Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-21 / 143. szám
rear Mt«. VEI K^úrlap 1913. JŰNIUS 21.. CSÜTÖRTÖK Befejeződött az érdi tanácskozás a biológia tanításáról Kevesebb tanári magyarázat, több tanulói kísérlet Dr. Kontra György professzor nyilatkozata Tegnap délután az érdi Vörösmarty gimnáziumban befejeződött a X. tantárgypedagógiai napok előadássorozata. A háromnapos konferencián az ország minden megyéjéből 200 biológia szakos tanár és szakfelügyelő vett részt és 26 előadást hallgattak meg a biológia tanításáról és a többi természet- tudományos tárggyal való kapcsolatáról. A konferencia legjelentősebb eseménye az a nyilvános eszmecsere volt, amelyet a természettudományos tárgyak integrált oktatásának időszerű kérdéseiről rendeztek. A vitát dr. Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke vezette; s részt vett benne dr. Törő Imre egyetemi tanár, akadémikus is. A távlatok kutatása A tanácskozás befejeztével kérésünkre dr. Kpntra György professzor, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatóhelyettese, tájékoztatta a Pest megyei Hírlapot a X. tantárgypedagógiai napok jelentőségéről. — Mindenekelőtt leszögezhetem — mondotta a professzor —, hogy konferenciánk nem közoktatáspolitikai tanácskozás volt, tehát nem azonnal megvalósítandó konkrét feladatokat adott a résztvevőknek. A tantárgypedagógiai napok előadásai és vitái a biológia tanításának távlati lehetőségeit vizsgálták és kutatták. — Különös időszerűséget adott munkánknak, hogy éppen most fejeződött be egy négy éve tartó nemzetközi vizsgálat, amely a biológia és a többi természettudományos tárgy tanításának eredményeit is tartalmazza. Talán érdekli az olvasót, hogy a most elkészült zárójelentésben a biológia tanításának magyarországi tapasztalatait, tanulságait Pest megyei pedagógus, Kiss Jánosné szak- felügyelő, a budakeszi II. sz. általános iskola tanára állította össze. — A vizsgálatot az UNESCO mellett működő nevelésitanítási eredmények értékelésére alakult bizottság — IEA — 1969-ben kezdte, 18 ország, közöttük hazánk iskoláiban. Egyébként hazánk volt az egyetlen szocialista ország, amely ebben a világméretű vizsgálatban részt vett. Méghozzá kiemelkedően jó helyezésekkel. Kiderült például, hogy általános iskolásaink eredményei a természettudományos tárgyiak elsajátításában olyan jók, hogy csak egyetlen ország, Japán előzött meg bennünket. Olyan, gazdaságilag igen fejlett országok, mint például a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország és az USA, hogy csak néhányat említsünk, messze mögénk kerültek. A mi második helyünkkel szemben az ötödik, hatodik, illetve hetedik helyre szorulva vissza. A biológia tanításában pedig még Japánt is megelőzve, mi kerültünk az első helyre. Nem vitás, hogy a siker alapja az egységes oktatási rendszer és az a tény, hogy a mi gyerekeink 91 százaléka elvégzi az általános iskolát. Középiskoláink és a színvonal — Más a helyzet középiskoláinkban: itt a nyugati országok megelőztek. Magyar- ország a 18 évesek teljesítményeit tekintve a vizsgálatban részt vevő országok között a hetedik helyen áll. Ennek oka, hogy mi nagyobb tömegek oktatására vállalkoztunk. Csak egyetlen erre vonatkozó példa: Nyugat-Né- metországban a fiataloknak csak 9, nálunk 40 százaléka jut el az érettségihez. Ennek p>edig ára van: a színvonalcsökkenés. Hogy ez mennyire így van, a 13. helyre visszaszorult USA példája is bizonyítja. Ott 75 százalék jut el az érettségihez. — Mindebből talán elég nyilvánvalóan kiviláglik, hogy középiskoláinkban most legfontosabb feladatunk a színvonalemelés. Ezt a célt csak alkotó iskolai munkával, alkotó pedagógusok közreműködésével tudjuk elérni: az érdi konferenciát ezen az alapon hívtuk össze. A tanácskozás munkájában azok a pedagógusok vettek részt, akik a tanításon kívül tudományos kutatásokat is végeztek már. Hadd mondjam meg, ebben a Pest megyei tanároknak már eddig is rendkívül nagy szerepük volt. A tananyag- csökkentés értelme — Mivel a cél a színvonal emelése, a tananyagcsökkentés, amely az új tanévben már életbe lép, nem jelentheti, nem okozhatja ennek ellenkezőjét. Az érdi tanácskozás nagy jelentőségét éppen az adta, hogy igen eredményesen kutatta ennek módjait, eszközeit, lehetőségeit. Az előadások középpontjában annak vizsgálata állott, hogyan lehet növelni a tanulók önálló munkájára szánt időt, vagyis hogyan lehet több időt fordítani arra, ami a tanítási órákon leginkább szolgálja az oktatás eredményességét. A régi felfogás szerint azért nem volt szükség tanulói kísérletezésre, mert az elvette az időt a tanári magyarázattól. A konferencia előadásai viszont abból indultak ki, hogy a jövőben egyre kevesebbet magyarázzon a tanár, s egyre többet kísénle- tezzen-dolgozzon a tanuló. Az órákon kevesebb legyen a megjegyezni- s több a tennivaló: erre ösztönözte és ösztönzi a háromnapos érdi konferencia a biológiát és a többi természettudományos tárgyat tanító pedagógusokat. Ökrös László Példa Visegrád is A Múzeumok Nemzetközi Szervezete (ICOM), amely az UNESCO által támogatott szerv, 1973-ban fontos tanácskozást rendez hazánkban: a június 25—30. között Buda pesten ülésezik a Régészeti és Történeti Múzeumok Nemzetközi Bizottsága. Témája a helyszínen fenntartott régészeti emlékek megőrzése, konzerválásuknak és bemutatásuknak problémái. E témában azért esett a választás éppen hazánkra, mert az utóbbi évtizedekben régész kutatóink különösen e téren értek el jelentős, külföldön is számon tartott eredményeket. Elég, ha a vértesszőlősi előember be mutatóhelyére, Aquincumra és Gorsiumra, a szombathelyi Isis-szentélyre, a pécsi sírkamrákra, Esztergom és Visegrád középkori királyi palotáira, illetve ezek megőrzött és bemutatott maradványaira utalunk. Szünidőben is Kétezer olvasója van a pilisvörösvári könyvtárnak, ahol 20 ezer kötet között válogathatnak a könyvbarátok. Az olvasók mintegy fele diák, akik a nyári szünidő első napjait is szívesen töltik olvasással. Ciárdos Katalán felvétele Mézesmadzag Munkában a stáb Pécelen Négyen ülnek az asztal körül. Kurucz László, hévíz- györki testnevelő tanár, Pán- czél Ferenc, az albertirsai művelődési ház igazgatója, Fe- renczy Zsolt filmrendező és Bagó József, a bagi művelődési központ igazgatója, egyben a megyei Goldmann Filmstúdió, valamint a megyei amatőr filmesek nyári tanfolyamának a vezetője. A színhely: Pécel, a Pest megyei Tanács oktatási és továbbképzési háza. A téma: Kurucz László készülő filmje, a Mézesmadzag. Az asztalon a kockás lapokra írt forgatókönyv. CEGLÉDI VENDÉGKÖNYV Cegléd Dózsa György és Kossuth városa. Ezt tükrözi múzeumának állandó kiállítása is, mely oknyomozó tárgyvezetéssel követi a XV. 6zázad nagy paraszt- felkelésének központi eseményeit és a turini remete életének számos emlékét. A „Ceglédi századok” kiállításán régészeti, numizmatikai, néprajzi kollekcióra bukkanunk, Dózsa György korát számtalan munkaeszköz, fegyver, okirat és szobor dokumentálja. Igen gazdag a múzeum névadójának, Kossuth Lajosnak az életét bemutató gyűjtemény is: íróasztala, tábornoki egyenruhája, növény gyű j teményé- nek egy része bepillantást engednek a nagy hazafi életébe. A múzeum kopjafái elvezetnek a ceglédi temetőbe is, ahol a törökös hatású fejfák, a sírboltok klasszicista homlokzatán is motívá- lóönak. Érdekes az utcára néző sírházak sora, melynek kulcscsal nyitható felső szobájában székeket és asztalkákat is elhelyeztek a rokonok. A szegények elhanyagolt hajdani sírutcája közelében látható a terméskővel hivalkodó Ung- váry-család sírvillája, a kápolnával. A Kossuth Múzeum vendégkönyve megmutatja a fejlődés haladási irányát. Sok óvodás is jár a múzeumba, s ez ceglédi sajátosság. A bejárat melletti tárlóban láthatók a várossal foglalkozó írások és cikkek. Igen tanulságos, hogy a szekszárdi ökölvívók és a Bem József Szakmunkás- képző Intézet tanulói is beírták a vendégkönyvbe itt szerzett élményeiket. Ügy illik, hogy a látogató bejegyezze gondolatait a vendégkönyvbe. A rövid tartózkodás és beszélgetés nyomán több további lehetőség megvalósulása villant fel bennem — elsősorban az, hogy a ceglédi iskolák itt tarthatnák tudományos segédlettel történelem- óráik egy részét. Kívánatos továbbá, hogy a múzeum „átfutó” része az ország és a főváros képző- művészeti életét rendszeres buzgalommal mutassa be gyorsabb, frissebb információkkal. Az már megyei közművelődési feladat, hogy a filmszínházakhoz hasonlóan a nagyobb tárlatok anyagát megyénk tájegységei, városai eevmás- tól átvegyék, hiszen ez alakítja ki az egységesebb, átütőbb megyei közgondolkodást. Losonci Miklós Kurucz László magyaráz. — Hogy mi adta az ötletet? A televízió amatőrfilm-pályá- zata. Tavaly szeptember 30. volt a beküldési határidő. Választ azonban csak alig egy hete kaptam. Ezért is adtam alcímnek azt a mondást, amely ma már közhelynek számít: Packázik a hivatal. Ezt szeretném bemutatni — a film nyelvére fordítva — a rendelkezésemre álló néhány perc alatt. A készülő kisfilm asszisztensi szerepére ezúttal Pán- czél Ferenc vállalkozott. — Önálló filmet most nem készíthetek ezen a tanfolyamon. A jövő hét keddjén ugyanis felvételizek népművelés-könyvtár szakon. Hogy az ősztől tanulhassak, ez számomra most mindennél fontosabb. így aztán ezúttal beérem az asszisztens szerepével is. Ferenczy Zsolt filmrendező szakmai tanácsokat ad, Bagó József pedig a kivitelezéshez kíván majd segítséget nyújtani. Természetesen nem ez lesz az egyetlen kisfilm, amely ezekben a napokban itt készül majd Pécelen. A tanfolyam tíz napjára több stáb is alakult — a filmkészítés gyakorlata lesz a fő foglalkozásuk ez idő alatt. Persze több érdekes előadás is elhangzik majd az amerikai, az indiai, a svéd és a francia filmművészetről, a filmkészítés technikájáról és a gazdagnak ígérkező programban olyan kitűnő filmek vetítése is szerepel, mint Radzs Kapoor: 420-as urak, Coyatte: Özönvíz előtt, Welles: Aranypolgár, vagy Bergmann: A nap vége című alkotása. — P — HETI FILMJEGYZET Olivers Catarina és Donatasz Banionisz, a Goya című film főszereplői Don Francis» Goya y Lu- cientes, IV. Bourbon Károly spanyol király és felesége, Habsburg Mária Lujza hajdani udvari festője, a sikerekben, pénzben, szerelemben gazdag művész, megjárva a Szent Inkvizíció tortúráit, most száműzetésbe készül. Megöregedett, hallása végképp meggyengült, szerelme és végzete, a búja és romlott, ám észbontóan szép Álba hercegnő meghalt, s a spanyol nép, melyből ez a csodálatos tehetségű művész kiemelkedett, letiportan szenved. Goya, a meggyötört, de egy politikai vitairattal felérő metszetsorozattal a spanyol népért kiálló, az urakat megvádoló festő, száműzetésbe megy, de nem vesztesen. A vesztes az őt elítélő Inkvizóció, s az a spanyol urolkodó osztály, melyet ez a rettegett intézmény véd. így végződik, s körülbelül ezekkel a tanulságokkal szolgál 'a Goya című kétrészes, színes, NDK—szovjet—bolgár közös produkcióban készült film, melyet Lton Feuchtwan- ger híres regényéből Angel Wagenstein írt, s Konrad Wolf rendezett. A filmet megelőzte a híre. A róla szóló beszámolók, az alkotókkal készített interjúk azt engedték sejteni, hogy nagyszabású, történelmi hitelességű, de az alkotó művész és a haladás minden korban fellelhető konfliktusait is mélyen feltáró filmre számíthatunk. Erre az alap, Feuchtwanger regénye is reményt nyújtott. Az iró ugyanis elsősorban arra koncentrált a terjedelmes könyvben, miképp lesz egy Fuendetodos nevű falucskából származó, zseniális tehetségű fiatalemberből először körülrajongott udvari festő, az arisztokrácia kedvence, majd miképp ismeri fel, immár az uralkodó kaszt tagjaként, mennyire megalázott és elnyomott az a nép, amelyből ő is felemelkedett, s miképp jut el a felvilágosodás, a zsar- nokgyűlölet, a kisemmizettek ügyével azonosulás, a szót emelés lépcsőfokain át a tettig: a Caprichók című, Spanyolország gyötrő „aemonaít ’ oemuiaro metszet- sorozatáig. Éppen ezért adta Feucht wanger ezt a címet regényének: „Goya, vagy a megismerés rögös útja”. Nos, az nyilvánvaló, hogy egy ilyen gazdag szövetű irodalmi alkotást úgyszólván lehetetlen ugyanolyan gazdagon filmre vinni. Ki kell keresni a hangsúlyos, fontos részeket, azokat a momentumokat, melyek elsősorban alkalmasak a képi megjelenítésre. Konrad Wolf rendező — ezt elmondhatjuk — minden alkalmat megragadott, hogy igazi XVIII. századi spanyol pompával, kiállításban és fényképezésben nagyvonalúan realizálja a forgatókönyvet. A látvánnyal, a helyszínek hitelességével, a tömegjelenetekkel, a festői alkotás műhelytitkainak ellesé- sével és bemutatásával, Goya művészetének felidézésével nincs is baj. Kitűnő a színészek megválasztása is: Goya szerepében Donatasz Banionisz, Álba hercegnőként a gyönyörű Olivera Catarina, Ernst Bush mint Jovellanos, vagy a nagyszerű énekesnőt, Maria Rosa- riót éneklő-játszó nagyszerű énekesnő, Carmella — mindmind rangos alakítást nyújtanak. Ám a látványosság, a színek sziporkázása, a gazdag kiállítás sem feledteti egy hiányérzetünket. Nevezetesen azt, hogy az udvari kegyeltből forradalmárrá váló Goya belső átalakulásának, küzdelmeinek folyamatát korántsem sikerült olyan meggyőzően felmutatni, mint a kor külsőségeinek jegyeit. így aztán a Goya kétségtelenül ropoant lebilincselő, gondosan kivitelezett film lett, de a művész és kora közti bonyolult összefüggéseknek olyan mélységű ábrázolása, mint amit leeutóbb oéidául az Andrej Rubliovban láthattunk, ez az alkotás, bizony, adós marad*, noha mind a téma, mind az alkotók, mind a közreműködő művészek erre külön-külön alkalmasak lettek volna. Öreg rabló nem vén rabló Mit tehet egy, a nyugdíjas korhatár felé közeledő, becsületben megőszüit nyomozó, ha egy szép napon közük vele: lejárt az ideje, nincs rá tovább szükség, más kerül a helyébe? És mit tehet egy másik nyugdíjjelölt, akit olyan szívhez- szólóan búcsúztatnak, annyira hangsúlyozzák, hogy nélküle semmire sem megy majd az üzem, hogy komolyan veszi ezeket a szokásos szólamokat, és marad, ahelyett, hogy kilépne, s ezzel felborít egy csomó vállalati sakklépést? Ebből a mulatságos-derűs, nem kevés iróniával felvázolt szituációból indul Rjaza- nov szovjet rendező színes, szinkronizált filmvígjátéka, s ebben a hangnemben következik a folytatás is. Mjacsikov, a nyomozó, és barátja. Vorobjov, a mérnök, kifundálnak egy műbűntényt, amelyet majd közösen követnek el, s amelyet Mjacsikov sikeresen kinyomoz, s ezért a „bravúros” nyomozásért megkegyelmeznek neki, s nem küldik nyugdíjba. Ám, a vígjátékok szabályai szerint, a „bűntény” nem sikerül, a kutya sem veszi észre, hogy eLkövették — viszont amikor újabb álbűntényre készülnek, a véletlen folytán ebből valódi lesz. Kedves humorral, mi több, bőségesen adagolt esipkelődő- ironizáló felhangoktól kísérve alakul a történet, amelyben Jurij Nyikulin (Mjacsikov nyomozó) és Jevgenyij Jevsz- tyignyejev (Vorobjov mérnök) derűs komédiázása, s a két figurának magvar hangjukat kölcsönző Mádi Szabó Gábor és Ungvári László kitűnő szinkronja igen kellemes másfél órát szerez a nézőknek. S ebben a vígjátékszegény világban ez sem kis eredmény. A sortűz Távol álljon tőlem, hogy fa- ! nyalogjak a különböző nemze- | tek filmgyártásában oly gyakran előforduló partizántémák ! fölött. Erre annál is kevésbé ( vetemednék, mert ebben a műfajban számos kiváló alkotást j láthattunk már. Az azonban j kissé bosszantó, ha e jó művek I közé olyan, a sablonokon túllépni nem tudó filmek is bekerülnek, mint ez a jugoszláv film. Holott a legjobb partizánfilmeket talán éppen a jugoszláv művészektől láthattuk eddig. Takács István i
