Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-31 / 76. szám
2 MEGYEI K/Círlap 1973. MÁRCIUS 31., SZOMBAT f(§kusz A hatvan nap valódi mérlege A PÁRIZSI VIETNAMI BÉKÉM EGA LL APÓ DAS hatály- - balépését követő hatvan nap pozitív és negatív fejleményei a következők voltak: AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK gyakorlatilag Vietnam mindkét övezetében véget vetett szárazföldi, légi és haditengerészeti erői háborús cselekményeinek; Dél-Vietnamból kivonultak az Egyesült Államoknak és csatijainak csapatai; befejezettnek tekinthető a fogságba esett katonáknak az átadott listák szerinti szabadon bocsátása; a négyoldalú katonai vegyes bizottság, valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság fel tudta állítani szerveinek nagyi-észét, s eleget tudott tenni egyes feladatainak; megalakult a kétoldalú katonai vegyes bizottság; az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaság felségvizein megkezdte az aknátlanítást; a nemzetközi vietnami konferenciát megtartották, s a konferencia aláírta záróokmányát; a két dél-vietnami fél konzultatív konferenciája megtartotta első üléseit Párizsban; megalakult és megkezdte munkáját a VDK és az Egyesült Államok gazdasági vegyes bizottsága. A PÁRIZSI MEGÁLLAPODÁS megvalósított rendelkezései jelentősek, vannak köztük alapvető jelentőségűek, de a megállapodásnak és a csatolt jegyzőkönyveknek vannak más rendelkezésed is, amelyeket az Egyesült Államok és a saigo- ni kormányzat nem hajtott, vagy csak részben hajtott végre. A TŰZSZÜNETET nyomban a megállapodás hatálybalépése után be kellett volna tartani. A saigoni csapatok azonban mind ez ideig nem szüntették be a területszerzésd és úgynevezett „pacifikálásd” műveleteiket, ami azt jelenti, hogy a háború ténylegesen még nem ért véget. A konfliktusok alacsonyabb szinten ugyan mint korábban, de tovább tartanak. AMI A CSAPATKIVONÁST illeti, az Egyesült Államok fegyverek nélkül vonta ki alakulatait. Nem szerelte le dél- vietnami katonai támaszpontjait, hanem átadta azokat a saigoni kormányzatnak. Az Egyesült Államok ezenkívül hadianyagot szállított Saigonnak és polgári tanácsadóknak álcázva őket, több mint tízezer £ős katonai személyzetet tart Dél-Vietnamban. Felderítő és harci repülőgépei a tűzszünet hatálybalépése óta is több alkalommal elszálltak a VDK területe és a DIFK által ellenőrzött övezetek fölött A DEMOKRATIKUS SZABADSÁGJOGOK biztosításának elmulasztásával kapcsolatban a saigoni kormányzat az általa ellenőrzött térségekben több tízezer rendőrségi, illetve úgynevezett „pacifikálási” műveletet indított, s ezek során gyilkosságokra vetemedett, önkényes letartóztatásokhoz folyamodott, s a koncentrációs táborokban továbbra is ezreket tart fogva. A lakosság életét súlyos veszély fenyegeti, jogaitól megfosztva élnek. A FOGLYOK ÄTADÄSÄ- VAL kapcsolatbein a saigoni kormányzat a tűzszünet hatályba lépését követő hatvan napban még egyetlen egy polgári személyt sem adott át a DIFK-nek, holott a párizsi megállapodás értelmében a fogságba esett polgári személyek zömét az első két hónapban, a többieket pedig a következő harminc napban kellett volna szabadon bocsátania. Ezzel szemben a közvélemény megtévesztésére „átcsoportosítja” a politikai foglyokat, köztörvényes bűnözőkként kezeli őket, ismeretlen helyekre szállítja a foglyok ezreit, fokozza megtorló akcióit, s sok személyt titokban „likvidált”. E NEGATÍV FEJLEMÉNYEK bizonyítják a háborút pártoló amerikai erők további összeesküvését, mely a neo- kolonializmus megvalósítására törekszik a térségben. A. B. T. Közös közlemény az osztrák kancellár budapesti tárgyalásánál Sikeres látogatás „Európa most egyedülálló történelmi korban él. Sehol sincsenek katonai összeütközések a kontinensen. Jelenleg a földkerekség legbékésebb részén élhetünk” — így jellemezte a helyzetet csütörtökön, a Tudományos Akadémián tartott előadásában Bruno Kreisky, a hivatalos látogatáson nálunk tartózkodó osztrák kancellár. Valóban nem sok hasonló korszakra emlékezik kontinensünk. S az ilyen körülmények természetesen kedvezőek az országok közötti kapcsolatok fejlesztésére, de fordítva is igaz ez — legalábbis a két szomszédos állam, Magyarország és Ausztria viszonylatában: 'az a szó legigazibb értelmében jószomszédi viszony, amely az Osztrák kormányfő budapesti látogatásán újra meggyőzően kifejezésre jutott, ugyancsak hozzájárul az egészségesebb európai körülmények kialakulásához. A látogatásról kiadott magyar—osztrák közös közlemény tanúsága szerint mindkét fél ilyen értelemben, ebben az irányban prólbál tevékenykedni a jövőben is a nemzetközi porondon. „Érdekeltek abban, hog£ a helsinki előkészítő megbeszélések mielőbb befejeződjenek, és hogy 1973 közepén sor kerüljön az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívására.” A külpolitikai azonos vélemények közül kiemelkedő még egy olyan kérdés, amelyben Ausztriának, mint a német ügyekben különösen érdekelt országnak az álláspontja nemzetközi vonatkozásokban is súlyosan esik a latba. Ez pedig a közös közleményben is kifejezésre'juttatott remény, hogy a két német államot a közeljövőben felveszik az ENSZ-be, s hogy Csehszlovákia és az NSZK közötti tárgyalások rövidesen eredményre vezetnek, és ezzel egyengetik a további európai enyhülés útját. Ami a kétoldali kapcsolatokat illeti: a budapesti tárgyalások is mutatták, milyen sok a találkozási pont és a kölcsönös érdeklődés, illetve érdek. A két ország határmenti megyéi, illetve tartományi vezetői, a városgazdálkodás szakemberei, a kulturális élet képviselői nagyon sok közös témát találtak eddig is, s a mostani budapesti eszmecserék ezt a rohamosan erősödő folyamatot konkrét programokkal fejlesztették tovább. A gazdasági kérdésekben főleg azt kutatták ez alkalommal is a tárgyaló partnerek, hogy a forgalom növekedését hogyan lehet elősegíteni a közvetlen ipari kooperációval. Hiszen világos, hogy minél inkább bekapcsolódik a két ország egymás gazdasági vérkeringésébe az együttműködés, a vállalati kooperáció révén, annál tartósa'bbak a két államot összefűző szálak. Fock Jenő miniszterelnök, Kreisky kancellár tárgyaló- ( A helsinki nagyköveti tanácskozáson pénteken délelőtt ismét ülést tartott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első két napirendi pontját szerkesztő két testület. A biztonsági téma különböző vonatkozásainak kidolgoz fisát két vázlat alapján az úgynevezett miniosoport végzi, a gazdasági együttműködés témájának szerkesztése a teljes létszámú munkabizottság keretében folyik. Csütörtökön délután a munkabizottság megkezdte a harmadik napirendi pont, a „harmadik kosár”, a kulturális együttműködés általános vitáját is. Az első ülésen négy ország képviselője szólalt fel. Valerian Zorin szovjet nagykövet javasolta, hogy a konferencia e napirendi pont keretében foglalkozzon majd a kulturális és az oktatási-nevelési együttműködés kérdéseivel, az emberek közötti kapcsolatok fejlesztésével és az információcsere bővítésével. Rámutatott, hogy a kulturális együttműködés különböző területeinek fejlesztése természetesen nem nyithat szabad utat az ellenséges propagandának, nem áshatja alá az államok közötti jó kapcsolatokat. Éppen ellenkezőleg. A kulturális együttműködés fokozásával is erősíteni kell a békét, a biztonságot, bizalmat és a jószomszédi viszonyokat az európai népek között. Kanada, Dánia és Finnország nagykövetei felszólal ápartnere pohárköszöntőjében, amikor méltatta a két ország példamutató viszonyát, rögtön hozzátette: „Eddig elért elismerésre méltó eredményeinken túl számos területen kínálkoznak még lehetőségek viszonyunk további javítására, kapcsolataink szélesítésére”. Ez még a látogatás első napján hangzott el, s mintegy programot is adott az eszmecserék részére. Most, a látogatás végeztével megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezt a célt sikerült elérni. N. J. sukban lényegében csak arra szorítkoztak, hogy méltassák a harmadik pont fontosságát. A munkabizottság pénteken délután folytatta a kulturális együttműködés témájának megvitatását. CSAK RÖVIDEN... LUIS ECHEVERRIA mexikói elnök, felesége és mintegy százhuszonöt személy kíséretében csütörtökön délután Ottawába érkezett, „békeutazásának” első állomására. A mexikói elnök a továbbiakban Angliát, Belgiumot, Franciaországot, a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot keresi fék PÉNTEKEN hazánk bécsi nagykövetségének épülete volt a színhelye a haderő- csökkentési tanácskozások újabb eszmecseréjének. MINTEGY 15—20 EZER szaúd-arábiai katona lépett teljes harci felszereléssel Kuwait területére az iraki határral szomszédos körzetekben. Irán és Jordánia szintén csapatokat ajánlottak fel Kuwait támogatására, ha a ku- waiti—iraki határkonfliktus elmérgesedne. RICHARD NIXON, az Egyesült Államok elnöke pénteken fogadta Jekatyerina Furceváit, a Szovjetunió művelődésügyi miniszterét. HELSINKI A harmadik „kosár" Claudia és Cahill Az illegális ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik vezetőjét, Joe CahUl-t letartóztatták az Ír hatóságok a Claudia fedélzetén. Képünkön: Cahlll integet híveinek a rendőrkocsiból, amely a dublini börtönbe szállítja. Két héttel azután, hogy óeiktatták hivatalába az fr Köztársaság új kormányát, Dublin bizalomgerjesztő gesztust gyakorolt az angol kormány felé. Paddy Donegan, aki had- ügyminiszteri tárcát visel az új koalíciós kormányban, nagy hírveréssel övezve csötörtökön sajtóértekezleten jelentette be, hogy a köztársasági hatóságok elejét vették az IRA „provói” által szervezett nagyszabású fegyvercsempészésnek. Elmondotta, hogy feltartóztattak és lefoglaltak egy Claudia nevű, Cipruson lajstromozott, 300 tonnás kereskedelmi hajót. A Claudia Waterford tengerparti járás közelében várakozott, hogy átadja rakományát egy motorcsónakra. A hajón öt tonna súlyú fegyvert találtak, javarészt kézifegyvereket. A Claudia Tunisz irányából érkezett, a hadügyminiszter azonban nem tért ki arra, hogy milyen országot gyanúsít a csempészésben való közreműködéssel. Donegan elmondotta, hogy két embert a Claudia fedélzetéről, négyet pedig arról a motorcsónakról vettek őrizetbe, amely a rakodásra várt. A letartóztatottakat „ikreknek” nevezte. A személyzetet — mint közölte — kiutasítják és útjára engedik a Claudiát Is. Az MIT londoni irodájának kérdésére a ciprusi főmegbízotti hivatal szóvivője Londonban közölte, hogy még nem tisztázódott a személyzet nemzetisége és az ír nagykövetség bevonásával vizsgálat folyik. Meg nem erősített dublini hírek szerint a fegyver- csempészek között volt Joe Cahill, az IRA „provóinak” volt belfasti parancsnoka. Az ír hadügyminiszter nagy gonddal hangsúlyozta, hogy a rakomány feltartóztatása a köztársaság demokratikus, modern voltának bizonysága, amiről a történtek után a világ és az angol nép is meggyőződhet. A brit kabinet a hírek szerint nem lelkesedett ugyanis azért, hogy a bevált Lynch-kormányt a választások után olyan koalíció váltotta fel, amelynek összetétele (jobboldali Fine Gael és Munkáspárt) a politikai bizonytalanság korszakát vetítette előre az Észak-lrország számára kritikus időszakban. Lapzártakor érkezett: Az IRA „provóinak” fegyvercsempészeit pénteken vezették először vizsgálóbíró elé Dublinban. A hat ember egyike Joe Cahill, aki valamikor az IRA „ideigleneseinek” belfasti parancsnoka volt, s 1971-től többször megjárta a börtönt. Cahillt harmadmagával továbbra is vizsgálati fogságban tartották, a többieket — közöttük egy iskolaigazgatót — nagy ösz- szegű óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Véget ért az Egyesült Államok történelmének leghosszabb és legnehezebb háborúja. Az utolsó katonai alakulat is „begöngyölte” a csillagsávos lobogót Iié!-Vietnamban. Az USA expedíciós csapatai sebekkel borítva voltak kénytelenek távozni: csaknem 400 000 embert vesztettek. A háborúra az Egyesült Államok 200 milliárd doliárt fordított 12 év alatt — hiába. „Végre eljött a nap, amelyért mindannyian dolgoztunk és imádkoztunk” — mondotta Nixon elnök csütörtökön este, magyar idő szerint pénteken hajnalban, a Dél-Vietnam- ba küldött intervenciós haderő utol- 6Ó egységeinek távozása és a VDK fölött lelőtt amerikai pilóták utolsó csoportjának hazaengedése alkalmából az amerikai néphez intézett rádió- és tv-szózatában. A „béke első napja” alkalmából elhangzott beszédében az elnök fenyegető hangú „figyelmeztetéseket” intézett a VDK kormányához és félreérthetetlen „következményeket” helyezett kilátásba a tűzszünet általa értelmezeti „megsértései” ellen. A békeszólamokba csomagolt beszéd alapvetően harcias hangvételének különösen baljóslatú nyomatékot ad az a tény, hogy csütörtökön áfe USA számos városában a már korábban hazatért pilóták a Pentagon kezdeményezésére sajtóértekezletek sorozatán kezdték meg a „kommunista fogságban elszenvedett bántalmazásokról, kínzásokról és megaláztatásokról” szóló uszító célzatú történetek feltalálását. A „béke első napja” Nixon elnök hangoztatta, hogy teljesítette a „tisztességes béke” elérésére négy évvel és két hónappal ezelőtt történt hivataliba lépésekor tett ígéretét. Visszamenőleg igazolni igyekezett az USA 12 éven át folytatott vietnami agresszióját, külön kiemelve az áltála elrendelt kambodzsai inváziót, a VÖK kikötőinek elaikná- sítását és a tavaly decemberi tömegbombázást. Az amerikai nép háborúellenes megmozdulásait és tömegtüntetéseit utólagosan is megbélyegezte, mint „a kisebbség” békét akadályozó akcióit, viszont a VDK karácsonyi tömegbombázását „a béke útjában álló utolsó akadály eltávolításának eszközeként” magasztalta. Az elnök hosszan szólt a bombázópilótáknak a „kommunista fogságban elszenvedett megpróbáltatásai közepette is töretlén hitéről”, de egyetlen szóval sem utalt az általuk végrehajtott pusztításról és az indokínai népek szenvedéseiről. Beszédének tartalmára és hangvételére egyaránt jellemző volt, hogy meg sem említette a VDK újjáépítéséhez való hozzájárulást. Hangoztatta: „Megakadályoztuk, hogy katonai erővel kommunista kormányzatot kényszerítsenek rá Dél-Vietnamra. De vannak még problémák: nem tartották be a párizsi egyezmény előírásait az Indokínában harci cselekmények közben eltűnt személyekről való elszámolást illetően, valamint a Laoszra és Kambodzsára vonatkozó előírásokat és az Észak-Vietnamból Dél- Vietnamba való beszivárgást tiltó előírást. Betartottuk és be fogjuk tartani a megállapodást” — állította az amerikai elnök, majd fenyegetően hozzáfűzte: „Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy Eszak-Vietnam betartsa a megállapodást és Észak-Vietnam vezetőinek ne legyenek kételyeik a következményeket illetően, ha elmulasztják betartani a megállapodást”. Nixon elnök ily módon közvetve utalt Kambodzsa folytatólagos amerikai bombázására, amelynek „alkotmányosságát” az utóbbi naplókban hevesen vitatják a törvényhozásban. Az USA kambodzsai légi akcióinak igazolásával mintegy lefektette az USA kilátásiba helyezett esetleges jö_ vőbeli katonai intervenciójának „jogi alapját” arra az esetre, ha a másik fél nem fogadja el a párizsi egyezmény „betartásának” általa adott értelmezését. Ebben az összefüggésben és beszédének további belpolitikai vonatkozásaiban Nixon elnök újra és újra az „amerikai nép nagy többségére” hivatkozott, amely' — értelmezése szerint — a „hangosságával magát többségnek feltüntető kisebbséggel” szemben támogatja kül- és belpolitikájának minden vonatkozását Ennek az amerikai „többségnek” a támogatását kérte a kongresszusi ellenzékkel folytatott „költségvetési csata megnyeréséhez”. Mint hangoztatta, az infláció felgyorsulása és „elkerülhetetlen adóemelés” lenne a következménye annak, ha a törvényhozók nyomásának engedve visszaállítaná az általa lefaragott szociális előirányzatokat. Csupán a katonai előirányzatokkal tett kivételt. Ezek lefaragása szerinte „a világ legerősebb és legvirágzóbb országából” a „második legerősebb hatalom” státusába süllyesztené az USÁ-t. Az „erőpolitika” ismert doktrínájának szellemében az USA és a KNK, illetve a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok javulását Az utolsó amerikai katona, aki elhagyta Dél-Vietnamot: David Odell ezredes, amerikai repúlötanácsadó. A kép hátterében a négyes katonai bizottság VDK és DNFP tagjai láthatók, akik ellenőrizték az amerikai katonák kivonulását. és a „békekorszak felé tett haladást?' elsősorban az USA „katonai ereje fenntartásának” tulajdonította. A stratégiai fegyverkor Iá tozásí tárgyalások most folyó szakaszára és az európai fegyverzetcsökkentés problémájával foglalkozó előzetes tanácskozásra utalva az elnök kijelentette: „Elveszne minden esély a kölcsönös fegyverkezéskorlátozásra és a haderőcsökkentésre, ha az USA már eleve egyoldalúan csökkentené fegyveres erejét”. Nixon elnök a várakozásoknak megfelelően beszédében bejelentette: utasítást adott a marha-, a sertés- és a bárányhús árának a legutóbbi 30 nap árszintjén való maximálására. Az élelmiszerek és különösképpen a húsféleségek árának rohamos emelkedése következtében lázongó háziasszonyok április 1-ével kezdö- dőleg egyhetes húsbojkottot hirdettek. Az elégedetlenség olyan méreteket öltött, hogy Nixon elnök kénytelen volt korlátozott ármaximálájs- hoz folyamodni, jóllehet, két héttel ezelőtt tartott sajtóértekezletén még „nem célra vezető, nem hatékony intézkedésként” jellemezte most bey jelentett döntését. k I \
