Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

1973. MÁJUS 16., SZERDA PEST «ccrei k/CítIop Tanácskozásra készül az OPW-tanács Munkához láttak a szakértők Az OPW — a KGST-orszá- gok közös vasúti teherkocsi- parkjának tanácsa — május 21—25 között Szombathelyen tartja 23. ülését. A tanács­ülést előkészítő szakértői ér­tekezlet kedden megkezdte 5 napos munkáját. A 23. tanácsülésen értéke­lik az OPW 1972. évi munká­ját. Mint ezzel kapcsolatban rámutattak, tavaly — 1971­hez képest — 13 nappal csökkent az OPW-vagonok forduló­ideje. Naponta 37 százalékkal több kocsit raktak meg s ugyan­annyi idő alatt 27 százalék­kal több kocsit adtak át egy­másnak az egyes országok. Szó lesz az üzemeltetési technológia korszerűsítéséről, a hatékony­ság fokozásáról. Megbeszélik a park fejlesztésével és a ko­csik műszaki állapotának ja­vításával kapcsolatos kérdé­seket, beleértve az önműködő kapcsolóbe­rendezés felszerelésének előkészítését. A korszerű számítástechnikai módszerek alkalmazásának további lehetőségeit is meg­vitatják. KGST-PROFIL Gyártásszakosítás háztartási gépekre Május 8-tól 15-ig Egerben tanácskoztak a KGST háztar­tási gépek és készülékek gyár­tásával foglalkozó állandó munkacsoportjának szakértői. A nyolcnapos tanácskozáson, a hűtőgépek, mosógépek és a porszívók gyártásának korsze­rűsítési, szakosítási lehetősé­geit vizsgálták meg. Az ülés állásfoglalása szerint az volna az ideális, ha a tagországok háztartási gépekig és készülé­keket gyártó üzemei — egy széleskörű és nagyarányú gyártásszakosítás révén — az általuk kibocsátott gépek és berendezések alkatrészeinek mintegy 80 százalékát koope­rációs alapon szereznék be, te­hát a saját profiljukban mind­inkább szerelővállalatokká fejlődnének. ÉLET A „LEGSZEBB TÁBORHELYEN” (2.) A szakszövetkezet és a kutak A mezőgazdaság nem nyújt megélhetést. A helybeli szak- szövetkezet tavaly tönkrement, s nem igen kellett agitálni a kisorosziakat, hogy csatlakoz­zanak a tahi Kék Dunához. Megszavazták. 4655 holdra bő­vült az egyesült szakszövet­kezet határa. Ennek éppen egy esztendeje. Ahhoz kevés idő, hogy egységes gazdaság ala­kulják ki. A termésátlagok eként módosultak: Tahiban 17,6 mázsa búza termett, Kis­orosziban 8,5, Tahiban 24 má­zsa kukorica, emitt csupán a fele. Az elhanyagolt földeket még ezután kell fölerősíteni. A 180 kisoroszi tag közül azon­ban csupán tizenegynehányan — asszonyok — dolgoznak a közösben. Sokkal több ember­nek nem is jut munka. Hiába hát, hogy a Kék Duna Szak- szövetkezet évről évre jó ered­ményt ér el közös gazdaságá­ban. A mezőgazdaságot jól ki­egészíti a műanyagrészleg, az építők, a laboratórium, a hús- feldolgozó, a borharapók, a szállító brigád. Nem közömbös a tagok sorsának alakulásában a szövetkezet eredménye — az elmúlt esztendőben 2 millió 408 ezer forint nyereség —, hiszen ebből fordítottak az elmúlt esztendőben az idős tagok tá­mogatására 180 ezer forintot, sőt táppénzt is fizettek a szo­ciális alapból. A gazdaságnak 680 tagjá és egy híján 300 al­kalmazottja van. A tagok har­madrészének ad munkát a kö­zös gazdaság. Többen nem is akartak dolgozni a nagyüzemi jáblán, kertészetben, gyümöl­csösben, de nem is igen ke­rülne munka számukra. Most azonban úgy eshet: változik a helyzet. Kisajátított földek A Szentendrei-szigeten épül a Fővárosi Vízmüvek új kút- rendszere. A csáposkutak sora egészen Kisorosziig fut majd, végig a Nagy-Duna partján, s onnan vissza az Öreg-Dunaág vonalán. Nagy beruházás ez, fontos munka, örvendetes, hogy — mint ígérik — javul majd Budapest vízellátása. A Vízművek a kutak létesítésé­xnaradt. Aztán, amikor az ál­lamnak volt valami felesleges tőkéje, az építkezésre adta, ne álljon le, hiszen Rió egyik nevezetessége lehet, ha egy­szer elkészül. A szálloda azon­ban nagyon lassan épül, Bra­zíliában is kevés a felesleges pénz... Így megnyílt a 31. emeleten a terasz és a bár, a vendégeket felvonulási épüle­tekben malteroskannákon és meszesgödrökön kalauzolják a liftig, amely fölrepíti őket a 31. emeletre. A terasz és a bár alatt, fölött és mellett csu­pasz falak, vagy még azok sem... És mégis, az ember csodálatosan érzi magát eb­ben a félig kész épületben, mert a panoráma valóban fen­séges. Persze, a nézelődést mindenki megunja, még én is, az idegen. Amikor elindulok, sajnálattal közlik, hogy áram­szünet van. Az idő az éjjeli tizenkettő felé közeledik, s velem együtt távozna egy tu­ristacsoport is. Hiába. A sze­mélyzet sajnálattal közli, hogy áramszünet van, kis türelem. Eltelik egy óra. Megjelenik egy mosolygó fiú, és gyertyát oszt a vállalkozó kedvű ven­dégeknek. akik sötét öltönyök­ben és estélyi ruhában neki­vágnak a sötét csigalépcsőnek és a harminc emeletnek. Én sem vagyok rest, fogom a gyertyát, a forró viasz a ke­zemre csorog, és eszembe jut­nak a budapesti liftek. Lehet, hogy gyakorta rosszak, de sze­rencsére nálunk nem ilyen magasak a házak! Mire le­érek, remeg a lábam, s a viasz a kezemre fagy. Ez a luxusabbnál is luxu- sabb hotel csaknem 30 millió dollárért épül: ötszáz szobája lesz, tíz különleges „elnöki lakosztálya”, hatszáz szemé­lyes moziterme, negyven üzle­te és szaunája. Bizonyára még a legigényesebb vendégeket is kielégíti majd kényelme. De lehet, hogy az igazgatónak reklamálni is fognak — a pa­noráma miatt... Az ablakok­kal szemben ugyanis ott hú­zódnak a jól ismert színes viskók is, omladozó tetejük­kel, ott élik mindennapjaikat azok az emberek, akik gürcöl- nek a kikötői dokkoknál, akik kajtatnak néhány falat után, akik munkát keresnek, de hiá­ba és akikre a jövő Brazíliá­ja egyelőre nem sokat gondol. Az átlagos középhőmérsék­let magasabb Rióban, mint Sao Paulóban — 26—27 Cel- sius-fok, a levegő párás és ál­lítólag magas jódtartalmú, s ezért gyógyít néhány asztma­fajtát. De reumásoknak nem ajánlom Rio de Janeirót, mert az itteni éghajlat esküdt el­lenségük. A praia (tengerpart) homokja kavicsos, a hullámok gyakran háromméteresek és mindenki szívesen írja, hogy itt a legnagyobb a demokrá­cia, mert a milliomos együtt fürdik a kifutófiúval, a dáma a mosónővel. — Na és? — kérdezem ma­liciózusan ismerőseimtől. — Mi van, amikor fölöltöznek? Erre csend a válasz. Mikor fölöltöznek, a dáma igyekszik a copacabanai luxuslakásba, a mosónő pedig nekiindul a hegynek, abba a papundekü- ból összetákolt kuckóba, amelyet a dáma vendégeinek mutat. sajnálkozva, mintha nem tehetne semmiről. Tamás Ervin (KÖVETKEZIK: HIVATAL- VÁROS) hez kisajátítja a parti sávot. A kutak százötven méteres körzetében gyepet, Ugetet tele­pítenek, ám ezen belül még egy védősáv húzódik majd, ahol tilos a szervestrágyázás, a mérgező anyagok permetezése. Mit tesz a szakszövetkezet? Mindenekelőtt — mint Lo- sonczi Benjámin elnök el­mondja — fölveszi a kártérí­tési díjat, részben már föl is vette, hiszen a tahi határbem már kisajátították a földeket, majd pedig részben ebből meg­próbálnak új kultúrákat léte­síteni. A Vízművek kárpótlá­sul vízkiemelő rendszert épít hogy a földeket öntözni lehes­sen — hiszen a kutak elszív­ják a talajvizet — és vezeté­kes vízrendszert épít Kisoro­sziban. Tahiban nem érintette a tagi gazdaságokat a kisajá­títás, Kisorosziban viszont sok — és köztük számos idős — embernek megcsappant a ke­nyeret adó gazdasága. A kár­térítést megkapják ugyan, de... Ha a fiatalok nem is, az idő­sebb emberek ragaszkodnak a földhöz. A vízparti televényt — amiből párszáz négyszögöl egy pár ökör ára volt — kü­lönösen sajnálják. Dehát nincs mit tenni. Valóban nincs? Ila eladhatná... A kérdést U. Budai János­nak, a sziget megyei tanács­tagjának is föltettem. Ö mondja: jóllehet Kis­orosziban már megtörtént a zártkertrendezés, de sokan vannak, akiknek nem volt, s így nem is jutott sem szőlő, sem szórvány gyümölcsös. Volna rá lehetőség, hogy eze­ket a tagokat felajánlott szán­tóterület ellenében, zártkert­hez juttassák. Sok a hétvégi telket kereső, a zajos város­ból legalább hét végén kikí­vánkozó ember. Ha ezek az idős szakszövetkezeti tagok egy-egy darabkát eladnak zártkerti ingatlanukból, már­is biztonságosabban alakulhat sorsuk. Kisorosziban a tagi gazdaságok egy részét is nagy­üzemi táblába vonták, azon­ban a föld, mivel 1972. január 1-én maguk művelték, s hiva­talosan még mindig az elide­geníthető birtokukat képezi — míg a közgyűlés nem dönt a beolvasztásról —. ezért e földek után is őket illeti a kártalanítás. Öregkori illetményföld Az idősebb emberek, pon­tosabban öregek, sőt nyolc- vanegynéhány éves aggastyá­nok, nénikék, világéletükiben e földön, e földből éltek. Va­lami módon — hiszen csak néhány tucat emberről van szó — valahol hasítani kelle­ne nekik egy darabka földet, annyit, ahol a konyhára való zöldséget megtermeük, kevés epret telepíthetnek. Már csak a koruk alapján is megiüet- né őket, afféle öregkori illet­ményföldként. S talán a fia­talok közül is akadnak majd, akik, akár a városból iderán- dulő hétvégi kertészkedők, örömet, kikapcsolódást és jó pénzforrást találnak egyné­hány négyszögöles családi gazdaságukban. Különösen, ha erejük is lesz hozzá. A lassú méltósággal höm­pölygő folyó túlpartján felpö­fög a kis révhajó, hangja ré­cepárt ver föl. Átérnek a ré­cék, s kisvártatva kiköt a bárka. Esteledik, érkeznek az ingázók. — Na, isten áldja — mond­ja a révésznek egy bronzvörös arcú férfi. — Néhány napig szabadságon leszek, utána pe­dig nem erre jövök már. — Hanem? — kérdi a ré­vész. — Elmegyek én is a Cső­gyárba. Minden reggel kül­dik a buszt a faluba, haza­hoznak, csak kényelmesebb. Talán majd más vállalatok is küldenek autóbuszt ebbe a községbe? Egyszer maid bi­zonyosan. S akkor „Európa legszebb táborhelyén” nem csak kemningezni- lehet kel­lemesen. Élni is. Apor Zoltán (Vége). Százforintos üdülés A BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS OLVASÚANKÉTJA A kommunista és munkás­pártok nemzetközi elméleti és tájékoztató lapja, a 142 or­szágban 24 nyelven megjele­nő Béke és Szocializmus folyó­irat szerkesztősége kedden ol­vasói ankétot rendezett Sze­geden. V. M. Sungyejev fele­lős szerkesztő, G. Banchero, a Chilei Kommunista Párt, va­lamint Nagy László, az MSZMP-lapnál lévő képvise­lői adtak tájékoztatást a fo­lyóirat tevékenységéről és vá­laszoltak az oktatási igazgató­ság tanárainak, vezető pro­pagandisták kérdésedre. Konyhakész vad ÉVRŐL ÉVRE — közeled­vén a szünidő — elhangzik a kérdés: hol, hogyan fogják eltölteni diákjaink hasznosan- keüemesen szabad idejüket? Kérdés ez maguknak a diá­koknak, a szülőknek, az is­koláknak is és a — társada­lomnak. Az ifjúsági törvény kiemelten foglalkozik ezzel a témakörrel. Az építőtáborok iránt im­máron több mint másfél év­tizede változatlanul nagy az érdeklődés. Az ott eltöltendő idő azonban a vakációnak csak tört része. A tanuló fia­talok többsége ezután még vállal valamilyen munkát, hogy megkeresse a zsebpénzt — a nyári utazásra. Az elmúlt években az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda egyhetes üdülési lehetőséget kínált, 250 fo­rintért. A diákok ezért a pén­zért hat napot tölthettek a Balatonnál, sátortáborban. Az összeg mai szemmel nézve nem volt túlságosan nagy, de egy diáknak — még egy kis zsebpénzt is hozzászámítva — nem is volt éppen jelentékte­len. S ami ennél is nagyobb gondot jelentett; csupán né­hány száz fiatal élhetett ez­zel a lehetőséggel. AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNT elvi állásfoglalását — mond­juk így: az állam részéről — gyakorlati tettek is követték. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács az ifjú­ságpolitikai alapból jelentős anyagi támogatást nyújtott az ifjúsági turizmus, a fiatalok nyári programjának segítésé­re, kiszélesítésére. Mit jelen­tett ez konkréten? Azt, hogy így a hatnapi szállás és a napi háromszori étkezés az Express táboraiban mindössze 100 fo­rintba került s kerül! ötven­százalékos kedvezményt kap­nak a fiatalok az oda- és visszautazáshoz és a vendég­látók színes, érdekes prog­ramról is gondoskodnak. És nem százak, hanem ezrek ré­szesülhetnek ebben a ked­vezményben. Elgondolkoztató azonban a következő: tavaly 700 Pest megyei, középfokú iskolá­ban — gimnáziumban, szak- középiskolában, szakmunkás- képző intézetben, gyors- és gépíróiskolában, egészségügyi szakiskolában stb. — tanuló diák élhetett volna ezzel a le­hetőséggel, a 700 helyett azon­ban csak 500 jelentkező akadt. Hogy mi ennek az oka? Nem tudtak volna róla a fiatalok? Idegenkedtek vol­na tőle? Az iskolák tanáréi vonakodtak volna — kellő meggyőződés híján — a na­gyobb propagandától? A szü­lők gyermekeik elengedésé­től? MI VÁRHATÓ AZ IDÉN? Kezdjük azzal, hogy mielőtt az Express — immáron együtt­működve a Pest megyei Ta­nács művelődési osztályával — hivatalosan közzétette vol­na a kedvezményes üdülés idei lehetőségeit és feltéte­leit, 300 fiatal máris spontán jelentkezett. Illetve, hat nem is teljesen spontan, mert a propaganda, a hírveres a ta­valyi gondtalan, kellemes ba­latoni egy hét lehetett. Az idén a százforintos üdü- lesoen — junius Z4-e és július Z8-a között, tsalatonakauoan, satoroan — összesen 1400 (!) fest megyei diák részesülhet. A megyei tanács művelődési osztálya a középfokú iskolák igazgatóival, az Express pe­dig az iskolák összekötő ta­naraival és KISZ-titkáraival írásQan felvette már a kapcso­latot, s az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy a százforintos üdülés jelentőségéhez méltó érdeklődést vált ki. Az egyéni jelentkezőkön kívül több is­kolából együtt jelentkeztek KISZ-szervezetek, osztályok, baráti csoportok. Rendkívül hasznos megoldásnak tart­juk ezt, s kedvezőek ehhez a feltételek is. Amennyiben egy- egy nagyobb — legkevesebb 2U fős — szervezett kollek­tíva együtt kíván nyaralni, az őket kísérő tanár, KISZ-ve-' zető, szülői munkaközösségi tag is részesül a diákokat megillető kedvezményekben. Felnívjuk erre az iskolák, a KISZ-szervezetek, a szülői munkaközösségek figyelmét! Az egyénileg, vagy csopor­tosan túrázó diákoK, a pálya­kezdő fiatalok és az ifjúsági klubtagok számára az OIOT 6—6 szállás- és étkezési utal­ványt tartalmazó csekkfüzetet bocsát ki — díjmentesen. Ez a kedvezmény ebben a for­mában újdonság. Pest megye 1500 ilyen csekkiüzetet kapott. A száüásutalványok a Express és az idegenforgalmi hivata-. lók kempingjeiben és diák­szállóiban 6 forintot, az ét­kezési utalványok az ország valamennyi másod-, vagy en­nél alacsonyabb osztályú ét­termeiben 7,50 forintot ér­nek. Beszámítják tehát a szállás, vagy az ebéd árába. S MÉG SOROLHATJUK* külön ötezer — díjmentes — étkezési utalvány is van, s száznyolcvan Pest megyei fia­tal részére szovjetunióbeü és bulgáriai üdüléshez biztosít kedvezményt az OIOT. Itt teszünk említést az úttörők­ről is. Pest megye 980 da­rab 100 és 200 forint értékű kedvezményre jogosító utal­ványt kapott az idén, ezzel az úttörőelnökség a kiváló út­törőmunkát végző, valamint a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekei­nek támogatásához járul hozzá. Megnyugtató, jó érzés az ilyen adatokat, az ifjúsági törvény kézzelfogható ered­ményeit sorolni. Meggyőződé­sünk, hogy a nyár végén el­mondhatjuk: a meglevő kí­nálat és a fiatalok körében meglevő, feltétlenül meglevő igény egymásra talált Pest megyében. Deregán Gábor Évforduló Kedden ünnepelte fennál­lásának 25. évfordulóját a Fémipari Kutató Intézet. A jubileumi ünnepségen megje­lentek a Nehézipari Minisz­térium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetői. Ott voltak a KGST- országok képviselői is. A ju­bileum alkalmából dr. Zámbó János igazgató tájékoztatta a sajtó képviselőit az intézet ed­digi munkájáról és feladatai­ról. Nagy ütemben fejlődik a vadgazdálkodás hazánkban. A szép devizabevételt biztosító ágazat érdekében 1972-ben Vecsésen a MA VAD modern hűtfítárolót és feldolgozót létesített. Ez utóbbira a vásárlóigények változása miatt volt szükség. A modernül felszerelt feldolgozó­ban motoros fejtőkésekkel és fűrészekkel dolgoznak. Ekés János felvétele Kopernikusz-emlékülés A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ese­ménysorozat ezen a héten két emléküléssel zárul. Az elsőt tegnap a föld- és bányászati tudományok osztálya rendez­te Kopernikusz születésének 500. évfordulója alkalmából, Szádeczky-Kardos Elemér akadémikus megnyitójában rámutatott, hogy amikor a vi­lág a nagy tudós emlékét ün­nepli, nem egy szellemóriás megkövült szobra előtt hódolj hanem olyan alkotót mér föl, akinek műve 500 éve újabb és újabb forrása a tudományos ét társadalmi haladásnak. t

Next

/
Thumbnails
Contents