Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

1973. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP

Szabady Béla linómetszete f

'XXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN jXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXN

•XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'X ?XXXXXX' /,

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HUNYADI ISTVÁN:

Unatkozó fiú

2 2

.X'XXXXXN>XXXXNWS.XXXWíW\XWX.X>XXXXXXX'SCX''^^>XXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'

VIHAR BELA:

Csönd I

A nyírfalomb selymes hajába, most tűz! fel az alkonyati ég, egy izzó csillag szikrázó ékszerét, s áthallik a faágak között, az éjszaka, a csönd szava, a múló, az örök.

FARKAS ILONA:

Alszik a szél

Földre lapult a szél: les, kémkedik — vagy csak pihen.

Pihenhet. Hazatámogatott sok-sok embert és hány virág szerelm'eslevelét kézbesítette!?

Virágporos a marka.

Horkol fönn a fán és lenn a fa alatt, puha leveleken,- füvön hullámzik körülötte minden, ahogy tüdejéből kijár a levegő.

Sok füstöt szívott magába, azért szirénázik vén tüdeje.

PARDI ANNA:

meztetően nézi az óráját. Ide- g I^uuV, gesíti a gyerek jelenléte.. Nem 4 is titkolja. g

7

Utóhatás

.1

Csak a messzeség merészeli arcod ábrázolni, kavicsokat görget szépiáid helyébe, míg játékos, dúlt vonásaidról a meghittséget mélykék szivacsával az ég ledörgöli.

Hanyatlik s kilobban nemsoká e nap.

Neved hosszú hálóköntösébe öltözhetek,

hogy kínzó álmot hozz, halálos részvételt,

s egy súlyosan sérült farkas vonításában ellakhassunk.

VARGA RUDOLF:

Kenyéren és vízen

Huszonkettedik évembe besüt a Nap, mit világít? füstölgő kést, virágpormázos madárijesztőt, parazsatokádó hegedűszóval pálinkafőzőtök csikorgó csöndjét?! Nyitvahagyott hajnalokban fejbevágott fejszeként szédülök, mosdat a szél, vakít pengévé, liliom közé, árnyékomba falaztat, fázat, letolatja kenderkóc gatyámat, belevisz kedvesem kerek hasába, kék hajából kötelet, kötelet fon nyakamra, belefojtom kínom, bclefolyok, kiégek én; szerelem szelíd, szép halottja, sikítok sistergő fagyban, farkasok erdejében fekete hőzúgástól félek, kenyéren, vízen élek, napjaimat is, ugyan ki forgatja? Huszonkettedik évembe beüt a 1’agy, hosszú a sirás hazáig, madárlátta anyám, állj ki a kapunkba!

'l’xXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^VXXXXVWXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX--------------------- télire behúzódott a

I A család | szobába. Igaz, hogy ------------------- ez a szoba „összkomfortos” volt, itt főztek konyha helyett, itt fürösztötték az apróságot és itt aludtak, meg mentek dolgukra is a kisebbek.

Na

gy István, a családfő, a munkanélküli bognársegéd gondokban volt. Kifogyott a türelemből meg a tétlen-unalomból, s úgy határozott, elmegy ügynöknek a Kolauchoz, facsemetével házalni. Mára aztán odáig jutottak az egyezkedéssel, hogy aláírta az alkal---------------- fiúban a legkisebb, a fe| Palika, | hérre meszelt falnak tá---------------- maszkodva ült a lóca

kö

zepén, bal kezében kis rongyot szorongatott, jobbjának két ujját szopta. Kevés beszédű, fejletlen, ötesztendős kisfiú, viaszsárga arcáról két nagy, szürke szeme befelé élő, mindent megértő és csöndesen elraktározó gyerek benyomását keltette.

— Na, Palikám, játsszuk el, hogyan keltél ma reggel is — unszolták a többiek.

VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNWvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'ÄXXXXXXXX-^XXXX^.XXXXXXXXX

SIKLÓS JANOS:

A vacsora

%

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'O

maztatási szerződést, kézhez kapta az induláshoz szükséges vékony előleget: húsz pengőt. Ütielőleget, elszámolásra.

A gyerekek zsivajgása nem háborgatta. Ügy ült a lóca sarkán, mintha nem is a családba tartoznék. Ha a kisebbek mégis a nyakába csimpaj góztak, ahogyan megszokták azelőtt is, István szigorúan rájuk reccsentett.

Nem látták még ilyen nagy gondban a „fatert”. Nem is értették, mi lehet az oka, hogy a nyomorúságból is viccet gyártó apjuk most olyan, mint a megátalkodott kegyetlenség ülő szobra. Csöndesen rakásra verődtek hát a másik lócán, a két nagyobb meg elódalgott Horváth Misáékhez A Manca — harmadik elemista, bágyadt penészvirág — minden játék kieszelője, a házimunkák szorgos kis cselédje szólalt meg az otthon maradtak közül:

— Játsszuk le azt, hogy ébred Palika reggelenként!

— Jó, jó, Palika lesz a színész — suttogták a többiek —. úgy játssza, ahogyan reggelenként csinálja.

— Nem..., mert kinevettek... mondta, s visszadugta két ujját a szájába, s figyelmesen nézte a többieket.

A könyörgés nem használt, Palika nem mozdult, de Manca feltalálta magát:

— Pankám, mutasd meg te! És Palika majd megmondja, jól csináltad-e.

Pankát kétszer sem kellett kérni.

— Na, vigyázzatok, engedjetek lefeküdni !

A többiek körülülték a lócát, a középen Panka feküdt becsukott szemmel, mintha aludna.

Azután lassan nyújtózkodott egyet- kettőt, kinyitotta a szemét, kis ideig körülnézett, majd megszólalt:

— Apa itthon van?

— Nincs — hangzott a szokásos felelet.

— Hol van?

— Munka után.

— Hát anya?

— Az sincs itthon.

— Dolgozni ment?

— Igen.

— Van kenyér?

— Nincs!

— Semennyi se?

— Semennyi se.

— Hát dunsztosüveg?

— Az sincs.

— Nincsen semmi eladni való?

— Nincs!

— Brü-hü-hü-hü!... Szie-ii-ii!

— Na, ne sírjál, Palikám!... Majd lesz. Megsegít bennünket a jóisten...

— vigasztalta Manca az ügyesen szí- nészkedő kislányt, ahogyan öccsét volt szokása.

Már-már nevetésbe robbant volna a nyomorúság, amikor felhangzott keservesen, nagyon fájdalmasan a kis Palika zokogása.--------------------------- te csacsi, hát ez

I Ne keseregj, | csak játék volt!

—:------------------------ Nem akartunk

cs

úfolni. Ugy an, te kis buta...

— Nem azért sírok...

— Hát miért?

— Nem mondok semmit.

— Na, mondjad már!

— Biztosan eszébe jutott, hogy éhes, és nem vacsoráztunk — szólt közbe a csípős nyelvű Panka.

— Igeeen. Nagyon é-hes-va-a-gyok!

— sírta, és mondta szaggatottan, a játék kiváltotta valóságot

Valamennyien éhesek voltak, s egyszerre érezni kezdték- üres gyomrukat.

— Én is nagyon mondta Sanyika.

— Én is, de mit anyuka hoz valamit sebbeket Manca.

— De mikor jön nagytakarítás van az úréknál.

— Tudjátok, egyszer anya nagyon szépet mesélt — próbált rendet teremteni okosain Manca. — Régen, amikor mi még nem is voltunk a világon, volt egyszer egy olyan élet, amikor minden ember jóllakhatott. A szegények is. Tudjátok, az történt, hogy akinek sok szobája volt — tizenkettő, annyi, mint

éhes vagyok —

csináljak? Talán — vigasztalta a kiaz még? Máma

4

i

i

sőbb a Idgitársaság hangosbe- j szélén közölte, hogy a gép el- indul és mi beszálltunk.

— És e pillanattól kezdve — i hirdette ki Chuck —, egyetlen i cigarettát sem szívok.

Két órával később a pilóta a | repülőgép utasainak tudomá- j sára hozta, hogy elértük a Dal- i las légikikötőt és noha az idő- i járási viszonyok kielégítőek, a ; leszállóhelyet nem tisztították j meg kellőképpen a hótól és : körülbelül egy óráig körözni \ kell a repülőtér felett.

Chuck elkezdte rágni a biz- ; tonsági övét.

—■ Mondd, Chuck, nem len- \ ne jobb, hogy ha inkább egy \ cigarettát rágicsálnél?

— Na, csak egyetlenegy ci- \ garettát, amíg nem leszünk ; szilárd talajon.

Újabb fél óra elteltével a j pilóta kihirdette, hogy a le- \ szállás még mindig akadályok- j ba ütközik és lehet, hogy csak « Clevelandban, vagy Rich- S mondban érhetünk majd föl- ! det. Vagy tizenhét giép kerin- s gett alattunk és fölöttünk. í Chuck úgy füstölt, mint egy < mozdony. Újabb félóra múl- > va a pilóta közölte, hogy még- ! is csak a repülőtér felett kő- ! rözünk, üzemanyagproblémák í miatt és harminc percen be- j lül el kell dönteni, hogy el- j megyünk-e egy másik repülő- j térre.

Chucknak már ekkor elfő- ! gyott minden cigarettája és ! csikkekre vadiászot a hamutál- ; cábbóL ;

Végre a jelzőtoronyból en- \ gedélyt adtak a leszállásra. \ Rágurult a hófödte repülőtér- $ re. Mesteri leszállás volt és az \ utasok önkéntelenül is taps- ! ban törtek ki.

— No, most már, hogy lenn ! vagyunk — nyugodott meg J Chuck — nincs számomra $ többé cigaretta.

Az ötven kilométernyi út $ Daliástól Washingtonig csú- ! szós volt a jégpáncéltól és a J buszsofőr alig látott, mert a J szél felkavarta a havat.

Chuck egy újságot szagga- ^ tott apró fecnikre.

A buszút kerek óráig tartott £ és Chuck végigtarhálta az uta- ^ sokat. ^

Végire beugrottunk egy ta- C xiba és én hazavittem őt. ^

Másnap reggel felhívtam és ^ megkérdeztem, hogy áll a do- í hányzással.

— összevesztem a felesé- ^

gemmel még tegnap este, reg- ^ gel a kocsi nem indult el, a ^ gyerekek kiöntötték az egész 4 sókészletet á garázsban, és 4 táviratot kaptam, hogy nem ^ újították meg a szerződésemet. ^ De holnap, holnap már biztos ^ abbahagyom. 4.

y

Raáb György fordítása ó

y

meztetően nézi az óráját. Ide- ^ gesíti a gyerek jelenléte.. Nem ^ is titkolja. ^

— El kell menned, Ali. El- á szaladt az idő, tanulnod is á kell. Holnap gyere fel megint. í

m y

A fiú éles csöngetésre 5; riad a hirtelen rásza- 4 kadt kábulatból. Az 4 apa meglepődik, kapkod és ^ kiszalad az előszobába. Ké- ^ sőbbre várta a látogatást. Az ^ ajtó félig nyitva marad. A > fiúnak nem is kell megmoz-? dúlnia, hogy lássa a kama-^ szosra nyírt, csapzott fejet, a ^ szénceruzával meghúzott, jel- ^ legtelen szemöldököt. Legfel- á jebb egyetemista lehet — ál- 4 lapítja meg.

_Az apa lesegíti a kabátot, a ^ nő ráérő mozdulattal nyom- á kódja a haját a tükörben. ^ — Ki ez a fiú a szobádban? ^ Idetartozik? ^

Apát meghökkenti ez a kér- ^ dés. Tompán, a foga közt vá- ^ laszoiL ^

— Egy unatkozó fiú a ház-1 bóL Dolgoznak a szülei és 4 ilyenkor egyedül van. Idejárj hozzám beszélgetni í

y

A gyerek füle éles. Jéghidegé ujjak futkároznak végig a há- ^ tán. Hátha tévedés az egész. ^ Ez a férfi idegen. Nem az ő^ apja. Talán rossz helyre csőn- ^ getett...

— Vásároltam egyet-mást, azért késtem — veregeti a hátát. — Gyere csak, most van egy íkis időm.

B

eillesztette a kulcsot a zárba, maga elé engedte a fiút. Átmentek a konyhán, abba a silány bútorzatú nevetséges kis helyiségbe, mely valaha cselédszoba lehetett. Apának ez megfelel átmenetileg, hiszen úgyis haza fog jönni. Megnyugszanak az idegei az ^ otthoni összekoccanások után, egyet gondol és máris szedi a holmiját.

Nem sokat törődik vele az apja — mintha belülről noszogatná — sietve főz teát a platmin, kicsomagolja a szendvicsnek valót.

Rövid kérdések, különös hangsúly nélkül. Nem néz a fiúra véletlenül sem.

— Jól vagytok otthon? Ügy értem, egészségesek vagytok?

A fiú nem tudja, mit feleljen. Persze, hogy egészségesek, de valamijük mégsincs rendben, ami nem Is egészen lényegtelen, de semmiképp se lehet betegségnek nevezni. Kérdésekkel zsúfolt csend, reménykedő bámészkodások az ablakban, de mégsem betegség.

— Jól vagyunk. Anya egyik nap lázas volt, de elmúlt.

— És Gusztika?

Irigykedve gondol az öccse- • re. !

— Gusztika, kitűnően. Tol-! lakat gyűjt, ezeket befesti, ha-! jára aggatja, mint valami in- í dián fej díszt. Fel fogja keres- \ ni Fehér Szarvast, aki Rá-; kospalotán lakik.

A tea felforrt, az apa kitől- \ ti, három szem kekszet csúsz- ! tat a tányérra. Kéisőbb egy; szelet vajas kenyeret. A szend- j vies még nem készült el.

— Jött valami postám?

— Semmi. Elhoztam volna. ! Pár percnyi csend. Kifogy-$ tak a kérdések. Az apa sűrűn ; pillant a karórára. Nyugta- \ lannak látszik.

T

érdére ejtett kézzel ül, ; nem nyúl a teához. ! Most kell elkezdeni. ! Nem halaszthatja tovább.

— Mikor jössz haza, apu? ! A férfi értetlenül néz rá, alig hallja a kérdést. Elhúzza! a száját, réveteg mosoly, nincs $ határozott súlya, reflex, nem £ akar vele semmit.

— Talán hiányzóm neked? $ A fiú fagyosan ül, nem néz £ sehová, de konok. Arca vissza-; fojtott indulat.

— Igenis, hogy hiányzol. £ Mindenkinek hiányzol. Anyá-! nak is!

A férfi nem engedi, hogy ^ beléhatoljon ez a látszólag ér- zéketlen, mégis várakozó te- í kintet. Egészen mélyre elásott^ érzései, szándékai maradjanak! csak rejtve a gyerek előtt, — Még nem tudom, Ali. j Nem gondolkoztam ezen. — Enyhítve teszi hozzá, — de j sok minden megtörténhet.

— 'Most gyere velem, ne ha- J lógasd. Másképpen élnénk ez-! után. Nem engedném, hogy \ veszekedjetek. Nem is tudod, J milyen szörnyű a gyereknek,! mikor veszekszenek a szülők.; Az apa most már figyel-í

\ ART BUCHWALD: \

| Abbahagyta j j a dohányzást |

L.

............ I

ho

gy egy másik járatot indítanak dél felé, ha az időjárás megengedi.

Beültünk a presszóba', hogy elüssük a várakozás három óráját. Chuck nagyon ideges volt, és miután lehajtott három csésze kávét, egyik kockacukrot a másik után ette.

— Miért nem gyújtasz rá? — érdeklődtem.

— Nahát... talán egyet elszívok — mondta Chuck. — Igazán nem számíthattam erre a várakozásra. Három órával és tizenkét cigarettával ké\ A cigaretta abbahagyásával

! az a baj, hogy az ember soha ! sincs éppen a kellő pillanat- \ ban.

í Egyszer Chicagóban voltam (és barátommal, Chuck Granit- j tel készültünk hazarepülni ! Washingtonból. Chuck útban ! a. repülőtérre kijelentette ne- 1 kém, hogy nagy hatást tett rá : a dohányzásta tárgyaló kor- ! mányjelentés és elhatározta, í hogy még aznap felhagy a ci- ! garettázássaL

; — Miért nem hagytad abba

! tegnap? — kérdeztem.

: — Hát tudod, olyan súlyos

i most a helyzet Panamában, í hogy valahogy úgy éreztem,

; nem lenne helyes elkezdeni i vasárnap. De ma már igen!

Amikor megérkeztünk a chicagói repülőtérre, a légitársaság közölte velünk, hogy a washingtoni járat indítását el kellett halasztani, mert a főváros repülőterét lezárták a nagy hóvihar miatt. Lehet,

A csupa kéz-láb fiú mindig megjelent hat óra tájban a bérház legfelső emeletén. A megszokott ajtóban állt meg és várt egy ideig. Félénken körülpislogott, aztán megnyomta a csengőt. A lakó, selyem- pongyodás, vastag derekú nő ismerte a látogatót.

— Még nem jött haza. apukád. Gyere be, várd meg őt a konyhában.

— Köszönöm, jobb lesz a folyosón. Itt levegősebb.

Nekidőlt a korlátnak, az aknamély udvart vizsgálgatta, mintegy fordított messzelátón, mely kicsinyítve és torzítva mutatta a mozgó alakokat. Most éppen egy asszony ká- csázott át a mozaikkockákon, féloldalas vállal, az alaposan megrakott gyékényszatyortól. Anya is most indulhatott el, hogy végigpás?fázza a bódékat^ az ártáblákat, azért a pár fillérért, amit megtakaríthat '— gondolta a fiú. Ö fáradhatatlan az ilyesmiben. Elég szűikmarkúan küldi a forintot apa mióta elköltözött. Miért is ment el? Erre nézve csak homályos választ adhatott önmagának, nem látta tisztán a dolgok hátterét, s arra gondolt, hogy csak pillanatnyi fölindulás. Utoljára csúnyán összekaptak anyával, kíméletlenül vágta a szemébe:

— Nem. tűröm tovább beteges gyanúsításaidat. Tizenöt éve kínzol. Nem vagyok köteles ezt végigcsinálni. Nincsenek vasból az idegeim. Meg kell próbálni külön.

E

gyik nap összecsomagolt, kutyafuttában csókolta meg Gusztit is, az öes- csét. Ketten cipelték le a holmit a taxihoz. Nem nézett vissza, azt se mondta meg, hová. A szelvényről olvasta le a címét, amelyen a pénzt küldte. Hirtelen elnehezedett a 1 szíve. Mennyire nehéz apa nélkül, csak az tudja, aki ilyesmit megélt. Mert anya nem minden, bármennyire erőlködik is, egyetlen szót sem ejt apáróL Pedig tudja, meg- í fordul az ő fejében is nemegyszer, mégis hallgat. Olyan ez az állapot, mintha a lakásból hiányozna egyik fal. Su- . tán, csupaszon mutogatják , magukat a megszokott tárgyak, s a betonlap, a szétszakadt merevítőkkel. Ostrom után eleget láthatott ilyen lerobbant, kietlen otthonokat. Most őná- . luk is lecsúszot ez a fal, darabokra törve hever, majdnem céltalan így az élet. Barátai gyakran hencegnek az apjuk- ' kai. Ilyenkor elpirul, szégyen- ! kezik. Haza kell hívni apát. Ezért jár ide. Ez csak neki sikerülhet, egyedül neki.

Hosszúra nyúlik a várako- ■ ■ zás. A nap erőtlenül hanyatlik végig a tetőn, a rácson, egyetlen ajtósarkot világít meg ; a legfelső emeleten. Árnyékban áll, de egyre ezt a zsugorodó, fényes foltot nézi. Mire 1 az eltűnik, megérkezik ápa. : Szilárdan hisz ebben. Ha ez ' így teljesülne, szerencsés lesz < az ő vállalkozása is. És ha 1 nem? Megpróbálja holnap újból. Egészen addig, míg visz- sza nem tér hozzájuk.

— Szervusz, Ali. Régen ' vársz rám? — Ez az ő hang- ■ ja.

A fiú nem meri megmonda- ■ ni, mióta rostokol itt a folyosón. Biztosan megszidná őt apa.