Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
1973. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP nsr M£GiEI hírlap KÖZELEDIK A TAVASZ. E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK ÉPPEN EZÉRT A MEZŐGAZDASÁG — A NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS — ÜJ VAGY ÉRDEKES MÓDSZEREIVEL FOGLALKOZIK. Kukoricatermesztés - korszerűen A kukorica a legjobb zsírtermelő takarmánynövény, aminek a termelése világviszonylatban ugyan az elmúlt évben három százalékkal visszaesett az előző évhez képest, de még így is 251 millió tonna kukoricát takarítottak be a világon. Hazánkban már évek óta meghaladja a kukorica vetés- területe az 1,2 millió hektárt, és öt év átlagában négy millió tonna körüli kukoricatermést takarítunk be évente, ami harminc mázsa feletti hektáronkénti átlagtermésnek felel meg. Még tovább kell azonban fokozni a kukoricatermesztést, mert ez az egyik alapvető feltétele az állattenyésztés fejlesztésének. Új hibridfajták Ezért különösen fontos az újabb, mind nagyobb termőképességű kukoricafajták előVédekezés — csalogatással A ROVARKÁRTEVŐK összecsalogatása, majd elpusztítása nagyon régen ismert és alkalmazott növényvédelmi módszer. Már az ókorban élt idősebb Plinius is javasolta, hogy a hangyák kártételének megakadályozására akasszanak a gyümölcsfákra halakat, mert feltételezte, hogy a hangyák a gyümölcsnél jobban kedvelik a halakat, ezért azokba gyűlnek össze, és így elpusztíthatok. A fény rovarokat vonzó, csalogató hatását is régen felismerték, és ezen alapulnak a ma alkalmazott korszerű fénycsapdák is. Ugyancsak eredményesen alkalmazhatók ma is a rovarok összecsalogatására a különböző formában kialakított mesterséges búvóhelyek. Legyakrabban az almamoly gyérítésére helyeznek fel június közepétől a fák törzsére úgynevezett hernyói! Rovarkárprognózis készítéséhez kihelyezett, hímeket vonzó csapda almafán. fogó öveket, amelyek az almamolyhernyóknak a bebábozódá- sához megfelelő búvóhelyet jelentenek, és így az övvel együtt megsemmisíthetők a bebábozódott hernyók. A pajorok összegyűjtésére olyan növényekből nevelnek néhányat, amelyeket különösen kedvelnek ezek a veszélyes, talajban élő kártevők, és a növények hervadása jelzi, mikor lepik el a kártevők, amelyek a növény kiemelése után kiszedhetők a földből, és megsemmisíthetők. Mivel a kártevők nagy része azokat a növényeket lepi el legnagyobb mértékben, amelyek legkorábban fejlődnek ki, eredményesen összegyűjthetők csalogató vetéssel. A veszélyeztetett növényekből először csak keveset vetnek el, hogy a korai vetésből kikelő kis »növényállományon gyűljenek össze a kártevők, ami megkönnyíti az ellenük való védekezést, és megóvja tőlük a későbbi vetésből fejlődő növényeket. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN újabb csalogatóeszközök kerülnek előtérbe, az úgynevezett szexuális csalogatok, amelyek a kártevő rovarok nemi mirigyei által kiválasztott illóanyagokat hasznosítják. Azt már régen megfigyelték, hogy egyes lepkefajok, de más rovarok nőstényei is akár több kilométer távolságból képesek magukhoz csalogatni a hímeket, és a vizsgálatok szerint ezt rendszerint azzal érik el, hogy különleges illatanyagot termelnek, amelyet a hímek nagyon messziről megéreznek. Többek között ilyen módon vonzzák a hímeket a szőlősodró- moly-nőstények. A fordítottja is előfordul, hogy a hímek csalogatjuk így a nőstényeket. Felkeltette ez a kutatók érdeklődését, és igyekeznek hasznosítani a növényvédelemben. Az illatanyagok mesterséges előállítása azonban roppant nehéz feladat. Mindenekelőtt eredeti nemi vonzóanyagot kell nyerni, és csak ennek az összetételének a feltárása után lehetséges a mesterséges előállítás módszerének kidolgozása. Az illatanyagokat a rovarok viszont csak parányi mennyiségben termelik. Például félmillió nőstény lepke potrohúból mindössze 20 milligramm vonzóanyagot sikerült kivonni a kutatóknak. Viszont csekély mennyiségű vonzóanyag is elegendő nagy számú rovar összecsalogatására, mert egyes kísérletek szerint egyetlen nőstény selyemlepke elméletileg közel egymilliárd hímet csalogathat össze parányi mennyiségű illatanyagával. Egyszerűbb, ha illatanyag helyett még meg nem termékenyített nőstényeket „kalitkába” zárva helyeznek ki, mert ezek szagára is összegyűlnek a hímek, és így elpusztíthatok. Ezt a módszert már nálunk is használják, részben a kártevők gyérítésére, pusztítására, részben csak a kártevők elszaporodásának előrejelzéséhez — kárprognózis készítéséhez. A bezárt nőstények körül összegyűlő hímek számából ugyanis következtetni lehet a kártevők elszaporodásának mértékére, és ebből arra, hogy mikor kell megkezdeni ellenük a vegyi védekezést. EGYRE TÖBBET foglalkoznak a táplálkozási csalogatóanyagokkal is. Már sok olyan anyag ismert, amely mint táplálkozási anyag csalogató hatású a rovarokra. Közülük legfontosabbak a hidrolizált fehérje tartalmú anyagok, amelyek számos rovarfajt és különösen egyes légyfajokat erősen vonzanak A fehérje tartalmú csalogatóanyagokkal némelyik légyfajt 10— 15 kilométeres körzetből is sikerült összecsalogatni, és vonzó hatásuk két-három hétig is megmaradt. Egyes országokban már többféle, elsősorban fehérje tartalmú táplálkozási csalogatóanyagot is készítenek. Ezeket a legkorszerűbb eljárás szerint, finoman porított állapotban repülőgépről vagy helikopterről szórják le a megvédendő területtel szomszédos vagy környező területrészre, amelyen hamarosan összegyűlnek a többi területről a kártevők, és így egyszerűen elpusztíthatok. Már az eddigi eredmények alapján is várható, hogy a jövőben fontos szerepet kapnak az egyéb védekezési eljárások mellett ezek a korszerű csalogatóanyagok. állítása és elterjesztése a termesztésben. Közülük kiemelkedően jók a hazai termőterületek adottságainak figyelem- bevételével előállított marton- vásári fajták. Ezek többsége hibrid, tehát hasznosítják azt a hatást, hogy az eltérő tulajdonságú fajták keresztezésével létrejövő utódok, a hibridek sok tulajdonságukban, elsősorban termőképességükben felülmúlhatják a szülőnövényeket. Ez a heterózis fölény, vagy más néven hibrid túlfejlődés azonban nem öröklődik, hanem évről évre a megfelelő szülők keresztezésével kell előállítani a szükséges hibrid- vetőmagot. A vetőmag értéke még fokozható azzal is, hogy a maggal terjedő és a mag csírázásakor fellépő betegségek ellen védőanyaggal bevonják, fertőtlenítik, vagyis csávázzák a vetőmagot. Gépesítéssel A vetést megelőző talaj előkészítést már csaknem kizárólag gépekkel végzik a kukoricatermő területeken, és a gépi vetés sem okoz különösebb gondot, miután a különleges vetési módot kívánó gépi kapákat felváltották gyomirtószerekkel. A vegyszeres gyomirtás bevezetésével egyben lehetőség van a kapálógépekhez alkalmazott nagy, gyakran egy méter körüli sortávolság akár fél méter alá csökkentésére is, és ezzel az egységnyi területen nevelhető növények számának növelésére, ami nagyban jár vítja a terméseredményt. Hasonlóképpen előnyös, ha kiváló minőségű, egységesített, vagy más néven kalibrált vetőmagot megfelelő vetőgéppel szemenként vetnek el. így kevesebb vetőmagot kell felhasználni, egyenlő tenyész- területe lesz minden növénynek, ami elősegíti az egyöntetű fejlődést, az egy időben való érést, nem kell a felesleges növényeket a rendszerint csak kézzel végezhető egyelés- sel eltávolítani. Még további fejlődésként az várható, hogy általánossá válnak az olyan kukoricatermesztési módszerek. amelyeknél egy menetben elvégzik a talajművelést — tárcsázással, esetleg szántással — a magvak, a gyomirtószer és a szükséges műtrágyák kijuttatását. Ehhez azonban az eddigieknél is hatékonyabb, valamennyi gyomnövényt elpusztító és ugyanakkor a termesztett növényekre, a kukoricára nem káros gyomirtószereket, valamint nagyobb hatóanyagtartalmú és lehetőleg többféle hatóanyagot is tartalmazó műtrágyákat kell megfelelő mennyiségben előállítani. A kukoricabetakarítás gépesítését kezdetben traktorral vontatott csőtörő gépekkel igyekeztek megoldani. Mindentudó kombájnok Ma már van kukoricakombájn is, amely letöri a csöveket, megfosztja és le is morzsolja róluk a szemeket, sőt még a kukoricaszárat is levágja és feldarabolja. A kombájnból kikerülő nyers morzsolt kukoricát azonban rendszerint mesterségesen, szárító- berendezésben kell beszárítani, különben nem tárolható károsodás nélkül. Készítenek gabonakombájnra szerelhető ku- koricacsőtörő adaptereket is, és így hasznosíthatók a kukoricatermés betakarításában a gabonakombájnok. Ezekkel a gépekkel és a továbbfejlesztett változataikkal a kukoricabetakarítás teljes gépesítése is megoldható. ' Haltenyésztés - futószalagon A vizek élővilágára táplálékként számot tartó emberiség ma már céltudatosan beavatkozik a szaporulat alakulásába, hogy a majdani halászzsákmányt ezáltal is növelje. A halállomány „karbantartására” és felfrissítésére különösen nagy súlyt fektetnek a kutatóintézetek, a „halgyárak”. Kiváltképpen az értékes húsú halfajok — például a lazacfélék, a tokhalak stb. — tenyésztésével törődnek sokat. A képen látható fehér köpenyes dolgozók nem igazgyöngyöket válogatnak, hanem a mesterségesen megtermékenyített halikrákat készítik elő a keltetéshez, nagy figyelmet kívánó munkával. A tálakba rakott ikrák mintegy két és fél hónapot töltenek a különleges keltctőberendezésben. Onnan a nevelőbe viszik át a tálcák tartalmát, ahol az embriók további két hónapig nyugalomban vannak. Ezt követően a legerősebb apróságokat visszaadják a természetnek, útjukra bocsátják őket a folyókba. A Szovjetunió Iturup-szigetén levő Kurili Halgyárban évente közel 80 millió kis halat tenyésztenek ki az értékes szibériai és púposlazac fajtákból. Talán kevesen tudják, hogy a Szovjetuniónak külön halgazdasági minisztériuma van, amelynek felügyelete alá 140 haltenyésztő és akklimatizációs állomás tartozik. Van néhány, lassan már hagyományosnak mondható exportcikkünk, melyek az Ínyencek asztalainak választékát bővítik: a békacomb, az éticsiga, a galambhús stb. Az utóbbi időben ezekhez egy újabb járul: a házinyúl húsa. A külföldi vásárlók, főként a franciák, a svájciak és az olaszok csaknem minden mennyiség átvételére vállalkoznak. A házinyulak húsának fogyasztása az utóbbi évtizedben vált „divattá”. Azaz pontosabban nem is divatról van szó, hanem annak felismeréséről, hogy a házinyúlnak kalóriában szegény, nagy biológiai értékű fehérjében gazdag, könnyen emészthető húsa van. Míg a vadnyúl húsa rostos és vörös színű, addig a házinyúl húsa finom rostú, csaknem teljes egészében „fehér”. A háztartásban a házinyúlat a csirkével veszik egyenértékűnek, körülbelül ugyanannyi idő szükséges a húsa elkészítéséhez. A legtöbb étkezésre szánt nyulat háromhónapos korában vágják le, ekkor 2 és fél kiló az állatok átlagsúlya. Élősúlyban közel 80 dollárcentet kapunk értük a külföldi vásárlóktól. Nem nehéz kiszámítani, hogy szép jövedelmet hoz a házinyúltenyész- tés, méghozzá devizában. Persze itt is érvényes az ismert tapasztalat: nagyüzemi módon sokkal gazdaságosabb a tenyésztés. Szapora, mint a nyúl Nagyon fontos feltétel a jól és gyorsan növekvő, ízes és értékes húst adó fajták ki- tenyésztése. Hazánk legnagyobb nyúltenyészetében, a Bikái i Állami Gazdaságban (sokan Európa, sőt a világ legnagyobb nyúltelepének tartják) a fehér-gyöngy hibrid házinyúllal értek el jó eredményeket. Az anyaállatok évenként 35—38 utódot hoznak világra — egyszerre 7—8 kisnyúl születik —, de remény van rá, hogy 50-re sikerül emelni az évi „hozamot”. Ukrajnában a szovjet csincsilla és a szovjet szürke óriás nyúl fajták tulajdonsaHústermelés — „nyúlgyárakban” — Rendszeresen ellenőrzik a hízásra fogott tapsifülesek súlyát. gainak javításával kísérleteznek. Az NSZK-ban kaliforniai és új-zélandi fajták to- vábbtenyésztésén fáradoznak. Hízékonyság tekintetében mindkét fajta kiváló, de kevés az olyan anyaállat, amely évente legalább 30 utódot fial. Pedig a húsnyúl te- nyészkiválasztásakor a sza- poraság elsőrendű szempont. A Tarjáni Állami Gazdaság nyúltenyésztői még évekkel ezelőtt külföldről, Angliából és Franciaországból szerezték be a tenyészanyagot, az új-zélandi fajtát, a buszkati fehéret, a burgundi vöröset. Nyuszi étrend Az optimális tartási és hiz- lalási módszer kétségtelenül az intenzív ketreces tartás, a mikroklíma szabályozásával. A környezeti viszonyok javításával, különösen a gépi szellőztetéssel csökken az állatok oly általános náthamegbetegedése. A legkedvezőbb hőmérséklet a nyulak számára 14—16 C-fok között van. A levegő páratartalma a helyes szellőztetéssel szabályozható. Megállapították, hogy az istálló háromnapos, megszakítás nélküli világítása és az egyidejűleg adott vitaminlökés fokozza a párosodási készséget, a félhomány pedig előmozdítja a házinyulak takarmányfelvételét. A legjobb etetési módszer, a legmegfelelőbb takarmányösszetétel megállapítása nem egyszerű feladat. A nagyüzemi módon tenyésztett házinyulak pasztilla, pogácsa, rudacska formájában kapják a táplálékokat, a keveréktakarmányt. Lucernából, búzából, árpából, kukoricából, földi dióból és sok más nyúlcsemegé- ből állítják össze a takarmánykeveréket, vitaminokat, nyomelemeket. antibiotikumokat is adnak hozzá. Általában bevált a külön hizlaló- és tenyésztáp használata. Az viszont még vitatott kérdés, hogy a hízótáp energia- és zsírtartalmának növelésével, azonos fehérjeszinten jobb eredmények érhetők-e el ? A növendéknyulak nyoic- kilenchetes korában, a tapasztalatok szerint,, a hasmenés fokozottabb' mértékben 4 fordul elő. Kritikus időszak ez a házinyulak életében. Ilyenkor a hízó növendék- nyulnak 7—8 százalék nyersrost tartalmú, a tenyészálla- \ toknak pedig energiaszegény, ’ 12—14 százalék nyersrost tartalmú takarmányt ajánlatos adni. A veszteséget egyébként az istállók és ketrecek rendszeres fertőtlenítésével is jelentősen csökkenteni lehet. Háztáji tapsifülesek Nem elhanyagolható a háztájon, a kisállattenyésztők ketreceiben felnevelt nyulak száma sem. Részint az export minőségű hús magas átvételi ára ösztönzi őket a tenyésztésre, részint az állat-, szeretet, a hobby. A Kisállattenyésztő Szövetség megfelelő támogatást nyújt e nép- gazdaságilag is hasznos időtöltéshez, munkához. Talán elentmondásos dolog az állatszeretet fenti hangoztatása után arról is megemlékezni, hogy az orvosi-biológiai célokra szánt állatok ezreinek jelentős része éppen a háztáji tenyésztők ketreceiből kerül ki. Volt idő, amikor a házinyu- lakat sokkal inkább a bundájukért tenyésztették, mintsem a húsukért (amit azért természetesen elfogyasztottak).1 A nyúlgereznát házilag preparálták, vagy szűccsel dolgoztatták fel a család céljaira. Az angóranyulat kifejezetten hosszú szárú gyapjújáért tenyésztették, amikor még divatoztak a selymes, fehér szálból készült ruhadarabok. A levágott házinyulak gereznái azért ma sem vesznek kárba, a szűcsipar veszi kezelésbe őket, s készít belőlük tetszetős szőrméket. Eléggé sajnálatos, hogy a házinyúl húsa ideheza ma még nem eléggé kelendő és nem túlzottan kedvelt. A terített asztal választékát bővítő, egészséges és korszerű táplálékká válhatna, ha szakítanánk az előítéletekkel. 1 I
