Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-30 / 151. szám
4 ^sbfCíriap 1973. JÚNIUS 30., SZOMBAT Pest megyei fiatalok Fertődön Zenekastélyban zenetábor A táborlakók most éppen a kerti homlokzat, lépcsőin üldögélnek, és napfürdőzés közben madrigálokat énekelnek. De meg is fordíthatjuk: madrigáléneklés közben napfürdőz- nek. A szabályosan nyírott bokrok, sövények, gyépágyak között messze cseng Lassus. Zsoldos szerenádjának dallama: „Asszonyom, édes úrnőm, halld e víg dalom .. Negyedik nyáron rendezi meg a fertődi Esterházy kastélyban az ifjúsági zenei tábort a KISZ központi és Győr-Sopron megyei bizottsága, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya. László Balázs, a megyei KISZ munkatársa, a tábor egyik fő szervezője, fáradhatatlan propagálóra és parancsnoka,, valamint ib zenei vezetők: Németh Gusztáv, a Zeneművészeti Főiskola győri tagozatának vezetője, Kovács Sándor, a soproni zeneiskola igazgatóhelyettese, ■Jancsovics Antal, a kitűnő fiatal karmester, Füzesséry Tibor [és Balastyán Mihály tanárok évek óta állandó és jól összeszokott csapatot alkotnak. „Itt Haydn muzsikált...” Az ország különböző megyéiből — igy Pest megyéből is— és a fővárosból összesen mintegy száz fiatal tölt Fertődön két hetet. Van közöttük középiskolái tanuló, vannak fizikai munkások, s van egy zenekarra való hangszeres muzsikus a iBudapesten és a nagy vidéki városokban működő zenei szakközépiskolákból és főiskolai tagozatokról. Közös vonásuk, hogy mindnyájan zeneértő, zenét már korábban is tanult fiatalok. Csaknem kivétel nélkül zenei általánosba jártak, akárcsak az a két Pest megyei kislány, akikre az énekkar kerti próbáján bukkantam. Gál Arankát, a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium negyedikes tanulóját („Egész pontosan: Négy Cé— mert majd az osztálytársaim is olvassák, és hadd büszkélkedjenek!" — az iskolai KISZ-szervezet küldte ide. Sonkután Ágnes, az aszódi (Petőfi Sándor Gimnázium III. ÍA osztályának tanulója ugyan-/ Gál Aranka: — Barátokkal találkozhattam. — Itt Haydn muzsikált.. • Sonkután Agnes: csak a KISZ-esek révén jött Fertődre. „Olyan jó ez: az iskolám Petőfi nevét viseli, akinek Aszódhoz sok fontos életrajzi eseménye fűződik, itt meg Haydn muzsikált és komponált!”) Ök először vannak a fertődi táborban — és először Fertődön, amelynek szépségét, hangulatát nem győzik dicsérni. Szilencium gitárral A két hét szinte minden perce muzsikát al telített. A délelőtti \programokban előadások, hangkepzés, próbák szerepelnek, délután együttes muzsikálás, újabb próbák, nagy séták a gyönyörű, hatalmas parkban, este pedig hol koncertek — szabályos előadások, közönséggel, neves fiatal előadóművész szólistáikkal -—, hol pedig úgynevezett házi muzsika. Jellemző, hogy még 'a szilen- ciumot sem lehet elképzelni egy kis zene nélkül. A kastély főbejárata előtti téren, a szökőkút mellett szoktak összegyülekezni a szabadtéri éneklés-zenélés hívei, és két — egyébként az énekkarban „dolgozó” fiú, Molnár Péter és Walla Ervin gitárkísérete mellett, mintegy pihenésként, népdalokat énekelnek vagy tanítanak meg egymásnak. Balassi a verseit énekelt előadásra szánta Balassi Bálint nem csupán kora magyar irodalomtörténetének, de a XVI. század hazai zenetörténetének is kimagasló alakja. Verseit nem olvasásra, vagy szavalásra, hanem énekelt előadásra szánta, legtöbbjénél — utalás, jelzés formájában — a dallamot is megadva. Eckhardt Sándor [posztumusz Balassi-tanul- mánykötete — az Akadémiai Kiadónál Balassi-tanulmá- nyok címmel jelent meg —nagyon sok tanulságot kínál a régi magyar zene kedvelőinek és kutatóinak is. Az új kötetben — amelyet Komlovszki Tibor állított ösz- sze — Eckhardt Sándor 24 Ba- lassi-tanulmányt publikál, a nagy tudós idevágó kutatásainak summáját adva. Különösen fontosak a művek zenei vonatkozásai. Eckhardt — átfogó műveltségéből eredően — finom és körültekintő módszerekkel kutatta az énekes líra első magyar mestere művészetének forrásait, amelyek egyszersmind a kor magyar énekes lírájának forrása is. Kőműves, lakatos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, ívhegesztő, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, burkoló,• karosszérialakatos, gépkocsiszerelő és könnyűgépkezelő szakmunkásokat, nehézgépkezelőket (E—302-es kotróqépre), „Panther" autódarura kezelőt, gépkocsivezetőt, kisdömpervezetőt. betanított és seaédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat isY rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ksz munkaügyi osztályán: Bp. IX., Viola u. 45. — Sri azért szerettem meg úgy ezt a tábort, hogy jövőre is el akarok jönni, mert itt igazán hasonló gondolkodású, a zenét, szerető barátokkal találkozhattam, és két hét alatt többet tanultam, többet muzsikálhattam, mint otthon egy év alatt — mondja Gál Aranka. „Dalold és add tovább!” — Nemcsak az éneklési, zenélést alkalmakat szeretem itt — fűzi hozzá Sonkután Ági. — Nekem az is nagyon tetszik, hogy a fiúk és lányok megtanítják egymást új dalokra, új énekkari számokra. Sőt, egy egész sor olyan mozgalmi dalt is tanultunk, amelyekről azt se tudtuk, hogy léteznek, s a létezőkről sem mindig tudtuk, milyen szépek, hatásosak. Otthon ezeket majd megtanítjuk a töboi KISZ-esnek, sőt, azoknak is, akik a magyar VIT-delegációban helyet kaptak az aszódiak közül. A két kislány lelkesedése általános. Ide mindenki szívesen jött,, és már most .megfogadták, hogy jövőre ismét eljönnek. T. I. Római kori üvegfúvó műhely Harmadik hónapja folytatják a régészeti ásatásokat a dunaújvárosi castrumban. Elsőként egy falazott téglasírt tártak fel. A már a rómaiak idején kirabolt sírban még mindig gazdag leleteket találtak. Ezüstveretű, csontnyelű kefe, bronzlemez borítású fa- veder, bronzmécses, vaskorsó, tizenegy bronzkarika, írófelszerelés, fatábla vagy íróvesz- sző, bronz tolltartó, fanyelű szekerce került elő. Az utóbbi hetek ásatása szintén sok érdekességet tárt fel az új víztorony közelében. Egy negyedik századbeli település helyén nagy kiterjedésű épület kőfalának maradványait, távolabb vertfalú és vályogfalú házak falait tárták fel. Napvilágra került itt egy három- kemeneés üvegfúvó műhely igen sok üvegtömbbel. Élénk érdeklődés az Anna-bál iránt A nyári balatoni program kiemelkedő eseménye, a 148. balatonfüredi Anna-bál iránt élénk az érdeklődés belföldön és külföldön egyaránt. A július 28-án sorra kerülő bálra sorra érkeznek a jegyigénylő levelek a rendezőséghez, a Veszprém megyei Tanács idegenforgalmi hivatalához. Az első jelentkezők már tavaly elküldték leveleiket, hogy biztosítsák belépőjüket. Különösen nagy számban érkeznek a levelek az Egyesült Államokból és Kanadából. A többségükben magyar származású érdeklődők szeretnék első- bálozó leányaikat magyarországi úttal és Anna-báli élménnyel jutalmazni. Az Anna-bál díszes meghívóit — az előzetes jelentkezések sorrendje szerint — a hét végén kezdték postázni a világ 22 országába. Számos igénylő kérésének azonban a rendezőség hely hiányában nem tud eleget tenni. A Donga Színpad — és ami mögötte van A keretet megtölteni tartalommal — A Ma búnk neve: Donga Színpad. Két bemutatónk már volt, Csokonai- és Villon-ö&z- szeállítás. Célunk — kettős. Egyrészt amatőr együttesünknek fórumot biztosítani; másrészt az általunk jónak és érdekesnek tartott hivatásos előadók és művészek szerepeltetése — mondja lglói Sarolta, az erdőkertesi klubkönyvtár vezetője. Az utolsó szögig Egy hónappal ezelőtt avatták föl — neves művészek, Hofi Géza, Dévai Nagy Kamilla, Boros Lajos műsorával — új helyiségüket, ezt a régi pincét, amit a tanács vezetői kérésükre nekik adtak. A látogató első benyomása az, hogy sikerült a fiatal és tapasztalatlan építőknek a felújítás során átmenteniük a pince ódon és patinás hangulatát. Háttérben a régi eszközök — prés, hordó, sajtoló — természetesen olvadnak be a pici nézőtérbe —, amely egyáltalán nem hagyományos. Simára gyalult asztallapokat fektettek kecskelábakra, s mellettük a székek puttonyokból átalakítva. A nézőtérrel szemben egy bolthajtás alatt van a világot jelentő színpad. Rendkívül kicsi, de bizonnyal sokat jelent azok számára, akik itt föllépnek. Az amatőröknek például, hogy elmondják gondolataikat, megmutassák önmagukat. — Itt minden az utolsó szögig a mi kezünk munkáját őrzi — kapcsolódik a beszélgetésbe Farkas Dezső, az együttes egyik szervezője és tagja. (Verseit a Pest megyei Hírlap közölte először, s azóta már bemutatkozott országos lapokban is.) A mesterség dicsérete — Miután' megkaptuk a helyiséget folytatja Farkas Dezső —, minden szombaton Fővárosi kiállítások Festmények, szobrok, szőnyegek, fotók A Picasso utáni korszakban sürgető az önvizsgálat: merre és hogyan tovább?' E periódusban kétszeresen indokolt a képzőművészet mai horizontjának áttekintése, hiszen, csak így lehetséges a továbblépés, mely az ábrázolástól a képi gondolkodás járatlan magaslatáig terjed. Erre keresi a választ a KORTARS JUGOSZLÁV FESTÉSZET is. A Műcsarnokban bemutat tott művek az analízis bátorságával jutnak el szélsőséges megoldásokig. A nemzeti karakter szinte teljesen felszívódik az intemacionális képi nyelvezetben, de az egyes stílusváltozatok nem jutnak el a remekmű irányjelzéseihez. így elsősorban információkat s nem távlatokat kapunk olyan Picasso-hiányú pillanatban, amikor elsősorban erre lenne szükség. A képzettársítások gazdag hálózatában számtalan variáció hirdeti az egyes képi vallások igéit, s ezen belül sok érdekes ötletre bukkanunk. A megrendülés már ritkább, de annál nagyobb örömet okoz. ha e vizuális akrobatika után találkozunk igaz emberi élményekkel is, melyet Ivanic Lju- bónak, Ivkovic Bogoljubnak és Zec Safetnek köszönhetünk. Jugoszláviából más tanulságos anyag is érkezett az Ernst Múzeumba: BARANYI KAROLY ÉS MARKOV ZLATA plasztikái. Az Újvidéken élő művészházaspár a technikai civilizáció gépi szögletességeit elfogadja a szobor új szerkezetének. Baranyi Károly számára e megsokasodott mechanizmus a sűrítés lehetőségeit rejti magában, erre a XX. század közös nevezőre hangszereli az oroszlán, a bölény, a nagy hal ősi látványát. Markov ZlaBaranyi Károly: Oroszlán ta inkább Chagall újításait figyeli, önarcképének kalapján a falu házcsoportja látható. E szobrok társaként ugyancsak itt mutatták be JAROSLAV GRUS csehszlovák festőművész alkotásait. Az 1891-ben született művész bejárta a világot, s hitvallásaként nemcsak a gyönyörködtetést, hanem etikai feladatot is vállalt. Képeinek színekben sziporkázó rendje egyéni harmóniát is sürget, nem elégszik meg a látvány esztétikumával. Szolid értékeiben ízlés és fantázia találkozik expresszív indulat és mérték, mely áthatja félévszázados alkotópályáját. A Műcsarnokban két kamarakiállítás nyílt PIPA ILDIKÓ -ÉS ALAPFY ATTILA műveiből. Pipa Ildikó csomózott szőnyegei azért lépnek ki az iparművészet medréből, és érnek el festői hatásokat, mert az egyéniség hamvassága sugárzik rajtuk, vallomásokat és üzeneteket tartalmaznak, a környezet színösszefoglalásait (Anyámnak, Toszkán táj stb.). A női érzékenység finomsága és szakmai biztonság találkozik művészetében, ez ad további távlatokat. Alapfy Attila fotóművész a lovak világát kutatja. Megjelenik az apaji róna, a magányos kiscsikó, vágtató paripák, egyszóval a költészet. Jól jellemzi Sipos Tamás a katalógus előszavában Alapfy Attila teljesítményét: „A lovakat nem emeli az ember fölé, nem mi- tizálja őket, de látó szemmel fölfedi számunkra nemes, szivünkhöz közel álló szépségüket". Szőnyegek és fotók, festmények és szobrok sugallják, hogy a képzőművészet jövője sem lehet más, mint az érzések és a látomások képi újjászületésének termő folyamata és állandósága, mely a Picasso utáni korszak festészetének legfőbb törvénye marad. Losonci Miklós és vasárnap 30—40 fiatal dolgozott itt. INemcsak segédmunkát, hanem szakmunkát is végeztünk. Saját magunk éreztük a közös munka semmivel össze nem hasonlítható jó izet, és azt tapasztaltuk, hogy az előzőleg még szétszórt, gyakran céltalan fiatalok, az együtt végzett munka hatására mint válnak egymást értő és segítő, igazi közösséggé. Nekünk, akik a technikai civilizáció korában élünk, hallatlanul izgalmas élmény volt megismerkedni régi mesterségek kézműves eszközeivel és tárgyaival. Nem hiába volt a régi magyar nyelvben a mesterség szavunk az okosság és a fortélyosság megfelelője, rengeteg ötletre és találékonyságra volt szükségünk, hogy elsajátítsuk — méghozzá csapatban — az asztalos- és kádármesterség egyszerűnek tűnő, alapvető műveleteit. De amikor úgy este 11 óra tájban hólyagos tenyerünkkel levertük nadrágunkról — a lányok a szoknyájukról — a port, s szemünk végigpásztázta a pincét, örömmel néztünk egy-egy elkészült. berendezési darabot, íme, ezt is mi csináltuk, ez is készen van. — Azt akartuk, hogy mi fiatalok együtt legyünk —mondja Giron Eva, az erdőkertesi iskola tanárnője —, hogy szabad időnket, ami ugyain nem sok —, de épp ezért — célszerűen, értelmesen töltsük el. Ezt biztosítja a klub nyitott jellege, és az, hogy szabad fórumán, minden igényes közlésnek, összeállításnak, egyéni vagy társas megnyilatkozásnak helye van. Minden hét végén a mi magunk, havonta egyszer pedig vendégművészek fellépte ad okot jó értelemben vett szellemi izgalomra és szerez élményt szereplőnek és nézőnek egyaránt. Egyébként már maga a helyiség intimitása is kínálja, szinte kényszeríti, hogy kihasználjuk kamarajellegét, s úgy válasszuk meg az előadások témáját, hogy azok az emberi kapcsolatok erősítőjévé váljanak. Ha kimondtuk — márpedig igen! —, hogy a közös munka maradandó, akkor ez vonatkoztatható — teljes joggal — a közös, a bensőségessé vált élményre is! Élőn, érdekesen — Együtt maradni, fő célunk talán ebben summázható — illeszti a szót az előző mondat végéhez Kálmán Katalin, a község KISZ-titkára —, hiszen a kezdet nehezén már túl vagyunk. Most az a dolgunk, hogy a meglévő, a már megteremtett keretet — és ne csak ideiglenesen —, de hosszú időre, élő, érdekes tartalommal töltsük meg. Ez legalább olyan nehéz lesz, mint az elindulásunk ezen az úton. Az építkezésben részt vett fiatalok túlnyomó többsége KISZ- tag. Amíg nem volt klubunk, addig is élénk KISZ-élet volt nálunk, remélem, ez most pezsgőbbé válik. A lényeg az, hogy a kulturális programokra igény és fogékonyság van körünkben — ezt táplálni, ébren tartani és közvetve — a felkészültség birtokában —befolyásolni, az elkövetkező idők feladata lesz. Acs Jenő A Hadtörténeti Múzeumban Száz esztendő katonai egyenruhái Az év második felében újabb értékes kiállításokat rendeznek az Országos Hadtörténeti Múzeumban. A legközelebbi — a pisztolytörténeti bemutató — augusztusban lesz. Ugyancsak augusztusban rendezik meg a jubiláló Magyar Honvédelmi Szövetség negyedszázados tevékenységét, eredményeit, fejlődését szemléltető kiállítást, amely két hónapig tart. Szeptember végén nyitják meg az egyenruha-történeti kiállítást, amelyen az utóbbi 100 esztendő magyar katonai egyenruháit „vonultatják fel”. I i
