Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-16 / 112. szám
1973. MÁJUS 16., SZERDA PEST «ccrei k/CítIop Tanácskozásra készül az OPW-tanács Munkához láttak a szakértők Az OPW — a KGST-orszá- gok közös vasúti teherkocsi- parkjának tanácsa — május 21—25 között Szombathelyen tartja 23. ülését. A tanácsülést előkészítő szakértői értekezlet kedden megkezdte 5 napos munkáját. A 23. tanácsülésen értékelik az OPW 1972. évi munkáját. Mint ezzel kapcsolatban rámutattak, tavaly — 1971hez képest — 13 nappal csökkent az OPW-vagonok fordulóideje. Naponta 37 százalékkal több kocsit raktak meg s ugyanannyi idő alatt 27 százalékkal több kocsit adtak át egymásnak az egyes országok. Szó lesz az üzemeltetési technológia korszerűsítéséről, a hatékonyság fokozásáról. Megbeszélik a park fejlesztésével és a kocsik műszaki állapotának javításával kapcsolatos kérdéseket, beleértve az önműködő kapcsolóberendezés felszerelésének előkészítését. A korszerű számítástechnikai módszerek alkalmazásának további lehetőségeit is megvitatják. KGST-PROFIL Gyártásszakosítás háztartási gépekre Május 8-tól 15-ig Egerben tanácskoztak a KGST háztartási gépek és készülékek gyártásával foglalkozó állandó munkacsoportjának szakértői. A nyolcnapos tanácskozáson, a hűtőgépek, mosógépek és a porszívók gyártásának korszerűsítési, szakosítási lehetőségeit vizsgálták meg. Az ülés állásfoglalása szerint az volna az ideális, ha a tagországok háztartási gépekig és készülékeket gyártó üzemei — egy széleskörű és nagyarányú gyártásszakosítás révén — az általuk kibocsátott gépek és berendezések alkatrészeinek mintegy 80 százalékát kooperációs alapon szereznék be, tehát a saját profiljukban mindinkább szerelővállalatokká fejlődnének. ÉLET A „LEGSZEBB TÁBORHELYEN” (2.) A szakszövetkezet és a kutak A mezőgazdaság nem nyújt megélhetést. A helybeli szak- szövetkezet tavaly tönkrement, s nem igen kellett agitálni a kisorosziakat, hogy csatlakozzanak a tahi Kék Dunához. Megszavazták. 4655 holdra bővült az egyesült szakszövetkezet határa. Ennek éppen egy esztendeje. Ahhoz kevés idő, hogy egységes gazdaság alakulják ki. A termésátlagok eként módosultak: Tahiban 17,6 mázsa búza termett, Kisorosziban 8,5, Tahiban 24 mázsa kukorica, emitt csupán a fele. Az elhanyagolt földeket még ezután kell fölerősíteni. A 180 kisoroszi tag közül azonban csupán tizenegynehányan — asszonyok — dolgoznak a közösben. Sokkal több embernek nem is jut munka. Hiába hát, hogy a Kék Duna Szak- szövetkezet évről évre jó eredményt ér el közös gazdaságában. A mezőgazdaságot jól kiegészíti a műanyagrészleg, az építők, a laboratórium, a hús- feldolgozó, a borharapók, a szállító brigád. Nem közömbös a tagok sorsának alakulásában a szövetkezet eredménye — az elmúlt esztendőben 2 millió 408 ezer forint nyereség —, hiszen ebből fordítottak az elmúlt esztendőben az idős tagok támogatására 180 ezer forintot, sőt táppénzt is fizettek a szociális alapból. A gazdaságnak 680 tagjá és egy híján 300 alkalmazottja van. A tagok harmadrészének ad munkát a közös gazdaság. Többen nem is akartak dolgozni a nagyüzemi jáblán, kertészetben, gyümölcsösben, de nem is igen kerülne munka számukra. Most azonban úgy eshet: változik a helyzet. Kisajátított földek A Szentendrei-szigeten épül a Fővárosi Vízmüvek új kút- rendszere. A csáposkutak sora egészen Kisorosziig fut majd, végig a Nagy-Duna partján, s onnan vissza az Öreg-Dunaág vonalán. Nagy beruházás ez, fontos munka, örvendetes, hogy — mint ígérik — javul majd Budapest vízellátása. A Vízművek a kutak létesítéséxnaradt. Aztán, amikor az államnak volt valami felesleges tőkéje, az építkezésre adta, ne álljon le, hiszen Rió egyik nevezetessége lehet, ha egyszer elkészül. A szálloda azonban nagyon lassan épül, Brazíliában is kevés a felesleges pénz... Így megnyílt a 31. emeleten a terasz és a bár, a vendégeket felvonulási épületekben malteroskannákon és meszesgödrökön kalauzolják a liftig, amely fölrepíti őket a 31. emeletre. A terasz és a bár alatt, fölött és mellett csupasz falak, vagy még azok sem... És mégis, az ember csodálatosan érzi magát ebben a félig kész épületben, mert a panoráma valóban fenséges. Persze, a nézelődést mindenki megunja, még én is, az idegen. Amikor elindulok, sajnálattal közlik, hogy áramszünet van. Az idő az éjjeli tizenkettő felé közeledik, s velem együtt távozna egy turistacsoport is. Hiába. A személyzet sajnálattal közli, hogy áramszünet van, kis türelem. Eltelik egy óra. Megjelenik egy mosolygó fiú, és gyertyát oszt a vállalkozó kedvű vendégeknek. akik sötét öltönyökben és estélyi ruhában nekivágnak a sötét csigalépcsőnek és a harminc emeletnek. Én sem vagyok rest, fogom a gyertyát, a forró viasz a kezemre csorog, és eszembe jutnak a budapesti liftek. Lehet, hogy gyakorta rosszak, de szerencsére nálunk nem ilyen magasak a házak! Mire leérek, remeg a lábam, s a viasz a kezemre fagy. Ez a luxusabbnál is luxu- sabb hotel csaknem 30 millió dollárért épül: ötszáz szobája lesz, tíz különleges „elnöki lakosztálya”, hatszáz személyes moziterme, negyven üzlete és szaunája. Bizonyára még a legigényesebb vendégeket is kielégíti majd kényelme. De lehet, hogy az igazgatónak reklamálni is fognak — a panoráma miatt... Az ablakokkal szemben ugyanis ott húzódnak a jól ismert színes viskók is, omladozó tetejükkel, ott élik mindennapjaikat azok az emberek, akik gürcöl- nek a kikötői dokkoknál, akik kajtatnak néhány falat után, akik munkát keresnek, de hiába és akikre a jövő Brazíliája egyelőre nem sokat gondol. Az átlagos középhőmérséklet magasabb Rióban, mint Sao Paulóban — 26—27 Cel- sius-fok, a levegő párás és állítólag magas jódtartalmú, s ezért gyógyít néhány asztmafajtát. De reumásoknak nem ajánlom Rio de Janeirót, mert az itteni éghajlat esküdt ellenségük. A praia (tengerpart) homokja kavicsos, a hullámok gyakran háromméteresek és mindenki szívesen írja, hogy itt a legnagyobb a demokrácia, mert a milliomos együtt fürdik a kifutófiúval, a dáma a mosónővel. — Na és? — kérdezem maliciózusan ismerőseimtől. — Mi van, amikor fölöltöznek? Erre csend a válasz. Mikor fölöltöznek, a dáma igyekszik a copacabanai luxuslakásba, a mosónő pedig nekiindul a hegynek, abba a papundekü- ból összetákolt kuckóba, amelyet a dáma vendégeinek mutat. sajnálkozva, mintha nem tehetne semmiről. Tamás Ervin (KÖVETKEZIK: HIVATAL- VÁROS) hez kisajátítja a parti sávot. A kutak százötven méteres körzetében gyepet, Ugetet telepítenek, ám ezen belül még egy védősáv húzódik majd, ahol tilos a szervestrágyázás, a mérgező anyagok permetezése. Mit tesz a szakszövetkezet? Mindenekelőtt — mint Lo- sonczi Benjámin elnök elmondja — fölveszi a kártérítési díjat, részben már föl is vette, hiszen a tahi határbem már kisajátították a földeket, majd pedig részben ebből megpróbálnak új kultúrákat létesíteni. A Vízművek kárpótlásul vízkiemelő rendszert épít hogy a földeket öntözni lehessen — hiszen a kutak elszívják a talajvizet — és vezetékes vízrendszert épít Kisorosziban. Tahiban nem érintette a tagi gazdaságokat a kisajátítás, Kisorosziban viszont sok — és köztük számos idős — embernek megcsappant a kenyeret adó gazdasága. A kártérítést megkapják ugyan, de... Ha a fiatalok nem is, az idősebb emberek ragaszkodnak a földhöz. A vízparti televényt — amiből párszáz négyszögöl egy pár ökör ára volt — különösen sajnálják. Dehát nincs mit tenni. Valóban nincs? Ila eladhatná... A kérdést U. Budai Jánosnak, a sziget megyei tanácstagjának is föltettem. Ö mondja: jóllehet Kisorosziban már megtörtént a zártkertrendezés, de sokan vannak, akiknek nem volt, s így nem is jutott sem szőlő, sem szórvány gyümölcsös. Volna rá lehetőség, hogy ezeket a tagokat felajánlott szántóterület ellenében, zártkerthez juttassák. Sok a hétvégi telket kereső, a zajos városból legalább hét végén kikívánkozó ember. Ha ezek az idős szakszövetkezeti tagok egy-egy darabkát eladnak zártkerti ingatlanukból, máris biztonságosabban alakulhat sorsuk. Kisorosziban a tagi gazdaságok egy részét is nagyüzemi táblába vonták, azonban a föld, mivel 1972. január 1-én maguk művelték, s hivatalosan még mindig az elidegeníthető birtokukat képezi — míg a közgyűlés nem dönt a beolvasztásról —. ezért e földek után is őket illeti a kártalanítás. Öregkori illetményföld Az idősebb emberek, pontosabban öregek, sőt nyolc- vanegynéhány éves aggastyánok, nénikék, világéletükiben e földön, e földből éltek. Valami módon — hiszen csak néhány tucat emberről van szó — valahol hasítani kellene nekik egy darabka földet, annyit, ahol a konyhára való zöldséget megtermeük, kevés epret telepíthetnek. Már csak a koruk alapján is megiüet- né őket, afféle öregkori illetményföldként. S talán a fiatalok közül is akadnak majd, akik, akár a városból iderán- dulő hétvégi kertészkedők, örömet, kikapcsolódást és jó pénzforrást találnak egynéhány négyszögöles családi gazdaságukban. Különösen, ha erejük is lesz hozzá. A lassú méltósággal hömpölygő folyó túlpartján felpöfög a kis révhajó, hangja récepárt ver föl. Átérnek a récék, s kisvártatva kiköt a bárka. Esteledik, érkeznek az ingázók. — Na, isten áldja — mondja a révésznek egy bronzvörös arcú férfi. — Néhány napig szabadságon leszek, utána pedig nem erre jövök már. — Hanem? — kérdi a révész. — Elmegyek én is a Csőgyárba. Minden reggel küldik a buszt a faluba, hazahoznak, csak kényelmesebb. Talán majd más vállalatok is küldenek autóbuszt ebbe a községbe? Egyszer maid bizonyosan. S akkor „Európa legszebb táborhelyén” nem csak kemningezni- lehet kellemesen. Élni is. Apor Zoltán (Vége). Százforintos üdülés A BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS OLVASÚANKÉTJA A kommunista és munkáspártok nemzetközi elméleti és tájékoztató lapja, a 142 országban 24 nyelven megjelenő Béke és Szocializmus folyóirat szerkesztősége kedden olvasói ankétot rendezett Szegeden. V. M. Sungyejev felelős szerkesztő, G. Banchero, a Chilei Kommunista Párt, valamint Nagy László, az MSZMP-lapnál lévő képviselői adtak tájékoztatást a folyóirat tevékenységéről és válaszoltak az oktatási igazgatóság tanárainak, vezető propagandisták kérdésedre. Konyhakész vad ÉVRŐL ÉVRE — közeledvén a szünidő — elhangzik a kérdés: hol, hogyan fogják eltölteni diákjaink hasznosan- keüemesen szabad idejüket? Kérdés ez maguknak a diákoknak, a szülőknek, az iskoláknak is és a — társadalomnak. Az ifjúsági törvény kiemelten foglalkozik ezzel a témakörrel. Az építőtáborok iránt immáron több mint másfél évtizede változatlanul nagy az érdeklődés. Az ott eltöltendő idő azonban a vakációnak csak tört része. A tanuló fiatalok többsége ezután még vállal valamilyen munkát, hogy megkeresse a zsebpénzt — a nyári utazásra. Az elmúlt években az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda egyhetes üdülési lehetőséget kínált, 250 forintért. A diákok ezért a pénzért hat napot tölthettek a Balatonnál, sátortáborban. Az összeg mai szemmel nézve nem volt túlságosan nagy, de egy diáknak — még egy kis zsebpénzt is hozzászámítva — nem is volt éppen jelentéktelen. S ami ennél is nagyobb gondot jelentett; csupán néhány száz fiatal élhetett ezzel a lehetőséggel. AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNT elvi állásfoglalását — mondjuk így: az állam részéről — gyakorlati tettek is követték. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács az ifjúságpolitikai alapból jelentős anyagi támogatást nyújtott az ifjúsági turizmus, a fiatalok nyári programjának segítésére, kiszélesítésére. Mit jelentett ez konkréten? Azt, hogy így a hatnapi szállás és a napi háromszori étkezés az Express táboraiban mindössze 100 forintba került s kerül! ötvenszázalékos kedvezményt kapnak a fiatalok az oda- és visszautazáshoz és a vendéglátók színes, érdekes programról is gondoskodnak. És nem százak, hanem ezrek részesülhetnek ebben a kedvezményben. Elgondolkoztató azonban a következő: tavaly 700 Pest megyei, középfokú iskolában — gimnáziumban, szak- középiskolában, szakmunkás- képző intézetben, gyors- és gépíróiskolában, egészségügyi szakiskolában stb. — tanuló diák élhetett volna ezzel a lehetőséggel, a 700 helyett azonban csak 500 jelentkező akadt. Hogy mi ennek az oka? Nem tudtak volna róla a fiatalok? Idegenkedtek volna tőle? Az iskolák tanáréi vonakodtak volna — kellő meggyőződés híján — a nagyobb propagandától? A szülők gyermekeik elengedésétől? MI VÁRHATÓ AZ IDÉN? Kezdjük azzal, hogy mielőtt az Express — immáron együttműködve a Pest megyei Tanács művelődési osztályával — hivatalosan közzétette volna a kedvezményes üdülés idei lehetőségeit és feltételeit, 300 fiatal máris spontán jelentkezett. Illetve, hat nem is teljesen spontan, mert a propaganda, a hírveres a tavalyi gondtalan, kellemes balatoni egy hét lehetett. Az idén a százforintos üdü- lesoen — junius Z4-e és július Z8-a között, tsalatonakauoan, satoroan — összesen 1400 (!) fest megyei diák részesülhet. A megyei tanács művelődési osztálya a középfokú iskolák igazgatóival, az Express pedig az iskolák összekötő tanaraival és KISZ-titkáraival írásQan felvette már a kapcsolatot, s az eddigi tapasztalatok azt jelzik, hogy a százforintos üdülés jelentőségéhez méltó érdeklődést vált ki. Az egyéni jelentkezőkön kívül több iskolából együtt jelentkeztek KISZ-szervezetek, osztályok, baráti csoportok. Rendkívül hasznos megoldásnak tartjuk ezt, s kedvezőek ehhez a feltételek is. Amennyiben egy- egy nagyobb — legkevesebb 2U fős — szervezett kollektíva együtt kíván nyaralni, az őket kísérő tanár, KISZ-ve-' zető, szülői munkaközösségi tag is részesül a diákokat megillető kedvezményekben. Felnívjuk erre az iskolák, a KISZ-szervezetek, a szülői munkaközösségek figyelmét! Az egyénileg, vagy csoportosan túrázó diákoK, a pályakezdő fiatalok és az ifjúsági klubtagok számára az OIOT 6—6 szállás- és étkezési utalványt tartalmazó csekkfüzetet bocsát ki — díjmentesen. Ez a kedvezmény ebben a formában újdonság. Pest megye 1500 ilyen csekkiüzetet kapott. A száüásutalványok a Express és az idegenforgalmi hivata-. lók kempingjeiben és diákszállóiban 6 forintot, az étkezési utalványok az ország valamennyi másod-, vagy ennél alacsonyabb osztályú éttermeiben 7,50 forintot érnek. Beszámítják tehát a szállás, vagy az ebéd árába. S MÉG SOROLHATJUK* külön ötezer — díjmentes — étkezési utalvány is van, s száznyolcvan Pest megyei fiatal részére szovjetunióbeü és bulgáriai üdüléshez biztosít kedvezményt az OIOT. Itt teszünk említést az úttörőkről is. Pest megye 980 darab 100 és 200 forint értékű kedvezményre jogosító utalványt kapott az idén, ezzel az úttörőelnökség a kiváló úttörőmunkát végző, valamint a fizikai dolgozók hátrányos helyzetben levő gyermekeinek támogatásához járul hozzá. Megnyugtató, jó érzés az ilyen adatokat, az ifjúsági törvény kézzelfogható eredményeit sorolni. Meggyőződésünk, hogy a nyár végén elmondhatjuk: a meglevő kínálat és a fiatalok körében meglevő, feltétlenül meglevő igény egymásra talált Pest megyében. Deregán Gábor Évforduló Kedden ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Fémipari Kutató Intézet. A jubileumi ünnepségen megjelentek a Nehézipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetői. Ott voltak a KGST- országok képviselői is. A jubileum alkalmából dr. Zámbó János igazgató tájékoztatta a sajtó képviselőit az intézet eddigi munkájáról és feladatairól. Nagy ütemben fejlődik a vadgazdálkodás hazánkban. A szép devizabevételt biztosító ágazat érdekében 1972-ben Vecsésen a MA VAD modern hűtfítárolót és feldolgozót létesített. Ez utóbbira a vásárlóigények változása miatt volt szükség. A modernül felszerelt feldolgozóban motoros fejtőkésekkel és fűrészekkel dolgoznak. Ekés János felvétele Kopernikusz-emlékülés A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűléséhez kapcsolódó tudományos eseménysorozat ezen a héten két emléküléssel zárul. Az elsőt tegnap a föld- és bányászati tudományok osztálya rendezte Kopernikusz születésének 500. évfordulója alkalmából, Szádeczky-Kardos Elemér akadémikus megnyitójában rámutatott, hogy amikor a világ a nagy tudós emlékét ünnepli, nem egy szellemóriás megkövült szobra előtt hódolj hanem olyan alkotót mér föl, akinek műve 500 éve újabb és újabb forrása a tudományos ét társadalmi haladásnak. t
