Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

1973. MÁJUS 30., SZERDA PEST uteret iJCírlap Az oktatás cselekvésre késztet Nagyon sokféleképpen oktat­ják a fiatalokat: ismereteket szereznek az általános, a kö­zépiskolákban, a szakmunkás- képző intézetekben, az egyete­meken. A képzésnek azonban a munkába lépéssel nem sza­bad befejeződnie, egy területen pedig különösen fontos a tu­dás állandó bővítése, felfrissí­tése. Ez a tudásterület: a poli­tika. Az ifjúság aktivizálásá­hoz elengedhetetlen az ismere­tek elmélyítése. Társadalmi cselekvésre kevésbé képes, aki nem ismeri a KISZ VIII. kong­resszusának határozatait, az MSZMP Központi Bizottságá­nak novemberi állásfoglalását, vagy 'az ifjúsági törvényt. A KISZ-aktatás fontos képzési űrt pótol: a fiatalokat jártassá teszi az ideológia, a minden­napi bel- és külpolitika meg­értésében, s a nagyobb tudás társadalmi cselekvésben ka­matozhat. A monori járásban például A KISZ-oktatás fórumait szerte a megyében szervezik. Az idei oktatási évben például a monori járásban 1626-an ta­nulják a politikai ismereteket. Minden réteg képviselve van a járásban, a különböző körök anyagaival ipari munkásfiata­lok, mezőgazdasági ifik, hiva­tali ifjúkommunisták, tanuló KISZ-esek ismerkednek. Az oktatás akkor jó, ha tematikus, a megtárgyalandó kérdések jól kiválasztottak, azaz megfele­lően szervezett az oktatási fó­rumok munkája. E szervező- munkához a járási KISZ-bi- zottságok sok segítséget adnak. Például a monori járás oktatá­si bizottsága négy alkalommal tárgyalta meg az aktuális fel­adatokat, megbeszélték a pro­pagandistákkal a tapasztala­tokat, s a bizottság tagjai 22 alkalommal látogatták meg a körök foglalkozásait. Az elvi irányításnál nem ke­vésbé fontos az oktatás fősze­replőjének, a propagandistá­nak a munkája, ö találkozik közvetlenül a fiatalokkal, neki kell válaszolnia a sokféle kér­désre, ő felel az oktatás minő­ségéért. Általános tapasztalat, hogy a propagandisták egy ré­sze az oktatás mai követelmé­nyeinek nem tud megfelelni, mert felkészültsége hiányos, nem kap kellő támogatást, sab­lonosán vezeti a foglalkozáso­kat, s emiatt a hallgatók pasz- szívak maradnak. Fokozni kell tehát a propagandisták to­vábbképzését, erre is hozha­tunk példát a monori járás­ból: négy kezdő propagandista megyei felkészítését biztosítot­ták, akik módszertani ismere­teiket a körökben jól hasznosí­tották. Egyébként az Oktatási évben négyszer tartottak pro­pagandista értekezletet, amely szintén a munka minőségét ja­vította. Érdeklődés szerint Már az első bekezdésben is többször leírtuk ezt a szót: módszer, módszertan. Az elvi irányításon, a rátermett pro­pagandistán kívül nem elha­nyagolható kérdés a módsze­rek kibővítése, a színesebb formák megtalálása sem. A propagandista tudása a tarta­lom, a továbbadás módszere a forma — s ennek összhangban kell lennie. Milyen formákkal kísérleteznek a monori járás­ban? Egyes helyeken előadói beszéd, másutt vetélkedősoro­zat formájában dolgozták fel a kongresszus határozatait. A monori Mezőgép, a vecsési VIZÉP és a Vegyesipari Ktsz alapszervezetei alkalmazták si­keresen azt a formát, hogy egyes témák előadására egy- egy KISZ-tag készült fel. A módszertan bővítése, a bátrabb kísérletezés eredményeképpen az oktatás még közelebb ke­rülhetne az ifjúsághoz. Érdemes néhány szóval azt is elemezni, hogy melyik téma volt a legnépszerűbb a monori járásban. Az ifjúsági előadás- sorozat. Miért? Mert az ilyen körökben megtárgyalandó kér­dések közelebb állnak a fiata­lok felkészültségéhez; érdek­lődéséhez. Másik megközelí­tésben: a tankönyves oktatási formák nem adnak megfelelő lehetőséget a változó érdeklő­dés kielégítésére, ugyanakkor az ifjúsági előadássorozat 50 témája ezt biztosítja. Mindenütt vigyáznak, hogy a képzés folyamatos és foko­zatos legyen. Lehetőleg min­den fiatal a munkájához, ér­deklődéséhez közel álló isme­reteket szerezzen. Ezért pozití­van értékelik a monori járás­ban, hogy 7 ipari KlSZ-alap- szervezet választotta a politi­kai vitakör ipari, s mezőgaz­dasági alapszervezet pedig a politikai vitakör mezőgazdasá­gi változatát, hiszen rendkívül fontos, hogy a képzés ne legyen általános, hanem a mindenna­pi életben, munkában kama­toztassák a fiatalok. Csak kilencen Általánosságban betöltik te­hát hivatásukat a KlSZ-okta- tás fórumai, a diafilmek vetí­tése, a szellemi totók, a játé­kos formák alkalmazása színe­sebbé teszi a foglalkozásokat. A KISZ megyei bizottságának módszertani levelei segítették a jobb formák kialakítását. Mindezek eredményeként a monori járásban a lemorzsoló­dott hallgatók száma csak ki­lenc, ugyanakkor a foglalko­zásokon több KISZ-en kívüli fiatal is részt vesz. Természetesen még nagyon sokat kell tenni az oktatás színvonalának emeléséért: meg kell szüntetni a kapkodó szer­vezést, még több figyelmet kell szentelni a propagandis­ták kiválasztására stb. Érde­mes az oktatásért még többet dolgozni, hiszen minden fára­dozás kamatozik az ifjúság po­litikai ismeretekből eredő, tu­datos társadalmi cselekvésé­ben. * F. P. A vállalati árpolitikáról tanácskoztak a Nehézipari Minisztériumban Dr. Lőrinc Imrének, a ne­hézipari miniszter első helyet­tesének elnökletével kedden a vállalati árpolitikáról és az azzal kapcsolatos időszerű kér­désekről tanácskoztak a Ne­hézipari Minisztériumban. Dr. Trethon Ferenc főosztályveze­tő ismertette a közgazdasági főosztály elemzését az 1968-as árrendezés eddigi tapasztala­tairól. Megállapította, hogy a nehézipari tárcához tartozó vállalatoknál az árszínvonal emelkedése csupán 0,2 száza­lékos volt, lényegesen alacso­nyabb, mint más iparágaknál. A nehézipari tárcához tarto­zó vállalatok az elmúlt öt év­ben és a jövőben is nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a kifejezetten fogyasztási cikkek ára ne emelkedjék. Az idei ár­mozgással kapcsolatosan leszö­gezte a főosztályvezető, hogy lényeges eltéréssel nem kell számolni, az árszínvonal nagy­jából megegyezik az 1972-es esztendőével. A tanácskozáson szó volt arról is, hogy az V. ötéves terv reális tervezése el­képzelhetetlen megalapozott ártervezés nélkül. SZÖVETKEZETEK ES KISIPAROSOK A lakosság szolgálatában Ceglédi tapasztalatok a kormányhatározatról Cegléden évek óta 320 és 340 közötti a kisiparosok száma. A lakossági igényeket tekintve ez nem sok, ám nem is kevés. Gondot a kisiparo­sok elöregedése okozott s okozhat ma is, hiszen közel 75 százalékuk ötven-hatvan esztendős. A fiatalító „vérátömlesz­tést” a városi tanács termelés­ellátás-felügyeleti osztálya at­tól a kormányhatározattól várta, amely lehetővé tette, egyrészt a nyugállományba vonult szakmunkásoknak, másrészt azoknak a szak­munkásoknak, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, hogy működési engedélyt váltsanak ki. A mes­terlevéllel rendelkező kis­iparosoktól annyiban eltérő a munkájuk, hogy kész termé­ket nem állíthatnak elő, csu­pán javító-szolgáltató tevé­kenységet folytathatnak. Ismét munkában A kormánynak ez az intéz­kedése elsősorban a lakossági szolgáltatások fejlesztését szor­galmazta, de ugyanakkor azt ;is lehetővé tette, hogy a mű­ködési engedélyt kiváltók némi nyugdíj-, illetve jöve- tíelemkiegészítésre tegyenek szert. Így azután mind gya­koribb lett Cegléden is, hogy •a nyugdíjba vonult idős sza­kik, házi barkácsműhelyük kisebb fejlesztése után, kirak­ták a cégtáblát. Félő volt vi­szont, hogy az aktív szakmun­kások esti kisiparos-tevékeny- íségéhez — okulva a másod- és mellékállásoknál országszerte tapasztalt visszaélésekből — nem járulnak hozzá a vállala­tok. Nagy Lajos, a termelésel­látás-felügyeleti osztály cso­portvezetője elmondta, hogy Városukban a vállalatok nem gördítettek akadályt a műkö­dési engedélyek kiváltása elé. Beszéljenek a számok is. '1968-ban még csak egy vál­lalkozó akadt, 69-ben 4, 70- •ben 8, 71-ben 34, tavaly pedig ;32. Idén az első negyedévben ‘már 12 működési engedélyt szentesítettek a tanácsnál. Ügy, •hogy ma már azt lehet mon­dani: az arány a működési engedélyesek felé tolódik el. lAz elmúlt négy esztendőben mindössze 29 mesterlevéllel rendelkező kisiparos váltotta ki az Iparigazolványt. Fuvarosok összképe A helyzet mégse teljesen megnyugtató. Számos fehér tolt éktelenkedik ma is a kisipari szolgáltatás terüle­tén, a hiányszakmák megke­serítik a lakosság helyzetét. Kevés az üvegező, a víz- és 'gázvezeték-szerelő, a vegytisz­tító, s ami talán a legmeg­lepőbb: alig akad olyan susz­ter, aki kisebb javítást, tal- palást vagy vasalást vállal. Külön kaszt az úgynevezett szabad iparral rendelkező fu­varosoké. Az engedély kivál­Sav a kerékpárosoknak A KPM Közúti Igazgató­ságának festőgépei a már új­jáépített gödi és váci útsza­kaszon a kerékpárosoknak külön sávot festenek. A szag­gatott vonalon kívül szabad utat biztosítanak a kétkere- küeknek- A kiszélesített fő­útvonalon eddig a 18-tól a 28-as kilométerkőig festették fel az új útburkolati jelet. Gárdos Katalin felvétele fásához nem kell semmilyen szakképzettség, elég egy sze­kér és egy ló, vagy éppen szamár (ilyen is van). Ennek következtében Cegléden jelen pillanatban 56-an űzik ezt a (feltehetően nem rosszul jöve­delmező mesterséget. Egy ko­rábbi tanácsi jelentés megál­lapítja: „Városunkban az áru- szállítási szolgáltatások meny- •nyiségi igénye kielégítettnek ■tekinthető. Ezzel szemben a szállítások minőségi igényei­nek kielégítése már erősen kifogásolható. Pl. a lakosság részére történő tüzelő- és épí­tőanyag-szállítás teljes mér­tékben a fuvarosoknak van ■kiszolgáltatva. Gyakorlatilag a fuvaros akkor szállítja az árut, amikor akarja, sőt több esetben meg is tagadja. Emiatt a téli és tavaszi hónapokban •igen sok a panasz. A jelenlegi •helyzeten következetes keres­kedelmi és ipari ellenőrzé­sekkel kívánunk javítani.” Borsos fazonár A szolgáltatásban hét szö­vetkezet vesz részit a 40 ezer lelket számláló városban. Ter­melési értéküknek valamivel több mint a felét a lakosság közvetlen szolgálatába állít­ják: 1971-ben 15, 1972-ben 16 millió forintot. A Dél-Pest me­gyei Szolgáltató Ktsz (férfi és női fodrászat, kozmetika és Gyermekmosoly fényképész­részlege üzemel) jellegénél fogva az első helyen áll, az el­múlt évi 7,3 millió forintos árbevételi tervét teljes egé­szében a lakosság szolgálatá­ban teljesítette. Második a Ceglédi Vasipari Ktsz megkö­zelítően két és fél millió fo­rintos teljesítménnyel. A vitathatatlan előrelépés ellenére .azonban már-már krónikus -gondok is vannak. Cegléd ' városa helyi textil^ tisztító bázissal gyakorlatilag nem rendelkezik. A Pest me­gyei Ruhatisztító és Szolgál­tató Vállalat nagykőrösi rész­legének felvevő egysége tavaly december 31 óta vár a Sza­badság téren a megnyitásra. Ezenkívül a szolnoki Patyo­latnak van egy felvevő részle­ge és három helyi kisiparos foglalkozik rendszeresen vegytisztítással. Mindez ért­hetően nem elég, ezért csak a kapacitás növelésével lehet segíteni a meglevő állapoton, vagyis még az idén üzembe kfell helyezni a város terveiben szereplő vegytisztító szalont, valamipt az új toronyházak földszintjén a Patyolat felve­vőt. Pátkai Béláné, a termelés- ellátási-felügyeleti osztály fő­előadója elmondta, hogy a mé­retes ruhakészítés és javítás terén jól állnak. Legutoljára tavaly decemberben a Nívó Ruházati Szövetkezet nyitott üzletet a Pesti úton, a helyiek azonban nem szívesen varrat­nak ott, annyira borsos, „bel­városi” fazonárat számítanak. Nem tartozik szorosan a közvetlen lakossági szolgálta­tások körébe, mégis megemlít­jük: nincs igazi fürdője a vá­rosnak. A jelenlegi strand egyetlen medencéjének csak­nem egy hétig tart a vízzel va­ló feltöltése. A meglevő kis kapacitású kádfürdő sem ne­vezheti magát túlzás nélkül a város tisztaságfürdőjének. Könnyű lenne azt mondani, hogy fürödjön mindenki a sa­ját fürdőszobájában, de az még egy kicsit odébb van: a város belterületének ivóvíz- ellátottsága még csali 1977-ben lesz 90 százalékos. Szolgál tat óházak Végül egy jó hír, ha nem is napjainkra vonatkozik. 1975- ben adják át rendeltetésének az Árpád utcában a város el­ső, mintegy 800 négyzetméter alapterületű, kétszintes szol­gáltatóházát. Az új központ­ban otthont kap elsősorban a GELKA, azután a Vasipari Ktsz órásrészlege, a Dél-Pest megyei Cipész Szövetkezet, a Stylus Faipari Szövetkezet lakberendezési bemutatóter­me, a Ceglédi Járási Ipari Szö­vetkezet üvegező és képkerete­ző részlege, valamint a Dél- Pest megyei Szolgáltató Ktsz fényképész műterme és labo­ratóriuma. A terveket a Pesit megyei Beruházási Vállalat készíti, a kivitelező a Ceglédi Járási Építőipari Szövetkezet lesz, októberben kezdenek hoz­zá az alapozáshoz. És még valami a távolabbi jövőből: az V. ötéves terv első felében felépül Cegléden a második szolgáLtatóház, a Rá­kóczi úton. Kertész Péter Az építőmunkások továbbképzéséről Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter ren­deleté az építésügyi ágazat­ban dolgozó munkások to­vábbképzéséről. Ezúttal szabá­lyozták először külön az épí­tőipari dolgozók szakismeretei­nek bővítésére vonatkozó jog­szabályokat. Az új rendelke­zés kimondja, hogy a munká­sok továbbképzésének alapve­tő formája a tanfolyami okta­tás, de indokolt esetben a tan­anyag elsajátításában lehető­vé kell tenni az egyéni tanu­lást is. A tanfolyamra az vehe­tő fel, aki az adott szakmában szakmunkás-képesítéssel ren­delkezik, brigádvezetői tanfo­lyam esetén pedig legalább hároméves gyakorlata van. A szakmunkás-továbbképző és a brigádvezető tanfolyamok hallgatói a képzés befejezése­ként vizsgát tesznek. 4 V ége annak az idő­nek, amikor a terme­lési értekezletek, a szakszervezeti tanácskozá­sok a túlórák emlegetésével teltek. Lekerült a téma a sajtó hasábjairól is, illetve: ma nem úgy esik szó a túlórákról, mint korábban. Mert ma is van túlóra. Egy része nemcsak hogy in­dokolható, hanem egyene­sen szükséges, hiszen a za­vartalan termelés biztosíté­ka. Egy másik része azon­ban ... S ez az a rész, ami körül jó néhány gyárban, üzemben kisebbfajta vihar kavarog. Ma — jegyzem fel a Csepel Autógyárban — nem azon van a vita, hogy túlórázni kell, sokkal in­kább azon, a vállalkozók közül kik kapják meg a le­hetőséget. Hogyan? Lehetséges ej? *- A iáiéra « munkáspls^egg nem lebecsülhető csoportjá­nál rendszeres * kiegészítő jövedelemmé vált. Számíta­nak rá, az érte járó pénzt betervezik a családi költ­ségvetésbe. Karbantartók­nál, műszerészeknél, néhány ún. hiányszakma művelői­nél — mint amilyen a pre­cíziós esztergagépeken dol­gozóké, a gyalusoké — ki­mondottan a rétegjövede­lem alakját öltötte. Így sű­rűn találkozik az egyéni ér­dek és a vállalati szándék — ez utóbbi nemegyszer szervezetlenségből táplálko­zik —, s a szakszervezetnek azzal a „nyomással” kell szembenéznie, hogy engedé­lyezze a túlórákat. Korábban azért kárhoz­tatták a szakszervezeteket, miért bólintanak a túlóra- kérelmekre. Most meg azért, ha nem egyeznek bele. For­dított világ? Inkább azonos dolgok változó megítélése. T avaly Pest megye szo­cialista iparában a munkások összesen 130,1 millió munkaórát dol­goztak, a túlórák száma 3 247 000 volt, a teljes idő­felhasználás 2,5 százaléka. Azaz nem tetemes mennyi­ség, jóval kevesebb, mint például 1970-ben. A csök­kenés magyarázza, hogy az üzemekben némi tülekedés is tapasztalható a túlórá­kért. Idén, az első negyed­évben — a korábbi eszten­dők hasonló időszakához vi­szonyítva — növekedett a nyújtott műszakok aránya, s ami szembeszökő, ugrás­szerűen emelkedett a mun­kaszüneti napon, a szabad szombaton ledolgozott túl­óráké. Telfát szó sem lehet arról, hogy a túlóraproblé­mát — mint időszerűtlent — egy könnyed mozdulattal a felelőtlenség szivacsával, letörölhetnénk feladattáb­lánkról. A termelésnek nemcsak gépi, technikai tartalékok­ra van szüksége — éppen a folyamatosság megteremté­se, az előre nem látható akadályok legyűrése érde­kében —, hanem időbeliek­re ugyancsak. Ezzel a tarta­lékkal élni lehet, de vissza­élni nem! Cinkos összekacsintás kí­séri legtöbbször a vissza­élést. Mindenki tudja, hogy az elrendelt túlóra lényegé­ben egy korábbi, hajrában végzett feladat honorálása, de hivatalosan ezt senki nem ismeri el. Ahogy sok esetben azért kerül sor túl­órázásra, mert a rendes munkaidőben dologtalanul állták az emberek ... Igaz, nem ijesztő az a föntebb említett 2,5 százalékos arány, sőt, ha úgy nézzük, elhanyagolható mennyiség. Hiszen az idén is, az első negyedévben a túlórák 2,8 százalékos növekedésével 7,2 százalékos termelés­emelkedés áll szemben. Van „fedezete” tehát a többnek, indoka meg még inkább ezernyi! Az átlaggal nincs baj — mondják a szakszer­vezetek megyei tanácsánál —, de külön-külön nézve az egyes üzemeket, s azon be­lül a munkacsoportokat, meghökkentő arányok lel­hetők. Vannak, akik — havi átlagban annyit túlóráznak — napi tizenkét órás mű­szakot teljesítenek. Az üzem örül a túlórára vállalkozó­nak, a dolgozó úgy véli, ne­ki is érdeke, hiszen növek­szik a jövedelme. Furcsa, tudathasadásos állapot kö­vetkezik be: a rossz jóvá válik, a jót akaró — az aka­dékoskodó szakszervezeti titkár vagy bizottság — baj­keverővé. Talán nem véletlen, hogy a napokban, amikor átla­pozhattam a Cement- és Mészművek váci gyárának, közismertebb nevén a Du­nai Cement- és Mészműnek a kollektív szerződéséhez csatolt, frissen elkészült függelékét, oldalakon át mást sem olvashattam, mint a túlórák szabályozását. Az elrendelés feltételeitől és módjától egészen odáig, hogy az egyes munkakörök­ben negyedévenként meny­nyi a maximális túlóra­szám. Nem véletlen, hogy ilyen rigorózusan tették ezt. Hosszú éveken át a gyár­ban túl könnyedén bántak a túlórákkal, s a tavaly megkezdett ésszerű lét­számgazdálkodásba, a valós létszámigények megállapí­tásába ez is szorosan bele­tartozik. Rendet akarnak a termelésben, azaz rendet kell teremteniük a lét­számgazdálkodásban, tehát a túlórák felhasználásában is. i^r incs mindenütt ilyen pontos függelék, s ha van, bizony sokszor papír marad. Ma nem kell agitálni a túlórára az em­bereket, s ez a gazdasági vezetők némelyikében illú­ziókat kelt. Megy a munka, zavartalan a termelés, s ha valami baj támad, majd lesz elég túlórázó..., Lesz. S közben rejtve maradnak a zavarforrások, amelyek a termelés egyenetlenségét, a gyatrább minőséget, a költ­ségek emelkedését okozzák. Szembekötősdi. Élvezi e játék hasznát a gyár, a túl­órázó dolgozó, s kárát vise­li, fizeti a társadalom. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents