Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

1973. MÁRCIUS 9.. PÉNTEK PEST HEGTE« írlap A megye tsz-einek és fogyasztóinak szolgálatában Hűtőház Dunakeszin Legyen tél vagy nyár, itt egyenletes a hőmérséklet: mínusz 25 fok. Dolgozói számát tekintve | kis vállalat, termelési értéke, jövedelmezősége azonban a Magyar Hűtőipar legnagyobb gyárai közé emeli a Dunakeszi Hűtőházat. S nem véletlenül, hisz a tervezett, nem egészen tízmillió forinttal szemben 17,7 milliós' nyereséget értek el. Vajon minek köszönhető ez a gyors felfutás, s a kimagas­ló eredmény? Kérdésünkre Szabó József igazgató a követ­kezőket válaszolta; Előkészítették — Mindenekelőtt a beruhá­zás alapos előkészítésének, a Magyar Hűtőipar fejlesztési koncepciói alapján ugyanis már 1967-től megkezdte a bo­gyós gyümölcsök céltudatos te­lepítését. Szerződéseket kötött a környék termelőszövetkeze­teivel szamóca, málna, egres, ribizke stb. termesztésére, melyhez szaporítóanyagokat, növényvédő szereket is adtak. A szövetkezetek pedig vállal­ták, hogy a termőre fordulás­tól számítva 10 évig a hűtő­iparnak adják el terményei­ket. Az alapanyagot tehát jó­val a hűtőház felépítése előtt biztosították számunkra. — A beruházáshoz ugyan­csak nagyon körültekintően, előrelátóan fogtak hozzá. A hűtőipar, külföldi piackutatás nyomán, olyan könnyűszerke­zetes hűtőház építésével bízta meg az olasz Termomeccanica céget, amely az olaszok leg­újabb terméke. Ily módon si­került elérni, hogy jelenleg a világ legkorszerűbb hűtőháza a dunakeszi. Annál inkább, mi­vel az 1,2 millió normál kilo- kalóriás francia rotációs komp­resszortól, az amerikai folya­matos gyorsfagyasztón át, az angol és NDK-beli emelővillás targoncákig, a svéd és a dán műszerekig, továbbá a magyar Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat termékeiig minden berendezésük világ- színvonalú. Veszteség nélkül — Munkánk technikai felté­telei tehát adva voltak. Az volt további feladatunk, hogy jó munkáskollektívát alakít­sunk ki. Ez viszonylag nehe­zebben ment. Akadt, akitől ta­valy meg kellett válnunk, má­sok nevelését, formálását pe­dig szocialista brigádokra bíz­tuk. Ezek az intézkedések nem voltak hatástalanok. Munkán­kat zökkenőmentesen végez­tük, pedig előfordult, hogy egyetlen délután 150 vagon málna érkezett be, amelyet azonnal, egyetlen szem veszte­ség nélkül hűtöttek le dolgo­zóink. No, persze, a jóindulat kétoldalú. Nemcsak elfoga­dunk áldozatokat, hanem cse­rébe szórakozási lehetőségeket teremtünk. Építettünk egy tá­gas üzemi konyhát és étter­met, melyet esténként tévé­szobára, asztalitenisz-„csar- nokra” és klubhelyiségre le­het függönyökkel elválasztani A klubban van büfé, és a KISZ-esek társadalmi munká­túlteljesíteni. A hozzávaló gyü­mölcsből előreláthatólag nem lesz hiány, s a Dunakeszi Konzervgyárral is megálla­podtunk, hogy szilvát és le­csót tartósítunk számukra őszig. A hűtőház 1100 vagonos kapacitását igyekszünk a le­hető legjobban kihasználni, s az év végéig szeretnénk több mint 2200 vagonnyi halat, húst, baromfit, tejet és gyümölcsöt tárolni. Czibor Valéria 1848-cal kezdődött Általános, egyenlő, közvetlen, titkos Hazánkban a választási rendszer története 1848-cal kezdődik. Az 1848. évi V. tör­vény az első, amely a nép­képviseleti elv alapjára he­lyezkedett. A rendi képvisele­tet felváltotta a kétségtelenül szélesebb, de valóságos nép- képviseletnek távolról sem minősíthető burzsoá képvise­leti rendszer. E törvényre is jellemző a vagyoni cenzus. Szavazati joga csak olyan 20 éves, bevett egyházhoz tarto­zó, önjogú férfinak volt, aki városban meghatározott érté­kű földdel, vagy házzal, köz­ségben pedig egynegyed úr­béri telekikel (általában 6—12 hold), vagy ehhez hasonló ki­terjedésű birtokkal rendelke­zett. A ház- és földtulajdonoso­kon kívül a legalább egy se­géddel dolgozó iparos és ke­reskedő, illetve megfelelő földbirtok- vagy tőkejöve­delmet húzó férfi szavazha­tott. A vagyoni és jövedelmi cenzusnak csak azokat nem vetették alá, akiknek főiskolai végzettségük volt. Az ellenforradalom visszavonta 1874-ben született a XXXIII. törvény, amely figyelembe vette a választók által fizetett adó nagyságát, s ezzel még szűkebbre vonta a választók számát. Az eredmény az volt, hogy számuk 890 ezer­ről 581 ezerre esett le. Osz­tálytartalmára jellemző volt, hogy a választójogból kizár­Politika és magatartás Különösen érdekes volt Ká­dár János látogatása a Lőrinci Fonóban, amelyről tegnapi lapunkban számoltunk be. Azért volt különösen érdekes, mert a műhelyekben, üzemré­szekben — amerre ment — egyszerre megszűnt minden­féle protokolláris szabály, s a fesztelenség légkörében in­kább családi diskurzus kere­kedett, mintsem „hivatalos” beszélgetés. De érdekes volt azért is, mert a nemzetközi nőnapot megelőző délutánra esett a látogatás olyan gyár­ban, ahol többségben nők dol­goznak. Márpedig a nők nem mennék a szomszédba témáért, ha kedvük szottyan a beszél­getésre. Ott aztán volt is beszélge­tés. Olyan emberi természe­tességgel, közvetlenséggel, az egyenrangúak nyíltságával be­szélgettek, hogy el is felejtet­ték: a Központi Bizottság első titkára van körükben. Ok ta­lán légióként nem is a rangot, hanem az embert, a közvetlen modorú, természetes viselke­désű munkásembert látták a párt első titkárában. Milyen szerencse, hogy e két fogalmat: rangviselés és ter­mészetes emberi modor — nem lehet nálunk kétfelé választa­ni. Mert hiszen mi összegező- dik ebben a politikát képvise­lő és kifejező egyéni maga­tartásban? Az egész munkás­hatalom lényege: a munkás- osztály nem uralkodik, hanem hatalmával szolgálja az egész népet. S még egy: az őszinte, természetes szó, amely kifeje­zi a munkáshatalom tiszta szándékát és tiszta lelkiisme­retét. Hogy az őszinte beszéd­nek, az őszinte szónak milyen nagy az ereje, azt immár majdnem két évtizede, az el­lenforradalmat követő évtől jól tudjuk. Ám azt is tudjuk, hogy az emberek mennyire vágynak az igaz beszédre, s mily hálásak az őszinte szóért. A Lőrinci Fonóban lezajlott látogatás és a gyűlés légköre, az .asszonyok magatartása, vé­leménye a leghívebb hitelesség erejével bizonyította, hogy a hatalmi tisztséget gyakorló ember életközelsége, egyszerű­sége testesíti meg a gyakor­latban a politikát. Azt, amit vallunk, hogy nálunk a mun­káshatalom viszonyai között a különböző tisztség és rang — szolgálatot jelent. A nép szol­gálatát, Hogy mitéppen kell érvé­nyesíteni ezt a szolgálatot a gyakorlatban, azt számos tiszt­ségviselő kiválóan bizonyítja az élet minden területén. De itt a gyárban ebből mégis olyan ízelítőt kaptak a dolgo­zók, amit aligha felejtenek el egyhamar. Ez persze egyben jelzés is: a tisztségviselők szá­mára jelzés: csak így lehet, csakis így — nálunk máskép­pen nem lehet funkciókat, ve­zető munkaköröket betölteni! Mert hogyan is festene ez a politikai igény ott, ahol a szol­gálat helyett úrhatnámság, fölényeskedés, nyegleség je­lentkezik egy-egy tisztségvise­lőnél? Nagyon rossz hatást keltene és kelt ott, ahol ilyes­mi jelentkezik. Mert a mun­káspolitikából eredő magatar­tást az emberek igen jól is­merik. S tapasztalati ismere­teik birtokában azt várják minden választott és kineve­zett vezetőtől, hogy a politika megjelölt elvei szerint éljen, viselkedjen, dolgozzék. Ahol ennek az ellenkezőjét látják, ott igen gyorsan megszólják, s ha szemtől szembe talán nem is mindenütt merik, de háta mögött igencsak megjegyzik: „A nép szolgálatának elvét hirdeti, de közben úgy tesz- vesz, mintha a nép volna őérte!” Találkozni ilyen rossz ízű és hatású helyzetekkel? Igen, ta­lálkozni ilyesmivel, ha nem is gyakran. Mert mitagadás, van­nak emberek, akiket ma is megszédít a hatalom, vagy megzavar a siker. Ezért óvott annyira a párt X. kongresszu­sa mindenkit attól, hogy az elért sikerek birtokában letér­jenek arról a tiszta, becsületes magatartást igénylő útról, amely a nép szolgálatát jelenti. Mégis találkozni vezetőkkel, akik megengednek maguknnk olyan viselkedést, hangot, mo­dort a beosztottakkal, aláren­deltekkel szemben, ami nem éppen a nép szolgálatába sze­gődött, e szolgálatot teljesítő ember stílusa. Sokkal inkább az úrhatnám-nyárspolgár vi­selkedését reprezentálja. Per­sze, előfordul az is, amikor a közvetlenséget és a vezetői jó­szándékot egyes beosztottak értik félre, és azt hiszik, hogy a rend, a fegyelem, a munka követelése az parancsolgatás, az erély pedig nagyképűség. Ilyenkor, sajnos, előfordul, hogy a vezetők a könnyebb el­lenállás útján haladnak, és csakhogy ne érje őket rossz szó, szemet hunynak alapvető dolgokban: megtűrik a rendet, lenséget, a fegyelmezetlensé­get, nem kérik számon a pre­cíz, pontos munkát. Bizonyítani sem kell, hogy egyik eset sem a párt politi­kája, nem a munkáshatalom igénye szerinti viselkedés és magatartás. Ahol ilyesmik je­lentkeznek, ott a környezettel is baj van, a párt-, társadalmi, tömegszervezet vezetőségével is, mert elnézik ők is, és eltű­rik a párt politikájától eltérő, gyakran annak érvényesítését akadályozó vezetői magatar­tást, életvitelt. Miért kell erre felhívni a figyelmet? Azért, mert, ha szórványosan is, de az itt-ott jelentkező önteltség, gőg árt a párt, a munkáshatalom po­litikájának, éppen úgy, mint a felületesség és a liberalizmus. Mindkettő árt az emberek hi­tének és bizalmának. Ezért mindenhol és minden fokon, ahol ez a tőlünk idegen voná- sú magatartás jelentkezik, szükséges ellene határozottan fellépni. Hangsúlyosan leszö­gezzük: elszórt jelenségekről van szó, de akkor is időben és komolyan szóvá kell tenni. Szóvá tenni olyan politikai mozzanat fényében, mint ame­lyet a Lőrinci Fonóban a párt első vezetőjétől láttunk. Mert nekünk elismert erényeink egyik legszebb vonása: a nép szolgálatának vallása, válla­lása és gyakorlása. Az őszinte szó és beszéd, a természetes emberi magatartás, amely e szolgálatot személyenként és szinte percenként kifejezi, a miniszternél és a művezetőnél, a tanácselnöknél és a tsz-bri- gádvezetőnél, egyaránt elen­gedhetetlenül szükséges poli­tikai igény. Politikánk e nagyszerű vo­nását még elmélyültebbé kell tennünk az élet minden eresz­tékében. Mert hiszen ez esz­ménk, népünk, célunk elen­gedhetetlen érdeke. S ennek látható és érzékelhető voná­sait a napi gyakorlat mutatja mindenütt, ahol vezetők és beosztottak élnek és dolgoz­nak. S. J. 1 J i I val megkeresték a wurlitzerre I valót is. Ez már csak azért is jelentős itt, rpivel sokan a csa­ládtagjaikat is elhozzák. A lehető legjobban — Az idén megpróbálunk még eredményesebben gaz­dálkodni. Terveink szerint ter­melőüzemünkben az év végéig 367 vagonnyi bogyós gyümöl­csöt kell fagyasztanunk, de > ezt szeretnénk 150 vagonnal | egység, amelynek szilárd alap­ja, hogy a munkásosztály az összes dolgozó osztályok érde­keit védi és képviseli. Ez az a nemzeti egység, amelynek programja a szocializmus fel­építése Magyarországon. A választási rendszer jelen­tősége indokolja, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Alkotmá­nya is külön fejezetet szentel a választások alapelveinek. Választási rendszerünk két elemből tevődik össze: a vá­lasztójogosultságból és a vá­lasztási eljárásból. A választó, jogosultság együtt jelenti az aktív (ki választhat) és passzív (ki választható) választójogot. A választási eljárás szabályai pedig arra adnak feleletet, ho­gyan történik a választás elő­készítése, lebonyolítása és a választás eredményének meg­állapítása. A választási eljárás szabályai között külön fejeze­tet alkotnak azok, amelyek a választások lebonyolításának törvényességét hivatottak biz­tosítani. A szocialista választási rend­szer a tényleges népképviseleti elvből kiindulva, reálissá teszi a választóknak azt a jogát, hogy választott és nekik fele­lős, bármikor visszahívható küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. A burzsoá válasz­tási rendszerrel szemben ez a szocialista választási rendszer alapvető jellegzetessége. Ilyen választási rendszer csak azok­ban az országokban születhet meg, ahol megdőlt a kizsák­mányolok uralma, és a dolgo­zó nép maga vette kezébe sor­sának intézését. Nemcsak a szavazás, a jelölés is Nálunk a választójog a szo­cialista demokratizmus és a Választás alapelveinek megfe­lelően általános, mert minden nagykorú magyar állampolgárt megillet (kivéve az értelmileg és erkölcsileg fogyatékos sze­mélyeket, például elmebetege­ket, bűnözőket); egyenlő, mert minden választásra jogosult állampolgárnak egy szavazata van; közvetlen, mert — a tör­vényben meghatározott kivéte­lektől eltekintve — minden ál­lampolgár személyesen szavaz; titkos (a titkosság megsértését a törvény bűncselekménynek minősíti). Választási rendszerünk alap­vető elvei közé tartozik még: a választások népfrontjellege, az egyéni választókerületi rendszer, a tanácstagok beszá­molási kötelezettsége, vala­mint a visszahívási jog. A választásokra való készü­lődés egyik legjelentősebb ak­tusai a jelölőgyűlések. Lénye­gük, jelentőségük az, hogy a választáson belül nemcsak a szavazás, hanem a jelöltek meghatározása is a választó- polgárok közvetlen közremű­ködésére épül. Ilyen demokra­tikus jelölési módot egyetlen burzsoá országban sem talál­hatunk. Most újra választásokra ké­szülünk. Az 1971. évi válasz­tásokig az országgyűlési kép­viselők és a tanácsok tagjainak választása egy időben történt. Ettől az időponttól kezdve vá­lasztásra kétévenként kerül sor; a helyi tanácsok (négy­éves ciklusra történő) válasz­tását két év múlva az ország- gyűlési képviselők (ugyancsak négy évre történő) megválasz­tása követi. Április 15-én a helyi tanácsok tagjait választ­juk, most arra készülünk. A választás minden állam­ban jelentős politikai esemény. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy a mi válasz­tási rendszerünk a szocialista demokratizmuson alapul és azt juttatja kifejezésre. Dr. Ben esik Mihály, a Pest megyei Tanács monori járási hivatalának elnöki ták azokat, akik gazdai hata- j lom alatt álltak. Lényegében ez a törvény maradt hatály­ban egészen a monarchia szét­hullásáig. A Tanácsköztársaság a vá­lasztójog területén is forra­dalmian új szocialista szabá­lyozást vezetett be. Mindenki kapott választójogot, aki a társadalomnak hasznos mun­kát végzett. Az 1919. áprili­sában megtartott választáso­kon több mint 4 millió sza­vazó vett részt. Az ellenforradalom a dol­gozó népnek ezt a vívmányát is visszavonta. A Bethlen- kormány választójogi rendele­té például már csak a na­gyobb városokban hagyott titkos választójogot. A vá­lasztójogot 10 évi állampol­gársághoz, 2 évi egy helyben lakáshoz, viszonylag magas is­kolai végzettséghez kötötte. A nők választójogosultságához megkívánt életkort 24 évről 30 évre emelte fel.. „...senki a világon el nem hinné“ A rendeletnek ezeket a reakciós alapelveit vette át az 1925. évi XXVI. törvény, melynek alapján még a ma­gyarországi választások törté­netében is hírhedt 1931-es és a Gömbös—Sztranyavszky­féle 1935-ös választásokat ren­dezték. Ilyen választásról mondotta egy interpelláló képviselő: „Ha azt, amit vé­gignéztem, le tudnák festeni, úgy, ahogy Magyarországon lefolytak, senki a világon el nem hinné, hogy a választá­sokon azt lehessen megcsinál­ni, amit itt a közigazgatás csi­nált. A törvénysértéseknek, a jogtalanságoknak, hogy úgy­mondjam a bestialitásnak olyan eseteit produkálták, amelyeket még a magyar közigazgatásról sem lehetett elképzelni.” A felszabadulás előtt vá­lasztói törvények sorát az 1938. évi XIX., gyökeréig reakciós törvény zárta le. A törvény ugyan általánossá tet­te a titkos szavazást, de a kettős szavazás rendszerével a választójogosultsághoz szük­séges életkor, egy helyben la- kási kötelezettség és az isko­lai végzettség felemelésével az ebből keletkező „veszélyeket” tökéletesen ellensúlyozta. A közigazgatási, rendőri, csendőri gépezet- is messze­menően hozzájárult ahhoz, hogy az e törvény alapján rendezett választásokon a kormánypárt vitathatatlan többsége mellett a legszélső­ségesebb nyilas-fasizmus is benyomuljon az országgyű­lésbe. Külön fejezet az alkotmányban Alkotmányunk életbelépése előtt a választásokra vonatko­zóan az 1945. évi VIII. törvény volt az alapvető jogszabály, melyet az 1947. évi XXII. és az 1949. évi IX. törvény módosí­tott, illetve egészített ki. Az 1945. évi VIII. törvény alapján tartottuk Magyarországon — a Tanácsköztársaság idejét kivé­ve — az első demokratikus, szabad választást. Arra, hogy a törvény milyen szélesen von­ta meg a választójogosultak körét, jellemző, hogy az 1945. november 4-én megtartott vá­lasztáson 5 millió fölé emelke­dett a jogosultak száma, és több mint 4 700 000-en le is sza­vaztak. Az 1949. május 15-én meg­tartott választásokon már több mint 6 millió a választásra jo­gosult. Ezen a választáson a Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok már mint szö­vetséges osztályok szövetséges pártjai indultak, s e szövetsé­gen belül kifejeződött a mun­kásosztály vezető szerepe. A dolgozó osztályok egységes fel- sorakozá3ából megszületett végre demokratikus nemzeti egységünk, mely minden építő erőt magába foglal, mely egy­séges frontot alkot a volt ural­kodó osztályok minden marad­ványa ellen. Ez az a nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents