Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

I

etsi

MEG

1973. JŰNIUS 30.. SZOMBAT

^Mirlap

Kitüntetés

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kerekes Györgynek, az Ikladi Ipari Műszergyár Szocialista Hazáért Érdeméremmel kitüntetett termelési főosztályvezetőjének nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta.

A kitüntetést péntek délelőtt a Pest megyei pártbizottság székházában Cserven- ka Ferencné, az MSZMP Köz- pbnti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára adta át. Az átadáson részt vett dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, Oszkó Gyula, az Ikladi Ipari Műszergyár igazgatója, valamint a gyár több vezetője.

Tavaly 2,8 milliárd forinttal gazdálkodtak Pest megye tanácsai

— Pest megye tavalyi költségvetésének és fejlesztési, valamint szolgáltatásfejlesztési alap tervének végrehajtása általában kedvező eredményeket mutat — mondotta bevezetőjében a megyei tanács lapunk első oldalán ismertetett tegnapi ülésén dr. Békési László általános elnökhelyettes. — 1972 népgazdaságunk IV. ötéves tervének második éve volt. Tanácsaink gazdálkodásukban érvényesíthették mindazokat a tapasztalatokat, amelyek 1971-ben az új tanácsi szabályozórendszer és az új tanácstörvény első évi gyakorlata során felhalmozódtak. Többé-kevésbé kialakultak azok az új munkamódszerek is, amelyek a tanácsok jelentősen megnövekedett gazFelnőtt fejjel

I

fjú diákok mellett idősebb, meglett emberek számára is a vizsgák, az izgalmak időszaka volt a június. Egyetemeken, középiskolákban éppúgy láthattunk szorongó, jelest avagy a szerény elégségest remélő felnőtteket, mint — az üzemekben. Igaz, ez utóbbi helyeken nem látványosan zajlottak a vizsgák, nem volt ünnepélyes búcsúztatás, a diákok — talán jobban fedi a tényeket a tanulók megjelölés — a kérdések és feleletek után visszatértek a műhelybe, munkapaduk, gépük mellé. Friss szakmunkásként.

A napokban huszonkét felnőtt tett sikeres szakmunkásvizsgát a Nagykőrösi Konzervgyárban. Huszonkét len, akik vállalták a munka melletti tanulás nem kis terhét — bár a gyár segített, amiben csak tudott, így például a tanfolyamja járók egy műszakban dolgoztak, hogy a váltások ne nehezítsék az előadások meghallgatását — huszonketten, akik nem érték be annyival, amennyivel segéd- és betanított munkások lehettek.

Többet tudni: természetes emberi vágy. E vágy kielégítése nem mindenkor egyszerű.,

Napjainkban az üzemeken belüli szakmunkásképzés a legmostohább gyermeknél is sanyarúbb sorsra kényszerül. Tisztelet a kivételnek, mert sajnos, csakis kivételekről beszélhetünk. A már említett gyárról, azután a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatról, az ikladi Ipari Műszergyárról. Kivétel a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat ugyancsak, mert itt középtávú szakképzési terv is létezik, bizonyítva, a vállalatvezetés a holnapután^ sem téveszti szem élői. E néhány gyár, vállalat mellett még féltucatnyi, ha akad, ahol fontosságának megfelelő figyelmet élvez a felnőttek szakmunkássá képzésének lehetősége. A többi helyen sok a panasz, tett meg semmi.

H

iba lenne az adott állapotokért kizárólag az üzemeket kárhoztatni. A Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál mondták el, hogy az eredeti előírás szerint jó néhány munkakört — ami a bonyolult, hatalmas értékű berendezéseknél nagyon is érthető — csak technikusok láthatnak el. Szabályozott a. szakmunkások szerepe is, de... De nincs elég képzett ember. A vállalat nagy áldozatokat hozott, hogy sikerüljön áttörni e bűvös kört, ám az tör.ént: a végzett, vizsgát tett emberek — akik addig élvezték az előnyöket, az erőmű adta támogatást — kézbe kapták a vándorbotot, s hamar elszeleltek... A Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál meg azt jegyezhettem fel, hogy vannak

olyan tanulná szándékozók, akik csak a segítséget igényelnék, de nem azt akarják tanulni, amire munkahelyüknek szüksége lenne, hanem egészen mást, a műanyagipartól teljesen idegen ismeretek elsajátítását

óhajtanák.

Ügy tűnhet: az egyéni és a vállalati érdek csak elvétve, véletlenszerűen esik egybe e kérdésben. E látszat ellenében az a való, hogy a felnőtt szakmunkásképzés hosszú éveken át sem helyben, sem országosan nem élevezett kellő figyelmet, s a tavaly hatott kormányhatározat volt c^u • pan az első jele e tény ■.elismerésének.

Ami a Minisztertanács határozata nyomán eddig történt, az nem kevés, de kezded lépéseknél' riérrt‘ is több. Ma a megyében mindössze két-háromszáz felnőtt tesz szakmunkásvizsgát évente, s miközben a dolgozók a vállalatokat okolják ezért, a vállalatok meg munkásaikat, arra hivatkozva, hogy nincs igény rá, nincs jelentkező.

Értelmetlen — és hosszú ideje tartó! — körforgás ez, tapodtatnyit sem viszi előbbre az ügyet. A járhátó utakat valahol ott kell keresni, ahol a Mechanikai Művek tette ezt: az egyéni és a vállalati érdekek közösségének világos megmutatásánál. A kondenzátorszerelést, az új típusok összeállítását tömör — időr ben sem elnyújtott — tanfolyamon sajátíttatták el, kiegészítve azzal, milyen munkakörülményeket, kereset: lehetőségeket rejt az új ismeretek befogadása. E szakmai képző ugyan nem adóit szakmunkás-bizonyítványt a tanulók kezébe, de módszeressége, az apró tényezőket sem elhanyagoló alapossága minden bizonynyal másutt is sikerre vezetne.

V

an persze sok buktatója a dolognak — így az az előírás, hogy csali húsz fő feletti létszám esetén hozhat létre a vállalat saját tanfolyamot —, szervezheti meg anyagi értelemben is, de mindezek ellenére ne kibúvót, ne magyarázatot keressenek a vállalatok.

Hanem az adott kereteken belüli lehetőségeket kutassák. *

Ne arra várjanak, hogy a tanulni akaró, szakmunkástudást kívánó emberek megostromolják a munkaügyi osztályt. Ebben hiaba reménykednek. Keltsék te. maguk az igényeket, teremtsenek — fokozatosan, de nagyon következetesen — ' mind erkölcsiekben, iwi.d anyagiakban olyan kölüményeket, amelyek minden szónál ékesebben bizonyítják a szakma elsajátításának érdemességét, hasznát; erkölcsi, anyag rangját.

Mészáros Ottó

dasági önállóságának eredményes kibontakoztatásához feltétlenül szükségesek voltak. Növeli az 1972-es év jelentőségét, hogy Pest megye tanácsai feladataik megvalósításához több mint 2,8 milliárd forinttal rendelkeztek, ekkora összeggel fennállásuk óta még egyetlenegy évben sem gazdálkodhattak.

A tervezeUriél

nagyobb bevételek

Az eredmények és a jelentős összeg ellenére sem volt azonban gondoktól mentes a múlt év, ezt elemezte a továbbiakban dr. BéKesí László.

— A népgazdaság egészében végbemenő stabilizációs folyamat Pest megye tanácsainak gazdálkodásában is kedvezően éreztette hatását. Ugyanakkor néhány kedvezőtlen jelenség is tapasztalható volt; elsősorban a beruházási piac feszültsége és az árszínvonal emelkedése okozott ki- sebb-nagyobb gondokat,

— A kedvező jelenségek között kell hangsúlyozni a megye saját bevételeinek, és ennek eredményeként az összköltségvetési és fejlesztési alap összegének növekedését. Az 1972. évi költségvetés eredetileg tervezett, mintegy másfél milliárdos összege év végére 1 milliárd 758 millió forintra, fejlesztési alapja a mintegy 900 millió forintról 1 milliárd 70 millió forintra emelkedett. Pest megye tanácsai közel 150 millió forint — minden eddigit meghaladó mértékű — költségvetési, és mintegy 20 millió forint fejlesztési többletbevételt értek el, saját forrásaikból.

Közművek saját erőből

Ezután dr. Békési László ■''‘n^fiátíy'igád féflbínző számadattal érzékeltette Pest megye tavalyi fejlődését. Az ipari termelés közel 10, az építőipari termelés 7, a kiskereskedelmi áruforgalom mintegy 8 százalékkal emelkedett.

Jelentős mértékben gazdagodtak a megye települései a fejlesztési tervek megvalósulása nyomán, s ezt jellemzi egy példa is: a tanácsok és a felügyeletük alá tartozó intézmények vagyonállománya mintegy 340 millió forinttal gyarapodott.

— Külön is hangsúlyoznunk kell — mondotta dr. Békési László —, hogy olyan fontos területeken, mint az óvodai helyek és az általános iskolai tantermek számának növelése, a tervezettnél jobb eredményt értek el tanácsaink. E két területen, lényegében két év alatt megvalósultak a

IV. ötéves terv előirányzatai. Az elmúlt év is bebizonyította, hogy széles körű társadalmi összefogással, a megyében működő vállalatok, szövetkezetek és intézmények évről évre növekvő áldozatvállalásával, valamint a helyi tanácsok fokozatosan javuló irányító és szervező munkájával a tanácsi pénzalapok lehetőségeit mesz- sze meghaladó eredményeket lehet elérni.

Számottevő a tanácsok saját pénzéből finanszírozott közműépítése is, ám igen figyelemre méltó az egyéb forrásokból — központi és vállalati, a NIM villanyhálózat-fejlesztési keretéből, a társulati beruházásokból — létrehozott érték. Ezekből a pénzekből több mint j200 kilométer vízhálózat, 7 kilométer csatorna- hálózat és 16 kilométer villanyhálózat épült még tavaly.

Biztos alapok a jövőre

— Az elért eredmények ellenére az ellátás számos területen az országos átlagszínvonal alatt van, sőt megyén belül, az egyes települések között is léteznek aránytalanságok, indokolatlan ellátásbeli különbségek. Pest megye anyagi lehetőségeinek kétségkívül dinamikus növekedése még mindig elmarad attól az ütemtől, amelyet Pest megye rohamosan növekvő lélekszá- ma az ellátás valamennyi területén indokolttá tenne.

— Összegezve tanácsaink tavalyi gazdálkodásának tapasztalatait, megállapíthatjuk, hogy az 1972-ben elért eredmények megalapozzák a IV. ötéves terv célkitűzéseinek sikeres végrehajtását — mondotta befejezésül a megyei tanács általános elnökhelyettese —, s lehetővé teszik, hogy tanácsaink nagyobb biztonsági tartalék birtokában hajtsák végre idei feladataikat és módot nyújtanak arra is, hogy néhány területen az ellátási színvonal fejlődése a tervezettnél nagyobb mértékű legyen.

D. G.

Tanévzáró

a Pest megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságán

Ünnepélyes tanévzáró volt tegnap délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán. Az ünnepséget megnyitó Göndics Zoltán igazgató a tanárok nevében is búcsúzott az egyéves pártiskola és a kéthónapos továbbképző tanfolyam hallgatóitól.

Móna Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs- propaganda osztályának ’helyettes vezetője szólt az ideológiai és kulturális élet időszerű kérdéseiről, s az iskolán tanultak célszerű alkalmazásáról a gyakorlati munkában.

Barinkat Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára ezután átadta az egyéves pártiskola hallgatóinak a végbizonyítványokat. A hallgatók nevében Csonka Csaba, a dabasi járási pártbizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője mondott köszönetét az oktatási igazgatóság vezetőinek és tanáraiknak fáradozásukért, a további munkához kapott elméleti útra- valóért. Végezetül átadta Göndics Zoltán igazgatónak azt az emlékalbumot és dokumentumfilmet, amelyben a hallgatók megörökítették a most véget ért oktatási év eseményeit.

A szakszervezeti neveíöimmka időszerű kérdéseiről

tanácskozott a SZOT

A szakszervezeti nevelőmunka agitációs-propaganda tevékenységéről tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, ott volt Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, és meghívták a tanácskozásra a SZOT intézményeinek vezetőit, a szakszervezeti központok és a szakszervezetek megyei tanácsainak kulturális kérdésekkel foglalkozó vezetőit és munkatársait is. Földvári László elnöki megnyitója után Virizlai Gyula, a SZOT titkára vitaindító beszámolójával egészítette ki az elnökség előterjesztését, a szak- szervezeti nevelőmunka időszerű kérdéseiről.

A munkahelyi nevelésről

A SZOT 1968-ban átfogóan vizsgálta, értékelte a szak- szervezeti nevelőmunkát és hosszú távra szólóan meghatározta a tennivalókat, ezen belül az agitációs propaganda- és a kulturális nevelő- munka feladatait. Az írásos beszámoló a megkezdett munka főbb tapasztalatairól adott számot.

A SZOT titkára beszámolójában elsőként a munkahelyi nevelés fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a munkahely, a munka, a termelési aktivitás formálja az embereket, erősíti bennük a közösségi érzést. A szakszervezetek, a közösség, a társadalom ügyével törődő, a termelésben és a közéletben aktív, művelődő olvasó, magát képző, a becsületes munkát tisztelő, a szépet, a jót, az igazságot kedvelő embereket akarnak nevelni.A SZOT titkára hangsúlyozta azt is, hogy a szak- szervezeteknek elő kell segíteniük az értelmiség világnézeti felkészültségét, s több alkalmat kell teremteni részükre ahhoz, hogy az úgynevezett kényes kérdésekben is elmondják véleményüket.

A felnőtt- oktatásról

Virizlai Gyula ezután a munkások iskoláztatásának, a közművelődés problémáinak kérdéseivel, tennivalóival foglalkozott. Az elnökség az iskolarendszerű felnőttoktatásban egyebek között hiányolja a társadalmi összefogást és az átfogó tervet. A szakszervezetek javasolják a felnőttoktatás továbbfejlesztése érdekében, hogy a köz- művelődési intézmények segítségével tegyék lehetővé a vizsgára való felkészülést, iskolába járás nélkül is. Nem a bizonyítványok hiányoznak — hangsúlyozta a beszámoló —, hanem az ismeretek. A szak- szervezetek kívánatosnak tartják azt is, hogy mielőbb hozzák létre a szakmunkások középiskoláját, amely lehetővé tenné a tapasztalt, képzett dolgozók tömeges továbbtanulását, az érettségi szint elérését.

Meghallgatva a véleményeket

Befejezésül a dolgozók és a művészek kapcsolatával foglalkozott a beszámoló. Megállapította, hogy a szakszervezetek törekednek a művészetek megismertetésére, de arra már kevésbé figyelnek, hogy felszínre hozzák a különböző művészeti eseményekről, müvekről, a közönség, a dolgozók véleményét és ezeket eljuttassák az alkotókhoz, nyilvánosságra hozzák megfelelő fórumokon.

— Nem igaz az a nem ritkán hangoztatott nézet — mondotta a továbbiakban —, hogy a munkás közönségnek nincs véleménye, és csak az I igénytelenség jellemzi ízlését. Azt nem lehet várni tőlük, hogy mindenre kiterjedő szakszerűséggel fogalmazzák meg műbírálatukat — hiszen sajnos ezzel még a hivatásos kritikusok is adósak maradnak —, de, ha figyelembe fogják venni a tömegek jelzéseit, akkor biztos, hogy őszintén elmondják, mennyire hatott rájuk egy- egy alkotás, igaznak érzik-e azokat a konfliktusokat, emberi sorsokat, amelyeket ,kür. lönböző írásokban, filmekben, színdarabokban, tv-ben? rádióban észleltek.

Pest megye képviseletében

A beszámoló utáni vitában felszólalt dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára. Felszólalása bevezető részében kiemelte:

— Megyénk a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként szinte robbanásszerű gyorsasággal fejlődött, iparosodott, és lakossága ugyanilyen gyors ütemben rétegződött át. Bonyolítja munkánkat, hogy a megye üzemeiben dolgozók jelentős része, köztük a nők is, naponta hosszabb időt utaznak.

— Megfigyelhető, hogy azoknál, akik helyben dolgoznak vagy nagyüzemben, gyorsabban jelentkeznek a munkásosztály egészére jellemző tulajdonságok. Az is megfigyelhető, hogy megyénk lakossága, az országostól eltérően, a bevándorlás következtében dinamikusan fejlődik.

A lakóhelyi problémák

Dr. Dobi Ferenc ezután hangsúlyozta, hogy a munka- helyPhevelés mellett megfelelő helyre kell sorolni a munkások lakóhelyi nevelésével és életkörülményeivel kapcsolatos tevékenységet is, majd így folytatta:

— Közismert, hogy a kultúra és művelődés fontos feltétele az áramszolgáltatás. Ennek hiánya az egyes területeken az egyik legnagyobb gdnd. Ez a munkáscsaládok életszínvonalát érinti, mert nemcsak magasabb a tarifa, hanem a folytonos áramingadozás akadályozza a rádió, a televízió és a háztartási, gépek használatát, csökkenti élettartamukat.

Különösen a bejáró munkásnők helyzetét tartjuk nehéznek, a gyermekintézmények kis száma, helyenként a szolgáltatási és a közellátási gondok miatt.

— A munkáslakta települések művelődési intézményeinek, különösen művelődési házainak, könyvtárainak alacsony a tárgyi, technikai és anyagi ellátottsága. Az agglomerációs területen fokozódnak a gondok a lakosságnak az átlagosnál jóval gyorsabb ütemű növekedése és az anyagi eszközök hiánya miatt.

— A röviden vázolt helyzetben igen nehéz és bonyolult körülmények között folyik területünkön a szakszervezeti ne-, velömunka.

Több figyelmet a bejáró munkásokra

— Szeretném javasolni, — mondta a továbbiakban —, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányításával az iparági és területi szakszervezetek együtt jussanak elhatározásra és határozzuk meg a feladatokat az üzemeken belül a bejáró munkásokkal való foglalkozásra. Másrészt a szak- szervezeteknek — véleményem szerint — az üzemen kívül a lakóhelyükön is többet kell tenni a munkások érdekében, és keresni kell a lehetőséget élet- körülményeik és művelődési gondjaik mielőbbi megoldására. Jobban vegyék figyelembe a bejáró munkások helyzetét, különös tekintettel Pest megye helyzetére.

— Indokolt továbbá, hogy a szakszervezetek kezdeményezzék az állami szerveknél is, hogy munkájukban, szemléletükben és az anyagi eszközök felhasználásánál tartsák fontos feladatnak a bejáró munkások, különös tekintettel a munkásnak és fiatalok gondjainak rendezését — fejezte be felszólalását dr. Dobi Ferenc.

Az aktiv, sok javaslatot és kiegészítést tartalmazó vita után a tanácsülés elfogadta az elnökség előterjesztését és a szóbeli beszámolót. Ezután Gól László, a SZOT titkára javaslatot tett a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT elnökségének II. félévi munkatervére, majd beszámolt a SZOT két ülése között végzett munkáról.