Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
m3. MÁJUS 6.. VASÁRNAP MECi kJ'Úí *ap A társadaimi összefogás erejével ÜZEMEK ÉS ISKOLÁK KAPCSOLATA VÁCOTT Vác harmincegyezer lakosával Pest megye második legnagyobb városa. Jellegét tekintve ipari és iskolaváros. Rohamosan fejlődő ipara a negyedik ötéves terv végére öt- milliárd forintot meghaladó termelési értéket állít elő. Vállalataink jelentős export-import kapcsolatokat bonyolítanak le. A világpiacon is versenyképes áruikkal növelik városunk hírnevét az egész országban, kül- kapcsolataik révén pedig a nagyvilágban. Üzemeink azonban nemcsak a termelésben tesznek eleget kötelezettségeiknek, hanem intenziven bekapcsolódnak a város politikai életébe is. Üzemi munkásaink és azok vezetői szeretik a várost, azonosítják magukat gondjainkkal, kitűzött céljainkkal és örülnek az elért eredményeinknek. A lehetőségek határán belül mindent megtesznek azért, hogy közös elgondolásaink minél előbb megvalósuljanak. Tudják, hogy amit a városért tesznek, az mindannyiunk hasznára és örömére válik. Tevékenységükkel épül és szépül a város és ez visszahat a gyárak életkörülményeire. E tények felismerése és meghonosodása közgondolkodásunkban az elmúlt évben kibontakoztatott egy nagy sikerű mozgalmat, amelynek politikai, pedagógiai hatása még felmérhetetlen. Termékeny talajra talált Az MSZMP Pest megyei Bizottsága tavaly hirdette meg az egész megyére kiterjedő „egy üzem — egy iskola mozgalmat”. Ennek alapvető célja kettős: egyrészt anyagi segítséget nyújtani az iskoláknak olyan eszközök pótlására, amelyekre tanácsi költségvetésből nem biztosítható pénz, másrészt alapvetően nevelési meggondolások vezették a mozgalom kezdeményezőit, mert a mozgalom adta keretek lehetőséget biztosítanak a tanuló ifjúságnak a fizikai munka megismerésére és a fizikai munkás megbecsülésére. Egyszóval az üzemek és az iskolák olyan együttműködést építettek ki egymással, amely kölcsönösen kedvezően kihat mindkettőjük életére. A megyei pártbizottság felhívása rendkívül kedvező fogadtatásra talált az üzemekben és iskolákban egyaránt. A két fél szocialista szerződésekben rögzítette együttműködése lényegét. Kölcsönösen előnyős szerződések Mit tartalmaznak ezek a két- cúdalú szerződések? Elsősorban az üzemek által .íz iskoláknak nyújtott segít- rséget. Szemléltető eszközök készítését és vásárlását, a nyá- ni karbantartási munkák díjmentes elvégzését, kisebb javítási munkákat — villany- szerelést, a hibás tanszerek kijavítását és esetenként tanterembővítést is társadalmi erőből. Iskoláink ezzel szemben vállalták az üzemi felnőttoktatás — különös tekintettel a nyolc általánosra — megszervezését és lebonyolítását, ismeretterjesztő előadások tartását. Szükség estén külön szaktanári segítséget nyújtanak a továbbtanulni szándékozó fizikai munkás szülők gyermekeinek. Emellett iskoláink színvonalas műsorokkal teszik színesebbé, gazdagabbá az üzemi ünnepségeket. Viszonozzák a segítséget A mozgalom még nincs egy- ives, de rendkívül figyelemre néltó eredmények születtek. Ennek bizonyítására említek léhány példát: A FORTE vállalat a Gábor József úti általános iskolával került társadalmi szerződéses kapcsolatba. Ez az együttműködés nevelési és anyagi szempontból is a legjobb. Áz üzem eddig több mint 100 000 forinttal segítette az iskolát. Most épül egy tanterem társadalmi munkában. A szükséges építőanyagok már rendelkezésre állnak. A pénzt részben a vállalat adja, részben pedig a szocialista brigádok által szervezett kommunista szombatok szervezésével teremtik elő. Az üzem dolgozói minden iskolai ünnepségen részt vesznek. Egvütt ápolják Gábor József emlékét. A tanulókat Pákozdra, Budapestre vitték több alkalommal kirándulni. Az iskola tanárai és tanulói viszonozzák a segítséget. Tanítanak az üzem dolgozóinak általános iskolájában. Ismeret- terjesztő előadásokat tartanak az Üzemben. Az üzem által szervezett ünnepségeken az úttörők rendszeresen műsort ■»dnak. A Heuréka Gumigyár dolgozói az egészségügyi szakközépiskolában 48 000 Ft értékű társadalmi munkát végeztek. A Bélésárugyár és a Finomfonó is 48 000 Ft-os társadalmi munkával segítette a Báthori utcai általános iskolát. Néhány beszédes példa Különös elismerést érdemelnek azok az üzemek, amelyek gyógypedagógiai intézményeinket segítik. A kapcsolat itt a dolgok természetéből adódóan egyoldalú, hiszen a ‘testileg és szellemileg sérült gyermekek semmit sem tudnak visszaadni abból, amit az üzemtől kapnak. Az Izzó dolgozói például társadalmi munkában megjavítják a si- ketnéma-intézet tanulóinak fejhallgatóit és televízióit. Említésre méltó az is, hogy a gyógypedagógiai intézetekben tanuló gyerekek jelentős hányada állami gondozott. Szép példa az is, hogy a Könnyűipari Öntöde munkásai mindéig nagyobb ünnepen felkeresik a hallássérültek iskolájának Állatni gona'oaottglt" és megajándékozzák őket. Együtt töltik velük az ünnep egy részét. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolát a vendéglátóipari vállalat és élelmiszer kiskereskedelmi vállalat patronálja. Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat erősítőberendezést, lemezjátszót, gyorsmérleget és pénztárgépet vásárolt az iskolának. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat erősítőket, hangszórókat Vásárolt, és beszerelte az iskolacsengőt. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége a Há- mán Kató iskolában eddig 12 000 forint értékű társadalmi munkát végzett. Sorolhatnám tovább a példákat. Ügy gondolom azonban, hogy a már említettek is igazolják a társadalmi összefogásban rejlő kimeríthetetlen lehetőségeket. Nem egészen egy év alatt a város üzemei több mint félmillió forint társadalmi munkával gazdagították a város iskoláit Egymást megismerve — megbecsülve Rendkívül jelentős, hogy a város üzemeinek vezetői, dolgozói, kommunistái és a pár- tonkívüliek megértették a mozgalom céljait. Azt, hogy a társadalom és az ifjúság annyiszor emlegetett szorosabb kapcsolatáról nemcsak beszélni kell, hanem tenni is annak érdekében. E mozgalom kibontakozása nyomán Vác üzemeinek az iskolákkal való kapcsolatában ma már egyre jobban kifejezésre jut a társadalmi felelősség, az ifjúság jelenéért, jövőjéért. Elmondhatom, hogy üzemeink és iskoláink vezetői és dolgozói tudatában vannak annak, hogy társadalmilag hasznos az, amit tesznek. S ez így igaz. Mert ennek a mozgalomnak az a haszna, hogy a felnövekvő nemzedék, a tanulóifjúság szorosabb kapcsolatba kerül az életet adó munkával. A párt váci végrehajtó bizottsága állandóan figyelemmel kíséri a mozgalom alakulását. Rendszeresen értékeli a végzett munkát. Célunk, hogy ez a mozgalom állandósuljon, és tartalmában még jobban gazdagodjon. Papp József, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára Szűrőszövet — hazai aisvagbóí Sterilüzem A Pest megyei MÉK dabasi konzervüzemében a műegyetem kísérleti tanszéke által készített zárógéppel töltik a hőkezelt, steril, vegyes vágott savanyúságot, A gép nyolc óra alatt 24 ezer üveget zár le. A jugoszláv exporton kívül, a belkereskedelem részére 50 ezer nagy és 150 ezer kis üveget készítenek. Ekés János felvételei A Szegedi Kenderfonó- és* Szövőipari Vállalat műszaki dolgozói új cikk: kőolajipari' szűrőszövet gyártását dolgozták ki. A poliamid szálakból szőtt,, s több mint eg fr méter átmérőjű korongokká formált anyag; jól helyettesíti az eddig importált hasonló cikkeket. Az első sorozatot már elkészítette az újszegedi szövőgyár, együttműködve a szegedi jutaáru- gyárral. Évente körülbelül egymillió forint értékű ilyen különleges szövetanyagot szállítanak majd a hazai kőolajiparnak. Koszorúzási ünnepség a Marx-Engels-szobornál Marx Károly 155. évfordulója alkalmából szombaton a Jászai Mari téren a Marx—Engels szobornál koszorúzás! ünnepség volt. A hála és a megemlékezés virágait elhelyezte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében Révész Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója és Katona Imre, a budapesti pártbiszületésének zottság titkára, a Fővárosi Tanács nevében Kelemen Lajos általános elnökhelyettes és Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács pártbizottságának titkára, az MSZMP Központi Bizottságának politikai főiskolája nevében dr. Vészi Béla rektarhelyettes és dr. Perlaki Gyuláné, a főiskola párttitká- ra, a Marx Károly Közgazda- sági Egyetem nevében dr. Szabó Kálmán rektor, és dr. Sel- meczi Lajos, a pártbizottság titkára. INDUL A KISHAJÓ Mélyítik a Duna medrét Lassan, méltóságteljesen hömpölyög a Duna, a hullámok hátán ezernyi apró Nap ragyog. Füllesztő meleg van, pedig még csak május elején járunk, s élénk a folyó forgalma: a télen kijavított, megszépített hajóik kecsesen lebegnek a vizen. — Hány hajót javítottak ki ara elmúlt hónapokban? — kérdem Kühne Tamást, a Pest megyei Kishajózási Vállalat forgalmi osztályvezető-helyettesét — Teljes hajóparkunk kétharmad részét újjávarázsoltuk, kényelmesebbé tettük. A Vác- nál közlekedő 60 tonnás, Toldi Miklós önjáró kompunk például új motort kapott, s kicseréltük a padlózatát. A mentőfelszereléseket, borításokat, motorokat minden hajón megvizsgáltuk. A felújítás a pontonjainkra is ráfért. Közülük harmincnyolcat festettünk át. Több állomást tataroztunk, környéküket parkosítottuk. — Hallottuk, hogy új hajó- állomásokat létesítenek a közeljövőben. — Igen. A hó végén nyitjuk az első fővárosi állomásunkat, a Szilágyi Dezső téren, ahol egy lakóházas pontont kötöttünk ki. Innen indulnak majd azok az alkalmi kirándulójáratok, amelyeket egy-egy vállalat megrendelésére közlekedtetünk a folyó, Dunaújváros és Esztergom közötti szakaszán. Két hajót: a 90 szeHARMADIKOK LETTEK Szigethalmi szakmunkástanulók a centenáriumi vetélkedőn Szombaton került sor Budapesten a vidéki szakmunkás- tanuló fiatalok kulturális vetélkedőjére, amelyet Budapesten a centenárium jegyében rendezett á Munkaügyi Minisztérium. a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a CISZ Központi Bizottsága, az MHSZ és a Fővárosi Pálya- választási Intézet. A vetélkedő helyezettjei: első a gyulai szakmunkásképző intézet, második á szolnoki szakmunkás- képző intézet. harmadik a szigethalmi szakmunkásképző intézet csapata lett. Az első és második helyezett külföldi jutalomüdülést, a harmadik pedig értékes tárgyjutalmat kapott. Ma, vasárnap kerül sor a budapesti szakmunkásképző intézet fiataljainak vetélkedőjére. roélyes Dunakanyart és a 40 személyes reprezentatív Százhalombattát fogjuk a turisták rendelkezésére bocsátani. A másik új állomásunk Dömös- nél lesz, ahol júniusban indul a hajóforgalom, és igazodik a vonatok érkezéséhez. — Milyen terveik vannak a két part közötti, úgynevezett hidpótló közlekedés fejlesztésére? — Hadd jegyezzem meg, hogy a vasúthoz hasonlóan, nekünk is jelentős összegeket kell fordítanunk „pályakorszerűsítésre”, azaz a folyó medrének mélyítésére, kotrására, mert csak így tehetjük biztonságossá a hajózást. Vácnál a legsürgősebb a munka, az utóbbi időben ugyanis gyakran megsérül a kormánylapát, vagy a hajócsavar, ezért ott, már a napokban megkezdi a kotrást a Folyamiszabályozó és Kavicskotró Vállalat. Ha Vácnál végeztek, kotorják a felsőgödi zátonyt és mélyítik az alsógödi kikötőt is. Minderre 1,5 millió forintot fordítunk. — Es az alsó Dunakanyarban? — A Soroksári-Dunaágban Taksony és Kerekzátony kikötőjében váróhelyiséget állítunk fel, s amennyiben sikerül megegyeznünk a ráckevei járáshivatallal, egységes váróhelyiséget kap a Kis-Duna- ág valamennyi állomása. A második félévben Majosházá- nál elektromos komppal cseréljük fel a korábban emberi erővel vontatott köteles kompot. Amennyiben a saját fejlesztésű prototípus beválik, Taksonynál és Dömsödnél is korszerűsítenénk az átkelést. A IV. ötéves terv hátralevő időszakában az Angyali szigetnél és Kerekzátonynál, a ladikokat motoros kishajó váltja fel. Ennek gazdaságosságát most vizsgáljuk, ugyanis az időjárás függvénye a forgalom nagysága. Rossz időben öt- hatszor többen utaznak ladikon, mint napos, szélcsendes napokon, ugyanis az ottlakók többségének saját csónakja van. A számítások célja, hogy megállapítsuk, 25 vagy 40 személyes hajót érdemesebb-e üzembehelyeznünk. Cz. V. TÁRSKÉNT U jabb közös tanácsú községek jöttek létre a megyében az április 15-én lezajlott választásokkal egy időben. Eddig sem volt számuk jelentéktelen — negyvennégy települést érintett e forma —, most továbbiak gyarapították a tábort, mintegy igazolva az államigazgatás korszerűsítésének egyik lehetséges útját Az élet bizonyos értelemben megelőzte a döntést A most közös tanácsú nagyközséggé lett Aszód két társközsége, Iklad és Domony szinte teljesen egybeépült a valamikori járási székhellyel, a két község lakossága jó néhány dolgát Aszódon intézte, igényei tekintélyes hányadát ott elégítette ki. S ugyanakkor: a két, viszonylag kis település a maga erejéből nehezen jutott élőre, a fejlesztési lehetőségek korlátozottak voltak, egy-egy nagyobb beruházásra hosz- szú évekig keltett gyűjtögetni. Vajon most, a közös tanács megalakításával egy- csapásra megoldódik minden gond? Annak idején, amikor Szob és Ipolydamásd közös tanácsot hozott létre, sokféle aggodalom hangzott el, s talán nem is indokolatlanul. Ma az ipolydamásdiak azt tartják, hogy nagyon jól jártak a „házassággal”, a település fejlődése meggyorsult, mód teremtődött az erők ésszerű átcsoportosítására, a tényleges fontossági sorrend betartására. Remélhetően így sikerül Aszód, Domony és Iklad házassága, társként szegődése is. A befejező mondatrész egyik szavánál, a társ kifejezésnél álljunk meg, így téve rá a hangsúlyt. Nem formai, hanem nagyon is lényegbeli vonásra utal, hogy maga a hivatalos szó- használat is társközséget használ, s így gondolják ezt a közös tanácsok tagjai többségükben ugyancsak. Ma még — nem kell illúziókat táplálni — a közös tanácsú községforma elsősorban ígéretes lehetőség, s csak kevésbé tetteken lemérhető előrelépés. Ami viszont nem kérdőjelezi meg a holnapi, holnaputáni tervezett cselekedetek komolyságát. B onyolultak ezek a cselekedetek, hiszen nagy az eltérés az egyes települések fejlettségi színvonala között, örökségként régóta meglevő, de felszínre esetleg csiak most kerülő feszültségek nehezednek a tanácstagok vállára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a lélektani tényezőket sem, hiszen jó néhány község lakossága érzi még úgy, hogy „az ügyünket a szomszédban intézik. Sorolhatjuk tovább: elkel a segítség a közös tanácsok szakigazgatási apparátusánál is, hiszen kialakulatlan a forma, útkereső, módszerkutató az ügymenet. Örkényben — amely szintén közös tanácsú nagyközség — jegyeztem fel azt a találó mondást, hogy feszültségeket nem lehet rendeleti úton enyhíteni, hanem ehhez éveken át tartó szorgos munka kell. S itt egyebek között arra gondoltak, hogy kezdetben voltak nézeteltérések a társközségekkel, elsősorban. Is Táborfalvival, s azokat a közös cél keresése, s nem a közös tanáccsá alakulás okmányára való hivatkozás simította el, mégpedig az érintettek teljes megelégedésére. Valóban, súlyos hiba len-. ne ott alkalmazni rendelkezéseket, ott hivatkozni határozatokra, ahol a felvilágosító szónak, az érvnek, az egészséges vitának van helye. S még valaminek: a példamutatásnak. Ez utóbbira a budajenőiek adtak nyomós bizonyságot, amikor a megyei településfejlesztési versenyben második helyezést értek el, így is ösztönözve a társközség, Telki lakosságát a jobbra, a többre, a saját erő kamatoztatására. Vitáznak a közös tanácsok tagjai? Természetesen, s jól teszik ezt Mert a vita nem akörül forog, hogy a „mi községünknek mi kell, mire van szüksége, hanem afölött csapnak össze az érvek, hogy a lakosság nagyobb csoportját ml szolgálja, valameny- nyi település szemszögéből mi a leglényegesebb. Ez már a haladás, a közösen gondolkozás csírájának apró darabja. Van erre más példa is, így az, amit Örkényben jegyeztem fel: a közös tanácsú községek közös népfrontelnökséget hoztak létre, éppen a dolgok jobb áttekintése, a közvélemény hathatósabb befolyásolása érdekében. Minden bizonnyal voltak s lesznek is majd melléfogások ebben az útkereső munkában, mert — s ezt erőteljesen hangsúlyozni nem lehet eléggé — nincs séma, s ne is legyen! A törvények jó kereteket adnak, de azokon belül ne törekedjék sehol senki arra, hogy uniformisba bújtassa a közös tanácsokat, olyasmit véljen üdvözítőnek, ami másutt — más feltételek között — jónak bizonyult, de ami az adott helyen talán éppen a fonákját mutatja. H atározott különbségtevésre sokkal inkább biztathatunk a tapasztalatok birtokában. S arra — mert majd’ mindenütt feljegyezhettem ezt az észrevételt —, hogy a közös tanácsok tisztségviselői keressék fel sűrűbben vagy egyáltalán felkeressék a társközségeket, tartsák'meg rendszeresnek ígért, de nemegyszer rendszertelenné vált fogadóóráikat. Nem azért, hogy „leszereljék” az igények hangoztatott, hanem, hogy megvilágítsák a döntések hátterét, a mérlegelés szempontjait. Három esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésre, hiszen a közös tanácsú községek többsége 1970-ben jött létre. Türelmetlenkedni vétek lenne, az elemzés szorgalmazása azonban elkerülhetetlen. S nem valahol, hanem ott helyben, a testületekben. Éppen azért, hogy a társ szónak még melegebb és igazabb csengése tegyen. Mészáros Ottó
