Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

19*3. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP PEST MEcrei kMívlap A népfront felhívása Együtt - vízért, levegőért Befejeződött a visegrádi környezetvédelmi konferencia A Hazafias Népfront felhí­vást tett közzé tegnap, a viseg­rádi SUvanus Szállóban ren­dezett kétnapos környezetvé­delmi tanácskozás zárónapján. A felhívás megállapítja: a környezetvédelmi és környe­zetfejlesztési feladatokat csak az állami Intézkedések és a társadalom ezt segítő mozgal­mának párhuzamos érvényesí­tésével tehetjük eredményessé, mind a lakóhelyeken, mind az üzemekben. A Hazafias Népfront arra kéri a lakosságot, hogy működjön közre a környe­zetvédelemre vonatkozó rendelkezések betartásá­ban, ellenőrzésében. Tegyen meg minél többet a környezeti harmónia visszaál­lításáért: a vizek tisztaságáért, a légszennyeződés megakadá­lyozására, a fokozódó zajár­talmak megszüntetésére, a ta­laj, a táj védelmére, s a kör­nyezet fásítása, virágosítása, a táj esztétikai fejlesztése érde­kében. Váljon a társadalom szívügyévé a környezetvéde­lem, minden lehető eszközzel oltalmazzák a természeti kör­nyezetet, figyelmeztessék az oktalan zajkeltőket, lármázó- kat, szemetelőket, parkrongá- lókat, fatördelőket, ha szük­séges, a törvény szigorával lépjenek fel velük szemben. A visegrádi tanácskozásra — számos tudományág, szakterü­let jeles képviselőinek eszme­cseréjére — szinte a huszon­negyedik órában került sor. A kerék feltalálása óta nem fej­lődött annyit a technika — év­ezredek során —, mint az utóbbi fél évszázadban. Ami csak egy emberöltővel ezelőtt is utópia volt, az ma valóság. Ám az új környezetet teremtő, városait korunk minden vív­mányával ellátó emberiség egyre kevésbé érzi, érezheti jól magát önnön kényelmére alko­tott, motorizált, férrt-beton- üveg világában. A „kaptár­ban” — ahogyan ezt S. Szabó Ferenc, a Hazafias Népfront környezetvédelmi munkakö­zösségének elnöke beszédében megfogalmazta. A víz, a levegő, a talaj egyre fokozódó szennyező­dése világszerte sürgeti a ' természeti táj, az élővilág, benne az ember védelmét. Szervezetünket oly hatások érik napról napra, amelyek agresszivitásához alkalmaz­kodni szinte képtelenség. (Koch, a neves bakteriológus jövendölte: egykor ugyanúgy kell a zaj ellen küzdeni, mint ma a kolera ellen. S ez be­igazolódott.) A legfejlettebb ipari államokban már-már ka­tasztrofális méreteket öltött az élővilág pusztulása. Nem­zetközi szervezetek és kormá­nyok sorát foglalkoztató köz­ponti kérdés ez. Hazánk helyzete viszonylag kedvező. A környezetünk vé­delmét megalapozó legfonto­sabb intézkedéseket még ide­jekorán megtették az illetéke­sek. Az ötvenes években meg­alakult például a közegészség- ügyi és járványügyi hálózat. A KÖJÁL szakemberei évente 9 és fél millió vizsgálatot végez­nek. Több mint tíz esztendeje működik az Országos Vízügyi Hivatalnak a természetes vi­zeink tisztasága felett őrködő központi vízminőség-vizsgáló és ellenőrző hálózata. Persze, adminisztratív úton nem old­hatunk meg mindent. Mert rendeletekben nincs hiány, csak a rendeletek ismeretében. A visegrádi tanácskozáson kitűnt, hogy különböző szer­vezetek, tanácsok, intézmények már korábban is tenni igye­keztek környezetük megóvá­sáért. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese, Láng István akadémikus el­mondotta: szinte valamennyi tudo­mányág képviselőit — bio­lógusokat, vegyészeket, or­vosokat, fizikusokat, szo­ciológusokat és jogászokat foglalkoztatja e téma. A Hazafias Népfront járási, városi szervezetei fásítási, par­kosítási akciókat szerveztek, a Vöröskereszt társadalmi mun­katársai a falvak és városok tisztaságára ügyelve váltak cselekvő részeseivé az eszté- tikusabb, egészségesebb em­beri környezet kialakításának. A Művelődésügyi Minisztérium beilleszti az általános és kö­zépiskolai oktatásba a környe­zetvédelmet, s nagyobb teret kap e téma még az egyetemek, —- Nem csodálom — mond­ja a tanár. — Még a rendőrök sem bírtak vele. Kitépte ma­gát a kezükből, máig sem tud­ták felvenni az esetről a jegy­zőkönyvet. Ismeri a szüleit? — Szeretnék velük találkoz­ni. Hol dolgoznak? — Talán a tanácsházán tud- . ják. 0 Irány: a tanucsháza. Előke­rül a nyilvántartó könyv, s benne ezt olvasom: Szilágyi Imre segédmunkás, TERMO­SZIG Hőszigetelő és Építőipari Vállalat, Budapest, III. kér., Kadosa Pál u. 19.; Szilágyi Imréné segédmunkás, Buda­pesti Konzervgyár, X. kér., Maglódi út 47. Az adatok hamisak. A TER­MOSZIG néven alakult „ma­gánvállalkozást Budapestről előbb Gödöllőre telepítették, majd felszámolták. Öt vezető­je és 22 társuk jelien a népgazdaság 1 érdekeit súlyo­san sértő üzérkedés, jog­szabályellenesen végzett fu­varozás, „munkaerő-keres­kedelem” és más bűntet­tek miatt vádiratot adott ki a Fővárosi Főügyészség. A Budapesti Konzervgyár ugyan megvan, sőt, prosperál, éppen csak sohasem volt Szi­lágyi Imréné nevű, csévharasz- ti illetőségű dolgozója. 0 — A faluban rengeteg az al­koholista. A két „hivatalos” vendéglőn kívül tizenhárom zugkocsma, „bögrecsárda” cí­me forog közszájon — mesél­ték a nevelők a tanári szobá­ban. — Szilágyi Imre szüleit még sosem láttuk szülői érte­kezleteken. A gyerek iskola főiskolák tananyagában, pél­dául a mérnökök, pedagógusok képzésében is. A KISZ köz­ponti bizottsága titkársága a napokban tárgyalt a környe­zetvédelemről, mert — mint képviselőjük a tanácskozáson megemlítette — életszínvonal­politikai kérdés: milyen kör­nyezetben él, dolgozik az em­ber. A Budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem — im­már a népfront keretében te­vékenykedő — ötletklubjának tagjai környezetvédelmi mun­kacsoportot alakítottak. A Fő­városi Állatkert tudományos munkatársainak ismeretter­jesztő előadásait a természet- és környezetvédelem iránt ér­deklődők ezrei hallgatják. A biológiai műveltség fo­kozása, a széleskörű ter­mészettudományos szem­lélet minden emberben erősíti az érzést: felelős gazdái vagyunk a termé­szet kincseinek. A környezetvédelem straté­giájában a társadalom egészé­nek része jut. A ami az állami intézkedéseket illeti, e tanács­kozáson kimondták: a lakos­ság egészséges környezetének fenntartása, biztosítása nem lehet anyagi meggondolás tárgya. Ez a dolgok lényege. A. Z. után egész nap az utcán ját­szik, az erdőben csavarog. A szülők korán reggel elmennek, estefelé jönnek haza. A másik utcában lakik ugyan a nagy­mamája, de nem bír a gye­rekkel. — Nehéz terep ez, kérem: 1300 lakosra 13 bögrecsárda, minden századikra jut egy! A pedagógust nem szeretik, a családlátogatást nem veszik szívesen. Volt olyan nyolcadi­kos gyerekünk, tavalyelőtt, aki minden fizetésnapkor elkérez- kedett a tanításról: ment az apja elé, hogy a család is lás­son valamit a pénzből. Az is­kolások között nagyon sok az ideggyönge, a nehéz felfogású, úgynevezett gyépés alany. — Szilágyi Imre milyen ta­nuló? — Gyenge. — És Ország Gyuszi? — Eszes, ügyes kisfiú! Szilágyi Imrét a mentők a ceglédi új kórházba vitték, ahol november 18-ig kezelték az áramütés következtében a jobb tenyerén és mindkét tal­pán keletkezett harmadfokú égési sebekkel. Tekintettel az eset súlyosságára, s a szöve­tek elhalására, az igazgatóhe­lyettes főorvos bőrátültetést tartott indokoltnak. A műtétet — kérésére — a budapesti II. számú Gyermekklinikán vé­gezték, sikerrel. Imrét a pesti klinikán csak úgy tudták ágy­ban tartani, hogy lekötözték. Gyógyultan bocsátották ha­za 1972 .karácsonyára. Azóta ismét naphosszat az utcán játszik. Többnyire Or­szág Gyuszival, akinek azt sem mondta: köszönöm. Nyíri Éva ÁPRILIS Nemzetközi autóstalálkozó Az idén is megrendezik Kő­szegen és Szombathelyen a már hagyományos nemzetközi autóstalálkozót. A háromna­pos, április 21-töl 23-ig tartó programban Kőszegen autós ügyességi és túraverseny, Szombathelyen pedig go-cart verseny szerepel. A túra- és ügyességi versenyen legjobb eredményt elérő autóklub Kő­szeg város vándorserlegét, a go-cart verseny legjobb csa­pata pedig Szombathely város vándordíját kapja. A találkozó iránt máris nagy az érdeklődés. A belföldi autó­sokon kívül többek között Ausztriából, Csehszlovákiából, az NDK-ból és Jugoszláviából várnak vendégeket. Senkivel nem cserélnék rr (A Csepel Autógyár évek óta munkaerőhiánnyal küzd. Ma vagy holnap a gyárban 400 munkást tud­nának alkalmazni.) A gyárudvaron két kislány iskolaköpenyben sétálgat a hideg szélben. Láthatóan nem sietős a dolguk, meg-megáll- nak, súgdolóznak, nevetgél­nek. Egyikük a borítékot vi­szi, másikuk a kézbesítoköny- vet, amit majd a címzettel alá Molnár Gyula kell íratniuk. Kati 16 éves, Márti 15. Jókedvüek, gond­talanok, vidámak. Kézbesítők. Kísérőm, Herczenik Gyula, a KISZ-bizottság titkára utá­nuk kiált: — Várjatok csak! Jó hírem van számotokra. Múltkor em­lítettétek, nem akartok örökké levelet kézbesíteni, hát talál­tam nektek más munkát. A kislányok várakozóan néz­tek a titkárra. — A szerszámgyárban mun­kásokat keresnek. Kétezret is megkereshettek havonta. — Gépen, ugye? — kérdezi Kati minden lelkesedés nél­kül, aztán összenéznek Márti­val. és a biztatásra Kati kije­lenti:— Gépre nem megyünk. — Miért nem? Válasz helyett vállvonogatás. Aztán ismét Kati szól. hatá­rozottan mondja: — Csak! Kati és Márta ketten keres­nek kétezer forintot havonta. Vannak dédelgetett álmaiik: egyikük titkárnő, másikuk gépkönyvelő szeretne lenni. Még nem tudják, hogy hogyan vagy mikor, mert csak az ál­talános iskolát végezték el. Díjmentesen ’ 1 Európa országait, ha a MÁV szolgálatába lép A MÁV BUDAPESTI IGAZGATÓSÁGA AZONNAL FELVESZ KOCSIRENDEZŐNEK VONATFÉKEZÖNEK VÁLTÓKEZELŐNEK JEGYVIZSGÁLÓNAK (nőket is) érettségizett vagy általános iskolát végzett munkavállalókat, 18—45 éves korig. KIKÉPZÉSI IDŐ: JUTTATÁSOK: kocsirendezők, vonatfékezők és váltókezelők: 6 hét, jegyvizsgálók 3 hónap. A kiképzés alatti bérezés a tanult munkakörtől függően: 1400-1800 Ft. A fenti munkakörökben - a váltókezelőket kivéve — 55 év (nőknél 50 év) a nyugdíjkorhatár! Bérezés: o kollektív szerint! bel- és külföldi szabadjegyek szállítási kedvezmény egyen-, munka- és védőruha stb. MODERN VASÚT: KÖNNYEBB ÉS BIZTONSÁGOSABB MUNKA! VARJUK JELENTKEZÉSÉT: a ceglédi állomás munkaügyi csoportjánál vagy a MÁV Budapesti Igazgatósága központi munkaerő-felvételi irodáján (Bp. Keleti pu., Cinkotai kapu), illetve a budapesti állomások munkaügyi csoportjainál Egyetlen dologban biztosak: szakmát tanrtüni nem akarnak, és munkásnők soha nem lesz­nek. Aki visszajár Molnár Gyula eredeti szakmája szerszámlakatos, de ezenkívül ké.-három gépen tö­kéletesen dolgozik. A gépipari technikumot a munka mellett végezte el 1967-ben, és csak másfél évvel később — amikor, alapszervezeti KlSZ-titkár lett — hagyta ott a gépet: techno­lógus lett. A fizetése akkor 2—303 forinttal csökkent. Ma, ha a Csepel Autógyár bárme-r lyik gyáregységében valami • lyen speciális munkát kell el­végezni, akkor a technológus Molnár Gyulát hívják, és ő ismét felveszi az olajos ruhát. — Mindig szívesen megyek vissza a műhelybe. Jóleső ér­zés, hogy gondolnak rám, ha precíz, gyors szakmunkára van szükség, és a vállalat ér­dekében tehetek valamit. Azt is el kell azonban mondani, hogy számomra az a fizetés- kiegészítés egyetlen módja, ha túlórában régi szakmámba.s dolgozom. Mint már említet, tem, szívesen dolgozom a gép mellett. De ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a vállalatnál nem használják fel a műszaki fiatalok szellemi kapacitását. Tudom, az érvényben levő pénzügyi rendelkezések nehe­zítik, hogy a tervezők, vagy technológusok túlórában dol­gozhassanak. Szerintem felül Bakos Júlia kellene vizsgálni a rendelke­zéseket, hiszen ennek szelle­mében történt nemrég gyá­runkban, hogy kemény valutá­ért Jugoszláviából, Ausztriá­ból vásároltunk terveket, olyanokat, amelyeket osztá­lyunkon nyugodtan elkészít­hettek volna a szakemberek. — Mindig jobban érdekelt a termelőmunka, mint az el­mélet és az adminisztráció. Legszívesebben művezető len­nék ... Addig is szívesen dol­gozom időnként a gép mellett, legalább nem felejtem el a szakmám. Meg kell vallanom, a fizikai munka nekem ran­got adott. A szakmai gyakor­lat a tervezésnél is biztonságot ad, hiszen minden munkafo­lyamatot jól ismerek, és a legnagyobb pontossággal írha­tom a tervre a normaidőt. Felajánlották... Bakos Júlia 1970-ben az ál­talános iskola befejezése után került a Csepel Autógyárba. Ö is a kézbesítőknél kezdte, aztán „kiemelték”. A keres­kedelmi igazgató titkárságára került: kávét főzött, leveleket vitt és hozott. Egy évet töl­tött itt, amikor neki is fel­ajánlották, szakmát tanulhat. Nem vállalta. — Nem szeretem a fizikai munkát, nagyon fárasztó. Egyébként is allergiás vagyok az olajra. így aztán a raktár­ba kerültem, most anyagokat adok ki, és könyvelek. A fi­zetésem 1300 forint. Kicsit bánt, hogy ón nem kaptam bér­emelést március elején, mint a munkások. Majd, ha elvég­zem a gyors- és gépíró isko­lát, biztos többet fogok ke­resni. Tulajdonképpen nem irigylem azokat a lányokat, akik gép mellett dolgoznak, és 2000 forintot keresnek. A fiúk nem becsülik eléggé a mun­káslányokat. Nagyobb tekin­télye van annak, aki irodán dolgozik. » Ha kell, több gépen Haga Imre technikus a hajtóműgyárban, fizikai mun­kás. — Több gépen dolgozom, ha kell a marógéphez, fúró­Haga Imre géphez, vagy az esztergapad­hoz is odaáilok. Nincs annál nagyobb öröm, mint dicse­kedni a barátaimnak, ismerő­seimnek: látod azt a kor- mányházat, az az én kezem munkája. A fizikai munkás­nak is meg kell szerveznie a munkáját. Ki kell számítani a mozdulatokat, beosztani a perceket, másodperceket, hogy a leggazdaságosabban dol­gozzunk. Szerintem csak an­nak fárasztó, idegölő a fizikai munka, aki nem látja a he­lyét a gyár mechanizmusában, nem tudja miért kell tárcsá­kat gyártania százával. Annak a munkásnak, aki műszaki­lag művelt, széles látókörű, nincs szíve selejtet kiadni a kezéből. Esti tagozaton jártam technikumba, egy évvel ez­előtt érettségiztem. *— Sokat töprengtem már azon, hogy elégedettebb len­nék-e, ha gyermekkori ál­mom teljesül, s ma állator­vos lennék. Tizennyolc éves koromban, a gimnáziumi érettségi után állatorvosi egyetemre jelentkeztem. Más­fél évet elvégeztem, aztán otthagytam az egészet, és ide jöttem a Csepel Autógyárba dolgozni. Kezdetben segéd­munkás voltam, később a meóba kerültem. Egy évig voltam katona, 1967-ben jöt­tem vissza. Műszaki alakulat­nál szolgáltam, általában építkezéseken dolgoztunk. Ott megtanultam, mi az igazi munka. Betont kevertünk, ce­mentet hordtunk, az első na­pokban alig éreztük a lábun­kat estefelé. De ezt is megle­het szokni, az ember meged­ződik. — Amikor a járműgépipari technikumban tavaly leérett­ségiztem, hívtak irodai mun­kára. Először számolgatni kezdtem. Akinek a helyére ke­rültem volna, nyugdíjba ment. 20 éves gyakorlattal 2850 fo­rintot keresett. Nekem ha­vonta mindig megvan a há­romezer forintom, és ekkor még nem dolgozom túl sokat. Március elsején 11,50-ről 13,20-ra emeltek az órabére­met. Becsületesen, örömmel dolgozom — és senkivel sem cserélnék. Az életcélom az lett, hogy minél több és jobb minőségű alkatrészt gyártsak. Szerintem ehhez is rátermett­ség kell. (A Csepel Autógyárban kilencezer-nyolcszáz ember dolgozik, közülük hatezer- háromszázan fizikai mun­kásként. A látszólag ma­gas létszám ellenére a Cse­pel Autógyárban munka­erőhiánnyal küzdenek. Ma vagy holnap 400 munkást tudnának alkalmazni.) Árokszállási Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents