Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

í*áiJÍ Mccrei KMíriap 1973. JÜNITJS 10., VASÁRNAP Régi témák - új fejlemények /E hét krónikája Befejezte munkáját a helsinki Dipoli-palotában az európai biz­tonsági és együttműködési konfe­renciát előkészítő nagyköveti ta­nácskozás. Moszkvában 10 miKLiárd dolláros szovjet—-amerikai egyezményt ír­tak alá a kelet-szibériai földgáz amerikai exportjáról. Dr. Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corp., valamint Howard Boyd, az El Paso Co. amerikai társaság el­nöke moszkvai újságíróknak nyi­latkozik a nagy jelentőségű meg­állapodás megkötése után. Az NSZK-ban a karlsnibei al­kotmányjogi bíróság elutasította a szélsőjobboldali bajor tartományi kormányzat óvását, amellyel a két német állam alapszerződésének életbeléptetését akarták megaka­dályozni. Képünkön: Walter Sauffert, a bíróság elnöke kihirdeti a döntést. Tovább gyengélkedik a dollár. A frankfurti valutatőzsdén mind alacsonyabb értékeket jegyeznek. Hétfő: Aranyár-emelkedés a nyugati tőzsdéken, újabb dol­lárválság fenyegetéséről ír a világsajtó — A közös piaci ki- lencek külügyminiszteri érte­kezlete — Jobboldali manőve­rek Chilében. Kedd: Prágában megkezdő­dött a KGST tanácsülése, a magyar küldöttséget Fock Jenő vezeti — Le Dúc Tho és Kis­singer Párizsba érkezik. Szerda: A baliközép politika felújításáról dönt az olasz ke­reszténydemokraták kongresz- szusa — Heinemanm nyugatné­met államfő aláírja az alap­szerződés ratifikációs okmá­nyait — Az első magyar nagy­követ a Dél-vietnami Köztár­saságban. Csütörtök: Szovjet—magyar kormányfői megbeszélés Prá­gában — Helsinki bejelentés: július 3-ra összehívják az euró­pai biztonsági értekezletet. Péntek: A Biztonsági Tanács vitája a közel-keleti helyzetről — Brandt Izraelben — Spanyol- országban Franco átadja a mi­niszterelnöki tisztséget. Szombat: Halasztás után is­mét folytatódik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párbeszéde. Miközben a Skylab' parancsnoka, Charles Conrad kinyitotta a beszo­rult napelemeket, a houstoni űr­központban újságíróknak bemutat­ták a kozmikus művelet földi mását. Ha az újságolvasó gyorsan és felületesén futotta át a hét főcímeit, csaknem kizárólag regi, ismerős témáikra buk­kant Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet kö­vetkezetes betartása, a közel- keleti rendezés problémája jó ideje vissza-visszatér a je­lentésekben, s nem váltott iki különösebb meglepetést egy esetleges újabb dollárválság árnyéka sem. Mégis van új a júniusi nap alatt és a „régi témák” a hé­ten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megszületett a döntés, július 3-ra, Helsinkibe összehívták az európai biztonsági értekez­letet. Megállapodtak a négy­pontos napirendiben is, magá­val a biztonsággal összefüggő politikai kérdések; a gazdasá­gi, tudományos-techniitoai, környezetvédelmi összmunka; az együttműködés az embe­riességi és más területeken; valamint a konferencia után teendő további lépések szere­péinek a tárgyalási előterjesz­tésen. A nyitány külügymi­niszteri szinten történik Hel­sinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záróak­kordra, csúcskonferencia for­májában, ismét a finn fővá­rosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biz­tonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista országok következetes küzdelme meg­hozta gyümölcsét, s javasla­taik realitását mutatja, hogy megközelítően az általuk in­dítványozott időpontban ösz- szeüihet a konferencia. A Dipoli korszerű épület- komplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta, hosszabb- rövidebb szünetekkel, az eu­rópai értekezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám va­lóban csupán az első szakasz ért véget. Űj erőfeszítés kö­vetkezik a diplomáciában, hogy a konferencia ne csak összeüljön, de eredményes is legyen. A három színhely, a különböző szintek, a tervezett viszonylag hosszú időtartam utalhat rá, hogy lesz még ten­nivaló. A hét másik fontos európai eseménye: az NSZK karlsru- hei alkotmánybírósága vissza­utasította a jobboldali bajor tartományi kormány zavart keltő panaszát, s ezzel elhá­rultak az akadályok a két né­met állam alapszerződésének életbe lépése előtt, megkez­dődhetnek az előkészületek az NDK és az NSZK ENS'Z-fel- vételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jel­zik Le Dúc Tho és Kissinger újabb párizsi tárgyalási fordu­lóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő je­lentés nem látott napvilágot. Korábban amerikai részről olyan kiszivárogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formájában is lefek­teti majd a vietnami tűzszü­net betartásával kapcsolatos kérdéseket. Ez az elképzelés a dolgok fonákjáról nyert meg­erősítést, amikor Saigonban sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu-rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények; Dél-Vietnam szabad területein a gyors konszolidáció jegyé­ben ünnepelték az ideiglenes forradalmi kormány megala­kulásának negyedik évforduló­ját. A Dél-vietnami Köztársa­ság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy va­lahol a DIFK fennhatósága alatt álló területen diplomaták adták át megbízóleveleiket, köztük az első magyar nagy­követ, Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete jelentkezett a héten, úgy tű­nik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymás­utánban többször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi pél­dánál maradunk: a baj nem­csak gyakoriságával jelentke­zik, de igazából nem lehet megállapítani a roham közvet­len kiváltó okát. A diagnosz­ták mégsem tanácstalanok, hi­szen a háttér közismert, *a tő­kés valutarendszer mélyreható átalakítására lenne szükség. A Fehér Házban összeült a „kon­zílium”, a válságmegbeszélés, a szűkebb kabinet részvételé­vel, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak- és tudnak-e va­lamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejle­ményeket hoztak és hoznak, de a kivétel itt is erősíti a sza­bályt. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybeesik a hat­napos háború hatodik évfor­dulójával — egyelőre nem mu­tatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló, az állandó tagok mind ez idáig tartózkodtak az érdemi meg­jegyzésektől. Igaz, nem any- nyira új határozatokra lenne szükség, mint a BT kétezer nappal ezelőtti ésszerű dönté­sének végrehajtására. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ-ben, ugyancsak a ko­rábbi BT-határozatra alapozó­dik, annak végrehajtásához ál­lapítana meg menetrendet, és Waldheim főtitkárnak na­gyobb szerepet biztosítana a puhatolózásokban. A viszonylagos némaság a Biztonsági Tanács patkó ala­kú asztala mellett természete­sen nem annak következmé­nye, hogy a részvevőik nem alakították volna ki vélemé­nyüket. Előfordulhat — jólle­het erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfele­lően, a színfalak mögött fo­lyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös álláspont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jövő héten de­rülhet fény, amikor hétfőtől folytatódik a vita, noha a kö­vetkező felszólaló még nem jelentkezett... Réti Ervin A DIFK megalakulásainak évfordulóján az idén mär Saigonban is rendezlek ünnepséget. Képünkön a hazafias erők tisztjei a Nemzet­közi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság egyik lengyel tisztjével beszél­getnek. A most kezdődő hét ese­tné n y naptárából: Hétfő: Egyhetes FAO-,tanács­ülés Rómában — A CENTO te­her áni záróülése — Folytató­dik a BT közel-keleti vitája — Csi Peng-fej kínai külügymi­niszter Londonból Párizsba ér­kezik. Kedd: Üj szakasza kezdődik a genfi leszerelési értekezlet­nek — A Biztonsági Tanács előtt a ciprusi kérdés — Jobcrt francia és Scheel NSZK-kül- :;yminiszter találkozója Bonn­ban. Szerda: A ratifikációs vita nyitánya a két német állom alapszerződéséről az NDK né­pi Kamarájában. Csütörtök: t ampont argentin elnök Spanyolországba érkezik. Péntek: Indira Gandhi, India miniszterelnök-asszonya meg­kezdi jugoszláviai látogatását. Érdekes felvétel a NATO hadügyminisztereinek brüsszeli tanács­kozásáról: az előtérben Izland helye, a tőkehalháború miatt, üres. Spanyolország határain túl is figyelmet keltett a hír: Franco tá­bornok (baloldalt) Carrero tenger­nagyot nevezte ki utódává a kor­mány élére* Barátaink, omszkiak (1.) Lihogyid Pjotr Pavievics. LUHANSZKBA, Ukraj­na egyik városába bevonultak a német fasiszták. Lihogyid Pjotr Pavlevics akkor már gyárával együtt Omszkba eva­kuált. Csupán az öregek ma­radtak otthon, akik életük kockáztatása árán sem állítot­ták helyre a mozdonyjavító üzemet, nem javították meg az összeroncsolt német tanko­kat. A fasiszták keresték a gyűlölt Lihogyid Pjotr Pavle- vicset és hogy nem találták, házát gyújtották fel. A regényhős ül előttem. Kapkodja tekintetét, mocorog pen már áll az első műhely, A harmadikon felépült az első üvegház. 1955-ben vették az első gépet. Ma 128 traktor, 85 gépkocsi is vagyonukhoz tarto­zik. Sok maguk alkotta gépet használnak. A legutolsó egy lánglövő masina, gyomtalaní- tó. Egy ember egy nap alatt száz métert tudott gyomtalaní- tani. A gép egy óra alatt 1200 méteren tisztítja a földet. Egy kultivá toruk a mezőgazdasági miniszternek is megtetszett... ezt és a többit másutt is hasz­nálják azóta. Tervjelentéseket mutatnak: mindig túlteljesítik vállalásaikat. Két és fél ezer hektáron gazdálkodnak, ebből másfél ezer a szántóterület, amelyet öntöznek. Uborkát, paradicso­mot, sárgarépát, céklát, hagy­mát, káposztát, burgonyát ter­melnek, gyümölcseiket maguk konzerválják. Százezer tyúk­juk van. Tervükben 4 832 000 tojást ígértek, de ötmillióhá- romszázezer biztosan meglesz. 41 900 tonna gyümölcsöt ter­melnek. Ezerötszáz dolgozó vá- rázsolja a szeszélyes időjárás ellenére, a gyenge talajviszo­nyokat megváltoztatva gazdag­gá a földet. 80 ezer négyzetmé­ter üvegház és 60 ezer négyzet- méter fólia alatt a palántájuk. Sokat közülük végigjártunk. Akkor épp harminc fok meleg­ben fejlődtek, zöldelltek, értek a paradicsomok, uborkák ... A szabadban alacsony növésű, majdnem a földön fekvő lom­bú almafák. Szépen megmunkált talaj várja a gabonavetést. Amott ribizli hatvan hektáron. Elfa­gyott. Tavaly és tavaly előtt is. És újra telepítik. Nem nyugsza­nak a kudarcba. Nem uralkod­hat felettük a természet sem. Nekik kell legyőzni. Nincs le­hetetlen. Legyőzhetetlenek. Így írta Gorbatov is: Lei gáz- hatatlanok. ITTHON KÉRDEZTÉK, milyenek a szibériaiak. Olya­nok, válaszoltam, mint Liho­gyid Pjotr Pavievics, a Szov­jetunió Hőse. De mégsem csak olyanok. Olyanok is, mint Ahotnyikov Viktor Vaszilje- vics, a Ruszkapoljanszki járás első titkára, aki az elmúlt év őszén kapta meg a Szovjet­unió Hőse kitüntetést, ismerik 4 i a széken, nem illik hozzá, hogy szemébe dicsérjék. Pedig vé­gig kell hallgatnia kísérőimtől saját élete történetét: Hatvankét évvel ezelőtt egy ukrán faluban született, de már kölyökkorában Luhanszk- ba került a regényben megírt mozdonyjavítóba — kovács­nak. Írtak róla az Izvesztyijá­ban, 1935-ben Vorosilov, aki szintén Luhanszk szülötte, fo­gadta több luhanszki munkás­sal együtt. Lihogyid 1936-ban küldött volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának azon az ülésén, amelyen kidolgoz­ták a szovjet alkotmányt. Omszkban, a hátországban a sztyeppén, a semmiből épí­tették fél a gyárat. Még véget sem ért a háború, csak érző­dött a győzelem szele, Pjotr Pavlevics új megbízásit ka­pott: újra a semmiből teremt­sen gyümölcsöst, kertészetet. A terület, amely ma a híres me­legház, akkor a gyárhoz tarto­zott. Az óriás tenyerű kovács negyvenéves lett, mire elvé­gezte a mezőgazdasági techni­kumot. 1953-ban önként kérte, küldjék vidékre kolhozelnök- > nek, részese akar lenni a me­zőgazdaság nagy fejlesztésé­nek. Nem engedték. Omszkban eresztett gyökeret. Húsz esz­tendeje a melegház elnöke. A rossz, szikes, sós földön terem­tett életet. Mondják, de ne­vetnek közben: 12 éve nyug­díjba ment. Nemrégen a Pravda Két ba­rázda címmel cikket írt róla. A két barázda jelkép, jelképe­zi, hogy az iparban és a mező- gazdaságban is kiválót alko­tott. Szombatonként otthoná­ban ma is egy asztalnál ül az egész család: Galina Fjodo- rovna, a felesége, fia, aki mér­nök, két lánya és vejei, vala­mint öt fiú unokája. ELŐTTEM ALBUMOK, oklevelek, moszkvai kiállítá­sok sikerei. Egy kép: így kezd­ték. És a képen a kietlen föl­dön kívül semmi. A mápik ké­TGAZI REGÉNYHÓS ül velem szemben. Lihogyid Pjotr Pavlevics. Így szól egy részlet a regényből: ... A nyakas véneket a villanytelep romjaihoz hajt­ják. A félig rombadőlt falakát kell lebontaniuk és a teret meg­tisztítaniuk. Miért is ne? Lerombolni hajlandók a fala­kat, csak felépíte­ni nem. Ide-oda, egyik helyről a másikra rakosgat­ják a köveket, kárörömmel, ki­számított lassú- - Sággal. A német felügyelő dühöng: az oroszok nem tudnak dolgozni. Az orosz lusta sza­már. Tárász elmo­solyodik : „Lát­tad volna csak, német, hogy sür­gölődött itt a »lus­ta« orosz, amikor 6 volt itt a gazda, hogy zuhogott itt Pjotr Lihogyid ne­héz kalapácsa, mi­csoda lázas mun­ka folyt itt, hogy csurgott a veríték a mumikászubbo- nyokra.. Mihelyt a német odébbáll, az öregek nyomban abbahagy­ják a „munkát”. Nagyokat nyögve telepednek le a kövek­re, rágyújtanak. A legjobb ne­vű mesterek ülnek itt a romo­kon. ök építették ezeket a mű­helyeket. ök is rombolták le. Vajon hányán érik meg a fel- támasztását? Borisz Gorbatov Leigázha- tatlanok című könyvének igazi néven megírt kovács hőse itt ül előttem. Ma Omszk meleg­házának elnöke. Szép szál, de­rék ember. Gorbatov neki és a többi kiváló mesternek állít emléket soraival. Azoknak, akiknek nagy lapátkezétől a nyolctonnás vas is egyszerre megszelídült. Azoknak, akik, ha kellett fegyverrel vagy fegyver nélkül, de ellenálltak az ellenségnek. KÉT BARÁZDA Csi Peng-fej kínai külügyminisz­ter Londonban. A Downing Street 10. kapujában Heath kormányfő fogadta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents