Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

4 ‘‘ÁS/űrlap I 1973. MÁJUS 16., SZERDA Befogadói és továbbfejlesztői az egyetemes emberi kultúrának Pillantás a váci zeneiskola munkájába Másfél évtizedes jubileum Művészet kiskönyvtára GOND. Illusztráció Szabó Gyula (1907—1972) csehaalovátóai ma­gyar festőművészről a Corvina Kiadónál — Klára Kubickova tanulmá­nyával — most megjelent kötetből. A e/<s*jint ti vészeli tíz esztéiikai nevelésért Képzőművészetünk időszerű kérdéseiről tartott nagy érdek­lődéssel kísért előadást Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója a ráckevei Kos­suth klubban. Előadása kere­tében elismeréssel méltatta a Pest megyei gyermekrajz-kiál- lítást, megemlítve, hogy az ál­talánossá terebélyesedő vizuális energia az új magyar képző­művészet alapja lehet. Szólt arról is, hogy a művészek kö­zött baráti kapcsolatok foko­zása szükséges, mert ez a szo­cialista képzőművészet kialakí­tásában elengedhetetlen. A vitaindítót több hozzászó­lás követte. Szó esett a kriti­káról is, amelynek objektivitá­son és a művészek megbecsü­lésén^ kell alapulnia, valamint a művészi propaganda szere­péről beszéltek többen. Felve­tődött az a helyes javaslat is, hogy az ízlésfejlesztés csomó­pontjain — iskolákban, műve­lődési otthonokban — legyen legalább egy mű, festmény, grafika, szobor. Ezt a gondo­latot nyomban cselekvés kö­vette: a jelenlevő festők — Darabont Tamás, Ledniczky Gyula, Bakallár József — je­lezték, hogy akvarellekkel já­rulnak hozzá a ráckevei eszté­tikai programhoz. Így követi a gyakorlat az elméletet, mely minden gondolat és művészi teljesítmény próbaköve. L. M. Bibliográfia Dr. Mikulási Béla bibliográ­fiát készít a Pest megyei pe­dagógusok tudományos mun­káiról. A több mint kétezer té­telt tartalmazó és rövidesen megjelenő gyűjtemény a kéz­iratos tanulmányokat is ma- gábafoglalja. Háromhetes eseménysoro­zattal ünnepelték a közelmúlt­ban a váci zeneiskola fennál­lásának tízéves jubileumát. Az ünnepségek fényében mindig fokozottabban látjuik az ered­ményeket, értékeket, a megtett utat, és azt is, ahová eljutni szándékozunk. A váci zeneiskola növendé­kei elviszik az intézmény jó hírét a megye hátárain túlra is. A zenedében — amely egy­ben a város szellemi, művé­szeti életének irányítója is kí­ván lenni — jelenleg csaknem 30 pedagógus tanít. A növen­dékek sikerei mögött nem ne­héz felfedezni az erőt: a mé­lyen összeforrott pedagógus­testületet. Egymással és a nö­vendékekkel harmonikus kö­zösséget alkotnak, s ennek egyik alapja hasonló életko­ruk; közülük a legidősebb sem több 35 évesnél. Felerészben váciak, de, akik Budapestről járnak le, azok is beolvadtak már a város életébe, közössé­gébe. A tantestület legjobbjai kö­zül mutatunk be most néhány fiatal pedagógust. Aranyérmes tanítványok Hajnóczy Katalin talán a legfiatalabb váci zenetanár, mégis komoly szakmai múlt­ja van már, s ő is sok szállal kapcsolódik a város zenei éle­tébe. A Budapesti Zeneművé­szeti Főiskola karvezetés-tan­szakának növendéke volt, ami­kor beosztották zongorakísérő­nek a Vox Humana kórushoz, az Európa Cant at veszprémi találkozóján. Kapcsolata a kó­russal és Váccal azóta elvá­laszthatatlan. A következő év­ben — még főiskolásként — már lejárt Vácra tanítani. Ek­kor indult a városban a zenei általános iskola első évfolya­ma. Azóta minden évben egy új osztály került irányítása alá; jelenleg a teljes alsó ta­gozatot tanítja. Időközben a zeneiskolában is tanított szol­fézst és zongorát. 1970-ben diplomázott, ezután végleg Vácra telepedett. Most tanári elfoglaltsága mellett a Vox Humana kórus másodkama- gya. A zenei általános iskolában második osztálytól kezdve minden növendék hangszert is tanul. Hajnóczy Katalin, há­rom évvel ezelőtt, az akkori második osztályosokból kis kórust szervezett, amely foko­zatosan bővült a következő években felvett növendékek­kel. Kórusában most 60 alsó tagozatos gyerek énekel; mun­kája eredményét, immár a harmadik seregszemlén, arany­éremmel jutalmazták. Nemso­kára közös szereplésük lesz Vác nagy kórusával. A Carmi­na Burana előadásán a Vox Humanával együtt fognak énekelni. Nemrég külföldi látogatók érkeztek Vácra, 28 tagú nor­vég tanárdelegáció kereste fel a zenei általános iskolát. Haj­nóczy Katalin óráját hallgat­ták végig. A Kodály-módszer tanulmányozására jöttek ha­zánkba, mint annyi más kül­földi pedagógus. A váci láto­gatás jól sikerült, a norvég ta­nároknak nagyon tetszett a fiatal pedagógus munkája, s az óra végén ők is együtt éne­kelték a gyerekekkel a magyar népdalokat. Egymást értékelve Cs. Nagy Tamásné 1965-ben végzett a Zeneművészeti Főis­kola debreceni tanárképző ta­gozatán. A váci , zeneiskolához került, előbb a nagymarosi és a verőcei kihelyezett osztá­lyokban tanított; mindkét helységben ő indította el a zongoratanszakot. 1967 óta Vácott dolgozik, növendékei­nek nagy része nála járta vé­gig a zeneiskola mind a hat osztályát, és több továbbkép- zős növendéke is van. A Mu- sica Humana együttes hang­versenyein szólistaként mutat­ja meg növendékeinek a ze­nélés örömeit és szépségét. Az iskolában, az egyéni foglalko­záson kívül közös órákat is rendez, ahol tanítványai egy­más produkcióját értékelik. A fiatalok zenei műveltségét kö­zös lemezhallgatásokkal is fej­leszti. Házi fúvósverseny Frank Éva 1967-ben kapott diplomát a Budapesti Zene- művészeti Főiskolán. Tanul­mányai befejezése előtt, már Tóth Miklós Jegygyűrű a mellény zsebben című víg játé­kát 1964-ben mutatta be elő­ször a Déryné Színház. Azóta megjárta Szeged, Veszprém, Szolnok, Debrecen színpadait, eljutott Szabadkára, Eperjesre és bemutatta az NDK televí­ziója is. A darab most — né­mileg megváltozott formában — visszakerült a Déryné Szín­házhoz. Időközben ugyanis Viski András hangulatos ze­nét írt hozzá. Egyebekben azonban a Jegy­gyűrű nem változott. Kedves, szellemes és mulatságos darab maradt, amely szórakoztató fordulataival nyilván most is, éppúgy, mint tíz éve, nagy kö­zönségsikert arat majd. Annál inkább, mert az előadás a maga nemében és műfajábar kitűnő, Petrik József rendezése ötletes és lendületes, pergő rit­musú, a szereposztás pedig' két éven át tanított Zébegény- ben és Verőcén — mindkét ta­gozat akkor még a váci zene­iskola kihelyezett osztálya­ként működött. 1970 óta Vá­cott tanít furulyát és fuvolát Az idén a rézfúvós tanszak vezetőjével közösen házi fú­vósversenyt rendeztek a nö­vendékeknek. A három fordu­lóból álló verseny hasznos erő­próba, mert mindenki részt vesz rajta, míg a növendék- hangversenyeken, bemutató­kon csak az egyes tanszakok legjobbjai szerepelnek. A hangszeres órák mellett, ka­marazenét is tanít, tavaly a megyei fesztiválon szép ered­ménnyel szereplő csoportja most készül az egri diákna­pokra. Heti negyven órát ta­nít — jelenleg helyettesít is. A Musica Humana kamarazene- kar koncertjein szinte min­den alkalommal hallhatjuk szólistaként. Szeressék a gordonkát A zeneiskola jelenlegi veze­tői egyben alapító tagok is, köztük Szabóky Judit igazga­tóhelyettes. Tanári diplomát 1962-ben kapott, azóta tanít Vácott. Az önálló zeneiskola elődjében, az abonyi iskola ki­helyezett osztályában kezdte pályafutását. A váci zeneis­kola megalakulása után a kör­nyező községekben is tanított, Nagymaroson és Dunakeszin. 1967 óta igazgatóhelyettes, az­óta is gyakran látogatja az iskola kihelyezett osztályait. Saját óráin kívül az admi­nisztrációs teendők is igény­be veszik, s részt vesz a Mu­sica Humana együttes munká­jában. Heti óraszáma csaknem kétszerese az előírtnak, igaz, hogy jelenleg ő is helyettesít. Továbbképzés növendékein kí­vül a kezdőkkel is szívesen foglalkozik, sőt az előképzősök- kel is, hogy a személyes kon­taktussal szerettesse meg ve­lük hangszerét, a gordonkát, amely iránt az utóbbi évek­ben kissé csökkent az érdek­lődés. A kultúra katonái A pedagógusok számára nem az az elsőrendű, hogy növen­dékeik élethivatásul választ­ják-e a zenét, hanem — Ko­dály nevelési céljainak szel­lemében — azt tartják szem előtt, hogy minél több olyan fiatal kapjon szárnyra, aki a zene iránti fogékonyságával, érzékeny befogadója és to­vábbfejlesztője lesz az egyete­mes emberi kultúrának. Á vá­rosi, megyei és az országos rendezvényeken szereplő nö­vendékek szép sikerei az ő lelkes, kitartó, igazi hivatástu­dattal és emberséggel végzett munkájukat dicsérik. Korda Ágnes egészen kiváló. A közreműkö­dők közül legjobban a Fodor Teréz játszotta feleség tetszett: rokonszenves egyszerűséggel formálta határozott karakterré a majdnem-elhagyott asszony alakját. Kőszegi Gyula a férj szerepében mackós bumfordi- ságával, Grúz Anikó tempera­mentumával, a csinos Bes­senyei Zsuzsa szépségével, Bi­hari Zoltán plasztikus jellem­formálásával tűnt ki az együt­tesből. Kovács Mária férj után vágyakozó elvált asszonyt, Ba­logh Béla gyors élettempójú, határozott, Orosz István vi­szont egy ügyetlenkedő fiatal­embert mutatott be. Mindhár­man rokonszenvesen és igen hatásosan játszottak. A sikeres felújítás kifejező díszleteit Sostarics Zsuzsa ter­vezte. Vezényelt Lakatos Éva — só — Tizenöt éve — 1958-ban — jelenít meg a Művészet kis­könyvtára sorozat első kötete, Ybl Ervin Donatelláról szóló műve. Az elsőt gyors egymás­utánban követték a többiek, s a sorozat néhány év alatt igen népszerű lett: kialakult olva­só-, sőt gyűjtői tábora. A sorozat célja: népszerűsí­tő formában közelhozni az ol­vasók minél szélesebb, minél heterogénabb táborát a képző­művészet világához, megismer­tetni az érdeklődőket a legna­gyobbak és a jellegzetesen ér­dekes, de kisebb hatású mű­vészek életével, munkásságá­val. A cél megvalósításához három feltételt is teljesíteni kellett: színesen, tömören és olcsón. A sorozat darabjai ezekhez egy negyediket is hozzáfűztek: magas fokon. A kötetek ugyanis igen színvona­lasan megmtak, néhány még a szakemberek számára is sokait mond, újat nyújt. Ennek megfelelően az olva­sók legkülönbözőbb korú, kép­zettségű, intelligenciájú és fog­lalkozású rétegeihez is eljut­nak a sorozat kötetei, egyaránt keresik őket diákok, munká­sok és értelmiségiek, sőt a szakemberek is. Hogy a foko­zódó igényeket kielégíthessék, ki kellett tágítani a sorozat ke­reteit. A legnaeyobbakról — I.eonardóról, M i eh el an gel óról, Rembrandtról, Munkácsyról, Picassóról és a többiekről — kiadott tanulmányok után sor került a kevésbé ismert, de sa­ját pátriájukban jelentős mű­vészegyéniségek bemutatásá­ra. A munka folyamatosságá­nak biztosítása érdekében az egyes művészek és irányzatok legnevesebb szakértőitől kezd­ve, a fiatalabb művészettörté­nészeken át az alkotóművé­szekig alakul a kötetek íróinak köre. Az írásokat jól egészíti ki a nagy számú színes és egyszínű reprodukció. A sorozat darabjainak pél­dányszáma változó: ötezertől tízezerig terjed, de egyes kö­tetek elérték a húszezres pél­dányszámot is. Ma már évente nyolc-tizenkét kötet jelenik meg, s eddig — a másod- és harmadkiadásokkal együtt — több mint 120 darabból áll a sorozat. Jogos tehát a megálla­pítás: a Művészet kiskönyvtára sorozat egyértelműen sikert aratott. A Corvina Kiadó ez­zel a vállalkozásával missziót vállalt. A sorozat legújabb darabjai közül mutatunk be néhányat: KLIMT Gusztáv Klimt . (1862—1918) a századvégi bécsi szecesszió kiemelkedő jelentőségű festő­jét Bernáth Mária tanulmánya ismerteti meg a művész élet­pályájának részletes ismerteté­sével. Az egyes művek születé­sének körülményeit elemezve rajzolta meg Klimt világát, ezt a nyugtalan, ellentmondá­sokkal terhes, mindig újat ke­reső világot. Rendkívül deko­ratív, sokszor túldíszített ké­peiben új, növényi formákból kifejlesztett vonalkultúrát ho­nosított meg. Munkásságának legnagyobb része gazdag szín- világú portrékból áll, s csak életének utolsó szakaszában foglalkozott gyakrabban tájké­pek festésével. Művészete kora Európájában széles körben is­mertté vált, s manapság is érezteti hatását. GHIBERTI Lorenzo Ghiberti (1378— 1455) firenzei szobrász, ötvös és építész a korai quattrocento egyik legnagyobb alakja. (Fő művei a firenzei dómmal szemben épült keresztelőká­polna, a Babtistero két kapuja.) Az első — még fiatal korában készített — impozáns kapu re­mekmívű domborművein még erősen érvényesül a hagyomá­nyos gótikus vonalvezetés. A Battistero másak kapujának a „Porta del Paradiső’-nak (Pa­radicsom kapuja) megalkotá­sakor azonban Ghiberti már teljes mértékben szakított a korabeli formákkal, és megte­remtette a korai reneszánsz egyik kiemelkedő alkotását, amely rendkívül nagy hatást gyakorolt az utódokra, így Michelangelóra is. Szmodisné Eszlány Éva, a tanulmány szerzője Ghiberti műveinek részletes ismerteté­sével és elemzésével igyek­szik körvonalazni rendkívüli művészetét. A részletekbe va­ló túlzott elményülés azonban helyenként feleslegesen fárasz­tóvá teszi az egyébként rend­kívül izgalmas kor e nagy je­lentőségű alkotójának életéről festett képet. A sorozat céljá­nak jobban megfelel — a di­cséretes igényességgel össz­hangban — az ismeretterjesz­tés, hívek meghódítása, a kép­zőművészet értő szeretetére ne­velés, s nem a filológus rész­letigényessége. SZERVATIUSZ JENŐ Századunk jeles romániai magyar fa- és kőfaragó művé­sze több mint ötven éve te­remti az erdélyi emberek éle­téről szóló szebbnél szebb mű­veit. Jellegzetesen kemény vonású alakjai, élettel teli szobrai és domborművei az ember, a munka, az anyag szeretetét sugározzák. Sorban Raoul tanulmánya a művész személyiségének is­mertetésével, az alkotó ember gondolatainak, vívódásainak bemutatásával rajzol hiteles képet egy jellegzetes alkotó sajátos világáról. Szervátiusz Jenő egyénisége a legteljesebb összhangban áll műveivel, s a tanulmány szerzőjének érde­me, hogy jó érzékkel adja vissza a művek hangulatát. Az illusztrációként felsorakozta­tott művek egybecsengenek a míves tanulmány megállapítá­saival. Nehéz sorsokat faragott fába, kőbe Szervátiusz Jenő, s az alakok, arcok bármily moz­dulatlanok is, életük minden keservét kifejezik. A mozdu­latlan szobor tekintetünk előtt nehéz mozdulatok milliónyi egymásutánját eleven mozgás­ban jeleníti meg. Művész. Ere­deti, nagy művész. Aki most ismerkedne vele — ne legyen felületes! A. Gy. Klubavató Kakucson Kakucs azon kevés közsé­gek közé tartozik, amelyek­ben nincs művelődési ház. Eddig mindössze a könyvtár és a mozi jelentette a kultú­rát a kakucsi emberek szá­mára. Horváth Márton tör­ténelem szakos tanár és könyvtáros kezdeményezésé­re a közelmúltban összefogott a helyi tanács a termelőszö­vetkezettel és a könyvtárépü­let mellé klubtermet építet­tek. Az összefogást segítendő a megyei népművelési ta­nácsadó tízezer forintot adott az új klub berendezésére. Az avatóünnepségre május 28-án kerül sor, amelynek kereté­ben Rónai György költővel is találkozhatnak majd a kaku- csiak. CEGLÉD, Szabadság NAGYKŐRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYÁL KISTARCSA MONOR NAGYKÁTA PILISVÖRÖSVÁR POMÁZ RÁCKEVE SZIGET­SZENTMIKLÓS VECSÉS MÁJUS 17-TÖL 23-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 17: Jöttem, láttam, lőttem 18 — 20: Brutus akció 21—23: Látszólag ok nélkül* 17 — 20: Látszólag ok nélkül* 21—23: Brutus akció 17 — 20: Tecumseh 21—23: Kakuk Marci* 17 — 20: Kakuk Marci* 21 — 23: Farkasvér 17 —19: A boszorkánymester 20 — 22: A törvénysértő seriff* ÉJSZAKAI ELŐ ADAS 20: Cromwell 17 — 20: Farkasvér 21—23: Pisztolypárbaj 17: Kétéltű ember 18 — 20: Tengeri farkas I—II. 21—22: A hölgy az autóban, szemüveggel és puskával* ÉJSZAKAI ELÖADAS 19: A kardforgató nő 19 — 21: Botrány az Operában 23 — 24: A kétarcú felderítő 17: Mágnás Miska 18 — 20: Az űzött szamuráj* 21—22: A különleges brigád 17 —19: A tüzes íjász (Robin Hood) 20 — 21 : A fogoly ítéletre vár 17 —18: Andrej Rubljov I—II. 19 — 20: Tudósítás az alvilágból* 21—22: A csendőr nyugdíjba megy 17 — 19: A törvénysértő seriff** 20 — 22: A boszorkánymester ÉJSZAKAI ELÖADAS 19: A kalóz menyasszonya* 17 — 20: Santa Vittoria titka 21—23: Föltámadott a tenger 18 — 20: Lila ákác 21—72: Fekete tollú fehér madár 23: Feketeszakáll szelleme 17 — 18: Pisztolypárbaj 19 — 20: Andrej Rubljov I—n. 21—22: Tudósítás az alvilágból* 18 — 20: Ljubov Jarovaja 21—23: Tecumseh 17 — 18: Tudósítás az alvilágból* 19 — 20: Pisztolypárbaj 21—22: Andrej Rubljov I —II. 16 —17: Egri csillagok I—n. 18 — 20: A lángoló tenger 21—23: Ljubov Jarovaja ÉJSZAKTI ELÖADAS 19: Egymillió karátos ötlet •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VALLALAT FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Jegygyűrű a mellényzsebben 4 >

Next

/
Thumbnails
Contents