Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

4 ‘“k/Cú 'lap 1973. MÁRCIUS 7., SZERDA Vállalati vagy társadalmi érdek? Képzett dolgozókkal a gyárnak is könnyebb Felnőttoktatás nehézségei a Csepel Autóban T7T T? CTPT TVT A De Rojas-bemutató ^ X^-L/JZ/ ^ 1 J- J-\l il. a Tn7xpf Stí a Katona József Színházban Képünkön: Pápai Erzsi, Gobbi Hilda, Ferenczi Krisztina és Lázár Katalin. I tanak munkaidő-kedvezményt, vásároltak tanszert, tanköny­vet. A kezdeményezés, fárado­zás és áldozat nem volt hiába­való, a dolgozók általános is­kolája hallgatóinak száma mindkét helyen jelentősen nö­vekedett. A Csepel Autógyárban is az utóbbi években sok szó esett a témáról. A nyolc általánost el nem végzett szocialista bri­gádtagok beiskolázása a leg­több brigádvállalásban szere­pel. Jószerint e brigádok tag­jaiból tevődnek a művelődési otthonbeli iskola hallgatói is. A gyár szakszervezeti bizott­sága több ízben — legutóbb tavaly ősszel — foglalkozott ezzel, de a vállalat vezetői munkaerőhiányra, magas fluk­tuációra hivatkozva, elzárkóz­tak a kedvezmények megadá­sától. A csepeli álláspont közelebbről Az idei oktatási évre tehát a dolgozók általános iskoláját csak a régebbi, kedvezőtle­nebb feltételekkel lehetett meghirdetni a Csepel Autó­gyárban, az „oktatási füzetek­ben”, s az üzemi lapban, a Fényszóróban. A beiratkozot­tak száma nem is emelkedett — de a vállalattól sem érdek­lődtek a beiskolázás eredmé­nyei felől a művelődési ház­ban. Am valójában mekkora ál­dozatról van szó? A dolgozók általános iskolá­ja hallgatóinak száma a Cse­pel Autógyár művelődési há­zában jelenleg 56. A váci dol­gozók általános iskolájának példája, tanulsága szerint a különböző kedvezményekkel az alapfokú felnőttoktatásban részt vevők száma legfeljebb megduplázható. Ha százfőnyi hallgatóságot tételezünk fel a Csepel Autógyárban, megálla­píthatjuk, hogy — a rendelke­zések szerint adható heti há­romórás munkaidő-kedvez­ménnyel — összesen heti 300 órás, havi 1200—1300 órás idő­kieséssel kell számolniuk: hoz­závetőlegesen hat dolgozó ha­vi munkáját kellene nélkülöz­niük. E veszteség még egy 6900 munkást foglalkoztáié gyárban is számottevő — bár a brigádok vállalhatnák leg­alább a részbeni pótlást. De az adatok ismeretében mégis hajlamosak vagyunk elfogad­ni a véleményt: a nyolc álta­lánost el nem végzettek beis­kolázása elsősorban társadal­mi, s csak azután vállalati, gazdasági érdek. Nem külön érdek Csupán akkor kételkedünk e megállapításban, ha meg­gondoljuk, hogy egy-egy pro­filváltást a vállalat sokkal sze­rencsésebben hajthat végre képzett dolgozókkal, hogy az új gépeket és eljárásokat ne­hezen lehet megismertetni is­kolázatlan emberekkel, hogy szakmunkásokat is csak a nyolc általánost elvégzett dol­gozókból képezhetnek. S ha meggondoljuk, hogy azok a dolgozók, akik az iskola, a kedvezmények révén is kötőd­nek a gyárhoz, kevésbé hajla­mosak a vándorlásra. S ha meggondoljuk még a felnőtt- oktatás /üzemi támogatásának eszmei jelentőségét, a példa jelentőségét, amely nem csu­pán az oktatásban részt ve­vőkre, de szélesebb körben is hat. Ha mindezt figyelembe vesz- szük, akkor nyilvánvalóvá vá­lik, hogy az alapfokú felnőtt- oktatásban, támogatásában a vállalat is erősen érdekelt. S egyúttal nyilvánvalóvá válik az is, hogy a társadalmi s a vállalati érdek itt sem külö­nül ketté. Padányi Anna A Népművelési Propaganda Iroda által kiadott Honisme­reti Útmutató most megjelent 13. számának már a címe is megragadja a figyelmet: „A krónikaírás helyzete Pest me­gyében". Címénél még érde­kesebb azonban Egey Tibornak, a Pest megyei Levéltár tudo­mányos munkatársának gon­dosan megírt tanulmánya a még évtizednél is fiatalabb krónikaiíró mozgalom fejlődé­séről megyénkben. „Önálló műfaj” A Hazafias Népfront kezde­ményezésére, hazánk felszaba­dulása huszadik évfordulójá­ra kezdett kibontakozni Pest megyében is ez a társadalmi mozgalom, amely országos vi­szonylatban szinte tömegmoz­galom lett. S annak része a Pest megyei krónikaírók mun­kálkodása is. Előrebocsátva ezt a megállapítást, még any- nyit is hozzá kell fűznünk, hogy ebben az esztendőben kü­lönösen nagy a jelentősége a krónikaírásnak. Hiszen a ter­melőszövetkezeti mozgalom megindulásának ez idén van 25. évfordulója és ebből az al­kalomból a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a me­gyei tanács művelődési osztá­lya és a levéltár tsz-krónikák írására serkentő pályázatot hirdetett. Mert — idézünk | Egey Tibor tanulmányából: —| Ötszáz éve írta meg Fer­nando de Rojas spanyol diák széphistóriáját Calisto és Me- libea édes-bús szerelméről, Cé­lé stina, az agyafúrt vén kerí­tőnő cselekedeteiről, Sempro- nio és Parmeno, a minden rosszra kapható szolgák árulá­sáról. Remekművet alkotott, tökéletesre rajzolt figurákkal, olyannyira, hogy a kerítőnőket például azóta is csak celesti- náknak nevezik... A kora­reneszánsz friss levegője árad a műből, valami féktelen, bo­londul-jókedvű felszabadult- ság, mint amikor az ember egy hosszú betegség, bezártság után először jut ki a napfény­re, a jó levegőre. A háttérben azonban még ott vannak az inkvizíció csuhás alakjai... Calisto és Melibea szerelme már a felhőkben járó eszmá- ' nyi és a testi szerelem nemes harmóniája, az ős-kópéregény világa a mindent-kimondásé, az őszinteségé, a természetes­ségé. Ebben a XV. századi tra­gikomédiában a naivság, az egyszerűség, a romlatilanság és a romlottság minden bája, szépsége megtalálható. Kópék népesítik be de Rojas színpa­dát, csavargók, naplopók, kép­mutatók, haszonlesők, akik — mint egy, a korról, a kor iro­dalmáról szóló tanulmány írja — csak annyiban rosszabbak az előkelő és a gazdag csirke­fogóknál, hogy nekik üres a gyomruk és nem tisztálkod­nak. Az agyafúrt vén kerítőnő, Celestina az áruló, pénzre éhes szolgák segítségével szerzi meg a féltve őrzött nemes kisasz- szony, Melibea szerelmét Ca­listo számára. A szerelem be- teljesül, a fiatalok sorsa azon­ban a halál. Nemes anyaghoz nyúlt tót vagy harminc éve a francia Paul Achard, hogy a ma em­bere számára színpadra dol­gozza át ezt az ős-kópéregényt. A cselekményt —■ előnyére — teljesen átírta, és így is sike­rült teljesen megőriznie az eredeti darab lelkét. Igazi spanyol kópétörténet hát a Celestina. Igazibb, mint az eredeti, mert az — tökéletes­sége ellenére is — csupán ős, előd volt Achard egyszerűsí­tett a mesén, a szükséges mér­tékig letisztította az eredeti szöveg jellegzetes, de a ma embere számára túlburjánzó nyelvét, két részre vonta ösz- sze az eredeti huszonkét felvo­nást. Itt azonban jegyezzük meg: tűnhet egy ezeroldalas regény is rövidnek, s egy nor­mál időtartamú előadás is hosszúnak. A Katona József „A modern krónika a helytör­ténetíráshoz kapcsolódó, önál­ló műfaj, a helytörténetírás pó­tolhatatlan forrásanyaga. A jelent örökíti meg folyamato­san, ha kell naponként az át­élés frisseségével jegyzi fel az eseményeket és ad évenként összefoglaló képet az egyes te­rületek fejlődéséről”. A történetírás meg történet- tudomány kútfője tehát a kró­nika. Éppen ezért különös gonddal kell megörökítenie mindazokat a helyi eseménye­ket, illetve törekvéseket, ame­lyek egybeesnek vagy eltérnek az országos fejlődéstől. Minél színesebb, gazdagabb lesz a krónika, annál változatosab­ban tárhatja fel a helytörténet­írás a társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődést és ezáltal majdan nemzeti történetírá­sunk biztonságosabban és ér­tékesebben rajzolhatja meg a mai magyarság haladását a szocializmushoz vezető úton. Például a géppapír Pest megyében, amelyik te­lepülés krónikáiról élén álló ember valósággal motorja tud lenni a mozgalomnak, ott ele­ven és pezsgő adatgyűjtéssel, helyes szerkesztéssel készül a krónika. De a jó járási veze­tés szintén elengedhetetlen kellék. Példa erre a budai' já­rás, ahol minden egyes község művelődési otthonában meg­Színház legújabb bemutatója, az Achard-mű hosszúnak tű­nik, pedig az előadás jól per­gő, rendkívül cselekményes. A „ludas” véleményünk szerint Achard. S talán elsősorban azért, mert a narrátorral, a cselekményt és a mondaniva­lót magyarázó, ö&szeköitő bo­hóc-éjjeliőrrel meg-meg­akasztja, lelassítja a darab lendületét. A bohóc-éjjeliőrnek más funkciója is van. Minduntalan tudomásunkra hozza — már megjelenésével is —, hogy ami a színpadon történik, ha netán nem tudnánk, csak játék, szép, vidám és egyben szomorú já­ték. Mondhatnánk: a narrátor- bohóc-éjjeliőr a gyengébbek kedvéért van a színpadon. Az eredeti mű lényegét érez­te meg a rendező, Iglódi Ist­ván: XV. századi kópéjátékot rendezett, egészében sikerrel. Az első részben remekelt, a másodikban kevésbé. Mintha színészeivel túlságosan bele­jött volna a lendületbe, a má­sodik részben a finom irónia itt-ott bohózattá válik. Mint­ha itt a rendező nem bízott volna a szép, költői szöveg­ben — András László fordítá­sa —, a színészek túljátsszak a szerepet. Utaljunk két jele­netre. A beteljesülés éjszaká­ján a szerelemittas Calisto a szerelmesétől elválasztó lezárt kapunak — szó szerint — mint egy faltörő kos rohan több­ször is neki. Calisto és Melebea találko­zása: maga a legszebb költé­alakult a krónikaírói szakkör es annak vezetője, noha tár­sadalmi munkát végez, tiszte­letdíjat is kap. A tanács pe­dig, rendesen a helyi termelő- szövetkezettel együtt, az egyéb anyagi feltételekről is gondos­kodik. A jól szerkesztett és megírt krónika tökéletes adat- gyűjtemény, amely a jövő tör­ténelemkutatója számára szinte feleslegessé teszi a vo­natkozó település, üzem vagy intézmény levéltári iratanya­gának tüzetesebb tanulmányo­zását. Évről évre egyre több ilyen részletes, elemző és adat­gazdag krónika kerül a levél­tár gyűjteményébe. Cegléd és Ráckeve Hogy valamennyi krónika megüsse ezt a mértéket, ahhoz a krónikaírásnak mindenütt a budai, s a nyomában felzárkó­zó ceglédi, ráckevei járásihoz hasonló támogatásban kellene részesülnie. Egey Tibor tanulmányában sok jó tanácsot ad és ismerteti a helyes krónikaírás módsze­reit. Felhívja a figyelmet töb­bek között arra is, hogy a te­lepülés- és a munkahelyi kró­nikából sem hiányozhat a dol­gozók munka- és életkörülmé­nyeinek tüzetes leírása, s a sikerek és kudarcok elemzése sem. Sz. E. Gábor Viktor felvétele szét. Amire már utaltunk: az égi és földi szerelem tökéletes harmóniája. Ezt éreznünk kel­lene, ehelyett látjuk. Szó sze­rint: lebegnek, imbolyognak, úsznak a szerelmesek a bol­dogságban. Irónia ez is, helye­sen irónia, csupán hangosabb„ direktebb, mint ami összessé­gében az egész előadásit jel­lemzi. A szereposztás telitalálat. Fenti kifogásaink pedig a ren­dezésre, s nem a színészekre vonatkoznak. Celestinát, a mocskosszájú, vén, minden hájjal megkent bölcs kerítőnőt Gobbi Hilda játssza. Mesteri alakítás! Részleteiben kidolgo­zott, finom, költői megformá­lását adja Calisto szerepének Szersén Gyula és Melebea sze­repének Ferenczi Krisztina. Markáns, igaz hús-vér figura a két szolga, Sztankay István és Gyulay Károly, s ugyanezt le­het elmondani a Centuriót alakító Csurka Lászlóról is. Jó Sólyom Ildikó a komorna, Pápai Erzsi és a főiskolás Lá­zár Katalin az örömlányok, Sivó Mária Alisa és Blaskó Péter Sereno szerepében. A díszleteket Csányi Árpád, a jelmezeket Schaffer Judit ter­vezte. Deregán Gábor Holnap zárul az erdőkertes! klubpályázat Az erdőkertesi klubkönyv­tár rajzpályázatot hirdetett az általános iskolás tanulók részére „Ilyennek látom Pe­tőfi Sándort” címmel. A pályázatra még március 8-ig lehet jelentkezni rajzzal, festménnyel, esetleg mon­tázs technikával készült ké­pekkel. A beérkezett művek értékelése és díjazása március 12-én délelőtt 10 órakor lesz a klubkönyvtárban. A zsűri elnöke: Dániel Kornél festő­művész. Jóval ' az állag felett Az orosz nyelvi verseny megyei győztesei Az elmúlt napokban ren­dezték meg a monori József Attila Gimnáziumban a szak­középiskolai tanulók számára kiírt, országos orosz nyelvi szóbeli verseny megyei fordu­lóját. A rendező szervek — az MSZBT, a KISZ Pest megyei bizottsága, valamint a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya — elégedetten nyug­tázhatta, hogy a versenyzők a szakközépiskolai tanulók át­lagos képzettségét jóval meg- haládó tudásszintről tettek tanúbizonyságot. A legjobbak vetélkedőjéből végül az alábbiak kerültek ki győztesen: 1. Kovák Ilona, a váci Közgazdasági Szakközép- iskola tanulója, tanára: Rátóti Józsefné; 2. Ácsai Margit, a nagykátai Damjanich János Szakközépiskola diákja, taná­ra: Pethö Sándor; 3. Tóth Im­re. a váci Mezőgazdasági Szak- középiskola növendéke, taná­ra: Vesco Egonná, or lozi­í pn Íísor k rnüsor MÁRCIUS 8-TÓL 14-IG CEGLÉD, Szabadság NAGYKOROS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAKESZI BUDAÖRS DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FÓT GYÁL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVOROSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLOS VECSES (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 7: A bosszúállók újabb kalandjai 8 — 11: A törvénysértő seriff* 12 — 14: A fekete farmer 8: Hétköznapi fasizmus 9 — 11: A fekete farmer 12 —14: A törvénysértő seriff* 8—11: Lázadás a Bountyn 1 —II. 12—14: A magyar ugaron 7: Kutyák és emberek 8 — 11: A magyar ugaron 12 — 14: A tüzes íjász (Robin Hood) 8— 9: Nápolyt látni és... 10 — 11: Napraforgó 12 — 13: Osceola (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 10 —11: A korona elrablása, avagy újra a Bosszúállók 8 —11: Emberrablás magyar módra 12 —14: Lázadás a Bountyn I—II. 8— 9: Oleszja 10 — 11: Fekete város I—II. 12 — 13: A katona visszatért a frontról 7— 8: A halhatatlan légiós 10—12: Charly 14—15: Kétéltű ember 8— 9: Fekete város I — II. 10 —11: Oleszja 12: A hekus és azok a hölgyek 13: Kapaszkodj a fellegekbe I—II. 8: A bűntény majdnem sikerült 9 — 10: Ványa bácsi 11 —12: Búcsúzz a tegnaptól 8: Kapaszkodj a fellegekbe I — II. 9: Eltelt egy nap 10 — 11: Malomkő 12 — 13: Az atamán halála I — n. 8— 9: Napraforgó 10—11: Nápolyi látni és... 12 —13: Fotográfia 8 — 11: Botrány az operában 12—14: Forró vizet a kopaszra 9 —11: Átutazóban Moszkvában 12 — 14: Egy bolend Párizsban* 8— 9: Az atamán halála 10 —11: John és Mary 12 — 13: A csendőr nősül 9 — 11: Koma kalandjai 12 —13: Pygmalion XII. 12: Préri 8— 9: Az utolsó betyár 10—11: Az atamán halála I — H. 12 —13: Malomkő 8 —11: A tüzes íjász (Robin Hood) 12 — 13 r Eltelt egy nap 14: Szent Péter esernyője •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT A budai járás példája Krónikaírás Pest megyében k A Csepel Autógyárban a dol­gozóknak mintegy negyede nem végezte el az általános is­kolát. Több mint kétezer, alap­fokú iskolai végzettséggel sem rendelkező munkásról van szó. E magas szám a környékre va­ló nagyarányú beköltözéssel s a gyár profiljával magyaráz­ható: hogy kétharmadrészt betanított munkásokat, segéd­munkásokat foglalkoztatnak. A Csepel Autógyár szakszer­vezeti művelődési házában tíz éve kezdődött — levelező ta­gozaton — a dolgozók általá­nos iskolája. Az első eszten­dőkben mindig vagy kétszázan tanultak itt, száznyolcvanán el is végezték a nyolc általánost. De később a hallgatók száma csökkenésnek indult. Ez országosan is így van. Ezért intézkedik több határo­zat az alapfokú iskolai vég­zettséget pótló felnőttoktatás fokozott támogatásáról. Az üzemeknek módjukban áll fa­laik közé iskolai tagozatot ki­helyezni; a tanítási napokon bizonyos munlcaidő-kedviz- ményt adni; tanszert, tanköny­vet vásárolni; ugyané határo­zatok értelmében a hallgatók egy év alatt két tanév anyagát végezhetik el — a tananyag azonban lényegében változat­lan. A váci, ceglédi példa Pest megyében több helyütt éltek az új lehetőségekkel. Vácott számos ipari üzemben, a ceglédi járásban több me­zőgazdasági üzemben indítot­tak kihelyezett tagozatot, nyúj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents