Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

I

C

sipszi? Csendes fiú. Csáp- szi szerény fiú. Csipszi komoly fiú. Csipszit? Mit, még hogy Csipszit? Szó sem lehet róla, Csipszi nem eladó!

Amikor tizedikén bementem az előlegért az irodába, a pénztároslány kihajolt a fülke ablakán, és az arcomba nézett.

— Maga a Csipszi?

— Igen. De nem vagyok rendes fiú! — kiáltottam rá.

Aztán szégyelltem magam. Hazafelé rosszkedvű voltam. Szép lány, és kedvesen kérdezte. Sajnáltam, hogy go- rombáskodtam vele. De mit mondhattam volna! Kezdjem ott magyarázni, nézze, kedves kislány, nem vagyok én sem csendes, sem szerény, sem komoly, csak éppen olyan, mint a többi. Legalábbis olyan szeretnék lenni.

Életem első keresetével a zsebemben mentem hazafelé. Minden haragom feléjük fordult Na, csak jöjjön el a holnap reggel, megmondom nekik, meg én! Mit dicsérnek égre-földre! Hát nem tudják...

Megálltam. Persze, nem ‘tudják.

ök csak art látták, hogy mindig egy perccel előbb, mint ahogy kellene, ott állok éhes szájú kosarammal a kemencéiméi, s várom a dúsan ömlő friss péksüteményt. Aztán úgy meglendítem azt a huszonöt, harminc kilót mintha pehely- toll lenne.

Pedig jaj, hányszor voltam úgy, hogy összeesem, hányszor jött, hogy leülök ott hátul a raktárban, ledőlök a földre, és jajgatok, csak jajgatok, csak jajgatok, és forgok a fáradtságtól, hogy nem bírom tovább.

De amikor kellett, ott álltam lisztes hajjal, fehér kötényben a kemencések hátában, s ők öntötték a széles falapéiról a pattogó hátú kifliket és zsemléket a kosaramba. Nem tudom, honnan, de még arra is volt erőm, hogy tréfálkozzak. Gúnyosan mondtam:

— Mi van, fiúk? Egy egész brigád sem tud kiszolgálni engem?

A falábú Imre bácsi felnézett rám a mélyből, s összehúzta a szemöldökét.

— Csiipszüiii! —. nyújtotta el a szót, s a másik kemence felé intett. — Hallod-e, Fodor, ez a fiú káromolja az istent!

Fodor a tarkójára tolta a sapkáját, mint aki gondolkodik, aztán teljesen váratlanul elkiáltotta magát:

— Cicesz!

— Cicesz! — zúgta rá kórusban a brigád.

DEREGÁN GABOR:

Zsemlemadár

E

zt kiáltottuk, ha jól ment a munka, s akkor is, ha álltak a gépek. Kiáltottuk, ha kezdtük a műszakot, s ha befejeztük. Kiáltottuk, ha... Mindig, sokszor, minden ok nélkül is.

— Cicesz! — zúgta a brigád, és én vigyorogtam. Ropogott az arcom. Fehér liszt sült a szám, a szemem köré, és az udvaron, titokban kis zsemléket köptem.

Ahogy mentem hazafelé, eszembe jutottak az első napok. A pékműhely pokoli melege ellenére is éreztem akkor, hogy a légkör hűvös körülöttem. Utólag szinte tapintani tudtam azokat az apróságokat, melyekből erre következtettem. Például: unták a tejet, kakaót főztek, ök főzték a kakaót, s udvariasan megkínáltak engem is. Biztattak, hogy aztán egyek annyi kiflit, zsemlét, amennyi belém fér. Alig káromkodtak. Mari nénit egyszerűen csak Mari néninek szólították. S dicsértek, hogy csendes, szerény, komoly fiú. A szemembe dicsértek. S alig röpködött a „cicesz”.

— Cicesz! — hangzott el először, igazából a mi vará- zsos jelszónk, hogy beleremegtek az ablakok!

Aztán káromkodtak, ha éppen úgy adódott, véniká lett a Mári néniből, naponta rám parancsoltak, hogy főzzek kakaót, s veszekedtek, hogy tömöm magamba a kiflit meg a zsemlét

A szemembe szidtak, s dicsértek a hátam mögött

Ahogy mentem hazafelé, mindez eszembe jutott Elhatároztam, hogy csak jöjjön el a holnap reggel, megmondom nekik...

Másnap reggel nem szóltam egy szót sem.

Két hónapig dolgoztaim a pékműhelyben, a nyári szünidőben. Hamar eltelt a két hónap, s azután még hetekig hiányzott valami a napjaimból. Maréknyi verebet mintáztak az utolsó délutánon tésztából, kisütötték, azt adták útravalónak. Elérzéke- nyültem. Aztán dühös voltam ezért magamra.

néztek rám komolyan. — De te fogod bírni. Ismerünk.

Mari néni nyugdíjba ment, helyette új ember állt a táblánál, Kati. Szőke hajú, vékony lány volt, s ha nevetett, kilátszottak a csorba fogai. Elpirultam, s valahogy igen jó kedvvel indultam birodalmam felé. Kis szoba volt ez a kemencék mögött, s vártak a kövérre töltött papírzsákok. Keskeny vaslétra futott a kemencék tetejére, égetett, mint a tűz. Kitártam az ablakokat az udvar felé, a friss levegőnek. Kinn is negyvenfokos kánikula volt.

1JL mlört testemről a víz. fA Leszórtam magamról a V| J trikót' a cejgnadrágot.

Rám nehezedett a meleg. Vékony szőrű kefével indultam fel a vaslétrán, a magasba. Szállt a por a levegőben, gomolygott, mint a felhők. A levegőbe kaptam. Aztán leereszkedtem, zsebkendőt kötöttem a szájam, orrom elé, és söpörtem tovább a kemencém tetejét.

— Cicesz! — hall ottani valahonnan messziről, tompán. Hívtak.

Ismerős, felszabadult, biztató nevetés fogadott. Sár borította a testemet, az évek kemencepora belekötött az izzadságomba. Mint aki fürdött, combomra tapadt a kis vászonnadrág. Lekaptam a szám elől a zsebkendőt, és egyszerre megszakadt a nevetés.

A második naipon magúk közé fogadtak. Én mindig pontosan tudtam, hogy melyik kemencében mennyi zsemle, kifli van, s mikor sül ki. Arra, arra az egy dologra vigyáztam nagyon, hogy mindig üres kosár várja a friss süteményt. S akkor mégis élkésitem. Hatalmas halom kifli magasodott Fodor kemencéje mellett — a földön! Testemet elöntötte a verejték, éreztem, minden összeomlik bennem. Odatérdeltem, és két marokkal szedtem kosaramba a süteményt, szomorúan és nagyon fáradtan.

— Hiába, nem bírja a mi tempónkat a fiú — mondta Fodor.

— Mérges vagyok — mor- gott a falábú Imre bácsi —, kereshetünk magunknak másik segédmunkást.

— Jaj, jaj! — óbégatott Gyu- szi.

— Menj haza, legényke — csapott a hátamra Mari néni —, nem való vagy te közibénk!

F

elnéztem rájuk. Éreztem, halottfehér vagyok. Ki- . tört belőlük a nevetés. Fékezhetetlenül, szaba. dón, boldogan. Megértettem mindent A süteményt valahogy odacsempészték.

Hetenként benéztem hozzájuk. örültek. A süteményt, a kakaót nem kívántam, lekváros buktát sütöttek nekem. Aztán a hónapok teltével halványodott az emlék, megritkultak a látogatásaim. Helyemre állandó segédmunkás állt be, egy hatalmas, izmos fiú. ö gúnyosan nézett rám, a „példás Csimpire”, de nem miatta ritkultak meg látogatásaim, hanem mert — azt hiszem —, ez a világ rendje.

Mondták, hogy visszavárnak, és én ezért is vártam a nyarat.

úlius elsejére megjelentem. Vittem a bátyúmat a hónom alatt. A segédmunkást nem küldik el, tudtam, nekem új feladatom lesz. A brigád kérésére beindítják a prézligyártást, ezt csinálom én.

— Az lesz a munkád — magyarázta Fodor —, hogy felviszed a kemencék tetejére a süteményt, szétteríted, másnap pedig lehardod.

Bosszankodtam.

— Majmot csinál belőlem a világ.

— Nagyon nehéz munka —

— Csipszi, mi van veled?

Egy liszteszsákra rogytam. Keserű volt a szám, s az orromon nem kaiptam levegőt. Rettig hatalmas alumínium bögrébe tejet merített, az felfrissített. Már él tudtam mosolyodon

— Hiába, nem szokta a cigány a szántást — mondta.

Megkönnyebbülték.

— Cicesz! — szakad ki belőlük, s a csorba fogú Kati nagy darab tésztát vágott a táblára.

Még szédültem egy kicsit, ahogy felálltam. Megráztam magam, és elindultam vissza A zsák nem volt nehéz, a vállaltira dobtam, és megragadtam az acéllátrát. Fenn a magasban a pokol várt.

Három zsák süteményt terítettem szék

A

ztán az udvaron rosszul lettem. A csorba fogú Kati kijött utánam, kedves volt.

Otthon az asztalra könyököltem, és szomorúan néztem a tavalyi zsemlemadarat.

MISKOLCZI OTTÓ:

Türkiz és gránát

Kő mozdul kinematikus jajából Vérkristály — mélytüzü gránát Eszmélve érzi mindenütt . A kövek óceánját

a rubin sápadt pironkodását a rózsakvarc lehellet-ruháját a brilliáns kevély magányát topáz-irigység holdvilágát a gyémánt munkás-tisztét a bűntudat amethisztjét zafírok sokszínű világát tavaszok smaragd-glóriáját opálok jedem-táncát kőgörgetegben az Egy halálát Mind együtt tenger — s mindben egy ... Oldódom benned — cseppre csepp Kő mozdul kinematikus jajából Rácsszerkezetem megremeg Vérkristály — mélytüzü gránát Hasítják jégláng türkizek Negyven fokon ha áradok Keringek forrok lázadok feloldlak

— megdermedt déli tenger —

Tiéd a drágakő

fogadd magadba vedd el

Tanulmány

t

Czinder Antal rajza

SAINT SÁNDOR:

Kezem

Fogott kapát, kalapácsot. Szántotta, vetette az országot traktor-kormányát szorította. Terhet cipelt emeletre olaj áztatta, rozsda ette.

S mégis; enyém e nyűtt-inú kéz. Mivé lennék, ha elhagyna nyílt-virágom öt-szép-szirma ?!

A grafit-por mit festene kalapácsom sima nyele árván várná ölelését nem értené tétlenségét.

— Ne hagyj el soha-soha tízágú gyöngyöm-furuilya!

Simulj vasra, simulj fára táncolj a kedves hajára tapintsd suHaras-derekát.

Addig élj, meddig a munkát bölcsen és hozzáértéssel éneket zengve végzed el.

FARKAS ILONA:

Indulás

Az ég meghasad, vér folyik, a sebből kihéz, kilép a Nap. Műszakváltásra visz vonatod, füstben, harmatban totyogó lassan továbbjutó, óvatos sietséggel, mint törékeny kincset-érő-virágot, hogy éjjed elhervadtak helyébe tegyen és délután újat hozva leváltson.

i \

Dékány Kálmán

Az aviatikus

A magasságot ma már csillagmérföldekkel jelölik. Volt idő, amikor még csak arasszal mérték, és csodaszámba ment egy-egy ugrásszerű emelkedés is. Ne feledjük el hát a merész kísérletezőket, akik először tépték el magukat a Földtől, hogy meghódítsák a levegőt.

És mert a mának és a holnapnak a tegnap a kulcsa.

1.

Hangos rqbajjal dolgozott az „An- zani”. Kicsit várt még, hallgatta a motor egyenletes ütemű járását. Teste átvette a könnyű faváz rázkódását, villanyáramhoz hasonló rezgése bőre alá hatolt, húsa rostjai közé.

Meghúzta az indítót.

Űj érzés, egészen friss még, szárnyakkal a hátában. Igaz, nem először próbálkozik, de a szárny halott maradt, valahányszor megkísérelte az emelkedést. Nem sikerült még életre mozdítania, engedelihes nagy madárrá idomítania, mely akarata hullámain felvinné a levegőbe, ugrásnyival közelebb a mérhetelen éghez. Repülni! Elszakadni a földtől — elroppantani a láncot, a lebilincselő nehézkedést. Repülni! A Franciának már sikerült. Látta körözni a háztetők felett, átsiklani a hidak ívénél is magasabban a folyamon.

Hányszor nekikészült reménykedve: Na most, talán most neki is sikerül. Aztán csak futott, gurult a szárnyas gép a hepehupás rét füvén, meg-megbillent

a buckáikon anélkül, hogy arasznyira is elvált volna a földtől. Hiába rángatta- csavargatta a farokzsinórt, csak gu- rult-gurult.

A többiek is mind mintha leragadtak volna. Egyedül a Mérnök libbent föl tavaly nyáron ugyanitt, alig magasabbra, mint a pillangó. A Mérnök is maga szerkesztette gépét.

Mindent maguknak kell kitalálni, felfedezni, mintha előttük senki nem repült volna még a világon. A Wright testvérek a Franciát is megelőzték, odaát, túl az Atlanti-óceánon.

Mindent újrakezdeni, elölről, magányosan. Meg-megújuló nekifeszüléssel őrlődni, újra meg újra próbálkozni már- már dühöngve a tehetetlenségtől. Sejtette már, ez a baj. Az indulat kioltja a megfontolást, a higgadt logikát. Ráeszmélt: csak annak sikerülhet nagy dolgokat megoldani, aki uralkodik önmagán.

Elszánt, szívós türelemmel, élesre fent figyelemmel gondolta végig a sikertelen kísérletek részleteit.

Az „Anzani” dübörög. Most először tolta ki gépét a hangárból úgy, hogy csak futtatja, figyeli, tanulmányozz. Nem szólt senkinek előre, Sárit, a mátkáját sem hívta, mint más alkalommal, hogy jöjjön ki, nézze, ő legyen az első lány, aki szállni látja.

Kapcsolt. A légcsavarcsapágyat kicserélte, mert rángatott. Most simán forog. Fokozatosan felpörgeti lendületét.

A repülőgép megdöccent, nyiszorogva gurult a mezőn.

Jócskán maga mögött hagyta már a hangárt, a messzire elnyúló, tágas rétről kis skatulyának tűnt fel. körülötte a fák gyufaszálakká kicsinyedtek.

Vakondtúrások lánca, szelte át a pályát, a pilóta ugratni próbálta a gépet. Megbillentette a botkormányt. Közben a feszülő zsinóron végigsiklatta a tekintetét, egészen hátra, a farokig. Egyszerre megszűnt a rázás, ringott a gép.

Mellkasa megdobbant, aJckorát ütött, hogy belezsibbadt. Álom vagy valóság? Meg kellene csípnie magát, de most nincs idő.

Ha álom is — száll a gép. Suhog a levegő, feszül a szárny. Szinte a vállában érzi, mintha a testéből nőne ki.

A lélegzete sugárzik.

A levegőben villogtak a kerekek.

Embermagasságban.

Mégis szólni kellett volna Sárikánaik.

(A gyerekkori Édenkertből kiűzte az Ür. Most az Ür fölé emelkedett!)

2.

Az úttest fölött suhant a gép. Ég ^elé tárt arccal bámulták a járókelők. Kalapot lengettek, kendőt lobogtattak.

Emeletmagasságban repült. A sebesség óránként ötven kilométer. „Anzani” légcsavar, szárny — mind ugyanaz. A farokuszony új csak. Három hónap telt el. Most ősz van, szeptemberi napsütésben ragyog alatta a város. És a cseresznyepiros ajkak. Sárika a Duna-parton, a megbeszélt helyen, a Lánchíd kőoroszlánjánál. Külön meglepetést tartogat a számára.

Az újságok megírták, hogy átrepüli a Dunát. A király végignézi a Várból. A királynak nem hoz semmit; egy lyukas garast sem adott aviatikára. Saját műhelyük jövedelmét áldozzák rá. Még kölcsönt is vett föl. Most már nem lesz gond visszafizetni. „Látványos” repüléseket rendez majd vidéken pénzért.

A motorzúgásba belecsendült az üdvrivalgás. A Francia a La Manche-csatornát repülte át, ő most még csak a Dunát, de egyszer majd az Adriát. Regényt is írhatnának erről. A repülő emberről, fent, egyedül a felhők fölött. (Elégtételt vehet az édenkerti kiűzetésért. Az Űr futárral levelet meneszt hozzá, csengő aranyakat ígér, ha fölviszi a felhők fölé. Válasza kurta lesz, néhány szó: Nem. KegyelmesséMUNKAK ES MINDENNAPOK

l

i