Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-12 / 135. szám
rtsi élLGl Ft 1973. JÚNIUS 12., KEDD <ACtrlap 5 lSG-márka Mátészalkáról Ammóniákszelep a KGST-országoknak Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár 2-es számú gyáregységében, Mátészalkán 1967. január 2-án indították meg először a gépeket. Az azóta eltelt hat év nerji nagy idő, de a gyáregység történetének egyik legfontosabb szakaszaként tartják számon nemcsak azért, mert ezalatt a létszám 80-ról 400- ra, a termelés 12,6-ról 82 millió forintra emelkedett, hanem azért is, mert volt egy bizonytalan korszaka az üzemnek, amikor a MOM-hoz akarták kapcsolni. A gyáregység élére kerülő agilis gazdasági és műszaki vezetők jó irányító és alapos szervező munkájának köszönhető, hogy a régi gépjavító helyén most a Pest megyei ISG gyáregysége működik. Kondenzedény exportra Az üzem gyártmányszerkezete dinamikusan változik, a piaci igények szerint formálódik. Kezdetben például a Kismotor és Gépgyártól átvett 4,5 lóerős stabil motort gyártották, de néhány év múlva a profilszűkítés következményeként abbahagyták a szerelését. Mint Gálái Dezső gyáregységvezető elmondta, jelenleg az összes termelés egyharmada kondenzedény, amelyet a gőz- fűtéses berendezésekhez és olyan helyeken használhatnak, ahol csapadékvíz keletkezik, s ahol a vezetékekben egyenletes nyomást kell teremteni. E készülékek 80 százalékát Csehszlovákiába exportálják, de az Április 4. Gépgyár és a Láng Gépgyár berendezéseibe építve, más országokban is ismerik a Szálkán gyártott ISG- termékeket. Növelték a gyáregység hírnévéi a középnyomású ipari csapok is, ezek sorozatgyártása 1969-ben indult, hogy elsősorban az élelmiszeripari és a mezőgazdasági üzemek igényeit kielégítsék. A gőz- és vízvezetékekhez beépíthető kisszelep gyártását tartály kezdték. Ez apró termék — a legnagyobb is csak 50 milliméter átmérőjű — gyártásához ezért elsősorban nőket vettek fel. A város szempontjából ez igen örvendetes, hiszen a nők számára kevés az elhelyezkedési lehetőség. Érdemes néhány adatot idézni az MSZMP mátészalkai városi bizottsága és a mátészalkai városi tanács kiadványából : „... Az iparban foglalkoztatott nők száma 1975-ben 103,4 százalékkal lesz több az 1970 évinél és meghaladja a 3500-at, azaz annyi női dolgozó lesz, mint 1970-ben férfiakkal együtt az összes ipari foglalkoztatottak. 1975-re a 15 ezer lélekszámú városban az aktív keresők aránya 50 százalék fölé emelkedik”. Az új termék gyártására a törzsgyárban tanították meg a lányokat, asszonyokat, s most — bár a gyáregység létszámában csak 25 százalék az arányuk — a termelési értéknek ennél jóval nagyobb hányadát állítják elő. Külföldi érdeklődés» Alig egy éve gyártják a kis- szelepekei, de máris újabb termekkel kísérleteznek. A KGST Gépipari Állandó Bizottsága hazánkra szakosította az ammóniákszelep gyártását, amelyet már több országban is megpróbáltak kifejleszteni és sorozatban készíteni, sikertelenül. A hűtőberendezésekhez nélkülözhetetlen, a gyáregységben kifejlesztett műszer az eddigi kísérletek alapján jónak ígérkezik, s az idén már 6 millió forint értékűt szállítanak belőle csehszlovák megrendelőiknek. Szovjet partnereik is kértek mintadarabokat, amelyek — ha megnyerik a vásárlók bizalmát és tetszését — jelentős üzlethez juttathatják a vállalatot. A gyáregység vezetői azt tervezik, hogy 2—3 év alatt felkészülnek évi 50— 60 millió forint értékű ammóniákszelep gyártására. A gyártmányszerkezet folyamatos korszerűsítése szép eredményekkel kecsegtet. 1971-ben még csak 1,9, tavaly 12, az 5 éves terv végére pedig 52 millió forintos nyereséget szeretnének elérni. Ehhez termelésüket 200 millióra, a létszámot pedig kétszeresére kívánják emelni. Tehát elősegítik a város iparpolitikáját, melynek célja: a jelenlegi ötéves tervidőszakban az összes foglalkoztatottak közül az iparban dolgozók aránya 40- ről 53 százalék fölé emelkedjen. Jó kollektív szellem A gyáregység vezetője elmondta, hogy az üzem ma már kiváló szakembergárdával rendelkezik. Ez az állandó szakmunkásképzésnek és a jó kollektív szellem kialakításának köszönhető. Az elmúlt két év alatt például 40 dolgozót kellett elbocsátani csak azért, mert nem szokták meg, hogy ekkora közösségben ipari munkásként dolgozzanak. Előfordult, hogy egyesek munkaidőben elmentek, mások bent maszekoltak, ismét, mások ittasan álltak a munkapad mellé. A fegyelmi büntetéseknek jó nevelő hatása volt, ma már ritkán fordul elő ilyen, vagy ehhez hasonló vétség. S a fegyelemmel együtt javult a munka minősége is. Tavaly például 1,5-ről 0,75 százalékra csökkent a selejtes munkadarabok száma. S ez azért is dicséretre méltó, mert vele párhuzamosan a termelékenység is növekedett. A gyáregység egyébként mindent megtesz a munkakörülmények javításáért. A közelmúltban készült el például a női öltöző-mosdó, a korszerű orvosi rendelő, és tavaly adták át az irodaépületet. Évente 800 ezer forintot költenek autóbuszokra, amelyeket a 20—30 kilométernyire lakók munkába szállítására bérelnek. Mátészalkán jelenleg az ISG teljes termelésének nem egészen egyötödét állítják elő, amennyiben termelésük a tervezettnek megfelelő ütemben növekszik, aránya megközelítheti a vállalat termelésének egyharmadát. Czibor Valéria UJ TUDOMÁNYÁG A környezetvédelem analitikája Befejeződött az a konferencia, amely a környezetvédelem analitikai feladatait vitatta meg. Az elhangzott, csaknem hatvan előadásból megállapítható, hogy a környezetvédelem analitikája világszerte, s hazánkban is gyors ütemben fejlődő új tudományág. A víz, a levegő, s a talaj szennyezettségének mérésénél igen kis mennyiségű alkotók meghatározása is szükséges. Ez az analitikai kémia feladata. A budapesti Műszaki Egyetemen és a veszprémi Vegyipari Egyetemen új vizsgáló, mérő műszereket, módszereket alakítanak ki. Megoldották igen kis mennyiségű szerves anyagok meghatározását, ami például lehetővé teszi egészen minimális klórmennyiség ki mutatását a vízben. Ez az ivóvízkészítésnél kaphat szerepet. Nemrég újfajta víztisztítást szolgáló műszer született, mely megbízható, gyors adatokat szolgáltat az analitikusok, vizminőségőrök munkájához. A levegőszennyezési vizsgálatok is előrehaladott stádiumban vannak. Nem túl soká, monitor rendszerű műszercsoportok állnak a vizsgálók rendelkezésére. Vasas juniális Vasárnap, a zugligeti Anna réten rendezték meg az egész napos, hagyományos vasas- juniálist. Látni- és hallaniva- ló bőven akadt, a Normafa lejtőjén fekvő hatalmas területen. Egymást érték a vidám, szórakoztató események: sport- versenyek, lepényevés, zsákban futás. Az MHSZ jubileumi kiállítása, repülőmodellező-, motorosrepülő- és könnyűbúvár-felszerelések bemutatója a fiatalok körében aratott nagy sikert. A délutáni sportbemutatók után a berlini VIT-re induló kulturális küldöttség gálaműsorával ért véget a juniális. Exportra Az abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet az idén 130 hízott marhát szállít olasz megrendelőknek. Az első 26 szarvasmarha már megérkezett a vásárlókhoz. Uborka 57 hektáron A kartali Űj Élet Tsz-ben az adottságoknak megfelelően elsősorban szántóföldi kertészettel foglalkoznak. Az idén 57 hektáron uborkát termesztenek, valamint 12 hektáron dinnyét is ültettek, amelyet Szűcs János dinnyés és családja gondoz. A képen: Pethö Istvánnénak segítenek a szomszédok, rokonok is a vállalt uborkaterület kapálásában. Nem látványosan, de hasznosan A főváros határában, Dunaharasztin Nincs könnyű, irigylésre méltó helyzetben a dunaharasz- ti nagyközségi tanács, a lakosság számos jogos igényét kellene kielégítenie — sürgősen. A most 16 ezer lakosú nagyközség lélekszámra gyorsan növekszik, sajnos, zömében a bevándorlás miatt. Tíz év alatt négyezerrel gyarapodott. A születések száma itt sem megnyugtató, de még így sem megoldott a gyerekek bölcsődei és óvodai elhelyezése. A bölcsődében a jogos igénylők alig egyhanmadának, 40 kisgyereknek van helye, a 700 óvodás korú kicsi közül pedig mindössze 250-et tudtak felvenni. Köztudott, hogy Dunaharasztin ugyanúgy, mint a többi 43, Budapest övezetében fekvő községben, nehéz a helyzet. A Budapesten munkát vállalók zöme itt telepedik le. Ingázó: 90 százalék A községekben megragadják a kínálkozó alkalmat, és aránylag olcsó, mert rossz minőségű szántóföldből parcellázott, közművesítés nélküli telken saját kezükkel építenek házat. Falun teremtenek otthont, de a fővárosban dolgoznak, ingázóvá válnak. Duna- harasztd munkaképes lakosságának csaknem 90 százaléka ingázó. A bejárók viszont, hazatérve Budapestről, nagyon is falusias jellegű körülmények között találják magukat Nincs víz, nincs szennyvízcsatorna, gond van a villannyal, kevés a járda, nincs bekötő út. Az egész nagyközség elektromos hálózata például rekonstrukcióra szorul. Illetve szorulna, de nincs hozzá pénz. A községfejlesztésre fordítható évi 650 ezer forintból a jogos igényeket, a megnövekedett szükségleteket — ráadásul gyorsan, egyik napról a másikra — kielégíteni nem lehet. Pedig a tanácsnak lényegében ebből a pénzből kell gazdálkodnia, kevéssé számíthat a helyi üzemek számottevő támogatására. Az egyetem tornácán Asszonyosat) csillogó, nagy dióbarna szeme lepett meg. Gyermekkora óta ismertem, ott hancúrozott lányaimmal a csatatérré változtatott szobában. Csak az utolsó két esztendő szeszélye sodorta távolabbra lányaimtól. Érettségi óta, vagyis már harmadik esztendeje, az egyetem tornácán toporog, arra vár, hogy megnyíljon előtte egy cseppnyi rés, amelyen bejuthat. Hogy miért? Mert makacs, akaratos: tanárnő akar lenni. Szülei dolgoznak. Nincs ugyan balatoni villájuk, de gondtalanul élnek. Az apa negyvenéves lehetett, amikor nagy áldozatok árán megszerezte a diplomáját. Most művezető ugyanabban a gyárban, ahol kiemelkedett társai közül. — Miért nem dolgozol? — kérdeztem Margót, amikor leültünk beszélgetni. — Nincs szükségem arra a kevésre, amit keresnék. Tanulni akarok. — Sokan dolgoznak azok közül, akiket tavaly nem vettek fel az egyetemre, és közben készülnek az új felvételi vizsgákra. — Tudom, de a legtöbb gyereknek „falból” van kisegítő állása, rendszerint valamelyik rokon vagy ismerős mellett. Engem is hívtak ilyen négyórás kisegítői állásba. — Miért nem mentél? — Lógásért nem fogadok el pénzt. — Merész fogalmazás ... — Lehet. De nekem az a véleményem, hogy ez csak porhintés. Annak örülnék, ha kötelezővé tennék, hogy érettségi után egy-két évet dolgozni kell, csak aztán lehet jelentkezni egyetemre. De akkor vegyék fel azt, akinek jó a bizonyítványa. így azonban szerencse kérdése is a felvételi. Rossz napom van, lámpalázas, ideges vagyok, kész! Egy évre becsaptam magam mögött az ajtót. Nem volt könnyű szóra bírnom Margót. Amikor beleegyezett, hogy beszélgetünk a felvételire esztendők óta tétlenül váró diákokról, alaposan felkészült. Megsárgult újságlapot terített elém, piros ceruzával aláhúzva egy mondatot: „gyermekeinkből már az lehet, amik lenni akarnak”. — Nem lehet mindenki egyetemista — próbáltam vitatkozni vele. — Megsúgom, nem is akar mindenki az lenni — vágta rá azonnal. Esztendők óta figyelemmel kíséri a felvett és a végzős hallgatók számát. Hová lett a húsz, huszonöt, harminc százalék? szögezi nekem a kérdést. Lemorzsolódtak! — Tanárnő szeretnék lenni, semmi más. Ha most sem vesznek fel, ismét ellógok egy évet. Kinek jó ez? Nekem nem. Az államnak sem. De nézzük meg a statisztikát. Magyarországon majdnem két és fél ezer betöltetlen orvosi állás van. Az orvosok mintegy húsz százaléka néhány éven belül eléri a nyugdíj-korhatárt. A hiány tehát csak növekedni fog. A pedagógushelyzet is hasonló. Pontosan nem tudom, de azt hiszem, háromezer tanító, tanár, óvónő kaphatna állást bármelyik pillanatban. Szabolcs-Szatmárban, de még Pest megyében is szinte százával hirdetik állandóan a pedagógusállásokat. Ismét újságlapokat nyújt elém. Rábök az álláshirdetés-oszlopokra, és teszi rá a másikat, a harmadikat. Megdönthetetlen dokumentumok. — Az a baj, hogy minden egyetemista Pesten akar maradni, ha végez — jegyeztem meg. — Akad ilyen is. De vannak olyanok is, mint néhány ismerősöm, hogy az egyetemi felvétel elutasítása után rögtön elmentek tanítani érettségivel. Egyszóval: érettségivel én is taníthatnék! — Kevesen vannak ilyenek. — Körülbelül másfél ezren tanítanak képesítés nélkül. Ök megpróbálják már az estin elvégezni az egyetemet. Gyötrődve, kínlódva, vergődve, mint az apám. Kinek jó ez? Különben megmondtam anyuéknak: ha most sem vesznek fel, akkor a gyerekekkel együtt hatan, nyolcán, elmegyünk vidékre, tanyára, kis faluba tanítani. Legfeljebb estin, levelező tagozaton végzünk. — Nincs annyi hely az egyetemen... — Vezessék be ott is a két műszakot, mint az általános iskolákban. Pipacspiros az arca. Szenvedélyesen vitatkozik. Érvekre érveket halmoz. Az ellentétes vélemény csak fokozza vélt igazának szenvedélyes bizonyítását. Türelmetlen? Három évet nyugodtan várt. Közben tanult is. Látogatta a TIT tanfolyamait, azokat az előadásokat, amelyek szaktantárgyi ismereteit gyarapítják. Sokan vannak hozzá hasonlók és még többen olyanok, akik kisegítői állást vállaltaik valahol. Ismerek egy fiút, aki kétszer rugaszkodott neki az orvosi egyetemi felvételinek. Most a mentőknél dolgozik. Lassan tud annyit, mint egy végzős hallgató. Hiába. A pontszámok döntenek sorsáról. Lehet, hogy még egy évet kell várnia. Margó összeszedi elém tárt dokumentumait, elteszi a szatyrába. — Ez csak arra jó: ne gondolják a felnőttek, hogy még mindig gyerek vagyok. — Látod, ha dolgoznál, most a munkahelyedtől is kapnál jó minősítést, ajánlólevelet, hogy érdemesnek tartanak továbbtanulásra — kanyarodtam vissza a beszélgetésünk kezdetéhez. Négy egész nyolc volt a tanulmányi eredményem mindig. Ha ez, és az, hogy apu munkásból lett művezető, nem elég, akkor valóban elmegyünk tanyára képesítés nélkül tanítani. Itt Pesten nem akarok küldöncként, fullajtárként dolgozni. Ez csak amolyan kényszerállás lenne. Ha viszont rendes, nyolcórás állást vállalok, alig marad időm arra, hogv felkészüljek az újabb felvételire. Ne haragudjon, most el kell mennem. Elviharzott. Sokáig néztem utána. Tétlenül, tanulást mímelve, az egyetem tornácán vár. Eddig hiába várt, kopogtatott. És mi lesz, ha most sem engedik be? Elmegy-e dolgozni? El- megy-e képesítés nélkül tanítani, vagy igy pergeti majd továbbra is napjait a tétlenség és a tanulgatás között? És hány szülő hánykolódik emiatt éjszakánként? Nincs kedvem a statisztikai számoszlopok adatait bogozni. Bába Mihály A MAHART-igazgatóság nem kötelezett községfejlesztési adó fizetésére. Amit lehetőségei szerint meg tud adni, megadja: az iskolának tanfelszerelést, az óvodának játékot készít. Vízi telepén, tartja immár hagyományosan a község a május elsejei ünnepélyt. A sütőipari vállalat a megyei tanács által megadott, úgynevezett szabályzó szerint fizet, s az összeg rendkívül csekély. A Texgráf Háziipari Szövetkezet csökkent munkaképességűeket foglalkoztat, a községet nemigen tudja támogatni. Az Építőipari, Szállítástechnikai és Ügy vitelgépe sítési Vállalat szintén nem tartozik az erő-, teljesen nyereséges vállalatik közé... Ami elkészült A község egészen a közelmúltig nem tervszerűen terjeszkedett, s a parcellázásokkal területe csaknem megduplázódott. Sokfelől, hatalmas területről érkeznek tehát a tanácshoz a kérések. Ebben a helyzetben a tanács vezetői a legésszerűbb utat követték és követik: nem aprózzák el a községfejlesztési összeget, hanem komoly, időt álló beruházásokba fektetik. Nem kapkodnak ide-oda, hanem azt a látszólag keveset, amit építenek, azt felépíttetik jól. Ennek a tervnek a megvalósítása nem túlzottan látványos, de hasznos, az kétségtelen. Ennek a jegyében épült az elmúlt években egymillió 200 ezer forintért körzeti orvosi rendelő és lakás. Ugyanennyibe került az új ÁBC-áruház. A meglevő 120 személyes óvoda mellé felépült egy új, 60, illetve a ligeti részen egy 50 személyes óvoda. És az elkövetkező 2—3 évben megvalósul a lakosság régi kívánsága: friss, egészséges ivóvizet kap a község. A vízműépítést, a társulás megalapítását 1961-ben még csak a falu lakosságának fele akarta. Tíz év alatt nagyot változott a helyzet, tavaly júliusban létrejött a víztársulat, s az év végére tagja lett a lakosság hetven százaléka. A gondok ellenére is A község vezetői a vízmű kiépítéséhez egyetlen nagyobb összegre számíthattak, a saját fejlesztési összegre. De segítséget kaptak. Az Országos Vízügyi Hivatal egymillió forintot ad, időközben ugyanis eldőlt, hogy Dunaharaszti lesz a regionális vízmű kiindulási pontja. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tervek szerint 1975-ben jó ivóvize lesz a községnek. íme, a szorító gondok ellenére, ha lassan is, szívós, kitartó, szakadatlan, ésszerű munka árán a község előre halad. Ács Jenő t
