Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

fedi mtorei sJCirlap 1973. JÚNIUS 16., SZOMBAT JÚNIUS 21-24 Dunakeszi művészeti napok Az idén június 21—24 között ismét megrendezik a dunakeszi művészeti napokat, amelynek legtöbb eseményére ezúttal is a nagyközség üzemeiben kerül majd sor. Amíg tavaly csak a meghívott irodalmi színpadok adtak műsort a nyolc üzem dolgozói részére, az idén ez ’a program három üzemi tárlattal bővül. A konzervgyárban Dá­niel Kornél festőművész, a hűtőházban Szupán Irén tex­tilművész kiállítását rendezik meg. A házgyárban községfej- lesztési kiállítás nyílik. Az irodalmi műsorokra hét együttest hívtak meg. A zaia- szentgróti művelődési ház iro­dalmi színpada Munkamorál című műsorát mutatja be a házgyárban. A hűtőházban a szolnoki Kőtövis együttes Vi­rág helyett című műsorát lát­hatják majd az üzem dolgozói. A váci irodalmi színpad az Egyesült Dunámén ti Termelő- szövetkezetben mutatja be A kiválasztott című, Petőfire em­lékező műsorát. A Csili Soós Imre színpada a Dunakeszi Járműjavítóban szerepel Dó- zsa-emlékműsorával. A zala­egerszegi művelődési központ irodalmi színpada Rákos Sán­dor: Anyasiratóját mutatja be a Mechanikai Laborban. A ve­resegyházi Forrás színpad a Bőripari Ktsz-nél vendégsze­repei, ahol Szatmári Zoltán: A tökéletes alattvaló és a Don­gó című darabját játsszák. A vendéglátó dunakeszi Radnóti Miklós színpad pedig a Talaj­javító Vállalatnál mutatja be Perlekedés közügyben című programját. Június 23-án vitát rendeznek az Olvasó népért mozgalom helyzetéről és feladatairól. A vitaindító előadást Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója tartja. A figyelemre méltó program június 24-én a Musica Huma­na hangversenyével, valamint Monori Lili előadóestjével fe­jeződik be. GAZDASAG ES ISKOLA Forintnál értékesebb kapcsolatok A gyár, a tsz, a fogyasztási szövetkezet elsősorban gazda­sági egység, itt a hatékony munka szervezése, a jó minő­ségű, kelendő tennék előállí­tása, az ügyes piaci értékesí­tés a legfontosabb feladat. A gyár, a tsz, a fogyasztási szö­vetkezet azonban nem vonhat­ja ki magát társadalmi kör­nyezetéből, vezetői, munkáéi figyelik a települések életet, hamar fellelik hol, mikor keli segíteniük. Természetes, hogy várják tőlük a támogatást, hiszen pénzforrásokban, lelke­sedésben, szervezettségben is a leggazdagabbak. És a gyárak, szövetkezetek segítenek — persze, csak szigorúan gazda­sági adottságaiknak, céljaik­nak, feladataiknak megfele­lően. Megduplázott lehetőségek A fiatalok felé fordulás, az oktatás, a jövő szakemberei­nek tanítása, az eredményes nevelés témája mindennapos­sá vált társadalmunkban. Pél­dául a gazdasági életben dol­gozóknak csak egy adatot kel­lett megismerniük: a vád já­rás iskoláiban 7 millió forint értékű a taneszközhiány, s a negyedik ötéves terv időszaká­ban mindössze 1,5 millió forint van a hiány pótlására. A ve­zetők, a munkások felismer­ték, hogy segíteniük kell, a műhelykollektívák, a szocialis­ta brigádok összefogtak és az eredmény: 20 vállalat 10 ezer szemléltetőeszközt készített, több mint egymillió forint ér­tékben. A járás 36 iskoláján segítettek, hogy a tanulók kor­szerű módon, gyakorolva, kí­sérletezve, szemléletesen sajá­títhassák el a tananyagot. A gyárak, szövetkezetek össze­fogása megkétszerezte a ne­gyedik ötéves terv lehetősé­geit! És a gyors, célirányos akció csak előjátéka volt a gazdaság és az iskola tartós, szoros kapcsolatának. A kölcsönös segítés formájára a tavalyi év májusában találtak rá a váci járásban: megszervezték az „egy üzem — egy iskola” moz­galmat. Az iskolák lehetőleg helyi üzemekkel vették fel a kapcsolatot, harminchat együttműködési szerződést kö­töttek. A vácdukaiaknak már nem jutott patronáló üzem a Premier előtt a toki szabadtéri színpad A termelőszövetkezetek, gazdasági munkájukon túl, nagyon sokat tehetnek közsé­gük kulturális életének fej­lesztése érdekében is. Jó pél­da erre a főváréitól néhány kilométerre lévő Zsámbéki medence négy községe — Tel­ki, Budajenő, Perbál, Tök — gazdaságait egységbe fogó toki Egyetértés Termelőszö­vetkezet ilyen irányú törek­vése. A szövetkezet tavaly 750 ezer forintot fordított kultu­rális célra. Balatoni üdülő­jükben 450 dolgozó üdülhetett, 86-an voltak a Szovjetunió­ban, az NDK-ban, Bulgáriá­ban, Romániában, Ausztriá­ban; belföldi tapasztalatcse­rére 380, szakmai kiállítások­ra. 85 dolgozójukat vitték el; rendszeres budapesti színház- látogatáson 580-an vettek részt. Emellett a termelőszövetke­zet vezetőségének törekvése az, hogy Tök község kulturá­lis központ legyein. (Már az előző években Perbálon kiala­kította a szövetkezet sport* centrumát.) Az idén majdnem 1 millió forintot költenek a volt községi művelődési ház átalakítására, bővítésére. Itt több ezer kötetes könyvtár, olvasóteremmel; nyugdíjasok­nak klubrendszerű otthon: előadóterem, klubszinpaddal kap a többi között majd he­lyet. Tavaly a helyi ifjúsági iro­dalmi klub kérésére a terme­lőszövetkezet egy 300 szemé­lyes szabadtéri színpadot épí­tett Tökön, kedves, hangula­tos környezetben. A színpad első évadját ma, szombaton kezdi. Ünnepi megnyitót mond Czine Mihály irodalomtörté­nész, majd a budapesti Pin­ceszínház társulata előadja Petőfi Sándor: A helység ka­lapácsa című művét. Június 16-tól július 8-ig minden szombat és vasárnap este budapesti ifjúsági színpa­dok vendégszerepeinek itt. A Pinceszínház június 30-án lá­togat ismét a községbe, Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét című „bébikrimijét” adják elő. Június 17-én, 24-én és július 1-én Márai Enikő és a Kaláka együttes reneszánsz showt mutat be, Lányok, a húsvét múlik! címmel. A Mű­egyetem Szkéné együttese jú­nius 23-án és július 7-én lép színpadra, egy XIII. századi francia énekes mesével, cí­me: Aucassin és Nicolette. Jú­lius 8-án délután pedig Ke­mény Henrik, a népművészet mestere Vitéz László kaland­jairól szóló bábjátékával mu­lattatja a gyerekeket. Jelentős szerepet kap a to­ki szabadtéri színpad augusz­tus 18—20-án, a Zsámbék és környéke kulturális napok keretében: nemzetiségi cso­portok, Röpülj páva körök és irodalmi színpadok mutat­koznak be. Az idei szezon ter­vezett záróműsorán az Eötvös Loránd Tudományegyetem Universitas együttese debre­ceni kollégiumi játékokat mu­tat be. A termelőszövetkezet távla­ti kulturális terve szerint a színpad minden évben egy-egy hónapra nyári játékoknak ad helyet. Király László járásban, ezért támogatásra a Volán 20. Vállalatot kérték fel. A szerződéseikben kidolgozták, hogy mit várnak egymástól, ugyanis az „egy üzem — egy iskola” mozgalom nemcsak az iskolának, hanem a gyárnak, a szövetkezetnek is előnyös lehet. Hogyan? Erről tanús­kodnak a vállalások. Tatarozás és zongoravásárlás Az üzemek vállalták az is­kolák nyári karbantartását, a kerítésjavítást, a festést, a villanyszerelést — azt, amire az iskolának a legnagyobb szüksége van. Elhatározták, hogy gyárlátogatásokkal, tá­jékoztatókkal, előadásokkal segítik a tanulók pályaválasz­tását, Az üzem dolgozói együtt ünnepelnek az iskolásokkal, a tanárokat, a tanulókat meg­hívják saját tanácskozásaik­ra, zárszámadásaikra, ahol a | diákok műsorral kedvesked­nek patronálóiknak. A most leírtait már szemléltetik, hogy kétoldalú előnyről van szó, s az együttműködés az élet sok területére terjed ki, a kapcso­lat nem pusztán anyagi, do­logi jellegű, hanem emberi, érzelemmel telített. Az isko­lák „viszonzásáról” még egy mondatot: a tantestületek esti tagozatok szervezését vállal­ták — a dolgozóknak. Milyen eredményeket ho- j zott eddig az együttműködés? Elegendő néhány tényt leírni: félmillió forint értéket kapták az iskolák, s négyről 12-re emelkedett a levelező tagoza­tok száma az 1972/73-as tan­évre. Egy-egy iskolára 10—40 ezer forint jutott munkában vagy pénzben, például a kosdi iskola 40 ezer forintot kapott a váci ÁFÉSZ-től. Vállalásai­kat edidig a legderekasabban a váci VI-os TÖVÁLL, a duna­keszi üzemek, a sződi terme­lőszövetkezet dolgozói teljesí­tették: a sződi tsz például a tatarozási munkák elvégzése mellett zongora vásárlását is vállalta. A kapcsolat egyre szorosabbá válik, már az isko­lák jelzik igényeiket, így a Volán 20. Vállalat kirándulni viszi a vácdukai tanulókat, a másik patronáló, az AKÖV szállítási feladatokat végez el az iskolának. És megint egy tény az „ellenoldalról”: 20 gépkocsivezető vizsgázott a vácdukai iskolában, s szep­temberben már a nyolcadik osztályban találkoznak. Tehát még a forintoknál is gazda­gabb tartalma van ennek a mozgalomnak: a tanárok és a dolgozók között olyan baráti kapcsolatok alakulnak ki, amelyek pénzben kifejezhetet- lenek. Erejükhöz mérten Természetesen az egész mozgalom elsősorban a gyere­kekért van. Ennek jegyében indították a váci járásban a nevelőtestületeken belül a szemléltetőeszköz-készitési ak­ciót. Ennek lényege, hogy a nevelők maguk segítsék a gyerekek és a szülők ilyen munkáját. Az „egy üzem — egy iskola” mozgalomból ki­maradt három gazdasági egy­ség jutalmazza az akció leg­jobbjait: a szobi ÁFÉSZ 15, a váchartyáni 10, a fóti 5' ezer forintot ajánlott fel a kiemel­kedő munkát végző iskolák­nak. Ilyen értékben vásárol­nak taneszközöket, amelyet szeptember elsején nyújtanak át a legjobb iskolák tanárai­nak, diákjainak. A gazdaság iskolát segítő tevékenységének számtalan formája alakult ki, e sokszí­nűségből csak példálózva vil­lantunk fel néhányat: a Mechanikai Labor 20 magne­tofont ajánlott fel az iskolá­nak, képletes áron, ezer-ezer forintért. A gödi iskola építé­sének befejezését társadalmi munkával oldják meg, ipari üzemek, termelőszövetkeze­tek, a járási hivatal is aktívan támogatja az akciót. amely­ből a tanárok és a diákok lel­kesen kiveszik a részüket. A gazdasági egységek segítésé­nek formája a közművelődési intézmények közös fenntartása is. Eddig 18 kulturális intéz­mény üzemeltetésére kötöttek szerződést, s az anyagi lehe­tőségek bővülése tette lehető­vé, hogy 22 főfoglalkozású népművelőt állíthattak mun­kába a járásban. Az üzemekben, szövetke­zetekben elsősorban a haté­kony munka szervezése, a jó minőségű termék előállítása, az ügyes piaci értékesítés a legfontosabb feladat. Ennek rovására semmi sem mehet. De természetes követelmény, hogy a vezetők és a munká­sok figyeljék a társadalom problémáit, a települések éle­tét, s erejükhöz mérten — nem afölött! — segítsenek a gon­dok könnyítésén. F. P. Befejeződött az Olvasó Népért mozgalom első országos taoácskozása Pénteken véget ért az Olva­só Népért mozgalom Nyíregy­házán megrendezett első or­szágos tanácskozása. A két­napos konferencián, Darvas József vitaindítója után, mintegy 30 felszólalás hang­zott el. A tanácskozáson egyértel­műen megfogalmazták a mozgalom célját. Eszerint az Olvasó Népért mozgalomnak az a legfontosabb feladata, hogy hangot adjon a társadal­mi igényeknek és a megvaló­sításuk érdekében tevékeny­kedők e társadalmi igények állhatatos képviseletével elő­segítsék a helyes állami in­tézkedések megszületését, majd a végrehajtásukra mi­nél nagyobb társadalmi erőt állítsanak sorompóba. A tanácskozás elfogadta S. Hegedűs Lászlónak, Pest me­gye 24. szentendrei választó- kerülete képviselőjének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának azt a ja­vaslatát, hogy az Olvasó Né­pért mozgalmat a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett társadalmi titkárok irányítsák. Az Olvasó Népért mozgalom társadalmi titkárai: Drucker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülésének főtitkára, Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetségének titkára, Gönczi Imre, a SZOT politikai mun­katársa, Páldy Róbert a Könyvtáros folyóirat főszer­kesztője és Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos, Tanácsának osztályvezetője. KÖNYVESPOLC Az irodalom, a színház világából Irodalomtörténet, esztétika, színművészet is tárgya volt az idei könyvünnep gazdag ter­mésének. Ezekből mutatunk be hármat, ame­lyek szakembereknek, de a téma iránt érdek­lődő szélesebb olvasóközönségnek is hasz­nosat, érdekeset nyújtanak. „Meghallói a törvényeknek" József Attila A város peremén című versé­nek a fenti sorát választották címéül az Aka­démiai Kiadó újabb, o szocialista irodalom történetéről tanulmányokat közlő kötetének. Huszonhét tanulmányt, valamint egy tekin­télyes bibliográfiát kap kézbe az olvasó. A bibliográfia a magyar szociálist® irodalomról 1961 és 1968 között megjelent munkák ada­tait tartalmazza. A tanulmányok — főként hazai s néhány külföldi szerző tollából — századunk első négy évtizedének közegében követik nyomon a hazai, de nemcsak hatá­raink között zajló, valamint több más ország­beli szocialista irodalom egyik vagy másik alkotójának munkásságát, valamint műfaj­termését, fejlődését, vizsgálják az elméleti kérdéseket, kapcsolatokat, hatásokat. A vaskos, hétszáz oldalt meghaladó kötet­nek több mint kétharmadát kitevő tanulmá­nyok mindegyikének puszta ismertetése is meghaladná e cikk kereteit, csupán tallózásra van módunk e gazdag anyagban. S mert a kötet élén József Attila verssora áll, minde­nekelőtt az ő nyomait keressük. Szabolcsi Miklós — a könyv egyik szerkesztője — egy epizódot vizsgál a költő életéből, kiindulva Fábry Zoltánhoz írt levélbeli adatából: „Én anarchista voltam azelőtt, tagja a párizsi ’Union Ar>archiste-Communiste’-ne:k...” Mi volt ez a szervezet, mikor lehetett tagja Jó­zsef Attila, és van-e annak nyoma a művei­ben? Ezekre keres választ Szabolcsi Miklós, és képet adva az Unióról, annak a kérdéses időszakbeli történetéről, körülhatárolja a le­hetséges kapcsolat idejét, sorra veszi jeleit, és eljut egy vershez: a Szabados dalhoz. Azt elemzi, tartalmából kibontja az eszmei hatá­sokat és a magatartás motívumait, sőt a vál­tozásra utaló mozzanatokat is. Arra a követ­keztetésre jut, hogy a vers az anarchizmustól való eltávolodásra utal. A kötet másik szerkesztője Illés László, a Szovjetunióban a húszas és harmincas évek fordulója körül a proletárirodalom elméleti megalapozására tett kísérletekről ad képet. Kimutatja, hogy a szocialista realizmus 1934-es megfogalmazása elvileg lehetővé tette volna a „változatos sokszerűséget”, s hogy a szűkösség, a bezárkózás érvényesült, az a proletárirodalom egy már korábban létező — és bírált — szűkkeblű és voluntarista elkép­zelésének megerősödéséből következett. Igen érdekes gondolatokat vet föl Kiss Ferencnek a szocialista kritika történetét vizs­gáló s a ma gyökereit figyelő tanulmánya. Varga Mihály a szocialista realizmus foga­lom eredetét kutatva Gorkijig jut vissza. Lő- kös István Miroslav Krlezának a majgyar for­radalmi törekvésekkel való kapcsolatait mu­tatja be. Jaroslava Pasiakova Kassáknak a Bauhaushoz és a cseh avantgarde törekvések­hez fűződő kapcsolatairól, illetve rokon­vonásairól szól. Érdekes elemzést nyújt a len­gyel avantgarde líra fejlődéséről Bojtár End­re. rámutatva a háttérül szolgáló történelmi helyzetnek arra a visszásságára, hogy a len­gyel függetlenségi törekvések: megvalósulásá­val megszülető ország részt vett a megszülető szovjet állam elleni intervencióban. Szabolcsi Gábor a magyar szocialisztikus novella útját követi nyomon a századfordulótól a Tanács- köztársaság koráig. Igen érdekes Vajda Gy. Mihály tanulmánya, amelyben bemutatja Brecht első magyarországi fölfedezését és népszerűségét, a Koldusopera egykori bemu­tatóját, a költő hatását, ötletösztönző szere­pét Faludira, sőt egy József Attila Villon- fordítás Brecht-párhuzamait is. Nemcsak él­vezetes és izgalmas, de további kutatási le­hetőségeket felvillantó írás Is! Végül hadd emlékezzünk meg az írói portrék közül Jó­zsef Farkasnak Barta Lajos munkásságát elemző magvas munkájáról és Pomogáts Bélának Kiss Ferenc költészetét méltató szép tanulmányáról. S mindezzel csupán ízelítőt adhattunk a téma-, adat- és gondolatgazdag kötetből. A szépség szíve Kelet művészete az európai embert rend­szerint mint egzotikum fogja meg. S ha ezen túl akarja tenni magát, gyakran más mon­danivalót hámoz ki belőle, mint amit az ere­deti, keleti közönsége számára — tehát ren­deltetése szerint — jelent. Érthetően, hiszen a művészet szemléletet, gondolkodást tükröz, az pedig a történelem folyamán alakuló tár­sadalmi-gazdasági körülmények kísérője. Tő­kei Ferenc (aki mélyrehatóan elemezte és be­mutatta már történetiségében azt a sajátos keleti hátteret, amit Marx „ázsiai termelési mód”-nak nevezett), ezúttal a kínai gondol­kodáshoz, a művészetben megnyilvánuló szel­lemiséghez nyújt kulcsot a Gondolat Kiadó­nál megjelent A szépség szíve című antoló­giában. Az érdekes kötet a különböző művészetek­ről, a zenéről, a költészetről, a festészetről, a prózáról, a táncról, a fütyülésről szóló régi kínai írásokból nyújt szemelvényeket az ért­hetőségüket megkönnyítő jegyzetekkel kísér­ve és tanulmánnyal bevezetve, amelyben Tő­kei fölvázolja a kínai civilizáció alapját, az őstársadaLom és a görög-római rabszolgatartó társadalom közötti egyfajta átmenetet. Ez azonban nem átmenetet, hanem megmereve­dett felemás helyzetet jelent: a törzsi köz­tulajdon alapján kialakult osztálytársadalmat. A társadalmi dilemma ideológiai vetülete a konfucianizmus és a taoizmus kettőssége, amely azonban még csak nem is hasonlítható eszmetörténetünk idealizmus—materializmus ellentétéhez. Mindezek tartalmát megismerve, jó alap nyílik a válogatott írásokhoz, ame­lyek nemcsak történetileg érdekesek, hanem sok ma is hasznos gondolatot sugallnak. „Hogy szavakat csoportosítunk és színeket kö­tünk egymáshoz, annak csak az lehet a célja, hogy világossá tegyük eszméinket” — olvas­hatjuk például az V—VI. század fordulóján élt Liu Hszie „Az irodalom szíve és fara­gott sárkányai” című könyvének részletében. Tiszteletadás Hevesi Sándornak Száz évvel ezelőtt, 1873. május 3-án szüle­tett Hevesi Sándor, a magyar színművészet korszakos egyénisége, megújítója s egyszer­smind a-legjobb hagyományok őrzője. A cen­tenáriumra jelentette meg a Gondolat Kiadó tiszteletadásul, újabb s átdolgozott kiadás­ban László Anna róla írott könyvét. Méltó megemlékezés ez a testes monográfia, a kül­sőségekről szűkszavúan, a sokoldalú munkás­ságról annál részletesebben, de nem bőbeszé- dűen, hanem tárgyszerűen és elemzően szóló, tömör és puritán. László Anna nem szóvirágokkal, hanem kőszilárdságú tényekkel emlékezik. Nyomon követi az életutat a szülőhelytől, Nagykani­zsától, ahol a pályáját meghatározó élménye­ket is kapta, színikritikákat író irodalomtanár apjától és Ibsenért rajongó anyjától, a Szarvas-vendéglőben fellépő Blaha Lujzától. Megrajzolja a pesti pályakezdés éveit, bemu­tatja Hevesit, mint fiatal kritikust, mint mű­fordítót, elemzi e korszakának elméleti mun­káit. Azután végigvezet bennünket színházi rendezői útján, amely a Nemzeti Színházból indult s oda újra és újra visszatért. Megis­merjük időrendben a színpadi szerzőt, a dra­maturgot, újabb elméleti munkák szerzőjét, a Színművészeti Akadémia tanárát, a rádió- kritikust, a színházigazgatót. Egyenletes munka László Anna könyve, mégis, ha azt kérdeznék, mi, melyik rész kö-. tött le legjobban, habozás nélkül válaszol­nám: a Hevesi elméleti munkáját tárgyaló részek. A legizgalmasabban ezekről ír a szer­ző, talán azért, mert Hevesinek az elméleti munkássága a legérdekesebb ma is számunk­ra. Ez hatotta át rendezéseit, s elméleti írá­sai tanulságosak, időszerűek, frissek — s mindezért maradandók. Németh Ferenc f 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents