Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

1973. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP PEST HEGYEI k/Círlap Jó lehetőségek vannak a helyi gondok feltárására Bencsik István nyilatkozata a választásokról A tanácsi választások jelölő- gyűléseinek kéthetes — már­cius 26-ig tartó — országos eseménysorozata kapcsán az április 15-i választások politi­kai jelentőségéről nyilatkozott Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára Tóth Fe­rencnek, az MTI munkatársá­nak. Rendben mennek az ország dolgai — Növeli az idei választá­sok jelentőségét — mondotta —, hogy olyan időszakban tör­ténik ez a kiemelkedő belpoli­tikai esemény, amikor jó lehe­tőségek vannak a helyi gondok feltárására, számbavételére és a helyi feladatok meghatározá­sára. A jelölőgyűdéseken is — igazolják ezt az első hét ta­pasztalatai — jórészt ilyen té­mákról esik szó. A tanácsi vá­lasztásokhoz most annál is in­kább alkalmas időben va­gyunk, mert a közelmúltban voltak olyan események, ame­lyek az országos feladatokat nagyon jól határozták meg: az MSZMP Központi Bizottságá­nak novemberi ülése és az or­szággyűlés decemberi ülés­szaka foglalkozott a fő kérdé­sekkel, az ország előtt álló fel­adatokkal, célokkal. Természe­tesen ezekkel a célokkal már a X. pártkongresszus is foglal­kozott, és a Hazafias Népfront úgyszintén, amikor közzétette az 1971. évi választási prog­ramját. Azóta azonban eltelt két esztendő, így feltétlenül helyes és hasznos a feladatok­nak a jelenlegi helyzet sze­rinti áttekintése és közvetlen meghatározása. Most abban a biztos tudatban beszélhetünk a helyi — városi, községi — problémákról, hogy az ország dolgai rendben mennek. , _ *».< rf.tjKrot Uíwl.tóiiijB ;i Hogy erősödjön a szocialista demokrácia — A mostani választás, is­meretesen, abban különbözik az előzőektől, hogy ezúttal elő­ször: külön van tanácstagvá­lasztás. Az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztásának ez az időbeli elkü­lönítése, szétválasztása az 1970- ben módosított választási törvény alapján történik. Az 1971- ben megválasztott tanács­tagok két évre kaptak megbí­zatást. Most — és majd a to­vábbiakban is — négy évre választunk tanácstagokat; így a legközelebbi tanácstagválasz­tás 1977-ben lesz. A parlamen­ti és a tanácsi választások négy-négy éves ciklusának el­különítése nem csupán for­mai különbség a korábbi gya­korlathoz képest (jóllehet ez a szembeötlő), hanem lényeges tartalmi különbségről van szó. Ez pedig azt jeleníti, hogy most, amikor a tanácstagokat választjuk: a helyi kérdések­re, a helyi problémákra irá­nyul a figyelem; olyan és ar­ra méltó közmegbízottakat vá­lasztunk, akiknek ezekkel a dolgokkal kell foglalkozniuk a közösség javára. Ugyanígy: az országgyűlési képviselők vá­lasztásakor a választópolgárok behatóbban foglalkozhatnak az yrszág dolgaival; nemcsak an­nak a személyével, akit — par­lamenti mandátummal — az országos ügyekben való rész­vétellel bíznak meg. Ez a tar­almi változás tehát a leglé­nyegesebb; s egyben elősegíti ízt, hogy a tanácstörvény és a választási törvény céljának negfelelően szélesedjen, erő­södjön a szocialista demokrá- :ia. A tanácsok tömegbázisa — Az 1971-ben elfogadott új anácstörvény — amelyet, mint egmagasabb szintű jogsza- >ályt, az előző országgyűlés al- cotott, s ez volt abban a cik- usban az utolsó törvényhozói iktus — szintén a demokra- izmus fejlesztésének megfe- elően sok lehetőséget bizto. iított a tanácsok fejlődéséhez. K nagyobb anyagi lehetőségek is a szélesebb jogkör hozzájá- •ultak ahhoz, hogy a tanácsok i nép képviseletének és önkor- nányzatának szerveivé fej­ődnek, s mindennek követ­keztében nőtt a tanácsok önál. lósága. — A Hazafias Népfronttal kapcsolatban úgy fogalmaz­tak a törvényhozók, hogy a népfrontmozgalom a tanácsok tömegpolitikai bázisa. Bizott­ságaink a Hazafias Népfront V. kongresszusa óta megerő­södtek és «sind hatékonyab­ban valósítják meg a párt szö­vetségi politikáját, a lakosság minél szélesebb rétegeinek be­vonását a helyi feladatok meg­oldásába, a közéletbe. A „ta­nácsok tömegbázisa” azt je­lenti, hogy á népfrontmozga­lom a tanácsi törekvéseknek, a jó tanácsi döntéseknek a tá- mogatására szervezze a lakos­ságot. Ez az érem egyik olda­la. A másik pedig az, hogy a lakossági kezdeményezések, nem különben a bírálatok el­jussanak a tanácsokhoz. — A népfrontbizottságóknak ezekben a napokban fontos fel. adata a jelölőgyűlésak szerve­zése, lebonyolítása, meg az is, hogy a népfront is javaslatot tegyen tanácstagjelöltekre. — A jelölőgyűléseken, mint fontos politikai eseményeken, elsősorban a helyi lakosságot közvetlenül, személy szerint is érintő kérdések-gondok ke­rülnek elő. De említsük meg a gondok mellett azt is, hogy vá­rosaink, falvaink két év alatt sokat fejlődtek. Ez is igazolja, hogy a tanácsok megnöveke. dett — de a feladatokhoz ké­pest sokszor szerény — anya­gi eszközeikkel mind önál­lóbban, takarékosan gazdál­kodtak. Számos,helységben- a feladatok megoldására össze­fogtak a vállalatok, szövetke­zetek és a lakosság, megsok­szorozva az anyagi feltételeket és az eredményeket. Kedvező politikai légkörben folynak a jelölőgyűlések A Pest megyei választási el­nökség megvizsgálta, hogyan folynak a jelölőgyűdések Pest megyében. Megállapította; a törvényes előírásoknak megfe­lelően, kedvező politikai lég­körben, a korábbi évekhez képest nagyobb érdeklődéssel zajlanak le a jelölések. A gyű­léseken kívül az előírásoknak megfelelően haladnak az áp­rilis 15-i tanácstagi választá­sok egyéb előkészületei is. A községi, nagyközségi és a városi tanácsok végrehajtó bizottságai a választójogi tör­vény rendelkezéseinek megfe­lelően március 10-én a ta­nácsiházán közszemléin tették a választók névjegyzékét. Azok, akik a választók név­jegyzékéből kimaradtak, kifo­gásukat legkésőbb március 19-én a helyi tanács végre­hajtó bizottságánál terjeszthe­tik elő. Ha felszólalásuk után Építők, termelők, szolgáltatók NYOLCEZREN A TSZ-TARSU1AS0KBAN Tapasztalatok nélkül — bátor kezdeményezéssel Elnézést az olvasótól, hogy egy minapi olvasmányomból vett idézetekkel traktálom, de a Valóság című folyóirat leg­utóbbi számában olyan frap­páns kifejtését találtam a me­zőgazdasági társulások szük­ségességének, hogy nem áll­tam meg néhány passzusának idemásolását. Íme, Sipos Ala­dár fejtegetéseiből egy-kettő: „A technikai haladás és a mezőgazdasághoz kapcsolódó ágazatokban végbement nagy­fokú koncentráció fokozott üzemközi együttműködésre ösztönzi és kényszeríti a me­zőgazdasági üzemeket." To­vábbá: „Az egyesülések ré­vén, optimális méretű gazdál­kodó egységek kialakításával, nagymértékben csökkennek mind a fajlagos beruházási költségek, mind a termelés fo­lyamatos ráfordításai, emel­lett, a kínálati koncentráció révén, a piaci erő is növek­szik.” Az építő-vállalkozások Ezek a megállapítások helytállóak a mi szövetkezeti társulásainkra éppúgy, miként a világ más tájain egybeková- csolódó hasonló vállalkozások­ra. A folyóiratcikk például Nyugat-Európát veszi górcső alá, ahol a monopóliumokkal kell nem ritkán ádáz csatát vívni az efféle társulásoknak, tehát lényegesen más helyzet­ben dolgoznak, miként a ma­gyar vállalkozások. Ez persze nem zárja ki, hogy bármeny­nyire is „helyén van” — jogi, politikai értelemben — ez a témakör szocializmust építő társadalmunkban, vitáink is adódnak. Voltaképpen 1954 óta van­nak már — legalábbis nyo­mokban — társulási törekvé­sek, s a különféle közös vál­lalkozások az utóbbi néhány esztendőben, tehát jórészt a gazdaságirányítási reform ha­tására bontogatták meglehetős dinamizmussal — jelképes — szárnyaikat. Főként a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek önmagában is változatos terepe említendő: ma hozzá­vetőleg 500 társulásukat tart­ják nyilván. Mi mindent fog­nak össze ezen az úton-mó- don? Nagyjában egyharmad részben magát a mezőgazda- sági termelést, aztán szolgál­tatásokat végeznek ily módon, továbbá különféle termékeiket hozzák forgalomba, s tán el­sőként illett volna szólni az építővállalkozásokról. Ez utób­biakat köztudottan gazdasági kényszer hozta létre: Országosan 111 ilyen társu­lásról tudunk. Pest megyében közülük 13 található meg: 9 építövállalat, valamint 4 vál­lalkozás. Pomáz, Tököl, Aszód, Cegléd, Vác, Makád, Kiskun- lacháza, Gyömrö és Kistarcsa a közös vállalatok, míg Dabas, Szentendre, Nagykáta és Isa- szeg a közös vállalkozások székhelye. Ez a fölsorolás tel­jesnek mondható, egyszer­smind arra is bizonyság, hogy ezek a társulások a legerőseb­bek: jól kamatoztatják a be­fektetett pénzeket Növelik rá­fordításaikat, ám ezt úgy te­szik, hogy tisztességes nyere­séget érjenek el, amiből az alapítók általában szép össze­geket kapnak saját szövetke­zetük fejlesztésére. A cél tehát nem az, hogy a személyes jövedelmeket gya­rapítsák Dy módon, is,: hanem a közösség lendületének fönn­tartása, illetve meggyorsítása a feladat. Okszerű elképzelés, s gyakorlat ez, hiszen köztu­dott: a tsz-ek, szakszövetkeze­tek pénze kevés a fejlesztés­hez, továbbá az sem vitatható, hogy a vállalkozásba befekte­tett összegek szerények egy- egy gazdaság részéről. Ebből a többi között az a pénzügyi konfliktus adódik, hogy míg a társulások igyekeznek mind tekintélyesebb hitelhez jutni, addig a Magyar Nemzeti Bank — szintén indokoltan — ra­gaszkodik hozzá: egyre több saját alappal fedezzék az esz­közök erőteljesebb részét Ahol több a buktató Fölmerülhet az aggály: mi­ként szolgálják az építötársu- lások a megyei célkitűzése­ket? Nos, a Pest megyei Ta­nács illetékeseinek vélemé­nye szerint zömében helyesen, főként a mezőgazdasági be­ruházások terepén. Egyesek azonban igyekeznek eltérni eredetileg vállalt feladatkö­rüktől; erre bizonyság, hogy sokan a megyén kívül, sőt külföldön, így az NDK-ban, Csehszlovákiában szereznek munkát. (Esetenként ez per­sze megindokolható, mégis ajánlatos csínján bánni az efféle törekvésekkel.) Végső soron azonban e társulások jól egészítik ki az állami épí­tőipar teljesítőképességét. És az élelmiszer-gazdaság? Sajnos, a mezőgazdasági ter­melésre összefogott társulá­sok kevésbé erősödtek meg. Igaz, híján vannak a tapaszta­latoknak is — ebben a téma­körben több a buktató. írtunk már ezeken a hasábokon a Húshasznú Szarvasmarha-te­nyésztő Szövetkezeti Közös Vállalkozás elképzeléseiről. De olyasmit kezdeményezett a ráckevei Aranykalász Tsz által összefogott társulás, amire még nincs példa hazánkban, így érthető, hogy a szisztémát ön­magának kell kidolgoznia. Ha­sonlóképpen kevés a tapasz­talat a sertéstenyésztés ha­sonló módszereiben, dicsé­rendő tehát az a kezdeménye­zőkészség, amely a dunavar- sányi és a monori vállalko­zásokat jellemzi. Kétség- i télén, hogy egy-egy szövetke- I sem veszik fel őket a pótnév­jegyzékbe, akikor a kérelmet az illetékes bírósághoz kell to­vábbítani, ahol az ügyben 3 nap alatt döntenek. A hátralevő jelölögyűléseket március 26-ig tartják. A vá­lasztási elnökség kéri a vá­lasztópolgárokat, hogy a je­lölőgyűléseken is minél na­gyobb számban vegyenek részt és javaslataikkal, ész­revételeikkel segítsék elő a választások sikerét, a soron levő új tanácsciklus eredmé­nyes előkészítését­Magyar felszólalás a moszkvai héketaiálkozón A péntek délutáni bizottsá­gi ülések után szombaton dél­előtt ismét plenáris ülést tar­tott a moszkvai konzultatív béketalálkozó, amely az őszi béke-világkongresszus előké­szítésével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket vitatja meg. A Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában folyó tanácskozáson felszólalt ár. Zsebők Zoltán Kossuth-díjas professzor, az Országos Béke­tanács alelnöke, a tanácskozá­son részt vevő magyar dele-: gáció vezetője. zet nem tudott volna vállalni hasonló méretű beruházást. Galgatej, Alföldtej Indokolt lenne takarmány­tápok gyártására berendez­kednie valamely társulásnak. Sajnos, ma egyetlen ilyen vál­lalkozás sincsen; ami volt, az .fölbomlott. Az élelmiszer-gazdaság fo­galomkörébe tartozik — a me­zőgazdasággal egyetemben — az élelmiszeripar, az élelmi­szer-földolgozás is. A kor­mányzat óvek óta ösztönzi ezt á folyamatot, vagyis azt, hogy a termelőszövetkezetek ön­maguk igyekezzenek földol­gozni, egyszersmind értékesí­teni is portékájukat. Jóllehet nagy általánosságban alig- alig van — főiként pénzügyi okokból — haladás, néhány jó példa Pest megyében is föl­lelhető.' Ezek pedig: a tejföl­dolgozásra és értékesítésre megalakított társulások. A Galgatej, az Alföldtej — a vácszentlászlói, illetve a kö- röstetétleni tsz összefogásá­ban — rentábilis, jövedelme­ző vállalkozások. S míg az utóbbi hetekben némileg visz- szaesett a tejfogyasztás, e kö­zös vállalkozásokról ez nem mondható el. Minden bizony­nyal a jobb minőséggel si­került tóparírozniuk a fo­gyasztói áremeléssel támadt — átmeneti — értékesítési gondokat. Hasonlóképpen ked­vező a Börzsönyvidéki Szö­vetkezetek Gyümölcsfeldolgo­zó és Értékesítő Közös Vál­lalkozásának — szobi szék­helyű — működése. Felülvizsgálat, ellenőrzés Az úgynevezett egyszerűbb gazdasági együttműködések afféle „alsóbb tagozatai” a tár­sulásoknak. A megyében 17 ilyen együttműködés található, jobbára az alapanyag-terme­lés témakörében. (Néhány ösz- szefogó, gesztorszövetkezet: inárcsi Március 21 Tsz, Her­nádi Március 15 Tsz, dabasi Szikra Tsz, ácsai Űj Barázda Tsz és így tovább.) A teljes­séghez tartozik, hogy néhány ipari, valamint két kereske­delmi jellegű társulás is fel­lelhető a szövetkezetek égi­sze alatt. Hányán dolgoznak e társulá­sokban? Összesen 8 ezer em­ber, ami tekintélyes adalék. Általánosságban az a jellemző, hogy fontos munkát végez­nek, megérdemelt figyelemben részesülnek. A megyei tanács a társulások felülvizsgálatát folyamatosan végzi, s a kö­zeljövőben erre ismét sor ke­rül. Korlátozzák azoknak a tevékenységét, amelyek nem az alapszabályuknak megfe­lelően működnek, sőt — elő­fordulhat — ahoí kirívó rend­ellenességet észlelnek, a meg­szüntetésről is határozhat­nak. Keresztényi Nándor Mövoidmények S ajátos, az élet más te­rületein alig alkalma­zott mércének keli hogy megfeleljen a tanácsi tisztviselő. Egyszerre szak­ember és hivatalnok, pszi- chalógus, pedagógus, intéz­kedéseivel, döntéseivel pe­dig az állampolgár szemé­ben maga a hatalom. Bo­nyolult követelmény-rend­szernek kell — kellene — eleget tennie, miközben emberekkel tárgyal, ügyira­tokat tanulmányoz, kiszáll a helyszínre, értekezleteken vesz részt. Ma jóval össze­tettebb, kérdések sokaságát átfogó a tanácsi, államigaz­gatási munka, mint volt korábban, nagyobbak tehát a követelmények is, minden tekintetben. Egyetlen esztendőben a városi tanács pénzügyi és tervosztályán, Nagykőrösön 4631 ügyirat fordult meg, kétezer határozatot hoztak, s ezek közül mindössze 58 ellen érkezett fellebbezés, de a másodfokú eljárás csupán, kettőnek adott helyt, akkor is méltányos­ságból. A szakigazgatási szerv említett osztályán foglalkoznak adóügyekkel, költségvetési gazdálkodás­sal, az önálló költségvetésű és folyószámlás szervek pénzügyi tevékenységének ellenőrzésével, munkaerő- gazdálkodással, városfej­lesztési tervek kidolgozásá­val egyebek között. így sorolhatnánk a többi osztály dolgát, feladatát is, de aligha szükséges. A fon­tiek érzékeltetik, mennyi ága-boga van az államigaz­gatási munkának, ám azt kevésbé — s erről az állam­polgár sem nagyon tud —, milyen változások mentek ép mennek végbe a tanács- apparátuson belül képzett­ségben, szákmai és politikai fölkészültségben, hogy a megnövekedett követelmé­nyeknek megfelelhessenek. Mert, egyetlen jellemzőt ki­ragadva, nem ugyanaz el­látni a korábbi községi, s a jelenlegi nagyközségi teen­dőket. Gödöllőn jegyeztem fel: a városi tanács 52 tagú appa­rátusából 36 főnek van kö­zép- és felsőfokú végzettsé­ge. Ráckevén — egy másik adatot idézve — a járási hivatal dolgozói közül ta­valy huszonötén végezték el a marxista—leninista kö­zépiskolát, következménye­ként annak, hogy a hivatal- vezetés alapkövetelmény­ként fogalmazta meg a po­litikai ismeretek bővítését. K ét adat, jelzéseként annak, hogy a tanácsi ügyintéző egyszerre közéleti és szakember, nem elég értenie a jogszabályo­kat — bár ez sem kevés —, azok szakmai előírásait, ha­nem legalább annyira tud­nia kell azt is, hogy mi­ként alkalmazza azokat, a köz és egyén érdekét leg­jobban, lehetőleg összeüt­közéstől mentesen szolgál­va. E követelmény a taná­csok megalakulása óta, azaz kezdettől fogva létezett, de reális betartására, betarta­tására valójában csak a legutóbbi években értek meg a feltételek. Messzire vezetne s nem is feladatunk most annak vizsgálata, miként kapcso­lódott az erősen centralizált tanácsi tevékenység és az alsóbb fokú tanácsok appa­rátusának képzettsége. Vol­tak engedmények, létezett nem szerencsés kiválasztás — s még ma sem beszélhe­tünk csak múlt időben —, de napjainkban a hangsúly áttevődött a haladás irá­nyára, egyebek között arra, hogy jó néhány tanácsap- parátusbeli munkakört már képesítéshez kötnek. Néhány adat. A nagyköz­ségi tanácselnökök hetven­öt százaléka felsőfokú vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. A városi taná­csok végrehajtó bizottsá­gainak titkárai valaxneny- nyien birtokában vannak az előírt képesítésnek. A nagyközségi tanácsoknál az arány hetvenöt százalék. Tények, amelyek nem igényelnek kommentárt. Annál inkább az o folya­mat, amely ugyan még a kezdeténél tart, de fontos­sága szerint felmérhetetlen. Az államigazgatási munka becsülete, rangja, hitele sokban függ attól, hogy mennyire odavaló, ráter­mett, képzett emberek vég-, zik azt. A változások láttán, s azok eredményét tapasz­talván, a társadalmi meg­ítélést formálják kedve­zőbbre, a kívánatoshoz kö­zelebb állóra azok az ügy­felek, azaz állampolgárok, akik megfordulnak a taná­csi irodákban. S ennek nem pusztán annyi a jelentősé­ge, hogy jobban hisznek ügyük igazságos elbírálásá­ban, hanem az is, hogy kö­zelebb kerül egymáshoz a hatalom és az állampolgár, meggyorsulhat az érzelmi és értelmi azonosulás bo­nyolult menete. L ényegében ez utóbbi az a társadalmi, po­litikai folyamait, amely megerősítheti, gaz­dagíthatja a szocialista demokratizmus sűrűn em­legetett fogalmát, gyakorla­tát, amely tehát erőteljes hatással van egész közgon- dolgozásunkra, s ezzel a szocialista ember formáló­dására. Attól ugyanis, hogy újra meg újra ki­nyilvánítjuk a proletárha­talom szerveinek szocialis­ta jellegét, demokratizmu­sát, a tömegek értelmi és érzelmi azonosulása nem megy végbe. Ezt csak foko­zatosan, egymást logikusan követő lépésekkel érhetjük el, s nem szavakkal, hanem cselekedetekkel. Nincs jobb hírvivő, mint az ügyfél, nincs jobb pro­pagandista, mint a tisztes­ségesen rendezett ügy. Ha azt látja az állampolgár, hogy kisebb vagy nagyobb dolgát értő kezekre bízta, ha úgy érzi, hogy a hiva­talban is a szó igaz értel­mében vett emberekkel áll kapcsolatban, akkor fölen­ged bizalmatlansága, gya­nakvása. Történelmi örök­ség, hogy hatalom és ál­lampolgár szembenállónak érezte magát. Történelmi kötelezettség, hogy e szem­benállás gyakorlati fölszá­molása után a tudati ma­radványokra is sor kerül­hessen. Mészáros Ottó I A

Next

/
Thumbnails
Contents