Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

pest mtCYK I s^Ctrlap 1973. MÁRCIUS 17., SZOMBAT Élettel teli művelődési házak Községről községre a monori járásban A népművelő munkája mindenütt nehéz. A gon- I dók hatványozottan jelentkeznek a főváros közelében. | Budapest gazdag kulturális programokat, szórakozási lehetőségeket kínál, ezekkel versenyezni szinte lehe­tetlen. Am talán nem is versenyezni kell, hanem va­lami mást nyújtani. A monori járásban egy-két év­vel ezelőtt valami elkezdődött. Az itt dolgozó népmű­velők egy része fanatikus hittel és akarattal látott munkához és jelentkeztek az első eredmények...- —--------------A hatvanas | VLCSLS | évek elején '■ élte fénykorát a vecsési, szovetKezeti Jokai- klub művészeti csoportja, ka­kor nyerték el kétszer egymás után a szocialista kultúráért kitüntetést. (Mint érdekessé­get említjük, hogy a napok­ban 90. születésnapját ünnep­lő Koós Károly: audai Nagy Antal című drámájának ma­gas színvonalú előadásáért kapták az első kitüntetést.) Aztán évekig semmi. Az együt­tes tagjai kiöregedtek, meg­nősültek, férjhezmentek, a legtehetségesebbek főiskolára kerültek. 1971-ben tudta is­mét talpraállítani a nagy múl­tú csoportot Kiss István mű­vészeti vezető. Teljesen új gárdával, fiatalokkal kezdte a munkát. Az eredmény — úgy gondoljuk — ismeretes: két éve a Magyar Rádió Szól­jatok szép szavak fesztiválján Sánta Ferenc: Bíró Juli című novellájának dramatizált vál­tozatával a szentesi közép­döntőig jutottak el. 1972 is hozott sikert: Szarvason, a Justh Zsigmond szövetkezeti fesztiválon elnyerték az első díjat.- -------------------- Örvendetes, I MONOR I hogy a ve­■-----------------------csésiek egyik le gnagyobb riválisa a szom­szédból, Monorról került ki. A József Attila gimnázium kul­turális hatóköre az elmúlt években jelentősen megnöve­kedett. Sokszínű, gazdag a művészeti élet, a nevelés az iskolában, ismertek kórusaik is, de a legismertebb irodal­mi színpaduk. Többször szere­peltek országos fórumokon, a televízióban is, utaljunk csak a tavalyi Ki mit tud-os sike­rükre. Értékes helyezést ér­tek el Visegrádon is, a szín­játszó fesztiválon. Az utóbbi hónapok eredményei a múlt­nál talán kevésbé hangosak, de az igazi érték az, amit ma­guk a résztvevők, a diákok nyernek. Itt el kell monda­nunk, hogy Monor példamu­tató egy másik vonatkozásban is: a község valamennyi je­lentős kulturális rendezvé­nyének lebonyolításában részt vállalnak a helyi párt- és ta­nácsi szervek, s maguk o veze­tők is. Ami Gyöm­I GYÖMRŐ I rőt illeti,-----------------------ott is volt ta valy egy Ki mit tud döntő. Hegyi-Füstös László — a raj­zoló kiskatona, ugye emlék­szünk — a község szülötte, ma is Gyömrőn lakik. Az eredményekből azonban ez csak egy. A község műve­lődési házában magas színvo­nalú a munka, mintaszerűen szervezettek a klubok, szak­körök, gazdag programot kí­nálnak a fiataloknak. Gyakori vendégek itt a közéleti em­berek, neves színészek. Isme­KÖNYVESPOLC A HÉTFEJŰ TÜNDÉR „Az Egér az Er­dei Kocsma pult­ján ült, egy bor­ral telt mogyoró- héjat tartott a ke­zében, és a csilla­gokról mesélt. A kalapját ak­kor már kicsit fél­recsapta, úgy iái­szik, többször is a mogyoróhéj fene­kére nézett, de a csillagokról való­ban csodálatos dolgokat tudott." Ebben az erdei italboltban, mondanunk sem kell, hogy Vaddisznó a kocsmáros és minden mesealak olyan igazi, akár a valóságban. Még a csil­lagokat megjárt, garabonciá­sán füllentő egér is. Mert kü­lönösen szép meséket ír Lázár Ervin, aki megújította ezt a nagyon nehéz, sok évezrede tündöklő műfajt. Megújította mindazokkal a lehetőségekkel, amit a nyelv kínál. A mesék valóságot sűrítenek sajátosan, almikor ráforrasztják a vágy forróságával, a képzelet fé­nyével a történetekre mind­azt, amiről az emberiség ál­modott. Messze előtte járnak a fantasztikus elbeszéléseknek. A hősök szárnyakat kapnak vagy maskarákat. A hősök az igazság és a szabadság deli bajnokai. A mesék titka, hogy nincs lehetetlen. Ezt a titkot átmentette Lázár Ervin s jóízű nyelvi és hely­zeti derűvel felékesítve jele­níti meg. Megmaradt a gyen­gék igaza, a legkisebbek lele­ményessége, a jóság, a szere­tet és a bölcsesség gyermeki tisztaságú győzelme. Arra a megállapításra, hogy mi az újítás lényege, álljon itt egy kis részlet, a Mese Julinak cí­mű írásból: rétién fogalom a máshol nem ritka duhajkodás, hangosko­dás. Bár külsőre nem kicsi a művelődési ház, valójában mégis az: termei szinte perc­re foglaltak. És amit még meg kell említeni: a já­rás területén talán Gyömrőn valósult meg a legjobban az általános iskolások bevonása a kulturális életbe, a nyol­cadikosok klubja évek óta eredményesen működik.----------------------Szerényeb­I MAGLÓD I bek a szom- ----------------------széd köz­ség, Maglód kulturális adott­ságai, lehetőségei, folklórja, hagyományai azonban jóval gazdagabb a környező közsé­gekénél. Egyik napról a má­sikra lett — nyugodtan mond­hatjuk — országos hírű a nem­zetiségi Röpülj, páva kör. Mű­sorukon számos, már-már fe­ledésbe ment szlovák népdal is felcsendült. Ügy gondolná a kívülálló: a művészeti élet pezsdülésének elindítói vol­tak, nagy fejlődés követke­zett. Nos, nem egészen így történt, éppen a legnagyobb sikerek után tört meg a len­dület, sokan kiváltak az együttesből az alapító tagok közül. Csak nehezen sike­rült újból feltámasztani, meg­menteni a csoportot, elkez­deni újra a munkát. Járhatnánk tovább a mo­nori járás falvait, valami egészséges mozgolódást szinte mindenütt találnánk. Vitatha­tatlan, hogy az alvó községek­ben valami elkezdődött. Nem szabad abbahagyni, kell legyen erő a folytatáshoz. Szalonjai Attila Felvevőgéppel Petőfi útján Pest megyében Pest megyében több mint harminc Petőfi-emlékhelyet tartanak nyilván. A tíz legje­lentősebb helységről film ké­szül. Az aszódi diákévek hely­színétől, Döimsödön, Pencen, Vácon, Visegrádon át a Kutya­kaparó csárdáig felvevőgép­pel (követik a költő útját. A mintegy 20 perces filmet a megyei Goldmann György Filmstúdió tagjai forgatják, s azzal előreláthatólag májusra készülnek el. A dokumentum- filmet a megye iskoláiban mu­tatják be. „És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gomb­ja gesztenye. Juli eloltotta a vil­lanyt, hogy job­ban lássa. — Micsirkász, cserkesz? — kér­dezte. — Cserkeszek — mondta a cser­kesz. — Mit cserke­szei? — Lázrózsákat. — Itt vannak az arcomon — neve­tett Juli." És így folytató­dik a lázas bete­gen fekvő kislány és cserkesz beszél­getése. Idézzük a mese végét is: Akaratlanul is Weöres Sán­dor költői nyelvújításai jutnak eszünkbe. A Pécelen élő Lá­zár Ervin is elsősorban nyelvi játékokkal adott új varázs- arcot a meséknek, amelyekben jól megfér egymás mellett a villany és a cserkesz-manó cserkesz-berkesz nyelve. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a Hűha! — mondta Juli. — Azt nem hoz­tam — csóválta a fejét a cserkesz. — Hát mit hoz­tál? — Apádnak al­mavesszőt, Györgynek gyöm­bérgyökeret, anyádnak fűzfa­ágat, hadd terem­jen tercinákat. — Micinákat? — Tér. — És nekem mit hoztál? — Mesét. — Hol van? — Már odaad­tam. Juli keresgélni kezdte maga kö­rül a mesét, a cserkesz teli száj­jal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese. — Hát azért en­nek nem sok ér­telme volt — kri­tizált Juli. — Az igaz — mondta a cserkesz —, de látszik be­lőle, hogy cser­keszlek. — Én is cser­keszlek téged, cserkesz — mond­ta komolyan Juli. A cserkesz mo­solygott, fénylet­tek a gesztenyéi. Kiment az ab­lakon, vitte a láz- rózsákat.” mesék nagy részét az Élet és Irodalom közölte, mert olyan varázslat is van bennük, ami a felnőtteket önfeledtekké, a gyerekeket komolyakká vál­toztatja, s erősekké. Ez már igazi valóság, pedig ilyesmi csak a mesékben van. (Móra Kiadó) Kiss Dénes Kiállítás a névadóról Emlékkiállítást rendeztek névadójukról az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szak- középiskola diákjai. A kiállításon maguk készítette Petőfi-képek, tanulmányok, saját gyűj­tésű dokumentumok mellett olyan könyveket is bemutatnak, amelyeket az Aszódon diákos­kodó költő is olvasott. Gárdos Katalin felvétele Francia könyvek tárlata Csaknem kétezer kötet rep­rezentálja a francia könyvki­adást azon a tárlaton, amely — a januári párizsi magyar bemutató viszonzásaként — pénteken nyílt meg a Könyv­klubban. Hatvanhárom kiadó vonultatja föl az elmúlt évek termését: legtöbb a szépiro­dalmi és az irodalomtudomá­nyi jellegű mű, de 6zámos szép kivitelű kötet tanúsko­dik a filozófiai, a pszicholó­giai, a szociológiai, a politikai, a közgazdasági és történelmi vonatkozású munkák nyomda­technikai színvonaláról. Különösen tetszetősek a képzőművészeti albumok, s azok a színes kiadványok, amelyek Franciaország tájait, városait mutatják be. A ki­állítást francia részről Jerome Lindon, a Francia Könyvki­adók Szövetsége irodalmi szakosztályának elnöke nyitot­ta meg. Díjazták a politikai művek élenjáró nyomdáit Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken a Politikai Főiskolán kiosztotta a Kossuth Könyvki­adónál megjelenő politikai ki­adványok színvonalas és gyors nyomdai munkájának ellátá­sáért a múlt év elején meg­hirdetett verseny díjait. Az ünnepségen Kozári József, az MSZMP Központi Bizottsága pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője üdvözöl­te a megjelenteket, majd Ka­tona István, a Központi Bi­zottság agitációs és propagan­daosztályának vezetője mél­tatta annak a tevékenységnek a jelentőségét, amelyet a ver­senyben részt vett öt nagy­hírű vállalat — az első há­rom helyezett: a * Zrínyi, az Athenaeum, a Kossuth, vala­mint az oklevéllel jutalmazott Szikra és Franklin nyomda — lelkes kollektívái kifejtettek. Fáradozásuk eredményeként a Kossuth Kiadónál tavaly 202 politikai témájú mű láthatott napvilágot, összesen négy és fél millió példányban. A verseny 1973-ban folyta­tódik. N éha úgy érzem, sokat ünnepelünk. Ki­nyitom az újságot és már a címekből tudom: ez tizenöt, amaz 20, ismét más negyedszázada, vagy huszonnyolc éve, felszabadulásunkkor történt... Telnek az évek, állapítom meg, azért sokasodnak a ju­bileumi megemlékezések. Már 28 éve, hogy földet osztottunk, huszonhét, hogy megterem­tettük a jó forintot. Azután államosítottunk. 1948- ban egyesült a két munkáspárt és épp negyedszázada, hogy megalakult a két párt nagy-budapesti egységbizottsága. 1950-ben elő­ször választottunk tanácsot. Még csak teg­nap ünnepeltük az 1848-as forradalom cen­tenáriumát, épp, hogy elmúlt az ünnep és máris üljük az egy és negyedszázados for­dulót. De nemcsak a munkásmozgalmi évfor­dulókról emlékezünk. Elszállnak az esztendők a történelem, a tu­domány, a művészet nagyjai fölött is. Kor­társak ötvenedik, hatvanadik születésnapját köszöntjük. Megjelenik a televízió képernyő­jén Losonczi Pál, amint kitüntetést ad át, és az öröm mellett kis szomorúság is meglep ilyenkor, mert mind gyakrabban látom vi­szont egykori munkatársaimat. Jé, sóhajtok fel, Pista bácsi is hatvanéves lett? Amikor 1949- ben együtt dolgoztunk, 36 éves volt, fia­tal. Ifjúságom emlékei idéződnek, Pista bá­csi velünk emhákázott, szervezte az ünnepi gyűléseket, tanított minket dolgozni. S most ez az érem emlékeztet, hol van már 1949? Tegnap megfogadtam, ezentúl nem figyelek a jubileumokra, ünnepeljenek az újságok nél­külem. Ezeken az ünnepeken tapintatlanul öregedésemre figyelmeztetnek. Ma azonban önként megszegtem fogadalmamat'. Igaz, nem hivatalos évfordulót ünnepelek, nem is köz­életünk nagyságait, más újság nem ír erről a jubileumról, talán négy emberen kívül nem is tudja senki, hogy figyelemre méltó nap van. Mert csak négyen álltunk ma a Garay-piacon a savanyús bódé előtt, ami­kor botjával mellénk topogott Margitka néni. Látásból már ismerem. Nekitámaszkodott a bódé párkányának, hogy jobban megtartsa magát. Békésen akart várni sarára, ősz hajú, Pillanatünneplés de Margitka néninél szemre is fiatalabb asz- szony vásárolt, maga elé engedte a rozoga öreget: — Tessék csak kérni, biztatta. Margitka néni káposztát vitt, ügyetlenül bajlódott foszlott szatyorával. Csak úgy mel­lékesen kérdeztük, nincs, aki helyette vigye? Nincs, válaszolta, de nem panaszkodott. Csu­pán hozzátette: — Ma vagyok éppen kilenc­ven éves. 1883-ban, ezen a napon születtem. — Akkor, még gólya hozta a gyerekeket, tréfált vele az előttem váró bácsika. — Van még egy dátumom, mondta hamis­kásan Margitka néni: 73 éve járok ide a Ga- ray-piacra. Hetvenhárom éve élek a Chi­cagóban. Talán, kedveskéim, nem is hallották, \ \ -t * „ , hogy így hívták valaha ezt a környéket. Mi- A nőnap műtárgya Új egyetemi szak nyílik Miskolcon Az 1973/74-es tanévtől kez­dődően a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmér­nöki karán, a levelező tago­zat első évfolyamán — a gé­pész-üzemmérnök képzés ke­retében — gépipari üzemszer­vezői szakon is indul képzés. A gépipari üzemszervezői szakon végzett üzemmérnökök általános gépészeti és üzem- szervezési ismereteik alapján alkalmasak lesznek üzemszer­vezési, munkaszervezési fel­adatok megoldására, bérrend­szerek tervezésére, technikai és technológiai megoldások költségelemzésére, a terme­lésirányítás, programozás, ér­tékesítés, anyag- és raktár- gazdálkodás rendszereinek tervezésében. Tanulmányi idő: négy év. A felvételi vizsga tárgya matematika és fizika. Jelentkezni a Tájékoztató a magyar felsőoktatási intéz­ményekről 1973 című kiad­ványban közzétett általános szabályok szerint lehet. Ezzel egyidejűleg a Bánki Honát Gépipari Műszaki Fő­iskola miskolci levelező tago­zata rendszerszervező szakán az 1973/74. tanévre már nem lesz felvétel. csoda vidék volt ez itt! Kilenc gyereket szül­tem. Egy törődik is velem. A többi szétszé­ledt. A szomszédok, meg az az egy nekem maradt gyerek néz rám néha. Chicago, ismételte az öreg, hol van már az? Margitka néni mosolygott, ránctalan, csep­pet sem kilencvenéves arca hálásan fordult négyünk felé, velünk, ott a bódé előtt, kicsit megünnepelte kilenc évtizedes jubileumát. Azt nem sejti szegény, hogy nevezetes év­ben látta meg a napvilágot, 1883-ban, amikor Frankel Leó, a Magyar Általános Munkáspárt megalapítója épp kiszabadult börtönéből és elhagyta Magyarországot, hogy Engels mun­katársaként részt vegyen a második Intema- cionáléban, a munkásosztály sorsának jobbra- fordításában ... A régi Chicago öreg nénije azt sem tudja, hogy Marx Károly, aki oly sokat tett a hozzá hasonlókért: 1883 márciusában, az ő szüle­tési évében, hónapjában, kilencven eszten­deje, karosszékében ülve, elhunyt. Így ölelkeznek a történelem kicsi és nagy évfordulói. —i. —s. Március 22-én „A hónap műtárgya’’ sorozatban új ki­állítás nyílik a Magyar Nem­zeti Múzeumban. Bemutatják III. Béla és felesége arcre­konstrukcióját. 1848 decemberében tárták fel III. Béla és felesége, An- Uochiai Anna sírját a székes- fehérvári bazilikában, a ma­gyar királyok ősi temetkező­helyén. A királyi csontvázak, ékszerek és koporsók a Nem­zeti Múzeumba kerülitek, ahonnan a Mátyás-templomba szállították, s ott 1898-ban ünnepélyesen eltemették. Hiteles korabeli portrék sem III. Béláról, sem felesé­géről nem maradtak fenn, arcvonásaikat a kiállított re­konstrukciók kísérlik meg életre keltem. A kiállítás május 1-ig tekinthető meg. « I I I

Next

/
Thumbnails
Contents