Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-08 / 82. szám
m3. ÁPRILIS 8, VASARNAP 5 run NW» k/Cítíop ntrgyei mm tők ' •• Ötvenkét fehér antó Évente S3 OOO feitnlat Jubileumra készülődnek a mentőik Magyarországon, az idén. májusban lesz 25 esztendeje az Országos Mentőszolgálat megalakulásának Nemzetközi mentőkongresszust is tartanak Budapesten. Jubilálnak a Pest megyei mentők is? — Igen — közli dr. Gyúrássá Miklós, az Országos Mentőszolgálat Pest megyei szervezetének vezető főorvosa, a fővárosi mentőszervezet kispesti mentőállomásának épületében, ahol három irodaszobából irányítják Pest megye 13 állomását. — 1948 májusában vette át az országos szolgálat Pest megye hét — még csak néhány éve létező — mentőállomását. VÖMÉ és MilPME — Cegléd, Gödöllő, Nagykőrös, Monor, Ráckeve, Szentendre, Vác — sorolja dr. Káli Árpád, a vezetőorvos helyettese, hol voltak az idő tájt mentők a megyében és hozzáteszi : — A Városok és Vármegyék önkéntes Mentő Egyesületéhez tartoztak Ez volt a VÖMÉ. Ez is, ahogy Budapesten a még múlt században megalakult BÖME, a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület, amolyan nagy részt könyöradomá- nyokból fenntartott társadalmi szervezet volt. Szilveszter-éjszakákon — „Mindenkit érhet baleset” — perselyt csörgettek a mentők a mulatozók között, és megköszönték a filléreket, koronákat, később a pen_ gőket. Kezdetben a pesti mentők a Markó utcából kétfogatú, zöld lovas kocsival igyekeztek még Kőbányára, vagy Lágymányosra is, ha ott történt valami baleset. Nem ritkán, mire odaértek, elvérzett a segítségre szoruló. Aztán 1913-ban autójuk lett, igaz, egyetlen egy. De vidéken, főként faluhelyen, vagy tanyán, még sokáig rázós parasztszekéren vitték a több kilométerre lakó orvoshoz, és onnan a még távolabbi kórházba a sérülteket, a betegeket Negyedszázada, amikor „államosították” a mentőket, elsősorban a vidéki áldatlan helyzetre gondoltak, azon akar. tak javítani. Sikerült is. Ma, különösen amióta már sok tanyán is éjjel használható segélytelefon van, a hívást, követő negyedórán belül általában mindenhová megérkeznek a mentők. Persze, amikor da- gadós dágvány borítja az utat, lassabban haladnak. Kevés na ember Évek folyamán a meglévő hét megyebeli mentőállomás mellé még további hat állomást szerveztek, Szigethalmon, Nagykátán, Szobon, Da- bason, Százhalombattán és a legfiatalabbat 1967-ben Aszódon. Egyik-másik járásban tehát két mentőállomás is van. Százhalombattán azonban mindössze egy mentőautó áll szolgálatban a kettőből, mert kevés a személyzet Egy kocsihoz három gépkocsivezető kell, hogy a 12 órás szolgálatot elláthassa. Az új városban eddig nem sikerült több gépkocsivezetőt találni mentőautóra. Ápolót pedig csupán kettőt, nekik ezért 24 órás a szolgálatuk. összesen 230 főből áll a Pest megyei mentőszervezet személyi állománya. Az ápolók között mindig akad 10—^érettségizett ifjú, többnyire olyan, akinek nem sikerült bejutnia az orvosegyetemre. Nem egy hamarosan leteszi aztán a mentőegyenruhát, mert később mégis felveszik. Kivonuló orvosa a megyében viszont csak egy van a mentőknek, Vácott. Naponta 52 „futó” kocsival dolgoznak Pest megyében a mentők, de természetesen minden állomásukon egy-két tartalékkocsi is áll. Ha valamelyik fehér autó elromlik, és helyben nem tudják elhárítani a hibáját, Gödöllőre kerül, ahol újabban a megyei szervezetnek saját autójavító műhelye létesült Két és fél millió kilométer 1972-ben több miint két és fél millió kilométert tettek meg a megyei mentők és nyolcvanötezer feladatot láttak eL Köztük 5439 esetben különböző eredetű sérüléseket mérgezéseket, hirtelen rosszullé. teket. A többi betegszállítás volt Vizsgálatra vittek a rendelőintézetbe és ápolásra kórházba betegeket, illetve —onnan haza, a lakásukra. Negyedszázad alatt ahány ember ma él Pest megyében, csaknem ugyanannyinak nyújtott segítséget a megyei mentőszervezet. Szokoly Endre nyereség. Ezért, ha fejleszteni akarják a vállalatot — márpedig ez a céljuk —, szabadáras munkák után is kell nézniük. Ilyenek például az állami vállalatoknál — köztük a Chinoin Gyárban, a DCM-ben — végzett tatarozási, fenntartási munkák. Magyarán: nem válogatnak, megfogják a dolog végét. Város szélén - takaros telep Horányi Ferenc a vezetőktől kiinduló egészséges szellemet, a jó munkahelyi légkört, az emberekről való gondoskodást tartja az eredmények egyik alapvető feltételének. — Az építőiparban köztudottan mostohák a munkakörülmények. Az emberek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. a munkahelyek szétszórtsága is nehezíti a róluk való gondoskodást Ha ehhez még rideg bánásmód, csak a nyereségre törekvő közszellem is társul, nem csoda, ha mielőbb odébb áll. aki teheti. Mi megpróbáltuk enyhíteni a mostoha körülménye, két. Legelőször is központi telephely kialakítására törekedtünk, hogy zökkenőmentes legyen az anyagellátás, s tetőt biztosítsunk legalább a szakipari műhelyek s a tank dolgozóinak feje fölé Vác szélében felépült a telepünk. tá_ gas raktárral, rendes műhelyekkel, s — amire joggal vagyunk büszkék — százszemélyes fürdővel-öltözővel. Aztán elhatároztuk, hogy a munka, helyek szétszórtsága ellenére — jelenleg például 15 helyen dolgozunk — meleg ételt biztosítunk mindenkinek. Ahol erre lehetőség van, ott üzemi konyháról, ahol nincs, a legközelebbi vendéglátó üzemből. És kimondtuk, hogy a dolgozók — bárhonnan kapják is az ebédet — egységesen 6,50 forintot fizessenek, a többit a vállalat szociális alapjából fedezzük. A hasonló vállalatoknál nem tipikus a munkásellátó mun. kakor. Itt tavaly július elseje óta munkásellátó gondoskodik a dolgozók étkezéséről, szállásáról, öltözőjéről, tisztálkodási lehetőségeiről. Személyszállításra átalakított tehergépkocsikkal megoldották a messzebbről bejáró munkások utazását a munkahelyig és haza. Követelnek, de adnak is — Dolgozóink még „csak” Fonyódligeten üdülhetnek, de ebben az évben megkezdődik Hajdúszoboszlón annak a tár. sasüdülőnek az építése, amelyben mi is vásároltunk egy ..lakosztályt”. Harmadik évre külföldön is nyaralhatunk; 1971-ben tizenegyen üdültek tőlünk a Szocsi mellett: Pi- cundán, úgy, hogy költségeik felét a vállalat fedezte. Tavaly 16-an jutottak el ugyan, így Moszkvába, az idén pedig hatan részesülnek teljesen díjtalan, külföldi jutalomüdülésben. A főkönyvelő új irányba tereli a szót: — Látott már olyan munMŰVEZETŐK A termelés parancsnokai MUNKÁK ÉS MINDENNAPO] A köznyelv az üzemi termelés villámhárítóinak nevezi őket. Az összekötő kapocs szerepét töltik be a feladatot kigondoló agy és a kivitelező kéz között. A nevük: művezető. Régen, három évtizeddel ezelőtt még a „mester” megszólítás járt ki nekik. Az inasbosszantások és nyaklevesek hangulatát idéző névben — Fogalmam sincs — mondja egyikük. — Nem látom kellőképpen elhatárolva jogaimat és kötelességeimet, így aztán teszem azt, amit a pillanatnyi helyzet megkövetel. Ha kell, beszerzem az anyagot, szállítóeszköz után rohangálok, ellenőrzőm a termelést, fenntartom a fegyelmet, intézem a dolgozók ügyes-bajos dolgait, érdeklődöm X. vagy Y. kisfiának mandulaműtétjéről, vagy Z. elvtárs lakásproblémájáról, referálok, békítek és aláírok ... — és folytatja a véget érni nem akaró sort. — Minden attól függ, hogy milyen gyakorlat honosodott meg a munkahelyen. De sok múlik az üzemvezetőn is. Ha egy üzemvezető valóban vezetője üzemének, akkor a művezető dolga is könnyebb. Ha nem, akkor végezzük a társszervek munkáját, még az üzemvezetőét is... Elvégezzük azokat a feladatokat, amiket mások szervezettség híján vagy hanyagságból nem végeztek el, rohangálunk, idegeskedünk, mert a verklinek mennie kell. A munka sok, a műszak pedig csak nyolcórás. Minden percet ki kell használnunk. — Munkaidőm hatvan százalékában végzek művezetői feladatokat. A többi idő felesleges, apró dolgokon való vitatkozással telik. Jóformán arra sincs időm, hogy kimenjek az emberek közé — panaszkodik egy másik művezetőnő, aki 1966 óta dolgozik ebben a beosztásban, havi keresete 2550 forint, erre az ösz- szegre kapta a 8 százalékos fizetésemelést március elsején. Az ikladi Ipari Műszergyái üzemi lapja tavaly októberben, egy hónappal a Közkahelyet, ahol Ismeretlen az intrika, a „hátulról jövő bírá_ lat”? — Mi tagadás, keveset. — Akkor jól nézzen körül nálunk. Aki idekerül, annak ezzel kezdjük: „Emberek, gondoljanak arra, hogy napjaik nagyobb részét itt töltik. Magukon is múlik, milyen légkörben. Itt még senkit sem bántottak az őszinte véleményért, a kritikáért, próbálják ki maguk is”. És ebben a komvolt mégis valami méltóság- teljes. Valami olyan, ami tekintélyt parancsoló volt. Az évek múlásával azonban nemcsak az elnevezés változott meg, hanem a munkakörülmények és teendőik is. De álljunk meg itt egy pillanatra. Milyen teendői vannak ma egy művezetőnek, egyáltalán, mivel telik el egy napja? ponti Bizottság határozata előtt, megszólaltatta a két legidősebb művezetőt. A cikkíró a „szakma” becsületéről, gondjaikról, jogaikról és kötelességükről faggatta őket. „... Mialatt csökkentek a vezetéshez szükséges eszközök és az anyagi megbecsülés — nőtt a feladatok száma és a felelősség. Egy művezetőnek ma tudomásul kell vennie, hogy a vezetése alatt álló dolgozók közül nem is egy többet keres, mint ő ...” — panaszolták a húsz éve ebben a beosztásban dolgozó művezetők. \ Legfőbb erény: a türelem 1953-ban szerzett szakmát Péter Ferenc beállító lakatos. Havi fizetése a csoportvezetői pótlékkal együtt 3300 forint. Nemrég szóba került, hogy áthelyezik őt művezetőnek a sajtolóba. Olyan üzembe, ahol a bérezés — a nagy zaj miatt — elég magas: az üzem főművezetője — zajpótlékkal — 3 ezer forintot keres. Péter Ferenc tehát mostani helyénél magasabb beosztásba került volna, bal- esetveszélyesebb helyre — kevesebb pénzért. Természetesen nem vállalta. Művezető a gyár univerzális motorüzemében Barta An- talné. Egy éve dolgozik ebben a beosztásban. Keresete: 2300. Munkáját villamosmérnöki oklevéllel végzi. A kérdésre, hogy mit tart a legalapvetőbb művezetői erénynek, azt válaszolja: a türelmet. Harminc emberrel dolgozik, szereti munkáját. Amiért bosszankodnak idősebb munkatársai, ő éppen azt szereti munkájában. „Csupa váratlan dolog, gyorsan megoldandó helyzet” — mondja. — „Totojázni munistáktól megköveteljük a példamutatást. A túlnyomó többség be is illeszkedik a nyílt légkörbe, s a megkövetelt munkafegyelembe. Aki máshoz szokott, vagy alkalmazkodik — vagy előbb-utóbb megválunk tőle. Egyre azonban vigyázunk: nemcsak követelünk — adunk is. Jó szót, tanácsot, segélyt, anyagi támogatást, erkölcsi megbecsülést, pénzjutalmat, beutalót, mikor mire van szükség. nincs idő, mert kell az anyag, a munkának mennie kell. Van azért gond is. Előfordul, hogy nekünk kell levezetni a munka hevében támadt feszültségeket, jó szóval helyretenni az apróbb i nézeteltéréseket. Valamelyik reggel például azt látom, hogy csoport- vezetőm az üzem és a tank között sétál. Korán reggel volt egy kis összezördülése a meó-val, olyan ideges lett, hogy így akarta levezetni az idegességét. Ilyenkor aztán csak a jó szó használ, meg a türelem. Jó lenne persze az is, ha félévenként kapnánk ezerkétszáz forintot arra, hogy ezt a pénzt belátásunk szerint osszuk el az arra legérdemesebbek között, de ez eddig az üzemvezető kiváltsága volt. A pénz nálunk a leghatásosabb nevelési eszköz. Ez érinti legérzékenyebben az embereket, de nekünk, művezetőknek csak javaslati jogkörünk van a jutalom felosztásában. Tanácsok, módszerek Gondjaikat ismerik szerte az országban, „fent” és „lent” egyaránt. Megoldani ezeket a gondokat, helyükre tenni az évek óta vajúdó problémákat — ezzel a céllal hívták tanácskozásra a vas-, fém- és energiaipari művezetőket a vasasszakszervezet székházé ba, és ezért kezelte őket kiemelt rétegként a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása is. Az Ipari Műszergyár műveze— Tisztában vagyunk vele, milyen fontos vezetőréteg a művezetőké — mondja a gyár szakszervezeti titkára. — Ezért kapták a 9 szálalékos béremelést. A központi alapból 93 ezer, saját erőből pedig 10 ezer forint állt rendelkezésünkre. Ebből kellett gazdálkodnunk és megoldani a művezetők bérgondjait. Ügy érzem, sikerült. Meg is érdemelték, mert ők azok, akiknek nem magyarázatot, hanem villanymotorokat, darabszámot, minőséget, forintokat kell protői közül ketten vettek részt a budapesti tanácskozáson. Egyikük, a két és fél éve műveze- tősködő Stefkó Sándor volt. (A képen.) A szerszámüzem köszörűműhelyének művezetője 3100 forintot keres. A műhely a gyár speciális kategóriába tartozó munkahelyeinek egyike, ahol nagy pontosságú alkatrészeket munkálnak meg optikai és menetköszörűgépek- keL — A művezető munkája elsősorban az üzemvezetőtől függ — mondotta. — Épp elég alkalmam volt tanulmányozni, hogy mennyire változók a vezetői elképzelések. Három év alatt négy üzemvezető cserélődött nálunk. Négy ember, négy különböző vezetési módszer. A magam részéről nem bántam a gyakori cserét, mert így alaposan belekóstolhattam abba, amit úgy hívnak: művezetés. Az országos művezetői tanácskozás pedig alapos iskola volt. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetett ott minden művezető, mert hallhatták volna, hogy máshol sem köny- nyebb. Tanácsokat, módszereket és ígéretet kaptunk bőven. Ígéretet arra, hogy az 1964-es — idejétmúlt, ma már csupa általánosságokat tartalmazó — művezetői rendeletet hamarosan követi egy új, olyan, amelyik iparáganként tisztázza végre a művezetők jogait és kötelességeit. Hasznos, tanulságos volt a tanácskozás azért is, mert körvonalaiban most már értem, meddig terjed a hatásköröm. Amit eddig ösztönszerűen csináltam, azt most — legalább 80 százalékban — tudatosan végzem. £s ha javasolhatnék valamit, ami bekerülne ebbe az új rendeletbe, az az lenne, hogy hadd lássuk má, művezetők is annak a dolgozónak a munkakönyvét, aki belép a gyárba és üzemünkbe, műszakunkba kerül. Hadd nézzük meg alaposan, kt fia-borja az illető, hány helyen fordult már meg, és miért lépett ki onnan. Ügy gondolom, célszerű lenne ezek után az is, ha mi állapíthatnánk meg az új dolgozók bérét — annak alapján, hogyan dolgoznak — nem pedig az üzemvezető ... Mi dogozunk az emberekkel, mi tudjuk, mennyit ér valaki ... dukálniuk. Várjuk a hamarosan megszülető rendeletet, mert a budapesti tanácskozás elsősorban a probléma felvetésének helye volt. A termelésben elfoglalt helyük, jogaik, kötelességeik még nem tisztázottak. Néhány hónappal ezelőtt valaki viccesen azt mondta, hogy a művezetők nevüket onnan kapják, hogy nem igaziak. Csak mű vezetők. A népgazdaság érdeke, hogy a vicc — csak vicc legyen. Bcrkó Pál „Rohangálunk, idegeskedünk” Jogok és kötelességek „Fáj ront” előtt egy órával Jön a bor és a sör Ha tasakban van: kelendőbb Túl a váci vasúti aluljárón, a Siketnémák Intézetének foglalkoztatóján emeletráépíté. sen dolgozik a vállalat. Péntek délután van, egy órával „fájront”, és a szabad szombat előtt. Ráadásul — fizetésnap. Kíváncsian kaptatok fölfelé a lépcsőn: vajon mit találok? ... Villany- és vízvezeték-szere, löket, szorgos munkában. A mellékhelyiségben valaki füttyszóval igyekszik túlszárnyalni a villanyfúró zúgását. Olykor sikerül neki. Az egyik hálóteremben két villanyszerelő dolgozik: Veres István és Szász János. Félszavakból értik egymást. — Mióta dolgozik a vállalatnál és hogy érzi itt magát? — faggatom Verest, akit a Nóg. rád megyei Keszegről hoz naponta munkába a gépkocsi — Hat éve és kitűnően — feleli tömören. — Aztán megtoldja: hogy érezhetné magát az az ember, aki a vállalat segítségével épített magának háromszobás otthont? —■ Milyen segítséget kapott? — Mennyi hely van a füzetében? — kérdi tréfásan, és már sorolja is: — Amikor kel. lett, egy hónap fizetés nélküli szabadságot; aztán nehezen beszerezhető szerelési anyagokat, sódert, zsalu- és állványanyagot, parkettát, betonkeverőt, gépkocsit az építőanyag szállításához — kapás, bél ennyit jutott eszembe. — Én meg lakást kaptam a vállalat, a pártszervezet segítségével a tanácstól — mondja Szász János. Három éve volt benn a kérvényem, közben megszületett a második gyerek is. A vállalat közbenjárására. tavaly október 13-án költöztünk be a Földvári lakóte. lep egyik új lakásába. Az öthónapos pártiskolán — ahonnan egy hete jöttem vissza — én voltam a legboldogabb ember. Elhiszem. Mint ahogy azt is, hogy ennél a vállalatnál egy- egy gyermekintézmény jó minőségű felépítése — különösen szívügy Példa rá a fóti böl. csődé, ahol tízféle színt is kipróbáltak a festők, míg végül olyan kedvesen derűs lett, amilyen: igazi gyermekkert, második otthon. Nyíri Éva 1968. óta megháromszorozódott a hazai élelmiszeripar csomagolószer-felhasználása — ezt állapította meg az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet vizsgálata. A közgazdászok szerint a csomagolás- technika fejlődését elősegíti, hogy az érvényben levő árrendszer a csomagolt termékekre nagyobb nyereséget biztosít, továbbá az, hogy a korszerű eldobó-tasakokban, fóliákban „megjelenő" élelmiszerek iránt nő az érdeklődés, ami közvetve javítja a vállalatok anyagi érdekeltségét. Ez a tendencia azonban nem egyértelmű: az élelmiszerek kötöttáras formába tartoznak, emiatt a fogyasztókra nem hárítják át a csomagolás miatt növekvő költségeket. A növekvő kiadások viszont mindent egybevetve csökkentik a vállalati bevételt. A csomagolás önköltsége a tejiparban például 7 százalékkal nőtt, amikor az üvegek helyett polietilén ta- sakra tértek át. De ahogyan a gyártás növekedik, úgy csökkennek a csomagolással kapcsolatos kiadások. Tavaly az eldobó-tasakok már csak 4 százalékos többletkiadást okoztak. Az étolajiparban is nagyobb az eldobó-palackok költsége, mint az üvegeké. A közgazdászok megvizsgálták a bor és a sör kísérleti stádiumban levő eldobó csomagolásának anyagi kihatásait, s úgy találták, hogy ezek a költségek is nagyobbrészt a vállalatokat terhelik majd. A közgazdászok arra számítanak, hogy a csomagolás a következő években is egyenletesen fejlődik az élelmiszer- iparban, de ugrásszerű javulás még nem várható — éppen a vállalatok növekvő kiadásai miatt. t )
