Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
nsr HEGYEI kJCtrlap 1973. JÚNIUS 17., VASÄRNAP BAJOR NAGY ERNŐ: Krúdy fekete napja (Részletek az Irodalmi Színpadon elhangzott emlékbeszédből) M indenes cselédje, Szűcs Juliska talált rá a halott Krúdy Gyulára. Délelőtt tíz volt, s a gazda meghagyása szerint ébreszteni akarta őt, mert az író a városba készült. A halál béálltát orvos, dr. Boér Kálmán konstatálta: szerinte szívbénulás ölte meg az elhunytat, aki rövid haláltusájában föltehetően alig szenvedett. Egy szemtanú szerint a halott Krúdy széles rézágyon pihent, vékony karja mellére simult, mindkét lábán harisnya volt, a harisnyás lábak előtt összegyűrt farkas- prém hevert. Éjjeliszekrényén félig égett gyertyát látott a riporter, egy doboz cigarettát, szemüveget, ceruzákat. Ott volt utolsó írása is, egy levél, melyet Halasi Fischer Ödönnek címzett, s azt közölte benne: szeretné megtekinteni a Nemzetközi Vásárt... A magyar toll mágusa halálának napja nem szűkölködött újságba kívánkozó eseményekben. Abban a huszonnégy órában tört ki botrány amiatt, hogy a nagy hatalmú Wolff Károly keresztfiát neveztette ki a fővároshoz főorvossá ... Berek Sándor 21 éves költő saját verseit szórta az első emeleti karzatról a képviselőházban tanácskozó honatyák közé, előállították a rendőrségre. Aznap Hitlerek százával tartóztatták le Németországban a baloldali politikusokat ... Oravecz Imre 38 éves nag'yidai parasztfestő 42 képből álló életművével Budapestre érkezett... Gyermektartásra kötelezték az albertfalvai katolikus egyház- községet ... Péterffy Ferenc vecsési orvos anyagi gondjai miatt fejbe lőtte magát... S még egy esemény: a büntetőtörvényszék Szemák tanácsa Ítéletet hirdetett abban a perben, amelyet kommunista értelmiségiek nagy csoportja ellem folytattak. Az ítélet többek között másfél évi börtönnel sújtotta Széli Jenő egyetemi hallgatót, három hónapra ítélték Olt Károly magán- tisztviselőt, egy-egy hónapot kapott Kelemen János és E. Kovács Kálmán. Békés Istvánt, Darvas Józsefet, Szántó Piroskát és József Attilát a vád alól felmentették. A halott Krúdyval nyomban béliét kötött a kormányzat. Maga a vallás- és a köz- oktatásügyi miniszter táviratozott az özvegynek: „Mély részvéttel értesültem szeretett férje elhunytéról stop enyhítse nagyságos asszonyom fájdalmát a fölemelő tudat, hogy a megboldogult kiváló munkássága maradandó értéke lesz irodalmunknak”. Aláírás: Hóman Bálint. A nagyságos asszonynak abban a helyzetben másra lett volna szüksége, mint felemelő tudatra. Ismert tény, hogy éppen kilakoltatási eljárás folyt a család ellen, a lakásból pedig díjfizetési hátralék miatt kikapcsolta a villanyt az Elektromos Művek. Micsoda ellentmondás! Négyszobás lakás, háztartási alkalmazottal, de nincs pénze a legelemibb kiadások fedezésére. Utolsó írásainak egyikében azt mondta el, hogyan tett vagyontalansági esküt a törvényszék előtt, melynél csődöt kértek ellene... Az írás két befejező mondata: „Esküt tettem, hogy semmim sincs. Vajon lehet semmi nélkül élni?” Az a bizonyos semmi a hivatalosan számbavett 6919 pengő 23 fillér tartozáson kívül a következő személyes ruhadarabokból állt: „Két lepedőből varrott, fehér vászon öltöny, egy sál, egy selyemzsebkendő, tizennégy puha és három kemény gallér, tíz nyakkendő, egy pár fehér glaszékesztyű, egy szürke ka- másni, három pár magas szárú, szürke, antilopbetétes, gombos cipő, hat pár harisnya, 4 egy szürke halszálkás felöltő, két fekete csíkos nadrág, egy fekete zakó mellénnyel, egy rövid báránybőr bekecs, egy barna szvetter, egy zöld és egy szürke kalap, két nadrágtartó, nyolc ing, hat alsónadrág, négy hálóing, kilenc zsebkendő, egy sötétkék öltöny és egy frakk”. Krúdy a magyar toll eleddig legszorgalmasabb munkása volt. önmagára rótt napi penzuma elérte, néha meghaladta a tizenhat gépelt oldalt. Be járta az emberi lélek Antark- tiszát és trópusi vidékeit. Ki mondhatná teljes felelősséggel, hogy életművének alkímiája nélkülözhette volna a visszatérő mámor, a könyörtelen versenyizgalom vagy a céltalannak tetsző, költséges barangolások hatóanyagát?! Utolsó éveinek sok gondja, keserűsége testében, kedélyében is megvénítette őt. Talán saját sorsának borús sejtelme komorlott az 1933. év legelején írt cikkben, melyet e szavakkal zárt le: „Vajon mit írunk az 1933-iki esztendőről, ha megérjük, átbírjuk és befejezhetjük?” Nem fejezhette be. Május 12-én, immár negyven esztendeje ennek, hasztalan költö- gették... És még aznap fölröppentek az újabb Krúdv-le- gendák. Mert Petőfit és Adyt is beleértve sem volt még egy magyar író, akinek életéről annyi mendemonda, igaz anekdotikus történet és koholt história keringett volna. Hogy hányszor párbajozott; ki ugrott le miatta az emeletről: miként rázatta magát konflison egy jó ebédért Pestről — Füredig; kikkel ivott a Mélypincében; kikkel Kéhlinél; miért járt Fresser Anna vendéglőjébe; miként töltötte az időt a Vén Eperfában ... Halála napjától a Krúdy-történetek mondhatni osztódással, és immár ellenőrizhetetlenül szaporodtak. A temetés külsőségei akaratlanul is a legendákat so- kasították. 18 kandeláber gyertyáinak lidérclángja lobogta körül a koporsót. Gyöngyvirág, tulipán, orgona, szegfű árasztotta el a ravatalt. Zene kísérte utolsó útján. Krúdyn frakk volt és fehér nyakkendő. Egy szemtanú szerint „Utolsó szegény éveinek utolsó élő pillanatában oly fejedelmin elegáns volt, mint egy herceg. Míg temették, a szél fújt, eső verte a várost, mennydörgés kísérte a szertartást. A Reggel című újság nyilvános gyűjtést kezdett, hogy megsegítse az író családját. Az első napon 585 pengőt ajánlottak meg Krúdy tisztelői... Ma már világosan látjuk, fejedelmi hagyaték maradt a vagyontalansági esküt tett író után. Legalább hatvan regény, háromezer elbeszélés, színművek, publicisztikák sora. Életműve a régi újságokban szuny- nyadó novellákkal és folytatásos regényekkel együtt mintegy 150 kötetre, összesen 45 ezer nyomtatott oldalra tehető. Mi emlékezzünk az emberre, aki nem tudta maga mellé hódítani a szerencsét; aki — bár sokan szerették.— boldognak talán sohasem vallotta magát; aki — jóllehet rajongói mindig voltak — bizalmas barátra nem lelt; aki nem tartozott csoportokhoz, karrierkovács érdekszövetségekhez ... Emlékezzünk rá, aki már negyven éve megpihent, de mindaddig él, amíg tiszteli a szép szót és gondozza irodalmát a magyar. SZÉKELY DEZSŐ: Civakodók Májusi dér az ablakon: elfehéredsz, szép tavaszon, a csontom belekékül. Keserűség az ajkadon; őröl a csönd, mint a malom, az ölelésed nélkül. Embertelen, páros magány haraggal, egymás oldalán menni előre — sehova; rúgni a port, falevelet, nem nélküled s nem is veled — ez a szerelem alkonya? Most jó lenne egy semmi ségen hangosan civódni — a mérgem enyhülne, csak szólna szavad... Hamvazón száll az éji köd s éles a szél, mint könyököd a takaró alatt. |ár nem lehet a dolgokon változtatni, jöjjön hát, aminek jönni kell, bármit is írnak a bizonyítványba, emeld fel a fejed, kisdiák, ne baktass búsan hazafelé, nem vagy te Karinthy-hős. Rendes havi zsebpénzedből vegyél csokoládét, avagy idegnyugtató rágógumit. A bizonyítvány magyarázatán pedig ne töprengj, mondtam már, hogy nem vagy te Karinthy-hős. Hiszen kinek is tartoznál magyarázattal? Apádnak? Nem állítod őket meglepetés elé, a modern pedagógia jóvoltából ők már bizonyítványosztás előtt pontosan tudják, hogy mire számíthatnak. Mert naponta megnézték az ellenőrzőkönyvedet, környezettanulmányozás címén többször is meglátogatott az osztályfőnököd, aki ilyenkor könyörtelenül lerántotta viselt dolgaidról a leplet. Jó szüleid pedig ott voltak minden szülői értekezleten. tehát pontosan tudják, hogy matematikából mentheMajko SIMON LAJOS: Bizonyítvány Szánthó Imre linómetszete tétlenül elégtelen vagy, fizikából épp hogy csak átcsúsztál és édes anyanyelvűnkkel kapcsolatban is katasztrófa sújtott. P irsze azért nem úszód meg simán. Feléd repül majd egy szomorú, szemrehányó mondat: „Te lusta kutya, én a te helyedben nagyon szégyellném magamat...” Egyéb megtorlás nem érhet. A csokoládét most nem vonhatják meg tőled, mert ugyebár a fejlődésben levő szervezetnek nagy szüksége van az édességre. Mozira is kénytelenek ezután is pénzt adni, mert a gyermek kulturális szomjúságát, igenis: ki kell elégíteni. Apád egy dühös pillanatában fogadkozott, hogy elmarad a balatoni nyaralás, ha nem javítasz a bizonyítványodon. De tudod jól, hogy a fogadkozás csak amolyan szalmacsép- lés, hiszen a Balcsi már régen elintézett ügy, s mert nincs [nagymama a háznál, kénytelenek magukkal vinni téged is, nem hagyhatnak egyedül egy ekkora csibészt. Ám a bizonyítványt azért csak meg kell magyarázni. Meg kell magyarázni a rosszmájú szomszéd néniknek és szomszéd bácsiknak. Ám, bukott férfiú, ez sem a te feladatod. Óh, hogy megváltozott Karinthy Frigyes óta a világ! Már olyan jól megy a bukott férfiú dolga, hogy a szülők magyarázzák meg helyette. H egnap — szinte bizonyítványosztás előtti bemelegítésként — már végighallgattam egy mama ma; gyarázatát, miszerint az ő í Jenőkéjét teljesen igazságtalanul buktatják meg magyar irodalomból. Mert úgymond, legalább a közepest megérdemelné az a gyerek. Valósággal falja a betűket, az utolsó pontig kiolvassa az újságok sportrovatát, de betűimádatára igazán az a jellemző, hogy egyszer-kétszer ma már nehezen keríthető detektívregénvt találtak a párnája alatt. Csak- hát a magyartanár ... Nagy családból származik, azt mondják, kilencen voltak testvérek, ezért elnyomja az egy szem gyerekeket. S hogy a földrajz miért csak kettes? Nevetséges kis ügy miatt. A földrajztanár — aki mellékesen osztályfőnök — irtózatosan nagyevő, kedvenc eledele a friss tormás virsli. Legutóbb meglepetésszerűen érkezett hozzánk, csak egy kis téliszalámi volt itthon, meg teasütemény. Pe- chünk volt, kérem. Ez a kis balszerencse a közepestől fosztotta meg a mi Jenőkénket. A tomatanámő viszont hiú páva. Képtelen elviselni, hogy én csinosabban öltözködöm, mint ő. Az énektanár? Lakáskérelmet adott be a tanácshoz, de eddig még választ sem kapott rá. Rajtunk tölti ki a bosszúját, pedig az én uram semmiről sem tehet, ő csak egyszerű tanácstag. A fizikatanár viszont különleges figura. Nem érdekli más, csak a kocsi, meg a kocsi. A szaklapokat bújja szüntelenül. Neki ugyan semmiféle kocsira nem telik a fizetéséből, de azért nem ember előtte, akinek csak Trabantja van. De pukkadjon meg! Őszig, ha megkoplaljuk is, kicseréljük a Trabit Wartburgra, nem tűröm tovább, hogy üldözzék a gyermekemet. z igazgató? Ö igazán jó ember. Sőt, túlságosan jó. Ügy táncol szegény, ahogy a tanárok fütyülnek. De az én tutyimutyi uram még azzal sem mert úgy beszélni, mint férfi a férfival... TAMÁS MENYHÉRT: Tárulkozó tekintetek Egymás szemébe kapukat képzelünk, szárnyuk a bizonyosság sarkvasán fordul, lám, máris tárulkozik tekintetünk: hol tegnap még elvakult harag dúlt. átléphet rajta ma mindenki, rokon és nem rokon, aki betört léceinken is a közös jelek üzeneteit keresi, szavaink közeiét, akit nem a viszonzatlan csend küld közénk — csukódásában sem őriz titkot többé, ki nem akar túllépni a másikon, botlása is a másikhoz érkezőé, aki ezután mindig velünk marad — így hal meg, kapuvá változott szemekkel, s mellünkön a hűség vaspántjaival egymásra nyílunk majd minden reggel. A VÍZ egyenletesen csörgött, átlátszó, háborítatlan folyamban, sokméteres alagutak hosszán végigbizseregve. Sziszegő, vékonyka sírdogálás hangja járta be a falakat, panaszait csak a függöny puha redői fojtogatták meg, amint elveszni bolyháik rengetegébe terelgették. Kati a parányi mosdófülke nyirkos menedékében álldogált. Tenyerei öblét a csap alá tartotta, míg forró csuklóit is elárasztotta az irgalmas hűvösség. Azután arcát újra megmerítette benne, maga sem tudta, egyvégtében hányad— Csak ... megszédültem — mondta végre a lány. A banánhéj-arc elkeskenyedett. — Ha nem akarod... ha nincs ma kedved... A lány összeszedte magát. — De igen! Akarom!... Azaz... nagyon szeretném. A Főnök ujjai a lány vállához értek, s beletévedtek a hátközépig érő haj tömegébe. — A legügyesebb tanítványom vagy, s ezzel a hajjal a legjobb reklám — mondta szelíden. — Ne félj. RAFFAI SAROLTA: Királyi kegyből szór. S hogy a törölköző után tapogatva felpillantott, a félvak tükör az övé mellett a Főnök barna szeplős, banánhéj-arcát is megtörte-gyűrte s ringatta szelíden a sík felszín alatt megbújt hullámain. S mintha a nikkelezett csövek csápjai egyszerre növekedni kezdtek volna, lassan óvakodni feljebb és feljebb, kitapogatni a távolságot, láthatatlan, hideg permetüket a kislány gerincére csorgatva kegyetlen-kiszámítottan. arca váratlanul göm\ Főnök bölyűvé, majd kétoldalt csúcsossá torzult; a tükörbéli mosoly fintorba veszett. — Félsz? — Kati lehunyta a szemét. — Rosszul érzed magad? — lágyult el a Főnök hangja. Kati tenyerét sós pára futotta be, köpenye érdes vásznához tapasztotta hát mind a két kezét. — Köszönöm, Főnök úr. — Köszönöd! — legyintett a Főnök. — A teremben csak engem figyelsz, érted? Körbejárod a fejet, s odapillantasz, rám.' Intek majd, ha jól csinálod. — Igen, Főnök úr. Köszönöm. — Na. Hát akkor... — állt félre a Főnök. keskeny szalagot húzott elő a zsebéből, a hosszú, nehéz hullámokban aláfolyó haját kapkodó, gyors mozdulatokkal kötötte össze a tarkója fölött, csak azután indult a terembe. A kislány Hallotta maga mögött a Főnök fumérle- mez-lépteit: finoman hersegett az új cipőtalp a szőnyegtelen parketten, de nem dongott — a Főnök elegánsan vékony volt, járása könnyed, épp, minta női hajakkal eljátszadozni tudó, varázslatosan gyengéd ujjai. Kati barátnőjét és munkatársát lelte az előkészített székben, a másik fodrásztanulót. Jó hajanyag — könnyebbült meg a kislány, míg a tartályt a mosáshoz odacipelte. — Se drótszálú, se habosán selymes: Jtözepes minőség, elbánni vele álom. Akár egy hatalmas liften süllyedt volna alá az összeszokott, félévente újra és újra ítélkező, időszakos vizsgáztató bizottság, vagy ők ketten emelkedtek volna ugyanúgy — Kati csak a fejet látta, meg Anieska szorongó arcát —, egymást figyelték csupán, minden lélegzetvételükkel buborékokat kac- cantva egyenest a százas égők fényébe, mások számára hangtalanul.--------- ujiai alatt felverődött a Ka li | hab langyosan puhán, pa---------- rányi szivárványos hólyago cskákká fúvódott, s azok játszódtak egy keveset, szánkáztak a duzzadó hajtömegben, fölfénylettek, öntelten és nekiszabadul tan pöffészkedtek, ám azonmód semmivé foszlottak, hogy szemmel nem is látható anyagukból új göm- böcskék keletkezzenek. Kati ujjai a tarkót, a fülek domborodó tövét csiklandozták. Anieska összepréselt szájszélére vidáman pipáló fintorokat csalva. A kislányok folyton folyvást összemosolyogtak, a műveletkövetelte figyelmet leszámítva szinte egyvégtében, megmerültek egymás tekintetében,
