Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

Munkásnak menni — munkássá lenni A z 1961-ben kiadott ü) Magyar Lexikon nem ismeri azt a fo­galmat, hogy munkás, legalább­is nem tartalmazza. Megmagya­rázza, mi a milliárd, a muan/a-g; « nyomtatvány, az orvos, a pénz, de hiába forgatom ötödik kötetének lapjait, csak azt olvashatom, hogy munkásakadémia, munkásarisztokrácia, munkásdalárdák, munkásellenőrzés... A lexikon csak munkásosztályt ismer, munkást nem. Az 1972-ben kiadott Munkásmozga­lomtörténeti Lexikonban két „Munkás” címszó is lelhető. Nagybetűvel. Mind­kettő ugyanis újság volt. Munkás, kisbe­tűvel, itt sincsen. Az ugyancsak 1972-ben megjelentetett Magyar Értelmező Kéziszótár végre is­meri a fogalmat. „(Ipari) termelőmunkát végző dolgozó.” Számon tartja azt a je­lentését is, hogy „Egyéb fizikai dolgo­zó.” Pest megye „(Ipari) termelőmunkát végző dolgozó”-i 1972-ben 130 millió órát töltöttek el munkahelyükön. A Népszava 1939. december 15-i szá­ma: „Az egyik vasárnap délelőttöt vasas- tanoncok körében töltöttük el. Beszél­gettünk. Egy nagyüzem tanonca: — Fizetés nincs, zsebpénz van, de ezt gyakran levonják. Hogyha követeljük a jogainkat, olyankor jön a verés is. Ez a régi szokás sosem akar megszűnni. — Én — kezdi egy alacsony, szőke fiú — egy nagy gyárban vagyok tanonc. 500 munkás és 83 tanonc dolgozik itt. Mi — legnagyobbrészt — napszámosmunkát végzünk. Komoly szakoktatáshoz alig jutunk. Fürdő nincs, mosdó nincs ... munka után szennyes vödörből mosak- szunk.” 1973: — Magának ez jó brosúraszöveg, nem? Csinta Pál, lakik Pilisen, a Homoki dűlőkben, dolgozik az Egyesült Villa­mosgépgyárban, 18 éves, rövidesen vizs­gázik, szakmunkás lesz, géplakatos: — Más volt az. Most is más. — Miért lett szakmunkás tanuló? — Itt nálunk van két tsz, a ruhaipari szövetkezet, meg a hizlalda. Mit csinál­jak ott? Nekem szakma kellett. — Máshova nem akart menni? Gim­náziumba? — Nem voltam valami jó tanuló. Kö­zepes. A húgom az más, van kedve hoz­zá. Gimnazista. Röhög rajtam. Azt mondja, még a hajam is olaj szagú... Pest megyében a legutóbbi években 14,8, 14,5, 12,9, 12,1 ezer gyermek végez­te el az általános iskolát. Közülük 6,2, 6,3, 5,6, 5,4 ezer lett szakmunkástanuló. A megyében a szakmunkástanuló-fel­vétel 1966-ban a vállalatok igényeinek 80,1 százalékát fedezte. 1969-ben 69,5, 1971-ben 45,7 százalékát. Tavaly alig ha­ladta meg ez az arány a negyven szá­zalékot. * l * l 1949-ben az ipari keresők száma Pest megyében 59,3 ezer volt. 1960-ban 132,3, 1966-ban 178,5, 1970-ben 194,9 ezer. Tá­boruk 1971-ben és 1972-ben csökkent. Apróhirdetések a Pest megyei Hírlap 1973. április 19-i számában: A Gyógyáruértékesítő Vállalat Gödöl­lőn érettségizett fiatalokat gyógyszertári asszisztensnek, férfiakat és nőket rak­tári segédmunkásoknak vesz fel; A Fémmunkás Vállalat épület- és ál­talános lakatosokat, betanított és segéd­munkásokat keres; A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat ívlánghegesztőket, szerkezeti la­katosokat, a Pest megyei Űt- és Hídépí­tő Vállalat építőipari gépszerelő mun­kásokat és segédmunkásokat venne fel. Apróhirdetések a Pest megyei Hírlap 1973. április 20-i számában: Munkásokat keres a Fémmunkás Vál­l lalat, a Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Volán 1. sz. Vállalat, a Könnyűbeton- és Szigetelőanyagipiari Vállalat Fedél­lemezgyára, a Szentendrei Városgazdál­kodási Vállalat, a Kőbányai Gyógyszer - árugyár, a Pamutfonóipari Vállalat váci gyára, a Folyamszabályozó és Kavics- kotró Vállalat... Álláshirdetések a Pest megyei Hírlap 1973. április 21-i számában: Tizenkét hirdetés negyvenhat munka­körre. Egy hirdetés, amely őszinte, de ame- 3srsu még nem adtak fel: „Bárkit felveszünk, bármilyen mun­kásnak.” — Hpgyan lesz a bárkiből munkás? Tíz megkérdezett munkás közül az •Egyesült Izzó váci gyárában hat paraszt­szülők gyermeke, vagy maga is mező- gazdasági foglalkozású volt. Simák Ist­ván, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára: — Evek kellenek hozzá, míg valaki megszokja, elfogadja az ipari szerve­zettséget, fegyelmet. Üjabb esztendők, amíg megérti, miért kell, mire jó az. Ugyanakkor: a tizenkét éve meg tíz éve hozzánk került háziasszonyokból, mező- gazdasági dolgozókból ma már nagy többségükben igazi nagyüzemi munká­sok nevelődtek; gondolkodásban, kiál­lásban, fegyelmezettségben. — Voltak akik elkallódtak? — Minden nagy folyamnak van hor­daléka. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán, 1962 novemberében: „Társadalmunk vezető ereje a mun­kásosztály, amelynek létszáma 1949 óta megkétszereződött. A munkásosztály fej­lődésében azonban nem a számszerű nö­vekedés a legfontosabb. A számszerű növekedéssel egyidőben fejlődött a mun­kásosztály szocialista öntudata és szer­vezettsége is. A munkásosztály erejét mutatja, hogy a szocialista forradalom­ban maga is átalakul megtisztítja önma­gát a kapitalista múlt örökségétől, a kü­lönböző kispolgári tulajdonságoktól, élenjár a szocialista munka és életforma kialakításában és elterjesztésében.” /Pest megyében 1949-ben száz aktív keresőre 145,8 eltartott jutott. 1972-ben már csak 104. A megye majdnem min­den második lakosa — százból 49,8 — kereső tevékenységet folytat. Pest me­gyében 1499 ipartelep működik, egy ipa­ri foglalkoztatottra 192 700 forint értékű állóeszköz jut. 1950-ben a gépi munka­helyek egy ipartelepre jutó átlagos szá­ma nyolc volt, 1970-ben 37. — Hogyan került az építőiparba? Hisova Ambrus, lakik Bihardancshá- zán, dolgozik a Dunamenti Hőerőmű Vállalat kettes beruházási ütemén, ere­deti foglalkozása kubikos, jelenlegi fog­lalkozása betonozó: — Két holdja volt apámnak, s hatan rá, testvérek. Szöktem, kérem, ahógy mondom. Vagy a kötél volt, vagy a ván­dorélet. — Hány esztendős ön? — ötvenhárom. Húszban születtem. Négy családom van. — Mikor kezdett el dolgozni? — Hétéves koromban. Azután, ami­kor tizenöt lettem, abbahagytam a jó­szágőrzést, s mentem az apámmal. — A négy gyerek mind munkás lesz? — Hála istennek, nem. Kettő nem. Ennyire telik. Egy évtized alatt a megye iparában a hajtóerő nagysága a 3,4-szeresére nö­vekedett, a foglalkoztatottak száma ugyanakkor az 1,6-szeresére bővült csu­pán. Azaz kedvezőbbé váltak a munka- feltételek, korszerűbbé a munkavégzés eszközei. Az ország összes hajtóerejének 2,6 százalékát vette igénybe a megye ipara 1960-ban. Tíz év múlva, miközben a hajtóerő mennyisége jelentősen növe­kedett, a felhasználás mór öt százalékra rúgott. Ma technikai, technológiai érte­lemben egészen más munkásnak lenni, mint akár egy, de még inkább két év­tizede. 1960-ban Pest megyében száz munkás közül mindössze 31 végezte el a nyolc osztályt. 69'ennél kevesebbet járt. 1970- ben száz munkás közül már ötvenegy­nek volt meg a nyolc általánosa. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán, 1966 no­vemberében : i „A mai munkásosztály zöme koránál vagy egyéb okoknál fogva a felszabadu­lás előtt nem volt munkás. Ez a koráb­bi években a politikai iskolázottság bi­zonyos hiányát is jelentette. Ma már megszűnt a nagyarányú beáramlás, ézért az utóbbi években megszilárdult a mun­kásosztály. A mai munkások jelentős hányada nár népi demokratikus rend­szerünk viszonyai között nevelkedett, a szocializmus felépítéséért folyó munká­ban és harcban edződött. Alapiskolázott­sága magasabb, mint a kapitalizmus proletárjáé volt.” Tóth Ferenc, lakik Szigetszentmárton- ban, dolgozik a Csepel Autógyárban, esztergályos, 28 esztendős: — Nekem jó így, ahogy van, soha nem akartam más lenni. Csak munkás. Azért mondom, hogy „csak”, mert sűrűn érzi, hallja így az ember. Ma is úgy van: ki­emelnek valakit. Időmérő lesz, raktáros, szaladj ide, szaladj oda valamelyik iro­dában ... s mégis, kiemelték. Nem gon­dolja, hogy ez ostobaság? Miért lenne több egy írnok a koszos üzemvezetői szobában, mint én, a műhelyben? Mégis, a társaimtól is, azt hallom: ők bizony nem engedik, hogy a gyerekük munkás legyen. Vigye „többre’?! — ön párttag? — Nem, miből gondolja? Száz, gimnáziumot végzett fiatal közül mindössze tizenhárom választja a szak­munkáspályát. A többiek „felfelé” töre­kednek. E „felfelé” igazi mibenlétén azonban még aligha gondolkoztunk el. Koller Tamásné, a Mechanikai Művek pártbizottságának titkára: — Nem könnyű addig sem eljutni, hogy gyáron belül kellő becsülete le­gyen a jól végzett fizikai munkának, mert ehhez nem elég, hogy ezt szorgal­mazza a vezérigazgató, a pártbizottság, a szakszervezet, a KISZ. Furcsa ellent­mondás, hogy olyanok is, akik büszkék arra, hogy kiváló munkások, s akik ki­követelik maguknak a megérdemelt el­ismerést, a gyereküket azért iskoláztat­ják, hogy ne legyen munkás. A közgon­dolkozás furcsa, s nagyon mélyreható jellemzője ez. — Van létjogosultsága ma annak a kifejezésnek, hogy tősgyökeres munkás? — Természetesen. A gyárban is van­nak dinasztiák. Ez a legszilárdabb mag; a gyár mindenkor, mindenben számít­hat rájuk. Pest megye száz ipari munkása közül 56 a nehéziparban keresi kenyerét A megyében a nehézipar 60 000, a könnyű­ipar 26 000, az élelmiszeripar 10 000 munkást foglalkoztat. A munkások több­sége közepes nagyságú üzemekben dol­gozik/ Egyebek között egy év alatt elő­állítottak egymillió tonna cementet, 140 millió égetett téglát, 2,7 millió gördülő­csapágyat, 12 000 Diesel-motort, 365 000 villamos fogyasztásmérőt, 1,3 millió ton­na fűtőolajat, hétmillió négyzetméter fo­tópapírt, 8,3 millió négyzetméter lenszö­vetet, 28 000 tonna gyümölcskonzervet. Az egy-egy munkásra jutó munkabér és egyéb'személyi jövedelem havi átlaga Pest megyében 1970-ben 1959 forint volt. 1971-ben 2070 forint, 1972-ben 2185. — Aki a gyárban fizikai munkát vé­gez, az már munkás? Szeszta Pál, lakik Nagykátán, dolgo­zik a Ganz-MÁVAG-ban, motorszerelő, 36 éves: — A bérlista szerint igen. — És egyébként? — Az már nem olyan egyszerű. Sok­féle szerzet összejön nem is egy gyárban, hanem egy műhelyben. Munkás az is, aki minden semmiségért a rendszert szidja, s az is, aki a lelkét kiteszi. Az csak egy fogalom, hogy munkás. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán, 1970. no­vemberében : ,;Társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Felszabadult hazánk negyedszázados története során a mun­kásosztály tanúsította a legnagyobb áll­hatatosságot és áldozatkészséget. Szám­belileg is a legnagyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalékkal növekedett, és a népgazdaságban most már 2 millió 600 ezer munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb részét a munkásság termeli meg. A munkás- osztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden rétegét: munkája, magatartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; szerepének to­vábbi növekedése egész népünk érdeke.” MÉSZÁROS OTTÓ t [üljlüifci [H flfn LluJk I! m^TTII A PEST MEGYEI HÍRLAP ÜNNEPI MELLÉKLETE

Next

/
Thumbnails
Contents