Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

2 Üj tűzszűneti egyezménnyel ért véget Párizsban Le Dúc Tho és Kissinger eszmecseréje a vietna­mi békeegyezmény végrehajtásá­nak problémáiról. Az NDK Népi Kamarája ratifi­kálta a két német állam közötti alapszerződést. Képünkön: a kép­viselők Otto Winzer külügyminisz­ter beszédét hallgatják. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ- nagykövete megbeszélést folytat a Biztonsági Tanács közel-keleti vi­tájában. Genfben, az ENSZ munkaügyi konferenciáján beszédet mondott Kekkonen finn elnök is. Indira Gandhi indiai miniszter­elnök-asszony hivatalos látogatás­ra Belgrádba érkezett. Képünkön: Indira Gandhi és Tito elnök. őrségváltás a nyugatnémet CDU élén: (balról jobbra) Barzel, az eddigi és Kohl, az új elnök, akit kedden választottak meg a párt rendkívüli kongresszusán. Andrcott*' olasz miniszterelnök elhagyja a Quirinale-palotát, ahol benyújtotta lemondását Leone ál­lamfőnek. Iificrei kMMop 1973. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Csúcs előtti hét Hétfű: A Biztonsági Tanács­ban folytatódik a közel-keleti vita — Szadat és Kadhafi ta­lálkozója — Az olasz keresz­ténydemokraták kongresszusa a balközép politika felújítása mellett. Kedd: Megkezdődik a genfi leszerelési értekezlet újabb szakasza — A nyugatnémet CDU rendkívüli kongresszusán Kohlt választják pártelnökké. Szerda: Az NDK népi kama­rája ratifikálja az alapszerző­dést, a demokratikus német állam felvételét kéri az ENSZ- be — Négyoldalú megállapodás Párizsban a vietnami túzszüne- ti egyezmény hatékonyabb végrehajtásá»a. Csütörtök: Brezsnyev fogad­ja Moszkvában a szocialista or­szágok diplomatáit — Nixon beszéde a közelgő csúcstalál­kozóról. Péntek: Koppenhágában be­fejezi tanácskozását a NATO miniszteri értekezlete — üsz- szetúzések Chilében — ENSZ- felvételét kéri az NSZK is. Szombat: Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindul ameri­kai látogatására. Ezúttal nem az elején, ha­nem a végén kezdjük, hiszen a hét kiemelkedően fontos eseménye a szombati napra jutott. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindult az Egyesült Államokba, ahol Ni­xon moszkvai látogatásának folytatásaként, újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozóra ke­rül sor. Vannak események, ame­lyeknek jelentőségét aligha le­het túlbecsülni: Brezsnyev amerikai útja ezek közé tarto­zik. A Szovjetunió, illetve az Egyesült Államok a két ellen­tétes világrendszer vezető ha­talmát képezi; vezetnek a gaz­dasági fejlettség és lehetősé­gek területén; katorfei vonat­kozásban pedig páratlan ha­ditechnikai eszközök birtoká­ban vannak. Ezért, jóllehet minden ország feladata a bé­kés egymás mellett élés elő­mozdítása, Moszkva és Wa­shington különleges felelőssé­get visel vállain. A csúcselőkészületek javá­ban folytak a héten. Brezsnyev amerikai újságíróknak nyilat­kozott, az SZKP főtitkára fo­gadta a szocialista országok Moszkvában akkreditált dip­lomatáit, köztük a magyar nagykövetet is, s velük a párt békeprogramjának megvaló­sulásáról tanácskozott. Moz­galmas napok voltak Wa­shingtonban is, ahol Nixon mondott beszédet, Rogers és Kissinger is több ízben kifej­tette véleményét. A nemzetkö­zi sajtó a tárgyalási asztalra kerülő témákat vitatja, a két­oldalú problémák mellett el­sősorban az európai biztonság, a leszerelés, a Közel-Kelet kérdéseiben próbálják előre­vetíteni a várható állásponto­kat. Ne vágjunk azonban a várható megbeszélések elé, hi­szen a genfi SALT-tárgyalá- sokon elhatározott szünet, va­lamint a Biztonsági Tanács közel-keleti vitájának elnapo­lása is arra mutat, hogy né­hány napon át most a legma­gasabb szinten folyik majd a véleménycsere. Bizonyos folyamatok viszont kétségtelenül meggyorsultak, a lezárás felé közeledtek a hé­ten, nem függetlenül a csúcs­előzetestől. A két német ál­lam alapszerződését ratifikálta az NDK népi kamarája is, az NDK és az NSZK felvételét kérte az ENSZ-be, s a NATO koppenhágai ülésén Scheel nyugatnémet külügyminiszter jnyegében úgy nyilatkozott, hogy nincs miért szóba hozni a „német kérdést”. (Az atlanti miniszteri értekezletek eddig minden alkalommal a hagyo­mányos „német munkavacso- rával” kezdődtek, amikor Wa­shington, Párizs, London és Bonn egyeztetett.) A NATO- konferenciát különben is bizo­nyos zavar lengte át, hiszen a nemzetközi politikában eny­hébb szelek fújnak, viszont az' Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása előtt Moszkvában fogadta az Egyesült Államok sajtójának, rádió- és tv-társaságainak képviselőit, és beszélgetést folytatott velük a Nixon elnökkel készülő találkozásá­nak várható eredményeiről. atlanti szövetségnek nem ép­pen profilja a békés együtt­működés. Figyelmet keltett a genfi le­szerelési értekezlet nyári évad­jának megkezdődése is. A két vitatott fő témát (a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltása, valamint a vegyi fegyverek kiiktatása) ugyanis csak szov­jet—amerikai közös erőfeszí­téssel lehetne a holtpontról el­mozdítani. Ha nem is függ össze köz­vetlenül a csúcstalálkozóval, kétségkívül a légkört javítja a Párizsban aláírt négyoldalú megállapodás a vietnami tűz­szünet hatékonyabb megvaló­sítására. A jelenlevő tudósítók kiemelik, hogy Le Dúc Tho és Kissinger mosolyogva fogott kezet a tizennégy pontos ok­mány elfogadása után. Igaz, a tárgyalások túlhaladták a ter­vezett időt, de végül is ered­ménnyel jártak. Az új doku­mentum tulajdonképpen nem tartalmaz újat, hiszen a ja­nuári egyezmény megerősíté­sét jelenti. Mégis előrelépés, mivel világosan kimondja, hogy az amerikaiaknak és a saigonl rendszernek végre kell hajtaniuk a vállalt kötelezett­ségeket. (Elegendő utalni az amerikai felderítő repülések haladéktalan leállítására; a tonkini vizek aknátlanításának folytatására; a VDK—ameri­kai gazdasági bizottság mun­kájának újra fel vételére; a negyvenöt napos határidőre, amelyet a foglyok szabadon bocsátásával kapcsolatosan fo­gadtak el.) Le Dúc Tho moso­lya a Kleber sugárúton a jo­gos elégedettséget tükrözhet­te, hiszen csaknem kizárólag azok a pontok kerültek a meg­erősítő okmányba, amelynek következetesebb megvalósu­lását vietnami részről követel­ték. A VDK és a DIFK az el­ső naptól kezdve betartotta, amit vállalt, tehát a párizsi szerződések szellemének és be­tűjének ismételt aláhúzása egybevág a vietnami szándé­kokkal. Lényeges elem, hogy a pénteki napon már érvénybe is lépett az újabb tűzszűneti megálla­podás, amely azután nyert megfogalmazást, hogy január óta majd százezerszer sértet­ték meg a fegyvemyugvást. Fontos technikai feltételt tel­jesít az újabb egyezménynek az a pontja, amely a két dél­vietnami fél fennhatósága alatt álló területek pontos kö­rülhatárolását célozza, és az eddigieknél jobb munkalehe­tőségeket biztosít a katonai vegyes bizottságnak. A saigoni képviselők arcán nem jelent meg túláradó mo­soly az aláíráskor, a hírek sze­rint Washington csak a segé­lyek megvonásának fenyegeté­sével tudta engedelmességre bírni makacskodó szövetsége­seit. Ezt erősítik meg azok a jelentések, hogy saigoni rész­ről máris elkövettek néhány tűzszünetsértést. A nehézsé­gek ellenére is a „második Párizs” tovább javította a viet­namiak pozícióit, s egyúttal megkönnyítheti az enyhülés irányzatának további érvénye­sülését a világban. Ami külö­nösen nem mellékes, amikor csúcstalálkozó küszöbén ál­lunk ... Réti Ervin A magyar—lengyel barátság ünnepe A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dése aláírásának 25. évfordulója alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, a Lengyel Nép- köztársaság AUanftanácsának elnöke, - Piótr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke kölcsönö­sen táviratban köszöntötték egymást. Negyedszázada, 1948. jú­nius 18-án írták alá az első magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási egyez­ményt. A dátum már törté­nelemnek számít, s talán éppen ezért mérhetjük fel igazán ennek a 25 évvel ez­előtti ünnepélyes esemény­nek a korszakos jelentősé­gét. Évszázadokon át a törté­nelem során a két nép leg­jobb fiai nemegyszer in­dultak harcba közös célért. E dicső harcokat — a világ haladó közvéleményének bármily rokonszenve is övezte — az akkori körül­mények bukásra ítélték. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott történelemfor­máló győzelme teremtette meg annak feltételeit, hogy 1948-ban — éppen száz esz­tendővel Petőfi és Bem kö­zös küzdelme után — létre­jöjjön a két testvéri nép tartós és jövőt építő össze­fogása. Az első szerződést a kibontalcozó szocializmus védelmének követelménye, a szocialista fejlődés válla­lása hozta létre ... A barátság első okmánya óta természetesen nagyot fordult a világ. A két or­szágban a szocialista vi­szonyok győzelmének, a vi­lágban pedig a szocialista közösség megerősödésének, döntő világpolitikai ténye­zővé válásának lehettünk tanúi. A fejlődés logikus követ­kezménye volt, hogy 1968- ban, két évtizeddel az első után, aláírták a második magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szer­ződést. Érdemes felidézni Kádár Jánosnak a szerződés aláírása után elhangzott szavait: „A magyar—len- gyel kapcsolatokban a mos­tani szerződés aláírásával újabb szakasz kezdődik. Az a feladatunk, hogy az együttműködés területén is jobban kihasználjuk a szo­cialista rendszer előnyeit, előrehaladásunk meggyor­sítására, országaink felvi­rágoztatására, népeink élet- körülményeinek további ja­vítására”. Ez a második dokumen­tum még inkább hangsú­lyozta azt, hogy a két or­szág együttműködése az egész szocialista közösség, a KGST és a Varsói Szerző­dés tevékenységének szer­ves része. Az aláírás óta öt év telt el és méltán mond­hatjuk, hogy jól halad a kitűzött célok valóra váltá­sa. A magyar—lengyel gaz­dasági kapcsolatokban mindinkább erősödnek az együttműködés magasabb formái: a kooperáció és a szakosítás. A két ország ve­zetőinek rendszeres, kölcsö­nös látogatásai, a magas szintű politikai eszmecserék jelentékenyen járultak hoz­zá, hogy mindjobban meg­ismerjük és kicseréljük a szocialista építés során szer­zett tapasztalatainkat. Ma­gyarország és Lengyelor­szág szoros külpolitikai együttműködése pedig — a szocialista országok szövet­ségének részeként — tevé­kenyen segítette elő, hogy Európa jelenlegi politikai klímáját vizsgálva azt mondhatjuk: az enyhülés irányzata vált uralkodóvá. Zalai István felmentette egyik tagját, dr. Joachim Rottmannt. Ezzel a héttagúra csökkent bírói tes­tületben 4:3 arányban több­ségbe kerültek azok a bírák, akik hajlamosak eleget tenni a szélsőjobboldali bajor veze­tők másik beadványának. EGY HALOTTJA és 64 se­besültje van annak az össze­csapásnak, amelyet a szélső- jobboldal és a keresztényde­mokrata párt által felbújtott tömeg kezdeményezett pénte­ken Santiagóban. SZOMBAT DÉLELŐTT el­utazott Párizsból Le Dúc Tho, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának képviselője, aki az elmúlt na­pokban Kissingerrel folytatott tárgyalásokat. A most kezdődő hét ese­mény nap tárából : Hétfő: Brezsnyev fogadtatá­sa a Fehér Házban — VDK— USA közös gazdasági bizottság ülése Párizsban — Újrakezdő­dik a vietnami vizek aknátla- nítása. Kedd: A genfi leszerelési ér­tekezlet 606. ülése — Csi Peng- fej kínai külügyminiszter el­utazik Pakisztánból. Szerda: Perón és Campora Argentínába utazik — Az NDK —NSZK alapszerződés ratifiká­ciós okmányainak kicserélése. Csütörtök: Pompidou—Brandt találkozó Bonnban — BT: az NDK és az NSZK tagfelvételi kérelme. Péntek: A Skylab-űrhajósok visszatérnek a Földre. Koppenhágában ülést tartott NATO miniszteri taiíácsa. FRANGIÉ libanoni köztár­sasági elnök elfogadta Amin Hafez miniszterelnök lemon­dását. Az új kormány megala­kításáról a konzultációkat jú­nius 18-án kezdik meg. RENDŐRSÉGI és állambiz­tonsági erők pénteken tűz­harcban agyonlőtték Reza Re- zait, egy iráni gerillacsoport vezérét — jelentette be szom­baton a kormány szóvivője. A PALESZTIN FELSZABA- DITÁSI SZERVEZET végre­hajtó bizottsága az elmúlt na­pokban tartott ülésszakán úgy döntött, hogy közös parancs­nokság alatt egyesíti a libano­ni palesztin gerillatáborok mi­líciáit. A SKYLAB amerikai űrla­boratórium első 28 napos prog­ramja utolsó hetébe lépett. A három amerikai űrhajós, Con­rad, Kerwin és Weitz meg­kezdték a felkészülést a visz- szatérésre. HÍRÜGYNÖKSÉGI JELEN­TÉSEK szerint továbbra is heves harcok dúlnak a kam­bodzsai főváros közvetlen kör­nyékén. A khmer felszabadító erők egyre közelebb jutnak Phnom Penhhez, az amerikai légierő pedig megszakítás nél­kül folytatja bombatámadá­sait ellenük. PÉNTEK ESTE 70 éves ko­riban váratlanul elhunyt An- onin Pospisil, a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés alelnöke, a 'sehszlovák Néppárt elnöke. GOLD A MEIR izraeli kor­mányfő és Burgiba tunéziai ?lnök a jövő héten Genfben alálkozik egymással. KARLSRUHÉBAN a nyugat­lémet szövetségi alkotmány- bíróság 2-es számú. tanácsa helyt adott a bajor 'tartomá­nyi kormány második óvásá­nak, és „elfogultság” címén Barátaink, omszkiak (6.) ELŐZŐ ESTE kötött kabátban sétáltam az Irtis partján. Éjjel zuhogott. Az eső beesett a nyitott ablakon. Reg­gelre lehűlt a levegő, volt, ahol mínuszt mértek. Szélvihar tombolt, és sűrűn havazott. Vendéglátóim sajnálkoztak, hogy elromlott számomra az idő, igaz, nagyon kellett a csa­padék. Én örültem, akkor is, ha kényelmetlenebb csizmá­ban, télikabátban járni,. de így legalább tapasztalhattam, milyen Szibériában a szeszé­lyes éghajlat. Az Igaz, hogy a magtár, aho­va látogatóba készültünk, most nem tűnt olyan vonzó­nak, mint amikor az Irtisen hajózva közelítettük meg. Ak­kor napfényben ragyogott, ég­be nyúló épülete visszatükrö­ződött a vizen. Épp a hajóról gabonát szállítottak fel az ele­vátorok. A messzeségben vé­geláthatatlan vagonok húztak át a folyó felett ívelő hídon. Ismét egy regényből ismert fogalom elevenedett meg előt­tem: a novoszibirszki vasút... Az épületmonstrumot a város más részéről is mindig újra láttam, hatalmas testével az emeletes házak mögé sem búj­hatott. Ezen a viharos reggelen, amikor magtárnézőbe indul­tunk, szürkének, nagyon ko­mornak tűnt a gabonatároló. Az Irtis, amely alatta folyt, barátságtalanul barnállott. Vendéglátóim a hóesésben, a zúgó szélben az üzem előtt vártak, virágcsokorral fogad­tak. Az igazi bemutatkozásra azonban az igazgatói szobában került sor: — Gyerevianka Alekszander Mefogvevics igazgató. — Alekszejcsenka Tamara Alekszejevna, a Kirov kerületi pártbizottság titkára. — Pekarev Alekszander Va- sziljevics, az üzem párttitkára. — Voropajev Alekszander Afanaszjevics, a szakszervezet elnöke... Itt mindenki Alekszander? — jegyeztem meg magamban. Az igazgató kitalálta gondo­latom, mert tréfálkozva mond­ta: — Aszerint válogattuk ki a vezetőket, hogy Sándornak hívják-e őket. Egész családot alakítottunk ki a Sándorokból. Ez az oka annak is, hogy jól megértjük egymást. AZ ISMERKEDŐ han_ gulatot feloldotta, hogy most már én is a családhoz tarto­zom, mert az én édesapám is Sándor volt. A rokoni kapcso­lat sem volt azonban ahhoz elég, hogy bevalljam, mennyi­re féltem idejönni. Tartottam attól, hogy a magtárban sűrű por száll, a tisztított, váloga­tott, szárított gabona pora. S azt is tudtam, hogy ahol eny- nyi gabona van, ott sok egér tanyázhat, márpedig retten­tően félek az egértől. Szeren­csémre hallgattam. Ebben a magtárban annyi port sem ta­láltam, mint gondos, kritikus családom takarításom után, és egy fia egeret sem láttam, Hol is élhetnének meg ezek a szá­momra félelmetes állatok, amikor a sokemeletnyi épü­letben csak gépek vannak. Gé­pek és gépek. Vendéglátóim kis liftbe tusz­koltak, azzal suhantunk fel az ipari nyolc emeletre, ami lakó­házban tizenhat emeletes ma­gasságot jelent. A tizenhato­dik emeleten kezdtük a tájé­kozódást: Egy teremben öt óriás gép. Egy gép egy óra alatt 350 tonna gabonát emel fel a hajókról, a vasutakról, a gépkocsikról. Honnan, hogyan érkezik a szállítmány. Huszon­négy óra alatt húszezer tonna gabonát dolgoznak át. INNEN A MAGASBÓL indul lefelé a gabona. Mérik súlyra, fajsúlyra. A laborató­riumban második próbának I ) f t A MINDENNAPI KENYÉR Hét végi jelentések

Next

/
Thumbnails
Contents