Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

rtj» Kft K/Cvriap 1973. JÚNIUS 10., VASÄRNAP Uj lehetőségek, megoldások A népfront és a közművelés Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a szo­cialista tudat formálása, a szocialista közgondolkozás alakítása a közművelődés leg­főbb feladata. Ez nemcsak a népművelők munkáját hatá­rozza meg, hanem mindazokét, akiknek szívügye a , kultúra terjesztése, az emberek mű­veltségének további gazdagí­tása. Ebből a munkából egyre erőteljesebben veszi ki a ré­szét a Hazafias Népfront is. Reális program A Hazafias Népfront V. kongresszusát követően alakult meg Pest megyében is a kul­turális társadalmi bizottság, azzal a céllal, hogy segítse a kultúra demokratizálódását, a tömeges önművelést, s ennek érdekében széles körű, közvet­len társadalmi tevékenységet szervezzen. Gazdag programot dolgoztak ki: tíz nagyobb te­vékenységi területről csaknem nyolcvan ajánlást tettek köz­zé, hogy ezzel is segítsék az alakuló művelődési munkakö­zösségek tevékenységét, a he­lyi munkatervek tartalmassá tételét. Bizonyára sokakban felme­rül a gondolat: ugyan mi szük­ség van a népfront keretén belül a művelődési munkakö­zösségek megalakítására, ami­kor a tanácsok mellett kultu­rális állandó bizottság, a ter­melőszövetkezetekben kultu­rális bizottság, a művelődési házakban pedig társadalmi ve­zetőség működik. Ebben az esetben azonban nem illetékes állami és társadalmi szervek újabb bizottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elő­segítem akaró, társadalmi ér­deklődésű emberek közössé­geiről van szó, akik azt te­kintik legfőbb feladatuknak, hogy a kultúra ebben az or­szágban valóban tömegessé váljon. A program, amelyet a me­gyei kulturális társadalmi bi­zottság maga elé tűzött, reális. Egyelőre tizennyolc község­ben, egy városban és egy já­rásban kívánják megalakíta­ni a művelődési munkaközös­ségeket. Újabbakat majd csak e munkaközösségek tapaszta­latainak a feldolgozása után szerveznek. Tíz munkaközösség Az első munkaközösséget Dömsödön szervezték Pest me­gyében. S hogy sikeresen, mi sem bizonyítja jobban: alig néhány hónap után már az or­szágos szervek is felfigyeltek tevékenységére, sőt a közel­múltban itt rendezték meg azt a tanácskozást, amely a június 14-én Nyíregyházán kezdődő, az olvasás népszerűsítését se­gítő országos megbeszélés ajánlásait dolgozta ki. Azóta már mintegy tíz mű­velődési munkaközösség ala­kult meg Pest megyében — a többi között Szigetszentmár- tonban, Gyomron és Duna- bogdányban — és kezdte meg működését. Az országos kísér­letként alakúit szentendrei járási munkaközösség már szintén munkához látott. A megyei kulturális társa­dalmi bizottság programjában szerepel a művelődő körök, olvasóklubok munkájának az eddiginél hatékonyabb támo­gatása. Szorgalmazzák, hogy a könyvtárakban, iskolai olva­sószobákban alakuljanak gyermek olvasókörök. Előse­gítik, hogy a klubfoglalkozá­sokon gyakrabban lépjenek fel a megye legjobb amatőr mű­vészeti együttesei. A fiatal művészeket, írókat, zenésze­ket, képzőművészeket rend­szeresen meghívják a művelő­dő klifbok estjeire, különösen az ifjúsági klubok összejöve­teleire. Nem lebecsülendő erény: nem csupán a közművelődés új lehetőségeit keresik, de örömmel felkarolnak és támo­gatnak minden új, hasznosnak tűnő kezdeményezést is. A legjobb példa erre az olvasó­táborok létrehozása. A kezde­ményezés érdeme a Heves me­gyeieké volt: ott alakították meg tavaly a legelső olvasótá­bort. A megyei kulturális tár­sadalmi bizottság szívesen vállalkozott a folytatásra, így jött létre az idén tavasszal előbb a tápiószentmártoni, majd pedig a szobi olvasótá­bor. Olvasóvá nevelni a fiatalokat Hogy md az olvasótáborok célkitűzése, lényege? Olvasóvá nevelni a fiatalokat. Felkelteni bennük az önművelődés iránti igényt. Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az ol­vasásom keresztül ösztönözni őket a társadalmi valóság meg­ismerésére, azaz: amikor egy- egy könyvet elolvasnak, he csak az adatokat, a hősök élet­útját kísérjék figyelemmel, hanem tanuljanak meg törté­nelmi-társadalmi fejlődésben gondolkozni. így jobban meg­érthetik saját életűiket, fel­mérhetik képességeiket és ten­nivalóikat, kiegyensúlyozot­tabb egyéniségekké válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszke­désüket a közéletbe, a felnőt­tek társadalmába. Hogyan kívánják elémi ezt? Nem az iskolai tanulás meg­hosszabbításáról van szó. Nem magyar- vagy történelemórá­kat tartanák az előadók — akik nem is tanárok, hanem népművelők, könyvtárosok, művészek —, s nem is a szó hagyományos értelmében taní­tanak, hanem csupán beszél­getnek, vitatkoznak a fiata­lokkal olvasmányélményeik­ről, az olvasás hogyanjáról, egy-egy mű mondanivalójáról. Az idei nyáron öt újabb ol­vasótábor — Piliscsabán, Szi- getszentmártonban, Csobán- kán,, Szentendrén és Gödöllőn — kezdi meg munkáját. Diá­kok, termelőszövetkezeti fia­talok, bejáró fizikai munkások gyermekei ismerkednek majd a könyvvel két héten át. Az igényekhez igazodva A megyei kulturális társa­dalmi bizottság segítője, támo­gatója az önművelődés legkü­lönbözőbb formáinak. Egyre több tanintézetben, különösen szakmunkásképző iskolákban szerveztek rendhagyó irodalmi és művészeti órákat. Ezt a munkát a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával és a megyei pedagóguskabinettel közösen végezték. A hagyomá­nyos író-olvasó találkozókat is igyekeztek újszerűén megren­dezni, azaz klubszerűén: vi­16—18 éves fiút segédm unkásnak, \ könnyű fizikai munkára alkalmazunk. Dunakanyar Áruház, Vác taindítóval, párbeszédre invi- tálóan. A filmesztétikái neve­lést segítendő több klubban rendeztek vetítéssel egybekö­tött filmankétokat. És sorol­hatnánk még hosszan az eddig végzett munka legkülönbözőbb módszereit. A dolgok lényege: általános­ságok és régi receptek helyett a1 jelenlegi valóságnak meg­felelő megoldásokat keresnek — és találnak is — a közmű­velődés hatékonyabbá tétele érdekében a megyei kulturális társadalmi bizottság irányítá­sával. Természetesen ennek a sokszínű munkának az ered­ményei nem jönnek létre egyik hónapról a másikra, de — amint azt az olvasótáborok jó példája is igazolja — biztosan előbbre vezetnek. Prukner Pál Nyitás: augusztusban I •• ->íx ... ! Tápiógyörgyei hangverseny A már külföldön is a legki­emelkedőbb orgonaművészek között számon tartott Lehotka Gábor közvetlenül a német szövetségi köztársaságbeli fel­lépései után egy 4200 lakosú kis Pest megyei községben, Tápiógyörgyén hangversenye­zett. Több szocialista és tőkés­országba ' szóló meghívásnak kell eleget tennie már a közel­jövőben, de e kedves kötele­zettségét sem akarta elmulasz­tani. Az egy és fél órát betöl­tő műsorban 10 szerző 14 mű­vét hallottuk. A hangversenyt Lugosi Melinda átélt, szép éneklésével gazdagította. Ez volt a negyedik hangver­senye községünkben Lehotká- nak. A hallgatók száma évről évre emelkedett. A mostani hangversenyen már kevésnek bizonyult az ülőhely. Sokan állva hallgatták végig az or- ganaműsort. Nagyon érdekes, hogy való­jában zeneileg képzetlen kö­zönséget is ilyen nagy szám­ban vonz a hangverseny. Ta­lán azért, mert amikor az em­ber megérzi a szépet, amit ugyan nem tud megmagyaráz­ni, de mégis érzelmi világát nemesebbé és emberibbé for­máló élmény hatása alá kerül, akkor a puszta megérzésével is értékel. Ebben benne van az a tisztelet is, ami önként ke­letkezik a művészi alkotások és az előadóművész iránt. Ezt az eredményt Lehotka Gábor azzal éri el, hogy vál­lalja a közvetlen kapcsolatot a falu népével is. Faragó Béla ny. iskolaigazgató // TV-FIGYELO FÓnim. Több mint kilenc- szaz kérdés érkezett hatvan perc alatt a televízió péntek esti Fórum műsorának adása idején Nyers Rezsőhöz, az. MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjához, a KB titkárához. Mindössze harmincra válaszol­hatott az egy óra alatt, de ter­mészetesen a többi kérdező is hamarosan választ kap — a sajtó útján. Miért kezdtük e rövid sta­tisztikával a műsorismerte­tőt ? Mert a Fórum méltatására, szükségességének és haszná­nak bizonyítására a fenti ada­tok adnak tanúságot. S nem­csak arra, hanem az oly rég­óta vitatott közéleti aktivi­tásra is — hatvan perc alatt több mint 900 nézőnek akadt kérdése, ennyien voltak kíván­csiak rá: mi történik az or­szág gazdasági életében. Főként gazdaságpolitikai kérdések szerepeltek ugyanis a pénteki Fórum napirendjén, Volt azonban aki az iránt ér­deklődött, van-e még száj- és körömfájás, lesz-e gyermek- gyógyászati szakrendelés a fő­várost környező településeken, őszinte, érdekes, és mindenre kiterjedő válaszokat kaptunk a Központi Bizottság titkárá­tól a főbb, az egész országot érintő programokról, köztük a Magyar Hajó- és Darugyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, vagy a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek gondjairól, melleket a Gazdasági Bizottság is meg­vizsgált. A műsorvezető, Megyeri Ká­roly jól oldotta meg feladatát, ügyesen csoportosította a v>il- lámkérdéseket a nagyobb, mé­lyebb válaszokat igénylő kér­désekkel, s megszólaltatta a helyszínen — az Ikarus gyár művelődési termében — ülő érdeklődőket is. Érdekes, mind­végig pergő Fórum volt a teg­napi. T. E. Változatlanul az élen. pest megye nelyzete a vi.f-vetél­kedő legutóbbi fordulója után sem változott, megyénk ötta­gú csapata változatlanul ' az élen áll. Fejér, Hajdú-Bihar megye, Szeged és Buda 1. csapata, a csütörtöki forduló résztvevői, nem jelentettek ve­szélyt a Pest megyeiek első he­lyére. A vetélkedő befejezését is figyelemmel kísérjük. Spanyol föpróóa. az ndk új iilmsorozdta, az ismert és sokszor feldolgozott téma el­lenére, nemcsait azért érdekes, mert a spanyol tragédia mind­máig változatlanul izgatja az emberiséget, hanem azért is, mert a Hans Knötsch rendez­te film új szempontból vilá­gítja meg az eseményeket. A német rendező arra vállalko­zott, hogy a spanyol esemé­nyek német hátterét kutassa, s megvizsgálja, hogyan készülő­dött a német fasizmus a spa­nyol forradalom leverésére. Erről a készülődésről eddig is sokat hallottunk, tudtuk pél­dául, hogy a német hadigépe­zet főpróbának tekintette a spanyolországi beavatkozást Ilyen közelről azonban még sohasem láttuk ezt a nagy­arányú készülődést, amelj egyáltalán nem merült ki a fegyveres segítségnyújtásban, hanem igazi német alaposság­gal megszervezett, mindenre kiterjedő vállalkozás volt Ez az érdem vitathatatlan és cáfolhatatlan még akkor is, ha Knötsch alkotása anyagát a kalandfilmek eszközeivel viszi a néző elé. Ezek az eszközöli megszokottak és szabványo­sak, nemegyszer sematikusak, de mindig a krimi játékszabá­lyai szerint alakulnak. De ebben az anyagban a krimi valahogyan a lényeget fejezi ki, hiszen a német titkosszol­gálat valóban ilyen eszközök­kel dolgozott. ö. L. Összeszokottság, hajtás A betanított munka Lehúzni a kart. Néhány pil­lanatig úgy tartani. Fölenged­ni, kivenni a formát. Behe­lyezni az újat. Lehúzni a kart. Néhány pillanatig úgy tar­tani ... Bal kézzel a jobba adagolni az anyagot. Jobb kézzel egyen­ként a kés alá rakni. Hüvelyk­ujjal forgatni a kés alatt. Do­bozba rakni. Bal kézzel a job­ba adagolni az anyagot. Jobb kézzel... Négy csavarral a műszerhez rögzíteni a számlapot. Elen­gedni az ujjakat, különben merevek lesznek. Ennyi az egész. A betanu­lási idő egy-két nap, egy hét, esetleg néhány hónap. Megis­mered a gépet, kipróbálod az anyagot, megkapod a baleset- védelmi oktatást és beírják a munkakönyvbe: betanított munkás. o — Nagyon kevés a gumi­ipari szakmunkás, aki ismeri a gyártási folyamatokat, tisz­tában van az egész gumiipar­ral. És nem számíthatunk a közeljövőben sem arra, hogy képzett emberek jelentkezné­nek a munkaügyi irodán. Megpróbálkoztunk saját szak­munkásképző tanfolyammal, ezelőtt öt éve, de nehezen ment. Kis létszámmal indult, mert nem volt meg minden­kinek az előírt szakmai gya­korlata. Azóta nem szervez­tünk újabb tanfolyamot, in­kább azokat az embereket, akiket fölveszünk, az adott munkakörre betanítjuk. — Kik jelentkeznek betaní­tott munkásnak? — A gyárban sok a nehéz fizikai munka, az egészségre ártalmas munkahely, és a vá­ros szélén vagyunk, ide ki kell utazni. Általában hoz­zánk azok jelentkeznek, akik­nek ez már a tizedik munka­helyük, két-három napig dol­goznak, aztán eltűnnek, akkor kiléptetjük őket. Jönnek olya­nők is, akik ezt a munkát ug­ródeszkának, átmeneti munka- alkalomnak tekintik, míg va­lahol másutt el nem tudnak helyezkedni. Szóval általában képzetlen munkaerők, a város vándormadárrétege ide is el­jut egyszer, mire körbejárja Vácot. Létszámgondjaink miatt kénytelenek vagyunk őket is alkalmazni. Mit várjunk attól a dolgozótól, akinek már a második vagy a harmadik munkakönyvé van tele? Ide­jön dolgozni, már eleve biz­tos, hogy úgysem fog meg­maradni. Ezért nem osztjuk be fontosabb termelőmunkára. Akikkel már érdemes foglal­kozni — betanítjuk. Igyek­szünk őket több helyen fog­lalkoztatni, hogy ne csak egy munkakörben, hanem esetleg két-háromban is tudjanak dolgozni. — Szükség lenne-e több szakmunkásra? — Képzettebb munkaerők­kel sokkal hatékonyabban le­het gazdálkodni, részint a mi­nőséget is javítani lehetne, részint a mennyiséget is nö­velni. Alapvető célja egy gyár­nak, hogy alkalmazottai mi­nél műveltebbek, minél kép­zettebbek legyenek, s ez nem­csak gyári, hanem népgazda­sági cél is, hogy a szakmai színvonalat emeljük ... — A bérgazdálkodásban több szakmunkás alkalmazása nem okozna feszültséget? — Nem hiszem. Mi darab­béres rendszerben dolgozunk, így nincs különbség, hogy azt a munkát betanított vagy szakmunkás végzi, ugyanany- nyit keres mind a kettő. — Ez nem okoz problémát? — Csak akkor, ha együtt dolgoznak. S tekintve, hogy alig van képzett dolgozónk, mindenütt betanított munká­sok állnak a gépek mögött. Azok a szakmunkások, akik nagyobb üzemi gyakorlattal rendelkeznek, irányítják a ter­melést — műszakvezetőkként, csoportvezetőkként, műveze­tőkként ... — Hogyan irányítják a be­tanított munkásokat? — Nemrégiben csináltunk egy felmérést, melyből kide­rült, sokan még a nyolc álta­lánost sem végezték el. Több erőfeszítés, több idő, néha kö­télidegek kellenek ahhoz, hogy egy-egy munkafolyamatot megértessen velük az ember. Érzékenyebbek, mint mások. A vezetőnek még fokozottab­ban kötelessége egy olyan munkahelyi légkört kialakíta­ni, ahol mindenki őszinte le­het egymáshoz. A Taurus Gumiipari Válla­lat váci gyárában 147 betaní­tott munkás dolgozik. Köves- dy György igazgató panaszko­dik a fluktuációra, a munká­sok a nem kielégítő munka- körülményekre. © Berecz Béla üzemvezető ha­tározottan mondja: — A mozgás inkább a beta­nított és segédmunkásokra vonatkozik. 3k elsősorban a kereseti lehetőséget tartják szem előtt, ami azt jelenti, hogy vaiaki az építőiparban dolgozott és keresett három­ezer forint körüli összeget, de hallotta, hogy itt egy vulkani­záló — igaz nehéz fizikai munkával — egy hét betanu­lás után 3500 forintot kap. Közben jön egy termékválto­zás, kevesebb lesz esetleg a fi­zetése, ez már nem tetszik ne­ki, továbbáll. A betanított munkásnak nem okoz problé­mát, hová megy dolgozni — hol itt, hol ott lapátol, nincs annyira hozzákötve a gyárhoz, mint egy szakmunkás, akit sokszor nemcsak a szakmája, hanem a szíve is marasztal. — Mi a különbség a munká­ban a betanított és a szak­munkás között? — A betanított munkás mo­noton dolgozik, nem nagyon néz a dolgok mélyére. Ha van egy művelet, egy utasítás, hogy például ennyit kell neki bemérni, nem tudja azt, mi történik, hogyha nem mér pon­tosan — ezért persze nem ií törődik annyira vele, nem ií olyan nagy figyelemmel dol­gozik, mint egy szakmunkás. — A segédmunkás és a be­tanított munkás között mi t különbség? — A segédmunkáshoz ké­pest a betanított munkás mái közelebb áll a szakmunkáshoz Értelmi képességeihez mérten akaraterejével igyekszik el sajátítani azokat a művelete két, melyeket egy szakmunkái tudatosan végez. Némi túlzás sál, leegyszerűsítéssel: a se gé dm unkásnak már ténylei elég, ha csak a keze jár. Ö egyetlen dolog érdekli, hogy i pénze mi glegyen. Hogy hol fői dolgozni holnap, vagy holnap után, mindegy neki. — Hogyan irányítják a be tanított munkásokat? — Olyan értelemben köny nyebben lehet bánni veiül hogy könnyebben hozzájut nyúlhat az ember, mint eg; szakmunkáshoz Egy szakmun kás nagyobb igényeket tá maszt akár a vezetővel, aká a munkakörülményekké szemben. A betanított munka legfeljebb otthagyja az em bért. A szakmunkással nem le hét megtenni azt, hogy egy két hét alatt megváltoztassar a munkáját, — a másikna meg mindegy, mit végez. Vi szont, ha valami nem tetszi neki, van olyan, hogy felmon dás nélkül veszi a kalapját. A váci gumigyár építőipai üzemében, ahol Berecz Bél üzemvezetővel beszélgetek, szakmunkások ugyanazt vég zik, mint a betanítottak - vulkanizálnak, előkészítik a anyagot, hegesztenek, beméi nek. Legalábbis a fiatalok. A idősebbek irányítják a termi lést. — Ezek a betanított műn kasok, ha több évig is csinál ják, csak fölnéznek a szak munkásra. A tisztességesebi: je... — mondja az üzemvez* tő. i— Addig, amíg a betanító nem sajátítja el azt a tudás amit valakitől kapott, addi csak tapogatózik. A bétán tott munkásnak azt mondán itt a recept és ő azt úgy est nálja, ha elszúrtam, ő if el szúrja. A szakmunkás me visszajön és mondja, hog „főnök, ez így nem lesz jó... 4 I 4 Várhatóan augusztus 20-ra elké­szül Szentendrén az Országos Sza­badtéri Néprajzi Múzeum első ré­sze: a tiszabecsi tájegységet be­mutató kiállítás. Képünkön: a hát- térben a jellegzetes harangláb, az előtérben az ácsok bárdolják a faházak elemeit. Ékes János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents