Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

1973. JÚNIUS 17., VASÁRNAP “"^MíirkuP 7 SEHg3!SE3 HNSSÁ E HETI TUDOMÁNY­TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK TÉMÁJA A BIOLÓGIA ÉRDEKES ÉS SOKSZÍNŰ VI­LÁGA. EBBŐL NYÚJTUNK MOST EGY KIS ÍZELÍTŐT OLVASÓINKNAK. /Ifoás nélkül Annak megállapítására, hogy az emberi szervezet med­dig bírja ki alvás nélkül, egy tokiói orvoscsoport versenyt hirdetett: hat nőt és hat fér­fit tartottak a legszigorúbb megfigyelés alatt, lv>gy elbí­rálhassák, melyik marad leg­tovább ébren közülük. A győz­tes 84 órai ébrenléttel egy há­ziasszony lett. Utolsó helyen — 23 órával — végzett egy férfi, akiről kiderült, hogy gyári éjjeliőr. MEGMARAD E A VILÁG? Életközpont Szent-Györgyi Albert akadémikus a New York Times 1970 szeptember 25-i számában figyelmeztet: „Tizenöt perc zéróig” című cikkében. „Korunk etnberisége elérte a maximális bizonytalanság állapotát, és azt a biológiai abszurditást, hogy a természet ál­tal évmilliárdok alatt létrehozott élet önmaga elpusztítására készülődik.” Szomorú perspektíva. Ijesztő távlat. Hihetjük? Az elmúlt negyedszázadban a biológia tudománya rohamo­san fejlődött, olyan közel ju­tott az élet, az átöröklés, a ta­nulás, a felejtés okainak fel­tárásához, amilyet dús fantázia sem remélhetett. Mindezek — az atomenergiához hasonló módon és mértékben — gaz­dagíthatják az emberiség fej­lődését és boldogulását, de szörnyű szenvedést, pusztítást is okozhatnak. Biológia, élettudomány. A molekuláris biológia úttörője Szent-Györgyi Albert tanul­mányait a budapesti és a cam- bridge-i egyetemen folytatta, Berlinben és az USÁ-ban is Hologram a mikroszkóp alatt AZ ÉLŐ SZERVEZETEK sejtjeinek a felépítését világ­szerte nagy energiával kutat­ják. A technika új és új lehe­tőségeit vetik be a vizsgála­tokba, hogy még mélyebben bepillanthassanak a szerveze­tek legrejtettebb titkaiba. So­kat ígérő új módszer például két technikai eljárás, a fel­bontó mikroszkópia és a ho­lográfia összekapcsolása. A felbontó mikroszkóp a modern technika egyik cso­dája. A biológusok azonban e mikroszkóp segítségével a vizsgálandó tárgyat nem tud­ják állandósítani, rögzíteni. A tárgy vizsgálatához szüksé­ges éles fény magának a vizs­gálandó tárgynak a szempont­jából ugyanis nem közömbös. A sejtek vagy a sejtek össze­tevői azonnal eltorzulnak, és véglegesen megváltoztatják formájukat. A baktériumok például 15 másodperc alatt elpusztulnak. Viszont a tudós nem elégedhet meg azzal, hogy csak futólagos pillan­tást vet a tárgyra, különbö­ző oldalról kell megvizsgál­nia, s a gondolkodásra is időt kell szánnia. ELŐSZÖR a fényképezést hívták segítségül. Mivel azon­ban a fényképezés síkban áb­rázolja a térbeli világot, a leg­jobb fénykép sem tudja telje­sen visszaadni a tárgy külse­jét. Így a mikroszkopikus fényképezés sem. A kép két­ségtelenül hasonlít az eredeti­hez, de holt és lapos, mivel a síkbeli ábrázolás a tárgy ki­terjedését, nagyságát jiem tud­ja érzékeltetni. A holográfia — a térbeli áb­rázolás, a háromdimenziós kép előállításának gondolata — 1949-ben született. Ez a fel­fedezés is a korukat megelő­ző felfedezések sorába tarto­zott. A nagy erejű sugarakat kibocsátó, pontszerű fényfor­rások még ismeretlenek vol­tak. A holográfia reális meg­valósulásának kora csak a lé­zersugár megszületésével kö­vetkezett be. MA a biofizikai intézetek­ben a biológus, ha baktériu- mot''VÍzsgál a mikroszkóp alatt, vizsgálat közben elgon­dolkozhat, analizálhat, a bak­térium nem pusztul el és nem változtatja meg formáját. Cso­dálatos dolgokat művelhet vele: anélkül, hogy hozzáérne, a baktérium testét mintegy rétegenként, metszetszerüen vizsgálhatja, csak a készüléket kell a szükséges mélységi élességre állítani. Körülbelül ezt cselekedjük, amikor a fényképezőgépen az élességet állítjuk be. Ha az előtérben az ág rajza kitünően látszik, a háttérben álló ember képe már elmosódott lesz, és fordítva, így a mikroszkópban is: a tárgy holográfikus ábrázolá­sán láthatjuk a sejt külső bur­kolatát, majd a beállítás meg­változtatásával a sejt testének belsejébe pillanthatunk. A BAKTÉRIUM térszerü hologramjának az elkészíté­séhez csak arra van szükség, hogy a mikroszkóp alá he­lyezzük, s bekapcsoljuk a fényforrást. A különleges anyaggal bevont lemezen nem a baktérium képét lát­juk, hanem magát a baktériu­mot, három dimenzióban. Any- nyira hasonlít az eredetihez, hogy szinte várjuk, mikor mozdul meg. H. J. kutatott, 1931-től 1945-ig a szegedi egyetem professzora. Orvosi Nobel-díj at kapott 1937- ben vitaminkutatásaiért, külö­nösen a C-vitamin előállítá­sáért. Alapvető megállapításo­kat végzett a sejtképzés terü­letén és az iaombiokémiában. Az árkádsorról nyílik a Sze­gedi Természettudományi Kar Szerves Kémiai Intézete. Ko­vács Kálmán professzor irá­nyításával a biológiailag aktív vegyületek kutatása a fő pro­fil. Szent-Györgyi Albert és az intézet korábbi vezetőinek fényképei a falon. A barna bú­torok patinásak. íróasztal, könyvszekrény, bőrfotelek, bőrpamlag, amiket a Nobel- díjas kutató használt. Irodáját is megtalálhatjuk, ahol dolgo­zott, ahol fogadta a gratulá­ciókat a Nobel-díjhoz. — Szegedi kutatásai alapoz­ták meg világhírnevét. Joggal tekinthetjük ' példamutató munkásságát, személyét a mo­lekuláris^ biológia egyik úttö­rőjének. Vegyésznek tisztelhet­jük, mert orvosként is nagyra tartotta a kémiai műveltséget. Tudományos eredményeivel kapcsolódik a szegedi biológiá­hoz — mondta Kovács Kál­mán professzor. Tanítványai jeles sikereket értek el. Közülük Banga Ilo­na — Baló Elememé — Kos- sufch-díjas kutató lett, Straub F. Brúnó akadémikus, a Sze­gedi Biológiai Központ) főigaz­gatója. A biológiai kutatás központja Hazánk egyik büszkesége, a Magyar Tudományos Akadé­mia Szegedi Biológiai Köz­pontja. Hosszúra nyúlt, tégla­lap alakú, nyolcemeletes fő­épület, közepén hozzácsatolt izotóplaboratóriummal, lapos doboznak tetsző központi épü­lettel. Még laposabb műhe­lyekkel. Ötödik esztendeje ké­szül, második éve funkcionál. 1970 végére üzemképessé vált a laboratóriumi főépület fél szárnya, a műhelyépület, üveg­házak, a tűz- és robbanásve­szélyes raktár. A biológiai fellegvár terüle­te 2,35 hektár. Hetedik emele­tén a kísérleti állatok tartásá­ra hagyományos állatház léte­sült. Az izotóplaboratórium a négy intézet izotópos munka­helye. Az épületek belső díszudvart zárnak közre, 400 millió fo­rintba kerül a tudomány új palotája. A műszerezettség 120 millióba, összesen 100 ezer légköbméter a beépített terü­let. A műszereket évekkel ko­rábban kezdték vásárolni, gyűjteni/ Hazai ritkaság: az építkezés határidőre készül el. Felemelő, látvány. Világos- szürke műkő függönyfalak, mézszínű ablakkeretek, tömér­dek szikrázó ablak. Szép, tá­gas helyiségek. Alapozástól fi­gyelem. A kertészeti vállalat virágai illatoztak helyén fél évtizede. Naponta nőtt típus^ elemekből a palota, emelet emelet után, vaksi szemükkel sötétlettek az ablakhelyek, fel­ragyogtak és avathatták. Ezrek zarándokoltak, csodálták kí- vül-belül. Gazdagabb lett az ország, Szeged. Biokémiai, növényélettani, genetikai, biofizikai intézetek alkotják. Tematikailag és mű­szerezettségét illetően össze­kapcsolódnak. A főépületben székelnek. Egymástól függetle­nül szervezeti egységet képez­nek, kiszolgálásukra a köz­ponti szolgálat hivatott. Munkacsoportok, tudósközösségek Straub F. Brúnó akadémi­kus, a központ főigazgatója ve­zeti egyben a biokémiai inté­zetet. Összeforrott gárda, a munkatársak zöme Budapest­ről, a Karolina úti biokémiá­ról — azóta Szegedhez tarto­zik — és a fővárosi Semmel­weis Orvostudományi Egye­temről verbuválódott. Az inté­zet szegedi részlegében három kutatócsoport dolgozik. A növényélettani intézetet Farkas Gábor akadémikus, az Akadémia levelező tagja igaz­gatja. Pestről érkezett gárdá­val, a növényvédelmi kutató­ban, később a Karolina úti biokémián dolgozókkal. Három munkacsoport tevékenykedik. A genetikai intézet új intéz­mény, Alföldi Lajos profesz- szor Szegedről, az orvosegye­temről ment át az újszegedi központba igazgatónak. Merő­ben fiatalokból álló kollektíva, a legtöbb témával és a legtöbb kutatócsoporttal. Öröksége Bu­dapestről egy teljes könyvtár — az Akadémia fővárosi gene­tikai intézetének megszűnésé­vel — jutott a Tisza-parti tu­dománypalotába. A biofizikai intézetnek ku­tatói múltja nincs. Magyaror­szágon molekuláris biológiai szinten nem volt biofizikai ku­tatás, Szegeden egy új tudo­mányág művelése kezdődött el. Itt is három munkacsoport szorgoskodik. A központi szolgálat 350 sze­mélyes, klimatizált előadóter­met, 50 ezer kötetes szabad- polcos rendszerű könyvtárat, 150 személyes étteremmel konyhát, igazgatási helyisége­ket, gazdasági ügyintézést, könyvelést, személyzeti mun­kát jelent. Vendégszobákat. A szükséges hűtő- és fűtőenergia előállítására szolgáló berende­zéseket, műhelyeket és raktá­rakat. . Sz. Lukács Imre Madáríészek a Az utóbbi évek megfigyelései szerint a technikai forra­dalom a bioszféra hagyományos életritmusába, szokásaiba is beleszólhat. Ennek egyik bizonysága a képen látható madár- fészek, amit az állat nemcsak a „hagyományos” nyersanyag­ból, gallyakból állított össze, hanem a szemétből „kibányászott” lyukszalagokat is felhasználta a fészeképítéshez. Ekként került egymással kapcsolatba az adatfeldolgozás és a fészeképítés tudománya. A madárfészkek alkatrészeiként egyre gyakrabban fedez­nek fel fémhulladékokat, vékony drótszálakat is. Ez az „újí­tás” néha kellemetlenségeket is okozhat, elektromos zárlato­kat, ha a madár távvezetéki oszlopra építi a fészkét, ami elég gyakori. Mindenesetre a távvezetékek, távközlési rendszerek hibaelhárítóinak a jövőben gondolniuk kell a fészeképítés közben elhullatott vékony huzalok okozta zavarlehetőségek­re is. A zöld pokol hatása Egy autóút és a biológiai egyensúly Programozott szővetvizsgálat A gyógyszerek biológiai hatásvizsgálatának fárasztó, sok ismételt műveletet igénylő munkáját könnyíti meg a képen látható, angol gyártmányú automatikus laboratóriumi műszer- együttes, amely a lejátszódó folyamatok pontos mérését, vizs­gálatát teszi lehetővé, A szövetpreparátumokat vizsgáló eszköz két fő részből áll: az automatikus biológiai elemzőfürdőből és egy programozó készülékből. Minden egyes kísérleti ciklus, amely 24 egymás­tól független műveletből állhat, többször is — 1—9 alkalom­mal — megismételhető. Az előre beprogramozható teljes vizs­gálati „menetrend” maximum 50 ciklust tartalmazhat, és egy­úttal választási lehetőséget is nyújt hat különböző gyógyszer- oldási és kétféle mosási művelet között. Ha a szükség úgy kívánja, a kísérleti műveletek kézi úton is irányíthatók, akár a teljes ciklusban, akár csak az egyes paraméterek meghatározásakor. Készül a világ egyik leghosz- szabb autóútja, a Transz- Amazonas út, amely a brazí­liai Recife kikötőből indul ki és több ezer kilométer után éri el a perui határt. Az útvonal 3000 kilométeres szakasza az Amazonas őserdő rengetegén vezet át. A. világon eddig egyetlen út építése sem kívánt olyan mérvű erdőirtást, mint amilyen most folyik az Ama- zonas-dzsungelben. Az autóút mentén ugyanis 10 kilométer széles sávot irtanak ki. Ebben a sávban földeket osztanak az indiánoknak, akik a brazil kormány elképzelése szerint itt majd mezőgazdasági tevé­kenységet folytatnak „Fej­lesztés minden áron” — ez most a brazil kormány jelsza­va. Igen, de milyen áron? Megsínyli a dzsungel Az Amazonas menti dzsungel széles sávban történő kiirtá­sát sínyli az ember és a kör­nyezete egyaránt. A nagy fo­lyam mentén 1964-ben még 200 ezer bennszülött élt, de ma már csak 100 ezer a szá­muk. A bulldózerek meggyor­sítják az indián területek el­néptelenedését. A Xingu re­zervátumot például 1970-ben vágta ketté az új autóút egyik ága. Természetesen az Amazo- nas-medence fő problémája nem az elnéptelenedés. Szá­mos ökológus osztja azt a vé­leményt, hogy a dzsungelírtás valóságos „ökológiai kataszt­rófa” az emeriség számára. A szakértők szerint az Ama­zonas dzsungel földünk legste- rilebb szűz talaja, amely hosz- szú evolúciós folyamat végső stádiuma. Ez a hatalmas er­dőség önellátó, eltartja magát, magyarán, nem igényel embe­ri. beavatkozást. Amikor azon­ban az erdőt egy bizonyos te­rületen kiirtják, ott felborul minden, megszűnik a talaj vé­delme és megkezdődik az eró­ziós folyamat. Érdekes a tró­pusi erdőtalajok természete. Évtizedekkel ezelőtt a Xingu folyó mentén kísérleteket vé­geztek a trópusi gazdálkodás­sal kapcsolatban. Bizonyos te­rületeken kiirtották a dzsun­gelt. A kisebb fákat kivágták, a nagyobbakat felégették. A területen gabonát, rizst és ma- niókát ültettek. A következő évben mesés termést arattak a dzsungeltól elhódított terüle­ten. A harmadik évben azon­ban már semmi nem termett itt. A kiirtott talajt az eső, a szél és a nap terméketlenné tette. S mi lesz tovább? Mi a további története az ilyen kiirtott, majd rövid időn át kihasznált területnek? Az ember néhány év után odébb­áll, mert látja,, hogy nem1'ér­demes tovább próbálkozni. A kipusztított részen kb. 20 év múlva már kinőtt a másodla­gos erdő. Néhány évtized múl­va a másodlagos erdő lassan kezdte felvenni a primitív ős­erdő képét. Végső soron az er­dő visszahódította azt a terü­letet, amelyet az ember irtott ki, vagy katasztrófa következ­tében pusztult el. A trópusi erdőket nagy te­rületen azonban nem lehet büntetlenül kiirtani. Nemcsak a biológiai egyensúly borul fel tehát az ilyen területen az egyes állat- és növényfajok el­tűnésével, hanem az irtás a ta­laj jellegét is megváltoztatja. Próbálkoztak olyan megoldás­sal is, hogy a kiirtott erdőte­rületen állattenyésztést foly­tattak. Az állatok lelegelték az aljnövényzetet. Az őserdei ta­laj, amely addig befogadta a vizet, most tömörebb talajjá változott, ahol lassan elkezdő­dött az eróziós folyamat. A dzsungel először szavannává alakult át, majd később ter­méketlen sivataggá változott. Sajnos, a trópusi erdők pusztulása más kontinenseken is megfigyelhető. Mexikói bio­lógusok éveken át tanulmá­nyozták a kiirtott dzsungelte­rületeket ökológiai szemszög­ből. Szerintük is, nemcsak egyes állatok és növények, ha­nem egész ökológiai rendszer eltűnése a következmény. Kihat az egész földre Az Amazonas-őserdő, ez a hatalmas kiterjedésű dzsungel egész földünk klímájára hat, amikor elnyeli a hőséget, el­vágja a szeleket, a nedves év­szakban begyűjti és száraz év­szakban útjára bocsátja a vi­zet. Ugyanakkor a hatalmas „zöld pokol” széndioxidot asszimilál és nagy mennyisé­gű oxigént bocsát az atmosz­férába, tehát tisztítja a leve­gőt. Kipusztítását, ha ez rész­leges mértékben történik is, az egész emberiség megsínyli. Ez a nagy méretű érd őír tás így nemcsak Brazília ügye, amint azt a legutóbbi stock­holmi környezetvédelmi kon­ferencián hangoztatták. H. J. i i k

Next

/
Thumbnails
Contents