Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
19:3. MÁJUS 27., VASÁRNAP PEST UECYEI kJCMsw KISS DENES: Ujja játszik Anyám sem tett tisztába engem álmaim pelenkáiból Az örömre ma születtem Utcákon is regi az arcom csak mese az hogy őszülök Egy idegen hajaszála tapadt rá a koponyámra A porban most is ott az ábra játékaim kéz-nyoma Nem ismerem azt az embert ki elvonszol ide-oda Sose nézek már tükörbe arcomat az törte össze! Hadd nyöszörögjek még ha alszom Nincs fiam lányom csak anyám Fejem feszes mellére hajtom ujja játszik bordáimon mint ősi tiszta orgonán Család Ligeti Erika érme AKACZ LÁSZLÓ: Tarhonyaleves Reggeltől egészen mostanáig zuhogott. Az eperfák ágai könnyeznek, s tócsa, tócsa mindenütt; mintha belőlük párologna föl ez a hideg, nyúlós este. Még mozdulni is alig lehet: hiába húzom a gumicsizmámat, két marokra fogja a vizes föld. Igen, minden úgy van, ahogy anyámék mondták. Megjöttek az esők, és ameddig csak látni, mindenütt sár, ' sár, sár... Menni, ilyenkor menni? Reggelenkint kúttól-kútig szét- hord bennünket a terepjáró, s így estefelé, mikor hazaérünk, hova is indulhatnék el. A falu szép időben, autóval is jó félóra, s annak a telepféllnek, ahol feltört a gáz, nincs egyebe egy ócska bódénál. Egy savanyú fröccsért elbotorkálni oda? Egy langyos, savanyú fröccsért? Dehát még csak öt óra. Egy félnap, amíg ki lehet nyúlni a piszkos vaságyon. Fölnézek; egy kövér csepp hull az arcomba. Föltépem a 'csizmámat, s bemegyek az HÁMORI ANDRÁS: A hölgyet csak nézni szabd A szürke, egyhangú, külvárosi környezettől teljesen elütött a modern, előre gyártott elemekből épült bútoráruház. Ügy állt ott egymagában, a kis tér egyetlen díszeként, mint jól öltözött vendég a kopott háziak között. Hatalmas ablakai hősiesen verték vissza a júniusi nap sugarait. Az áruházban viszont hátborzongatóan jól működtek a légkondicionáló berendezések. Olyannyira, hogy Dem- jén Ferenc a délelőtti kirakátrendfeáésr után kissé megfázott. így hat törülközővel a nyaka körül, bolyhos munkás- szvetterében ült egy íróasztalnál és telefonált. — Szeretsz? — kérdezte a női hang. — Nagyon! — Akkor hozzád megyek feleségül! Demjén kecskemekegést hallatott. — Várj egy picit... — válaszolta, és az íróasztal üvegéről egy félbe vágott citromot emelt fel. Hátradöntötte á fejét, és a gyümölcs levét a szájába csepegtette — Na, itt vagyok. — Szóval? — ... milyen szóval? — Ne csinálj úgy, mintha nem hallottad volna, amit mondtam... Feri, én rettentően szedetlek! — Rett-tenn-tőő-enn! — Hülye! — Szeretsz? — Igen... — majd valamivel halkabban folytatta — ... Te, úgy szeretnék veled lenni ma este! Körülöttem mindenki programot csinált, víkendre megy,... én meg itt aszalódom a szombat déli hőségben! Demjén lemondóan sóhajtott, és kó- kadt fejjel nézte az üveg alá dugdosott külföldi képeslapokat. Egyiken pompás jacht szelt át egy valószínűtlenül kék öblöt; másikon a Buckingham-palota játókkatonára emlékeztető medvesüvegese állt feszes vigyázzban; a harmadikról csinos lányok integettek ... Egyszerre csak vakmerő gondolata támadt: — Tudod mit? Gyere ide! Már csak én vagyok itt, meg a teljes kényelem... Senki sem zavarna bennünket. Meg aztán kellemes hűvös van, szerintem eszményi program hét végére! — Nem lesz ebből baj? És oda. a világ végére? — Múltkor azt mondtad, hogy még oda is utánam jönnél! A lány elnevette magát. — Mit vigyek? — Sok hideget, tudod, a szalámit imádom... És, persze, valami italt is, esetleg vodkát! Ja majd elfelejtettem, és magadat... — Disznó! — Röf-röf! Demjén letette a telefonkagylót. Ket- tőt-hármat perdült a forgószékkel, majd rágyújtott. Elsétált a nagy üvegtáblákig, leengedte a műanyag fényvédőket és bekapcsolta a rádiót. A szokásos. . szombat délutáni tánczeneműsor ment. Egy darabig tétovázott, aztán kivette táskájából a borotválkozókészletet, és katonás léptekkel az öltözőből nyíló zuhanyozóba masírozott. Útközben játékosan tisztelgett két állólámpának, és az „IRODA” feliratú ajtónak. A habot jó keményre pamacsolta, miközben lábai továbbmeneteltek — egyhelyben. A halványzöld fényvédő résein már egyenesebben törtek utat a napsugarak, amikor Éva megérkezett. Ahogy az ajtókeretben állt, óriási reklámszatyorral a kezében, és vékony ruháján áttetszett sudár alakja, úgy tűnt Demjénnek, hogy egy valószínűtlen festményt lát. Festményt, melyből csak egy van, és csak az ő számára készült. Egy festmény, melyet teljes valós ágában csak ő kit: mindig és’ mindig, hiszen Éva megjelenésével megállnak az órák, lelassul a föld forgása, s minden egyéb elhomályosul, mellékessé válik. Arra sem emlékezett később, hogy mikor vette el a csomagot, mikor bontották meig a vodkásüveget — Wiborowska volt, ezt szerette a legjobban —, és mikor süllyedtek mélyen, egyre mélyebben a széles heverő puhaságába. Demjén olyan közel húzódott a lányhoz, hogy orrát csiklandozták a hajszálak. Szerette ezt a fiúsra vágott, izga- tóan kunkorodó frizurát. Egyszer azt mondta Évának: „Olyan vagy, mint Anne Girardouet!” — Most is ez jutott az eszébe, és hatalmasat tüsszentett. — Meg vagy fázva — aggódott a lány —, hozok egy kis vodkát. — Megéheztem, vacsorát is kérek, Anne Girardouet! Éva lehajolt, és kedvesen végigsimította a fiú arcát. Demjén felkapcsolta a henger alakú hangulatlámpát. A lány szemérmesen összerándult. — Ne hülyéskedj! Beláthatnak kintről! — A fényvédőket leeresztettem — jegyezte meg orrhangon Demjén. — De, ha nem kapok vacsorát — folytatta vicces-komolyán —, akkor biz’isten felengedem, mindenki gyönyörűségére! — Megtennéd? — Meg én! Sőt, még kalapoznák: Tessék, tessék! Itt látható Anne Girardouet, alias Gál Éva, kimondottan egyedi darab! A bútorok eladók, a hölgyet csak nézni szabad! Tessék, csak tessék ... Demjénnek most különösen tetszett a lány. Nem először látta így, mégis mindannyiszor valami új, addig még soha nem ismert részletet fedezett fel rajta. Pillantása hosszan elidőzött kicsiny, de formás mellein ahogy meg- megrezdültek — cipószelés közben. És milyen otthonosan mozog mindenütt __ ka landoztak tovább a fiú gondolatai —, ahol csak együtt töltenek néhány órát. A_ kényelmetlen baráti szívességek, a házmesterek vizslapillantásai, a „kétórás. kéglik”, víkendház Csillaghegyen, hűvösvölgyi játszótér, megannyi nyugtalan-szerelmes perc ködös színhelyei egymás után villantak elé. Éva csinosan elrendezett dekoritle- mezen tálalta a szendvicseket Ügyesen a fiú mellé csúsztatta a tálcát, és az agyra kuporodott. F erenc és Éva törökülésben ültek a széles, narancsszínű heverőn, és jóízűen falatoztak. A fiú teli szájjal magyarázott. — ... nézd. két éven belül meglesz a lakás, és akkor összeházasodhatunk Azt hiszem, megférünk majd egymással... tól a szalonna hamarosan sercegni kezd, majd lassacskán a hagyma is sárgul, fonnyadozik. Egy nagyobbacska ágért nyúlok, hogy megkavarjam. — Ezzel — mondja a másik, és felém nyújtja a maga faragta fakanalát. — Jó, azzal. A hagymaszeletkék hamarosan ósszezsugorouva remegnek; lassacskán következhet a tarhonyaTeszek a tűzre. Ahogy felcsap a láng, most valahogy nem tűnnek olyan durvának Skerlec ráncai. Várok egy ideig, aztán újra a ráncokra nézek, és azt mondom: — Kavargatná? Amaz nem szól, de a hagymás zsírba hulló szemeket pontos mozdulatokkal kezdi igazgatni. Amikor a tarhonya megbámult, kihozom a kannát, s míg a vizet csurgatom, újra odaszólok a férfinak: — Egy kis rozsét is, legyen szives... Skerlec leguggol. Mégin- kább elereszti a ráncait; a törődött arcot most, mintha rács helyett, háló borítaná. Amikor beviszem a kannát, a részeges Gál polcáról két tányért veszek le. Egy papírdarabbal kitörlöm, majd odaigazítom őket a foltos asztalra. Ahogy a leves gőzt vet, a lábast a törülközőmmel de- rékonkapom, s odacsúszta- tom a két tányér közé. — Tessék — mondom Skerlecnek, aki most megint a tanyaajtót támasztja. — Tessék, vegyen! Szó nélkül eszünk. Az utolsó kanál után felállók, elöblítem a tányérokat. Aztán visszaülök az asztalhoz. Skerlec odanyújtja a cigaret- tás dobozát. Amikor- -egyforma tüzes n mindkét parázs, megkérdezem: — Honnan érti ennyire a módját? Csendesen válaszol: — Két évig főztem az asz- szonyra. Beteg volt, nekem kellett helytállni. — És az a bicskázás. amit mesélnek magáról? Egy pillanatra megmered, de lassan elengedi magát megint. — Igaz. Az asszony meggyógyult; aztán odébbállt egy technikussal. Azt kergettem föl a fára. Mikor a többiek úgy fél kilenc tájban párás szemekkel megjönnek a telep bódéjától, csodálkozva nézik, hogy az asztalnál előrehajova, csendesen beszélgetünk. A következő estéken aztán méginkább megütközve figyelik, amint összetanult, ügyes mozdulatokkal együtt főzzük meg a vacsoránkat. SZUTS LÁSZLÓ: Az eltörött mozdulatok eltörött mozdulatainkat szétlebbanő gőzfelhőkben meginduló busz peronján mozicsamokba érkezően gépkocsiban havas mezőben már mindenütt — jaj mennyi mennyi eltörött mozdulatainkat lassan ki győzné számbavenni? halomba rakva emeletnyi hevernek csak egymásra hánytan aranyló műfogsor-hegyek az auschwitzi éjszakában női hajak erdeje lágyan összemosódva és zizegve apróra tördelt életek ki illeszthetné őket egybe? jön a tavasz már hitegetve jön a tavasz s majd jön a nyár is felejteti nem tud a világ emlékezik még a világ is nyakadon csilloghat gyöngykai ári« kezed tétován visszaint és eltörött mozdulatainkat őrzi tovább a drótkerítés öreg tanyába, ahol lassacskán már három hete lakunk. Vándorélet, egyszer itt. máskor ott — kellett ez nekem! Ki az, aki a pipáját piszkálgatja ott, a petróleumlámpánál? Skerlec, a bicskás gépész? Na, ráadásul még ez is! 'Csak aztán nehogy nekem is föl kelljen futnom a fára, mint annak az embernek Zalában ... A legjobb lesz lefeküdni, hátha ebben a pocsék időben hamarabb visz el naposabb vidékre az álom. A fene, de éhes vagyok! Persze, már hét óra is elmúlt, Otthon ilyenkor már javában vacsoráznak. Szaltínnás rántotta, hagymával, rajta szép dísznek a piros paprika. De- hát a csomag, amit anyám küldött... Nincs már abból semmi; semmi, csak tán valami zacskó. Tényleg, az £ barna zacskó! Előkotrom, tarhonya van benne. Szép, sárga szemű tarhonya, háromtojásos. Nagyot nyelek, s a kis szemek megpuhulva, kikerekedve ugrálnak előttem; a fényes lében hasábra szelt sárgarépák. Először is valami edénj kell. Tornyai, az egyik fúrómester néha főz, az ő polcár kell lenni egy lábasnak. Na ez már megvan. Tornyai a2 eresz alatt kotyvasztja a vacsoráit; a két kormos derek! téglarakás is ott emeli a vállát. Rozsét lehet tördelni a kerítésből — már csak főzni kell, No, de hogyan is készül s tarhonyaleves? Előbb a vÍ2 forr, s abba teszi bele a tésztát édesanya, vagy mindjárt együtt, az egészet? Kérdezzem meg ettől i Zalából szalasztott bicskás- tól? Ha tudná, akkor s« mondaná meg... — Előbb pirítani kell! Tényleg^ pirítani.. Tehát zsír, valahonnan kell e§y kis' zsír.., — Szalonnát tegyen bele; azzal jobb! Meg egy kis hagymát is az aljára. Szalonnát végül is a részeges Gál polcán találok, s szerencsére egy félbevágott hagyma is ott szaglik mellette. No, innen már tudom Előbb, ahogy anyám szokta, szép kis darabkákat szabni a szalonnából, majd rászelni a hagymát is. Aztán a zsírt kisütni, a tarhonyát megpirítani. De hát eiz a gally nemigen gyullad. Már alig van néhány szál gyufám, és még mindig csak kis ködök röpködnek a lábas alatt. — Petróleumos papírral próbálja; az majd segít! Skerlec ott áll a tanyaajtóban, furcsa, vékony ujjad közt egy gondosan összehajtogatott csomagolópapír. A tűz szapora csapdosásá— Két gyerekünk lesz! Vagy esetleg három? — Hm, elég lesz kettő is — harapott Demj én egy hatalmasat. — Egy fiú, meg egy kislány. A nappalit úgy fogjuk berendezni, hogy középen térelválasztót csinálok, telis-tele könyvekkel. .. — Mi legyen a nevük? — vágott közbe Éva. — Majd eldöntjük! Szóval, az ablak alá csak növényt teszünk, és beljebb kezdődik a dohányzó garnitúra ... — A kisfiú Adóm lesz, a kislány meg Éva! — Persze, persze ... Te, mit gondolsz, milyen színűre fessük a falakat?... — Demjén megtörölte a kezét. — Vagy vegyünk tapétát? A lány lecsúszott a heverőről. — Mi az, nem válaszolsz? — kérdezte Ferenc." Válaszolnék, csak... — Csák?-— Tulajdonképpen látnom kellene azt a lakást... — Éva elbizonytalankodva nézett Demjénre. — Én is szoktam álmodozni és... — És most elrontottad a játékomat! Éva a heverő mellé guggolt, és fejét a fiú lábára hajtotta. Inkább kérlelve, mint vigasztalva szólalt meg: — Ne haragudj, de most hagyjuk abba... Én félek... — Ugyan mitől félsz? — A játék végétől. Amikor ráébredsz, hogy megint csak álmodoztál! Amikor késő éjjel kísérsz haza ... Demjén ingerülten rántott a vállán. — Fantasztikus, hogy néha milyen józan tudsz lenni! — Ez csak azért van — egyenesedett ki Éva —, mert a helyedbe tudom magam képzelni... — Na, ne nevettess! És ilyenkor mit érzel? — Azt, hogy nagyon szeretlek. — Igen? — grimaszolt a fiú. — Akkor az előbb ki beszélt a gyerekekről? Talán én?! — Igazad van. Nem kellett volna! Én sem vagyok következetes, de ez nem zavar annyira engem, mint téged. Te teljesen beleéled magad, aztán rágódsz ezen, és minden egyes „játék” után keserűbb leszel! Demjén felpattant a heverőről. — Tehetek róla? Igen, keserűbb leszek! De nézz körbe! — mutatott a köröttük kiállított bútorokra. — Ezeket a bútorokat mind mások veszik meg, nem én! Én nem vehetem meg, nincs hova vinni őket... Érted ?! — Ne csináld a cirkuszt — hűtötte a lány —, ezen nem érdemes bosszankodnod, hiszen... — Miért nem? Hát nem én rendezem be minden hóíiapban ezt a..., ezt a zsibvásárt? Nem én tartok lakberendezési tanácsadást? Röhej! „Talán azt a garnitúrát ajánlanám a kedves vevő figyelmébe! Vagy inkább ezt a variát óhajtja?” Nem, ez egyszerűen kész röhej! Demjén hadonászott még egy keveset, majd tehetetlenül ledőlt az ágyra Csend lett. Éva letörten rámolta össze a maradékot. Már nem szólt semmit, ismerte Ferencet. Aztán az összegyűrt takarót fázó mozdulattal magára terítette. D emjén ivott egy korty vodkát, a maradékot Évának nyújtotta. Rágyújtott, a füstöt hosszan maga elé fújta. Később eloltotta a hangulatlámpát, és megsimogatta a lányt. Odasétált az egyik kirakatüveghez, és felengedte a fényvédőt. A kis tér majdnem kihalt volt, csak az autóoarkolónál csókolózott egy szerelmespár.
