Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
2 Üj tűzszűneti egyezménnyel ért véget Párizsban Le Dúc Tho és Kissinger eszmecseréje a vietnami békeegyezmény végrehajtásának problémáiról. Az NDK Népi Kamarája ratifikálta a két német állam közötti alapszerződést. Képünkön: a képviselők Otto Winzer külügyminiszter beszédét hallgatják. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ- nagykövete megbeszélést folytat a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában. Genfben, az ENSZ munkaügyi konferenciáján beszédet mondott Kekkonen finn elnök is. Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszony hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. Képünkön: Indira Gandhi és Tito elnök. őrségváltás a nyugatnémet CDU élén: (balról jobbra) Barzel, az eddigi és Kohl, az új elnök, akit kedden választottak meg a párt rendkívüli kongresszusán. Andrcott*' olasz miniszterelnök elhagyja a Quirinale-palotát, ahol benyújtotta lemondását Leone államfőnek. Iificrei kMMop 1973. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Csúcs előtti hét Hétfű: A Biztonsági Tanácsban folytatódik a közel-keleti vita — Szadat és Kadhafi találkozója — Az olasz kereszténydemokraták kongresszusa a balközép politika felújítása mellett. Kedd: Megkezdődik a genfi leszerelési értekezlet újabb szakasza — A nyugatnémet CDU rendkívüli kongresszusán Kohlt választják pártelnökké. Szerda: Az NDK népi kamarája ratifikálja az alapszerződést, a demokratikus német állam felvételét kéri az ENSZ- be — Négyoldalú megállapodás Párizsban a vietnami túzszüne- ti egyezmény hatékonyabb végrehajtásá»a. Csütörtök: Brezsnyev fogadja Moszkvában a szocialista országok diplomatáit — Nixon beszéde a közelgő csúcstalálkozóról. Péntek: Koppenhágában befejezi tanácskozását a NATO miniszteri értekezlete — üsz- szetúzések Chilében — ENSZ- felvételét kéri az NSZK is. Szombat: Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindul amerikai látogatására. Ezúttal nem az elején, hanem a végén kezdjük, hiszen a hét kiemelkedően fontos eseménye a szombati napra jutott. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindult az Egyesült Államokba, ahol Nixon moszkvai látogatásának folytatásaként, újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozóra kerül sor. Vannak események, amelyeknek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: Brezsnyev amerikai útja ezek közé tartozik. A Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok a két ellentétes világrendszer vezető hatalmát képezi; vezetnek a gazdasági fejlettség és lehetőségek területén; katorfei vonatkozásban pedig páratlan haditechnikai eszközök birtokában vannak. Ezért, jóllehet minden ország feladata a békés egymás mellett élés előmozdítása, Moszkva és Washington különleges felelősséget visel vállain. A csúcselőkészületek javában folytak a héten. Brezsnyev amerikai újságíróknak nyilatkozott, az SZKP főtitkára fogadta a szocialista országok Moszkvában akkreditált diplomatáit, köztük a magyar nagykövetet is, s velük a párt békeprogramjának megvalósulásáról tanácskozott. Mozgalmas napok voltak Washingtonban is, ahol Nixon mondott beszédet, Rogers és Kissinger is több ízben kifejtette véleményét. A nemzetközi sajtó a tárgyalási asztalra kerülő témákat vitatja, a kétoldalú problémák mellett elsősorban az európai biztonság, a leszerelés, a Közel-Kelet kérdéseiben próbálják előrevetíteni a várható álláspontokat. Ne vágjunk azonban a várható megbeszélések elé, hiszen a genfi SALT-tárgyalá- sokon elhatározott szünet, valamint a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájának elnapolása is arra mutat, hogy néhány napon át most a legmagasabb szinten folyik majd a véleménycsere. Bizonyos folyamatok viszont kétségtelenül meggyorsultak, a lezárás felé közeledtek a héten, nem függetlenül a csúcselőzetestől. A két német állam alapszerződését ratifikálta az NDK népi kamarája is, az NDK és az NSZK felvételét kérte az ENSZ-be, s a NATO koppenhágai ülésén Scheel nyugatnémet külügyminiszter jnyegében úgy nyilatkozott, hogy nincs miért szóba hozni a „német kérdést”. (Az atlanti miniszteri értekezletek eddig minden alkalommal a hagyományos „német munkavacso- rával” kezdődtek, amikor Washington, Párizs, London és Bonn egyeztetett.) A NATO- konferenciát különben is bizonyos zavar lengte át, hiszen a nemzetközi politikában enyhébb szelek fújnak, viszont az' Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása előtt Moszkvában fogadta az Egyesült Államok sajtójának, rádió- és tv-társaságainak képviselőit, és beszélgetést folytatott velük a Nixon elnökkel készülő találkozásának várható eredményeiről. atlanti szövetségnek nem éppen profilja a békés együttműködés. Figyelmet keltett a genfi leszerelési értekezlet nyári évadjának megkezdődése is. A két vitatott fő témát (a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltása, valamint a vegyi fegyverek kiiktatása) ugyanis csak szovjet—amerikai közös erőfeszítéssel lehetne a holtpontról elmozdítani. Ha nem is függ össze közvetlenül a csúcstalálkozóval, kétségkívül a légkört javítja a Párizsban aláírt négyoldalú megállapodás a vietnami tűzszünet hatékonyabb megvalósítására. A jelenlevő tudósítók kiemelik, hogy Le Dúc Tho és Kissinger mosolyogva fogott kezet a tizennégy pontos okmány elfogadása után. Igaz, a tárgyalások túlhaladták a tervezett időt, de végül is eredménnyel jártak. Az új dokumentum tulajdonképpen nem tartalmaz újat, hiszen a januári egyezmény megerősítését jelenti. Mégis előrelépés, mivel világosan kimondja, hogy az amerikaiaknak és a saigonl rendszernek végre kell hajtaniuk a vállalt kötelezettségeket. (Elegendő utalni az amerikai felderítő repülések haladéktalan leállítására; a tonkini vizek aknátlanításának folytatására; a VDK—amerikai gazdasági bizottság munkájának újra fel vételére; a negyvenöt napos határidőre, amelyet a foglyok szabadon bocsátásával kapcsolatosan fogadtak el.) Le Dúc Tho mosolya a Kleber sugárúton a jogos elégedettséget tükrözhette, hiszen csaknem kizárólag azok a pontok kerültek a megerősítő okmányba, amelynek következetesebb megvalósulását vietnami részről követelték. A VDK és a DIFK az első naptól kezdve betartotta, amit vállalt, tehát a párizsi szerződések szellemének és betűjének ismételt aláhúzása egybevág a vietnami szándékokkal. Lényeges elem, hogy a pénteki napon már érvénybe is lépett az újabb tűzszűneti megállapodás, amely azután nyert megfogalmazást, hogy január óta majd százezerszer sértették meg a fegyvemyugvást. Fontos technikai feltételt teljesít az újabb egyezménynek az a pontja, amely a két délvietnami fél fennhatósága alatt álló területek pontos körülhatárolását célozza, és az eddigieknél jobb munkalehetőségeket biztosít a katonai vegyes bizottságnak. A saigoni képviselők arcán nem jelent meg túláradó mosoly az aláíráskor, a hírek szerint Washington csak a segélyek megvonásának fenyegetésével tudta engedelmességre bírni makacskodó szövetségeseit. Ezt erősítik meg azok a jelentések, hogy saigoni részről máris elkövettek néhány tűzszünetsértést. A nehézségek ellenére is a „második Párizs” tovább javította a vietnamiak pozícióit, s egyúttal megkönnyítheti az enyhülés irányzatának további érvényesülését a világban. Ami különösen nem mellékes, amikor csúcstalálkozó küszöbén állunk ... Réti Ervin A magyar—lengyel barátság ünnepe A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése aláírásának 25. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Nép- köztársaság AUanftanácsának elnöke, - Piótr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke kölcsönösen táviratban köszöntötték egymást. Negyedszázada, 1948. június 18-án írták alá az első magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. A dátum már történelemnek számít, s talán éppen ezért mérhetjük fel igazán ennek a 25 évvel ezelőtti ünnepélyes eseménynek a korszakos jelentőségét. Évszázadokon át a történelem során a két nép legjobb fiai nemegyszer indultak harcba közös célért. E dicső harcokat — a világ haladó közvéleményének bármily rokonszenve is övezte — az akkori körülmények bukásra ítélték. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott történelemformáló győzelme teremtette meg annak feltételeit, hogy 1948-ban — éppen száz esztendővel Petőfi és Bem közös küzdelme után — létrejöjjön a két testvéri nép tartós és jövőt építő összefogása. Az első szerződést a kibontalcozó szocializmus védelmének követelménye, a szocialista fejlődés vállalása hozta létre ... A barátság első okmánya óta természetesen nagyot fordult a világ. A két országban a szocialista viszonyok győzelmének, a világban pedig a szocialista közösség megerősödésének, döntő világpolitikai tényezővé válásának lehettünk tanúi. A fejlődés logikus következménye volt, hogy 1968- ban, két évtizeddel az első után, aláírták a második magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Érdemes felidézni Kádár Jánosnak a szerződés aláírása után elhangzott szavait: „A magyar—len- gyel kapcsolatokban a mostani szerződés aláírásával újabb szakasz kezdődik. Az a feladatunk, hogy az együttműködés területén is jobban kihasználjuk a szocialista rendszer előnyeit, előrehaladásunk meggyorsítására, országaink felvirágoztatására, népeink élet- körülményeinek további javítására”. Ez a második dokumentum még inkább hangsúlyozta azt, hogy a két ország együttműködése az egész szocialista közösség, a KGST és a Varsói Szerződés tevékenységének szerves része. Az aláírás óta öt év telt el és méltán mondhatjuk, hogy jól halad a kitűzött célok valóra váltása. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatokban mindinkább erősödnek az együttműködés magasabb formái: a kooperáció és a szakosítás. A két ország vezetőinek rendszeres, kölcsönös látogatásai, a magas szintű politikai eszmecserék jelentékenyen járultak hozzá, hogy mindjobban megismerjük és kicseréljük a szocialista építés során szerzett tapasztalatainkat. Magyarország és Lengyelország szoros külpolitikai együttműködése pedig — a szocialista országok szövetségének részeként — tevékenyen segítette elő, hogy Európa jelenlegi politikai klímáját vizsgálva azt mondhatjuk: az enyhülés irányzata vált uralkodóvá. Zalai István felmentette egyik tagját, dr. Joachim Rottmannt. Ezzel a héttagúra csökkent bírói testületben 4:3 arányban többségbe kerültek azok a bírák, akik hajlamosak eleget tenni a szélsőjobboldali bajor vezetők másik beadványának. EGY HALOTTJA és 64 sebesültje van annak az összecsapásnak, amelyet a szélső- jobboldal és a kereszténydemokrata párt által felbújtott tömeg kezdeményezett pénteken Santiagóban. SZOMBAT DÉLELŐTT elutazott Párizsból Le Dúc Tho, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának képviselője, aki az elmúlt napokban Kissingerrel folytatott tárgyalásokat. A most kezdődő hét esemény nap tárából : Hétfő: Brezsnyev fogadtatása a Fehér Házban — VDK— USA közös gazdasági bizottság ülése Párizsban — Újrakezdődik a vietnami vizek aknátla- nítása. Kedd: A genfi leszerelési értekezlet 606. ülése — Csi Peng- fej kínai külügyminiszter elutazik Pakisztánból. Szerda: Perón és Campora Argentínába utazik — Az NDK —NSZK alapszerződés ratifikációs okmányainak kicserélése. Csütörtök: Pompidou—Brandt találkozó Bonnban — BT: az NDK és az NSZK tagfelvételi kérelme. Péntek: A Skylab-űrhajósok visszatérnek a Földre. Koppenhágában ülést tartott NATO miniszteri taiíácsa. FRANGIÉ libanoni köztársasági elnök elfogadta Amin Hafez miniszterelnök lemondását. Az új kormány megalakításáról a konzultációkat június 18-án kezdik meg. RENDŐRSÉGI és állambiztonsági erők pénteken tűzharcban agyonlőtték Reza Re- zait, egy iráni gerillacsoport vezérét — jelentette be szombaton a kormány szóvivője. A PALESZTIN FELSZABA- DITÁSI SZERVEZET végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban tartott ülésszakán úgy döntött, hogy közös parancsnokság alatt egyesíti a libanoni palesztin gerillatáborok milíciáit. A SKYLAB amerikai űrlaboratórium első 28 napos programja utolsó hetébe lépett. A három amerikai űrhajós, Conrad, Kerwin és Weitz megkezdték a felkészülést a visz- szatérésre. HÍRÜGYNÖKSÉGI JELENTÉSEK szerint továbbra is heves harcok dúlnak a kambodzsai főváros közvetlen környékén. A khmer felszabadító erők egyre közelebb jutnak Phnom Penhhez, az amerikai légierő pedig megszakítás nélkül folytatja bombatámadásait ellenük. PÉNTEK ESTE 70 éves koriban váratlanul elhunyt An- onin Pospisil, a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés alelnöke, a 'sehszlovák Néppárt elnöke. GOLD A MEIR izraeli kormányfő és Burgiba tunéziai ?lnök a jövő héten Genfben alálkozik egymással. KARLSRUHÉBAN a nyugatlémet szövetségi alkotmány- bíróság 2-es számú. tanácsa helyt adott a bajor 'tartományi kormány második óvásának, és „elfogultság” címén Barátaink, omszkiak (6.) ELŐZŐ ESTE kötött kabátban sétáltam az Irtis partján. Éjjel zuhogott. Az eső beesett a nyitott ablakon. Reggelre lehűlt a levegő, volt, ahol mínuszt mértek. Szélvihar tombolt, és sűrűn havazott. Vendéglátóim sajnálkoztak, hogy elromlott számomra az idő, igaz, nagyon kellett a csapadék. Én örültem, akkor is, ha kényelmetlenebb csizmában, télikabátban járni,. de így legalább tapasztalhattam, milyen Szibériában a szeszélyes éghajlat. Az Igaz, hogy a magtár, ahova látogatóba készültünk, most nem tűnt olyan vonzónak, mint amikor az Irtisen hajózva közelítettük meg. Akkor napfényben ragyogott, égbe nyúló épülete visszatükröződött a vizen. Épp a hajóról gabonát szállítottak fel az elevátorok. A messzeségben végeláthatatlan vagonok húztak át a folyó felett ívelő hídon. Ismét egy regényből ismert fogalom elevenedett meg előttem: a novoszibirszki vasút... Az épületmonstrumot a város más részéről is mindig újra láttam, hatalmas testével az emeletes házak mögé sem bújhatott. Ezen a viharos reggelen, amikor magtárnézőbe indultunk, szürkének, nagyon komornak tűnt a gabonatároló. Az Irtis, amely alatta folyt, barátságtalanul barnállott. Vendéglátóim a hóesésben, a zúgó szélben az üzem előtt vártak, virágcsokorral fogadtak. Az igazi bemutatkozásra azonban az igazgatói szobában került sor: — Gyerevianka Alekszander Mefogvevics igazgató. — Alekszejcsenka Tamara Alekszejevna, a Kirov kerületi pártbizottság titkára. — Pekarev Alekszander Va- sziljevics, az üzem párttitkára. — Voropajev Alekszander Afanaszjevics, a szakszervezet elnöke... Itt mindenki Alekszander? — jegyeztem meg magamban. Az igazgató kitalálta gondolatom, mert tréfálkozva mondta: — Aszerint válogattuk ki a vezetőket, hogy Sándornak hívják-e őket. Egész családot alakítottunk ki a Sándorokból. Ez az oka annak is, hogy jól megértjük egymást. AZ ISMERKEDŐ han_ gulatot feloldotta, hogy most már én is a családhoz tartozom, mert az én édesapám is Sándor volt. A rokoni kapcsolat sem volt azonban ahhoz elég, hogy bevalljam, mennyire féltem idejönni. Tartottam attól, hogy a magtárban sűrű por száll, a tisztított, válogatott, szárított gabona pora. S azt is tudtam, hogy ahol eny- nyi gabona van, ott sok egér tanyázhat, márpedig rettentően félek az egértől. Szerencsémre hallgattam. Ebben a magtárban annyi port sem találtam, mint gondos, kritikus családom takarításom után, és egy fia egeret sem láttam, Hol is élhetnének meg ezek a számomra félelmetes állatok, amikor a sokemeletnyi épületben csak gépek vannak. Gépek és gépek. Vendéglátóim kis liftbe tuszkoltak, azzal suhantunk fel az ipari nyolc emeletre, ami lakóházban tizenhat emeletes magasságot jelent. A tizenhatodik emeleten kezdtük a tájékozódást: Egy teremben öt óriás gép. Egy gép egy óra alatt 350 tonna gabonát emel fel a hajókról, a vasutakról, a gépkocsikról. Honnan, hogyan érkezik a szállítmány. Huszonnégy óra alatt húszezer tonna gabonát dolgoznak át. INNEN A MAGASBÓL indul lefelé a gabona. Mérik súlyra, fajsúlyra. A laboratóriumban második próbának I ) f t A MINDENNAPI KENYÉR Hét végi jelentések
