Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-17 / 113. szám
rts» MEGYEI kMMup 1973. MÄJUS 17., CSÜTÖRTÖK fÖWkusz Tiszta légkör Kedden a 127 tagszervezetei tömörítő Ausztráliai Szakszervezeti Tanács bejelentette, hogy a tervezett csend es-óceáni francia nukleáris kísérletek elleni tiltakozásként megtiltja, leállítja az országba tengeri vagy légi úton érkező francia áruk kirakását. Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök ugyan kérte az Ausztráliai Szakszervezeti Tanácsot, álljon el szándékától, ne bojkottálja a francia áruk kirakodását, ez a lépés azonban ezúttal nem a munkások szervezete döntésének helytelenítését jelenti. A miniszterelnök csak — úgymond — taktikai szempontból ellenzi ezt a lépést, mert attól fél, hogy a szakszervezetek tervezett akciója zavarólag hathat a hágai Nemzetközi Bírósághoz a hivatalos Ausztrália, a kormány által benyújtott panasz elbírálásánál. A HELYZET az, hogy a francia nukleáris robbantás ellen tiltakozó kampány eltér a megszokott gyakorlattól. A Kapitaljsta világban általában megszoktuk, hogy hasonló békeakciók, leszerelési kampányok kezdeményezője valamely tömegszervezet, tömeg- mozgalom, és a hivatalos állami körök vagy ellene fordultak a mozgalomnak, vagy — ha nem tehettek mást — kénytelen-kelletlen eltűrték. Az idők változásának jele, hogy Ausztráliában most másképpen történt. Miután az általános választásokon a különben meglehetősen mérsékelt munkáspárt került hatalomra, a Whitlam-kormány néhány látványos külpolitikai lépésre szánta el magát. ANNAK IDEJÉN nagy feltűnést keltett, és akkor az amerikaiak rosszallását váltotta ki, hogy a Whitlam-kormány első lépésként, szembefordulva a vietnami háborúval, visszarendelte az ausztráliai katonákat a dél-vietnami frontról. A következő lyen erőteljes lépés a tervezett csendes-óceáni nukleáris kísérletek megbélyegzése volt Az ausztráliai kormány panaszt emelt a hágai Nemzetközi Bíróságnál, és éppen hétfőn érkezett Murphy igazságügy-miniszter a Hollandiában lévő nagy tekintélyű nemzetközi szervezethez, hogy személyesen fejtse ki Ausztrália álláspontját. A JÓ PÉLDA ragadós: időközben Üj-Zéland is bejelentette, hogy hasonló panasszal Hágába küldi képviselőjét, ugyancsak igazságügy-minisztere személyében. AUSZTRÁLIA és Űj-Zéland is panaszával egy im- ■ már tíz év óta megkötött, és tulajdonképpen bevált nemzetközi egyezményre hivatkozhat. 1963 augusztusában írta alá a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia azt a megállapodást, amely eltiltja a légköri nukleáris kísérleteket. Franciaország, amely De Gaulle vezetésével éppen ak- ' koriban tett nagy erőfeszítéseket önálló atomütőereje kiépítésére, nem csatlakozott az egyezményhez. Ugyancsak távol maradt a Kínai Népköz- társaság, amelynek kormányánál egyébként — mint ahogy az ausztráliai szenátusban kedden közölték —, Ausztrália kormánya ugyancsak tiltakozott a légköri nukleáris robbantások miatt. A CSENDES-ÖCEÄNI térségben végrehajtott nukleáris kísérleteknek légkört szennyező és a nemzetközi viszonyokat is mérgező hatását nem lehet vitatni. Ilyen módon teljesen jogos és ésszerű az a követelés és az azt támogató tömegakció is, amely Ausztráliában kibontakozott annak érdekében, hogy a francia kormányt elhatározása megváltoztatására késztesse. A francia minisztertanács szerdán arra az álláspontra helyezkedett, hogy Franciaország nem ismeri el a hágai nemzetközi bíróság hatáskörét abban, hogy Ausztrália és Üj-Zéland beadványa alapján döntést hozzon a csendes-óceáni francia nukleáris kísérletek kérdésében. RAINER BARZEL, a nyu- jatnémet CDU elnöke szerdán a párt elnökségéhez intézett levelében közölte, hogy június 12-re Bonnba összehívott CDU pártkongresszuson nem jelölheti magát a pártelnöki tisztségre. NYITOTT PIAC Aláírták a KGST-tinn együttműködés okmányát Szerdán Moszkvába érkezett Laine finn külkereskedelmi miniszter, akit a repülőtéren Faggyejev, a KGST főtitkára fogadott. Szerdán, Moszkvában a Ka- linyin sugárúton, a képekről, filmekből, televízióból olyan jól ismert nyitott könyv alakú felhőkarcolóban, a KGST székhazában Laine finn külkereskedelmi miniszter aláírta azt az okmányt, amely szentesíti Finnországnak és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának együttműködését. Ennek az aktusnak mindenekelőtt az a jelentősége és érdekessége, hogy Finnország az első kapitalista társadalmi berendezkedésű állam, amely szerződéses formába önti kooperációját nem egyszerűen az egyes szocialista országokkal, hanem a szocialista közösség nemzetközi gazdasági szervezetével. A KGST alapokmánya az ilyen együttmunkálkodást lehetővé teszi, hiszen a szervezet legfőbb elve a nyitott piac, vagyis gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztése a tagállamok és a szervezeten kívüli országok között, a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. A finn kormány éppen két évvel ezelőtt tette meg az első lépéseket a KGST-hez közeledés felé. Akkor nyugati tőkés körök és Finnországon belül is bizonyos politikai-gazdasági csoportosulások, amelyék sohasem békéitek meg Helsinki semleges, a Szovjetunióval baráti viszonyt fenntartó külpolitikájával, meglehetősen nagy kampányt kezdték az akció ellen. Ezzel párhuzamosan — leleplezve valódi céljaikat — a zárt piacú tőkés integrációhoz, az Európai Gazdasági Közösséghez szerették volna kötni a finn gazdaságot. Finnországon belül ez a kétes manipuláció tömeges népi tiltakozást váltott ki, egyebek között, mert teljesen világos volt, hogy a Közös Piaccal való társulás korlátozná az ország gazdasági fejlődését, politikailag a nem- zetekfölötti európai monopólium-óriásoknak rendelné alá az országot és veszélyesen szűkítené tevékenységét a szocialista piacokon. Holott Finnországnak életbevágóan fontos az együttműködés a szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval, amellyel évi kereskedelmi forgalma eléri a 602 millió rubelt. Szovjet importból fedezi ásványi tüzelőanyagszükségletét, nagy mennyiségű hengerelt árut, színesfémet, vegyi anyagot és gépi berendezéseket szerez be nagy szomszédjától. A Szovjetunió pedig a finn hajó- és gépgyártás közszükségleti és egyes mező- gazdasági cikkek legnagyobb felvásárlója. De előnyös együttműködés köti össze a finn gazdaságot és a többi szocialista országot, így hazánkat is. A KGST-vel kötött megállapodás növeli az együttműködés lehetőségeit és előnyeit is mindkét fél számára, hiszen olyan fejlettebb kooperációs formákat tesz lehetővé, mint közös létesítmények építését, közös vállalkozásokat. A KGST-vel való együttműködés, mint a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődésének példája ösztönzés a többi skandináv ország számára' is a KGST piacával kapcsolatos ígéretes tervekhez. CSI PENG-FEJ kínai külügyminiszter szerdán délután fogadta David Bruce-t, az Egyesült Államok pekingi összekötő irodájának vezetőjét. Kissinger is Párizsba repült Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán, közép-európai idő szerint kora délután külön- repülőgépen elutazott Párizsba. Henry Kissinger a francia főváros melletti Saint Nom la Breteche-ben ma délelőtt kezdi meg a tanácskozást Le Dúc Thóval. Újabb Thieu-manőver „Biztonsági védelmi akciók” A saigoni hadvezetőség úgynevezett „biztonsági védelmi akciókat”, gyakorlatilag hagyományos hadműveleteket indított az ország tengerparti szakaszának központi vidékén a felszabadító erők ellen. A saigoni rezsim egyik szóvivőjének szerda reggeli közléséből kitűnik, hogy ebben a térségben Binh Dinh, valamint Phu Yen tartományban indítottak gyalogsági támadásokat a felszabadított területek ellen. A szóvivő elismerte, hogy a hadműveletek során bevetik az amerikai repülőgépekből álló saigoni légierőt is. Egyidejűleg Thieu elnök — a párizsi megállapodás betűjével és szellemével szöges ellentétben — kijelentette, hogy fegyveres erőivel meghiúsítja „a kommunisták minden olyan kísérletét, amely második kormány, vagy a nemzeten belüli nemzet létrehozására Irányul Dél-Vietnamban”. Thieu ezzel egyértelműen beismerte, hogy nem veszi figyelembe a Dél- Vietnamban kialakult valóságos helyzetet, azt, hogy — mint erre a DIFK számtalanszor felhívta a figyelmet — az országban két kormány és két hadsereg, valamint három politikai erő működik. További Skylab-halasztás ? Houstoni jelentések szerint, bár lassan, de tovább emelkedik a hőmérséklet a hétfői felbocsátáskor megsérült Sky- lab-űrállomásban. A Skylab sérülésének kijavítására vonatkozó tervek közül a jelek szerint a helyszínen történő beavatkozásra tett javaslatot fogadják el, ez esetben a három űrhajós május 20-án, de, lehet, hogy csak 25-én, útnak indul. Az esetleges újabb halasztást a javításhoz szükséges űrsétára való előkészületek indokolnák. Brezsnyev- in térjú a Sterűben Leonyid Brezsnyev, a Stern főszerkesztőjével, Nannennel. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára interjút adott a nyugatnémet Stern magazinnak. Kijelentette, hogy a Willy Brandt kancellárral folytatandó tárgyalásokon mindenekelőtt a jövő távlatokat kell közösen megvitatni és meghatározni. „Természetesen mindketten nagy érdeklődést tanúsítunk a legfontosabb nemzetközi kérdések iránt, amelyekkel kapcsolatban kifejthetjük véleményünket — mondotta Brezsnyev. — Magától értetődően elsősorban európai kérdésekről van szó. Így nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a szövetségi kancellárral eszmecserét folytathatunk az összeurópai értekezletről és eredményeiről.” Az SZKP KB főtitkára szerint e kérdések viszonylag egyforma megközelítése kétségtelenül kedvező hatással lenne a két ország kapcsolatainak további fejlesztésére, sőt az egész európai helyzetre. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy nagy érdeklődéssel, jóakarattal és mindenfajta előítélet nélkül készül az NSZK-ba. „Ez az érdeklődés elsősorban politikai jellegű.” Komoly szándékunk, hogy továbbra is fejlesszük kapcsolatainkat a Német Szövetségi Köztársasággal, s ezért igen fontos, hogy élő tapasztalatokat gyűjtsünk, alaposabban megértsük és érzékeljük az NSZK állami és politikai vezetőinek nézeteit és elképzeléseit, valamint a nyugatnémet állampolgárok és nyugatnémet közvélemény beállítottságát”. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy az 1970-es szovjet—nyugatnémet szerződés fordulópont volt a Szovjetunió és az NSZK viszonyának fejlődése szempontjából. Mint mondotta, a moszkvai szerződés jó alapot nyújt a kétoldalú kapcsolatok mindenoldalú fejlesztéséhez. „Véleményem szerint minden alap megvan a szovjet—nyugatnémet együttműködés lényeges fejlesztéséhez, kereskedelmi, gazdasági, valamint tudományos-műszaki téren” — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. Brezsnyev ezután elmondta, hogy az SZKP Központi Bizottságának áprilisi plénumán érintették a Szovjetunió nemzetközi politikájának széles témakörét. „Természetesen nagy figyelmet szenteltünk a testvéri szocialista országokkal, Lengyelországgal, az NDK-val, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bulgáriával, Romániával és a többi szocialista országgal való mindénoldalú együttműködés szilárdításának és bővítésének. Ami Európát illeti, különös figyelmet fordítottunk a kontinens biztonságának alapvető kérdéseire, így az összeurópai értekezlet előkészítésére és sikeres lebonyolítására. A Szovjetunió minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy az értekezlet eredményei még jobban erősítsék a kontinens valamennyi népének békés jövőbe vetett hitét — mondotta Brezsnyev. BRAZIL PILLANATOK (3.) Hivatalváros „Nyugat felé kell menetelnünk, hátat kell fordítanunk a tengernek. Nem tekintgethe- tünk örökké az óceán felé, mintha csak arra gondolnánk, hogy távozunk innen” — mondta Brazília „városalapító” elnöke, Juscelino Kubitschek. Persze, nem ő mondta ki először a tengertől valói „elszakadást”, foglalkoztak' ezzel a gondolattal már évekkel ezelőtt is. Például 1789-ben, Francisco Tossi. A nemrég készült térkép, melyen az új főváros, Brasilia látható, föltünteti az elméiét és a gyakorlat kronológiai történetét — az első elmélet 1789-ben született, a gyakorlati munka 1956-ban kezdődött. Az új főváros 1922-es alapkőletétele annyiban is maradit. 1956 októberében is sokan azt hitték, Kubitschek elnök sem jut tovább a ceremóniánál. Amikor az egykori államelnök nagy pátosszal bejelentette: „Erről a magányos, érintetlen fennsíkról, amely rövid időn belül a nemzet agyközpontja lesz, s ahol meghozzák a nagy döntéseket, tekintetemet az ország jövőjére vetem, amelyben rendületlenül bízom ...” — még senki sem hitte el, hogy 1960. április 21-én a szövetségi kongresszus elfogadja az új székhelyről szóló törvényt, megszületik Bahia és Rio de Janeiro után Brazília harmadik fővárosa, Brasilia. A repülő alig valamivel több mint két óra alatt teszi meg az utat a régi és az új főváros között. Méregzöld erdők, vörös színű földek fölött száll a gép, s mikor landol, senki sem hinné, hogy a világ legfiatalabb fővárosába érkezett, körülbelül ezer kilométerre a tengertől. Brasilia Kubitschek műve — sokan úgy vélik, hogy az építkezéssel a volt elnök nem annyira a nemzet, mint saját dicsőségét tartotta szem előtt. No, meg saját vagyonát, mivel az itt húzódó földek családja birtokai voltak. Egyébként divat Brazíliában, hogy mindegyik elnök igyekszik neve alatt valami maradandót alkotni. Ha már nem törvényeket, legalább épületeket, Kubitscheket t azonban nemcsak az új fővaros szülőatyjának tekintik Brazíliában, hanem az óriási infláció megteremtőjének is — s mindenki gondolhatja, hogy ez a kettő mennyire összefügg ... Brasilia azonban akkor is csodálatos ... Lucio Costa tervrajza merész és egyszerű — két egymást keresztező főtengely, az egyik kissé ívelt, olyan mint egy repülőgép. Ahol a pilóta ül, az a kormánynegyed, a szárnyak helyén a lakónegyedek. Costa terve nemcsak egyszerűségében, hanem elrendezésében is nagyszerű — negyedekre osztotta Brasiliát: van banknegyed, szállodanegyed, egyetemi negyed, külön hely a diplomaták villáinak... Mielőtt megismerkedünk az új fővárossal, ismerkedjünk meg építőivel. Érdemes, hiszen ők a jövő építészetét álmodták (álmodhatták) kőbe. Lucio Costa 1902-ben született a franciaországi Toulonban. 1924-ben végezte el Brazíliában az egyetemet, s 1931-ben már professzor az építészmérnöki karon. Nem sokáig, ösz- szeveszik kollégáival, feletteseivel, nem tanterv szerint tanít. 1936-ban példaképét, Le Courbusiert Brazíliába hozza. Az új főváros felavatása után a következőket írja: „A város megvalósítása pontosan megfelelt annak a tervnek, melyet elképzeltem. Az építészetnek Brasilia egy kísérlete, az első lépése az egységes városépítészetnek, mely csak a régi korok emléke. A hibák és az eredmények leckék mindany- nyiunknak. Tanulmányozni kell, nem'félni tőle. Ez a város jelenti az építészet végleges elismerését.” Oscar Niemeyer 1907-ben látta meg a napvilágot Rio de Janeiróban, s 1934-ben fejezte be tanulmányait a képző- művészeti akadémián. 1939- ben ő tervezte Brazília pavilonját a New York-i nemzetközi vásáron Lucio Costával és Paul Widenerrel. Rábízzák Sao Paulo óriás parkjának, az Ibirapuerának megálmodását is, 1951-ben részt vesz az ENSZ-székház tervezésében. Lenin-békedíjjal tünteti ki a Szovjetunió. Az új főváros hatalmas középületei dicsérik merész látását, építészi tehetségét. Brasiliárói azt írta: „Kapni egy területet, melyen az ember kedvére építhet, csodálatos dolog. S ha úgy adják kezébe a tustol- lat, hogy ráadásul ez lesz az ország fővárosa, felemelő érzés. Lehetőség, melyet nem szabad kihasználatlanul hagyni. Lehetőség meglátni a jövőt, megtervezni azt...” A harmadik tervezőről Magyarországon ritkábban hall az ember, pedig legalább akkora géniusz ő, mint két kollégája, akiknek tulajdonképpen az új főváros építészetét tulajdonítják. Burle Marx 1909-ben született Sao Paulában, biológiát és kertészetet tanult, később elvégezte a képzőművészeti akadémiát. Kerteket, parkokat tervez. Brasilia virágai, parkjai dicsérik munkáját. Brasilia híres, már-már szimbólumszerű épületei —az Ivek költeménye, azaz a Külügyi Palota, az Itamarati székháza, a Kongresszus épülete DETALHE DA SUPER QUADRA-SO Localizai;8o dos Edlficios Circulated e Ajardinamento Lucio Costa ‘ térképein ilyen egy brasiliai lakótelep. I
