Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

I nar Nccrei 1973. MÄRCIUS 4., VASÄRNAP Pot l me^ifei bcira n c^olaáo ídáoL Visegrád I. A visegrádi Muosz-üdüiő, amelynek egyik szobájában írógépemmel e sorokat kopog­tatom, nemcsak Visegrádiról feláramló gondolataimat, ha­nem az évezredes emlékekben és korszerű szépségekben dús községet is valahogyan ketté­választja. Ha a Duna felé te­kintek, jobb kéz felől III—IV., X—XII. századi villa- és őr­toronyromok, vár- és kolos­torfalak, temetők maradvá­nyai XIV—XVI. századbeli ki­rályi és főúri paloták részben feltárt, részben feltárás alatt levő romkertjei és restaurált remekművei teszik mind iz­galmasabbá és vonzóbbá a tá­jat. Ha balra fordulok, tekin­tetem elér a révig, majd fé- ligformán fordulva, pillantá­som végigsúrolja a Panoráma út indulásánál a hegy lábához tapadó tegnapi-mai települést, szemem látóhatárán pedig fel­sejlik a Dunakanyar varázsos látománya... Kerek egy évtizede annak, hogy beszámoltam azokról a munkálatokról, amelyekkel tu­dós régészeink, műtörténé­szeink a közel fél évezrede Petrus Vulturius, reneszánsz pompától elkényeztetett pápai követ egyik levelében „földi paradicsomnak” nevezett haj­dani Mátyás-Visegrádot érzé­kelhetővé, láthatóvá igyekez­tek tenni. Turisták millióinak (nem tévedés!) látogatása után ma már nagyjából köztudott dolog, hogy Mátyás király Itá­liából ideszármazott tudós hu­manistái: a krónikás Galeotto Marzio és Bonfini, az udvari történetíró éppen olyan ke­véssé túloztak Mátyás és Beat­rix királynő palotáinak fé- nyességes leírásában, mint Oláh Mjklps. esztergomi, érsek, aki ötödfélszáz esztendeje, mint II. Lajos király titkára, még ragyogása teljességében látta e háromszázötven te­remmel bővelkedő, kimondha­tatlanul nagyszerű királyi la­kot. Ma már az idegenforgal­mi útmutatók olvasóinak sok­sok ezre tudja, hogy az első visegrádi lelkes helytörténész, Viktorin József okkal kilin­cselt több mint száz éve Eöt­vös József kultuszminiszter­nél a visegrádi fellegvár rom­jainak megmentéséért, s hogy azokkal szemben, akik Oláh Miklós szemtanúi tudósítását még négy évtizede is felleng- ző mesének tartották, a Sala- mon-torony egyik restauráto­rának: Schulek Jánosnak volt igaza, aki hitt a régi, egybe­hangzó vallomásoknak, s ad­dig kereste az eltűnt épülete­ket, amíg 1934 szilveszter nap­ján a hegyoldal omladékai, a lejtőn lemosott földrétegek halomnyi vastagságú és geoló­giai képződménynek vélt föld­je mélyén nyomra akadt. Szí­vós munkában eltelt év után a reneszánsz díszudvar feltá­rása elnémította a kétkedőket, s az elmúlt negyedszázad alatt a törmelék- és talajtakaró alól — már korántsem teljes front­ján és teljes mélységében, de máig négy terasz magasság­ban kiásták a romjaiban is im­pozáns palota maradványait. Árnyékot kínál a díszudvar részben helyreállított gótikus kerengője, előtte a maradvá­nyokból rekonstruált vörös­márvány díszkút és messziről feltündöklik a magasban az oroszlános kút karcsú építmé­nyének másolata. Mind bizonyosabban kitű­nik, hogy Mátyás az Anjou­kon, Károly Róberttól örökben maradt palotát újította meg, építette át. Ezt nem a másod­lagos beépítés töredékeiben mintegy 60%-ban megtalált, azóta gyönyörűen újjáépített és a Salamon-torony múzeu­mának egyik leglátványosabb díszét adó Anjou-kútszobor bizonyítja, hanem hosszú sora a gondos régészeti feltárással 59. | szerzett, bizonyítékoknak. Egy j emberöltőn belül újabb szép- I séges csodákat látnak majd Visegrád látogatói... A FŐ llíca 25—27. között el­terülő hajdani erdőgondnok­sági épületben töltötte élete ugyanezt építtette át a maga korának ízlésében és stílusá­ban Mátyás is. Az emeletes, üvegcsarnokos, modern mú­zeum és a csatlakozó földszin­tes igazgatási, raktári, restau­rátori épületek csoportja Euró­i9 % i í[2M Sedlmayer János rekonstrukciója a Mátyás-kori királyi palotáról. A kiváló építőművész, a mai feltárásokat tíz évvel megelőzve, mindössze 30—40 méterrel jobbra vázolta fel a palota főbejáratát. [ első évét Schulek János, a Mátyás-palota feltárásának úttörője, s egész életén át so­ha nem sejtette, hogy gyer­mekkori otthona emeletmagas­ságban a Mátyás korát jóval megelőző középkori palota fa­lait rejti. A jelenlegi múzeu­mi irodaépület és az előtte el­húzódó úttest — mintegy har­madfél méter vastag törmelék­rétegekben — tartalmazza-ta- karja a Nagy Lajos-korabeli. XIV. századi palota homlok­zatának maradványait, s a XV. század járószintje a mai úttest és járda alatt másfél méter mélységben húzódik el. A palota homlokzata 3—12 mé­ter magasan lappang az épü­letben, s ismét előkerült egy Anjou-kút, ezúttal egy külső, alighanem a jakeaság.sziükség- leteit szolgáló csorgó, eredeti helyén, természetesen törmelé­kekben, töredékesen, de res- turátorművészeink szaktudá­sával és fantáziájával újjá- építhetően. Az új leletek rend­kívüli jelentősége: az eddigi reneszánsz romcsoportjai he­lyett a korai reneszánsz épü­letek emeletes maradványait lehet majd bemutatni — lé­nyegében azt a fejlődési folya­matot, amely Károly Róbert­tól Mátyásig terjed. Világossá válik, hogy Mátyás palotája kétszáz éven át használt ko­rábbi díszépítmények felújítá­sa az addigra hazánkban is ki­viruló reneszáns kultúra gaz- dagulásának hiteles tanúsága­ként. Az 1965. évi nagy árvíz után a Mátyás király Múzeum kénytelen volt kiüríteni a Fő utca 41—43. számú elgombá- sodott épületet. A XVIII. szá­zadi inspektorház, a XIX. szá­zadi vadászkastély ma mú­zeumi raktáraknak, műhelyek­nek és a parkerdőgazdaság üzemi irodáinak, szolgálati la­kásainak ad fedelet. A hajdani vadászkastély alatt XVI. szá­zadi reneszánsz épület, mellet­te királyi paloták romrészletei rejlenek. A Mátyás király Mú­zeum kiállítási helyisége jelen­leg a Salamon-torony egymás felett emelkedő szintsorozata. A műemlékekben, műkincsek­ben oly páratlanul gazdag Visegrád értékeihez méltó mú­zeum tervei most készültekéi. A Mátyás király Múzeum, amelynek beruházási prog­ramja, engedélyezése és az üzemépületi terv készítése ez évben megvalósul, 1974 tava­szán kezdi építkezéseinek első szakaszát, a főépület létesítése a következő ötéves terv idő­szakára esik. A kétszintes mú­zeum üvegcsamokaiban he­lyezkednek el a kiállítások, az újonnan feltárt romrészletek részben a múzeum üvegfedele alá kerülnek, részben szabad­téri környezetben tekinthetők meg. Utak és kapuk talán min­dennél hívebben őrzik a múlt­tat. A Mátyás király Múzeum főbejárata is az Anjou-palota főbejárata lesz, s alighanem pa-szerte a legmodernebb lé­tesítmények egyike lesz. Várt lány várat nyer. Természetes követelmény: ehhez az épület- és emlék­műegyütteshez a Mátyás-szo­bortól, az autóparkolóig — ahonnan én az imént Viseg­rádiul kétfelé tekintettem —a területet az idegenforgalom fo­gadására méltónak és alkal­masnak kell fejleszteni. A be­határolt rész végig parkká ala­kul majd, vendégfogadóval, bazársorral, esővédő csarno­kokkal, játszótérrel és megnö­velt parkolóhellyel. Az úttest a Mátyás-szobor és múzeum között gyalogjárdává szűkül, az autóforgalom a Duna-parti főútvonalra terelődik. A régi múzeum, Ferencz József va­dászkastélya a parkerdőgazda­ság erdészeti-vadászati kiállí­tóhelyiségévé alakul. Mit lát itt majd, aki mindezt megéli, amikor a Mátyás-palota látoga­tóinak száma ez idő szerint is évi 200 000, és a Salamon-to­rony kiállítóhelyiségeinek lép­csőit évente 80 000 ember mássza meg ... Békés István 1848 új emlékei a Hadtörténeti Múzeumban Az Országos Hadtörténeti Múzeumban — ahol 28 000 eredeti dokumentumot, 60 000 tárgyi emléket és csaknem százezer fényképfelvételt őriz­nek — felújított formában március 10-én nyitják meg az 1848—49-es forradalom és sza­badságharc időszakát bemuta­tó kiállítást. A múzeum ezzel köszönti a nagy jelentőségű történelmi események 125. év­fordulóját. A tárlat anyaga újabb értékes emléktárgyak­kal bővült. Helyet kapott egye­bek közt néhány olyan 48-as csapatzászló, amelyek eddig nem szerepeltek. Az új szer­zemények között vannak kora­beli egyenruhák, különböző dokumentumok, például a 48-as honvédsereg első egysé­ges esküje fogalmazványának szövege Kossuth Lajostól, az újoncállításra vonatkozó, 1848 i decemberéből származó rende- \ let. Bemutatják korabeli hadi j dalok, katonai indulók kottáit, az akkori különféle emlékér­meket is. A gazdag kiállítási I anyag három termet tölt meg, | s átfogó képet ad 1848 esemé­nyeiről, a forradalom és sza- ! badságharc folyamatáról, vív- j mányairól, bukásáról és hatá­sáról. Művelődési ház — összefogással Nagy társadalmi összefogás­sal épül a tápióbicskei műve­lődési ház. Földszintjén szín­házterem is lesz, alagsorában pinceklubot terveznek a hely­beli fiatalság számára. A munkát másfél esztendeje kezdték. A társadalmi munká­ból kiveszi részét a tápióbics­kei Április 4. Tsz épitöbrigád- ja, s a lakosság is. Mint a nagykátai járási hivatalban informáltak — sajnos, nem minden községre jellemző az ilyen lelkes kollektivitás, ha társadalmi munkáról van szó. Szerencsés helyzetet teremt a rendkívüli közösségi aktivi­tás mellett a helybeli építő­brigád rugalmassága is. r. g. Leányfalu, Szentendre, Korány • ■ // KEZRE KERÜLTEK A VIKENDHAZBETOROK Február 10-re virradóan be­jelentés érkezett a szentendrei járási rendőrkapitányság ügye­letére, hogy ismeretlen tettes feltörte a 11-es úton, Leányfa­lu közelében található, 24-es számú élelmiszerboltot. A helyszínelők a reggeli órákban mentek ki a betörés színhelyé­re, s megállapították, hogy a tettes, vagy a tettesek csípő­fogóval kivágták a drótkerí­tést, majd a nyitva felejtett (!!!) szellőzőnyíláson jutottak be az üzletbe, ahonnan élelmi­szert, italt és cigarettát lop­tak. Csatárlónciian 150 ember A helyszínelő bizottság még az üzletben dolgozott, amikor újabb bejelentés futott be az ügyeletre, hogy a Papszigeten több víkendház található fel­törve. Ezért a helyszínelő bi­zottság — az üzletnél végez­ve — átment a Papszigetre, ahol nyölc féltört víkéndházat találtak. A nyomozóknak azonnal feltűnt, hogy a mód­szer azonos, itt is csípőfogóval vágták ki a drótkerítést, a házba pedig vandál munka után jutottak be. A helyszínek és a módszer tanulmányozása után értékes következtetésre jutottak a nyomozók. Megállapították, hogy a betöréseket két vagy több személy követte el, s erre a legfontosabb bizonyítékot a lábnyomok nyújtották. A rendőrségnek már az egyik tettes személyével kapcso­VÍZKUTATÁS, KÚTFÚRÁS! NAGY ÁTMÉRŐJŰ KUTAK, ONTOZŐKUTAK, , KÜTJAVITAS, KARBANTARTAS, KÜTVIZSGALAT, HÉVIZKUTAK FÚRÁSA, KARBANTARTASA, KÚTSZERVIZ COLÖPFÜRASOK, . építőipari, mérnökgeológiai fúrások, geofizikai, vízkémiai, geodéziai tevékenység, tervezés, szakvéleményezés, kivitelezés, szaktanácsadás. VÍZKUTATÓ es furo vallalat BUDAPEST V., Zrínyi utca 1. Tel.: 380-547 ÜZEMVEZETŐSÉGEK: CEGLÉD, Rákóczi utca 72. Tel.: 83-14 DEBRECEN, Monostorpályi utca 33. Tel.: 117-81 GYÖRSZEMERE, Tel.: 11 KAPOSVÁR, Vörös Hadsereg u. 2. Tel.: 11-531 LAJOSMIZSE, Tel.: 66, 180-as mellék. latban is volt információja. A gödöllői járási rendőr- kapitányság ugyanis ak­korra már kiadta a körözést a 16 éves Lovas László ellen, aki napokkal előbb, pontosabban február 3-án szökött meg az aszódi nevelőintézetből, s aki szentendrei lakos. Gyanították, hogy ő lehet az egyik betörő, hiszen hazamenni nem mer, de élelmiszerre van szüksége. A nyomozás folyt tovább, amikor újabb értesítés futott be arról, hogy a szentendrei Tyúkos-dűlőn és környékén levő víkendházak közül sok fel van törve, néhol egész ut­casor minden házán látható az erőszakos behatolás nyoma. A város területén ekkorra már körülbelül 50 hétvégi ház állt feltörve. Megemlítjük agt is, hogy közben már Horány te­rületéről is érkeztek jelzések, hogy 18—20 víkéndházat „lá­togattak meg” ismeretlen be­törők. Ä szentendrei járási rendőr­kapitányság nagy apiiatátus-; sál fogott a nyomozáshoz, a tettesek kézre kerítéséhez. A munkába bevonták az önkén­tes rendőröket, a munkásőrsé­get, sőt, polgári személyeket is. Megszervezték a jelzőrend­szert. Megkezdték a városkör­nyékének átfésülését, hasonló akciót szerveztek a Papszige­ten is, hiszen bizonyos jelek arra utaltak, hogy a betörők továbbra is a környéken tar­tózkodnak, sőt, később éjsza­kánként, az alkalomtól füg­gően, folytatták a betöréseket. Február 22-én délelőtt, a Szentendrei-szigeten szolgá­latban levő körzeti megbízott, Petrov törzsőrmester mozgó­sította a szigetmonostori szák­szövetkezet dolgozóit. Az el­nök segítségével szabályosan csatasorba állították az embe­reket, és megkezdték a nehéz terep átfésülését. A mintegy 150 ember így ért el a horányi víkendterületig, s az egyik épületben betörés közben ér­ték tetten az aszódi szöke­vényt, Lovas Lászlót, vala­mint Tábori Gábor 17 eszten­dős tiszaföldvári lakost, aki ugyancsak az aszódi nevelőin­tézetből szökött meg. Ha lenne víkendielepőr Így zárult hát le a sokakat izgalomban tartó szentendrei betöréssorozat, így fogták el a tetteseket, példát adva, hogy a társadalmi segítség ilyen ese­tekben is sokat jelent. A társ fegyveres testületek és a la­kosság is egyaránt kivette ré­szét a nyomozásból, a dimbes- dombos, sok búvóhelyre al­kalmas területek átfésüléséből. És hogy miért nem kerültek akkor hamarabb kézre? Erre is megvan a magyarázat. Lovas és társa a Tyúkos- dűlő legmagasabb pontján ütötte fel tanyáját, s onnan nap mint nap távcsővel figyel­ték, merre keresik őket. Ott volt a „zsiványtanyájuk”, egy elhagyatott, régen lakatlan és nyitva álló (!) hétvégi házban. Ide hordták a lopott holmikat, itt töltötték az éjszakákat. A környéken lakók jelentették, hogy a dombtetőn füstöt lát­tak: lakik ott valaki, holott ők addig arról nem tudtak. Még mielőtt a betörők — akik köz­ben horányi portyára mentek — meglettek volna, a rendőr­ség már megtalálta tanyáju­kat. A lopott holmi mintegy nyolcvan százaléka megkerült. Ezek a tárgyak azt bizonyít­ják, hogy a betörők nem ko­moly értékekre vadásztak, ha­nem válogatás nélkül mindent elvittek, a zsírozótói, a bagaro- lon át a légpuskáig. Ám a tényleges ltár tétel 50 ezer fo­rintnál sokkal nagyobb. Mindezek tudatában fel kell valamire hívni a területileg illetékes tanácsok figyelmét: a téli időszakban jó lenne sok helyen víkendtelepőröket al­kalmazni, hiszen a rendőr­ségnek elsősorban nem az a feladata, hogy az elhagya­tott hétvégi házak biztonságá­ra vigyázzon. Lovas László és Tábori Gá­bor ügyében a vizsgálat még tart. Riadócsomog a zsiványtanyán Tudósítasünk végén pedig hadd idézzünk l'el egy rövid beszélgetést, melyet e sorok írója a betörések feltehetően értelmi szerzőjével, Lovas Lászlóval folytatott. — Hogyan szökött meg Aszódról? — Már két hónapja kórház­ban feküdtem, mert leestem az állványról. Meguntam az egészet. — A társa? — Ö azzal az ürüggyel jött a kórházba, hogy gyógyszert kell vinnie. Együtt lógtunk meg. — Hogyan jutottak el Szent­endréig? — Gyalog. Vácot kikerül­tük, aztán Alsógödön meg­éheztünk és felfeszítettünk egy élelmiszerboltot, de a vasajtó nem engedett, egy lá­dát húztunk oda, pont to­kaji aszú volt benne. Hét üveggel hoztunk, ha jól em­lékszem. Aztán a Duna-par- ton aludtunk. Tudtuk, hogy keresnek bennünket. — Volt-e sikertelen betöré­sük? — Az nem. Egy emeletes házat kerültünk ki a Pap­szigeten, mert nem akartuk ott az ajtót betömi. — Mennyi víkéndházat tör­tek fel? — Hányat törtünk fel? Öt- venet, hatvanat, százat... ? Nem számoltam. — Meleg volt a talaj már a lábuk alatt... — Igen. Ügy határoztunk, hogy átmegyünk Jugoszláviá­ba, vagy elmegyünk a Tábo- riékhoz Tiszaföldvárra. — Hogyan mentek volna? Pénzük nem volt! — Biciklivel. Azt is lop­tunk. (A „zsiványtanyán” két sza­bályosan összekészített riadó­csomagot is talált a rendőr­ség. Gyors távozás esetére állították össze, minden szük­séges kelléket belerakva. Sá­torlapot is.) — Miért került Aszódra? — Mert itt, Szentendrén fel­törtem egy víkéndházat és el­hoztam belőle egy rossz tőrt és egy napszemüveget. A további beszélgetést alig­hanem felesleges idézni... Fehér Béla i

Next

/
Thumbnails
Contents