Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-12 / 85. szám
1973. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK 5 PCS» MtCYEI <:Kívlap TANACSTAGJELOLTEK \ asámap, április 15-én választ az ország. Pest megyében 617 382 választópolgára járul az urnákhoz, hogy arról döntsön, ki képviselje körzetét a helyi tanácsban. A megyében a jelölőgyűléseken 6639 jelöltet állítottak a 6513 tanácstagi helyre. Közülük mutatunk be néhányat. Óvárosi - az új városért Négyen a PEYDI-ből Szentendre 60 választókörzetéből négyben a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat — ismertebb nevén a PEVDI — írószer-gyáregységének dolgozói kaptak bizalmat. Fiatalember sárga kezeslábasban, a munkaruhán kékszürke embléma, rajta három betű: DKV. — Most leszek huszonöt éves, itt születtem Százhalombattán. Még ipari tanulóként kerültem a Dunai Kőolajipari Vállalathoz, 1965 tóta villany- szerelőként dolgozom, a javítás, a zavarelhárítás a feladatom. KISZ-tag vagyok, az óvárosi KISZ-alapszervezet titkára, a városi KISZ-bizottság tagja. Az óvárosban lakom — így mutatja be röviden önmagét Vlkovszki Ferenc. A fiatalember igazi közéleti ember, az ifjúsági munkán kívül a település problémáival is foglalkozik: két éve tanácstagnak választották, huszonhárom évesen az egyik legfiatalabb „elöljárója” lett az ifjú városnak. — Először tapasztalatokat kellett gyűjtenem, az idősebb tanácstagoktól sok jó ötletet kaptam. Megismerkedtem a város problémáival, az óvárosiak elsősorban a vízhálózat megépítését s az utak korszerűsítését kérték. Remélhetőleg ezek a gondok a közeljövőben megoldódnak: először a vízvezeték-építési' munkák kezdődnek, majd hozzálátnak az utak felújításához. A fiatalember sok idős választópolgár érdekeit képviseli a tanácsban. Felkeresi otthonaikban is körzete, az Alkotmány utca lakóit, s szívélyesen elbeszélgetnek vele, hiszen választói gyerekkora óta ismerik tanácstagjukat. A mostani jelölőgyűlésen egyhangú szavazással került a listára. — A most zárult ciklusban felszólaltam a tanácsülésen, az újvárosi iskolával foglalkoztunk, tudtuk, hogy milyen zsúfolt, ezért én is helyeseltem az új iskola építését A fiatalembernek egy kisfia van, felesége megértő, tudja, hogy a közéleti munka a szabad időt csorbítja, de értékes tevékenység. Vlkovszki Ferencnek nincs fogadóórája, megállítják az utcán körzetének lakói, s elmondják javaslataikat. — A következő négy év legfontosabb feladata? Az út és a csatorna megépítése a legsürgetőbb az óvárosban. A városban pedig a strand és a sporttelep elkészítésére számítunk. És nagy öröme lesz a város fiatalságának, ha birtokukba veszik új ifjúsági házukat. Biztos vagyok abban, hogy terveink megvalósulnak... Ketten - egy körzetben Gyálon. a 13. választókörzet jelölőgyűlése két jelöltet állított. Egyikük több mint húsz éve tanácstag, másikuk neve most Szerepel először a választási listán. „A lényeg: nem belefáradni” Lukácsik János Békés megyei születésű, 1943 óta él Gyálon. Közvetlenül a felszabadulás után, mint földhöz juttatott új gazdát, már úgy ismerték a községben, hogy érdemes a közösség bizalmára. Tagja lett az első helyi képviselőtestületnek, majd a Nemzeti Bizottságnak. A tanács létrejöttekor beválasztották a végrehajtó bizottságba. 1950-ben egyik alapítója és első elnöke volt a gyáli termelőszövetkezetnek, 1948 óta részt vesz a Földművesszövetkezet, majd az ÁFÉSZ igazgatóságának munkájában. Emellett tíz éve népi ülnök és a tanács szabálysér. tési bizottságába is delegálták. Betegsége, leszázalékolása, majd nyugdíjazása sem akadályozta meg abban, hogy tovább dolgozzon, mint tanácstag. Választói változatlanul megbíztak benne Az utóbbi hat évben a 13. választókörzetben működött. — Hogyan tud eleget tenni ennyi megbízatásnak? — Mondhatnám azt, hogy 1945 óta életelememmé vált a társadalmi munka. Nem keserítettek el a sikertelenségek sem. Megtanultam, e munka lényege, hogy nem szabad belefáradni. — Hosszú tanácstagi pályafutásának emlékei közül melyekre gondol vissza legszívesebben? — Ügy érzem, nekem is részem van abban, hogy ma már Gyálon is jó a kenyér, hogy a lakosság bevonásával nyolc utcában járda épült, hogy Javult a közvilágítás, az ellátás. — Ha újra megválasztanák, mit tartana első teendőjének? — Szeretném elintézni, hogy a községnek saját villanyszerelője legyen, aki svorsan megszüntetné a gyakori áramszolgáltatási zavarokat. „Apám is tanácstag volt ” Deák Ferencné, bár még fiatal — hiszen 1940-ben született — lassan már tizenöt éve dolgozik a gyáli postán. A postahivatal dolgozóit pedig minden községben szinte mindenki személyesen ismeri. Kisgyermek kora óta a községben él, joggal vallja magát iőzs- gyökeres helybelinek. Férje üvegtechnikus, Budapestre jár dolgozni. Kisfiúk négy és fél éves, Gyálon jár óvodába. — Ügy tudom, meglepte a jelölés... — Valóban nem számítottam rá, hiszen régi tanácstagunk, Lukács János bácsi munkájával mindenki meg volt elégedve. Ezt el is mond. ták a felszólalók. Az én jelölésemnél elsősorban a koromra, várhatóan nagyobb munkabírásomra hivatkoztak ... — Ez a bizalom — úgy gondolom — megtisztelő. — Igen. Valószínűleg abból fakad, hogy régebben apám is hosszabb ideig tanácstag volt. s a régi gyáliak ennek révén is ismernek. Amennyire tájékozott vagyak a községi problémákban, itt a tanácstagság nem mindig hálás dolog... — Bizonyára a vízproblémára gondol... — Igen. A vízvezeték, az egészséges ivóvíz hiányát már szinte emberemlékezet óta panaszolják Gváion. Gondolom, a megoldást siettetni lehetne — más községek példája nyomán — a lakosság anyagi segítségével, összefogásával Tudtommal ezzel még csak most kezdenek próbálkozni. — Íme, egy programlehetőség Nyilván felmérte már magában, hogy teendői — ha megválasztják — több elfoglaltsággal járnak. — Tudom, mit jelent ez, hiszen most járok első osztályba esti tagozaton, a Postaforgalmi Szakközépiskolába. A család eddig is támogatott, a nagymama is sokat segít a háztartásban Bízom benne, hogy csak a kezdet lenne nehéz .,, Miért jelölték? Gál Miklóst Budakeszin, a Nagy Sándor utca lakói immár a negyedik ciklusban jelölték tanácstagnak. Hogy miért? Deák Lajosné, Nagy Sándor utca 13.: „Közvetlen szomszédja vagyok, Gál Miklóst jól ismerem. Azt hiszem, kevés ilyen ember van, aki mindig csak másokért dolgozik. Legyen akár egyéni, akár a közösséget érintő probléma, egyforma segítőkészséggel intézi ^mindegyiket Most is, a jelölőgyűlésen, ahol valameny- nyien az úttest kijavítását kértük, megígérte, hogy közbenjár a tanács vezetőinél.” Baranyai István, Nagy Sándor utca 16.: „Gál Miklósban mindenki megbízik, senki nem lehetne alkalmasabb tanácstagunk nála. Amikor szóvá tettük. hogy elromlott az utcában a kút, intézkedett. Nekem abban is segített, hogy gáztűzhelyet kapjak ... Mindig tárgyilagosan mond véleményt. Amikor a Nagy Sándor utca rossz állapotát említettük, megmondta őszintén, hogy a tanácsnak nincs pénze arra, hogy aszfaltú tat építsen.” Vajda Bálint, Nagy Sándor utca 31: „Gál Miklós jelölőgyűlésén mindenki ott volt, aki tehette, talán azért, mert régóta ismerjük és becsüljük. Mit is mondhatnék róla? Segít elsimítani a szomszédok közötti viszályokat is.” Egyed Irén, Budakeszi nagyközségi tanács elnöke: „Gál Miklós mindig eleget tett tanácstagi megbízatásának. Régóta a községben lakik, ismeri Budakeszi gonjait. Nyugdíjas, de aktív közéleti ember, amit elvállal, azt teljesíti. Tagja a nagyközségi pártbizottságnak, a községi népfrontelnökség- nek. Segített most is a választás előkészítésében. Feleségével együtt a Szocialista hazáért érdemérem kitüntetettjei, mindketten sokat tesznek a községért.” Becsei Lászlóné, a fotólaborban montírozó. Most másodszor tanács tag jelölt. Szabó Imrét. a tmk-műhely lakatosát, ugyancsak másodszor jelölték. .... mm Hirsch J ózsefnc, a bedolgozó-szerelő részlegben adminisztrátor. 1950 óta tanácstag. Most ism |. jelölték. Mergancz Margit a nyomdában berakónő. Húszéves, először szerepel a választólistán. A tanácstagi munka köznapjai Lassan egy esztendeje, hogy ezzel a tájjal megismerked. tem, mégpedig nem hétköznapi körülmények közepette: Fehér Lajos' miniszterelnök- helyettes adta át akkor a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetnek a Minisztertanács vándorzászlaját és ünnepi beszédében — emlékezetem szerint — szűk markú földnek mondotta a hernádit. Annál impozánsabb volt a szövetkezők munkája nyomán kibontakozó gazdasági föllendülés megannyi jelének számbavétele. A tsz javasolta Mi lesz a földdel? — firtattam. Pompás látvány a ba- romfiföldolgozó, szép, hogy alig néhányan művelik meg, szántják föl a határt, de amit végképp nem tartanak érdemesnek erre, azzal vajon mi a tervük? Többen is elmagyarázták ezt, így egy — remélem, nem sértem a jelzővel — gyerekképű fiatalember, Valentin Károly is, a tsz 27 esztendős KISZ-titkára. Sopronban végzett erdósztechni- kus, aki a faültetések irányítója a gazdaságban. „Sok az öreg akácos, de az új telepítések zöme fenyő- és nyárfa" — mondta egy alkalommal, hozzátéve: „Most 750 hold a szövetkezet erdeje, ám 1975- ig 1000 holdra terebélyesedik”. Most is azzal fogad, hogy dolgoznak a faül tetők. Ezúttal azonban másfajta posztjára vagyok kíváncsi. Valentin Károlyt ugyanis tanácstagnak jelölték Hemádon, igaz, nem első ízben: a korábbi két esztendőt is ebben a tisztben töltötte. (Mint Kálmán Ferenc szövetkezeti párttitkártól előzőleg hallottam, valójában üzemi, vagyis szövetkezeti jelölés volt, hiszen a 33-as választókörzetben olyanok laknak, akik egyszersmind a 'tsz dolgozói.) Egyidősek — Körzetem a legnagyobb Hermádon, amely falu viszont maga is Örkény nagyközséghez tartozik, annak a része — mondja az ifjú erdésztechnikus. — Űj településről van szó, így is hívják: Újtelep, mert a házak 1945 után épültek. — Tehát hozzávetőleg a ta- nácstagjelölittel egy idős ez a telep... Ha nem lenne alacsony a szemöldökfa | Az Öregszőlők népe — vagy negyven család, s ugyanennyi porta — egy iparos embert küldött a tanácsba húsz esztendeje. Vélték tán, hogy aki munkájával is rászolgált a parasztok bizalmára -r- mert bizalmi mesterség a bognáré —, az becsülettel képviseli majd érdekeiket. Nem a hivatal színe előtt, ahová csak körülményesen jutott egykor a kétkezi munkás, hanem odabenn. A tanácsban. Beleszólási joggal a köz dolgaiba. S Vargha János rászolgált a bizalomra. Oly mértéaoen, hogy az máig sem fogyott el. Legutóbb ismét csak rá voksoltak, amikor jelöltet kellett állítani a tanácstagi választásokra. A gyalupadnak dőlve, melegséges forgácsillatú kicsiny műhelyben váltunk szót. — Emlékszik-e még az első megbízatásra? — Hogyne emlékeznék. Sürgettük, az ÉMÁSZ-nál, hogy a sűrűn lakott települések után a mi házainkban is villanyfény gyűljön, hogy itt, a farmos! határban, túl a falun, de még innen a tanyák v! lékén lecöve- keljék a villanypóznákat. 1953-ban volt ez.------------------történt, hogy Vargha János | Ezidőben | elbontotta horpadt hátú nyeregtetős házát. Felépítette az újat, a tágas kétszobásat, a komfortosat. Komfortosat bizony, mert mire készen lett, már bekötötték a villanyt is. Mindenütt az öregszőlőkben. Két évtized telt el azóta, elég idő ahhoz, hogy számos közkívánság megvalósításával járuljanak hozzá pátriájuk fejlődéséhez a falu tanácsának hivatalbéli és választott tagjai. — Húsz esztendeje álmodtak jő ivóvízről a farmosiak, ma „közkifolyók” sorakoznak végig a községen. Tavaly már elkészült a víztorony is. A rekettyési tanyavilágban napközi épül, a községben bölcsőde, új iskola, s hamarosan bővítik az óvodát is. Vargha János bognár, volt tanácstag és jelenlegi tanácstag jelölt 60—70 holdon terpeszkedő körzetében — ahol a szőlőtőkék, veteményesek között 20—25 méterre áll egymástól egy-egy ház — többnyire földművesek élnek. A termelőszövetkezet dolgozói — akár a tanácstag — sertést hizlalnak, kukoricát termesztenek, villanymotoros szivattyúval működő nortonkutakból öntözik ültetvényeiket. Nyitják a szőlőt, permeteznek. Akár a tanácstag.--------;--------------- még tart a tavalyi bor. I A pincékben | Túlnyomórészt piros, ------------------------- kadarka. Vargha János pincéjében egy hordócska fehér bor is érlelődik. Külön préseli a rizlinget, mézesfajtát szüretkor, mert a fia — aki állatorvos Gombán — ezt szereti. Gyakran összejön a család, lányának, vejének csak a szomszédból kell átlépnie, az unoka pedig még a munkában is szomszéd. Itt, a tsz-majorban, egy hajításra az asztalosműhelytől szereli a gépeket. Ám a tanácstag házában talán a családtagoknál is gyakoribb vendégek a választók. Valaki, valamiért mindig fölkeresi. S még többször — különösen beszámolók, egyéb rendezvénvek előtt — kell néki végigjárnia a tágas körzetet. — A legutóbbi megbízatás? — Szélesíteni kell a Jászberény felé vezető utat, erre vár mindenki. Olyan nagy a forgalom, hogy lassan már fél az ember kerékpárra ülni, a keskenv aszfaltról az árokba szorítiák a gépkocsik. Nagyon veszélyes í"v közlekednünk. Hát e dologban'jártam többeömagammal. — Milyen eredménnyel? — Már hozzákezdtek az útépítéshez.------------------- csáléra álló kalapja árnyéI A műhely | kából, a poros ablakszemek ------------------- mögül látni, hogy a gépszínek felől arató-cséplő masinák, traktorok közül nyurga férfi közeleg. Belép az ajtón. Amint köszön, fejét kissé meghajtja. És bizonyára így tenne, ha nem lenne olyan alacsony a szemöldökfa. Mert kijár a tisztelet az öreg mesternek, akit húsz esztendeje a tanácsba küldtek a környékbeliek. — Ig en, de magam is ott laktam, mígnem 1970-ben elköltöztem, szolgálati lakásba. A kapcsolat azért megmaradt; a mostani választásig, mint a nagyközségi vb tagja is tevékenykedtem, egész Her- nádon ketten voltunk vb-ta- gok. Így aztán óhatatlanul foglalkoznom kellett Hemá4 általános gondjaival is. Az új ciklusban — Vagyis ez kettős föladat volt a tanácstag számára? — Kétségkívül, bár ez nem feledtethette velem, hogy a 33-as körzet ügyeit lehetőleg joblaan figyelemmel kísérjem. — Mit sikerült elérnie, s mi vár az újabb ciklusra? — A vasút mellett húzódó, 270 lakost számláló település speciális gondja a villanyhálózat elégtelensége, továbbá nem sajátos, mert úgyszólván egész Hemádra érvényes probléma az utcák állapota, a járdaépítés szükségessége. Elmondhatom, hogy bejelentéseimre bővítették a hálózatot; igaz, ez akkor mindössze három családot érintett, de mivel azon a részen most tovább építkeznek, a távlatokban jelentősebb eredménynek mondható ez a villanybővítés. A párttitkár, Kálmán Ferenc is ott volt a jelölőgyűlésen, tőle kérdem, milyen újabb kívánalmak merültek föl — mi mindent várnak Valentin Károlytól választói? — Váltqzatlanul sok az észrevétel a járdáikra, amelyeket jobbára még földutak helyettesítenek — mondja Kálmán Ferenc. — Megfelelő utcaképet szeretnének az újtelepiek, több gyermekük óvodai elhelyezését sürgették, ügyeletes óvónőt is, s azt, hogy a tanács jobban egyeztesse az üzletek nyitva tartását. Javasolták az asszonyok, hogy — korántsem új mintára — vezessék be a tsz-iroda melletti ÁBC-áruházban: reggel adhassák le megrendeléseiket, s este az összeállított csomagot vihessék haza a tsz- ben dolgozó háziasszonyok. Talán nem megvalósíthatatlan ez az aprócska ötlet. Valentin Károlyra vár az a feladat, hogy az újhartyáni fogyasztási szövetkezet vezetőségét meggyőzze erről, de hiszen a hasonló „apró” esetek adják a tanácstag munkájának köznapjait, amelyek a jövő hétfőtől el is kezdődnek. Az oldal cikkeit írta: Apor Zoltán, Fóti Péter, Kertész Péter, Mészáros János és Soós Ibolya. A felvételeket készítette: Gárdos Katalin és Ékes János. t r i I
