Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

1973. MÁRCIUS 17., SZOMBAT 3 A FELÉHEZ ÉRKEZTÜNK Közvetlen, kötetlen jelölőgyűlések öt nappal ezelőtt, március 12-én tartották *neg az első gyűléseket — és tegnapig csak­nem 2500 választókerületben jelöltek tanács­tagot. A választópolgárok aktivitására jel­lemző a gyűlések résztvevődnek száma: mint­egy 68 ezer lakos vett részt a jelölésben. Ez azt jelenti, hogy egy-egy családból többen is fontosnak tartották a megjelenést. A községek lakossága a számok tükrében, az eddigi ta­pasztalatok szerint, érdeklődőbb a városoké­nál. A bejáró munkások közül nagyon sokan bebizonyították, hogy nagyonis érdekli őket lakóhelyük sorsa, fejlődése. A jelölőgyűlések előadói szinte kivétel nél­kül jól felkészültek: többnyire papír nélkül, kötetlenül beszéltek, ezzel is megteremtve a mindenütt uralkodó közvetlen légkört. Több helyen kultúrműsorral tették bensőségesebbé az összejövetelt. Az igazi tartalmat azonban az a sok felszólalás jelentette, amely a köz­ségek, városok életét érintette. Legtöbbször a közművek fejlesztéséről, a köztisztaságról, a világítás gondjairól, a közlekedésről, az iskola és az óvoda problémáiról beszéltek. A felszó­lalók többsége nemcsak javasolt, bírált, kért, kifogásolt, hanem társadalmi munkát is aján­lott fel. Már az eddig megtartott gyűlések is jelzik, hogy az a társadalmi megmozdulás, amelynek az utóbbi két esztendőben tanúi voltunk, tovább fejlődik, a tanácsválasztások után folytatódik. Negyven választókerületben volt kettős je­lölés, s akadt olyan község, ahol a Hazafias Népfront javasoltján kívül új jelölt neve is a listára került. A lakosság élt demokratikus jogával. Jól meggondolta, kit tart érdemes­nek bizalmára. Előfordult néhány helyen, egy-két község­ben, vagy valamelyik város egyik-másik vá­lasztókerületében, hogy a gyenge szervezés, a spontaneitás félreértelmezése miatt elmaradt a gyűlés. A fentebb említett számok azonban bizonyítják, hogy mind a párt, mind a Haza­fias Népfront helyi bizottságai, a tanácsok és a társadalmi szervezetek, politikai munkájuk jelentőségét átérezve, felelősségteljesen, a közérdeket jól szolgálva szervezték, készítet­ték elő a jelölőgyűléseket. Ennek az együttes, összehangolt munkának eredménye, hogy már öt nap alatt a választókerületek felében meg­tartották a jelöléseket és a választópolgárok elégedetten, jó hangulatban íratták fel a lis­tára jelöltjük nevét. Annak a jelöltnek nevét, akit áorilis 15-én négy esztendőre bíznak meg: képviselje a község, a város, az egész megye érdekét. „Aki keres, mindig megtalál” — Amikor két esztendeje hivattak az irodára, azt hit­tem, a brigáddal van baj. Brigádvezető voltam ugyanis a dabasi Tartósító Üzemben. Ugyancsak meglepődtem, ami­kor a titkár elvtárs azt kér­dezte, ha megválasztanának, vállalnám-e a községi ta­nácstagságot? Ráadásul nem is a lakóhelyemen, hanem tő­lünk másfél kilométernyire, a 63-as választói körzetben. Lapost József né összekul­csolt kezét nézve folytatja: A járási művelődési házban tartották Nagykátán a 21-es körzet jelölőgyűlését. Az ese­ményen részt vett Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának osztályve­zetője és Berényi György, a HNF nagykátai járási titkára is. Pavlyás István, a nagykátai nagyközségi tanács vb-titkára számolt be az elmúlt ciklus eredményeiről. Elmondotta, hogy tovább folytatódott Nagy- káta városiasodása. Nagyarányú lakásépítkezés kezdődött. Elkészült egy 24 lakásos ház, amelynek föld­szintjén ABC-áruház, Gelka- szerviz kapott helyet. Az egy­kori TÜZÉP-telepen pedig egy kétemeletes ház jelzi, hogy itt 52 lakást építenek. Megoldot­ták hat fiatal pedagógus la­kásgondját is. Évente mint­egy 60—70 családi házat emel­nek a községben, a tanács ki tudja elégíteni a telekigénylő­ket. A közművesítésre a tanács 1967-töl 30 millió forintot forditott, A felszólalások a nagyköz­ség, illetve a körzet gondjai­val foglalkoztak. A Hazafias Népfront nevé­ben Pavlyás István ismét Ul- viczky Józsefet, a nagykátai fogyasztási szövetkezet elnö­két javasolta a körzet tanács­tagjául. A résztvevők — élve — Hogy őszinte legyek: kicsit megijedtem. Nem is vagyok gyóni, az ott lakókat sem ismertem eléggé, miért éppen én, amikor azt sem tudtam, mit kell tenni egy tanácstagnak? A tiltikár elv­társ biztatott: segítenek, aztán majd megtanulom, senki se született tanácstagnak. Én bi­zony hiányzással kezdtem a tanulást: mire eljött a vá­lasztás, már kórházban vol­tam. Sérvműtéten. jogukkal — még egy jelöltet állítottak. Kovács Péter fel­szólalásában hangsúlyozta: tudják, hogy Ulviczky József is képviselte érdekeiket a ta­nácsban, mégis javasolják, hogy vegyék fel a jelölőlistá­ra Fülöp Béla vasutast is, aki a választókerületben lakik, s részese gondjaiknak. Az első gyerekkel kezdődött, aki hat és fél hónapra szü­letett, 1,35 kilogrammal. Lá- posiné nyolc évig járt dolgoz­ni egy pesti szövőgyárba, s a hajnali kelés, a fárasztó uta­zás nem tett jót a szerveze­tének. Mikor a második gye­reket várták, kilépett a mun­kából ... Kettő mellől viszont már nem is gondolhatott az ingázásra. Így került a gyóni Tartósító Üzembe. Rövidesen brigádvezető lett, jól keresett, megbecsülték. — öt és fél évig dolgoztam ott, még a sérvműtét után is két esztendőt. Mondták ugyan a kórházban, hogy cipekedni nem szabad, de mit tehettem volna? Egy napon összeesett. Napok alatt lefogyott, néhányszor el­vesztette az eszméletét, álmat­lanság kínozta, a műtét helye is fájt — az orvos munkahely­változtatást javasolt. Így ke­rült — egy hónapja — a da­basi nyomdába, betanított Le- válogatónak. — Szép új üzem, nyugodt munka. Csak hát — én már kétszer voltam szakmunkás: először a szövő-, aztán a kon­zerviparban. Később itt is szeretnék majd gép mellé ke­rülni, kitanulni valamit. Nemcsak a pénzért, bár az is számít, hanem a szakmáért... — Tartott-e tanácstagi foga­dóórákat? — Nincs itt arra szükség: aki keres, mindig megtalál. — Ha újra megválasztják: vállalja? — Ha megbíznak ben­nem...? Most már legalább tudom, mit kell tennie egy ta­nácstagnak ... A 62-es választókerületben a jelölőgyűlés ismét tanácstag­nak jelölte. Nyolc — Foton is mozgalmasak az esték, a héten volt olyan nap, amikor egy időben nyolc jelö- lögyűlést tartottak. A tanács­házán — ahol mintegy húszán gyűltek össze — Bencsik Jó- zsefné művelődésügyi felügye­lő számolt be a község kétéves fejlődéséről és a tervekről. Főt is eredményekkel dicsekedhet, épül például a vízmű, eddig mintegy 150 házba vezették be a vízvezetéket, tavaly hatvan­személyes bölcsődét avattak, bővítik a kisalagi iskolát, könyvtárat és ifjúsági klubot építenek. A Hazafias Népfront közsé­gi bizottsága nevében Bohus Korábban aligha kezdheti valaki a közéleti tevékenységet, mint Szőri Sándorné, a tápió- szöllősi óvoda vezetője. Tizen­nyolc éves kora óta tanácstag. Igaz, először Kiskunmajsán, majd a bajai járásban jelölték, amikor azonban Pest megyébe költözött, a legközelebbi vá­lasztáskor már ott volt a tápió- szöllősi tanácsban. Berényi Mihály tanácselnök Szőri Sándornénak elsősorban a fiatalokkal való törődését ér­tékelte a jelölőgyűlésen. Az ő javaslatára szavazta meg pél­dául a tanácsülés, hogy a költ­ségvetésből juttassanak a KISZ-szervezet támogatására is. A fiatal óvónő már tizenöt éves tanácstagi múltra tekint­het vissza. Amikor az elmúlt ciklusról kérdem, sorolja a község eredményeit: 2600 mé­teren már vezetékes víz van, fogorvosi lakás épült, szolgálati lakást kapott egy pedagógus és a körzeti rendőr. A régi kis vegyesbolt helyén a fogyasztá­si szövetkezet önkiszolgáló áru­házát nyitott. Megkezdődött a község központjának rendezése is. Panaszkodik, hogy a 3100 la­kosú község nagyon szétszórt település, az 1060 ház öt négy­zetkilométeren fekszik. S bár 27 kilométer villanyhálózatot építettek már, 105 házban még mindig nincs villany. Aztán a gyerekeket említi. Nagyon kel­lene egy új óvoda, húsz gyer­mek van előjegyzésben. Ráadá­sul az óvoda jelenleg a terme­egy este lmréné javasolta ismét a 17. választókerület tanácstagjá­nak Borbás Károlynét, a ta­nács dolgozóját. Borbásné munkájával az el­múlt évben a választópolgárok elégedettek voltak, s ennek többen hangot is adtak. A fel­szólalók kéréseiket is elmond­ták, Kiss József például meg­említette, megválasztása ese­tén kéri a tanácstagot, tegye szóvá: az újonnan felépült há­zak lakói rendkívül soká vár­nak a villany bevezetésére és általában az «egész község te­rületén nincs feszültsége a vil­lanyáramnak. lőszövetkezet épületében mű­ködik. Amikor arról faggatom, hogy jut még ideje emellett a járás óvónőinek szakmai továbbkép­zésére is, akkor azt mondja: — Szeretem minden perce­met hasznosan tölteni, jó érzés az, ha az ember másokért dol­gozhat ... Egyhangúlag Monoron, a Munkásőr úti iskolában a körzet választó- polgárainak 40 százaléka je­lent meg. Bencze Endre, a Hazafias Népfront aktívája az elmúlt két év általános fejlő­déséről szólt. Az elmúlt ciklusban 50 millió forintot fordítottak Mo­noron a különböző intézmé­nyekre, beruházásokra. Egyik legfontosabb feladat a gyer­mekintézmények fejlesztése, amelyhez a lakosság mintegy 700 ezer forint értékű társa­dalmi munkával járult hozzá. Az idén a többi között fel­épül a GELKA-szerviz és a Patyolat-felvevőhelyet magá­ba foglaló szolgáltatóház. A népfront javaslatát a megjelentek egyhangúan el­fogadták, a 3-as választókerü­let tanácstagjelöltje Czellahó Andrásáé, a Kossuth Tsz or­sózóüzemének dolgozója lett. A huszonnyolc szigetcsépi ta­nácstag közül hárman voltak huszonévesek az elmúlt ciklus, ban, köztük Osztoics Katalin. — Nagyon jól esett két éve a választók bizalma, de azért kicsit tartottam tőle, hogy nem tudok majd helytállni, hiszen ilyen gyakorlatom eddig nem volt. Közgazdász vagyok a Csepel Autógyárban, és a két­évi tanácstagi működésem alatt elsősorban a község köz- gazdasági problémái érdekel­tek. Mindig alaposan átnéz­tem a tanács költségvetési tér. vét, s ha valamiről úgy érez­tem, hogy nem elég világos, szóvá tettem a tanácsülésen. Osztoics Katalint kezdetben ritkán keresték fel választói. Ezért egy kicsit félve indult arra a kőrútjára, amelynek so­rán társadalmi munikát szer­vezett. — Minden házba bekopog­tam, s ha hidegen fogadtak, akkor is igyekeztem meggyőz­ni az embereket: csak közös erővel érhetjük el, hogy köz­ségünk egyre szebb és moder­Az elnök közbenjár Nagyarányú aktivitás, moz­galmasság jellemzi a jelölő- gyűléseket Gödöllőn is. Meg­nőtt a fiatal korosztály érdek­lődése a város gondjai iránt. A gyűléseken szép számmal képviseltetik magukat a tizen­nyolc és a harminc év közöt­tiek, s bátran jelölik a tanácsba a fiatalokat. A 12-es választókerület la­kóinak, a Mátyás király ut­cai általános iskolában Roz- gonyi Ernőné dr., a városi ta­nács vb-titkára számolt be az elmúlt ciklus eredményeiről. A felszólalók az eredmé­nyek elismerése mellett a vá­ros úthálózatának hiányossá­gát, a járdák nem kielégítő állapotát vetették fel. A vég­rehajtó bizottság titkára vá­laszában elmondotta, hogy 1 millió 200 ezer forint áll rendelkezésre a város út­hálózatának fejlesztésére. A Hazafias Népfront ismét Szabó Gyulát javasolta a 12- es körzet képviseletére, aki 1958 óta tölti be ezt a tisztet A javaslattal, a Gödöllői Épí­tőipari Ktsz dolgozójának je­lölésével, a jelenlevők egyet­értettek. Gödöllő egyik legproblémá­sabb választókerülete a 32- es, amelybe beletartozik az úgynevezett Haraszti-major is. A jelölőgyűlésen részt vevők nagy száma és a vita bizonyí­totta, hogy az itt élők sok gonddal küszködnek. A gödöl­lői agráregyetem tangazdasá­gához tartozó major lakói a nehéz lakásviszonyok mellett a közegészségügyi helyzetet tették szóvá. Benedek János, a városi ta­nács elnöke válaszolt a kér­désekre. Megígérte, hogy közbenjár a gazdaságnál a majorlakók érdekében. Tanácstagnak Szolnoki Ist­vánt, a Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet fiatal gépkocsi- vezetőjét jelölték. A választó­polgárok támogatták a javas­latot. nebb legyen. A társadalmi munkaakció sikerrel járt: ár­kot ástunk, parkosítottuk a Fő utcát, és megjavítottuk a rossz kerítéseket. — Ha újra megválasztaná­nak — folytatja —, már ta­pasztalatokkal gazdagodva áll- nék munkába. Tudom, nem­csali választókerületemért, ha­nem az egész községért kell tevékenykednem. Mindenek­előtt azt szeretném elérni, hogy tanácstagi működésem során a község lakóinak jogos igénye teljesüljön: új általános iskolát kapjon Szigetcsép. A héten a szigetcsépi 16. vá. lasztókerületben Osztoics Ka­talint egyhangúlag tanácstag­nak jelölték. Az oldalt írták: Árokszál­lási Éva, Gér József, Ker­tész Péter, Nyíri Éva, Sági Ágnes és Soós Ibolya. A felvételeket készítették: Gárdos Katalin és Ékes Já­nos. Szabó Sándor tíz éve a pilisszentke- reszti községi Haza­fias Népfront-bizott­ság elnöke. Tanács­tagként a 2200 lelket számláló községben április 15 után 27 társával együtt a negyedik ciklusban is valószínű, újra munkához lát. Az őt jelölő gyűlésre csak­nem negyvenen jöt­tek el körzetéből: a Dobogókői útról és Dobogókőről. Szóvá István tanácselnök javaslatát Szabó Sándor jelölését il­letően a megjelentek egyhangúan elfogad­ták. A tapasztalt ta­nácstag ezután arra kérte választóit; ne restelljék k.s problé­mákkal is felkeresni. Rövidesen szabad ember lesz, nyugdíj­ba vonul, s még több ideje lesz a közösség ügyeivel foglalkozni. Szabó Sándor köz­sége fejlődéséről be­szél a legszívesebben. Jogosan büszke arra, hogy aligha van még egy olyan község az országban az övén kívül, ahol az utolsó két esztendőben az összes utat beborí­tották bitumennel. Pilisszentkereszten ma már a kis utcák­ban is van vízveze­ték. A Fő utca és a Dobogókői meg egye­nesen nagyvárosi jel­legű: ostornyeles hi­ganygőzlámpák vilá­gítják meg a nem is olyan régen még jel­legtelen kisközség éj­szakáját. Egy nagy bánata mégis van: hat év alatt nem tudtak ki­harcolni egy feltételes autóbusz-megállót & község bejáratánál. A MÁVÁ UT egyre azt hajtogatja, hogy „nincs meg az egy kilométer”, de úgy látszik, hogy ez kizá­rólag Pilisszentke­reszten szempont, hi­szen a szomszédos községekben, Pomá- zon és Csobánkán több helyen is megáll a busz. Szabó Sándor most hatvanéves, alkotó­ereje teljében van. Tanult mestersége pincér, jelenleg — már csak rövid ideig — az Igazságügyi Minisztérium átépí­tés alatt álló üdülő­jének gondnoka. Hobbyja a gyűjtés. Az ország első érem­gyűjtőinek egyike. De gyűjt az érmeken kívül népi kerámiá­kat, régi fegyvereket és ritka könyveket, kottákat is. Hat uno­kája van, a nagyapa már most eldönötte, hogy melyik unoka mit gyűjt tovább. Jó érzés másokért dolgozni... Az egész községért I I Egy jelölt problémája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents