Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Közös munkával — szocialista falu F alu és mezőgazdaság — e két fogalom még nem is olyan rég lényegében egyet jelentett. Ám a mai falun élőik fele — leg­alábbis hozzávetőleg — már ipari munkás, s ez országos összkép. Pest megyében az arány ennél jóval nagyobb az ipar ja­vára, jóllehet az életkörülmények — főleg a kommunális ellátott­ság — ‘dolgában kirívó ellentét akad a várossal. A korábbiakhoz képest ez is elenyészőnek mondható, s ezt. nem kell magyarázni, ám a tanácsválasztás előtt újból fölmerül: ki és mennyit tegyen szű- kebb pátriájának további fejlesztéséért? Pest megyében 180 mezőgazdasági szövetkezet működik. Lénye­gében tehát e szövetkezetek jelen vannak úgyszólván mindenütt, vagyis nélkülük nehezen képzelhető el bármiféle fejlesztés. A ta­nácselnökök gyakorta keresik föl a szövetkezeti elnököket, s meg­fordítva; nagy általánosságban nincs is baj a személyes kapcsola­tokkal. Tudni kell azonban, hogy 1968 óta, a tervutasításos rendszer megszűntével csökkent a tanács szerepe, pontosabban beavatkozási lehetősége a szövetkezetek életébe. S ez így is van rendjén. A párt és a kormány agrárpolitikájának értelmében a szövetkezet önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat: miként az állami vállalatok, úgy • ők sem „adakozhatnak” korlátlanul. S mégis meg-megkérdik: ugyan kinek ad kasszájából a terme­lőszövetkezet, ha művelődési otthont, járdát, óvodát épít?! Termé­szetesen saját tagjainak, noha nemcsak azoknak: a Pestre utazó ipari dolgozóknak is. Ellenérvként el-elhangzik, hogy a költségvetés megfelelő rubrikái szolgálnak ama járda- és egyéb építkezések cél­jaira. Ez a szemlélet azonban (ha tán elvont-elméleti alapon igazol­ható lenne is) nem helyeselhető már csak azért sem, mert önzésre buzdít. Ismerek Pest megyei tsz-t — hadd hallgatom el a nevét —, amelynek tagjai folyton-folyvást fenyegetik a vezetőséget: ha nem osztják ki személyes részesedésként a jövedelemnek a lehető leg­nagyobb hányadát, úgy leváltják a vezérkart. És ismét ismerek ugyancsak megyebeli tsz-t... mit tsz-t? tsz-ek sokaságát, amelyek az arányok dolgában okosan járnak el. Legalább egyet megemlítek közülük. A minap fejeződtek be a zárszámadó közgyűlések; jelen lehettem a gyál-felsőpakonyi Búza­kalász Tsz évsummázó értekezletén. A tanács elnöke szinte közvet­lenül a szövetkezet elnökének referátumát követve kért szót: meg­köszönte a tsz által épített óvodát. Nem hinném, hogy a gyűlésnek bármely részvevője így gondolkodott volna: ugyan, miért adtunk mi erre pénzt? Már csak azért sem, mert mind Gyálon, mind másutt a megye falvaiban folyton-folyvást gyarapszik a mezőgazdaság. Megyénk­ben tavaly a növénytermesztés hozamai 10—11 százalékkal múlták fölül az előző évit, s 14—15 százalékkal haladták meg az 1969-es, kiváltképpen jó termésű esztendőt. Javulás kezdődött egy kritikus­nak mondott állattenyésztési ágazatban, a szarvasmarha-tenyésztés- ben is. Erre bizonyság, hogy a megye gazdaságai 1972. december 31-én 93 ezer szarvasmarhát tartottak, ami két százalékkal több az egy évvel korábbinál. Tavaly fejeződött be hat szakosított sertés­telep építése a megye termelőszövetkezeteiben — sorolhatnék még a kedvező adalékokat, bár jócskán volt és van pénzügyi s egyéb természetű gond is. Kérdezhetnénk, mi köze mindehhez az államhatalom helyi képvi­selőjének, a közeljövőben megválasztandó tanácsnak? Ismeretes, hogy törvényességi felügyeletet lát el a tsz fölött, s így közvetve befolyásolja voltaképpen magát a mezőgazdasági termelést is — ez azonban külön cikk témája lehetne. A lényeg azonban nem ezen, hanem az egymásrautaltságon van: a tanács és a termelőszövetke­zet közös munkálkodása eredményezhet csak szocialista falut. Keresztényi Nándor Nagyáruházak és kisboltok. Két esztendő tükrében a lakosság ellátása Ma már magától értetődik Érden, hogy fővárosi igényeket is kielégítő üzletsor várja az embereket a MÁ- VAUT-pályaudvarnál. A boltokat ta­valy márciusban nyitották meg, és novemberben a sok szakmának ja­vítóhelyet adó emeletes szolgáltató­házat. S ez csak egy példa, hiszen a megye e nagyközségén kívül egyre több városban és faluban nyílnak új üzletek, ÁBC-áruházak, kisvendég­lők és javítóműhelyek. A dolgozó nők munkáját könnyíti az üzlethá­zak bővítése, a több kenyeret sütő péküzem vagy az olyan ötlet, ame­lyet Ikladon valósítottak meg: boltot nyitottak a gyáron belül. A Dunake­szi Vagongyár üzletében előre ren­delhetnek az asszonyok. Boltok 80 ezer négyzetméteren A negyedik ötéves terv során a kiskereskedelmi áruforgalom több mint 50 százalékos fejlesztése mellett a boltok alapterületét 80 ezer négy­zetméterrel, azaz 23 százalékkal kell növelni — határozta meg 1970-ben a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. S mi történt azóta? Érdemes áttekinteni a terv első két évének eredményeit, mert abból kiderül, hogy az áruforgalom, amely 1970-ben 8,6 milliárd forint volt, 10,5 milliárdra emelkedett. A kereskedel­mi hálózat alapterülete 32 ezer négy­zetméterrel, azaz közel 10 százalék­kal nőtt. És egy impozáns szám: a szocialista kereskedelem két esztendő alatt 220 üzletet nyitott. Üzletet, a szó nem fejez ki mindent, hiszen e boltok között olyan nagy áruházak és szaküzletek is épültek, mint a nagykátai, a ráckevei, a váci, az érdi vagy a jászkarajenői. Egy-egy ilyen bolt megnyitása nemcsak,azt jelenti, hogy az adott városban vagy nagy­községben javul az ellátás, hanem természetszerűleg a környéken is. A makádiaknak például már nem kell Budapestre utazniuk, ha konfekció­ruhát keresnek, és tv-ért is elég már Ráckevére menni. A tanyavilág la­kói, ha hetente egyszer bementek Kétszázmillió A társadalmi munka életünket gazdagítja Pest megye szépül, gazdagodik. És ez nem csupán annak a 2,2 milliárd forintnak köszönhető, amelyet a megye tanácsai használ­tak fel tavaly a települések fejlesztésére és az intézmények fenn­tartására, hanem annak a nagy összefogásnak is, amit társadalmi munka címen tartunk számon. A lakosság mintegy 200 millió fo­rinttal, a vállalatok és szövetkezetek pedig 140 millió forinttal nö­velték a tanácsok fejlesztési lehetőségeit. Tíz év — ezer óra Vékony, vidám, barna hajú fiatal­ember Deák József. Géplakatos a Landler Jenő Járműjavítóban. Ve­resegyházon született huszonöt esz­tendeje s azóta is a faluban él. — Tíz esztendeje, amikor elkezd­ték ásni a mai művelődési központ alapjait — emlékezik tűnődve —, egy ideig csak bámultam a nagy sürgést- forgást, vajon mi készül itt? Már nem emlékszem, ki szólt oda: ne bá­mészkodj öcsi, inkább fogj egy lapá­tot. Megvontam a vállam s indul­tam volna tovább, ha nem veszem észre a barátaimat. Egyre mélyebbre ásták be magukat a földbe s közben nagyokat nevettek. Lapátoltam én már földet azelőtt is, tudtam, hogy attól aligha lesz nevethetnékje az embernek. Azóta sok mindenbe be­segítettem már. Most az ifjúsági ház építése következik... Évente átlagosan száz óra társa­dalmi munkát végzett Deák József. Az elmúlt esztendőben is, s ezért jó néhány fiatal társával együtt, a ta­nács tíz napra lengyelországi kirán­dulással jutalmazta. Hogy miből tellett rá? Pásztor Béla, a nagyköz­ség tanácselnöke egyetlen mondattal válaszol: — A tavaly végzett társadalmi munka értéke kerek négymillió fo­rint volt! A géplakatos tanár Erdőkertes mesze esik Szentmár- tonkátától, ahol Zombor István tör­ténelem-földrajz szakos tanár szüle­tett, mégis legalább annyira szereit itt élni, mint szülőfalujában. Hogy miért? — Egy falu gyermekeit tanítani úgy lehet igazán — mondja —, ha a pedagógus legalább annyira otthon érzi magát ott, mint a diákjai. Ha pedig ez így van, akkor tenni is kell érte, ami az erejéből, képességéből telik. Zombor István hatvan órát dolgo­zott társadalmi munkában tavaly, a novemberben felavatott óvoda épí­tésénél. Hegesztett, kovácsolt, laka­tos volt. Honnan hozzá a tudomá­nya? — A polgári iskola elvégzése után a géplakatos mesterséget tanultam ki Budapesten. Közben szakérettségiz­tem Pécsett s onnan kerültem a fő­iskolára, ahol történelem-földrajz szakos diplomát szereztem. Jelenleg a történelem mellett éneket is taní­tok, a karéneket vezetem s van egy furulyazenekarom is. Valamikor ré­gen a Munkaerőtartalékok Központi Együttesében énekeltem s ismerked­tem meg a zeneelmélettel. S hogy még valami furcsát mondjak: má­sodállásban, engedéllyel, géplakatos is vagyok a faluban, közintézmé­nyeknél, jobbára szükségből dolgom zom, mert nincs szakember, de sok a munka. Én csináltam például a két éve avatott klubkönyvtár kerítését. Szombat-vasárnap társadalmi mun­kában dolgozom az óvodánál. Azt már Fuferenda Páltól, a köz­ség tanácselnökétől tudom, hogy az egymillió-kétszázezer forintba kerü­lő óvodánál az erdökertesi emberek kétszázh et venötezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, amely­nek egyik szervezője Zombor István volt, mint az építési- és községfej­lesztési állandó bizottság elnöke. Pro űrbe Két esztendővel ezelőtt települt Gödöllőre a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Az idén januárban — a második évfor­dulón — megkapták a városi tanács által alapított Pro űrbe emlékpla­kett arany fokozatát a város fej­lesztéséért végzett munkájukért, megelőzve ezzel sok, már régóta Gö­döllőn működő vállalatot. Schäffler István, a vállalat fő­építésvezetője derűs ember, jó be­szélgető partner. — Tudja, hogy van 'az — kezdi —, ha egy fiatal focista bekerül a nagy­csapatba, bizonyítania kell. Vala­hogy így voltunk mi is. • Persze, hadd tegyem hozzá, szívesen is bizo­nyítottunk. Gödöllő valójában most alakul várossá, össze kell fogni ah­hoz, hogy ez ne csak rangot, hanem minden tekintetben városias életet is jelentsen. Ezért kötöttünk szerződést pél­dául a Munkácsy úti Petőfi Sándor általános iskolával tavaly október­ben. A szerződés három pontban ösz- szegezi a tennivalókat. Az iskolai sportpályát már építjük, hogy a má­jusra tervezett nagy Petőfi-ünnep- ségen már itt mérhessék össze tudá­sukat a meghívott, s Petőfi nevét vi­selő általános iskolák diákjai. Az is­kola fűtés- és vízvezeték-hálózatá­nak karbantartására eddig még nem került sor — ellenőrzésünk nem ta­lált hibát. A vállalt négy tanterem és a tornaterem tatarozásához pedig csak a nyári szünetben kezdhetünk hozzá. Hogy miért tesszük? Sokan tanulnak vállalatunk dolgozói közül az iskola esti tagozatán és gyerekeik is ebbe az iskolába járnak. A kicsik életét tesszük szebbé, gazdagabbá, ha részt vállalunk az iskola fejlesz­tésében. Prukner Pál Nagykátára vásárolni, odavolt az egész napjuk. Ma már az áruházban — és annak földszintjén, a nagy csemegeboltban — mindent megve­hetnek. Szállók a hegytetőn összességében 10 új ÁBC-áruház- zal gazdagodott Pest megye és hét jelentősebb vendéglátóhellyel, köz­tük két olyan impozáns épülettel, mint a dobogókői és a visegrádi nagyszálló. Ezek nemcsak az idegen- forgalmi lehetőségeket növelik és teszik lehetővé, hogy a vendégeik számára is feltáruljon a környék, ha­nem a helyi lakosság kulturált és igazán elsőrendű kiszolgálását is se­gítik. Szólnunk kell a szép, tetszetős üzletek után az úgynevezett kisbol­tokról is. Kicsik, de az érdekelt la­kosság számára sokat jelentenek. Ilyen például az az üzlet, amelyet a biatorbágyi ÁFÉSZ nyitott Buda­örsön a faluszélen. A községben épül az új lakótelep, a közepén modem áruházzal. Azoknak azonban, akik már az új lakások boldog tulajdo­nosai, eddig a községbe kellett be­járniuk még az alapvető élelmisze­rekért is. Most ott a kisbolt. Említ­sük meg a háziboltokat is, amelyek a ráckevei Duna-ág mentén sorakoz­nak a nyaralósorokon, és lejjebb az alföldi részeken, a tanyavilágban. Panaszkodtak a szigetszentmikló- siak is, hogy távolra, „nagyboltba” kell járniuk kenyérért is. Most meg­nyílt a sütőüzem, és ez segíti az el­látást. Jászkarajenőn, Tahitótfalu- ban, Vámosmikolán és Vecsésen is megépült az új kenyérgyár, a ceglé- din rekonstrukció segített. Túrán, Kocséron, Cegléden és Gyömrőn is nyílt egy-egy pékség. Ezek együtte­sen naponta 37 tonna pékárut szállí­tanak a boltokba. Szolgáltatásra: 60 millió A szolgáltatási beruházásokra jel­lemző a sűrűn lakott területek ellá­tása. Az elmúlt két esztendőben a KISZÖV keretében munkálkodó szö­vetkezetek és vállalatok Gödöllőn, Üllőn, Nagykátán, Kemencén, Ve­resegyházon, valamint Vácott és Ér­den két helyen építettek több mű­helyt magukba foglaló szolgáltató- házakat. Nagykőrösön, Kiskunlac- házán és Szentendrén ' autószervizt rendeztek be. Ezeken felül a lakos­ság jobb ellátására kisebb javító­részlegeket is nyitottak eddig össze- 30 millió forintért. Az eredmény elismerésre méltó mert a jelentkező nehézségek ellené­re betartották a fejlesztés előírt üte­mét A negyedik ötéves tervben a me­gyei tanács 24 és fél millió forintos támogatásával együtt 60 milliót kí­vánnak hálózatfejlesztésre fordítani. A következő években Cegléden, Szentendrén, Aszódon és Pilisvörös- várott épül fel a szolgáltatóház. Segítő kisiparosok A szolgáltatások javítása érdeké­ben számos kisiparos tevékenykedik Pest megyében. Két esztendővel ez­előtt 8 ezer 270 dolgozott, közülük 2 ezer 436 másod- vagy mellékállásban tevékenykedett. Most ez a szám már 8 ezer 807-re emelkedett, a másod- állásúaké 2 ezer 620-ra. Tekintettel arra, hogy a mellékállásban dolgo­zók csak napi 2—4 órát állnak a la­kosság reendelkezésére, még mindig nem tudják az igényeket kielégíteni. Kevés például a cipész, a férfiszabó és a férfifodrász. A tanácsok szerepe igen jelentős a kereskedelem és a szolgáltatások fejlesztésében. Jó példa a szentend­rei járás és város. Vác, Nagykőrös, Érd és Dunakeszi. A tanácsok eze­ken a helyeken telket biztosítanak a szövetkezetek épülő üzletházai szá­mára, a kivitelezést is támogatják saját költségvetési üzemükkel és más módokon. Két esztendő eredményeiről szá­moltunk be. S ez a két esztendő is tanúsítja: szebb és könnyebb lett az élet falun, községben és városban egyaránt, mert mindenütt igyekez­nek az igényeket kielégíteni, főleg akkor, ha maga a lakosság is nyújtja segítő kezét. Komáromi Magda Tavaly augusztusban adták át Dobogókőn a Nimród Szállót. A hotel háromszintes, 76 szobás. A vadászati világkiáUitás alkalmából nyitották meg Visegrádon a Hotel SUva- nust. A háromszintes, 204 ágyas épületben a vendégek kényelmét presszó, drinkbár s ez évtől söröző biztositja. Péközem nyílt Tahitótfaluban az elmúlt év végén. Naponta két műszakban 80 mázsa kenyeret sütnek, s Innen látják el kenyérrel a szentendrei járás északi ré­szét és a szigetet. A ceglédiek régi gondját oldotta meg a Török Ignác utcában ez év február eie- jén átadott gázcseretelep, amely 1250 propán-bután palack tárolására alkalmas. Tíz és fél millió forintos költséggel tex­tiltisztító üzem épült Nagykörösön, s feb­ruárban kezdte meg működését a Kecs­keméti úton a mosószalon is. A leadott ruhaneműt néhány óra múlva tisztán ad­ják át a megrendelőknek. ív. VISSZAPILLANTÓ A Pest megyei Hírlap 1973. március 11-i, vasárnapi számának külön melléklete. A fotókat készítették: Apáti-Tóth Sándor, Ékes János, Gábor Viktor és Gárdos Katalin. i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents