Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

1973. JŰNIUS 24., VASÄRNAP “"<&Cír1ap 3 BOLGÁR VENDÉGEINK A PEST MEGYEI TANÁCSON „A látogatás jó célt szolgált" Aktív segítők és végrehajtók A MUNKABIZOTTSÁGOK ÉS A VÁLASZTOTT TESTÜLETEK KAPCSOLATÁRÓL A Pest megyei Tanács ven­dégeként, Petko Petkovnak, a Szófia megyei Néptanács el­nökének vezetésével megyénk­ben tartózkodó Szófia megyei tanácsi küldöttség tegnap ké­ső délelőtt baráti beszélgetés keretében értékelte a vendég­látókkal az egyhetes Pest me­gyei látogatás tapasztalatait. A záró megbeszélésen jelen volt dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Laka­tos Tibor elnökhelyettes, Arany István, a megyei ta­nács vb-titkára és dr. Csa- lótzky György, a megyei ta­nács titkárságának vezetője. Petko Petkov a többi között elmondotta, hogy a két test­vérmegye közötti több éves kapcsolat rendkívül eredmé­nyes. A két megye vezetői jó­részt már ismerik egymás éle­tét, munkáját, így a mostani látogatás során lehetővé vált, hogy néhány speciális témát közelebbről tanulmányozza­nak. Különös érdeklődéssel fi­gyelték a tanácsok munkáját, a munka megszervezését, a testületek működését, a mező- gazdaság helyzetét, valamint a gazdaságok kapcsolatát az ál­lami szervekkel. Igen kedve­ző tapasztalatokat szereztek a tanácsok önállóságával, a ha­táskörök leadásával kapcso­latban, követendő példának tartják az új tanácstörvényt, eredményeit. Petko Petkov hangsúlyozta: igen jó benyomást tett a kül­döttség tagjaira az is, hogy a meglátogatott tanácsoknál mind politikailag, mind szak­mailag képzett vezetőkkel, dolgozókkal találkoztak. Ta­nulmányozták a tanácsi bi­zottságok rendszerét és mun­káját is. Különösen elisme­rést érdemel az, hogy munka- területeik jól körülhatároltak — mondotta. Örömmel tapasztalták, hogy Pest megyében a városok, községek fejlődésében jelen­tős szerep jut a társadalmi segítésnek; ugyanilyen jelen­tőséget tulajdonítanak ennek Szófia megyében is. A továbbiakban a küldött­ség tagjai — Ivan Peovszki, a Szófia megyei Néptanács tit­kára, Janka Pavlova, Szlivni- ca város Néptanácsának elnö­ke, Jordan Ivanov, a Szófia megyei Néptanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője, valamint Szlavcho Dimitrov, Szamokov város Néptanácsá­nak titkára — méltatták a meg­Az építőanyag-ipari vállala­tok — az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium előze­tes statisztikai adatai szerint — az év első öt hónapjában 3,2 százalékkal termeltek töb­bet, mint a múlt év azonos időszakában. A legnagyobb, 9 százalékos fejlődést érte el a látogatott mezőgazdasági üze­mekben észlelt nagymérvű gé­pesítést s azt, hogy a komplex termelési munkafolyamatok­nak milyen fontos szerep jut. Dr. Mondok Pál a többi kö­zött rámutatott arra, hogy az új tanácstörvény nyomán az államigazgatásban végbement változásoknak nagyon kedve­zőek a tapasztalatai. A két megye testvérkapcsolatáról szólva elmondotta: — Úgy láttuk, hogy vendé­geink őszinte érdeklődést ta­núsítottak Pest megye iránt, s ennek nagyon örülünk. Meg­győződésem, hogy ez a láto­gatás jó célt szolgált, a két megye közötti testvérkapcsolat nem csupán a két megye kap­csolatát jelenti, része ez a két szocialista ország testvéri együttműködésének. A Szófia megyei tanácsi kül­döttség ma délután utazik el hazánkból. D. G. hő-, hang- és vízszigetelő anyagokat gyártó ipar; a fi­nomkerámia- és csiszolóko­rong-ipar, a mész-, cement- és azbeszt-cement gyártó ipar pe­dig 4 százalékkal bővítette ter­melését. A múlt évihez ha­sonló eredményt ért el a tég­la- és tüzelőanyag-ipar. A tavalyinál többet termelt az építőanyagipar Utca őrzi emlékét Tahiban „...jobb volt s több, mint annyi mások...” A hír, amelynek nyomán elindultunk, levélírónktól ér­kezett: „Huszonhét évvel halála után, 1973. júliusában Tahi- tótfaluban utcát neveznek el Boros Izabelláról’’. „Egy asszony ment el. A tenger pusztulásban mért fáj oly nagyon, hogy már nincs nekünk? Talán mert szép volt, csöndes és mosolygó s együtt szőtte az álmokat velünk? Talán, mert jobb volt s több, mint annyi mások hősen küzdött és némán szenvedett s mély sebeit oly hangtalan viselte, mint a kicsiny francia Bernadette ...” (Várnai Zseni: Egy asszony ment el) 1944. március 19-én, vasár­nap délelőtt a Gestapo embe­rei hosszan csöngettek, aztán — mert senki sem nyitott ajtót — betörtek Budapesten egy Tisza Kálmán téri (ma: Köztársaság tér) lakásba: Üres volt: Boros Izabella va­sárnaponként a Vígszínházban vagy a Madáchban volt, fér­je. Szakosíts Antal pedig e percekben a debreceni mun­kásotthonban éppen ünnepi beszédet mondott. A színház­ban félbeszakadt a délelőtti munkáselőadás, Debrecenben pedig az ünnepség. Futótűz­ként terjedt el a hír: a néme­tek megszállták Magyarorszá­got. A férj és a feleség jól tud­ták, ezek után sokáig nem léphetnek be otthonukba, el­fogja őket a Gestapo. Osztályrészük a bujkálás Mindkettőjüknek a bújlkálás jutott osztályrészül. Néhány hét után Boros Izabella a ba­ráti tanácsok ellenére vissza­szokott a lakásba, úgy tervez­te. csak néhány ruhát vesz magához. Tíz perccel azután, hogy belépett a házba, a Ges­tapo emberei már ott voltaik és elhurcolták. Szakasits An­tal Debrecenben ismerősöknél, jó barátoknál húzódott meg. Amikor megtudta, hogy felesé­gét elfogták, Pestre utazott, abban a reményben, hogy ki tudja szabadítani. Nem sok­kal később ő is a Gestapo ke­zére került. A brutális mód­szerek ellenére sem vallottak, ezért néhány hónap múlva rendőri felügyelet mellett sza­badon engedték őket. Hogy mit akart megtudni tőlük a Gestapo? Szakasits Antaltól, a Szakszervezetek Tanácsának titkárától, elsősor­ban arra vártak választ, hol tartózkodik fivéré, Szakasits Árpád, az illegális ellenállási mozgalom egyik vezetője. . Boros Izabella, a Népszava könyvkereskedés helyettes ve­zetője, mint kulturális pro­pagandista hívta fel magára a Gestapo figyelmét. A negyve­nes években, 43—44-ben, ami, kor szinte megbénult a szín­házak élete, Bore« Izabella ál­dozatos munkája eredménye­ként, vasárnaponként szerve­zett munkásokkal telt meg a Madách és a Vígszínház néző­tere. A munkáselőadások si­kerére a fasiszta sajtó éles támadást indított a haladó szellemű darabok, a művé­szek, a rendezők és a szerve­zők ellen. A Népszava szer­kesztőségének megbízásából Szakasits Antalné Boros Iza­bella vállalta a kockázatot: lelkesen, bátran folytatta a szervezést. Egy nyilatkozatá­ban mondta: „Valósággal megmámorosodtam az öröm­től, amikor az erzsébeti, kis­pesti, újpesti, kőbányai és óbudai munkások elmondták nekem, hogy az általam szer­vezett munkáselöadások révén voltak színházban először éle­tükben ... Fáradozásunkért bőségesen kárpótolt bennün­ket az a tudat, hogy nemcsak kultúrához juttattuk munká­sainkat, hanem a művészetből falcadó életkedvvel, optimiz­mussal és emberi helytállással is gazdagítottuk őket.” Az egész falu ismerte A szigorított rendőri fel­ügyelet alatt szinte senkivel sem találkozhatott a Szakasits házaspár. Ha kiléptek az ut­cára, kopók szegődtek nyo­mukba, és ha véletlenül har­costársaikkal, elvtársaikkal ta­lálkoztak, célszerű volt köszö­nés nélkül elmenni mellettük. Aztán október 15-én megérke­zett a behívó: az 52 éves Sza­kasits Antal katonai munka- szolgálatra Dunabogdányba PEST MEGYÉBEN már több évvel ezelőtt aktívacsoportok, állandó jellegű munkabizottsá­gok alakultak a különböző szintű pártbizottságok mellett. E bizottságokban dolgozó kommunisták aktív segítői és végrehajtói azoknak a felada­toknak, amelyek a párt válasz­tott testületéinek határozatai­ban fogalmazódnak meg. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy széles körű kollektív tevékenységükkel emelik a pártmunka színvonalát, haté­konyságát. Biztosítják a szer­vezeti lehetőségét annak, hogy a pártbizottságok tagjai, va­lamint a kommunista szakem­berek hatékonyabban, aktí­vabban kapcsolódjanak be a vezető testületek munkájába. Olyan vitafórumot jelentenek, ahol a bizottságok tagjai sze­mélyes tapasztalataik birtoká­ban a párt munkáját érintő kérdésekben, szűkebb kollektí­vákban, aktív, érdemi tanács­kozásokat folytathatnak. Pest megyében — a pártbi­zottságok mellett — körülbe­lül 250 munkabizottság műkö­dik. Ez azt jelenti, hogy mintegy 1700—1800 kommu­nista állandó jellegű pártmeg- bizatásként tevékenykedik ezekben a munkabizottságok­ban. KIALAKULT GYAKORLAT ma már, hogy a bizottságok féléves munkaterv szerint dol­goznak, melyeket az illetékes pártbizottságok hagynak jóvá. E tervszerűség egyúttal azt is jelenti, hogy feladataik — az adott időszakban — szorosan kapcsolódnak a járási, városi, nagyüzemi és községi pártbi­zottságok előtt álló feladatok­hoz, s ily módon a pártbi­zottságok munkaprogramjaik­ban — meghatározott célok el­érése érdekében — megfelelő szerepet vállalnak. Tárgyalt napirendjük, önál­ló vizsgálataik elsősorban a párt életével, a párthatározat végrehajtásával függnek össze, s ezekből következtetéseket vonnak le. Az üléseikre terve­zett napirendi és vizsgálati té­mák azt bizonyítják, hogy eze­ket legtöbb esetben a céloknak megfelelően, helyesen választ­ják ki. Több helyen áttekintet­ték például a párt nőpolitikái határozatának végrehajtását utazott. Egy vasárnap délután a táborban megszólítják:-f- Szakasits elvtárs, hogy ke­rült ide? A munkaszázad egyik őr­mesterében Szakasits Antal régi elvtársára ismert. Az ő se­gítő szándéka és a szerencse következménye volt, hogy né­hány nappal a találkozás után egészségi állapota miatt elbo­csátották a századból. A tahi- tótfalui hajóállomáson a buda­pesti járatra várakozott, ami­kor Makoldi Józseffel, a fővá­ros műszaki tanácsosával hoz­ta össze a véletlen. Ö hívta meg tahitótfalui házába Boros Izabellával együtt. Később azonban célszerűbbnek lát­szott, hogy a házaspár kevésbé forgalmas helyen levő rejtek­helyei keressen. Ekkor Urbán Zoltán ajánlotta fel otthonát Szakasitséknak. Csak a község felszabadulása után derült ki: az egész falu pontosan tudta, hol bujdosnak, mit csinálnak, s kik voltak, és mégsem akadt egyetlen ember sem — bár búsás jutalmat ígértek a fa­siszták —, aki feljelentette volna őket. Boros Izabella szülei és test­vérei ezalatt a gettóban voltak. A hír Tahiba is eljutott: éhez­nek, nyomorognak. Egy reggel Boros Izabella parasztasszony­nak öltözött, fekete kendőt kö­tött a fejére és gyalog elindult Szentendrére, onnan tovább HÉV-vei Pestre. A végállomá­son összekötők várták, akik életüket kockáztatva vállalták, hogy hírt hoznak és visznek a gettóba és a kosárban élelmet a rokonoknak. Amikor Szakasitsék ír g- hallották, hogy a szovjet csa­patok már Vácott vannak, úgy érezték, nem szabad tovább „tétlenkedniük” vissza kell tér­niük Pestre és ismét felvenni a kapcsolatot az ellenállási mozgalom vezetőivel. Negy­vennégy karácsonya előtti na­pon Szakasits Antal Pestre olyan igénnyel, hogy a pártbi­zottságokat ezzel hozzásegítsék a megfelelő állásfoglalások ki­alakításához, a konkrét tenni­valók meghatározásához. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a munkabizottságok anyagait egyrészt a végrehajtó bizottságok, másrészt a pártbi­zottságok ülésein is felhasznál­ják. Ma már, helyesen, az is kezd gyakorlattá válni, hogy csúcs- és alapszervezeti titká­rok értekezletein is felhasz- . nálják a munkabizottságok anyagait. • Gondot okoz megyénkben is — ha nem is sok helyen —, hogy a munkabizottságok a szükségesnél több napirendet, illetve témavizsgálatot tervez­nek, néhány esetben olyanokat is, amelyek kidolgozása meg­haladja az adott bizottságok erejét. Több helyen probléma, hogy e munkabizottságok az egyes témákat nem kellő mélységben dolgozzák ki. A POLITIKAI BIZOTTSÁG 1968. november 26-1 és a Köz­ponti Bizottság titkárságának december 2-i határozata foglal­kozik a munkabizottságok lét­rehozásával és egyben megha­tározta helyüket, szerepüket is. Ennek értelmében a munkabi­zottságok nem választott szer­vek és nem vezető testületek, hanem a választott pártszer­veknek alárendelt olyan mun­kaszervezetek, amelyek testü­leti formában működnek, a pártbizottságoktól kapják meg­bízatásukat és feladatuk a vá­lasztott szervek munkájának segítése. Miután a végrehajtó bizott­ságok választott szervek, ter­mészetes, hogy hatáskörükbe tartozik á munkabizottságok irányítása is. A végrehajtó bi­zottságok kezdeményezhetik egy-egy téma megtárgyalását, véleményt, javaslatot kérhet­nek a munkabizottságoktól tes­tületi üléseken szereplő napi­rendekhez. Ez a fölé-, illetve alárendeltség azonban nem csupán formalitás, ugyanis a végrehajtó bizottságoknak se- gíteniülf is kell a munkabizott­ságokat feladataik jó ellátásá­ban. A bizottságok irányításának joga azonban semmiképpen nem terjed ki a függetlenített apparátusra, ellenkezőleg, an­utazott, Bolla főorvoshoz, régi barátjához. A lakásán kereste föl, ahol Bolla örömmel fo­gadta és megígérte: hamis pa­pírokat szerez a pesti tartóz­kodáshoz a házaspárnak. Bol- láék este felé tartóztatták Sza­kasits Antalt, töltse náluk az éjszakát, ö azonban nyugtalan volt és a késő esti órákban visszament feleségéhez Tahi­ba, vitte neki az örömhírt. Azon az éjszakán pusztító légitámadás érte a fővárost és azt a házat, amelyben Bolláék laktak, találat érte. A ház alatt, a pincében a németek több száz mázsa dinamitot raktároztak, s így a ház rom- badőlt, lakóit maga alá te­mette. A megmentett híd A szovjet csapatok lépésről lépésre haladtak előre. A fa­siszták menekültek, maguk mögött csak romhalmazt hagy­tak, felrobbantották a dunai hidakat. A Tahiba vezető hi­dat is aláaknázták egyik éj­szaka. A robbantás mégsem si­került: Boros Izabella, élete kockáztatásával elvágta a gyújtózsinónokat. Csupán kis szakasza sérült meg a hídnak, amelyet néhány órás munká­val a község lakosai helyreállí­tottak. A börtönben töltött Idő. az üldöztetés, a kínvallatások nem múltak él nyomtalanul. A fel- szabadulás után Boros Izabella kórházba került, s egy évvel később, 1946. októberében, 47 éves korában, hosszú szenve­dés után, elhunyt. Emlékét a harcostársak őrzik — és ha­marosan Tahiban egy utca. Boros Izabella halálakor Vár­nai Zseni versben szólt ember­ségéről, nagyszerűségéről, ál­dozatos munkájáról. A Kere­pesi temetőben Boros Izabella síremlékére az idézett vers első szakaszát vésték. Árokszállási Éva nak feladata, hogy a bizott­ságok mim,Kajának előkészí­tésében, szervezésében ad­jon segítséget, használja fel a bizottságok tagjainak sze­mélyes tapasztalatait, javas­latait, észrevételeit, kérje ki a véleményüket azokban £ legfontosabb operatív intéz­kedésekben és ellenőrzések­ben, amelyeket az aparátus készít a vezető testületek szá­mára. A TERÜLETI PÁRTBI­ZOTTSÁGOK többsége a munkabizottságokat fontos­nak és szükségesnek tartja, munkájukat a jövőben több vonatkozásban kívánják to­vábbfejleszteni. E tevékenysé­gük során messzemenően fi­gyelembe kell venni, hogy bár a munkabizottságok felada­taikat a választott pártszer­vektől kapják, de — javaslat­tételi jogosultságuk birtoká­ban — kezdeményezhetik, ja­vasolhatják, hogy vizsgálják meg vagy testületi ülésen tárgyalják meg a pártmunka olyan kérdéseit, amelyek meg­ítélésük szerint sürgősek és fontosak." Megbízásuk körébe tartozó kérdésekben pártbizottságuk­tól, illetve annak apparátu­sától, a pártszervezetektől, az állami, gazdasági és társa­dalmi szervektől tájékozta­tást, információkat kérhet­nek. (Ez nem jelenti e szervek beszámoltatását, még kevésbé ellenőrzését.) A piunkabizottságok a párt- bizottság ülése elé kerülő ügyekben javaslataikat, véle­ményüket, észrevételeiket rendszerint a végrehajtó bi­zottságokon keresztül terjesz­tik elő, de a vezető testületek megbízása alapján élhetnek az önálló előterjesztés jogá­val is. A pártdemokráciával összefüggésben az lenne a helyes gyakorlat, hogy a vég­rehajtó bizottság ülésén is­mertessék, vagy amennyiben az a pártbizottság hatásköré­be tartozik, oda továbbítsa­nak minden javaslatot, véle­ményt, észrevételt, amely a bizottságoktól érkezik, — még akkor is^ hr azzal a végre­hajtó bizottság nem ért egyet. KEVÉS ÉS DIFFERENCIÁLT TÉMAKIVALASZTAS, átgon­dolt tervezés — a jó bizottságok munkájának ezek az, ismérvei. Mindenekelőtt a párthatározatok végrehajtásá­ra szükséges összpontosítani figyelmüket. Ott, ahol erre szükség van, érdemes lenne felülbírálni azt a jelenlegi gyakorlatot, miszerint a mun­kabizottságok tevékenysége csupán az apparátus által' készített előterjesztések véle­ményezésére, megvitatására korlátozódik. Tapasztalataink szerint a munkabizottságok önálló anyagkészítése, tag­jaiknak a vizsgálatokban és az ellenőrző munkában való személyes részvétele vezet­het egy-egy bizottság tevé­kenysége színvonalának eme­léséhez. Gyakrabban kell élni azzal a lehetőséggel, hogy eseten­ként az egyes témák kidol­gozásában munkabizottságon kívülieket is bevonjanak. A feladatok eredményesebb megoldása érdekében szoro­sabban kell együttműködniük a különböző munkabizottsá­goknak, például: az együt­tes ellenőrzésében, a közös vizsgálatokban, egyes anya­gok kimunkálásában. A bizottságok tevékenysé­gének elismerését jelentené, ha a pártbizottságok igényel­nék, hogy évente rendszere­sen számoljanak be munká­jukról. az elért eredmények­ről és fogyatékosságokról. MEGFELELŐ ALAPOT BIZTOSIT a munkabizottságok több éves munkája tevékeny­ségük hatékonyabb kibonta­koztatásához, helyük és sze­repük mélyrehatóbb felis­meréséhez. A jövőben töre­kedni kell feladataik ponto­sabb értelmezésére, munka- módszerbeli problémáik ki­igazítására, e bizottságok mun­kaképességének továbbfej­lesztésére. Soron Sándor, az MSZP Pest megyei Bi­zottságának munkatársa.

Next

/
Thumbnails
Contents