Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

1973. JÜNIUS 10., VASÁRNAP TECHNIXÁ E HETI TUDOMÁNY­TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK a közlekedésről SZOL. ARRA KERESTÜK A VÁLASZT, HOGYAN IS KÖZLEKEDÜNK JELENLEG ÉGEN, FÖLDÖN ÉS VIZEN. Moszkvától a Sajkáiig A Szverdlovszík—Nyugat­Szibéria vasútvonal villamosí­tása nyomán a gőzmozdonyok jelentős része nyugalomba vo­nulhatott. A villanyvonatok most már Moszkvától egészen a Baj'kálig közlekednek. Erő­teljes ütemben folyik a Kelet- Szibéria—Távol-Kelet vasút­vonal villamosítása. Ukrajná­ban, a Kaukázuson és Közép- Ázsiában szintén a villany- mozdonyok veszik át az ural­mat. A Szovjetunióban ebben az évben majdnem ezer kilo­méter vasútvonalat villamosí­tanak. összesen 36 ezer kilo­méter a villamosított vonalak hossza, ez több mint Angliá­ban, Franciaországban, Olasz­országban és az USA-ban együttvéve. SZÁGULDÁS A SÍNEKEN A vasúti személyszállítás csak úgy tud versenyben marad­ni a közlekedés más ágazataival, ha növeli a menetsebességet, ezért erre világszerte törekednek. A világ jelenlegi leggyor­sabb vasútvonalán, a japán Tokáidon napi 500—600 ezer utast szállítanak a csaknem 200 kilométeres óránkénti sebességgel robogó szerelvények. De már építik az óránkénti 250 kilométe­res átlagsebességet lehetővé tevő vonalat is. New York és Washington között a Metroliner két és fél óra alatt futja be a 360 kilométeres távolságot. Ennek sebességét óránkénti 290 kilométerre akarják növelni. New York és Boston között a turbóvonatok a kísérletek során 270 km/óra sebességet is el­értek. Az Egyesült Államokban tervezik egy óránkénti 320 km-es átlagsebességű, maximálisan 400 km/óra sebességet el­érő vonal megépítését is. Európában a francia vonatok a leggyorsabbak, de az ango­lok sem akarnak lemaradni a sebességi versenyben. A képen — egyelőre csak modellként — látható szerelvényt 240 km/óra sebességűre tervezik. A sínen futó kerekes szerelvények még biztonságos közlekedésének alighanem ez a reális határa. Hűt vagy Másfél évszázaddal ezelőtt érdekes felfedezésre jutott egy német fizikus: rájött, hogy két különböző fémet összeforraszt­va és a forrrasztás helyét melegítve, villamos áram keletkezik. Nem sokkal később Peltier francia tudós megfordítva végezte el a kísérletet: áramot vezetett a két fémből álló áramkörbe, amire az egyik fém felmelegedett, a másik pedig lehűlt. Meg­fordítva az áram irányát, a meleg és a hideg oldal is felcse­rélődött. Mivel igen kis hőmérséklet-különbségek adódtak a drótvégeken, több mint egy évszázadon át nem tudtak mit kezdeni ezzel a jelenséggel, amit azután a hatvanas évek ele­jén újból „felfedeztek” a kutatók. Ma már számtalan olyan kis készüléket ismerünk, amelyek sorba kapcsolt Peltier-elemekből állnak: hideg és meleg elő­állítására mindenütt alkalmasak, ahol elektromos energia ren­delkezésre áll. Jó példa erre a képen látható kis szekrényke, amellyel újabban az NSZK vasúti motorkocsijait látják el. A vezető vagy a kalauz ebben helyezheti el a hűtésre vagy me­legen tartásra szánt élelmiszert, a Peltier-jelenség alapján mí­nusz hat és plusz hetven fok között bármilyen hőmérsékletet elő lehet állítani a szigetelőfalakkal ellátott szekrényke belse­jében. Új villanymozdony Kiállta a próbákat a világ első, kollektor nélküli motor­ral hajtott villanymozdonya. A 6 ezer tonnás kísérleti lokomo­tív óránként 86 kilométeres sebességet ért el. Az új típusú hajtóművel ellátott mozdony 30 százalékkal nagyobb telje­sítményre képes, mint a szé­riában gyártott ,,VL —80 K” tí­pusú villanymozdony. Az új motorról egyik megalkotója, Borisz Tyihmenyev, a műszaki tudományok doktora számol be: — A villanymozdonyok leg­sebezhetőbb része a vontató- motor, azon belül is az abban található szénkefe rendszerű kollektor. Ennek a gépegység­nek az üzemeltetésére és javí­tására évenként 3 milliárd ru­belt költenek. Az utóbbi évek­ben a hajtómű problémája a szó szoros értelmében megállí­totta a villanymozdonygyártás fejlődését. A most létrehozott motorban a kollektort tiriszto- ros berendezés helyettesíti, amelyben már nem találhatók súrlódó alkatrészek. Ezzel je­lentősen megnő a vontatómo­torok élettartama. Az újítás ugyanakkor lehetővé teszi a vonatok átlagsebességének nö­velését a közlekedés bizton­ságának veszélyeztetése nél­kül, ami viszont nagyban nö­veli majd a villamosított vas­úti pályák áteresztőképességét. Kevesen tudják, "hogy Moszkvát joggal nevezik öt tenger kikötőjének, annak el­lenére, hogy a legközelebb: tenger 600 kilométerre van. Folyó- és csatornarendszere­ken, többek között a 35 éves Volga—Moszkva Csatornán keresztül, a szovjet főváros közvetlen víziösszeköttetés­ben van az Északi-Jeges- tengerrel, a Balti-tengerrel, a Fekete-tengerrel, az Azovi- tengerrel és a Kaszpi-tenger­rel. A három moszkvai kikötő — az északi, a nyugati és a déli — naponta több millió tonna árut fogad. Vízi úton érkezik a fővárosba sok épí­tőanyag, fa, papír, kőszén, ga­bona, gyümölcs. A hajók gép­ipari berendezéseket. vasbe­ton elemeket, közszükségleti cikkeket és ezernyi más ter­méket visznek innen a világ Öt tenger kikötője minden tájára. Naponta több száz utat tesznek meg a sze­mélyszállító hajópark egysé­gei, beleértve a gyors járatú szárnyashajókat is. SZÁMOK A SZÉL VÉD ŐN A nagy sebességgel száguldó gépkocsi vezetője minden fi­gyelmét az úttestre, a körülöt­te bonyolódó forgalomra össz­pontosítja, miközben alig van lehetősége rápillantani a mű­szerfalon ma még igen rossz helyen levő, látószögéből kieső sebességmérőre. Pedig nagy szüksége lenne rá, hogy min­denkor tisztában legyen jár­művének pillanatnyi sebessé­gével, részint azért, mert a nagy sebességet egy idő után megszokja az ember és köny- nyelművé válik a kanyarok­ban, letéréseknél stb., részint pedig az esetleges sebesség­korlátozási előírásokra való tekintettel. Angol szakemberek olyan sebességmérő műszert konst­ruáltak, amely a gépkocsiveze­tő látómagasságában, a szélvé­dőüvegre jól látható számok­kal kivetíti az autó haladási sebességének értékét. Ez a megoldás semmivel sem költ­ségesebb, mint a ma használa­tos mutatós vagy kúszócsikos műszer, hiszen csak egy kis optikai blokkot kell még be­építeni a számjegyes kijelzésű óra mellé. $us9 mutó Sasok támadtak meg egy teherautót Kazahsztán hegyei között. A sasok több kilométeren át követték a kocsit a Dzsam- bul—Csu közötti úton, majd egyikük hirtelen lecsapott az öt­tonnás teherkocsira. A vezető megőrizte lélekjelenlétét, féke­zett, a sas mégis olyan erővel csapódott a szélvédőhöz, hogy az darabokra tört, és halálra sebezte a sast. Kspu a Volga számára A leningrádi Hidromechani- kai Berendezések Gyárának kollektívája egyedi megrende­lésnek tesz eleget. A nagy orosz folyó, a Volga deltájánál különleges hidrotechnikai rendszert létesítenek, amely a halállomány megőrzését és megújulását segíti elő. Ehhez nagy mennyiségű zsilip kell, melyeik segítségével a víz szintje szabályozható. Az üzemben már megkezd­ték a felkészülést a zsilipek második sorozatának gyártásá­ra. Ezek hatalmas acélkapuk lesznek, mindegyiknek felüle­te 60 négyzetméter. Az üzem összesen 18 darabot készít bér lölük. ' Az alacsony vízállásű folyók hajója Az új típusú szovjet hajót a hajtóműből kiáramló víz moz­gatja. A hajócsavar hiánya le­hetővé teszi, hogy az alacsony vízállású folyókon is megin­dulhasson a személyforgalom. A hajótest kiképzése lehetővé teszi, hogy a kiépítetlen part mentén is kikössenek. Ütközé­sekkel, zátonyra futásokkal is számoltak a tervezők, ezért a hajótestet megerősítették. Ragyogó" ötlet rr A ruházaton viselt fénytük­röző fóliából készült figurák nagyszerű védelmet nyújtanak gyalogosoknak. Kísérletek be­bizonyították, hogy a gépko­csivezetők esti félhomályban még 135 méter távolságban is jól látják az úton haladó gya­logosokat, ha ilyen „ragyogó” figyelmeztetőket viselnek. Az NSZK-ban Flexl néven meg is kezdték az ilyen fényt visz- szatükröző anyagból készült figurák gyártását islkolásgyer- mekek számára. A Flexit a ruhára rávarrják, vagy egy­szerűen ráragasztják. Automata világítótorony A tengerparti világítótornyok még ma is nélkülözhetetlen támpontok a helymeghatározásban vagy a veszélyes helyek el­kerülésében. Fejlődésük története szinte keresztmetszetben mutatja a technika haladását az ókortól napjainkig, hiszen megalkotásukban az építészetnek, az optikának, az energetiká­nak, a hírközlésnek és még sok egyéb technikai ágazatnak kel­lett szövetkeznie. Napjainkban mind több automata világító- tornyot helyeznek üzembe, már csak azért is, mert egyre ke­vesebben vállalkoznak a világítótorony-őri foglalkozással járó remeteéletre. A képen látható „előre gyártott” világítótorony a legújabb konstrukciók egyike. Telepítésénél a kijelölt helyen először egy hajóval odavontatott henger alakú pillértestet süllyeszte­nek a tergerfenékre, majd kaviccsal, kőzúzalékkal, cementke­verékkel töltik ki, és az egészet cölöpökkel vagy láncokkal a tengerfenék szikláihoz rögzítik. Ezután teleszkópszerűen egy­másba illő, egyre kisebb átmérőjű hengereket emelnek rá. A 45 méter magas világítótoronynak biztonsági okokból három, egymástól teljesen független áramszolgáltató egysége van. Fényjeleket és rádiójeleket sugároz, s ha köd van, sziréná­zik is. Teteje elég nagy ahhoz, hogy helikopter szállhasson le rá. .... A világítótornyok újabban egyszersmind meteorológiai es tengerkutató állomások is. A szovjet főváros nem ter­mészeti adottságai révén, ha­nem céltudatos fejlesztés ered­ményeként vált öt tenger ki­kötőjévé.

Next

/
Thumbnails
Contents