Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

i'ta * Jff<* Í£Jtíriap 1973. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP Országos úttörőzenekari fesztivál Az úttörőzenekarok orszá­gos fesztiválja pénteken kez­dődött el Szombathelyen. A Magyar Üttörők Szövetségé­nek hagyományos kulturális rendezvényén a főváros és a megyék 22 legjobb együttese vesz részt. A háromnapos szemle minősítő bemutatóin összesen 600 fiatal muzsikus szerepel. Két színhelyen, a szombathelyi Bartók Béla ze­neiskolában és a tanítóképző intézetben zajlanak a verse­nyek szakzsüri előtt. A fesztivál ideje alatt zenei kiállítás látható Kodály és Petőfi jegyében a zeneiskolá­ban, a szombathelyi Petőfi Sándor utcai általános isko­la és az úttörő ezermester bolt anyagából. Alkalmi pos­tahivatal is működik, amely munkás- és gyermekmozgal­mi, valamint zeneművészeti bélyegeket árusít és bélye­gez. A záróünnepségre vasárnap kerül sor. Megjelent a Hevesi Szemle Egerben megjelent a Hevesi Szemle című új művelődéspoli­tikai, közgazdasági és irodalmi folyóirat. A negyedévenként megjelenő szemle főszerkesztő­je Gyurkó Géza. Az első szám írásokat közöl helyi költők, prózaírók tollá­ból, tanulmányokat ad közre a Heves megyei könyvnyomtatás történetéről, a Dózsa paraszt- háború helyi vonatkozásairól, bemutatja a Heves megyei származású Remenyik Zsig- mond költőt, foglalkozik a he­vesi táj cukorrépa-termelésé­nek újabb eredményeivel és cikket közöl két nőgyógyász tollából. A Heves megyei szerzők mellett művekkel jelentkezik a két testvérterület: a Csuvas ASZSZK, valamint a bolgár Targoviste megye irodalmának több képviselője. Megszerzik a képesítést Pedagógushiány Pest megyében Egy tavaly készült tanácsi jelentés szerint az 1971 —72-es tanévben a Pest megyei óvodákban 164. az ál­talános iskolákban 379 képesítés nélküli pedagógus dolgozott. Az idén tovább emelkedett a számuk: az óvodákban 262-re, az általános iskolákban 453-ra. Köz­ben természetesen összességében nőtt a nevelők száma is — az óvodákban 948-ról 1074-re, az általános isko­lákban 4973-ról 5108-ra — de a képesítés nélküliek arányának emelkedését ezek az egyébként előnyös változások nem csökkentették. Az arány — mint a szá­mokból látható — egyre rosszabb. Néhány megye — Szabolcs és Borsod — kivételével az országban ilyen tekintetben néhány év óta valamelyest javult a hely­zet, kevesebben tanítanak már diploma nélkül. Pest megye is kivétel: itt változatlanul nő a számuk. Az okok Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1958-ban, amikor a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya először alkalmazott az iskolák­ban, kis számban, képesítés nélküli érettségizett fiatalo­kat, mindenki azt hitte, rövid időre szóló alkalmazásról, át­meneti jelenségről van szó. Aztán teltek-múltak az évek, s a helyzet nem javult, sőt a diploma nélkül tanítók száma állandóan emelkedett. Kezdet­ben mindössze tizen-tizenöten dolgoztak így, ma több, mint hétszázan vannak, s olyan he­lyeken is, mint például a bu­dai járás, ahol három-négy éve még nem is láttak képe­sítés nélküli pedagógust. Mi az oka ennek? Mind nem említhetjük, de azt például, hogy a fővárosból naponta mintegy 600 pedagógus jár ki a megye iskoláiba tanítani, feltétlenül számba kell venni. Budapesti lakosok lévén, ezek a pedagógusok nyilvánvalóan igyekeznek maguknak a fővá­rosban szerezni állást. Sokan szereznek is: az utóbbi évek­ben ilyen okok miatt több szá­zan hagyták ott a megye isko­láit. Közismert, hogy Pest me­gyében sok községben rosszak a pedagóguslakás-viszonyok. Az elmúlt hét évben ugyan több mint 700 lakás épült ta­nároknak, tanítóknak, óvónők­nek, de a gondot ez nem ol­dotta meg. Nem titok az sem, hogy sokan elhagyják a pá­lyát, vagy rögtön a főiskola, egyetem elvégzése után, vagy később, mert valahol másutt jobb lehetőségeket találnak a maguk számára. Nem feltét­lenül több fizetést, hanem ro­konszenvesebb munkát. Vala­ha például elképzelhetetlen volt, hogy — mondjuk — egy matematikaszakos tanár ipari üzemben találjon munkát ma­gának. Ma a fejlődés hatására lassan nem lesz ipari üzem matematikus nélkül; az egyre szaporodó számítógépeket csak velük lehet üzemeltetni. Ezzel az ipari szívóhatással, amely Budapesten és környékén ért­hető okokból jóval nagyobb, mint másutt, nyilvánvalóan ezután is számolnunk kell. A megoldás Ke rámlasz akkor A tápiószentmártoni művelődési ] a szakikör harminc tagja zömében központban ^^ndeje mű- : dlak, de van közöuük inunkás. és allyai Béla igazgató vezetésével. | parasztíiatai is. Sikeres volt a félárú könyvvásár Szombaton nagy sikerrel zá­rult a könyvterjesztők kéthe­tes félárú könyvvására. Általános tapasztalat sze­rint nagy sikerük volt a nép­szerű tudományos, ismeretter­jesztő köteteknek, a művészeti kiadványoknak, feltűnően nagy keresletnek örvendett néhány színházzal és tánccal foglalko­zó mű. A legnagyobb érdeklő­dés a képes- és ifjúsági köny­veket kísérte. ÁPRILISI ROVIDFILM-PROGRAM Bronzkori művészet, Jaj, matek! Igen gazdag az áprilisi rö- vidfiim-program. György Ist­ván, Bronzkori művészet című ismeretterjesztő filmje az idő­számításunk előtti és utáni korszak művészetét, tárgyi emlékeit tárja elénk. György István másik kisfilmje egy tánckompozíciót mutat be. Dargay Attila szellemes rajz­filmje, az Ámor opus 1 a sze­relem istennője közbelépésé­nek hathatósságát kérdőjelezi meg. Jaj, a matek! a címe Bod- rossy Félix filmjének, amely­ben Zalatnay Sarolta népszerű számát cáfolják a diákok, akik ma már új módszerrel tanul­ják a matematikát. Paulus Alajos dokumen- tumflimje, az Egy évszázados terv megvalósulása, Vásárhe­lyi Pálnak állít emléket, aki­nek több mint 100 éves elgon­dolása napjainkban válik va­lósággá a kiskörei vízlépcső és öntözőrendszer megépíté­sével. A Merce-mese Foky Ot­tó szatirikus hangvételű rajz­filmje. Az áprilisi műsorban szerepel még a Gépkocsiveze­tők című dokumentumfilm. NAGYON EGÉSZSÉGES KENYERRE KITŰNŐ I Rama . .-.. . .. — Százzal több óvodás. Törökbálinton, a Kertészeti Kutatóintézet gazdasága ál­tal adott területen új óvofla építéséhez kezdenek az idén. Itt száz gyermekről gondos­kodnak majd, s így a köz­ségben háromszáz gyermek­nek jut hely az óvodában. Mit tehetünk? Azonnali vál­tozásra, valami hirtelen for­dulatra magától értetődőleg nincs kilátás. Következetes, kitartó munkával azonban el­juthatunk a megoldáshoz. En­nek legfőbb eszköze — aho­gyan a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya helyesen határozta meg — a továbbkép­zés, a képesítés nélküliek to­vábbtanulása, a diploma meg­szerzése. Azt, hogy a fővárosban lalkó pedagógusok többsége ne igye­kezzen magának Pesten állást szerezni, aligha lehet elérni. Az ipari-társadalmi elszívó­hatással szemben is tehetetle­nek vagyunk, azt ugyan meg tudjuk szervezni, hogy a képe­sítés nélküliek tanuljanak. An­nál inkább, mert a legilleté­kesebbek erre lelkesen és el­szántan vállalkoznak. Ne fe­ledjük, a képesítés nélküliek mindannyian fiatalok, s több­ségük feltétlenül azért jelent­kezett erre a pályára, mert hi­vatástudatot érez magában. Olyan erő ez, amely biztosan átlendíti őket az évekig tartó tanulás és munka elkerülhe­tetlen nehézségein. A jövő Ezt a lelkesedést tükrözi- bizonyítja a továb'^anulók száma is. A képesítés nélküli óvónőkből jelenleg 113-an ta­nulnak és szeptemberben újabb 112 kezdi majd meg ta­nulmányait. Az általános is­kolák képesítés nélküli peda­gógusaiból 268-an tanulnak jelenleg és szeptembertől újabb 104-en. Ez azt jelenti, hogy Pest megyében belátható időn belül, néhány év múlva hatszázzal emelkedik a diplo­más pedagógusok száma. Ha nem is oldódik meg ezzel tel­jesen és véglegesen az óvodák és általános iskolák életének ez a ma még nagyon súlyos problémája — a középiskolák­ban nincs pedagógushiány —, a mai gondok nyilvánvalóan nagymértékben csökkennek. Ezzel együtt javul majd az iskolai oktatás, csökken közöt­tük a színvonalkülönbség és közelebb jutunk az MSZMP KB oktatáspolitikai határoza­tának megvalósításához. ökrös László Czésény Károly hetedik osztályos tanuló tálat tormái a korongon. Szabó Irén ötödikes diák a megszáradt tálakat, vázákat ellenőrzi égetés előtt. Gábor Viktor felvétele Költözik a Galéria A Magyar Nemzeti Galéria megkezdte a költözködést a várpalotában levő új székhá­zába. A könyvtár áttelepítése lesz a legkörülményesebb: folyóiratokkal és katalógusok­kal együtt 40 ezer kötetet tesz ki. A Galéria a várpalota B— C—D szárnyát veszi bir­tokába, melynek B-szektorában, az j egykori táncteremben alkalmi restaurátorműtermet alakíta­nak ki, amíg a modern, tető­ablakokkal ellátott műhelyük el nem készül. A Munkácsy- terem képei számára még nem készültek el a légkondicionált szekrények, ez késlelteti a fest­mények átköltöztetését. A régi szobrászati és festészeti gyűj­temény állandó tárlata a D- számyban lesz. A C-részbe ál­landó grafikai kiállítást ter- í veznek, amelynek anyagát a j gyűjtemény gazdagsága miatt három hónaponként cserélik, A múzeum jelenlegi fes­tészeti anyaga 8 ezer darab, szoborgyűjteménye pedig meg­haladja a tízezret. Indulás százötvenezerrel KÖZÖS VÁLLALKOZÁSBÓL KÖZÖSSÉG A BÍRÁLAT NEM HÁTULRÓL JÖN! Tíz esztendővel ezelőtt húsz termelőszövetkezet összeadta minden nélkülözhető pénzét, hogy létrehoz­zon egy építőipari közös vállalkozást, a tervezett mező- gazdasági beruházások kivitelezésére. A húsz tsz „minden nélkülözhető pénze” volt pedig összesen 150 ezer forint... Ilyen alaptőkével és néhány emberrel kezdte meg működését a váci TÖVÁLL. A tanácstól kapott egy öreg lakóházat a Sztáron Sándor utcában, s mindjárt meg is volt az első munkaalkalom: mindenekelőtt az öreg épületet kellett rendbehozni. zös vállalatok állami támo­gatásban nem részesülhetnek, hiszen nem állami vállalatok; de nem illetik meg őket azok a kedvezmények sem, amelyek a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket, hiszen nem azok. Nekünk nincs kedvezményes gépbeszerzési lehetőségünk, középlejáratú hitelt egyáltalán nem, bankhitelt is csak akkor kaphatunk, ha az alapító tsz- ek kezességet vállalnak ér­tünk. Mindebből következik, hogy ha egy ÉVSZ deficitessé válik, állami segítségre nem számíthat, csak a termelőszö­vetkezetekére, ha ugyan azo­kat is magával nem rántja a csődbe. — Hogy tudták — ennyi ne­hézség ellenére — elkerülni a buktatókat? — Sok feltétele volt ennek. A jó munkahelyi légkörtől a hozzáértő vezetésig, az állandó, alapos közgazdasági elemzés­től a munkaszervezés raciona­lizálásáig, az anyagellátás fo­kozatos javításától az embe­rekkel való törődésig, a mun­kafegyelem erősítésétől a párt- szervezet nevelőmunkájáig minden eszközt, módszert igénybe vettünk. A vállalat — mint nevéből is kitűnik — elsősorban azzal a céllal alakult, hogy kielégít­se a járás termelőszövetkeze­teinek magasépítési és az eh­hez kapcsolódó szakipari mun­kák iránti igényeit. Igen ám, a termelőszövetkezetek maxi­mális igényei sem haladták meg évente a vállalat építő- kapacitásának 10 százalékát. A többit a városban és a járás­ban tervezett kommunális építkezésekkel kellett kitölte­niük. Csakhogy a kommunális építkezések árai maximáltak, amelyekben általában nincs Ötmilliót tanúsít az MNB Ahogy most körülnézek az igazgatói iroda lambériával burkolt falain, Kékesi László főkönyvelő elkapja a pillan­tásomat: — Mutatós, ugye? És mo­dem. De van egy harmadik előnye is: ügyesen rejti a mállott vakolatot. — Miért nem csinálják meg? Legyint: — Azt hiszi, nem próbáltuk néhányszor? A fogorvosnak lehet rossz foga, de egy épí­tővállalatnak nem jó cégér, ha saját portája málladozik. Nem lehet bevakolni: a salétrom heteken belül ledobja a mal­tert. Újra szemügyre veszem a lambériát. — Tudnak még ilyen trük­köket? — A kérdés provoka­tív szándékát nem lehet fél­reérteni. — Gondolja, hogy tíz évig fennmaradhattunk volna, ha „trükkökkel” dolgozunk? A 150 ezer forintos alaptőkét 5 millióra emelhettük volna, ha rosszul dolgozunk?! A tények makacs dolgok. Azok előtt meg kell hajolni. Az ötmillió forint pedig tény. A Magyar Nemzeti Bank is tanúsíthatja. Nyereségből - fejlesztés Tíz év alatt sok minden történt. A TÖVÁLL előbb vál­lalkozássá, majd — két eszten­deje — szövetkezeti közös vál­lalattá alakult. „Részvénytu­lajdonosainak” száma húszról éppen felére csökkent, de a tsz nem bánta meg, hogy vál­lalta a kockázatot. — Mégpedig nem is csekélyt — magyarázza Horányi Ferenc anyagosztály-vezető, a — mai, hosszú néven: a Pest megyei 6. sz. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat párttitkára —, hiszen a fenntartó tsz-ek 1972- ig úgy hagyták benn a tőkéjü­ket, hogy közben lemondtak a nyereség felosztásáról, amit így fejlesztésre fordíthattunk. Nos, lássuk, hogyan sáfárko­dott az ÉVSZ a termelőszövet­kezetek pénzével és bizalmá­val? Három évvel megalakulásuk után — 1966-ban — 65 fizi­kai dolgozóval 8,5 millió fo­rintos termelési értéket és 95 ezer forintos nyereséget értek el: 1970-ben a termelési érték 27,9 millióra, a nyereség 1,9 millió forintra rúgott; a tava­lyi év pedig teljesen azokat igazolta, akik hitték a vállal­kozás életképességében: a fizi­kai dolgozók száma 483-ra, a termelési érték 71,3 millóra, a nyereség 6,97 millió forintra növekedett. Az összes foglal­koztatottak havi átlagbére ta­valy 3164, ezen belül a terme­lő fizikai munkásoké 3040 fo­rintot ért el. Megfogják a dolog végét — A tény kedvéért jegyezzük meg, hogy a szövetkezeti kö­I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents