Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-12 / 85. szám
4 ~&Ortap 1973. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Betegek és könyvek Két kórház és a művelődés A beteg „ráér” olvasni. A kórházakban, szanatóriumokban. sokan olyanok is irodalom barátok lesznek, akik egyébként ritkán vesznek a kezükbe könyvet. A művelődés, a kulturális nevelés nem kevésbé jelentős helye lehet tehát az egészségügyi intézmény is. A váci kórházban és a visegrádi szanatóriumban néztük meg, hogyan gondoskodnak az egészségügyi dolgozók és a betegek olvasás iránti igényének kielégítéséről. Pályázat Országos népművészeti pályázatot hirdetett a Nyíregyházi Városi Tanács Vb művelődésügyi osztálya és a Népművelési Intézet a szakkörökben és egyénileg alkotó amatőrök részére, hímzett és szőtt textíliák, használati és szoborigényű fafaragások, kovácsolt vasak, kerámiák készítésére. A pályázaton részt vehet miniden amatőr, A pályamunkák beküldésének határideje 1973. május 15. A beküldőknek fel kell tüntetni nevüket, pontos címüket. Megkezdődött a III. országos kollégiumi konferencia Pest megyei küldöttek a tanácskozásról Szerdán a Fővárosi Művelődési Házban megkezdődött a 111. országos kollégiumi konferencia. A középiskolás és a szakmunkásképző intézetek ■kollégiumainak és diákotthonainak háromnapos tanácskozásán az ország valamennyi középfokú bentlakásos intézményéből mintegy 400 delegátus — diák és felnőtt vezető — vitatta meg az időszerű nevelési kérdéseket. A tanácskozás első napján megjelent Keserű Jánosné, könnyűipari miniszter és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes is. A konferencián két referátum hangzott el. Szűcs Istvánná, a KISZ Központi Bizottságának titkára egyebek közt beszámolt arról, hogy i jelentősen előrehaladt az i új típusú kollégiumi nevelés kibontakoztatása, a diákotthonok kollégiummá fejlesztése. Dr. Bencédy Józsiéi, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztályának vezetője egyebek közt az ifjúsági törvény és az MSZMP Központi Bizottságának tavaly júniusi határozatának végrehajtásáról beszélt. A Pest megyei kollégiu- i mókát népes küldöttség képviselte a tanácskozáson. Ott voltak a váci, az aszódi, a nagykátai és nagykőrösi középiskolás, valamint a váci és szigethalmi szakmunkástanuló-kollégium és a fóti Gyermekváros küldöttei. Részt Ismeretes, hogy a váci kórház új intézmény, 1970-ben adták át rendeltetésének. Sajnos, vett a tanácskozáson Ober- czán József, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, általános felügyelő, Sarkadi István, a nagykőrösi Arany János középiskolás kollégium igazgatója, megyei szakfelügyelő és Molnár Lajos, a váci szakmunkástanuló-kollégium vezetője is. Az országos konferencia jelentőségéről és tapasztalatairól velük beszél-' gettünk. — A tanácskozás számomra mindenekelőtt azért fontos — mondotta Molnár Lajos —, mert alkalmat ad arra, hogy saját munkánkat összevessük más kollégiumok tevékenységével. Az eddigi tapasztalatok szerint úgy látom, kollégiumunk munkája jól illeszkedik az országos irányvonalhoz. Sarkadd István az országos konferencia napján tíz Pest megyei középiskolás kollégium munkáját értékelve, egyebek között kijelentette: — Az elhangzott értékelések a Pest megyei kollégiumokra teljes egészében érvényesek, mind az eredmények, mind a tennivalók tekintetében. Dicsérendő eredmény, hogy javul a tanulmányi színvonal, Obere zán József egyebek közt azt hangsúlyozta, hogy a kollégiumok a demokratikus formák kialakításában valamivel megelőzték az iskolákat. Ma öt szekcióban folytatja munkáját a tanácskozás. ö. L. ' a tervezésnél nem gondoskod- I talk arról, hogy elegendő szo- i ciális helyiséget építsenek, a könyvtárról nem is szólva. Most a kórházban csak orvosi szakkönyvtár van, s az ötszázötven dolgozó, illetve a négyszázhatvan beteg nélkülözi az olvasnivalót. Jelenleg ... A fenti helyzetbe ugyanis az illetékesek nem nyugodtak bele. Sem a kórház, sem a szak- szervezeti bizottság költségvetéséből nem futotta arra, hogy valahol, egy helyiségben, néhány könyvszekrény beszerzésével könyvtárat létesítsenek. Lengyel Erzsébet, az SZMT váci járási könyvtárának vezetője, a járás üzemi szakszervezeti könyvtárának „gondnoka” a városi pártbizottság segítségét kérte. És Balassi István, a pártbizottság osztályvezetője eredményesen járt közbe a városi tanácsnál. — ígéretet kaptunk — tájékoztat —, hogy még ebben a félévben a tanács a kórház rendelkezésére bocsátja azt az összeget, amelyből hét könyv- szekrényt, egy kölcsönzőasztalt és egy folyóiratállványt vásárolhatunk. Minikönyvtár osztályonként Visszük a hírt a kórházba. Csöge József szb-titkár elmondja: úgy tervezték, hogy á kórházzal szemben épült nővérszállás társalgójában rendeznek be a könyvtárait. Az egyik nővér — társadalmi munkában — vállalná a könyvtáros feladatának ellátását is. Ha megvásárolják a szekrényeket • és az SZMT könyvtárából leszállítják a mintegy ezernégyszáz kötetet — ennyi fér el egyelőre —, akkor az osztályokon „minikönyvtárakat” rendeznek be, Dr. Korona Árpád igazgató- helyettest, az idegosztály vezető főorvosát is felkerestük az újsággal. — Nagyon örülünk— mondja —, hogy sikerül végre megoldást találni. Csaknem ezer ember hiányolta az olvasnivalót. Pedig a betegeiknek lélektanilag nagyon sokat jelent a könyv. Eddig úgy segítettünk / magunkon, ahogy tudtunk. Én például otthonról rendszeresen' behoztam a szépirodalmi könyveimet és azt kölcsönöztem az osztályomon fekvő betegeknek . 12 ezer kötet A visegrádi szanatórium a fővárosi tanács kórháza, az itt dolgozók érdekképviselete azonban a megye szakszervezeti szerveire hárul. Amikor Lengyel Erzsébettel arról érdeklődünk, hogyan gondoskodnak a csaknem négyszáz betegről, illetve egészségügyi dolgozóról, büszkén mutatják a 12 ezer kötetes könyvtárat. Az ajtón kis tábla: kölcsönzés naponta 11—12 óra között. Hogy milyen keresett a könyv, azt bizonyítsa egy statisztikai adat: tavaly 19 746 kötetet kölcsönöztek innen. Pathó Gyuláné napi három órában könyvtáros: — A szanatórium költségvetéséből évente 20 ezer forintot költünk új könyvek vásárlására, az állomány felfrissítésére. Idén megemelték ezt az ösz- szeget, 26 ezer forintot kapunk. Az a baj, hogy nagyon szűkén vagyunk... Tervek — művelődési teremre Dr. Hun Nándor igazgató főorvos is nagy barátja a könyveknek: — Ismerjük a könyvtár gondjait, sőt elképzeléseink is vannak, hogyan segíthetnénk. Az emberek, ha nem olvasnák, akkor tévét néznek. Én azt szeretném, ha sikerülne a betegeket és dolgozókait egyaránt a tévé mindenhatóságáról leszoktatni, hogy időt szenteljenek a kultúra más területednek is. Létesítenénk az intézményben egy „művelődési házat”: olyan teremre gondolok, ahol a könyvkölcsönzés melletit zenei rendezvényeket, író—olvasó találkozókat tarthatnánk. Azt hiszem, a kertben levő épületet átalakíthatnánk a kultúra templomává. Idén elkészülnek a tervek, a megvalósítás, a kivitelezés azonban a jövő feladata lesz. Soós Ibolya Kurázsi mama tanításai A Madách Színház új rendezésiben és szereposztásban állította színpadra a XX. századi drámairodalom egyik legnagyobb alakjának, Bertolt Brecht Kurázsi mama című művét; A darab alcíme: Krónika a harmincéves háborúból. Brecht halhatatlanul bölcs és bátor paraboláinak, tanító-felrázó szándékú műveinek egyike ez a dráma, s talán a legtovább képes lesz hatni az egymást váltó nemzedékekre, mert a nagy tanulság és tanítás egy család, s legsűrítettebben egyetlen ember, a családfő Kurázsi mama tragédiájában jelenik meg. A bemutató után, már a színház mindennapos közönségével láttam az előadást. Tizenéves fiataloktól még járóképes, hetvenes évjáratbeliek ültek a nézőtéren, vagyis hatvan évjáratnak három nemzedéke. A zseniális brechti gondolatok már az első jelenetekben ielszikráztak, s ebben a magas ívelésben tették mind világosabbá a darab mondandóját, a régi történet általánosan érvényes, a mához is, hozzánk is szóló tanulságát. A mondanivaló érzékletes felmutatását a színház kitűnő együttese egyenletesen emelkedő játékával segítette, mind jobban kiemelve a mostani előadás két nagy alakítását; a közönség egy részének reagálása mégis meghökkentően lanyha volt. nem is minden jeleneteit nyugtázott a szenvtelen, udvarias taps. Már a második rész közepénél pergett a játék, amikor nem lehetett nem megsejteni: több új tanulságot rejthet magában színpadnak és közönségnek ez az egymásra reagálása. Szociológusok nem túl nehéz munkával, tudományosan is bizonyíthatnák, ami bennem is fölsejlett közben, magyarázatot keresve kortársaim az egymás mellett ülő három nemzedék reagálására. Mert mi más lehet az oka ennek az egészen az utolsó jelenetekig megőrzött, majdnem szenvtelen, lanyha tapsnak, ha nem a ml századunk új élményeinek-tanuiságainak, melyek mellett olyan harmatosain, ártatlan-romantikus játéknak tűnik a színpadon zajló dráma? Sokan vagyunk, akik átéltük a II. világháborút, megismertük a frontok iszonyú csatái, emberveszteségei mellett emberfajunk érthetetlen rövidzárlatnak látszó elaljasodását, el- álilatiasodását, mely megszülte a koncentrációs táborokat, haláltáborokait, melyek szöges drótkerítései mögött, a krematóriumokban tízmillió európait öltek meg. Aztán kiderült, hogy azok a hihetetlen szörnyűségek nem egy múló rövidzárlat eredményei voltak, hiszen a tömeges kivégzések és emberkínzások megújulva folytatódtak a koreai háborúban, aztán Algériában, Kongóban, Indonéziában s Vietnamban. Német katonák millióinak elállatiaso- dása után Henri Alleg, algériai újság- szerkesztő Vallatás című. nálunk 1958- ban kiadott kis könyvéből értesülhettünk francia katonák szadizmusáról, s Mark Lane, amerikai ügyvéd: Amerikaiak elmondják... címen, 1971-ben megjelentetett könyvében olvashatjuk, szemünket {íitetlenkedéssel meregetve, hogyan nyomorították vérengző, fenevadakká a vietnami bevetésre szánt fiatal amerikaiakat, érettségizett és főiskolát, egyetemet végzett férfiakat a kiképzés pár hónapos dresszúrájá- ban, s hogy a kínvallatások éppen olyan embertelenek, gyalázatosak, csak ragadozó vadállatokhoz hasonlíthatóak voltak a Vietnam népe ellen tiz éven át folytatott háború utolsó percéig, mintha Hitler hóhérlegényei végezték volna. És ismerjük mór a vietnami háború befejezése után közölt számadatokat: Egyesült Államok az indokínai háborúra 140 milliárd dollárt fkb. 4,2 billió forint) fordított (ez pl. 16,8 millió kétszobás lalkás értéke), s hogy a háború v áldozataiból a polgári személyek aranya 90 százalék (ugyanez az első világháborúban 5, a másodikban 48, a koreai háborúban 84 százalék volt), s hogy 1965-től 1973-ig az Észak- Vietnamra ledobott bombák 450 hiro- simai atombomba hatáserejének feleltek meg, s hogy ebben az időpontban az Indokínára ledobott 12 millió bomba éppen háromszorosa annak, amit a második világháború éveiben a szövetséges haderők ledobtak a hitleri Németországra, s Európa hadszíntereire. Nincs hát semmi meglepő abban, ha a mai nézőközönséget a Kurázsi mamában elénk állított háború éppen csak megborzolja. A háború és embertelenségeinek mai léptékei mellett az 1618 —1648-as harmincéves háború kicsiny csetepaténak látszik, s hogy Kurázsi mama sorban mindhárom gyermekét elveszti, mégsem tanul semmit, mintha már ez sem tudna megdöbbenteni- fölrázni bennünket, hiszen lám! ... De hadd ne ismételjük el az imént elmondottakat. Az utolsó jelenetekben, s a darab végére a jó együttes, mégis megteszi a hatását a brechti gondolatokkal. Különösen két kiemelkedő alakítás segít ehhez: Psota Irén és Nagy Anna. Az 6 játékuk gyümölcse, hogy az addigi udvarias tapsokat hevesen felcsattanó, egyre hosszabb s a végén vastaps váltja fel. Psota Kurázsi mamája olyan színészi teljesítmény, hogy ezért egymagáért is érdemes volt felújítani ezt a darabot. Nagy Anna a néma lány szerepében talán legnagyobb alakítását produkálta. Sorolhatnánk még Márkus László papjának kitűnő megformálását, a két Kurázsi-fiút, Papp Jánost és Ka- locsay Miklóst, valamint Horesnyi László szakácsát, Bencze Ilona Yvette- jét. Szénást Ernő őrmesterét. Árva János zsoldosvezérét. S feltétlenül dicsérnünk kell Vámos László rendezését. Nemes Nagy Ágnes szép fordítását. Csányi Árpád díszletét. Köpeczi Bócz István jelmezeit Paul Dessau kísérőzenéjét. Az elismerést mindannyian megérdemlik. Gergely Mihály Vjacseszláv Tylhonov és Bibi Andersson, A svéd asszony főszereplői HETI FILMJEGYZET A svéd asszony Jurij Jegorov rendező szovjet—svéd koprodukcióban készült filmje arra példa, miként lehet egy ízig-vérig ka- landíilm önmagán túlmutató, a műfaj átlagos színvonalát jóval meghaladó. A svéd asszony ugyanis, történetét és az előadásmód stílusát tekintve is, csaknem a klasszikus kalandfilmsémá- kat követi. Adva van egy bátor, jóképű, leleményes hős, akire nagyon bonyolult feladatot bíznak, olyant, amelynek végrehajtása nemcsak hogy bonyolult, de állandó életveszélyt is jelent. Ez a hős — miközben kiválóan végrehajtja a feladatot, s közben nem kevés kalandba, idegfeszítő szituációba keveredik — összetalálkozik egy szép asz- szonnyal, aki először csak segítője a feladat végrehajtásában, majd, annak rendje és módja szerint, egymásba is szeretnek, s ettől fogva közösen dolgoznak a hős számára életfontosságú és életveszélyes feladat tökéletes és teljes végrehajtásán. Nos, mindez benne van Jegorov filmjében, hiszen a daliás Viktor Krimov, a fiatal szovjetállam különmegbízottja Üllő vág) A hét másik kétrészes filmje a bolgár—NDK—szovjet koprodukcióban készült, az 1933-as lipcsei perről szóló Üllő vagy kalapács című alkotás. Érdekes film, s nemcsak a téma folytán. Elkészítését ugyanis már önmagában is indokolta volna a Dimitrov-per negyvenéves fordulója, hiszen ez a per tette először nyilvánvalóvá a világ előtt, milyen természetű is a Németországra éppen rátelepedni kezdő nemzetiszocialista hatalom. A film azonban tovább megy ennél, noha a per eredeti dokumentumaihoz, jegyzőkönyvi szövegeihez pontosan ragaszkodó hűséggel idézi fel Dimitrov küzdelmét az igazságért, és azt a folyamatot, amelynek eredményeként végül is vádló lett a bűnösnek kikiáltottból. (Ebben a feladatban igen jól helytáll á Dimitrovot alakító kitűnő színész, Sztejan Gecov). Az Üllő vagy kalapács napjainkban készült, s mint ilyenből, nem hiányozhat belőle az a négy évtizedes tapasztalat sem, amelyet a nácizmus és a fasiszta módszerek mibenlétéről a lipcsei per óta szerzett a nem akármilyen feladattal utazik Svédországba: ezer mozdonyt kell rendelnie a svédektől, akik hajlandók szállítani, megtörve ezzel a Szovjet-Oroszország élleni tőkés gazdasági blokádot. S ezenközben találkozik a szép svéd özveggyel, Britt Sagne- liussal, akivel egymásba szeretnek. Igen ám, de ebben a filmben azért lesz tartalma- sífbb a séma a szokottnál, mert Krimov nem egyéni célokért vállalja a veszélyeket, hanem hazája érdekében, és a veszedelmek is egy ádáz fehérgárdista emigránscsoport ellenakciói miatt következnek be. A svéd asszony tehát mintegy társadalmi szintre emeli a kalandot, egy új társadalmi rend élethalálharcát vázolva fel az érdekes, izgalmas cselekmény hátteréül és alapjául. Hogy ez jól sikerült, abban a lendületes forgató- könyv, és a két főszereplő, a / Klimovot játszó, nálunk is jól ismert Vjacseszláv Tyihonov, s a Bergman-filmek állandó hősnője, a Brittet játszó Bibi Anders son kiváló alakítása is közrejátszik, Jegorov nagy ru- tinú és feszültségteremtő erőivel rendelkező filmalkotói munkája mellett. f kalapács világ. A Reichstag felgyújtása körüli szégyenletes boszorkányper, amely előre eltervezetten a kommunistákat nevezte meg tettesként, hogy ezáltal leszámolhasson a német haladó erőkkel, csak kezdet, s valójában igen szelíd kezdet volt a fasiszta borzalmak későbbi szériájához képest. Azok viszont, akik erről a perről csak történelemórák szűkszavú tananyagaként hallottak, ezt a kezdetet sem ismerik eléggé. S az Üllő vagy kalapács érdekessége mindenekelőtt talán ebben rejlik. A fasizmusnak már az egyik legelső önleleplező megnyilvánulásában is ott volt az a veszély, az a métely, ami később, kiteljesedése idején csak fokozódott, a téboly tökéletességéig. Erre figyelmeztet a film azzal is, hogy bemutatja azokat a manipulációkat is, amelyeket a per felmentő ítélete után Göring kezdeményezett Dimitrov elpusztítására. A szélesen epikus sodrású film helyenként felizzó drámai összecsapásai segítenek a tényanyag élményszerű átélésében, noha valamivel gyorsabb tempó bizonyára használt volna a filmnek. A fogoly ítéletre vár Mire képes az olasz igazságszolgáltatás, ha valaki a karmai közé kerül? Mindenre, ami középkori, rossz, ostoba, gonosz, nemtörődöm és embertelen —» állítja Nanni Loy nagyon keserű végkicsengésű filmje, A fogoly ítéletre vár. A történet az egyszerűnél Is egyszerűbb: egy derék olasz mérnök, aki hosszú évek óta Svédországban dolgozik, ott is nősült, s ott született szép két fia, szabadságát rég látott szülőhazájában kívánja tölteni. Ám a határállomáson kiemelik a kocsiból, és ettől kezdve me^bilincselten, más foglyokhoz láncoltán bolyong iszonyúbbnál iszonyúbb börtönök cellái és elkülönítőfülkéi között, anélkül, hogy bárkitől megtudhatná, tulajdonképpen miért tartóztatták le, ml ellene a vád, s egyáltalán, miért hurcolják végig a börtönélet minden poklán? Giuseppe Di Női, a történet szenvedő hőse, végül is elmegyógyintézetben köt ki, ahol kiderül: a vád tévedésen alapult, nem ölt meg senkit, szabad, oda megy, ahová akar. Lényegében még bocsánatot se kérnek tőle, amiért az idegösszeomlás, sőt az őrület határáig hajszolták — merő tévedésből. Takács István i
