Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-05 / 103. szám
M N 2 “"&£iriap 1973. MÁJUS 5.. SZOMBAT F®KUSZ Gierek Jugoszláviában Joszix) Broz Tito elnök meghívására érkezett péntekén Ötnapos hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába Edward Gierek, a LEMP KB első atkára és felesége. A lengyel pártvezetőt útjára több magas rangú személyiség is elkísérte. JUGOSZLÁVIÁBAN nagy jelentőségűnek tartják a lengyel pártvezető jelenlegi útját és várakozással tekintettek Tito elnökkel folytatandó megbeszélései elé. A tanácskozásokon — hangoztatták Belgrádban — a két ország együttműködésén kívül szó lesz külpolitikai kérdésekről, továbbá a két párt kapcsolatairól és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom aktuális témáiról is. A LENGYEL—JUGOSZLÁV kapcsolatok a legutóbbi két évben — Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök 1971 októberi belgrádi tárgyalásai óta — rendkívül megélénkülték. Gyakoriak a két ország politikusainak találkozói, eszmecseréi. Ezek közül kiemelkedett Tito elnök tavaly júniusi varsói látogatása. A LENGYEL SAJTÖ pénteken reggel vezető helyen kommentálta a LEMP KB első titkára belgrádi útjának jelentőségét. A Trybuna Lu- du első oldalán a következőket emelte ki: „A lengyel pártvezető látogatása Joszip Broz Tito elnöknél, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségénél, Lengyelország nagy barátjánál megkoronázza a népeinket összekötő sokéves, szoros kapcsolatokat. Edward Gierek és J. B. Tito találkozója nagy horderejű nemzetközi esemény”. A TRYBUNA LUDU „Sokoldalú együttműködés” című vezércikkében a többi között megállapította: „Pártunk és ■népünk vezetőjének látogatását a testvéri szocialista Jugoszláviában a lengyel társadalom élénk és őszinte érdeklődése kíséri. A LEMP és a JKSZ baráti kapcsolatai kifejezésire jutnak a vezető pártós állami személyiségek széles körű munkakontaktusaiban és személyes találkozóiban is. Sokoldalú együttműködésünkben ezek eredménye tükröződik. Lengyelország és Jugoszlávia egymáshoz közelálló nézeteket vall a legfontosabb nemzetközi események értékelésében, s mindketten jelentősen hozzájárul- , nak a békés egymás mellett élés politikájának megszilárdításához, az európai és a világbéke ügyéhez. Népünk nagy megbecsüléssel övezi a JKSZ és Jugoszlávia népei vezetőjét, Joszip Broz Tito elnököt. A népeinket egymással összekapcsoló legfontosabb tényező jelenleg az, hogy mindketten a szocializmus építése útján haladnak. Meggyőződésünk, hogy Edward Gierek jugoszláviai látogatása újabb jelentős hozzájárulás a pártós államközi kapcsolataink további elmélyítéséhez és tökéletesítéséhez”. A ZYCIE VVARSZAWY aláhúzta: ..Edward Gierek jugoszláviai útja a két párt és allam együttműködésének még sokoldalúbbá tételét, további fejlesztését szolgálja. Sokoldalú kapcsolataink különösen azért jelentősek, mert országaink nemzetközi helyzete különböző: Lengyelország a Varsói Szerződés tagja, Jugoszlávia pedig el nem kötelezett állam.” A SLOVVO POWSZECHNE rámutatott, hogy a lengyel— jugoszláv külkereskedelmi forgalom ebben az ötéves tervidőszakban megkétszereződik: az 1966—1970 közötti 561,7 millió dollárról 1971—75 között 1100 millió dollárra emelkedik ... A. B- T. A KAMBODZSAI népi felszabadító fegyveres erők körülzárták a Phnom Penhtől 160 kilométerre, a dél-vietnami határ mentén fekvő Phnom Dent. TŰZSZÜNET LIBANONBAN A libanoni hadsereg úttorlaszokat állított fel a bejrúti Tel al Zaatar palesztíniai menekülttábor környékén, ahol súlyos összecsapások voltak a gerillák és a hadsereg között. A bejrúti rádió pénteken hajnalban hivatalos közleményben adta tudtul, hogy a libanoni hadsereg és a Palesztinái gerillák képviselői a polgárháborúval fenyegető kétnapos véres összetűzések után megállapodtak az ellenségeskedés beszüntetésében. A közlemény szerint az Amin Hafez miniszterelnök vezette libanoni fél és a palesztinai gerillák küldöttsége az alábbi három pontban egyezett meg: Az egész ország területén teljes tűzszünetet rendelnek el; Mr. Nyugat-Európa ? Willy Brandt nyugatnémet kancellár csütörtökön a késő esti érákban visszaérkezett Bonnba. A kancellár négy napot tartózkodott az Egyesült Államokban, ebből két nap Nixon elnökkel folytatott hivatalos tárgyalásokkal telt el. A látogatás hivatalos részében Walter Scheel külügyminiszter és Egon Bahr államminiszter volt a kancellár segítségére. Brandt washingtoni tanácskozásairól hivatalos közleményt adtak ki. Ez a dokumentum jónéhány érintett témát tartalmaz, de nyilvánvalóan nem mindegyiket. Nem esik szó benne például arról, hogy Nixon vendége hamarosan vendéglátó lesz a Rajna partján: Leonyid Brezsnyev, mint ismeretes, május közepén Boraiba érkezik. Nehéz elképzelni, hogy a nemzetközi politikai élet e kiemelkedő jelentőségű eseményéről ne esett volna bőségesen szó. Annál is inkább, mért a bonni látogatás hivatalos bejelentésekor Moszkvából is sok olyan megjegyzés hangzott el, hogy az SZKP főtitkára „a bonni utazás után sem teszi le a diplomatatáskát...” Természetesen a Fehér Házban megvitatták a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak problémáit. Bőven akadnak ilyenek, mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban. De ahogy egy pillantást vetünk ezekre, azonnal kiderül, hogy bizonyos értelemben sajátos kérdésekről van szó: szinte valamennyi, Bonnt és Washingtont közelről érintő téma egyszersmind felveti a nyugat-európai Közös Piac és Amerika vajúdó viszonyát. Nem véletlen, hogy a világsajtó j órésze ezekben a napokban „Mr. Nyugat-Európá- nak” titulálta a kancellárt. Brandt ugyanis kétségtelenül számos területen Nyugat-Euró- pa szószólójaként lépett fel a Fehér Házban. Alapos előzetes tárgyalásoknak kellett megelőzniük például Brandtnak azt az ígéretét, hogy a Közös Piac mezőgazdasága „nem hagyja figyelmen kívül az Egyesült Államok érdekeit”. Hasonlóan nemcsak bonni kancellárként emlékeztette Nixont arra, hogy a Kissinger által javasolt új atlanti charta csak úgy lehet életképes, ha Washington „egyenlő alapon” közelíti meg a kérdéseket és fontosabb döntések előtt összeül az atlanti csúcsértekezlet. Elsősorban ilyen szempontból érdemel figyelmet a kancellár útja: látványosan emlékeztette a Fehér Házat arra, hogy az egyoldalú diktátumok kora alighanem nyugat-európai viszonylatban is a múlté. O a hadsereg és a palesztinai ellenállás erői a válság előtt elfoglalt állásaikba vonulnak vissza; O felszámolják mindazokat az okokat, amelyek a két testvémép közötti konfliktushoz vezettek, illetve vezethetnek. A kormány hivatalos közleményét követően — a jelekből ítélve — helyreállt a nyugalom a libanoni fővárosban. A hajnali órákban szinte teljes csend uralkodott a város egész területén. A katonai hatóságok rendelkezése értelmében Bejrutban és Libanon többi nagyvárosában pénteken délelőtt két órára felfüggesztették a kijárási tilalmat, hogy a lakosságnak lehetővé tegyék a szükséges bevásárlásokat. A bejrúti nemzetközi repülőtéren a reggeli órákban normális kerékvágásba zökkent az élet A libanoni légi- társaság szóvivője közölte, hogy a repülőtér a menetrendnek megfelelően fogadja és indítja az összes légijáratokat. A kora hajnali órákban megszűntek a harcok a libanoni hadsereg és a palesztin felszabadítási hadseregnek szíriai területről Libanonba behatolt egységei között is. Mint különböző nyugati hírügynökségek jelentették, csütörtökön, az esti órákban Ar- kub körzetében lépték át a határt a palesztinai felszabadítás! hadsereg fegyveresei, valamint az Al Szaika nevű fegyveres gerillaszervezet ka- i tónál. A két szervezet, mint ismeretes, a palesztinai felszabadítási szervezet közvetlen irányítása alá tartozik, s egységeit csütörtökön helyezték riadókészülteégbe, hogy a helyzet elmérgesedése esetén segítségére siethessenek a libanoni gerillacsoportoknak. A libanoni területre behatoló palesztinai gerillaegységek az éjszaka folyamán több órás harcot vívtak a hadsereg alakulataival, a tűzszüneti felhívás nyomán azonban a hajnali órákban beszüntették a harci cselekményeket. , I A nyugati hírügynökségek arról adtak hírt, hogy pénteken — magyar idő szerint a késő délutáni órákban — kiújultak a fegyveres összecsapások Libanon egyik délkeleti körzetében. Luxemburgi verdikt Az élelmiszerek vásárlásánál a közös piaci országok fogyasztóinak a jövőben még mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, mint eddig. A kilenc tagország mezőgazdasági miniszterei kedden Luxemburgban megállapodtak több fontos mezőgazdasági termék árának részben jelentékeny növelésében: a tej árának 5,5 százalékos, a gyümölcs- és zöldségárak 7,5 százalékos, a marha-, a borjú- és disznóhús árának 4—10,5 százalékos, a rozs árának 6,5 százalékos emelését határozták el. CSAK RÖVIDEN... GEORGES POMPIDOU francia köztársasági elnök pénteken fogadta a nem hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodó Dominic Mintoff máltai miniszterelnököt. PÉNTEKEN PÁRIZSBÓL Brüsszelbe érkezett Ohira japán külügyminiszter, hogy Japán és a Közös Piac kapcsolatainak feléién kítóséről tárgyaljon. Az élelmiszer-árakra vonatkozó döntéseket elemezve megállapítható, hogy a mező- gazdasági miniszterek luxemburgi tanácskozásukon a fogyasztókkal sem sokat törődtek. A nyugatnémet Frankfurter Rundschau című lap így ír: Miközben Nyugat-Európa országaiban a dolgozók május 1-1 gyűlésekén tiltakoztak az árak növekedése ellen, a Közös Piac mezőgazdasági miniszterei megállapodtak az élelmiszerárak növelésében. A Közös Piac agrárpolitikájából kiinduló újabb inflációs lökés — amelyet Josef Érti, az NSZK élelmezés- és földművelésügyi minisztere azzal a megállapítással próbált a fogyasztók számára elfogadhatóvá tenni, hogy mindegyik fél „súlyos áldozatot hozott” — az EGK-szerződés 39. cikkelyének megcsúfolása. Ez a cikkely ugyanis előírja, hogy a közös agrárpiacnak gondoskodnia kell a fogyasztók méltányos árakon való ellátásáról. A gazdasági reform új szakasza a Szovjetunióban Irta: Alexandr Birman professzor, a közgazdaságtudományok doktora, az A PN közgazdasági szemleírója Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának „Az iparigazgatás további tökéletesítését célzó egyes intézkedésekről” a közelmúltban közzétett határozata szemléltetően bizonyítja, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeit mennyire lehet és szükséges szervesen összekapcsolni a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel. Mi a határozat elvi jelentősége? A gazdasági reform hét esztendeje a Szovjetunióban igazolta az ország gazdaságirányításának megjavítására kitűzött irányvonal helyességét és hatékonyságát. További lépéseket kellett azonban tenni a roppant nagy népgazdasági tartalékok teljesebb felhasználására. Az új irányítási módszereket csupán vállalati szinten alkalmazták. Százszámra alakultak ipari egyesülések, ahol a vezető vállalat köré számos leányvállalat csoportosult. Ezek, mint a gyakorlat bebizonyította, sokkal hatékonyabban működtek, de a probléma még nem oldódott meg véglegesen. Az ipar vezető láncszeme és főigazgatóságai a régi módon dolgoztak. A határozatban megjelölt intézkedések a szovjet iparban megszervezik az irányítás második szintjét. A főigazgatóságok helyett össz-szö- vetségi és köztársasági ipari egyesüléseket alakítanak Ezek fogják irányítani a megfelelő alágazat vállalatainak tevékenységét és az adott ágazathoz tartozó termelési egyesüléseket (kombinátokat). Így tehát az iparirányítás rendszere két- vagy háromszakaszos lesz. A kétszakaszos rendszer: minisztérium — kombinát (vállalat). A háromszakaszos rendszer: minisztérium — össz-szövetségi (köz- társasági) ipari egyesülés — kombinát (vállalat). A dolgok leegyszerűsített, felületes megközelítése esetén felvetődhet a kérdés: vajon nem csupán a címtábla kicseréléséről van szó? Semmi esetre sem. A vezető szervek közelebb kerülnek a termeléshez, pontosabban elhatárolódnak a jogok és a kötelességek, a különböző gazdasági szintek között, operatívabbá és rugalmasabbá válik az igazgatási apparátus munkája. A Szovjetunió műszeripari minisztériumának tapasztalatai bizonyítékul szolgálhatnak erre. A műszergyártó ágazatban a háromszakaszos irányítási rendszert 1970-től kezdve vezették be. Ott már funkcionálnak az össz-szövetségi ipari egyesülések. Minden ilyen egyesüléshez meghatározott alágazat (óraipar, ékszeripar, analitikai műszeripar stb.) vállalatai tartoznak. Az egyesülés élén a vezető és az igazgatók tanácsa áll, amelynek a leányvállalatok vezetőin kívül a szakszervezeti szerv elnöke is a tagja. Az igazgatói tanács negyedévenként az egyik olyan városban ül ösz- sze, ahol „saját” vállalat működik, meghallgatja az elvégzett munkáról szóló jelentést ‘és megjelöli a jövőre vonatkozó programot. Az egyesülés nagy központi alapokkal rendelkezik: szociális és kulturális alappal, ösztönzési alappal, forgóeszközökkel, segélyalappal stb. Ezekből az alapokból pénzelik az egész alágazat szempontjából jelentős munkákat, ösztönzik a termelési és a tudományos-technikai haladás területén elért különösen kiemelkedő eredményeket. Az egyesülésnek lehetősége nyílik arra, hogy ideiglenes pénzügyi segítséget nyújtson a hozzátartozó vállalatoknak. Ugyanilyen jellegű változásokat hajtanak végre a vegyiparban, a kőolaj- és széniparban. Az autógyártásban a kétszakaszos irányítási rendszer fejlődik ki. A moáfckvai és a leningrádi ipar tapasztalatai ezenkívül azt mutatják, hogy kiemelkedő eredmények érhetők el a kiegészítő üzemágak regionális (területi) komplexumának megszervezése esetén, valamint az alapvállalatok tudományos, szállítási, tervezési és építési szolgálatainak városi méretű megszervezése esetén, függetlenül attól, hogy ezeket az alapvállalatokat mely hatóságnak rendelték alá. A kitűzött és már megvalósulóban levő intézkedések mintaképül szolgálnak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel való szerves összeegyeztetésére. A Szovjetunióban a termelőerők mai méretei és szintje a termelés koncentrációja lényeges növelését teszik szükségessé. Egyes vállalatok nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tervezés és a gazdasági ösztönzés új feltételei objektíve nyújtanak. A különálló vállalatoknak nehezebb, sőt olykor lehetetlen megfelelően megszervezniük a tudományos kutatást, kialakítaniok a „mögöttes területeket”, hatékonyan felhasználni a nagyteljesítményű és szuperteljesítményű aggregátorokat, az áramvezetékeket, a termékvezetékeket, a nyersanyagokat és az anyagokat. Az irányítás korszerű módszerei és eszközei — a gazdaságimatematikai modellek és a komputerek — sem térülnek meg a kicsi, de még a közepes vállalatoknál sem. A Szovjetunióban a termelés koncentrációja tervszerűen, a felhalmozott tapasztalatok alapján valósul meg. A szocialista társadalom lehetőségeit sem a kereskedelmi, sem a műszaki titok, sem a földrajzi fekvés, sem az ágazati alárendeltség nem korlátozza. > A szovjet sajté napja A szovjet sajtó napja alkalmából pénteken fogadást rendezlek a budapesti szovjet nagykövetségen. A fogadáson megjelent Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője, Lakatos Ernő, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának általános elnökhelyettese. Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, Sarlós István, a Népszabadság főszerkesztője, továbbá a magyar sajtő, rádió és televízió 'sok vezetője és munkatársa. OH volt a ludapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több sajtó- attaséja és a hazánkban működő több külföldi tudósító. Ma a Pravda 9 millió 200 000 példányban jelenik meg naponta, és a Szovjetunión kívül 120 országban olvassák. A szovjet ország jelenleg nyolezer lap jelenik meg 57 nyelven. A lapok napi példányszáma meghaladja a 145 milliót. A nyolcezer sajtótermékből 28 központi, 152 köztársasági, mintegy háromezer határ- területi, területi és járási lap; 91 lap jelenik meg az autonóm köztársaságokban és az autonóm területeken. A nagyobb gyárak, kolhozok, állami gazdaságok, ha- lászflották, sőt egyes tengerjáró hajók saját üzemi lappal rendelkeznek. A Szovjetunióban nincs olyan család, amely ne fizetne elő egy vagy több lapra. A statisztika szerint ma egy családra legalább négy újság jut. A magyar sajtó munkatársai ezen a napon szeretettel köszöntik ünneplő kollégáikat, a szovjet sajtó munkatársait. A kommunista párt és a világ első szocialista államának megalapítója, V la- gyimir Iljics Lenin rakta le a szovjet sajtó alapjait. 1901. januárjában indult meg a híres Iszkra (Szikra), a munkásosztály első országos és valóban marxista lapja. A lapindítás ötlete és gyakorlati része Leniné volt. Ezt követően 1917 októberéig az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt ldilönbözö időkben az oroszországi városokban és külföldön tucatnyi más napi- és hetilapot indított. Az SZKP Központi Bizottsága központi sajtóorgánuma, a Pravda első száma 1912. április 22-én, az új időszámítás szerint május 5-én jelent meg. Az első számot, meglehetősen szerény példányszámban Pé- tervárott, az Ivanovszkij utcában levő kisebb nyomdában készítették. A nyomdai költséget a munkások adományaiból fedezték. Azóta a szovjet sajtó napját minden esztendőben május 5-én tartják.
