-arábiai ural­kodónak az a feltűnő nyilatko­zata, hogy Európa közvetít­hetne a közel-keleti válság­ban. Az arab világ másik fe­léből idézhetjük Buteflika al­gériai külügyminiszter véle­ményét: Izraelnek mindenek­előtt a palesztinokkal kell tár­gyalnia. Ügy, mint annak ide­jén Franciaország tette, ami­kor megbízottait elküldte az Algériai Nemzeti Felszabadí- tási Front képviselőihez. (Bu­teflika ezt a kijelentést Pá­rizsban tette, ahol felújította az utóbbi években akadozó francia—algériai „párbeszé­det” és új alapokra segítette a két ország együttműködését.) A diplomáciai aktivitás an­nak előjele lenne, hogy a Kö­zel-Keleten valóban a kibon­takozás felé indulnak el a vál­ság résztvevői? A magam ré­széről ezt kétlem. Visszaemlék- szem arra a helsinki beszélge­tésre, amelynek során a világ­sajtó egyik legtekintélyesebb közel-keleti szakértője megem­lítette, hogy — Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és „sztárdiplo­matája” még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti iratcsomót... Az említett szak­értőnek Kissinger azt mondta, hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bizo­nyos amerikai „lobby” nyo­másától, akkor látna hozzá a közel-keleti kusza szálak kibo­gozásához. Ebben pedig bur­koltan található annak közlé­se, hogy bizonyos amerikai kö­rök ma még hallani sem akar­nak arról, hogy Washington a legcsekélyebb mértékben is el­távolodjék Izraeltől s közeled­jék az arab országokhoz. A közel-keleti válság annál plasztikusakban rajzolódik ki a nemzetközi horizonton, men­nél jobban látszik az európai enyhülés, mennél inkább mu­tatkoznak pozitív jelenségek a világ más tájain is. Helsinki visszhangja átterjedt az elmúlt hétre; az európai fővárosok­ban sorra-rendre elemezték a Finlandia-palotában, a bizton­sági és együttműködési érte­kezlet első szakaszán történte­ket. Általános volt a véle­mény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együttműkö­dési készség a nézetek külön­bözősége ellenére is meghatá­rozó jellegű az európai kapcso­latokban. Nem kell már attól tartani, hogy „a helsinki szel­lem” csalódást hoz, mint ahogy egy-másfél évtizede „a genfi szellem”, majd „a Camp Da- vid-i szellem” az enyhülés ígé­rete után politikai-diplomáciai összecsapásokhoz vezetett. E sorok írója is ott volt Helsin­kiben, s hallgatva a külügy­minisztereket, akik egymás után tettek hitet a békés egy­más mellett élés elve és gya­korlata mellett, eszébe jutott, hogy 15 évig még a NATO folyosóján Spaak, az akkori NATO-főtitkár egyenesen „ör­dögi találmánynak” nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet „a szovjetek a Nyugat éberségének elaltatására agyal- tak ki...” Mekkora változás ment végbe Európában! Ázsia és az indokínai félszi­get problémái kerültek előtér­be a szovjet—vietnami legma­gasabb szintű tárgyalásokon. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszk­vában. Leonyid Brezsnyev le­szögezte, hogy miután a hábo­rú idején meggyőzően érvé­nyesült a szovjet—vietnami barátság hatékonysága és ere­je, most, a béke napjaiban to­vább erősítik a két nép test­vériségét. A Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész eddigi segítséget, amit a VDK-nak nyújtott, térítésmentesnek te­kinti, azaz ajándékként adja Vietnamnak. A héten a dél-amerikai ese­mények is magukra vonták a világ figyelmét. Uruguayban még tart az erőpróba: Borda- berry elnök és a hadsereg re­akciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjogokat, de a dolgo­zók nagy tömegeivel találják magúkait szemben, akik általá­nos sztrájkot hirdettek és tün­tetéseken fejezik ki tiltakozá­sukat. A kis Uruguay mellett a hatalmas Argentína is (30- szor akkora, mint hazánk!) mozgalmas napokat él át. Dr. Hector Campora, az új köz- társasági elnök, aki alig két hónapja vonult be a Rózsaszín Házba, váratlanul bejelentette lemondását, hogy így átadhas­sa helyét Juan Domingo Pe­rónnak, Argentína volt diktá­torának. Most már látszik, hogy valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom át­játszása a 77 esztendős tábor­noknak, aki madridi számkive­tésében 17 éven át várt erre a pillanatra. A rövidesen ki­írandó elnökválasztáson Perón már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélytárs, a radikális párt vezetője lesz al­elnökiként jelölttársa... Ar­gentína gazdasági gondjai é társadalmi bajai indokoljál hogy „a gondviselés küldötté­hez”, Perónhoz folyamodjék az uralkodó osztály. Egy kevéssé az ismétlődik meg, ami Párizs­ban 1958-ban De Gaulle hata­lomra kerülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai látogatása, Tito elnökkel folytatott megbe­szélés-sorozata volt. Elsősor­ban a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfejlesz­tése adta meg az eszmecsere jelentőségét, különös hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések de jó alkalom nyílt a külpoli­tikai és a nemzetközi munkás- mozgalmi helyzet áttekintésé­re is. A két vezető tévé­nyilatkozatai — a közös közle­ménnyel együtt — jól tükröz­ték a megbeszélések baráti, elvtársi, szívélyes jellegét. Pálfy József Hét végi jelentések FOLYTATTA ISMERKEDÉ­SÉT Leningráddal szombaton a VDK párt- és kormánykül­döttsége, élén Le Duannal, a Vietnami Dolgozók Pártja KB első titkárával és Pham Van Donggal, a politikai bizottság tagjával, a VDK miniszterel­nökével. KHARTOUMBA, Szudán fő­városába érkezett Ahmed Ali Iszmail, az EAK hadügymi­nisztere, aki előzőleg Szomá­liában és Etiópiában tett láto­gatást. A NAGY FRANCIA FOR­RADALOM évfordulója — Franciaország nemzeti ünne­pe — Párizsban szombat dél­előtt látványos katonai dísz­szemlével és légiparádéval kezdődött, este tűzijátékkal és utcabálokkal végződött. MÓDOSÍTOTTÁK az iraki alkotmányt, jelentette be a bagdadi rádió. A módosítás értelmében A1 Bakr elnök ve­szi át a miniszterelnöki és a vezérkari főnöki teendők el­látását is. KÖLCSÖNÖSEN VISSZA­HÍVTÁK tuniszi, illetve am- mani diplomáciai képvisele­tük vezetőit Jordánia és Tu­nézia. Noha a hivatalos in­dokolás szerint csak „kon­zultációról” van szó, a megfi­gyelők rámutatnak, hogy a két ország a diplomáciai sza­kítás küszöbén áll. A MEXIKÓI—AMERIKAI HATÁRON a New York Times Moszkvában ünnepi ülésen em­lékeztek meg az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt máso­dik kongresszusáról. Az ünnepi ülést Leonyid Brezsnyev (képün­kön) nyitotta meg. Az ülés ünne­pi szónoka Mihail Szuszlov (bal­oldalt) volt. Juan Domingo Perón volt argen­tin diktátor visszatér a hatalom­ba. Az argentin kongresszus pén­teken elfogadta Campora elnök és Solano alelnük lemondását. Az al­kotmány értelmében ideiglenesen a képviselőház elnöke, Kául Al­berto Lastiri vette át az elnöki teendők ideiglenes ellátását és be­jelentette, hogy haladéktalanul ki­írja a választásokat. Perón pénte­ken este rövid, 11 perces rádió- és lelevizióbeszédben köszönte meg Hector Camporának „rendkívüli tettét”, azt, hogy az elnökjelöltsé­get vállalva, Ismét győzelemre jut­tatta a perónista mozgalmat, majd késznek mutatkozott a tényleges hatalom átadására is. A képen: Perón fogadja hívei üdvözlését a kormány lemondása után. értesülése szerint, 3200 kilo­méter hosszúságban elektro­nikus műszerekkel felszerelt határzárat állítanak fel, hogy megakadályozzák a kábítószer- csempészést és az illegális ha­tárforgalmat VALAMELYEST JAVULT a szombaton délelőtt kiadott kórházi közlemény szerint. Nixon elnök állapota, akit ví­rusos influenzával kezelnek a washingtoni Bethesda katonai kórházban. Az elnöknek hő­emelkedése van és mellkasi fájdalmakra panaszkodik. NIXON ELNÖK fontolóra vette, hogy nemzetbiztonsági főtanácsadóját Henry Kissin- gert nevezi ki külügyminisz­terré, a CBS amerikai tv-tár- saság értesülése szerint. Ro­gers jelenlegi külügyminiszter állítólag a legfelsőbb bíróság tagja lesz. HAZAÉRKEZETT KAIRÓ­BA háromnapos moszkvai lá­togatását befejezve, Hafez Iszmail, Szadat egyiptomi el­nök nemzetbiztonsági tanács­adója. A most kezdődő hét ese­ménynaptárában számunkra első helyen áll a Vietnami De­mokratikus Köztársaság párt­ós kormányküldöttségének hét­fői érkezése hazánkba. A ma­gas szintű delegációt Pham Van Dong, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a VDK kormány­elnöke vezeti. A JÖVŐ HÉT Pham Van Dong 1906-ban született, 1925 óta vesz részt a forradalmi mozgalomban. 1929 elején a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szövetség Regionális Végrehajtó Bizottságának tag­jává választották (a szervezet az Indokínai KP elődje), majd májusban a szövetség központi bizottságának tagja lett. 1929 júliusában letartóztatták és Con Dao szigetére száműzték. A letartóztatásból 1936 júniu­sában szabadult, azonban a francia gyarmatosítók tovább­ra is szigorú rendőri felügye­let alatt tartották. 1940-ben il­legálisan Kínába utazott, ahol Hu Si Minh elvtárs másokkal együtt megbízta, hogy térjen haza a forradalom előkészíté­sére és a Viet Minh mozgalom zászlóbontására a Kínával szomszédos tartományokban. A nemzeti kongresszuson, melynek döntenie kellett az általános felkelésről és a nem­zeti felszabadítási bizottság megalakításáról, Pham Van Dongot beválasztották a nem­zeti felszabadítási bizottságba, mely később ideiglenes kor­mánnyá alakult át. Az 1945. évi augusztusi forradalom győ­zelme, a VDK megalakítása után pénzügyminiszterré ne­vezték ki. 1946 májusában a vietnami nemzetgyűlés Fran­ciaországba látogató baráti de­legációját vezette, 1946-ban a fontainebleau-i konferencián tárgyaló kormányküldöttség vezetője volt. A nemzeti ellen­állás idején Pham Van Dong Dél-Vietnamban tartózkodott, mint a párt-KB és a kormány különleges megbízottja. 1947- ben az Indokínai Kommunista Párt (ma a Vietnami Dolgozók Pártja) Központi Bizottságá­nak póttagjává választották, 1949-ben a párt-KB tagja lett. 1949 augusztusában miniszter­elnök-helyettessé nevezték ki. 1951 februárjában, a Vietnami Dolgozók Pártja alapító kong­resszusán a politikai bizottság tagjává választották, ezt a tisztségét máig is betölti. 1954 májusában a genfi indokínai konferencián hazája kormány- küldöttségének vezetője volt. 1955 szeptembere óta a VDK miniszterelnöke. A másik jelentős hazai ese­mény, hogy szerdán érkezik Budapestre Messmer francia miniszterelnök, aki hazánkból pénteken utazik tovább Szó- iiába. Lisszabonban egy külügyi szóvivő szombaton közölte, hogy Caetano portugál kor­mányfő hétfőn kezdődő londo­ni látogatását az eredeti ter­veknek megfelelően bonyolít­ják le, és hogy a programon semmit sem változtattak. Ez annal inkább meglepő, mivel Angliában sem került sor „tervmódosításra”: a mozam­biki vérengzés alsóházi vitáját kedden megkezdik. Scheel nyugatnémet külügy­miniszter után hétfőn a had­ügyminiszter, Lever érkezik Washingtonba, s három napon át folytat itt tájékozódó tár­gyalásokat. További figyelemre méltó utazási hírek, hogy Bayülkeu török külügyminiszter egész héten át Szófiában tárgyai, s hogy a hét elején Ceausescu Jugoszláviában Tito elnökkel találkozik. A Távol-Keleten tartózkodó Rogers amerikai külügyminiszter útja is figye­lemre méltó, hisz keddtől pén­tekig Dél-Korea vendége. A nyár derekán tehát nem mutat csökkenést a különböző látogatásokról szóló diplomá­ciai menetrend, csupán a nem­zetközi értekezletek száma csökken. A most következő héten csak a genfi leszerelési értekezlet folytatja munkáját, a szokásnak megfelelően ked­den és csütörtökön. I

Next

/
Thumbnails
Contents