Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
6 ™%JCMap 1973. Április i., vasarnaf Pest meauei barangolások ------------------ 63. -----------------A Galga partjainál... I.- Üdvözöllek messze bérc- tetőkről, — Szent helyek! — Hol a Galga lassú andalgás- sal — Hempelyeg... — a Tirolból Aszódra, a Galga-parti kislányhoz küldött Petőfi-üze- net elnémíthatatlanul zeng- bong a fülemben, végigkísér Galga menti barangolásaimon. A Galga apad és árad, időszakok és évjárások szerint, ám aminek mélyről jövő forrásai apadatlan áradással buzognak, az a Galga-völgyi népművészet. Nekem ugyan régi gyanúm, hogy amit általában folklórnak nevezünk, az történelmi kategória, s hogy elevenségét — tehát nem muzeális értékét avagy piaci mivoltát — mindig és csakis a hagyományokat újraélő és reinkamáló személyek Véd ósí thatják meg. Ezzel mindjárt Galgamácsára fordítom a szót, s ott is Vankóné Dudás Julira, akit, mint a Galga-völgyi népművészet új- raélőjét és hússá-vérré váltóját, annyi jeles művész és szakember, annyi hivatalos tiszteletadás koszorúzott meg, hogy a nemrégiben személyének és munkásságának szeg- zett támadások, legigazabb hitem szerint, méltatlanoknak és érthetetleneknek bizonyulnak. Tudom: a személyes benyomás félrevezetheti az ítéletet: de ha ennek a pingáló, festő, népi tánc jeleneteket, játékokat, dalokat, életképeket felkutató, egybeszerkesztő, betanító, bemutattató, ötvenes éveinek derekán járó parasztasszonynak több évtizedes munkásságát, mind jobban gyarapodó eredményeit, sikereit, hivatásáról, küldeté- ses életéről valló szavainak forróságával vetjük össze —. akkor párját ritkító egyéniség képe rajzolódik elénk. De vajon lehet-e mércéje a műalkotásnak a művész önnön hitvallása? Nyilván nem lehet, de nfem lehet mérték a műalkotás felhasználásának, „forgalmazásának” módja sem. Tény, hogy Dudás Juli primitív népi piktúrájának varázsát, hosszú, keserves, meddő esztendők után nemesük ’’felfedezték”, felismerték, elismerték, hanem fel is használták, fel is futtatták. Való, hogy a kommercializá- lódás kísértése nem csekély, vannak olyan szándékok, amelyek alkotásait „portékává” szeretnék le- és felértékelni. De Dudás Julit még nem kápráztatták el a „lehetőségek”, s kár lenne annak tudatában, hogy „bűnbeesését” sűrűn szorgalmazzák, már előre bűnbeesettnek kárhoztatni. Ne felejtsük el, hogy a népi festőművész Dudás Juli vezette 50 tagú Galgamá- csai Népi Együttes tavaly Itáliában elsöprő sikert aratott, hogy az idén Jugoszláviába tervezett turnéjukat felfokozott várakozás előzi meg, s ennek a komplex, egyéni és kollektív tevékenységnek lényege: a Galga-völgye népi kultúráját, művészetét, hagyományait egy hihetetlen belső izzású asszony egymással bonyolultan összefüggő, megjelenítési formákban egymástól különböző, s gyökérzetben mégis egybefonódó műálkotásokká tudta sűríteni. Dudás Juli most írja Az én falum: Galgamácsa című vallomását, amelyben versekkel, dalokkal, játékokkal, rajzokkal, képekkel gazdagon tűzdelve, megmutatja életútját, onnantól kezdve, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán felfigyeltek a dalolgató paraszt- lánykára, mind a mai napig, amikor azon kellett már keseregnie, hogy megérdemelt és kiküzdött sikerei miatt a sikerhajhászás gyanújába keverhetik. A Galgamácsai Népi Együttes működéséhez az anyagi alapokat a MÉSZÖV és az ÁFÉSZ, külföldi viszonylatban a Kultúrkapcsolatok Intézete teremti meg. A 2000 lélekszámú Galgamácsa dolgozó lakosságának 60%-a a Hunyadi Tsz-hez tartozik, 40%-át az ikladi Ipari Műszergyár foglalkpztatja. A galgamácsai ingázók viszonygyományos: a művelődési háznak van könyvtára, ifjúsági és magnóköre, zenekara, sőt: alakulóban „az ifjú poéták klubja” is. De kár lenne elhallgatni, hogy a művelődési ház és a Galgamácsai Népi Együttes között a kapcsolat, hogy úgy fejezzük ki magunkat: laza. Nehéz volna, tán felesleges is, visszakeresDunakeszi Egy üzem - egy iskola Az „Egy üzem — egy iskola” akció keretében szocialista szerződésit kötött a MÁV Dunakeszi Járműjavító Vállalata a helyi 3. sz. általános iskolával. A gyár szocialista brigádjai társadalmi munkában végezték el az iskola karbantartását, csinosítását, szemléltető eszközöket készítettek az oktatás megkönnyítésére, sőt, faházakat építettek az úttörők nyári üdültetéséhez. Nyugalomba vonuló mentők Az Országos Mentőszolgálat két érdemes régi dolgozója mond búcsút április elsejével hivatásának. Nyíri György, a mentőszolgálat Pest megyei szervezetének műszaki vezetője négy évtizeden keresetül végezte emberbaráti feladatát. Még a Budapesti önkéntes Mentő Egyesületnél kezdte, amikor csupán két-három autó állt a mentők rendelkezésére. Vezette a vörös zászlós, szirénázó autót, majd a gépkocsik karbantartásával foglalkozott, 13 éve a Pest megyei mentő- szervezetnél. A másik nyugalomba vonuló mentő Kovács József, a gödöllői állomás gépkocsivezetője szintén a budapesti mentőknél kezdte meg szolgálatát, éspedig 30 évvel ezelőtt Röviddel utóbb, az Országos Mentőszolgálat megalakulásakor Gödöllőre kérte beosztását és azóta ott dolgozott fáradhatatlanul. Mindkét nyugdíjba vonuló munkatársától meghitt házi ünnepségen búcsúzott a szol-! gálát. EREDMÉNYEKÉS TENNIVALÓK Mit tükröznek n tsz-mérlegek? KEDVEZŐ FOLYAMAT - DILEMMÁKKAL Dudás Juli néhány festményével lag kedvező helyzetben vannak: a három műszakos üzem minden műszakjához és műszakjától külön menetrend- szerű vonatok hozzák-viszik a munkásokat — a távolság rövid, az időveszteség nem túl sok. Talán ennek is köszönhető, hogy a község társadalmi élete elég fejlett, az életszínvonal, az egy-kétlaki foglalatosság következményeképpen is, szép ütemben fejlődik. A kulturális élet hivatalos központja a művelődési ház, amelyhez függetlenített igazgató vezetése mellett, a Gal- gamácsával közös tanácsú Vácegres és Váckisújfalu is tartozik. Ahogy az már haul az okokat, valahol az együttes alakulása körüli „régmúltban”. A Dudás Juli körül felhabzott vitáról szóltam beszámolóm elején. Mennyivel világosabb, mennyivel perspektivikusabb lenne ennek a galgamácsai „táltosasszonynak” a munkássága, ha népéből- földjéből feltört művészete termékenyítőén. áradhatna vissza a népbe, a földbe, amelyből vétetett. Ha a művelődési ház lenne alkotóotthona, műterme, talán gyűjteményeinek tárháza, múzeuma is, ha jelenbe hozott múltját ott, a közösségben adhatná át a jövőnek. Békés István Az országos és végleges helyzetkép úgy április derekára áll egybe a Pénzügyminisztériumban — a Pest megyei tsz-zárszámadások összegezése a minap fejeződött be. A megyében a tavalyi gazdálkodásról 155 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 33 szövetkezeti társulás, 28 szakszövetkezet, valamint egy halászati termelőszövetkezet készített mérlegbeszámolót. Milyen eredmények és gondok tükröződnek ezekben a beszámolókban? Az adatok szerfölött sokirányú útbaigazítást adnak az idei gazdálkodáshoz is, éppen ezért Békési Sándornak, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztály vezető-helyettesének segítségével néhány lényeges összefüggésre kívánjuk fölhívni a szövetkezeti tagság figyelmét. Alkalmazkodás a szabályozókhoz Valamelyest, 1,1 százalékkal megnőtt 1972-ben a szövetke3íit ória » 99fehete tlosssiú ”? Rosszul tárolt mérgek, formális oktatás Több a halálos baleset a ntesőr/astlasáfjban Tavaly Pest megye termelőszövetkezeteiben és társulásaiban 2117 olyan üzemi baleset történt, amelynek szenvedő alanya három napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A figyelmetlenségnek, gondatlanságnak tizenöten áldozatul estek: meghaltak. Ugyancsak tizenöten megrokkantak, hivatalos kifejezéssel élve: csonkulásos baleset érte őket. A tsz-ekben, szakszövetkezetekben és társulásokban 52 532 óra esett ki a termelésből üzemi balesetek miatt. (E statisztikában a ráckevei járás gazdaságaié és tsz-vállalkozásaié — immár második éve — az „elsőség”; 1971-ben is, tavaly is 409 balesettel, s csaknem tízezer kieső munkaórával.) Négy helyeit tizenöt Ennyit elöljáróban abból a felmérésből, amelyet a napokban készítettek el a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának illetékesei. Az értékelés tapasztalatairól szóljon a munkavédelmi felügyelő, Barna László: — Milyen következtetéseket vontak le a baleseti statiszti- kából?— A balesetek száma csökken. Tavaly 150-nel volt kevesebb, mint a korábbi esztendőben. Az összesítésből kitűnik, hogy mintegy három és félezerrel kevesebb volt a kieső munkanapok száma is: egy balesetre 24,8 munkanap jutott. — A javulás tehát meglehetősen viszonylagos, hiszen a „szerencsétlenül járt átlagpolgár" egy teljes hónapig a betegágyat nyomta. — így igaz. S ami különösen sajnálatos és elgondolkodtató: a balesetek számának egyértelmű — évi 6—7 százalékos — csökkenése mellett tapasztalnunk kell, hogy mind gyakoribbak a súlyos balesetek. A csonkulásos balesetek száma megkétszereződött egy év alatt, s a korábbi négy halálos balesettel szemben tizenöt történt tavaly. „Felcsavarta a kardáníengcly” A „fekete dosszié” értelmetlenül és ostobán derékbatört életű emberek utolsó napjának, óráinak történetét őrzi. A fejezetek: egy-egy jegyzőkönyv. Az első áldozatot 1972 február havában temették, az utolsót karácsony előtt. A legidősebb közülük az a hetvenéves raktáros, akivel mindössze annyi történt, hogy megvágta az ujját. Sem ő, sem más nem törődött vele. Tetanuszmérgezést kapott. A legfiatalabb áldozat tizennégy esztendős volt, egy épphogy kamaszodó fiúcska, „besegítő családtag”, akinek néhány évtized múlva kellett volna segíteni szüleit. „Pelcsavarta a kardántengely.” S a többiek: gyalogmunkás, földmunkagépkezelő, nyugdíjas, fogatos, rakodó, állatgondozó. A halál oka: a rossz kalapácsról lepattant szilánk a szívébe fúródott, lovas kocsiról, árokásó gépről leesett, rádőlt a fa, a pótkocsi agyonnyomta, víztárolóba fulladt, és így tovább ... Az igazi okot, az okok okát azonban másutt kell keresni. A munkavédelmi felügyelő mondja: — A munkavédelmi oktatás nem egy gazdaságban teljesen formális. A szövetkezetek tizenöt százalékában szabálytalanul raktározták a növényvédő szereket, azaz a veszélyes mérgeket. Több tsz-elnö- köt határozattal kellett kényszeríteni, hogy tartson biztonsági szemlét. Amíg a budai járás termelőszövetkezeteinek vezetői, felismerve e szemlék fontosságát a balesetek megelőzésében, kivétel nélkül eleget tettek kötelezettségüknek, addig a nagykátai, a ceglédi, a ráckevei, és a váci járás számos gazdaságában fity- tyet hánytak a rendelkezéseknek. Bírság és kártérítés — Büntetlenül? — Azokkal a vezetőkkel szemben, akik ismételt figyelmeztetésünket is semmibe vették, huszonnégy esetben indítottunk szabálysértési eljárást. Tizenkilenc alkalommal — összesen 8000 forintot kitevő — pénzbírságot szabtunk ki. S hogy a kiszabott bírság elegendő-e a felelősség felébresztésére? A balesetet szenvedett dolgozóknak s az SZTK-nak mintegy kétmillió forint ösz- szegü kártérítést fizettek az elmúlt esztendőben a gazdaságok és a tsz-társulások. S ehhez tegyük hozzá, hogy a sérültek 38 százaléka nem kért kártérítést. Föltehetően „elfelejtették” tájékoztatni őket arról, hogy jár nekik. A. Z. zeteik közös művelésében lévő földterülete. A tagok száma viszont 1,6 százalékkal — a dolgozó tagoké 3,5 százalékkal, a családtagoké 7,2 százalékkal — csökkent az előző évihez képest. Ezt az apadást kétségkívül ellensúlyozza az alkalmazottak 6,7 százalékos gyarapodása, tehát mindent egybevetvén, a tsz-ekben dolgozók száma egy év alatt mindössze 0,4 százalékkal lett kevesebb. Általában örvendetes az összkép, így jónak mondható a termelési érték, az árbevétel és a termelési költségek aránya, miként az is, hogy javult a termelékenység, s egyenletesen emelkedik a szövetkezetek vagyona. Az viszont már kedvezőtlen jelenség, hogy növekedett a veszteség, az alaphiány, s nemkívánatos a szövetkezeti bruttó jövedelmek, valamint a személyes jövedelmek aránya. Egészében a mérlegbeszámolók azt mutatják, hogy a köz- gazdasági szabályozók változtatása nem törte meg a fejlődést. Ehhez hozzájárult a helyénvaló alkalmazkodás ezekhez a szabályozókhoz. Még 1972. elején úgy kalkuláltak a szakemberek, hogy a bruttó jövedelem 4,5 százalékkal csökkenni fog. A 101,7 százalékos jövedelmi' mutató így már más megvilágításba kerül, A termelési helyzetkép A növénytermesztés vetés- szerkezete tavaly nem változott lényegesen, jóllehet emelkedett a kukorica, a cukorrépa, a pillangós takarmányok vetésterülete, s csökkent a napraforgóé, a burgonyáé. Az időjárás az átlagosnál változatosabb volt, az elemi károk nagysága meghaladta a sokévit. A zöldségtermelés területe 5,1 százalékkal emelkedett a szőlőtermő terület apadt: a kivágások üteme nagyobb volt a tervezettnél. A növénytermesztés hozamai — a rozs, a tavaszi árpa és á napraforgó kivételével — fölötte voltak az 1971. évinek. Az állattenyésztés eredményei a vártnál jobbak: a juh és a ló kivételével az állomány magasabb, mint 1971-ben volt. Megnyugtató, hogy az állatbetegségek ellenére a tejtermelés a szövetkezeti gazdaságokban 3 százalékkal emelkedett. Lényeges elmaradás a tojástermelésben tapasztalható. A melléküzemi tevékenység is gyarapodott, s külön örvendetes, hogy fejlődés következett be a közvetlen értékesítésben, az élelmiszeripari feldolgozásban. A tsz-ek tavaly 5 milliárd 917 millió forint halmozatlan termelési értéket produkáltak, ami 25,1 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A termelés költségei 10,5 százalékkal nőttek. A mutatók egyértelműen tanúsítják, hogy a termelés növekedése teljes egészében a termelékenység javulásának következménye. Ebben szerepe van a jobb munkaszervezésnek, a műszaki fejlesztésnek, a szakosodásnak és a koncentrálódásnak. A tsz-ek bruttó jövedelme 2 milliárd 347 forint volt, ami 1,7 százalékkal magasabb az előző évinél. A személyes jövedelem viszont 6,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami már legföljebb egyéni szempontból mondható jónak. Ennek tudható be, hogy . a fejlesztési alap aránya az 1971 évi 23,4-ről, 20,6 százalékra csökkent, s nőtt a részesedési alap aránya. Mind szövetkezeti, mind népgazdasági megítélésben ebből az szögezhető le, hogy a termelés bővítésének lehetősége kisebbé vált. A személyes jövedelmeken belül egyébként a tagok részesedése 4,9, az alkalmazottak munkabére 4,8 százalékkal emelkedett. A tsz-tagok napi átlagban 104,39 forint részesedéshez jutottak — 1971-ben még csak 99,44 forinthoz. A vagyon gyarapodik A tsz-ek vagyona örvendetes mértékben emelkedett 1972-ben. Vonatkozik ez mind a közös, mind a beruházott, mind a forgó, mind a tiszta vagyonra. Az index 110—114 százalékos gyarapodást mutat az előző évihez képest. A szakszövetkezetek közös vagyona 33,3 százalékkal nőtt tavaly, termelési értékük pedig 8,8 százalékkal. Eredményesen zárták az esztendőt a szövetkezeti társulások is, amelyek nyeresége 35,3 százalékkal haladta meg az 1971.' évit, közös vagyonuk pedig kiemelkedően: 78,3 százalékkal emelkedett. Mindent összevetvén, Pest megye mezőgazdasági szövetkezeti gazdálkodásának rövid — és korántsem teljes — elemzése azt a következtetést mondatja ki, hogy a gazdaságok jól szolgálták az országos és a megyei célkitűzéseket, s szövetkezetüknek, illetve tagjaiknak megfelelő jövedelmet nyújtottak. A gazdálkodásra alapjában a vállalatszerű tevékenység bővülése jellemző, továbbá az igényekhez történő folyamatos alkalmazkodás, a fogyasztók jobb ellátására való törekvés. További tennivalók Említettük, hogy néhány mutató mégis elgondolkoztató, sőt némi aggályokra ad alkalmat. Talán elsősorban a jövedelemi elosztás említett arányaival nem lehetünk elégedettek, amiből a többi között az következik, hogy az idén ezek az arányok módo- sítandók. Néhány egyéb tennivaló: bővítendők a gazdaságok közti társulásos kapcsolatok, így figyelmet célszerű fordítani a termelés vertikális megszervezésére. A számviteli és a pénzgazdálkodási fegyelem javítása is olyan kívánalom, amely okvetlenül a szövetkezeti tagság és vezetőgárda nagyobb figyelmét érdemli meg. Mindez természetesen csak egy-két javaslat; elsősorban maguk a szövetkezeti szakemberek tudják, mennyi mindent kell megtenniük 1973-ban azért, hogy egy év elteltével ismét leírhassuk ezeken a hasábokon: tovább fejlődtek a Pest megyei termelő- és szak- szövetkezetek, valamint társulásaik. Keresztényi Nándor I 4 I 4
