Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

1973. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP

zMírSap

M

inden ment, akár a kari. kacsapás. A taxiból Boldizsár egyenesen a csarnokba vágtatott, háromnegyed órája volt az indulásig, és a jegyét napokkal előbb megváltotta. Az expressz a szokott helyén, a második vágányon állt — nem hitt a szemének —, félig üresen. Félig üresen? Hát ez túlzás, de, ha nagyon megnézi, talán még ülőhelyet is talál benne. És ekkor megszólalt a megafon: „Mentesítő gyorsvonat indul a harmadik vágányról...” ekkor és ekkor. Negyedórával megelőzve az expresszi!

A koponyájába rejtett kiber. netikus egység pillanatok alatt megadta a helyes választ. Már tolták is befelé a mentesítőt, és sikerült felugrania a mozgó szerelvényre. Ablak melletti helyre ült, menetiránnyal szembe, és mire a kocsi — percek alatt — megtelt, ő már el is rakta a cuccait, és olvasott. Olvasott, érzékszervei mégis regisztrálták az újabb és újabb utasok törtetését, amint csomag és ember egyre tömörebb masszává préselő- dött. Kisbabák sivalkodtak, rekedten szólt a részegek szájában a papírtrombita, a csarnok hangszórói pedig percről percre sürgetően hirdették az újabb és újabb vonatokat.

Aztán elmúlt az indulásra megjelölt perc, és nem történt semmi Még eltelt egy kis idő, a kibernetikus egység pedig rémülten ketyegni kezdett Boldizsár fejében, mert nem tudott egyértelmű választ adni. Egyik pillanatban azt parancsolta, hogy a bizonytalan, ról azonnal szálljon át a menetrend szerinti expresszire, a másikban úgy Látta jónak, hogy maradjon a fenekén, hátha mégis ez indul előbb, s itt jó helye van. Látta, hogy a lépcsőn lógók közül néhányon átugrottak a túlsó vonatra, de már mindennel elkésett. Az a másik, az igazi expressz pedig meglódult, és elcammogott az ajtókon kidagadó embertömeggeL Az utasok mirigyei körös körül ekkor kezdték meg az adrenalinkiválasztást, és Boldizsár is érezte szokásos, le. gyűrhetetlen ingerültségét.

A vasút megint áthintázott kétezer embert Az is valami? Csak egy csepp a bepalizottak óceánjában, de ezúttal maga is a csepp közepében szorongott. Becsapták őt is, öt, a nagy taktikust, átrázták az ósdi csellel, csapdába csalták gyors elhatározóképességével, aztán fogva tartották a tehetetlenségi erő segítségével.

Most vált csak sürgetővé a vágya, hogy utazzék. Mérnem bírt tovább olvasni, egyre az óráját nézte. Tudta, hogy az expressz után tíz perccel indul a személyvonat, de most már az is megelőzi őket.

Az utasok ‘sóhajtoztak és nyögtek, szomszédai a lábukat rázták idegességükben, egy nyanya majdnem az ölébe pré- selődött, de ő észrevétlen hagyta ezt az erőteljes felhívást ülőhelyének átadására. A papírtrombiták rendre lehervadtak, amint időben egyre távolodtak a Körút szilveszter dél. utáni nyüzsgésétől, noha, egy centiméterrel sem jutottak messzebb. A bemondó újabb és újabb indítások időpontját bömbölte, de erről a vonatról szó sem esett többé.

A mindendt!

Pedig olyan mindegy volt. Hiszen tudta, hogy éjfélig még a legrosszabb esetben is célhoz ér, ülőhelye volt, olvasnivalója is, és itala a kofferban bőven. De az adrenalin ezred milligrammjai már a vérében rótták útjukat. Igen, mert a mentesítés megint abból állt, hogy kétezer palit az expresszről — óh, ősi ravaszság — átcsaltak egy soha sehová sem induló vonatra, hogy legalább a másik kétezer egy. szer célba érjen.

A

z órát sem figyelte már, olvasott volna, de a mondatok áthulltak figyelmének rostaiikain. Egyszer aztán meglódult a vonat, hogy lekvárrá puhult utasaival nekivágjon a szürkületnek. Lassított. Dudált- Sokáig állt, és kürtőit valami állomás bejáratánál. Megrándult, ész nélkül átszáguldott a váltókon, hogy nemsokára ismét lassítson. Megvadult és visszatorpant, caplatott és robogott, hangulatváltásai átfú^\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\V\\\\\\\\\\\\^^^^

?!

VESSEWFFY LÁSZLÓ:

I A CSAPDA I

V

[i\\\\\\\\\\\\\\\\\V% \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v

tottak Boldizsáron, felajzot- ták; már vájkált az elképzelt jelenetben. Ha egyszer mégiscsak megérkezik, azonnal a forgalmi irodába rohan, és olyan cirkuszt csap, amilyet még nem látott az államvasút. Bensőjében egy kicsinyített Boldizsár ordított és verte az asztalt: — „Adják vissza a pénzem, a gyorsvonati pótdíjat, amit kicsaltak tőlem, ezért a tolatásnál is szégyenteljesebb bumlizásért... A pénzem? ... Az ördög vigye a pénzt! A békességemet adják vissza!”

Elhessegette ezt az ábrándot. Hát akkor igyunk! Nagykabátjának zsebe volt a legszélső pont, ameddig elmozdulhatott a rákenődött utasok súlya alatt. Kitapogatta a laposüveget, és meghúzta.

Mintha a vonat irányítói csak erre a jelre vártak volna, az út szabaddá vált Feszesen zengett alattuk a sín, kattogtak és üvöltöttek a váltók. Lehunyta a szemét. Az adrenalin letisztult a lassan helyébe áradó szilvórium elől, a zene lebegéséhez hasonló érzésben olvadt eggyé a köny- nyű száguldással. A fémes süvöltések vadonatúj, mesterkélt zeneműveket juttattak az eszébe, s azok közül is a legérdekesebbet, melyet talán egyszer még megír valaki: „Technotonia ’72”.

A vonat nem is robogott, hanem libegett, siklott és suhant a téli alkonyatban, mint az abszurd írók jól ismert vonatai a végtelennek tetsző alagútban, az Értelmetlen Bosszúságok Városa, s azon túl is a végső, a halálos állomás felé. Ez az elképzelt, zenés száguldás hirtelen más, igazibb zenei emléket élesztett benne, és az adrenalin újra jelentkezett.

A Quartetto Prometheo! Csak tegnap este történt volna, talán igaz sem volt, hogy a négy csodálatos Stradivári- hangszer felzengett a legjobb olasz muzsikusok kezében? Boldizsár félhavi futkosás, és .t mindenféle vesztegetések árán szerzett magának jegyet, hogy előadásukban hallgassa a három legkésőbbi Beethoven- vonósnégyest. Persze, ilyenkor szokott a hangverseny elmaradni. Dé most nem marad el. Áh, dehogy!

Mikor a nagyterem ajtajában eltépték a jegyét, amelyért majdnem embert ölt, a jegyszedő egy sokszorosítotl papírt nyomott a markába. „Műsorváltozás.” A három Beethoven helyett „technikai £ okokból” Boccherini, Hugo ^ Wolf, és egy ismeretlen, ultra- ^ fiatal szerző művét tűzték a ^ műsorra.

Mi volt a technikai ok? Ki ^ tudja? Ezt még mellékesen ^ sem szokták elárulni. Elfelej- ^ tették volna betanulni a ^ Beethoveneket? Otthon felej- ^ tették a kottáikat, és a Zene- ^ akadémián nem kaphattak í másikat helyette? Lehetetlen. Vagy csak a fele honoráriu- ^ mot kapták meg, és bosszúból változtatták meg a műsort? Mit érdekli ez a hallgatóságot, ha Beethovenre számított, s egy másik világba kényszerítették, akár egy elrabolt repülőgépen...

V

égül is a hangverseny j csodálatos volt. El sem tudta képzelni, hogy ^ annyi szépség rejtezhet \ közepes, és teljesen ismeret- 'tt len művekben. De ez sem vi- • gasztalta meg a csalásért és csalódásért, mert már ez is örökre eggyéolvadt azzal a megszámlálhatatlan bosszúsággal és kellemetlenséggel, amely az emberek hivatali és magánéletét, szórakozásait és szerelmeit összevissza szőtte.

A vonat a sötét Alföld fölött siklott. S hogy nem a magasban, csak onnan tudta, ha egy-egy autó fényszórója áttörte a műút felől a ködöt. Felismernetetlen állomásokon suhantak át, töredezett neonbetűik, sárga villanyfényük összefolyt a lebegésben, a kerekek egyre vadabb dallamot vertek ki a sínekből és váltókból kovácsolt hangszeren. Nem tudott tájékozódni.

Egyszer egy állomás libbent el mellettük. Tündér, angyal, vagy boszorkány? Egy karácsonyfa, apró, színes villanygyertyáinak díszében. Talán az sz.-i állomás volt, mert nemsokára víz fölött suhantak át, a híd vasoszlopai köddé folytak össze a lucskos ablak négyszögében, a háttérben megcsillanó víz előtt. A sötétség egyre mélyült odakinn, s vele elengedettsége is. Többé nem érdekelte, hogy mi lesz a sorsa. Nemegyszer utazott már az időből kiszakítva, marhavagon kivilágítatlan, fagyos büdösségében, éjfélkor, hajnalban, fagyban döcögve félnapokat két közeli állomás között. De ez akkor volt, a háború utáni telek éjszakáiban, s nem a megrendszabályozott közlekedés százhuszas száguldásában.

Az ablakhoz tapasztotta homlokát. Itt már ismerősebb vidéknek kellett volna következnie. Ez lett volna az "az erdő, gyermekkorából? Itt állt a nyárivendéglő, fedett teraszaival, a fákkal környezett tágas tisztáson? Itt táborozott, az erdőbe ékelt réteken a sok száz iskolás, lányok és fiúk, a majálisok zűrzavarában? Erre szövődött az első szerelem? Vagy mégis kísértetvonaton utazik, múltja elsüllyedt vidékén?

gyszerre csak érezhetőbben súrlódtak a kerekek, a fény lámpákká töredezett, a neoncsíkok szavakká álltak össze, a váltók kattogása lassult, megérkeztek. A benne rejtőző kis Boldizsár menten felpattant, és újra az asztalt verte. Az órájára nézett, hogy a forgalmi irodába rohanjon botrányt csapná...

Nem volt miért az irodába mennie. Talán tíz perccel érkeztek a expressz mögött, ez semmiség. Megrázta az óráját: járt, s az állomás órája ugyanannyit mutatott. Végeredményben be sem csapták.

Vagy alig. Ez az elcsatangolt vonat két óra alatt lefutotta az expressz háromórás útját Könnyűnek és vidámnak érezte magát, izmaiban és fejében a gyorsaság felidézte lebegéssel.

Aztán elmúlt ez a lebegés, a lépcsőházi ötletek kései hirtelenségével, ismét helyébe tolult a bosszús csalódás. Nem, nem tévedés, és nem boszorkányság, ez az út a menetrend háromórás útja kettő alatt is megtehető. Akkor pedig!

És fejében a számítógép már órákat és kilométereket összegezett, emberi időveszteséget és haszontalan fáradtságot, sok-sok négyórás bumli- zást, és a késéseket ezen a kétórás úton, mindazt a veszteséget, amelyet már senki sem vesz semmibe, mert csak a mások ideje, nem számít, a menetidőbe — kérem tisztelettel — előre bekalkulálták, s örüljön, aki egyáltalán utazhat, akinek pedig nem tetszik, hát maradjon otthon.

Megállt a bóbiskoló portás előtt, és menetrendet kért. Kapott egy viharvert, tavalyról maraditat, felkunkorodó szamárfülekkel, és kifizette. Vastag könyv volt, szénit, szent és szent, tehát csak egyoldalúan megszeghető szabályzat, kétórás utakon hármakat és négyeket, és öt órákat döcögő életek millióit magukba záró vonatokkal.

oldizsár később egy víg társaság közepén, lampionokkal teliaggatott csillár aljában álldogált. Körülrecsegték a papír- trombiták, gallérjába egy marék konfettit öntöttek, továbbá két pohárt bort a szájába, s ő még mindig a menetkönyvet szorongatta a hóna alatt.

Felnyitotta és szertartásos mozdulattal kezdte a lapjait egyenként kitépni — új év, új élet — és a többiek közé szórta, mintha viszonozná a rázá- porzó konfetti és a tekergő papírkígyók ostromát. — Happening, happening — énekelték és táncolták körülötte, csak ő tudta, hogy mozdulatainak mélyebb értelmet kellene kifejezniük. Határozottabb cselekvést a szent, csaló menetrendek elkerülhetetlennek tartott kis végzetei ellen.

I------------------------CS

ANADY JANOS:

E

Világokat lélegző

Amikor túlsók már a sár

a Láb alatt,

pettyes kamillavirág

sárga

bóbitája

beborít méz-illatába: a méz-illat az orrüregbe leng, mint régi barlangokban gyantaszag, szantálfa, mirrha füstje,

— arany banán, sült tök, frissen törött kókuszdió, lombsátorokban —;

Tahiti akkor már közel vájj, párduc-arcú, rejtélyes aktok, és itt- van már a messzesodró kékség,

— felette szél üvölt és szökőár ragyog! — a sóval összeragasztott, felszökő-visszahulló világokat lélegző Nagy Csendes

Óceán!

Piacon

B

!

Kiss Ilona Mária vázlatraj’za

/,v\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\.^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ VV\\\

J VVV;\XXXXX^XVvXXXXXVXXXVVV-YNWCC^XVXXXX'vN.XXNXXXXXv\^XXXX\XX\VV\VXXX'.XXVVV^.\VXV\NXXNXXXXX\XSX\XX'v\>.X\X\XXXVvXX\NXXXVNXV'.vVvXXXXX'vX\XVXX\\\XXXX\X'.\'OvXNX\XXXXVvXXX\X\XVXX^\XXXXXXX-»

IVÁN LAPONOGOV:

Debreceni napok és emberek

Részlet egy dokumentiimregényből

Iván Laponogov életútja oly sok szovjet emberéhez hasonló, akit a háború kiszakított mindennapi környezetéből, hogy a haza védelmének hosszú országútjára vezesse. A fiatal újságíró a TASZSZ katonai tudósítójaként végigjárta a különböző frontokat, tanúja Bukarest, Belgrád, Budapest, Szófia felszabadításának. A hivatás azonban esztendőkre Magyarországhoz kötötte, ott van Debrecenben az újjászülető Magyarország lázasan tevékeny első napjaiban, majd Budapesten a felszabadulást követő esztendőkben. Egy nemzet sorsfordulójának tanúja tehát — s hosszú esztendők után is tanúskodni akar. Könyveiben mindegyre a Nagy Élmény tér vissza — így a legutóbbiban, a Dunai történetek című dokumentumregényében is.

E könyve különösen érdekes számunkra: jelentős részét a magyarországi élmények alkotják. A dokumentumregényben a dokumentum kap hangsúlyt; nem önmagát mutatja fel, hanem az eseményeket s mozgatóikat, az embereket. S éppen ez a legértékesebb benne — az események és arcok élesen hű kontúrjai, csaknem harminc esztendő távolából is. S bár az események már a történelemkönyv lapjaira kerültek, mégis érdekes számunkra a szemtanú, a barát emlékezése. Újdonságát pedig az adja, hogy először kap nyilvánosságot magyar nyelven a Debreceni napok és emberek című fejezet egyik részlete.

A város központjában, az Aranybika Szálló bejárata előtt gépkocsik sokasága várakozik. Percenként nyílnak- záródnak az ajtók. Alig, hogy belépek az előcsarnokba, az egyik fotelból határozott mozdulattal felemelkedik egy negyven év körüli szovjet tiszt, bőrkabátban, alezredesi rendfokozattal a vállán.

— Laponogov elvtárs? — Megszorítja a kezem és bemutatkozik: — Zuszmanovics Alekszander Zaharovics. Már nagyon vártuk. Moszkvából közölték, hogy a TASZSZ tudósítójaként részt vesz az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésein ... Menjünk a diplomata- épületije. Nincs messze ...

Éppen csak fordult egyet a gépkocsi velünk, s lefékezett egy kétemeletes, cikornyás homlokzatú, szürke épület előtt. E rövid három perc alatt a nagyon szívélyes, barátkozó természetű alezredes

— később a budapesti város- parancsnok politikai helyettese — igyekezett minél többet elmondani a Debrecenben kialakult helyzetről. A második emeleti, tágas szobában, egy kerek asztal körül három polgári ruhás férfi ült.

— Örülök, hogy megérkezett — mondta egyikük, amikor bemutatkoztam.-------------------- Puskin, a

| „

Nyilván | Külügyi-------------------1 Népbiztosság képviselője” — gondoltam, felidézve a moszkvai táviratot. Érdeklődő, kutató tekintettel mért végig. Fekete szemei okosságot sugároztak. Széles, orosz arc, magas homlok, egyszerűen hátrafésült sötét haj. Egész megjelenése megnyerő harmóniát sugárzott. Később, közös magyar- országi munkásságunk éveiben, ez az első látásra kialakult szimpátia meleg barátsággá érlelődött. Lassanként megismertem G. M. Puskin úgynevezett „diplomáciai karrierjét”, amely — mint ahogyan később, budapesti szovjet nagykövetté történt kinevezésekor a magyar újságok jellemezték — „a paraszti életsorsból lépett a magas diplomáciai posztra”.

H

a

rmincesztendős korában már követként képviselte hazáját Bratislavában. Mondják, hogy egy követség! fogadáson az egyik magas, piros arcú, hitlerista diplomata megkérdezte a mellette álló jugoszláv nagykövettől:

— Ki ez a picike ember?

Az, rápillantva Puskinra,

akihez régi tisztelet fűzte,

minden szót megnyomva így válaszolt:

— Ez a „picike ember” a nagy Szovjetunió képviselője.

Georgij Makszimovics 1944 második felében — a külügyminisztérium egyik európai osztályának munkatársaként — kezdett foglalkozni a magyar ügyekkel, s amikor az országban éles fordulatot vettek az események, részt vett a magyar küldöttségekkel folytatott tárgyalásokon,

gyakran tanácskozott a Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottsága képviselőivel. Amikor azután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanácsadójaként Magyarországra érkezett, hamarosan nagy tekintélyt vívott ki magának, élvezte a politikai pártok bizalmát, a lakosság széles körének rokonszenvét.

Az érkezésem utáni napon az Ideiglenes Nemzetgyűlés első üléséről, a küldöttekről beszélgettünk Puskinnal. Sajátos helyzet alakult ki. A többséget alkotó munkások és parasztok mellett, képviselte magát az ülésen a burzsoáziának, a klérusnak, a régi tisztikarnak az a része is, amely szakított a németekkel és a nyilasokkal.

— Igyekezzék megismerkedni a nemzetgyűlés elnökével, akit ma választottak meg — tanácsolta. — Egyúttal majd nekem is elmondja a véleményét róla ...

betértem az AranyEste

bika éttermébe. Zsúfoltság, nagy zsivaj , fogadott, a küldöttek és az aznap alakult Ideiglenes Kormány miniszterei minden helyet lefoglaltak. Az egyik asztalnál egy szélesvál- lú, markáns arcvonásé férfira lettem figyelmes, akinek a haja ezüstös boglyára hasonlított

— Zsedényi Béla professzor, Miskolcról — mutatta be a távolból egy helyi újságíró, akivel hamar összebarátkoztam. — Érdekes ember. Miskolc környékén szőlője és hatalmas borpincéi vannak. Cso/

í

I

I----------------------- távirat az

| A moszkvai egyik Bu-------------------------dapest

közelében harcoló csapattestnél ért. „Azonnal utazzon Debrecenbe, vegye fel a kapcsolatot a Külügyi Népbiz- tossag képviselőjével, Puskinnal.”

S íme, a nyitott Villisz máris száguld velem keletre a debreceni országúton. A dermesztő szél sivításán át mind halkabban ér el fülünkhöz a fővárosért folyó csata morajlása. Az út két oldalán elfutó mezők fekete pusztaságnak tűnnek.

Estefelé érkezünk Debrecenbe. A máskor csöndes vidéki város utcáin nagy az élénkség. Mindenhol sok az ember, katonák és civilek tolonganak, az utcai hangosbeszélő szünet nélkül harsog, sok épületet fellobogóztak nemzeti színű és vörös zászlókkal