Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-10 / 107. szám

rxan Hfctei sJCírtap 1973. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK Megyei tapasztalatok A közművelődés — össztársadalmi ügy Pártunk politikájában egyre jelentősebb helyet foglal el a dolgozók szocialista szemléle­tének erősítése, politikai ön­tudatának és műveltségi szint­jének emelése. Amint az MSZMP X. kongresszusa meg­fogalmazta: „A közművelődés az egyéniség kibontakoztatá­sának, a szocialista demokrá­cia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkü­lözhetetlen tényezője ... Mind állami, mind vállalati forrás­ból többet kell juttatni a fel­nőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényeinek helyes irányú fejlesztésére, jobb ki­elégítésére .. A jelentkező, megnöveke­dett társadalmi igényeknek azonban a művelődési ottho­nok többsége — a jelenlegi állapotában — nem tud eleget tenni. Megyénkben is nagyon sok helyen hiányoznak még a működés személyi, tárgyi és anyagi feltételei. Egymillióval többet Köztudott: a közművelődés pénzbe kerül. S nem is kevés pénzbe. Az utóbbi években az e célra fordított állami támo­gatás összege csak számsze­rűen növekedett. Pest megyé­ben 1970-ben 6 373 000, 1971- ben 6 953 000, tavaly pedig 7 543 000 forintot tett ki ez az összeg. Ez a növekedés azon­ban nem tudta ellensúlyozni a szolgáltatóipar és a közszol­gáltatások árainak emelkedé­sét. A nyomdaköltségek, a propaganda- és könyvárak, valamint a bútoripari ár­emelkedések nehéz helyzetbe hozták ezen intézmények je­lentős részét. A következ­mény: a művelődési otthonok, működésére szolgált költség- vetési keretek emelkedése el­lenére az állami támogatás az esetek többségében még a bérjellegű kiadásokat sem fe­dezi, így a működési költsé­geket — gyakran a célkitűzé­sekkel megalkudva — az in­tézménynek saját bevételből kell biztosítani. Ezek a hasz­not hozó ,.saját bevételek” azonban jobbára olcsó szóra­kozást kínáló műsorok, nem kellő színvonalú beathang- versenyek, táncmulatságok. Mindez látszólag ellent­mond a X. kongresszuson meg­fogalmazott elveknek. Azért csak látszólag, mert a gyakor­latban egyre erőteljesebben érvényesül a „mind állami, mind vállalati forrásból töb­bet kell juttatni” elv. A megye művelődési ottho­nai az idén több mint egymil­lió forinttal kapnak nagyobb állami támogatást, mint ta­valy. Pillanatnyilag erre kí­nálkozott lehetőség. A másik s ennél lényegesen nagyobb lehetőség a vállalati források­ban rejlik. A baj az, hogy ez a forrás gyakran egészen más célokat szolgál. Mire költik? Egy korábbi megyei NEB- vizsgálat szerint megyei üze­meinknél, termelőszövetkeze­teinknél több mint tizenkét­millió forint állt rendelkezés­re művelődési tevékenység­re, ez az összeg nagy része Szárai transzformátor gyártását 20 kVA-ig, valamint mágnes, fojtó és trafó tekercselését vállalja a REAKTIVA SZÖVETKEZET 135-832. Ügyintéző: Erdélyi. azonban szétforgácsolódott, s nem mindig a legfontosabb közösségi érdekeket szolgálta. S annak ellenére, hogy ez az összeg az utóbbi két-három évben jelentősen emelkedett, felhasználását illetően a nega­tív tendenciák növekedése volt tapasztalható. Több vál­lalatnál a kulturális költsé­gek között szerepel a brigádok tapasztalatcseréje éppúgy, mint a szakmunkásavató ün­nepség kiadása, a Télapó- és névadó ünnepség ajándéka, a. nyugdíjasok megvendégelése, és így tovább. A termelőszö­vetkezetekben külföldi és ha­zai utazásokra fordítják a kul­turális alap jelentős részét, míg más része vendéglátás és ajándékozás céljait szolgálja. Ha csak évi tizenöt-tizen­nyolcmillió forintnyi összeg­gel számolunk, amely a me­gye vállalatainak és gazdasá­gainak évente rendelkezésére áll a kultúra támogatására, akkor válik igazán szembetű­nővé, milyen keveset tesznek az egész faluközösség közmű­velődése érdekében. íme, né­hány számadat A termelőszövetkezetek 1970-ben mindössze kétszáz­ötvenezer, az egyéb gazdasági egységek pedig négyszázezer forintot fordítottak a tanácsi közművelődési intézmények támogatására. Tavaly — a nö­vekedés ellenére — ez az ösz- szeg együttesen sem érte el a másfél millió forintot, vagyis a kultúrára szánt Pénznek mindössze a tíz százaléka szol­gálta maradéktalanul azt a célt, amelyre rendeltetett. Közös fenntartásban Alihoz, hogy a művelődési intézmények valóban a köz- művelődés otthonai legyenek, feltétlenül lehetővé kell tenni, hogy a működés alapfeltételeit szolgáló állandó költségek — bér, fűtés, világítás — fedeze­tét az intézmény fenntartója biztosítsa. Emellett a művelő- déspolitikailag legfontosabb feladatok megoldásához szük­séges összeget is támogatásból kellene az intézmények ren­delkezésére bocsátani. Ehhez azonban feltétlenül az szükséges, hogy ne csupán az állami támogatás összege növekedjék, hanem az a része­sedés is, amelyet a vállalatok és gazdaságok vállalnak — mert lehetőségük van rá, ugyanakkor saját dolgozóik fejlődését is szolgálják ezzel — a működés költségeiből. A közművelődés össztársa­dalmi üggyé válásának tükrö­ződnie kell a működés anyagi eszközeinek kialakításában is. A változás megkezdődött. Amíg 1969-ben megyénkben mindössze egy közös fenntar­tású művelődési otthon volt, 1971-ben már tizenhárom, ma pedig már a félszázat is meg­közelíti. Hogy pontosan meny nyi van, nehéz lenne megálla­pítani, mivel jelenleg is több helyen folynak érdemi tárgya­lások erről. A legnagyobb elő­rehaladást a váci, a nagykátai és a dabasi járásban, valamint Százhalombattán érték el. In nen kerül ki a közös fenntar­tású művelődési intézmények zöme. Százhalombattán figye­lemre méltó eredményre veze­tett a szakszervezet hatáskö­rébe tartozó DKV Művelődési Ház közös fenntartásba vétele: a tanács és hét üzem közre­működésével a művelődési ház állami támogatása hatvanezer forintról 245 ezer forintra emelkedett, aminek legfőbb hasznát a város lakói látják. És szép példája az összefo­gásnak az is, amire Vác adott példát: az üzemekkel és intéz- ménvekkel közösen harminc­millió forintért éoítenek új művelődési központot az egész város lakosságának. Sajátos formák A közművelődés támogatá­sának természetesen nem a közös fenntartás az egyetlen formája. Megyeszerte a támo­gatás legkülönbözőbb módo­zataival találkozhatunk: van, ahol a termelőszövetkezet egyedül tartja fenn az egész falu művelődési otthonát, má­sutt több gazdasági egység fog össze a tanáccsal egy művelő­dési intézmény működtetése érdekében, megint másutt az épület korszerűsítéséhez, bőví­téséhez nyújtanak jelentős anyagi segítséget, vagy művé­szeti csoportokat tartanak fenn és így tovább. A lényeg azon­ban egy: mielőbb össztársadal­mi üggyé tenni a közművelő­dést. Prukner Pál A rádió rendezésében Nemzetiségiek népzenei fesztiválja A Magyar Rádió az idén megrendezi a hazánkban élő nemzetiségiek népzenei fesz­tiválját. A Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztivál­ja keretében első alkalommal május 13-án, vasárnap dél­után Pécsett, a Liszt Ferenc hangversenyteremben dél­szláv—német est lesz. Ezen Baranya, Bács-Kiskun, So­mogy, Tolna, Vas és Zala me­gyékből szerepelnek népi éne­kesek, hangszeres szólisták és zenekarok. Váci siker Budapesten A Vox Humana a Zeneakadémián A váci Vox Humana kórust régi szakmai barátság fűzi a jénai filharmonikusok zene­karához és karnagyához, Günther Blumhagenhez. E kapcsolat eredményeképp járt az énekkar több ízben Jéná­ban, ennek köszönhető az a nagyszabású koncert is, ame­lyen — néhány évvel ezelőtt — a kórus és a német zene­kar Beethoven IX. szimfó­niáját szólaltatta meg Vácott. A postás szimfonikus zenekar is régi kapcsolatban áll a kó­russal, több nagy sikerű ora­tóriumesten hallhattuk a két együttest. E kettős kapcsolat eredményeképp jött .létre a Zeneakadémia kedd esti kon­certje, amely Günther Blum- hagen vezényletével egyben a postászenekar idei évadzáró bérleti hangversenye volt. A műsor első számaként Purcell ritkán hallható zene­kari szvitjét adták elő; az együttes néhány igen szépen megformált lírai tétellel aján­dékozta meg a közönséget. Händel B-dúr orgonaveVje- nyének előadásában .helyen­ként a zenekar, de főleg a szólista Dalnok Lajos maradt adósunk a mű eleven lükte­tésével, feszes ritmikájával. A koncert fénypontja Or ff Carmina Burana című orató­riumának előadása volt. A karmester, a hangverseny első felében a csembaló mellől di­rigálta együttesét, s íev kon­centrációjának jelentős részét lekötötte a continuo-szólam játszása — ám az Orff-mű tolmácsolásánál már teljes fé­nyében csodálhattuk meg szuggesztív egyéniségét át­ütő erejű, lendületes vezény­lését. A Vox Humana kórus, az OKISZ Művészegyüttes Er­kel Ferenc énekkarával kiegé­szülve, ismét lenyűgözött nagyszerű hangzásával; töké­letesen adta vissza a mű egyedülálló hangulatát, ele­ven ritmusát. (Ez utóbbi kó­rusnak szintén Makiári Jó­zsef a vezetője, őt illeti az elismerés a mű betanításá­ért.) A gyermekkórus szóla­mát a váci Hámán Kató ének, zenei általános iskola kórusa, szép, tiszta hangzással éne­kelte. A szólisták közül Palcsó Sándor szinte soha nem hal­lott technikai tökéletesség­gel oldotta meg kivételesen nehéz szólamát, Lehoczky Éva is szépen, stílusosan énekelt. Sebestyén Sándor, sem stilá- risan, sem hangilag nem tu­dott eleget tenni a bariton­szóló követelményeinek, s kü­lönösen bántó volt, hogy szó­lamát magyarül énekelte, a többi szólista és az énekkar eredeti nyelvű tolmácsolása mellett A közönség szűnni nem akaró, lelkes tapsaira, az egyik kórustételt megismételték. A koncertet ma, csütörtökön este Vácott megismétlik a ze neiskola hangversenytermé­ben. Korda Ágnes HETI FI LM JEGYZET Gazdag program az Operaház 90. évadjának műsorán Az Operaház szokásos évad­záró sajtótájékoztatóján ked­den délelőtt Lukács Miklós igazgató számolt be a szezon hátralevő eseményeiről és a következő évad terveiről. Né­hány hét múlva zárul az idei évad, amelyben még három világhírű vendégművészt — Mario del Monacót, Boris Christoffot, és James Kinget — valamint két felújítást — az Operában a Hattyúk ta­vát és az Erkel Színházban a Nürnbergi mesterdalnokokat — láthat, hallhat a közönség. A következő évad néhány régi és a közelmúltból való adósságot törleszt, valamint folytatja a mai magyar és az európai zene alkotásainak be­mutatását. Az őszi zenei hetek kimagasló eseményeinek ígér­kezik Szokolay Sándor operá­jának ősbemutatója, amely Németh László Sámson-drá- májából készült. (Rpndező Mi- kő András, karmester Kóródi András.) Magyarországi bemu­tató előadás készül Békés András rendezésében Janacek Jenuía című operájából, ame­lyet a világ operaszínpadain évtizedek óta játszanak. Verdi nagy remekművei, késői nagy­szabású alkotásai mellett vi­lágszerte nagy érdeklődés mu­tatkozik fiatalkori operái iránt. Ezt az érdeklődést elé­gíti ki az Operaház, amikor Lamberto Gardelli kérésére — az ő vezényletével — tűzi műsorára A lombardok című operát Az idei évadról került át a jövő évi programba a szovjet balettest; Petrov: A világ te­Es üdvözlöm a fecskéket Jelenet az És üdvözlöm a fecskéket című filmből. Közé-: pen a főszereplő, Magda Vasaryová. Több mint egy évtizede, hogy Buchenwgldban jártam. A németség egyik legfontosabb kultúrgóca, Weimar közelé­ben, idilli szépségű táj ölén fekszik ez a Goethét, Schillert, Heinét idéző hely. Ördögi gon­dolat volt, aíkárkié lett légyen is, hogy itt, éppen itt építet­ték fel a nácik az egyik leg­első, és legiszonyatosabb em­lékeket idéző-őrző koncentrá­ciós tábort. A tábor megma­radt épületeit, a bennük be­rendezett múzeumot járva, számomra mindmáig a ieg- szömyűbb emlék ahhoz a te­remhez fűződik, amelynek kö­zepén hatalmas üvegládában gyermekcipők százait halmoz­ták fel. A fasizmus őrjöngése akkor is vérlázító volt, ha fel­nőtteket pusztított. De hogy gyermekeket küldött tízezer­szám a gázkamrákba, a kre­matóriumokba — erre egysze­rűen nincsen szó, és nincs, s nem is lehet soha bocsánat. Lehet, hogy más náci bűntet­tek elévülnek, lehet, hogy a történelem begyógyít, elfeled­tet begyógyíthataitlan és elfe- ledhebetien sebeket is. Lehet. De a gyermekek tömeges meg­gyilkolására mindez, hiszem, nem vonatkozhat. Buchenwald és a buchen- waldi gyerekcipők jutottak eszembe, miközben Járomit Jires cseh filmrendező filmjét, az Es üdvözlöm a fecskéket című alkotást néztem. Főhőse ugyan nem gyermek, inkább már nagylány, de vele is ugyanolyan iszonyat történik, mint a koncentrációs táborok­ban elpusztított gyermekekkel. Elfogják, mert a föld alatti el­lenállási mozgalom tagja volt, s a Gestapo, kínvallatások, remtése, melynek koreográfiá­ja Jean Effel rajzainak ihleté­sére készült. A diarabot a moszkvai Nagy Színház balett­mesterei tanítják be. A szov­jet balett mellett a nagy fran­cia balettiskola is bemutatko­zik: Maurice Béjárt koreográ­fiájában kerül bemutatásra egy estén Stravinszkij két mű­ve, a Tűzmadár és a Tavaszi áldozat, valamint Webern Opus 5 című darabja. A felújítások közül a leg­kiemelkedőbb az Álarcosbál új rendezése lesz, ezt az ope­rát régóta nem tűzite műsorá­ra a színház. Emellett örven­detes módon nagyobb súlyt helyeznek a jövő évben a repertoárdarabok gondozásá­ra, több darab kisebb felújítá­sát, felfrissítését, korrekcióját tervezik. A Bohémélet az Er­kel Színházból átkerül az Ope­raházba és ismét Oláh Gusz­táv régi, nagyszerű díszleteivel kerül műsorra. A vendégművészek soraiban a magyar közönség régi jó is­merőseivel és új nevekkel is találkozhatunk. A gazdag lis­táról csak néhány név ízelí­tőül: Kostas Paskalis, Ludmil­la Dvorakova, Giacomo Arra- gal, Carlo Cossutto, Margaret Tynes, Gabriella Tucci, Kari Ridderbusch, Carol Neblett. Nagy várakozás előzi meg a berlini Komische Oper együt­tesének vendégjátékát A sajtótájékoztató második felében Szirtes György gazda sági igazgató számolt be a lá­togatottság örvendetes növeke­déséről és a bérleti rendszer­ről. K. Á. provokációk, gyötrelmek árán sem tudva árulásra bírni őt, halálra ítéli. Maruska a sira­lomházban az ítélet végrehaj­tására vár. A szabályok sze­rint az ítélet kihirdetése után 99 nap telik el a végrehajtásig. A film kerete maga ez a ször­nyű 99 nap. Míg figyelemmel kísérjük Maruska börtönbeli életét, visszaemlékező képso­rokból megtudhatjuk korábbi sorsát, tetteit, illegális munká­ját is. A film végére teljes egészében kikerekedik előt­tünk egy megragadóan kedves, gyermeki tisztaságú, rokon­szenves, okos és igen-igen ke­mény ember jelleme. Ez a kis­lány nem tetteivel (bár azok­kal is), hanem sokkal inkább egyénisége varázsával lopja a szívünkbe magát. Éppen gyer­meki hite, tisztasága, sőt nai­vitása miatt idéződtek fel ben­nem a buchenwáldi emlékek, minden döbbenetükkel. Csak­hogy a megdöbbenést, sajnos, nem a film idézte fel, s nem is az mélyítette el. Jires, sok finoman megoldott pillanat el­lenére, végül is nem tudta megeleveníteni ennek az iszo­nyatos világnak a légkörét, nem tudott igazán fellázítani, feltüzelni a fasizmus ellen, nem tudta belénk égetni a gyűlöletet, a megvetést, az íté­letet minden fasiszta rémtet­tel szemben. Márpedig ez a film ezért készült, ez a téma erre lett volna kiválóan al­kalmas. Ehelyett szépen fény­képezett és sok helyen ellá- gyultan elművészkedett filmet kaptunk. A megvalósítás el­lentmond a témának, és ez alapvetően félireviszá a filmet, amelyből csak a Maruskát játszó Magda Vasaryová szép színészi munkája emelhető ki. A miniszter Tipikus esete a jó alapötle­tet végig nem gondoló, önma­gával is ellentmondásokba ke­veredő filmnek. Jarl Kulié, az ismert svéd filmszínész, ez­úttal maga írta, rendezte, s a férfifőszerep erejéig, maga is játssza ezt a filmet. Mintha azt akarná ezzel igazolni, hogy az ennyire e ívszemélyes fil­mek ritkán elkerülnek Igazán. Mert miről is szól A minisz­ter? Tulajdonképpen egy bű­bájos kisfiú, Mats-Peter (Mats Ahlfedt játssza tündéri tehet­séggel) hányattatásáról szülők, nevelőnő és tragikus esemé­nyek között. Mats-Peter apja, a miniszter (őt játssza, külön­ben jól, Jarl Kulié) édeskeve­set törődik a családdal, ellen­ben annál többet a -nagyhan­gú beszédekkel, a frázispufog- tató ígéretekkel, az üres „funk­cionálással”. A nu ma neves és nagyon elfoglalt gyermekgyó­gyász — így hát a kisfiú egy csupaszív, aranyos lány, Nen- na gondjaira bízatik. Nennát baleset éri egy nyáron: mi­közben ki akar menteni egy fiúcskát a viharos tengerből, azzal együtt vízbe fullad. Mats-Peter dühödt búskomor­sággal kerül egyre távolabb szüleitől, s végül is otthagyja őket, és a postásékhoz költö­zik. No már most, ez a történet nagyon is alkalmas volna ar­ra, különösen, hogy ilyen tü­neményes gyermekszereplőt sikerült találná, hugy a gyer­meki és a felnőttvilág között levő ellentétekről, a súrlódá­sokról, a néha tragikus konf­liktusokról valamelyik fél szemszögéből beszéljen. Ám A miniszter sem nem a kisfiú, sem nem szülei szempontjából mutatja ezt a történetet, in­kább úgy, mintha valaki kí­vülről szemlélné az egészet, meglehetősen értetlenül és fej­csóválva. S mivel ez a kívül­álló nem más, mint az író­rendező-főszereplő Jarl Kulié, az eredmény nem lehet egyéb, mint egy csomó megemésztet- len pedagógiai közhely, egy sor logikátlan, mert mind a gyermeki, mind a felnőttgon­dolkodásnak ellentmondó kép­sor, és egy halom zavaros funkciójú filmötlet, amely va­lósággal fityeg a filmen. Ami­lyen kitűnően játszott Jarl Kulié a Drága John című, emlékezetes síké. "x filmben, most olyan gyatrának bizo­nyult, mint rendező és forgat tókönyvíró. Hideg pulyka Távolról a híres Mark Twain-történet, A lóvátett vá­ros körvonalai bontakoznak ki Norman Lear amerikai filmjének hátterében. Egy do- hányvállalat 25 millió dollárt ígér annak a városnak, amely­nek lakói egy hónapra lemon­danak a dohányzásról. Á ren­geteg ötletre módot adó film csak bágyadtan és öreguras tempót diktálva él ezekkel a lehetőségekkel. A jól sikerült magyar szinkron alaposan „feldobja” a gyenge alkotást. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents