Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

» "‘kMítíop 19*73. MÄJUS 30., SZERDA FÓKUSZ Tíz év után... A tervezettnél több mint 24 órával később, csak vasárnap este kezdődött Addisz Abebá- ban az afrikai államfők csúcs- konferenciája. Az Afrikai Egy­ségszervezet tízéves jubileumá­ra összehívott ünnepi közgyű­lés ugyanis az eredetileg ter­vezett két nap alatt nem tudta meghallgatni az összes felszó­lalót. Hétfőn, a késő éjszakába nyúlt tanácskozás után pedig a csúcsértekezlet elnökének, Go- won nigériai államfőnek előter­jesztésére az ülésszakot 24 órá­val meghosszabbították, s így tegnap zárt ülésen tovább foly­tatódtak a megbeszélések a na­pirenden szereplő kérdésekről. AZ AESZ történetének el­ső évtizede megmutatta: az egységakció, az összefogás, va­lóban jó jegyver az afrikai or­szágok függetlenségének vé­delmében, de szükség van a kitartó türelemre, mert a kon­tinentális egység nem szület­het meg sem egyik napról, sem egyik évről a másikra. Az a tény, hogy — a fajüldö­ző Dél-amerikai Köztársaság kivételével — valamennyi füg­getlen afrikai állam tagja a szervezetnek, nyilvánvalóvá tette, hogy az egymás közötti ellentétek jélretétele nem he­lyettesítheti a nézeteltérések feloldását, a problémák ren- d(2'ZfiSQÍj» MINDEZEK FIGYELEM- BEVÉTELÉVEL születtek meg már eddig is a tízéves ünnep­ség utáni első csúcsértekezle­ten azok a nyilatkozatok, ame­lyekben a résztvevők állást foglaltak elsősorban a gazda­sági függetlenség megszilárdí­tásával, a gazdasági együtt­működés fokozásával kapcso­latban. A tíz év munkájáról vont mérleg leszögezi, hogy az ed­digi eredmények csupán rész­legesek voltak a kontinens po­litikai felszabadításáért foly­tatott harcban. Erről az afrikai országokon túl felelősség ter­heli a nyugati országokat, sőt, az ENSZ-t is — állapították meg a csúcsértekezlet résztve­vői. Egyben felszólították a nemzetek közösségét, hogy a jövőben nyújtson nagyobb er­kölcsi és anyagi támogatást az afrikai felszabadító mozgal­maknak. A GAZDASÁGI kérdések­kel foglalkozó nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az afrikai országok népeinek — életszín­vonaluk érdekében — elen­gedhetetlenül szükségük van a gazdasági önállóság bizto­sítására. Állást foglaltak az af­rikai természeti kincsek fel­mérése, a mezőgazdaság mo­dernizálása, a kontinens ter­mészeti kincseinek Afrika ha­tárain belüli feldolgozása mel­lett. Rámutattak arra, hogy meg kell alakítani a pánafri- kai hírközlési rendszert. Nyi­latkozatukban az afrikai ál­lamfők egyértelműen a keres­kedelmi korlátok felszámolá­sa mellett foglaltak állást. HATÁROZAT született, olyan kényesnek vélt kérdés­ben is, mint Spanyolország és a jelenlegi Spanyol-Szahara helyzete. Ez utóbbi népeinek természetesen önrendelkezési jogot követelnek. A Szomália és Etiópia közötti viszályban előrelépés történt. (Szomália azzal vádolja Etiópiát, hogy agressziót készít elő országa ellen.) A két ország vezetője hozzájárult, ' egy közvetítő AESZ-bizottság felállításához. E területi viszály mellett szó­ba került a Tanzánia és Ugan­da közötti feszültség is, mely­nek alapja az, hogy Tanzánia adott menedékjogot Obote volt ugandai elnöknek. Ez ügyben Hailé Szelasszié etióp császár lépett fel közvetítőként. A PROBLÉMÁKKAL való­ban szembenéző afrikai ál­lamfők a viták őszinte felveté­sével bizonyították, hogy — államformáik különbözősége mellett is — helyes úton jár­nak a kontinens függetlensé­géért, teljes felszabadulásáért és antiimperialista egységéért vívott küzdelmükben. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Idi Amin ugandai és Julius Nyerere tanzániai elnök négy­pontos megállapodást írt alá a két ország közötti baráti kap­csolatok helyreállításáról. A csúcsértekezlet részvevői úgy határoztak, hogy az AESZ székhelyének áthelyezéséről ez alkalommal nem döntenek, és a problémát az államfők kö­vetkező, 1974 júniusában tar­tandó találkozója elé utalják. Az afrikai államfők csúcsérte­kezlete a kedden délután meg­tartott plenáris üléssel befejez­te munkáját. Alacs B. Tamás Jövő héten térképcsere - Déi-Vietnamban Kanada M válik a NEFB-MI VDK-cá£olae Kambodzsáról Havannai politikai és sajtókörökben legfőbb be­szédtéma Kuba és Argentí­na diplomáciai kapcsolatá­nak újrarendezése. A Ju- ventud Rebelde hétfői szá­ma hathasábos főcímben számol be a két nép és La- tin-Amerika szempontjából történelmi jelentőségű lé­pésről. A lap kiemeli Cam- pora argentin elnök szavait: „A kötelék sohasem sza­kadt meg, mert a két nép kapcsolata továbbra is fenn­maradt.” A televízió mind a négy híradójának teljes idejét a hétfői nap e fő eseményé­nek szentelte. Kommentár­jában hangsúlyozta, hogy Camporának beiktatása után 73 órával első külpoli­tikai intézkedése volt újra felvenni a szocialista Kubá­val való diplomáciai kap­csolatokat, amelyeket Ar­gentína — az Egyesült Ál­lamok nyomására — 1963 februárjában szakított meg. A mostani lépés — mond­ják a hírmagyarázók — azért is érdemel nagy fi­gyelmet, mert 11 évvel ez­előtt éppen Argentína volt az egyik, a legharcosabb tá­mogatója a Kuba elleni blo­kádnak. Azok közé az or­szágok közé tartozott, ame­lyek hadihajókat és tenge­részgyalogosokat küldtek a karib-tengeri térségbe. Azóta nagyot változott Latin-Amerika politikai, társadalmi, gazdasági arcu­lata — mutatott rá a kubai Radio Reloj hírmagyarázó­ja. A Kuba elleni blokád csődöt mondott. Az elmúlt tíz hónap alatt a térség or­szágai között Argentína volt a hatodik, amely helyreállí­totta diplomáciai kapcsola­tát a szigetországgal. Ku­bának a forradalom előtt 49 országgal volt hivatalos kapcsolata, most — noha 1963-ben 19 ország megsza­kította a diplomáciai vi­szonyt — Havannában 79 ország diplomatái tevé­kenykednek. Napról napra nő a szigetország külpoliti­kai tekintélye, nem utolsó­sorban azért, mert Kuba aktívan részt vesz az ENSZ 35 bizottságának és szakosí­tott szervezetének munká­jában. Latin-Amerika második legnépesebb országának, Argentínának új kormánya népének akaratát fejezte ki ezzel a döntéssel, ugyanak­kor nagymértékben elősegí­tette az új típusú Amerika- közi kapcsolatok kialakítá­sát. Az a tény, hogy ma nyolc — összesen 93 millió lakosú — latin-amerikai or­szág tart fenn diplomáciai kapcsolatot Kubával, az el­szigetelésre irányuló ameri­kai politika újabb látványos veresége — mutatnak rá havannai politikai körök­ben. Kanada legkésőbb 1973. jú­lius 31-ig kiválik a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Fel­ügyelő Bizottságból. Ezt Mi­tchell Sharp külügyminiszter jelentette be a kanadai alsó­ház kedd esti ülésén. „Kana­dának ez a döntése végleges’" — fűzte hozzá a külügyminisz­ter, Ugyanakkor sejtetni en­gedte, országa rugalmas maga­tartást fog tanúsítani, hogy az érdekelt feleknek legyen ide­jük pótolni a testületből ki­váló kanadai delegációt. A UPI amerikai hírügynök­ség saigoni tudósítása szerint a kétoldalú katonai vegyes bi­zottságban helyet foglaló két dél-vietnami fél — DIFK és Saigon — keddi ülésén megál­lapodott abban, hogy jövő hé­ten megkezdi a párizsi béke­megállapodásban előírt egyik legnehezebb feladat végrehaj­tását: a két dél-vietnami fél ellenőrzése alatt álló területek körülhatárolását. E célból ki foffják cseréim a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormánva és a salgoni kormányzat ellenőrzése, illet­ve közigazgatása alatt álló te­rületeket feltüntető térképe­ket. William Sullivan külügyi államtitkár-helyettes hétfőn tért vissza Washingtonba és értesülések szerint jelentést tett Kissinigernek egy „kam­bodzsai megoldás” lehetőségei­ről. A demokratikus Vietnam hivatalos hírügynöksége, a VNA útján kedden cáfolta a Reuter-iroda május 27-i saigo- ni keltezésű hírét, amely sze­rint a VDK és az USA meg­állapodott a kambodzsai hábo­rú befejezésére irányuló terv­ben. Á VDK kormányának változatlanul az az álláspontja, hogy a kambodzsai problémát a kambodzsai népnek kell ren­deznie. Az olasz képviselőház hétfő esti ülésén felbomlott a kor­mányt támogató parlamenti többség — ezzel formálisan is kezdetét vette az Andreotti- kormány válsága. Az Olasz Republikánus Párt, amelynek képviselői ugyan nem vettek részt a kormányban, de sza­vazataik, külső támogatásuk nélkülözhetelen volt számára, bejelentette, hogy nem támo­gatja tovább. Az Andreotti vezette jobb­közép kormány ezzel elhárít- hatatlanná vált bukása látszó­lag „baleset” következménye. Az Olasz Republikánus Párt és a kormány között ugyanis egy másodrendű kérdésben támadt Izlandi levél a BT-hez Az izlandi kormány keddi ülésén úgy határozott, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi a tőkehalháború kérdé­sét. A kormány levélben tájé­koztatja a BT elnökét „a brit agresszió”-ról és a tanács se­gítségét kéri ennek felszámolá­sához. Izland azonban nem ké­ri a BT ülésének összehívását és nem is állít össze olyan ha­tározati javaslatot, amely el­ítélné Nagy-Britanniát. Ám az izlandi hadihajók a jövőben is tüzet nyitnak azokra a halász­hajókra, amelyek megsértik az 50 mérföldes felségvízhatárt. ellentét. A postaügyi minisz­ter a közelmúltban rendelettel tiltotta be az egyre szaporodó vezetékes televízió^: működé­sét. Az Olasz Republikánus Párt nem értett egyet azzal, hogy a kormány a parlament megkerülésével döntött a do­logban és interpellációt inté­zett a miniszterelnökhöz, kö­vetelve a postaügyi miniszter lemondását. Andreotti az in­terpellációra adott válaszában megvédte a minisztert, mire a republikánus párt megvonta a bizalmat a kormánytól. Mivel az interpellációk után nincs szavazás, ez még nem jelentette a kormány bukását. Az ellenzék azonban rögtön bizalmatlansági indítványt ter­jesztett elő. A szavazásra kö­zös megegyezésre a legköze­lebbii ülésen kerül sor. Alessandro Natta, a kommu­nista parlamenti csoport elnö­ke a hétfő esti ülés után rá­mutatott: „Üj politikai helyzet alakult ki. A kormány ezek után nem tehet mást, mint levonja a következtetést és lemond”. A FINN parlament kedden ratifikálta a KGST és a Finn Köztársaság közötti együttmű­ködésről szóló megállapodást. AZ OSZTRÁK fővárosban folytatódnak az informatív jel­legű eszmecserék az európai haderők és fegyverzet csök- t-entéséneki problémáiról. Ked­den is több ilyen megbeszélés­re került sor. GREGORIO LOPEZ BRA­VO, spanyol külügyminiszter hétfő este Helsinkibe érkezett. A Franco-rezsim fennállása óta először látogat spanyol külügyminiszter skandináv or­szágba. POMPIDOU elnök ma dél- udin Izland szigetére repül és ott csütörtökön és pénteken Nixon elnökkel tanácskozik. A „napernyő"-ötlet Az első egyszerű munkanap a Skylabon Felbombtt az olasz kormányt támogató parlamenti többség Az iráni sah Burádban társaságában, a megérkezés után. Reza Pahlavi iráni sah Belgrádba érkezett. Képünkön: az uralko­dó (balról) Tito elnök BER/NG/A A moszkvai Pravda tudósítója beszélgetést folytatott Vi- tautasz Kontrimavicsusszal, a Szovjetunió északi területeinek biológiai problémáival foglalkozó intézet igazgatójával, aki a „beringiai szárazföld” problémáival foglalkozó habarovszki tu­dományos szimpozion előkészítő bizottságának volt az elnöke. A tudós elmondotta, hogy a jelenlegi Bering-szoros helyén, amely Eurázsiát és az amerikai földrészt választja el, sok ezer évvel ezelőtt szárazföld volt A mai Csukotkát, Alaszkát és,a velük szomszédos területeket magába foglaló „Beringia” vál­tozatos északi-sarkvidéki és tajgai állat- és növényvilág ki­alakulási helye volt. Ezenkívül Beringia lehetővé tette az ős­embernek, hogy Ázsiából szárazföldi úton Amerikába vándo­roljon. „Beringia” története összetett probléma. Az Amur partján ennek megvitatására ült össze kétszáz neves szovjet tudós, va­lamint több magyar, NDK-beli, amerikai, kanadai, finn, NSZK-beli és svéd kutató. A hét évvel ezelőtt az Egyesült Ál­lamokban megtartott legutóbbi hasonló tanácskozás óta érde­kes anyag gyűlt össze, új elképzelések születtek, és ezek meg­vitatása képezte a habarovszki tanácskozás tárgyát. Kedden a hajnali órákban nyugovóra tértek a Skylab űr­állomás munkatársai. Conrad, Kerwin, Weitz űrhajósok hét­főn gyakorlatilag már befejez­ték a kicsomagolást, a felsze­relések és berendezések felké­szítését a tudományos munka „teljes gőzzel” történő meg-, kezdéséhez. Tekintve, hogy az űrlaboratórium belső hőmér­séklete időközben elviselhető­vé vált, úgy nyilatkoztak, hogy teljesíteni tudják a 28 napra tervezett programot. Az űrha­jósok már a Skylab lakóteré­ben vacsoráztak és ott is alud­tak. A keddi nap programjában szerepelt a többi között a napteleszkóp kipróbálása. Tu­dományos körökben nagy ér­deklődéssel várják az adato­kat a Napnak arról a térségé­ről, ahol a közelmúltban nap­kitörések voltak. Komphajójárat Leningrad—Hamburg küzütt A leningrádi személyforgalmi kikötőbe be­futott a TT-Linie Hamburg hajózási vállalat komphajója. A vállalat ezzel megindította a rendszeres közlekedést az NSZK és a Néva- parti város között. — A komphajón 300 utas és 90 gépkocsi foglalhat helyet — mondotta az APN tudósí­tójának Heinz Kersten, a cég vezérigazgatója. — A járat hetenként közlekedik majd Le- ningrádba. Útközben megáll Bornholm-szige- tén, első két útján pedig ellátogat Gdansk lengyel kikötőbe is. E balti-tengeri útvonalon októberig összesen 4000 turistára számítunk. Az autóval és autóbusszal érkező nyugat­német turisták a komphajó kikötőjéből to­vább folytathatják útjukat a Szovjetunió nagy városaiba: Moszkvába, Tallinnba, Ki- jevbe, a Fekete-tengerhez és tovább, Jere­vánig. Az NSZK leningrádi főkonzulja, Alfred Blumenfeld, az APN munkatársának kijelen­tette: — Több mint fél éve működik Leningrád- ban az NSZK főkonzulátusa. Meg kell állapí­tanom, hogy azok az optimista elképzelések, amelyeket a Szovjetunióval fenntartott üz­leti, kulturális, idegenforgalmi és egyéb kap­csolataink javulását illetően 1972 novemberé­ben a főkonzulátus megnyitása alkalmával Ulrich Sahm úrral, az NSZK moszkvai nagy­követével együtt kifejezésre juttattunk, ma­radéktalanul megvalósulnák. A Hamburg és Leningrád közötti rendszeres közlekedés megindulásával a két város még inkább part­nerré válik a népeink közötti kölcsönös meg­értés szolgálatában. A leningrádi városi tanács tervbizottságá­nak elnöke, Mihail Filonov elmondotta: — A rendszeres komphajó-közlekedés meg­nyitásával egyidejűleg változásokat eszkö­zöltünk a turisták fogadásának eddigi rend­jén. A leningrádiak úgy vélik, a múlt súlyos terhe nem akadályozhatja meg, hogy ma gya­korlati lépéseket tegyünk a barátság erősí­tésére. Az európai béke, a „hidegháború” el­temetése, a jószomszédi viszony erősítése, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további fej­lődése Leningrád minden lakosának egyetér­tésével találkozik. Jurij Kuznyccov Charles Conrad, a Skylab parancsnoka az űrműhelyben. ★ A NASA vezetői négy horgászbot­nak és egy ügyes barkácsolónak kö­szönhetik a Sky­lab, és ezzel a két és fél milliárdos űrprogram meg­mentését. Az , eset hőse Jack Albert Kinz- ler, a houstoni űr­központ egyik sze­relője, aki szabad idejében szenve­délyesen barká­csol. Kinzler már csak azért is szí­vesen felajánlotta segítségét, mert a Skylab parancsno­kának szomszéd­ja11 és gyermekeik együtt hódolnak a motorozás szenve­délyének., A jeles szerelő, aki a lakásához tartozó garázsban valóságos műhelyt rendezett be ma­gának, megszokta, hogy a nehéz ★ helyzetekből gyors elhatározással vágja ki magát. Most a megsérült védőpajzs kijaví­tásához olyan 7x8 rrtéteres hatalmas „napernyőt” kel­lett fabrikálni, amelynek tar­tórésze befér a Skylab „törzsén” levő 20 centiméter átmérőjű nyílás­ba és kívülről beszerelhető. Mikor Kinzler értesült a feladat­ról, beült a kocsi­jába és a város­ban négy egymás­ba csúsztatható részekből álló horgászbotot vásá­rolt Ezekből esz- kábálták össze a houstoni űrköz­pontban azt a hét méter 'hosszú, alig tíz kilogramm sú­lyú szerkezetet, amelynek végén elhelyezték a •k „napernyőt”. A munkával alig né­hány órával a Skylab legénysé­gének startja előtt készültek el. Mikor az űrben végrehajtott mun­kálatok befejezé­se után megkér­dezték Conrad pa­rancsnokot, ho­gyan javította ki az űrállomás meg­sérült védőpajzsát a szerkezet segít­ségével, a Skylab parancsnoka így válaszolt: „Kinyi­tottam, mint egy napernyőt”. De 150 ember­nek kellett éjjel­nappal feszített ütemben dolgoz­nia ahhoz, hogy a remek ötlet nyo­mán ezzel az egy­szerű „napernyő­vel” megmenthes­sék á Skylab- programot. \ A 4 V Kubai visszhang A hígt&el

Next

/
Thumbnails
Contents