Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

Éljen a szocializmust építő magyar nép! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) Lenin emlékének tisztelegve A tudományos-technikai íomdaiom és a munkásosztály helyzete 9/ Az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igaz­gatóságának a Lenin születése 103. évfordulója tiszte­letére rendezett elméleti konferencián dr. Sátor János, a megyei pártbizottság tagja, a Mechanikai Művek vezérigazgatója „A tudományos-technikai forradalom és a munkásosztály helyzete” címmel tartott korreferá­tumot. Sorozatunkban ebből közlünk részleteket. A GYAKORLAT BIZO­NYÍTJA, hogy a tudomány, a technika visszahat az ember­re, s ezek eredménye a prog­resszív fejlődés az élet minden területén. A folyamatnak gazdasági, társadalmi, kulturális meg­nyilvánulásait a következők érzékeltetik: Korunkban jellemző a kon­centrált nagyüzemi termelés, ahol fokozódik a munka tár­sadalmasítása — a szakosodás, a fejlett korszerű technika —, technológia —, a komplex szervezés stb. Szilárd, intenzíven fejlődő a szocialista gazdaság, tervsze­rűen fejlődik az életszínvonal, szélesedik-bővül a munkásosz­tály osztálybázisa, erősödnek a szocializmus erői, nemzetközi és hazai méretekben, megszi­lárdul a munkás-paraszt szö­vetség, kialakult a szocialista rendszerhez hű — munkásosz­tályhoz tartozó — értelmiség. A tudományok — különösen a természet- és a társadalmi tudományok dinamikus fejlő­dése — viszonyaink közt szin­tén termelőerővé válnak. A tudományos-technikai eredmények mint produktu­mok a tárgyiasult, használati értéket alkotó emberi munka eredményeiben realizálódnak. Ezt a munlca termelékenysé­gével tudjuk magasabb szintre emelni, aminek az egyre job­ban felhalmozódó tudás adja a távlatait. Néhány tény: © Korszerű szocialista üze­meinkben nemcsak a technika mutat a jövőbe, ha­nem a termelési folyamatok­ban olyan „értelmiségi színvo­nalú” munkások dolgoznak, akiknek tudása fölér techniku­si-szakmérnöki végzettséggel. © Állami határozatok sza­bályozzák, hogy szak­munkásképzettség — alapvető szakmákban — csak érettségi bizonyítvánnyal vagy egy év­vel hosszabb tanulási idővel nyerhető el. © Ide kívánkozik annak a párt- és állami határo­zatnak a felemlítése is, amely a felnőtt korú dolgozók to­vábbképzésére vonatkozik. Mindezekre természetesen azért is szükség van, mert a tudományos-technikai forra­dalom hatására a fejlődés üteme rendkívül felgyorsult, ezért a technika, a tudás 4—6 év alatt elévül. A TÁRSADALMI ÉLET minden területén megnőtt te­hát a tudomány szerepe. Fej­lődésünk érdekében — egye­síteni kell a természet-, a mű­szaki, a társadalom-jogtudo­mányi ágak erőfeszítéseit, koordinálni munkásságunkat, a biztonságos hátország meg­teremtésére, mert egyre dön­tőbb szakaszho'z érünk a két világrendszer harcában, a tár­sadalmi fejlődés gyorsulásá­ban. Ennek hatására: — a kapitalizmus ellent­mondásai tovább éleződnek, —. a szocialista rendszer — a gazdaságot, a tudományos és társadalmi érőket tudatosan állítja a gazdaságpolitikába az anyagi-kulturális fejlődés szol­gálatába, a szocialista társada­lom erőteljes fejlődése érdeké­ben. A két világrendszer harcá­ban egyre alapvetőbb felada­tunk, hogy erőfeszítéseink központjába állítjuk azt a kö­vetelményt, hogy a munkás- osztály és a parasztság fiatal­jaiból szocialista, nagy tudá­sú értelmiséget képezzünk, és a munkások tudását a társa­dalmi fejlődés érdekeinek fej­lettségére emeljük. Időben kell kiképezni a dolgozókat, mert a tudományos-technikai forra- dalpm változásait felkészülten kell fogadni, hatékonyan kell felhasználni a komplexen automatizált koncentrált tech­nikát és a termelésszervezés,-irányítás tudományosan meg­alapozott, számítógépes eljö­vendő általános technikáját. Népgazdasági terveinket az objektív gazdasági törvények ismeretében alapozzuk meg. A jövőt megbízható prognó­zisok alapján alakítjuk, dia­lektikus egységben — figye­lemmel arra, hogy célkitűzé­seinkben, eszközeinkben nin­csenek antagonisztikus ellent­mondások. Ebben rejlik óriási társadalmi előnyünk, amit a párt politikája érvényesít. CÉLJAINK megfogalmazá­sában azonban jobban kell ügyelni arra, hogy; A dolgozó ember legyen felkészült szellemileg, a társadalmi tudat- és techni­kailag a tudományos és tech­nikai forradalom aktív foga­dására, fejlesztésére. O A munka tartalmában és körülményeiben végre­hajtott minőségi változás fo­gadása után, képesek legyünk a bővített újratermelésre, anyagi-társadalmi vonatko­zásban. ajk Erősíteni kell, támogat- 4s9 ni a munkásosztály párt­jának vezető szerepét — a szo­cialista állam szervező tevé­kenységét, a tudományos fej­lődés, a társadalmi haladás útjának kijelölésében. Miután sokat beszélünk a tudományról, érdemes rövi­den megvizsgálni e meghatá­rozás értelmét, tartalmát, a munkásokkal való kapcsola­tát. Egyszerűen fogalmazva; a tudomány olyan társadalmi tevékenység, amely speciáli­san új ismeretek termelésére irányul. A termelőfolyamatokban egyre növekszik a szellemi, a mérnöki, a technikusi képe­sítési igény, és ennek hatásá­ra a termelő emberek munká­jában is fokozódik a szellemi munkaműveletek száma. Az egyre bonyolultabb munka magas munkásműveltséget és kultúrát követel. Fejlődésünk egyik alapvető tényezője te­hát a munkásműveltség emelé­se. Ezt írja elő a Központi Bi­zottság 1972. július 15-i, az ál­lami oktatásról szóló határo­zata is, amely a X. pártkong­resszus határozatának végre­hajtására ad útmutatást, ki­emelve, hogy a köznevelés társadalmi jelentőségű ügy, és hangsúlyozva azt, hogy az ok­tatási intézmények alapvető célja, hogy a fiatalokat felké­szítse a társadalmi életre, a munkára. A köznevelés fej­lessze ki a fiatalokban azt a készséget, hogy képesek legye­nek a gyorsan fejlődő tudo­mány és technika elsajátítá­sára — állandó önképzés mel­lett —, az élenjáró, fejlődő szocialista társadalom világá­ban. NAGYOK A KÖVETELMÉ­NYEK és az eredmények, de azt is megállapíthatjuk, hogy sok még a tennivaló a mun­kásság kulturális színvonalá- j nak növelésében. I Ezt mutatják a Pest megyei pártbizottság vizsgálatának ta­pasztalatai is a munkásosztály helyzetéről szóló jelentésben. „Az alapképzettség megszer­zése terén nagyot lépett előre a megye munkássága, s ez kulturális felemelkedését nagymértékben segítette. Az iskolai végzettség megszerzé­sét nemcsak állapotában, ha­nem folyamatában is vizsgál­ni kell.” A folyamat példájaként megemlítem vállalatunkat, a /Mechanikai Műveket, ahol az utóbbi 12 évben 168-an végez­tek el levelező tagozaton, va- 1 amilyen iskolát. Hárman egyetemet, hatvanhétén tech­nikumot vagy szakközépisko­lát, huszonhármán gimnáziu­mot és hetvenötén a nyolc ál­talánost. Ez nem sok, de, ha hozzátesszük, hogy jelenleg különféle szakmai tanfolya­mokon a munkásság 32 száza­léka, politikai továbbképzésen pedig további 38 százalék, vagyis a dolgozók 70 százalé­ka tanul, ez már nem kevés. Ezen túlmenően pozitív az a tendencia, amelyet a fizikai dolgozók műveltségének eme­lésével, a fizikai munkások­nak, a vezetői, értelmiségi munkakörbe kerülése mutat. A fizikai dolgozókból mű­szaki, illetve ügyviteli állo­mányba került 1970-ben har­minc, 1971-ben pedig negy­venhét ember. Minden eszten­dőben hat-hat kerül vezető beosztásba. A MEGYEI PÁRTBIZOTT­SÁG vizsgálata megállapítot­ta, hogy „a megyében élő fia­talok többsége az iparban he­lyezkedik el”. Erre. is jó példa a Mechani­kai Művek, ahol 564 KISZ-ko- rú fiatal van, s ebből 204 KISZ-tag. A KISZ-tagok közül egyete­met végzett 4, főiskolát 6, kö­zépiskolát 60, az általános is­kola nyolc osztályát 131 végez­te el — és három dolgozó, az általános iskola alsóbb osztá­lyait. A probléma tehát nemcsak az, hogy a fiataloknak csupán 10 százaléka végzi el az álta­lános iskolát, hanem az is, hogy kevés a több ezer embert foglalkoztató vállalat fiataljai között az egyetemet, főiskolát végzettek száma. Ezzel szemben igen bíztató a budai járásban a fiatalok is­kolázási helyzete. Az 1969/70. évben, 2225 gyerek végezte el a nyolc általánost. Gimná­ziumban tovább tanult 16 szá­zalék, szakközépiskolában, vagy technikumban 16,8 szá­zalék, ipari tanuló lett 46,5 százalék és más iskolában ta­nult tovább 5,6 százalék. Nem tanult tovább az általánost el­végzett fiatalok 14,3 százaléka. Visszatérve a Mechanikai Művek példájára: ha a mun­kásállományba tartozók isko­lai végzettségét .vizsgáljuk a központi gyáregységben, azt látjuk, hogy több mint 50 szá­zaléknak nyolc általános fe­letti az iskolai végzettsége. Igen örvendetes, hogy ez év­ben ismét nagyobb a tanulási kedv, többen jelentkeztek a nyolc általános elvégzésére. AZ ELMONDOTTAK is bi­zonyítják, hogy rendkívüli je­lentőségű a tudomány os-tech- nikai forradalom előrehaladá­sában a munkásosztály mű­veltségének, kulturális szín­vonalának emelése. Tény az is, hogy a munkások műveltségét nem tükrözik eléggé az iskolai végzettség mutatói, a statisz­tikai adatok. Ugyanis nem ér­zékeltetik, amit a környezet, a pártagitáció és propaganda a sajtó, a rádió, a televízió, a könyv és az önművelés más módja vált ki a dolgozóknál felszabadulásunk óta. Megállapítottuk tehát azt is, hogy nem kell félni, ha e té­mában fogyatékosságokról is beszélünk. Érzékeltetjük ugyanis, hogy az intellektuális fejlődésnek nagyon is aktív résztvevői a munkások, akiknek legjobbjai történelmi fejlődé­sünk vezetőivé is váltak és válnak. Ülésezett az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Meghallgatta az Országos Választási Elnökség beszámo­lóját a helyi tanácstagok álta­lános választásáról és a buda­pesti 19. számú, valamint a Baranya megyei 4. számú or­szággyűlési választókerületben történt választásokról. Az Elnöki Tanács legfel­sőbb bírósági bíróvá válasz­totta dr. Szabó Emilt, dr. Ja- szovszky Lászlót, dr. Posta Gyulát, továbbá bírák meg­választásáról, illetve felmen­téséről hozott határozatot. Az Elnöki Tanács végül egyéni kegyelmi határozatokat hozott, és egyéb ügyeket tár­gyalt. Határmenti áruforgalom A siklósi vár kongresszusi termében ülésezett pénteken — Palkó Sándor elnökletével — az országgyűlés kereskedel­mi bizottsága, amely a szom­széd országokkal folytatott ha­tármenti árucsere-forgalmat vitatta meg. Befejeződött a Vöröskereszt IV. kongresszusa Pénteken plenáris ülésen folytatta munkáját az Építők Székhazában a Magyar Vörös­kereszt IV. kongresszusa. A délelőtti tanácskozáson dr. Szabó Zoltán egészségügyi' mi­niszter az állami egészségügyi szolgálat dolgozói nevében kö­szöntötte a kongresszus rész­vevőit. Emlékeztetett arra, hogy a népesedési helyzet ja­vításában sok tennivaló hárul a Vöröskeresztre is. Ugyancsak a délelőtti ta­nácskozáson szólalt fel, s tol­mácsolta a testvérszervezet üd­vözletét Stana Dragoj, a román Vöröskereszt főtitkára és Hans Polster, az osztrák Vöröske­reszt főtitkára. Dr. Babies Antal professzor, az Orvos-egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének elnöke a szakszervezet elnöksége, köz­ponti vezetősége és tagsága ne­vében köszöntötte a kongresz- szus részvevőit. A plenáris ülésen került sor a szekcióvezetők beszámolói­ra, amelyek magukban fog­lalták a vöröskeresztes munka továbbfejlesztésére ' irányuló fontosabb javaslatokat', ész­revételeket. A mezőgazdasági szekció munkájáról dr. Tóth Péter, a Pest megyei állat­egészségügyi állomás igazgató­helyettese, főállatorvos számolt be. Délután választották meg az országos vezetőséget és az or­szágos számvizsgáló bizottsá­got. A 65 tagú országos vezető­ségben Pest megyét dr. Ma­dár János, a Pest megyei KÖ­JÁL igazgatója és dr. Tóth Péter, a Pest megyei Állat­egészségügyi Állomás igazga­tóhelyettese képviseli. Az országos elnökség elnöke ismét dr. Gegesi Kiss Pál aka­démikus lett. A szervezeti sza­bályzat módosítása alapján két alelnököt választottak. Első al- elnök Rostás István eddigi fő­titkár, alelnök pedig Ortutay Zsuzsa, eddigi főtitkárhelyettes lett. A Magyar Vöröskereszt új főtitkárává Hantos Jánosi, a Fővárosi Tanács eddigi elnök- helyettesét választották. Főtit­kárhelyettes: dr. Gyűszű Mik­lós orvos alezredes és dr Vi- dosfalvi Magda, budapesti III. kerületi főorvos. A számvizs­gáló bizottság elnöke ismét Tóth Kálmánné lett. ★ A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége — a IV. kongresszus alkalmából — péntek este fogadást adott a Duna Interkontinental Szálló­ban. Pest megyéért emlékérmesek Dr. Weisz Mátyás ____________________dr. Weisz Mátyás | Bekopogtatunk I körzeti orvos házába.---------------------------Kívüliről olyan egy­szerű, amilyen az utcában a többi öreg pa­rasztház. Belülről sem más, fehérre meszelt gerenda tartja a szoba mennyezetét. Tulaj­donképpen gratulálni jöttünk, hogy a megyei tanács kitüntette a Pest megyéért emlék­éremmel. — Természetesen nagyon örülök az elisme­résnek, de vajon tényleg annyi szépet, jót tettem, hogy megérdemlőm? — tépelődése Őszinte, mert szerény, de semmiképpen sem álszerény ember. Elismeri például első szóra, amit a kitüntetés indoklása is egyebek kö­zött megállapít, hogy a cigány lakosság köré­ben folytatott gyógyító, felvilágosító munka különösen eredményes volt.-------------------------------- 1929-ben, egészen | Negyvennégy éve, | fiatal orvosként---------------------------------költözött Buda­pestről Dányba — szerencsét próbálni. Anyagi javai nem engedték meg hogy díjta­lan segédorvos legyen valamelyik kórházban, állás nem kínálkozott, a kenyerét akarta megkeresni friss diplomájával. A községnek nem volt orvosa, Zsámibokban lakott a köror­vos. Ebben a szegény faluban telepedett le dr. Weisz magánorvosként, fizető páciensekre várva, mert hol volt még akkor faluhelyen a társadalombiztosítás! Cseppent-csurrant is néhány pengő, de akiről tudta, hogy sovány bukszájából nem telik, attól nem fogadott el pénzt, még orvosságot is vett neki. — Amikor idejöttem, nem akarom megsér­teni az öreg dányiakat, de az az igazság, tele volt itt a nép mindenféle babonával, hiede­lemmel. Lehetetlen „orvosságokat” javallot­tak egymásnak, egészségtelen lakásokban él­tek, egészségtelenül táplálkoztak. Házról házra jártam, beszéltem, magyaráztam, lassan- lassan javult a helyzet, amint hinni kezdtek nekem. Igazi javulás azonban csak a fel- szabadulás után következett be, mert hiába, az egészséges életmódhoz pénz is kell. — Száz élve született csecsemőből har­minc-negyven meghalt, erre még ennyi év után is megborzadxa gondolok. Mennyi mun­kába, szóba került, amíg a kismamákat, már amelyik inkább rám hallgatott, és nem a megrögzött régi rossz, szokásokat prédikáló öregasszonyokra, rászoktattam a helyes cse­csemőgondozásra. Néhány év múlva, ha kis mértékben is, de a csecsemőhalandóság csök­kent. Az anya- és csecsemővédelem — Dányba csak jóval később jutott zöldkeresztes nővér — az orvoshoz tartozott, társadalmi munká­ban. Tevékenységéért hamarosan megkapta a jutalmat.------:---------- csak egy ugrás Gödöllő. Ott I Dánytó! I székelt a basáskodó főszolga- bíró, a törvényeket kénye- kedve szerint lábbal tipró Endre László. Weisz doktort 1934. április elején — talán éppen azon a napon, amikor most kitüntet­ték — öt esztendőre kiutasította a járás te­rületéről és egyben eltiltotta az orvosi gya­korlattól is. Indoklás: felforgató tevékenysé­get folytat, amióta Dányban van egyre keve­sebb gyermek születik és már bűnvádi eljá­rás alatt is állott. Felforgató te­vékenység? Való igaz, házról házra járt Weisz doktor, de nem politikai, hanem közegész­ségügyi agitációt folytatott a la­kosság körében. (Habár az egészsé­ges életmódra rá­venni az emoereket, kétségkívül, az is politizálás.) A születések aránya pedig 1920 óta csökkent és éppen azóta növekedett keve­set, amióta dr. Weisz Dányban feltűnt. Ami pedig a bűnvádi eljárást illeti, az a csendőr­ség — nyilván főszolgabírói utasításra — feijelentese alapján indult meg tiltott műtét elkövetése miatt. A csendőrök még terhelő tanúról is gondos­kodtak. Egy fiatal leány jegyzőkönyvbe mondta előttük, hogy terhességét Weisz dőlt- tor szakította meg. Viszont a törvényszéki orvosi vizsgálat megállapította, hogy effajta műtétet a lányon nem végeztek, szükség is csalt akkor lett volna rá, na olyan kétezer esztendővel ezelőtt bekövetkezett csoda tör­ténik vele, mint amilyenről a biblia tud egy József nevű ács menyasszonyáról, Máriáról. Az ügyész erre a bűnvádi eljárást meg is szün tette. Endre László viszont folytatta üldözését, de a kiutasítást az alispán hatályon kívül he­lyezte. Ezerötszáz dányi folyamodott hozzá ennek érdekében. Különben sem találhatott rá törvényes alapot. Endre azonban később, akkor már belügyi államtitkár, majd belügy­miniszter volt, a dányi orvost internáló tá­borba csukatta. Onnan vitték Auschwitzba. Csak hazatérte után tudta meg, felesége és kislánya is ott volt, ott pusztították el őket.---------------------------------- Dánynak már 1 A felszabaduláskor | volt községi — orvosa, dr. Zubek László személyében, aki kollegiális ba­rátsággal fogadta a megpróbáltatások után hazatért orvost. Weisz doktor, akkor OTI-or- vosa, majd utóbb körzeti orvosa lett a falu­nak. Azután sokáig egyedül gyógyította 3000 lakosát. Azóta négyezernél többen laknak Dányban, és három éve nevezték ki a má­sodik körzeti orvost. — Együtt folytatjuk most már az egész­ségügyi felvilágosítást is — mondja. — Álta­lában kéthavonta, mindig a lakosság által választott témáról tartunk előadásokat. Lelkendezve beszél arról, hogy mennyit ja­vult a községbeliek életszínvonala, mennyit fejlődött a felszabadulás óta Dány külső képe is. Mondjuk: hallottuk a községbeliek­től, a fejlesztésnek is tevékeny részese... De erről hallgat. Azt mégsem tagadhatja, hogy 1950 óta megszakítás nélkül tagja a községi tanácsnak, most is megválasztották. ’ Üt az óra. Felugrik, magára rántja kabát­ját, kezdődik a rendelés. Búcsúzkodás köz­ben mondja: — Száznál több személyautó-tulajdonos van Dányban, de az öreg orvosnak nincsen ko­csija. Jóízűen nevet és fiatalosan fürge léptekkel gyalog indul a rendelőbe. Hetvenhat éves. Szokoly Endre

Next

/
Thumbnails
Contents