Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
res i urc.yri 1973. ÁPRILIS 7., SZOMBAT 'xJCírlap Kádár János beszéde az angyalföldi nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) egyes érdekelt felek azt szeretnék. r i Általános politikánk megértésre talál A rövidesen esedékes tanácsválasztásoknak megvan a határozott célja. Egyrészt — magát a választási kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy általános politikai törekvéseink még jobban behatolnak a tömegekbe, még nagyobb megértésre és támogatásra találnak. A választási kampányt á helyi község- politika továbbfejlesztésére is szeretnénk felhasználni és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó összetételű. tanácsok alakuljanak és dolgozzanak a következő négy esztendőben. Kijelenthetem, hogy a választási kampány a törvényes előírásoknak megfelelően, jól halad. A választási munka politikai tartalmát illetően elmondhatom, hogy a párt általános politikáját nagy megértés jógád ja. A választói gyűléseken a párt politikájáról és a helyi politikáról megfelelő el- mélyültséggel tárgyaltak. A jelölőgyűléseken — amelyek már befejeződtek — két és fél milliónyian vettek részt, kereken háromszázezren szólaltak Jel, fejtették ki véleményüket az általános politikáról, a helyi tennivalókról, valamint a jelöltek személyéről. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a választási előkészületek a szocialista demokratizmus elveinek megfelelően, rendben haladnak. A szocialista államokon kívül nincs a világon olyan ország — a polgári demokráciák hiába szólnak néha olyan dicsekvően az ő demokráciájukról —, ahol megvalósult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás napján leadja majd szavazatát. Demokratikus eljárás ez olyan értelemben j$, hogy ahol a megvitatás után szükségesnek látták — kereken 1700 választókerületben — két vagy több jelölt indul majd a választáson, s a szavazás napján dől majd el, ki lesz közülük a tanácstag. Kádár János ezután a XIII. kerületi program során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól beszélt. A továbbiakban szólt a budapesti lakásépítkezésekről, a metró új szakaszának üzembe helyezéséről. Biztosítjuk a reáljövedelmek nagyobb emelkedését Az ország egészének munkájáról és a munka eredményeiről beszélt ezután a Központi Bizottság első titkára: A gazdasági munka 1972- ben kielégítő eredményekkel zárult: az ipar 5,6 százalékkal, a mezőgazdaság 4 százalékkal növelte termelését, a közlekedés és a kereskedelem az előirányzatnak megfelelően teljesítette tervét, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekedett. A beruházások a tervnek megfelelően alakultak. Az ország“ külkereskedelmi és fizetési mérlege 1972-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen javult. Mindez nagyon jó eredménynek tekinthető. Megelégedéssel lehet szólni az országban végzett munka más területeiről is. Ugyancsak megfelelően előrehaladtunk 1972-ben az élet- színvonal fejlesztése terén is. Megvalósul életszínvonal-politikánk, amelynek fő elve, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az 1972-ben a lakosság egy főre számított reáljövedelme és fogyasztása országos átlagban három és fél százalékkal növekedett. Kilencvenezer lakás épült fel a múlt évben Magyarországon. Jóllehet ennek a lakásmeny- nyiségnek az összetételét nerp tartjuk kielégítőnek, de magát a számot igen. Évente ennyi lakást Magyarországon soha korábban nem építettek. Az a lendület, amellyel most ezen a területen találkozunk, biztosítja, hogy a mostani öt évre tervezett 400 000 lakás fel fog épülni az országban. Életszínvonal-politikánkat illetően természetesen további céljaink vannak. _ 1973-ban a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának — a múlt évi három és fél százalékkal szemben — négy és fél—öt százalékkal kell emelkednie, s ezt biztosítanunk is kell! 4 A Központi Bizottság első titkára külön szólt az állami iparban és építőiparban március elején végrehajtott béremelésről. Ennek kettős célja volt — mondotta. — Egyrészt úgy gondoltuk, hogy most a nagyüzemi munkásság kapjon külön béremelést, mert — és ez az igazságosságnak is megfelel — egy viszonylagos elmaradást be kellett hoznunk. Másrészt: politikai szándékunk is volt és van a külön béremeléssel. Mi a dolgozó osztályok között politikailag nem szoktunk különbséget tenni; nem szembeállítjuk, hanem összeforrasztjuk a munkásságot, a parasztságot és az értelmiséget. De meg kell őszintén mondani, hogy a munkásosztály, a szocialista nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus, nem lehet szocializmust építeni. A béremeléssel azt is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a legbiztosabb jövőt a szocialista nagyipar jelenti. Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos keresetnövekedést a dolgozó emberek számára. Célunk, hogy tovább könnyítsünk a nők helyzetén, csökkentsük a családfenntartás, a gyermeknevelés költségeit, tovább javítsunk valamit a nyugdijakon. Ha a termelés olyan ütemben fejlődik, ahogyan tervezzük, akkor céljainkat el is érjük. Elvünk, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen, és aki nem dolgozik, az ne kereshessen. Belpolitikánk alapvető céljai közismertek, s azokhoz szilárdan ragaszkodunk. Ezek: a népgazdaság általános fejlesztése, a műveltség, a kultúra szocialista jellegének erősítése és színvonalának emelése, aZ életszínvonal további javítása és végül mindezek summázataként: belpolitikánknak alapvető célja a fejlett szocialista társadalom teljes felépítése. Külpolitikánk a haladás, a szocializmus, a béke szolgálatában Külpolitikai kérdésekre áttérve, Kádár János hangoztatta: Országunk szocialista ország, a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk — ebből következnek bel- és külpolitikánk törvényei is. Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, célja — világméretekben — a nemzetközi haladás, a szocializmus és a béke ügyének szolgálata. Ez külpolitikánk lényeges vonása, ezt követjük a mindennapi gyakorlatban. Külpolitikánk rendíthetetlen törekvése, hogy nemzetközi síkon hozzájáruljon a szocialista országok egységének és össze- forrottságának növeléséhez. Ezért szorosan együtthaladunk a Varsód Szerződés tagállamaival, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának országaival, valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi élet minden haladó erejével. A kapitalista országokkal folytatott külpolitikánk ugyancsak elvi alapokon nyugszik. Mi a békés egymás mellett élés elvét akarjuk — mind nagyobb mértékben — gyakorlattá tenni, a szocialista országok és a kapitalista államok viszonyában is. Politikai lépéseink ennek az elvnek felelnek meg. A Magyar Népköztársaság képviselői — általános külpolitikai elveinket -követve, törekvéseinket realizálva — ott vannak mindazokon a nemzetközi fórumokon, ahol az államok viszonyait, kapcsolatait szabályozzák és alakítják, jelen vannak mindenütt, ahol lényeges kérdésekről esik szó. Ennek az elvi külpolitikának köszönhető, hogy ma a Magyar Népköztársaságnak becsülete van, barátaink szá- montartanak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközökkel lehet boldogulni. Ügy azonban lehet, mert ml becsületesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapitalista országokkal is. A jövőben is segítjük a vietnami népet Az egész világ tudja, hogy a magyar nép, a Magyar Nép- köztársaság a vietnami néppel rokonszenvezett a háború egész időszaka alatt. Rokon- szenvünk most és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságé, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányé, a vietnami népé. Szolidárisak vagyunk Vietnam népével, s amennyire tőlünk telik, a jövőben is segítjük őket. Hasonlóan egyértelmű az álláspontunk a közel-keleti helyzettel kapcsolatban: 1967- ben agresszió történt, területeket foglaltak el. Mint akkor, most is azt követeljük a világ haladó népeivel együtt, hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának ide vonatkozó határozatát. Az agresszor nem birtokolhat olyan területeket, amelyekhez háborús hódítás útján jutott! Mi megértjük az agresszió sújtotta arabokat, akik készek minden eszközzel harcolni. De mi — éppen a közel-keleti népek és a tartós béke érdékében — a még mindig lehetséges békés megoldás útját támogatjuk. Békés úton kell érvényt szerezni az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának. A kollektív biztonság megteremtése Az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban is világod az elgondolásunk. Mindenki tudja: a szocialista országok kezdeményezték az európai biztonsági értekezlet összehívását azzal, hogy földrészünkön fogjunk végre hozzá a kollektív biztonság megteremtéséhez, amely minden itt élő népnek megadja a békés élet lehetőségét. A kezdeményezők, a Varsói Szerződés országai, felhívással fordultak Európa kormányaihoz, népeihez, s felhívásuk megfelelő visszhangra, megértésre talált. Hamis azonban a NATO-nak az az elképzelése, hogy az európai biztonsági értekezlet létrejötte, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése csak a szocialista országoknak fontos, ez alapos tévedés. Olyan ügyről van szó, amely Európa minden népének, fontos, bármilyen társadalmi rendszerben él is. Közös érdekről van szó: az ő érdekeltségük sem kisebb ebben a mienknél.' Körülbelül két hónapja nemzetközi előkészítő megbeszélések folynak Bécsben a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése tárgyában. A kérdés az: lehetséges-e józan, becsületes, az összes érdekelt javát szolgáló megállapodást kidolgozni, amelynek az lenne a lényege, hogy egyenlő biztonságot nyújtó módon csökkentsük a fegyverzetet, a fegyveres erőket. Ez mindenkinek jó volna. A szocialista országok ezzel a csökkentéssel semmiféle előnyt nem kívánnak elérni, viszont a jelenlegi helyzethez képest nem is adnak előpyt senkinek. Ezt minden tárgyaló félnek meg kell értenie. A genfi általános leszerelési értekezlet már sok éve folyik. Néhány ország kezdte, azután újabb országok kapcsolódtak be a munkába, amelyben most már a mi képviselőink is részt vesznek. Jól tudjuk, hogy az általános leszerelés nem a jövő hét kérdése. Mégis részt veszünk ebben a munkában, állhatatosan dolgozunk, ha kell, hosszú esztendőkig, mert szocializmusban és békében akarunk élni, s meggyőződésünk, hogy el kell jönnie az emberiség életében olyan időszaknak is, amikor megvalósul az általános leszerelés és a tartós béke. Kádár János beszéde befejező részében ezeket mondta: Az elérevezető úton ezután is harcolni, dolgozni kell — Mély meggyőződésem, hogy a szocializmus útján tovább haladunk előre. A jövőt illetően megfelelő és jó terveink vannak, előrehaladásunk biztosított. Az, hogy milyen lesz fejlődésünk üteme, javarészt rajtunk múlik. Az előre vezető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, amelyek részben objektív akadályok. A gazdasági területen dolgozó emberek tisztában vadnak azzal, Mégy csakis anyagi lehetőségeink figyelembevételével tudunk dolgozni. De ha gazdasági építésről van szó, máris adott a feladat: takarékoskodni az anyaggal, a pénzzel és az idővel! Szubjektív nehézségek is vannak, olyanok, amely elmek már semmiféle objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségének teljes megértésével és támogatásával — szocializmus épül, vannak még, bár kis számban, a szocialista rendszernek és eszmének ellenségei, ha országos, társadalmi méretekben problémát nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amelybe már valamivel többen tartoznak. Azok, akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosította feltételekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt, egyenesen visszaélnek. Mindannyian ismerünk anyagias, kapzsi, harácsoló embereket, akik néha egyenesen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes munkával szerez valamit, azt tisztességben tartjuk. De aki a közösség rovására visszaél a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; az ilyenek ellen a jövőben is hacolni fogunk! Mert a lehetőségek azért vannak, hogy azokkal helyesen éljenek az emberek, s nem azért, hogy visszaéljenek velük. Kádár János ezután arról szólt, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. Megtiszteltetés az emberek képviselőjeként tevékenykedni A ml fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép! Erezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, vele szemben nagyobbak a követelmények. Mert ha kát szomszéd padnál dolgozó ember mond egymásnak valami nemtetszőt, a gépzúgásban csak ők ketten hallják. Ez egészen más dolog, minit amikor például egy értekezleten kell válaszolnom egy feltett kérdésre: akkor köteles vagyok érvekkel válaszolni, nem pedig ledorongoló hangon, a funkció magaslatáról visszaszólni. Mindig a józan eszünkre apelláljunk és semmiképpen se váljunk elbizakodottá. Mert az elbizakodottság sohasem vezet jóra. Egy bizonyos: amikor a nép ügyéről van szó, mindig komolyan kell a kérdésekkel foglalkozni. — » Mélységes meggyőződésem — hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan^a saját erőnk, s az ország határain túl is velünk vannak a világ összes haladó erői. Leraktuk a szocialista társadalom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus épületét. Bizton állíthatom: ez nem szűk pártérdek és nem is osztályérdek. Célja a pártinak is, a munkásosztálynak is, ám meggyőződéssel állíthatom: amikor a szocialista társadalom alapjait raktuk le, a magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapjait raktuk le és ezek az alapok szilárdak. Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, az embereknek eszükbe jut a történelem: Mohácsnál vereséget szenvedtünk, Világosnál le kellett tenni a fegyvert, az első világháború végén az ország a vesztes oldalon volt és összeomlott, a Tanácsköztársaságot levérték az ellenforradalmárok, a második világháború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben szerepelt. S mindezek után nemegyszer felteszik a kérdést: hát mi mindig dkak kikaptunk, sohasem győztünk? Folyton csak csatát vesztett a mi népünk ezer esztendőn át? Erre is válaszolnunk kell: igen, amikor az egykori uralkodó osztályok a reakció szekeréhez kötötték az ország sorsát, mindig vereséget szenvedtek, de sohasem a nép, hanem ők, a „történelmi osztályok” szenvedték a vereséget. Mert — Dózsától kezdve — mindig voltak a népnek zászlóvivői és a nép mindig újra talpraállt, küzdött boldogabb jövőjéért! A párt, a munkásosztály betölti vezető szerepét A magyar történelemben azonban most már léteznek másfajta dátumok is. Most ünnepeltük felszabadulásunk 28. évfordulóját; ez már nagy, fényes ünnep, amellyel új korszak kezdődött hazánk történelmében. Nem túlzás így fogalmazni: • a felszabadulás óta eltelt — nem is törés nélküli — időszakban egy évszázad munkáját végeztük el. Most lesz negyed százada a két munkáspárt egyesülésének, s annak is negyed százada, hogy a munkásosztály a hatalmat ténylegesen is birtokba vette és kiépítette. Annáit szintén negyed százada már, hogy az ipart, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi, hogy a párt, a munkásosztály betölti vezető szerepét. összeforrottság és egység van, a kommunisták, a szocializmus öntudatos hívei példát mutatnak a 'munkában, és megvan az erőnk ahhoz, hogy tovább haladjunk előre. Minden egyes politikai lépésünket úgy kell megtennünk, hogy az méltó legyen egész harcunkhoz. Ilyennek fogjuk fel azt a politikai kampányt is, amely most folyik. Bízom abban, hogy a tanácsválasztás olyan hitvallás lesz politikánk mellett, olyan támagatása lesz központi és helyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is ismételten és szívből minden jót, jó erőt, állhatatosságot és új sikereket kívánjak Budapest XIII. kerülete dolgozóinak, egész népünknek. Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott beszéde után a nagygyűlés Matúz Józsefnek, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága titkárának zárszavával ért véget. Az eredmények és igények - az érdeklődés középpontjában A Pest megyei tanács elnökének választási gyűlése Cegléden Pénteken az egyik nagyszabású vidéki választási gyűlést Székesfehérvárott, a Videoton Rádió- és Televíziógyár szerelőcsarnokában tartották, amelyen llku Pál művelődésügyi miniszter mondott beszédet. Nagykanizsán dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke volt a Hazafias Népfront városi bizottsága által rendezett választási gyűlés szónoka. A Nógrád megyei gyűlésen részt vett és felszólalt Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. A Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárának dolgozói tegnap délután ugyancsak választási gyűlésre jöttek ösz- sze. A gyár ebédlőjében helyet foglaltak a szomszédos üzem — a Monori Mezőgép helybeli gyáregységének — munkásai is. Détári István, a Hazafias Népfront ceglédi bizottságának elnökhelyettese, maga is a Közgép dolgozója, köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Mondok Pált, a Pest megyei tanács elnökét, a város országgyűlési képviselőjét, Kürti Andrást, a városi tanács elnökét és Hegedűs József népfronttitkárt. Ezután dr. Mondok Pál emelkedett szólásra. Bevezetőjében megállapította, hogy napjaink fontos belpolitikai eseménye a tanácsválasztás. A helyi politika kérdései, a lakóhely eredményei. Igényei, feladatai kerülnek most az érdeklődés középpontjába. A szónok ezután arról be-' szélt, hogy mit kell tennie a tanácsnak — karöltve az üzemekkel és a lakossággal — a város szépítéséért, fejlődéséért. Megemlítette, hogy továbbra is nagy gond Cegléden a járdaépítés. Jóllehet az elmúlt két esztendőben 11 kilométeres szakaszt készítettek el — amihez társadalmi munkában többek között a Közgép Vállalat dolgozói is segítséget nyújtottak — ám a következő évek során további 60 kilométer járdát kell építeni. A megyei tanács elnökének beszédét több felszólalás követte. Ungvári László, a vállalat műszaki titkára a jelölőgyűlések tapasztalatairól adott általános áttekintést. Tóth Ferenc Abonyból bejáró dolgozó azt panaszolta, hogy a ceglédi vasútállomáson nincs külön várótermük a nem dohányzó utasoknak, a kisgyermekkel várakozóknak. A vállalat villanyszerelőinek brigádvezetője, Marton Gyula, arra hívta fel a figyelmet, hogy az idősebb, tapasztalt tanácstagok mellé 19 fiatalt jelöltek a gyűléseken. Hetényi László üzemvezető a Közgép és a tanács jó kapcsolatáról beszélt, elmondotta, hogy a gyár dolgozói közül hetet jelöltek tanácstagnak. A gyűlés végén dr. Mondok Pál válaszolt a hozzászólásokra. 0 ) i Í i