Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

1973. JŰNIUS 17., VASÁRNAP PEST MEGtei stfCírlap Pest megyei vizsgálat tapasztalataiból Egyszemélyi felelősség a kádermunkában is HAT ESZTENDŐVEL EZ­ELŐTT jelent meg az MSZMP Politikai Bizottságának a ká­der- és személyzeti munkára vonatkozó határozata. Az el­múlt időszak alatt Pest me­gyében többször vizsgáltuk az egész határozatra kiterjedően, hogy hol tartunk végrehajtá­sában. A közelmúltban 18 vállalat­nál, 3 intézménynél, illetve hi­vatalnál vizsgáltuk meg, ho­gyan érvényesül az egyszemé­lyi felelősség a gazdasági ve­zetők kádermunkájában, mi­lyen a személyzeti apparátus tevékenysége és az ott dolgo­zók alkalmassága. A vizsgálat kedvező tapasztalatai szerint az első számú gazdasági, álla­mi vezetők munkájában érvé­nyesül az egyszemélyi felelős­ség. Túlnyomó többségük rész­letesen ismeri — és érti — a káder- és személyzeti munká­ról szóló párthatározatot, az idevonatkozó állami rendelete­ket és végrehajtási' utasításo­kat. Ezek betartása, végrehaj­tása vezetői tevékenységük alapja. Jól tudják — és igye­keznek így dolgozni —, hogy működési területükön az első számú káderes funkcióját ma­guknak kell ellátniuk. Ennek eredménye: tervszerűen nagy gondot fordítanak arra, hogy vezető munkakörökbe politi­kailag és szakmailag alkalma­sak kerüljenek. A KÁDERUTÁNPÓTLÁS tervszerű biztosítása érdeké­ben legtöbb helyen kidolgoz­tatták a vállalati, hivatali is­kolázási tervet. A gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen több évre szóló beiskolázási terv tószült, a Nagykőrösi Kon­zervgyár évente készít ilyen érvét a vállalati oktatási ta- íács bevonásával. Az iskolá­zási tervekkel biztosítható, logy olyan fiatalokat képezze­lek ki. akik később vezetői nunkakörbe kerülhetnek. Az !pari Szerelvény- és Gépgyár­ban az iskolázási terv realizá- ása azt eredményezte, hogy a 10 vezető beosztásból harmin- :at fiatal szakemberek tölte­lek be. A káder- és személyzeti nunka színvonalának emelése érdekében a vállalatok túlnyo­mj többségénél az első számú rnzetők decentralizálták az e nunkával kapcsolatos jogkö- öket. így juttatják érvényre ízt az elvet, hogy az emberek orcáról ott döntenek, ahol a egjobban ismerik őket. (A vállalatoknál pl. a főmérnök, főkönyvelő, főosztályvezető, osztályvezető, üzemvezetők rendelkeznek káderhatáskör­rel.) Igen érdekes — vélemé­nyünk szerint jól bevált for­ma —, hogy tanácsoknál a káderhatáskörök gyakorlása megoszlik a vezetotestület és a vezetők között. AZ EGYSZEMÉLYI FELE­LŐSSÉG érvényesülését ta­pasztaltuk abban is, hogy az állami, gazdasági vezetők megkövetelik a minősítési ter­vek elkészítését, betartását és a színvonal emelését. A minő­sítéseket a káderhatáskörrel rendelkező vezetők készítik el a személyzeti apparátus segít­ségével. A korábbi évekhez vi­szonyítva a minősítések szín­vonala, tartalma sokat javúlt. A hatáskörrel rendelkező pártszervek — pártbizottságok, csúcsvezetőségek — jól segítik az állami, gazdasági vezetők munkáját. Az egyszemélyi fe­lelősség csorbítása nélkül szin­te mindenütt ellenőrzik a ha­tásköri listák gyakorlati érvé­nyesülését, de a felelősséget — helyesen — nem vállalják át. NAGYOBB GONDOT kell fordítani viszont arra, hogy a középszintű gazdasági vezetők mindegyike megfelelően is­merje meg a káder- és sze­mélyzeti munkáról szóló párt- határozatokat, állami rendel­kezéseket. Egy részük ugyanis megfelelő ismeretek hiányá­ban nem foglalkozik megfele­lően a kádermunkával. Elő­fordul, hogy az állami rende­letekből, utasításokból főleg csak azokat ismerik, amelyek a kinevezésekkel, leváltások­kal vannak összefüggésben. Olyan fontos kérdéseket, mint a kádernevelés, káderután­pótlás, nem ismernek, nem is látják annak jelentőségét. Né­melyek azt vélik, hogy a ká­derutánpótlás csak külső for­rásokból biztosítható. Helyen­ként ez a hibás szemlélet aka­dályozza, hogy a második vo­nalban dolgozó helyettesek magasabb beosztásba előlép­jenek. Előfordul az a hiba is, hogy a minősítésekben még mindig a szakmai, gazdasági munka értékelése dominál, s elmarad a politikai magatar­tás, a vezetőkészség vizsgála­ta. Intézményeknél gyakran csak azt nézik, hogy megvan-e a munkakör betöltéséhez az államilag előírt iskolai vég­zettség, de kevésbé törődnek vele: milyen a vezetőkészségi étik alá: megfelel-e a kívánt ünőségnek? A következő te­amben osztályozzák, melyik linőség hova kerül. Egy eme­ltei lejjebb zárt elevátoron jt a szem, 500 tonna egy óra latt. Több zsilipet lehet nyit- i, amelyen a megfelelő hely- 2 automatikusan osztályozza >vább a gép az „életet”. Mu- itták a padlót, ahol semmit jm láttam, pedig alattunk 34 000 tonna gabonát gyűjt isze az automata. Egy eme­lttel lentebb 4 rosta tisztította szemeket, egy óra alatt 400 innát. A szárító — a legmo- srnebb, a legnagyobb a Szov- ■tunióban. A földszinten a szpécserszobába jutottunk, televízión újra végignéztük: Dgyan emelik a hajóról a ke- yérnekvalót, és az épületben jl, mi történik ... Sehol egy nber, sehol senki. Az óriás tagtárban összesen 230—250 nber dolgozik három mű- akban, tehát 80 egy műszak­in. A magtár 1943-ban kezdett űködni, de a teljes kapaci- s csak 1954-re készült el. 157-ben tovább bővítették az mietet, így nőtt akkorává, így Európa, Ázsia legna- mbb gabonatárolója lett. Omszk megye. . Kazahsztán ívlodár megyéje, eddig Tyu- en megye és Novoszibirszk is e szállította terményeit. Ára­skor vannak olyan napok, jgy tízezer tonna gabonát dl fogadniuk. Egyszerre há- ímezer tonna gabona tud szá- idni. És innen, Omszkbói '! — szállítanak már kapitalista or­szágokba is. Pontos, hasznos munkájukért többször kaptak már rendjelet, a legutolsót, a minisztertanács zászlaját, a győzelem napján vették át. KOMMUNISTA kollek­tíva — így nevezik a tároló dolgozóit. Gyerevianka Alek- szander Mefogyevics igazgató 1947 óta áll a posztján. Vele egyszerre került ide a főmér­nök és a legtöbb munkás. A szakszervezet elnöke: Voropa- jev Alekszander Afanaszjevics küldöncként kezdte 1947-ben, majd elvégezte a technikumot, esztergályos volt, és mint ki­váló munkást választották szakszervezeti elnökké; A párt­titkár, aki 45 párttag munká­ját irányítja, 1949 óta tesz ele­get feladatainak választott funkciójában. Mire búcsúzásra került a sor — programunk szerint régen távoznunk kel­lett volna —, már nemcsak azért éreztem otthon magam, mert engem is fáz valami az Alekszander1 névhez, hanem azért, mert ismét olyan embe­rek közé kerültem, akik ha­sonlítottak ahhoz a képhez, amelyet a szibériaiakról ala­kítottam ki magamban: hűsé­gesek üzemükhöz, valami na­gyot, maradandót teremtettek, és munkájuk eredményét sok millióan élvezik, hiszen autón, vasúton, az Irtisen ők szállít­ják szerte a mindennapi ke­nyeret. Sági Ágnes (következik: A GYÁR SOHASEM ALL LE) A VIZSGÁLAT TAPASZ TÁLÁT AI szerint: legtöbben helyeslik és jónak tartják azt az elvet, hogy pártfunkciót ki véve minden vezető beosztást pártonkívüliek is betölthet- nek. Ezt az elvet alkalmazzák Pest megyében is. Az ered­mény azonban nem mindig kielégítő, mert a szakemberek nagy részének nincs megfele­lő mozgalmi, politikai tapasz­talata, amely pedig szükséges. Természetesen az megoldható, ha még kinevezésük előtt mozgalmi munkát folytatnak, mozgalmi iskolán tanulnak. Nem általános jelenség, de tapasztalható, hogy a minősí tések nem mindig kerülnek párt-vezetőtestület elé, csak az illetékes pártszerv titkára véleményezi azokat. Meg kell követelnünk a megyében gyár egységgel, telephellyel rendel­kező vállalatoktól is, hogy a párthatározat szerint tartsák tiszteletben a pártszervezetek, szervek káderhatáskörét, véle­ményezési jogát. A SZEMÉLYZETI APPA­RÁTUS tevékenységében is kedvező tapasztalatok vannak. Jónak mondható a kor szerin­ti összetételek és az iskolai végzettség alakulása is, de nem ilyen kedvező a helyzet azonban a politikai iskola el­végzésében. Nagy előny vi­szont, hogy a személyzeti ap­parátusban dolgozók többsége gazdag élettapasztalattal, meg­felelő politikai, szakmai kép­zettséggel rendelkezik. Tevé­kenységük fő módszere a köz­vetlen foglalkozás a dolgozók­kal, a szakmai, politikai fej­lődésük állandó figyelemmel kísérése. Előnyös lenne, ha tervszerű káderátcsoportosítással minél többen kerülnének politikai, mozgalmi területről káder- és személyzeti munkára, megfe­lelő politikai képzettséggel, szakmai ismeretekkel. A je­lenlegi személyzeti előadók rendszeres, szervezett szakmai továbbképzését pedig az Or­szágos Vezetőképző keretein belül is biztosíthatjuk. EGYBEVETVE vizsgálatunk jó, és helyenként rossz tapasz­taltait, az is fontos feladat, hogy pártszerveink és szerve­zeteink többet foglalkozzanak a káder- és személyzeti mun­kával. Céltudatosabban kell elősegíteniük, hogy a gazdasá­gi, hivatali, intézményi veze­tőknek, a középvezetőknek érvényre jusson az egvszemé- lyi felelősségük, s tovább erő­södjék, ezzel együtt javuljon a személyzeti aoparátus össze­tétele is. Csak így lehetséges a párthatározat kifogástalan végrehaitása, s a határozatban megielölt feladatok magasabb szintű ellátása. Arató András — Piszter István Marascbiiió A Nagykőrösi Konzervgyár­ban elkészült az első ötven má­zsa szörp és ötven mázsa ivó­ié a „Maraschino” nevű gyógy­hatású üdítő italból — egyelő­re még csak a kereskedelmi szakemberek számára. Az új üdítő ital alapanyaga a kö­kénylé és a maraschino eszen­cia. Különböző ásványi sókat is tartalmaz, ennek köszönhe­tő gyógyhatása. Ez a szeszmen­tes ital, ha ízlik a szakértők­nek, talán már nyáron kap­ható lesz az üzletekben. Gárdos Katalin felvétele A DKV tizenegy gyermeke Százhalombattán 1968. október 16-án tragikus sze­rencsétlenség történt. A Dunai Kőolajipari Vállalat AV—II. lepárló üzemében robbanás következtében nyolc ember életét vesztette. Közöttük volt egy édes­anya és öt édesapa. Tizenegy gyermek, nyolc leány és három kisfiú sorsa vált bizpnytalanná. Vált volna bizony talanná... Emlék édesapáról A hétéves Lacikával az el­hunyt édesapa^ emlékét őrző albumot nézegetjük. „Édesapád, aki élt, Téged szextett!” — olvasom a mun­katársak lapkezdő sorait. Laci, barátsága jeléül mel­lém bújik, miközben az albu­mot nézem. Édesanyja a ne­velés gondjairól beszél. — Ahogy nagyobb lesz, mind több a gond. Nagyon kedves férjem volt munkatár­saitól, hogy törődnek velünk. Az egykori hegesztő, az édesapa nevét felvett kollek­tíva, a vállalat Halász László brigádja igyekszik a kis csa­ládon segíteni. Csomagokkal, arany nyaklánccal ajándékoz­ták meg Lacit. Nőnapon az édesanyát virággal, édesség­gel köszöntötték. Zsuzsa tanulmányai Tanú Zsuzsa az idén tölti be huszadik életévét, ö az édes­anyját vesztette el. Harmoni­kus barátság volt közte és édesanyja között; a halál az egyetlen és legjobb barátnő elvesztését is jelentette. Nagy- nénjénél, Dunaföldváron la­kik. Most Dunaújvárosban, a Dr. Münnich Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában nyu­godt körülmények között ké­szült az érettségire. Az isko­lába a Dunai Kőolajipari Vál­lalat javasolta, s azóta is rendszeresen figyelemmel kí­sérik Zsuzsa tanulmányait Ösztöndíjat szavaztak meg számára. Havi ötszáz forint árvasági segéllyel és évenként hatezer forint értékű ruhane­mű vásárlásával segítik. Az iskola anyagilag, erköl­csileg egyaránt támogatja. Osztályfőnökével kezdettől fogva bizalmas kapcsolatban van; ez segítette beilleszkedé­sét a nála fiatalabb osztálykö­zösségbe. Nagynénje szeretet­tel neveli Zsuzsát, megfelelő körülményeket biztosít tanu­lásához. Molnár Margit nyolcéves volt, amikor édesapja a bal­esetnél meghalt. Ekkor azon­ban már a szülők házassága felbomlott, sőt az édesapa a kislánnyal sem törődött. Pedig nem kérték Az apa halálakor a vállalat mégis nagy összegű támoga­tást nyújtott. Lakást is adtak a családnak. A szobában az íróasztal is a vállalat aján­déka. Margitka tanulmányi ered­ménye nemrégiben nagyon visszaesett. A vállalat képvi­selői gyakorta bejártak Buda­pestre az iskolába. Érdeklőd­tek, ösztönöztek, segítőtársak voltak. Gondoskodásuk a ké­sőbbiek folyamán már az ered­ményekben is megmutatko­zott. — Nincs talán még egy ilyen vállalat — mondja Margitka édesanyja. — Pedig nem is kértük. Lakás a vállalattól Tejgyár épül Cegléden Termelőszövetkezetek és a tejipar közös vállalkozása A Dél-Pest megyei Terme­lőszövetkezetek Szövetségéhez tartozó huszonkét termelőszö­vetkezet és a Középmagyaror­szági Tejipari Vállalat napi ötvenezer liter kapacitású új tejüzem létesítésére társult. A Cegléd északi ipartelepén — mintegy két hektárnyi területén — épülő „tejgyár” a legkorsze­rűbb igényeket is kielégíti majd. A parkosított zöldövezettel körülvett, 54x24 méteres üzemépület alagsorában rész­ben a tej fogadására alkalmas tárolók, részben a feldolgozó­csarnok gépeinek csővezetékei helyezkednek el. A földszinti feldolgozócsar­nokban három — egyenként harmincezer literes — tejsiló, valamint a különböző, kakaó, tejszín, tejfel és más tejtermé­kek tartályai nyernek elhelye­zést. Itt működik majd a két — óránként ötezer liter tej feldolgozására képes — pasztőrözővonal. Szomszédságában állítják fel a két polipackzaeskózó gépet, a pohárbetöltő gépét és a két tú­rókészítő berendezést. Ugyancsak a földszinti rak­tárban létesítenek — készáru tárolására — 270 négyzetméter területű hűtőkamrát. Az üzemcsarnok mellé épí­tik a kétszintes szociális épü­letet, ahol külön-külön fekete­fehér férfi és női öltözőt, or­vosi szobát, éttermet, melegí­tőkonyhát és különböző irodá­kat helyeznek eL A kazánokat olajfűtésű be­rendezésekkel működtetik. A mintegy hatvanmillió forintos beruházás költségeit a termelőszövetke­zetek, a Középmagyarországi Tejipari Vállalat fedezi — s az 1971-ben meghirdetett tejüzem­létesítési pályázatnak megfe­lelően — az élelmezési tárca is dotációban részesíti az épít­kezést. Az új tejüzem egyébként közös vállalkozásként működik majd. amit az e hónapban alakuló igazgatótanács irányít. K. Z. Szépen berendezett lakás Pozsonyiéké Százhalombattán. A féltó gond jele mindenütt. A család együtt fogadja a lá­togatót. Szemben ül velem Gyöngyike, odébb az anyja mellé húzódó Jánoska. A baleset idején nagyon rossz körülmények között él­tek Ercsiben. Egy kicsi ház, egy maroknyi kert. Az édes­anya gyakran betegeskedett, egyik veséjét kioperálták. Három éve a DKV itt, Száz­halombattán lakást adott a családnak, s az eladott kis in­gatlan árából futotta berende­zésre, a gyerekek ruházkodá­sára. Egy év múlva az édes­anya betegségéből felépült, a kisfiút óvodába helyezték el, az anyát a vállalatnál megfe­lelő munkahely várta. Ma Gyöngyike továbbtanu­lása a gond. Egészségügyi szakközépiskolában szeretne továbbtanulni, kollégiumban lakni. A budapesti Móra Fe­renc Szakközépiskola ottjár- tunkkor még nem válaszolt jelentkezéséré. Nemcsak a pénz Magdi 21, Ági 18, Jutka 14 éves volt, amikor édesapjuk, dr. Hága László, a szerencsét­lenség következtében, az em­bereket menteni akarván, éle­tét vesztette. Időközben Mag­di és Ági is férjhez ment, és elköltöztek otthonról. Magdi­nak egy hároméves kisfia és egy alig egyéves kisleánya van. A városmajori lakásban az édesanyával beszélgetünk. — Nemcsak mint szakem­ber, hanem, mint ember, mint munkatárs is kiváló volt. Na­gyon sokan jöttek hozzánk, ma is jönnek, róla beszélnek, mindenben segítenek. Nem tu­dom én azt mind felsorolni, amit értünk tettek, a tröszt vezérigazgatójától kezdve a munkásokig. Nem is lehet ezeket mind megköszönni. A férjről, a gyerekekről, a gondOíCroi esik szó. Bagáéanaa nem voltak, s ma sincsenek anyagi gondjaik. Azonban a gyerekek sorsát, jövőjét nem feltétlen csak a pénz határozza meg. Judit most érettségizett. Magdi férjhez ment, jött a gyerek, nem tudta befejezni az egye­temet, Ági fogtechnikus lett. Csak a példamutató apa min­den bajon átsegítő szeretető hiányzott és hiányzik. Brigád, brigád után Gondosan ápolt kertben csi­nos kis családi ház Dunaiüre- den. Ez a Mészáros-gyerekek otthona. Két lány és egy fiúcs­ka. — Nagyon sokat segítettek nekünk a vállalat dolgozói — újságoijia Mészáros Sandomé. — Tálán fel sem tudom so­rolni, hogy hány brigád dol­gozott már itt. Az ő érde­mük, hogy ilyen szép rendben van itt minden. Nem győzném egyedül, férfi nélkül. Ahol a baleset volt, annak az üzem­nek a brigádja két alkalom­mal még pénzt is gyűjtött, ke­rítést csináltak, tetőt javítot­tak. És a DKV jóvoltából van víz a házban, egy forintbasem került, sem a motor, sem a ve­zeték. S közben szorgalmasam jegyzeteltem: villamos foga­dó-, tmk-ács, kőműves-, víz­vezeték-szerelő brigád, Sza­bóék., Sinkáék, Galgácsiék és Pintérék csoportja, ök mind­annyian dolgoztak már itt va­lamit. — Veszprémbe jártam a vegyipari technikumba — mondja az időközben hazaér­kezett Aranka. — A vállalat javasolta felvételemet. Egy fél évig voltam ott, de mivel jobban szerettem itthon lenni, hazajöttem, s a gyors- és gép­íróiskolát végeztem el. Divatosan öltözködik, 18 éves, mai fiatal. A társadalom féltő gondja Amit a vállalat megtehet, az elsősorban az anyagiakban jut kifejezésre. Öt anya közül három a vállalatnál dolgozik, nyugodt, tiszteletet árasztó légkörben. A kiskorúaknak evenként hat-hatezer forintot juttatnak vásárlásra elosztva, húsvétkor, tanév elején és karácsonykor, igaz, a kisza- bott vásárlási idő — az egy- két nap — a szülők számára kevésnek bizonyul. A megma­radó pénzt a vállalatnál taka­rékbetétkönyvben őrzik, né­melyik gyereknek két könyve és több ezer forint megtakarí­tott pénze is van már. Az ajándékcsomagok elkészíté­sét, az üdültetéseket szintén a vállalat érzi kötelességének. Megsem ez a megkapó. A szocialista brigádok egész sora, a vállalat dolgozóinak zöme emberségből mutat pél­dát. Beszéltem olyan dolgozó- val, aki rövid ideje van a vál­lalatnak de habozás nélkül ment Mészárosokhoz dolgoz­ni, amikor hívták. Az emberiesség, az ember­szeretet, a társadalom féltő gondja mutatkozik meg ennek a vállalati kollektívának a tenniakarásaban. A pénz a lakás, a ház körüli munka tá­lán csak egy-egy megnyilvá­nulási fonnája ennek. Szívü­ké.0. viselik a gyermekek jö­vőjének sorsát, s a maguk esz­közeivel, a maguk módján mindent megtesznek. Köszö­net várás nélkül! Korompay János l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents