Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

1973. MÁRCIUS 11.. VASÁRNAP /'LÍl HEGYEI kMítíop Több látogató — hosszabb ideig 179000 vendég a megye szállodáiban és más szálláshelyein Nem volt rossz éve a me- [ gyei idegenforgalomnak 1972, [ legalábbis ezt bizonyítja a kő- | zelmúltban elkészített gyors­mérleg. Az év tizenkét hónap­jában összesen 179 000 fő ke­reste fel a szállodákat, s az egyéb szálláshelyeket, a kem­pingek kivételével. A növekedés ugyan nem túl nagy, mindössze 3,3 százalékos, de a két év alatti 17 000-rel megnőtt látogatólétszám mégsem lebecsülhető. Ezen belül sikerként könyvel­hető el, hogy a külföldiek for­galma nagyobb mértékben, 17,5 százalékkal, kilencezer személlyel bővült, s összesen 33 700 volt. Hozzájárult természetesen a forgalom emelkedéséhez az új szállodák felavatása, 1972 vé­gén a megyében huszonöt szá­zalékkal volt nagyobb a befo­gadóképesség, mint 1970-ben, s az akkori 306 szállodai szo­bával szemben most már 439- ben helyezhetnek el vendége­ket. Természetesen nem léte­zik százszázalékos kihasznált­ság — ha csak egyes nyári he­teket nem különítünk el —, főként nem a tavaszi, téli hó­napokban, de mindenképpen figyelmez­tető, hogy az igénybe ve­hető szállodai helyeknek 41,6 százaléka talált gaz­dára évi átlagban. Erre azért is gondot kell for­dítani, mert a megelőző évek­ben jobb volt az arány, de a szomszédos megyéket nézve is 1972-ben Pest bizony hátra'so­rolódik, jóval elmaradva Bács­Kiskun, Szolnok és Csongrád megye hasonló adatától. Az idegenforgalom fejlődé­séről bizonyos fokig képet ad az is, hogy a korábbinál több időt töltenék el a vendégek a szállodákban és más szállás­helyeken. Míg 1970-ben átlago­san 1,9 éjszaka volt a tartóz­kodási idő a szállodákban, ez 1972-ben 2,2-re növekedett, s ha csak a külföldieket tekint­jük, akkor még szembetűnőbb a változás, itt ugyanis ez az adat 2,6 éjszakát tesz ki. Az idén az idegenforgalmi szervek a tavalyinál na­gyobb gondot fordítanak a látogatók programjának bővítésére, a választási lehetőségekre, s arra, hogy a két új szállodát, különösen a rövid ideje műkö­dő dobogókői Nimródot niinél szélesebb körben megkedvel­tessék mind a hazai, mind a külföldi szállást keresőkkel. Nyereségrészesedés A kollektíván múlik, mennyit osztanak A vállalati mérlegek utolsó számításainál tartanak A gazdálkodás módját közvetetten, eredményét közvet­lenül tükröző számoszlopok sok helyen tanúskodnak a korábbinál gondosabb termelés-előkészítésről, terme­lékenység növekedésről, eredményfelfutásról. S arról, hogy a szétosztható nyereség is nagyobb a tavalyinál. Ez pedig nem közömbös most a nyereségfizetés előtt. Március végéig kifizetik a nyereséget, hogy hol, meny­nyit, arról három Pest megyei vállalatnál érdeklőd­tünk. MÁV Dunakeszi Járműjavítója sága szerint 2520 kilókalória tüzelőanyag kell, a valóság­ban 2494 kilókalóriát hasz­náltak fel. A termelés növe­lését az is elősegítette, hogy saját termékükből 80 ezer kilowattórával kevesebb ára­mot használtak fel, azaz eny- nyivel több villamos energiát juttattak az országos hálózat­ba. Czibor Valéria ARTEX-BÍTOItCK MOSZKVÁBAN AZ ARTEX Külkereskedel­mi Vállalat ebben az évben 25 nemzetközi vásáron, kiállítá­son mutatja be exportcikkeit. Már az év első hónapjaiban is több árubemutatón vettek részt, amelyek jelentős üz­leti eredményekkel zárultak. Az év legjelentősebb kiállí­tása az ARTEX számára a májusi moszkvai bemutató lesz, hiszen legnagyobb bú­torvásárlónk a Szovjetunió. A kiállítás jó alkalom arra is, hogy tovább fokozzák a ma­gyar bútorok exportját. Jubileumra készülnek A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat már­cius végén ünnepli alapításá­nak 20. évfordulóját. A fővá­rosban rendezendő, nagysza­bású ünnepségre meghívják a váci cipő-, készruha-, méter­áru- és egyéb szaküzletek ju­biláló dolgozóit, s a már nyu­galomba vonult alapító tago­kat ih. Tavaly 17 napi munkabérnek megfelelő részesedést osztot­tak, s ezt az idén 2—3 nappal megtoldják. Hogy megtehes­sék, a több műszaki fejlesztés és a különböző átszervezés se­gített a múlt év folyamán. Az űtközőjavítók részére — akik korábban szétszórtan, tehát kevésbé ellenőrizhetően dol­goztak — egy kihasználatlan kovácsműhelyt rendeztek be. Itt nyugodtabb körülmények között dolgozhatnak, könnyebb a munka irányítása is. Ugyan­csak a zsúfoltságot enyhítet­ték, amikor a forgóvázjavító részlegben gépesítették ’a csapágytisztítást. Most kisebb helyen, gyorsabban és főként biztonságosabban dolgozhat­nak a tisztítók. Jelentősen fo­kozta az üzem termelékeny­ségét, amikor ősszel autófé­nyező műhelyt létesítettek egy felvonulási épületben (megfe­lelő szellőzőberendezés felsze­relése után). A fizikai munkát minimálisra csökkentették, ugyanis a felfüggesztett ajtók könnyedén továbbíthatók. A folyamatos munka megterem­tésével megszűnt az eseten­kénti túlterhelés, mégis csak­nem teljes egészében kielégí­tik az üzem igényeit. Idén to­.i Évről évre magasabbra emeltük a m ércét" Brigád a DKV-beruházáson ,..\ Dunai Kőolajipari Beru­házáson a legjobb ifjúsági bri­gád címet a Budapesti Kőolaj­ipari Gépgyár Ady Endre szo­cialista brigádja nyerte el.” (Pest megyei Hírlap, 1973. már­cius 1.) — Tizenhét ifjúsági brigád versenyzett, hogyan sikerült elnyerni az első helyet — fag­gatom a kis kollektíva néhány tagját a Barátság Művelődési Házban, ahová biztonságtech­nikai oktatásra jöttek. Válasz helyett egymásra néz­nek. Az arcokon tűnődés: tény­leg, hogyan is, hiszen azt tel­jesítették, amit vállaltak. Majd Jakab László, a brigádvezető •úgy érzi, nyilatkoznia kell: Segítettek — Ismeretes, hogy a három­millió tonnás lepárlóüzem ha­táridőre történő átadását kü­lönböző okok veszélyeztették; vállaltuk, hogy a magunk ré­széről segítünk a lemaradás pótlásában. Brigádunk szere­lési alkatrészeket gyárt, ezért, ha kellett, nyújtott műszako­kat tartottunk, hogy miattunk ne késsenek a szereléssel. Emellett a minőségre is gondot fordítottunk, s vállaltuk, hogy egy brigád tag egész évben nem gyárt 500 forinton felüli selejtet. Ezzel szemben az egész brigád összes selejtkára száz forint volt tavaly. — Az eredményekhez ter­mészetesen hozzájárult a bri­gád magas szakmai felkészült­sége is — idézem a munka- verseny-értékelésben elhang­zottakat. — Forgácsolóbrigád vagyunk •— mondja Fehér György, aki egyben a KISZ-alapszervezet titkára is —, a tagok kilenc­ven százaléka esztergályos, te­hát szakmunkás. Ketten érett­ségiztek közöttünk, ketten most járnak középiskolába, egyik munkatársunk pedig fel­sőfokú intézmény hallgatója. Valamennyien szemináriumra járunk. Fiatalok vagyunk, szí­vesen tanulunk ... — Ezért gondoltunk arra — folytatja Károly Gyula, régi brigádtag —, hogy az idén a szakma ifjú mestere mozgalom keretében Ki mit tud?-ot ren­deznénk. Ez hozzájárulna a korábban tanultak felfrissíté­séhez, hiszen tíz elméleti elő­adást is meghallgatnánk és vizsgadarabot készítenénk ... íls átlag: 20 év Az Ady Endre brigád 1965- ben alakult, jelenleg húsz tag­ja van, átlagéletkoruk 26 év. 1970-ben ezüst fokozatot nyer­tek és a KISZ központi bi­zottsága dicséretben részesí­tette eredményes munkáju­kat. 1971-ben az arany foko­zat birtokosai lettek, most pe­dig elsők a beruházáson. El­határozták, hogy megpályázzák a Budapesti Kőolajipari Gép­gyár kiváló brigádjának cí­mét is. Eitl István 1964 óta dolgo­zik a vállalatnál, alapító tag a brigádban. így látja a fejlő­dést: — Évről évre magasabbra emeltük a mércét. Kezdetben a vállalások teljesítését nem­egyszer nehezítette, hogy anyaghiánnyal küszködtünk, vagy nem volt megfelelő szer­szám, most azonban nincs ilyen gondunk. — A legutóbbi KlSZ-taggyű- lésen is — folytatja Fehér György — fórumot rendeztünk, ahová meghívtuk a gazdasági vezetőket. Kérdéseket tettünk fel, tájékozódtunk a vállalat elkövetkezendő évekre szóló terveiről, hogy előre tudjuk, mit vállalhatunk. Ha a munkáról beszél az ember, rendszerint szóba kerül a pénz is. Elégedettek? A brigád legfiatalabb tagja, a 20 éves Kanicsár István megjegyzi: — Én 2300—2400 forintot keresek... — Hát a kiemelt beruházási pótlékot, a 25 százalékot nem számítod? — szólnak rá a töb­biek. — Ügy háromezer körül jön ki havonta — szögezi le Baki Márton, a vállalati törzsgárda tagja. — Nem panaszkodni akarok, de méltánytalannak érzem, hogy például egy be­tanított hegesztő többet keres­sen, mint egy esztergályos szakmunkás. Annál is inkább, hiszen esztergálni három évig tánítottak bennünket, egy be­tanított hegesztő pedig 64 óra alatt elsajátíthatja a tananya­got. Nekünk pedig állandóan képezni kell magunkat, hogy le ne maradjunk... A brigádtagok a Százhalom­battát környező községekben laknak, de a kapcsolat a ma­gánéletben is ugyanolyan szo­ros, mint a munkahelyen. A. kasszába — Azt mondhatom — szól Jakab László, a brigádvezető —, hogy nálunk nem is mun­katársi, hanem baráti viszony van a kollégák között. Ha színházba vagy kirándulni me­gyünk, mindig együtt vagyunk. Annyira összeszokott a társa­ság, hogy szinte a feleségek és a menyasszonyok is brigádtag­nak számítanak. Aztán a brigádkasszát emlí­tik, amelybe mindenki havon­ta tíz forintot tesz, a prémium­ból pedig ötvenet. Ebből vettek például ajándékot Hederics Józsefnek, egyik munkatársuk­nak, amikor nyugdíjba ment. A brigád szervezte meg a bú­csúztatását is. Ha társadalmi munkáról esik szó, az Ady bri­gádot mindig ott találni. Részt vettek a műhely környékének parkosításában, kommunista szombatot f kezdeményeztek; nem maradtak ki a vietnami véradásból sem. Beneveztek a munkavédelmi vetélkedőbe is. Emellett ki-ki pártmunkát vé­gez, a KISZ-ben dolgozik, szakszervezeti funkciót vállal. Az Országos Kőolajipari Gépgyár igazgatója, Vörös Já­nos így nyilatkozott a brigád­ról: — Örülök, hogy csupa fiatal dolgozik ebben a jó szerelő- brigádban. Ez is bizonyítja, hogy nem szabad ifjúságunkat egyöntetűen és meggondolatla­nul elmarasztalni. Az Ady bri­gád eredménye azt mutatja: lesz kire hagyni a stafétabotot. Soós Ibolya vábbfejlesztik a műhelyt, hogy a csuklósaj tők fényezésére is alkalmas legyen. Sok más — az említettnél apróbb, .' de összességében ugyancsak jelentős — intézke­déssel, melyek közül a műsza­ki fejlesztésekre mintegy 10 millió forintot költő ti tok, 8 szá­zalékos termelékenységnöve­kedést sikerült elérniük. Ered­ményeikkel korántsem elége­dettek. Mechanikai Művek A vállalat dolgozói 'az elsők közt, még februárban megkap­ták a nyereségrészesedést, amely körülbelül a tavalyival azonos volt, illetve nem egé­szen 1 százalékkal kevesebb. (16,1 átlagnapot osztottak, ami azt jelenti, hogy sokan csak 13, a törzsgárdatagok 24—26 napot is kaptak.) A nyereség stagnálásának az az oka, hogy az olajkályhák iránt — ame­lyek egyébként/a vállalat ter­melési értékének felét jelentik — csökkent a kereslet, tehát a gyártást is vissza kellett fogni. A vállalat termelési értéke mintegy 10 százalékkal keve­sebb az 1971. évinél, s hogy a csökkenés a nyereségben csak minimálisan érezhető, az a vállalat gazdasági vezetőinek érderfleí Csökkentették az elektrolit és a fázisjavító kondenzáto­rok előállítási költségét, és profilrendezést hajtottak vég­re azzal a céllal, hogy minél kevesebbet mozogjon a fél­késztermék a gyáregységek között, s lehetőleg egy he­lyen végezzenek el egy-egy műveletsort. Kapukon belülre vontak néhány olyan munkát, amelyet korábban más válla­lattal, szövetkezettél végeztet­tek, s amely szabadáras ter­mékek esetében a nyereség egy részét elvonta. Mindezek mellett arra is gondjuk volt a vállalat veze­tőinek, hogy a hazai vásárlók igényeinek csökkentése nyo­mán kihasználatlanul maradt kapacitásukat lekössék. Kül­földi piackutatást végeztek, s bőven kaptak megbízást ex­portcikkek gyártására. Az idén új típusú olaj kályha és konyhai légtisztító-berende- zés gyártását kezdik meg, s ha e termékeknél is olyan alaposan szervezik meg a munkát, mint a kondenzátor­gyártásban, akkor j övőre minden bizonnyal túlszár­nyalják idei eredményeiket. Dunamenti Hőerőmű Felosztható nyereségrésze­sedésük felét már tavaly ki­adták dolgozóiknak. Most 8 napi munkabérnek megfelelő részesedést fizetnek a múlt évi 6,5 nappal szemben. A nyereség 65 százalékát kere­setarányosán osztják szét va­lamennyi dolgozó között, 35 százalékát pedig differenciál­tan azok között, akik kiemel­kedően dolgoztak, különösen nehéz fizikai munkát végez­tek, vagy váltott műszakban teljesítettek szolgálatot. A törzsgárdatagok májusban egy heti bérnek megfelelő jutal­mat is kapnak. Százhalombattán úgy si­került az előző évinél na­gyobb tömegű nyereséget el­érni, hogy változatlan kapa­citással és kisebb létszámmal is 5 százalékkal növelték a termelést, ezzel párhuzamo­san pedig csökkentették az önköltséget. Míg ugyanis egy kilowattóra áram előállításá­hoz az üzem technikai adott­Egymilliós emberek N éhány esztendő alatt, szinte a földből ki­nőve, tágasságban, termelési értékben, a fog­lalkoztatottak létszámát te­kintve jelentőssé növeke­dett az írószer Szövetkezet pornázi üzeme. Ma mintegy ötszáz ember keresi itt a kenyerét, s az osztrák Sax irodagépeket kooperáció­ban termelő üzemtől elte­kintve, mi tagadás, sokat kell dolgozni ahhoz, hogy a szövetkezet — néhány forintos cikkekből — 178 millió forintos árbevételre tegyen szert. Tavaly ugyan­is ennyit tett ki az összeg, s ebből 98 milldó forint ér­tékű áru kivitelre került. Amit" azonban ennél is lé­nyegesebbnek tarthatunk: míg néhány esztendeje mu­tatóban sem akadt, ma hu­szonhét mérnök dolgozik a szövetkezetben, átlag élet­koruk harminc év, azaz fiatal emberek. Szándékosan választot­tam e példát Pomázról, az­az szövetkezetből, mert így még inkább aláhúzhatom: a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek iránt erősen megnőtt az ér­deklődés. Az állami ipar­ban, s főként a miniszté­riumi vállalatoknál még inkább ez a helyzet. Pest megye szocialista iparában évente átlagosan ezer fővel növekedett a műszaki al­kalmazottak száma, ha a legutóbbi két-három esz­tendőt nézzük Közülük ugyan nem mindegyik szer­zett diplomát, de arányuk egyre nagyobb. Most pedig egyetlen, de sokatmondó adatot: egy-egy diplomás szakember képzé­se az államnak egymillió forintjába kerül. Furcsa lenne ezek után számadást készíteni egyik vagy másik gyárról, válla­latról, s kimutatni, hány­szor tíz- meg százmillió fo­rintot adományozott nekik az állam a diplomás szak­emberekkel? Minden bi­zonnyal furcsa lenne, mert társadalmunktól, közfelfo­gásunktól idegen a pénz és az ember ilyesfajta társítá­sa, de vajon idegen lehet-e az a követelmény, hogy az „egymilliós emberekkel”, azaz a legképzettebbekkel jobban, ésszerűbben kelle­ne, lehetne bánni, gazdál­kodni? Nem erkölcseinktől ide­gen, csupán gyakorlatunk­ban szokatlan lenne, ha — tegyük fel — számon kér­nék egy gyárigazgatótól, vállalatvezetőtől: miért sá­fárkodik rosszul a közös­ség adta sok-sok millióval? Mert hiszen azt teszi, ami­kor technikusi munkakör­ben foglalkoztatja a mér­nököt, amikor a kutatóval ■adminisztrációs munkát végeztet, s pocsékolódik e sajátos közvagyon másutt is, iskolákban, intézmé­nyekben, mindenütt, ahol magasabb képzettséget nem igénylő munkát látnak el felsőfokú végzettségű em­berek. Három éve tartot­tak egy országos, viszony­lag széles körű vizsgálatot, s kiderült, az iparban a diplomásak munkaidejének egyharmada olyan tevé­kenységgel telik el, amely­hez képzettségük teljesen felesleges. A másik har­madban olyan feladatokat látnak él, amelyekhez rész­ben felhasználhatják tudá­sukat, s mindössze időbeni foglalatosságuk visszamara­dó harmadában teszik azt, amire hivatottak, amiért oktatták őket. T ermészetesen annak a kérdésnek, hogy mi­ért történik így mind­ez, van folytatása is. Még­pedig az, vajon ha egyik napról a másikra megvál­tozna a helyzet, képesek lennének-e a szóban forgó szakemberek megállni a helyüket? Példát, példá­kat fölsorakoztathatunk mind az igen, mind a nem mellett. A Dunai Kőolaj­ipari Vállalatnál „idős” ve­zetőnek látszik az, aki a negyven felé közeledik, s szép számmal találni sok millió forint értékű terme­lőberendezésekért felelős harmincéveseket. Túlnyo­mó többségük bizonyságát adja rátermettségének, ké­pességeinek, fogékonyságá­nak az új ismeretek, a friss tudnivalók iránt, s ez az'er- kölcsi alap ahhoz, hogy újabb kinevezésekkor mind a vállalatvezetés, mind a pártbizottság bátran vá­laszthat a jelöltek közül, s főként, hogy van kik közül választania! A példa azon­ban sajnos, nem általáno­sítható, sem az iparra, sem az egyéb területekre nem ez a jellemző. A próbatétel hiánya, az erőket, képességeket szem­léletesen minősítő gyakor­lati mérlegelés nemcsak azért veszélyes, mert elté- kozolja a társadalmi be­fektetések e sajátos tőke­részét, az oktatásra fordí­tott milliókat és milliárdo- kat, hanem azért is, mert befagyasztja a kamatok létrejöttét! Ha nincs próba, nincs kiválasztódás sem, nem derül fény arra, ki a tehetséges, ki a tehetségte­len. Azaz szürke, jellegte­len csoporttá válhatnak egy-egy munkahelyen e szakemberek, s ha arra gondolunk, hogy a felsza­badulás óta a felsőoktatási intézményeket 254 000-en hagyták el, sikerrel befeje­zett tanulmányok után, ak­kor a szürke, jellegtelen csoportokat sem tarthatjuk számuk és hatásuk alapján lebecsülhető jelenségnek. Ü gy tűnik, hogy egy­szerre sok és kevés a felsőfokú végzettsé­gű szakember, de ez az el­lentmondás csak látszóla­gos. Valójában — néhány, nagyon speciális területtől eltekintve — mindannyi- uknak jutna olyan munka, amely egyaránt próbája lenne emberi és szakmai rátermettségüknek, ha e munkát nemcsak ők áhí­toznék, hanem a foglalkoz­tató vállalatok is keresnék azt. A mennyiségi növeke­dés számadataival lehet büszkélkedni, de ez csak a dolgok egyik része. A má­sik, s fontosabb része az, hogy mit csinál e gyara­podó sereg, miként találja meg egyén és közösség az egymilliós befektetés ka­matoztatásának legjobb le­hetőségeit. Mészáros Ottó » ti ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents