Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

PEST Ml ECY El <c/Círlap 1973. MÁRCIUS 11.. VASÁRNAP Párizsban a világ 14 legfejlettebb tőkés országának vezető pénzügyi szakemberei az újabb dollárválság megoldásáról tárgyaltak. Helmut Schmidt, az NSZK pénzügyminisz­tere Valery Giscard cl’Estaing francia pénzügyminiszterrel beszél­get, s átadja Brandt kancellárnak a dollárválság ügyében Pompidou francia elnökhöz intézett levelét. Abdulla Malhuk sejk, Szaúd- Arábia nagykövete, akinek fogadá­sán a Fekete Szeptember terroris­tái később meggyilkolt túszaikat ejtették, szabadulása után sajtó- konferencián nyilatkozik az ese­ményekről. Heves politikai és fegyveres ösz- Bzetűzések előzték meg a mai ar­gentin elnökválasztást. Képünk a dél-argentinai General Roca hely­ségben készült, ahol a szemben­álló politikai csoportok fegyve­resen is egymásra támadtak. Az összecsapások következtében töb­ben megsebesültek. A felvételün­kön látható egyik sebesültet a mentőkocsihoz viszik, ahol nem sokkal később belehalt sérüléseibe. Népszavazás Ulsterben, bomba­robbanások Londonban is. A mező- gazdasági minisztérium épületének környékét hatalmas füstfelhő borí­totta el az egyik robbanás után ... ... Kiürítették a Scotland Yard egész hatalmas, modern épületét is, mert a székház előtt fel nem robbant bombát találtak. URNÁK HETE A haladás híveinek előretörése — Francia keidet — Chilében megdőlt JY hagyomány — A válság és szakadás u'stesi mélysége — Furcsa események Szudántól Jordán léig — Viszony.sgos cse nd Vietnam körül • Washingtonban Vályi Péter (balról) és William Rogers aláírja a magyar—amerikai vagyonjogi egyezményt. A francia parlamenti választások első fordulója során, amelyen a baloldali erők jelentős előrehaladást értek cl, Georges Marchais, az FKP főtitkára leadja szavazatát. volt eseménytelen a hét. A magyar—amerikai vagyonjogi egyezmény aláírásával új sza­kasz nyílhat a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatokban. Mi­niszterelnök-helyettesünk, Vá­lyi Péter az Egyesült Álla­mokból Kanadába utazott, ahol a kereskedelmi problé­mákon túl, fontos tárgyalási téma közös felelősségünk és tagságunk a vietnami NEFB- ben. Réti Ervin gési zavarok léptek fel. A múlt hónapban a köztársasági elnök kétszer is műtéten esett át és a komplikációk en­nek következtében támadtak. Hét végi jelentések Négy nap alatt négy ország­ban járultak az urnák elé a választópolgárok, szavaztak Franciaországban, Chilében, Bengáliában és Észak-íror- szágban. Három kontinens egymástól meglehetősen mesz- sze elterülő pontjain nyilvání­tottak véleményt az emberek, különböző sajátosságok, bo­nyolult áttételek érvényesül­tek. Merész dolog lenne tehát általános következtetéseket le­vonni, mégis akadtak közös jellemvonások. A választásokon szinte mindenütt baloldali előretörés következett be, megjavították helyzetüket a társadalmi ha­ladás hívei. Franciaországban a gaulleista többséget — a „majorité” már csupán szavak­ban az — 48 százalékos telje­sítményével jócskán megelőzte a baloldali pártok szövetsége. A centrista reformátorok csat­lakozásával előreláthatólag folytatódik majd a jelenlegi kormányzás, de a parlamenten belül és azon kívül számolni kell a baloldal megnövekedett erejével. A kommunista párt egymaga huszonegy százalék­nál több szavazatot kapott, nyertek a szocialisták, a bal­oldali radikálisok is, tehát jól járt a baloldali egységfront minden résztvevője, s -ez kü­lönösképpen biztató a jövőre nézve. Ä francia választás nem a végkifejlet, csak a kezdet, s előrevetítik árnyékukat az éle­dező belpolitikai csatározások. Chilében megdőlt egy ha­gyomány. Az elnökválasztások közötti félidős, parlamenti vá­lasztásokon a hatalmon levő államfő párthívei minden esetben visszaestek. Ezúttal másként történt: 1970-ben Al- lende mindössze 36 százalékos eredményt ért el, 1973 már­ciusának első vasárnapján vi­szont a Népi Egység 43 száza­lék fölé emelhette arányát. A jobboldali ellenzék ugyan ké­pes volt megőrizni többségét a szenátusban és képviselpház- ban, mandátumai azonban megfogyatkoztak. Az a nem titkolt cél, hogy egy nagyará­nyú reakciós szavazatnyere­séggel lélektani nyomás alá vegyék Allendét és kormányát, előkészítsenek egy alkotmá­nyos vagy erőszakos jobboldali hatalomátvételt, kudarcot val­lott. Ügy tűnik, hogy a balol­dali kormánykoalíció időt nyerhetett a további reformok megvalósítására, s a három év múlva esedékes elnökválasz­tások megfelelő előkészítésére. Bangla Deshben, a várako­zásnak megfelelően, Mudzsi- bur Rahman Avami Pártja el­nyerte a képviselői helyek 97 százalékát. A választás meg­Hétfő: Baloldali előretörés a franciaországi és a chilei vá­lasztásokon. — Helsinkiben folytatódik az európai bizton­sági konferencia előkészítése — nem hivatalos EKHT-konzul- táció Bécsben. . Kedd: A magyar—amerikai vagyonjogi megállapodás alá­írása. — Intézkedések Szudán­ban a palesztin gerillák ellen. Szerda: Rahman sejk Avami Pártja győz a Bangia Besh-i választásokon. — Ceausescu ro­mán pártfőtitkár és államfő prágai látogatása. Csütörtök: Népszavazás Bel­fastban, merényleísorozat Lon­donban. — Megállapodás a dél­vietnami tárgyalások megkez­déséről. Péntek: Miniszterelnök-helyet­tesünk, Váíyi Péter Kanadában folytat megbeszéléseket. — Zambia panasza Rhodesia ellen a Biztonsági Tanács előtt. Szombat: Pompidou francia elnök váratlan tv- és rádiónyi­latkozattal avatkozik be a vá­lasztásokba, a második forduló vigíliáján. gyorsíthatja a belső konszoli­dációt, a gazdasági nehézségek leküzdését, sőt megkönnyíti a külpolitikai problémák rende­zését is. Az észak-irországi népszavazásról viszont aligha mondhatnánk el, hogy hozzá­járult a kibontakozáshoz. Az unionista többség a Nagy-Bri- tanniához való tartozás mel­lett döntött, a kisebbség boj- kottálta a szavazóhelyiségeket. (Volt katolikus körzet, ahol, egyetlen választó sem jelent meg az urnáknál!) A hivata­los eredmények így legfeljebb csak a válság és szakadás mélységére vetnek fényt. Az északír krízis robbanásszerűen betört Londonba is, a brit fő­város több utcája a második világháborúra emlékeztető látványt nyújtott. Az efajta merényletek (egyesek az IRA szélsőségeseit sejtik mögöttük, mások ügyesen kitervelt pro­vokációt sem tartanak lehe­tetlennek) károsak és nem cél­ravezetők. Hiba lenne azonban a fától nem látni az erdőt, el­tekinteni a sürgősen megoldás­ra váró ír problémáktól. A Fekete Szeptember khar- túmi diplomatagyilkosságai a palesztin mozgalomnak ártot­tak a legtöbbet. Khartúm ürü­gyén ugyanis furcsa esemé­nyek bontakoztak ki Szudán­tól Jordániáig: célba vették azt a palesztin gerrillaszerve- zetet, az El Fatahot, amely maga Is szembefordult a szél­sőségesek akciójával. Az arab világból más nyugtalanító hí­rek is érkeztek: Szíriában fa­natikus muzulmán vezetők szerveztek tüntetéseket az or­szág új haladó alkotmánya el­len, a szovjet sajtó pedig kénytelen volt több cikkben megbírálni a kairói „szürke eminenciásként” nyilvántartott Heikalt, Egyiptom érdekeivel ellentétes kijelentései miatt. Most, amikor Egyiptom új diplomáciai offenzívát kezdett a holtpontról való kimozdulás érdekében, különösen fontos lenne, hogy az egyes arab or­szágok haladó, antiimperialis- ta összefogással adják meg ezeknek a kezdeményezések­nek súlyát, és „hátországát”. Vietnam körül viszonylag csendes volt a hét, a figye­lem a két dél-vietnami fél jö­vő héten kezdődő politikai tárgyalásaira irányül. A Nem­zeti Megbékélés és Egyetértés Tanácsának megalakítása; a politikai foglyok ügye; az esetleges választások — van miről beszélni, s a tanácsko­zások maratoni hosszúságúra nyúlhatnak. A párizsi színhely is azt mutatja, hogy Dél-Viet­namban egyelőre nehéz lett volna biztosítani a résztvevők személyi biztonságát, gondol­junk csak "a Huéban és Sai­gonban végrehajtott provoká­ciókra a DIFK küldöttei el­len. Jóllehet a nyugati hatalmak a valutáris ellentétek kapcsán elsősorban saját soraik rende­zésével foglalkoztak, a héten több jelentős kelet—nyugati érintkezés is történt. Tanaka japán kormányfő levelet írt Brezsnyevhez, amelyben a szovjet—japán együttműködés lehetőségeit vázolta fel. Var­sóban a finn és lengyel mi­niszterelnök találkozott: úgy nyilatkoztak, hogy a nyáron meg lehetne tartani az euró­pai biztonsági konferenciát. (Jó hír Helsinkiből: újabb munkabizottságok alakulnak a napirend végleges formába öntésére). Végül, de nem utol­sósorban „házunk táján” sem INDIRA GANDHI indiai kormányfő kijelentette, hogy India többet nem fogad el ga­bonát az Egyesült Államoktól, mivel a legutóbbi százezer tonnás kölesszállítmányban daturát (mérgező' gyomnö­vényt) találtak. A SZOVJET VÖRÖSKE­RESZT segélyt folyósít az iz­landi vulkánkitörés során kárt szenvedett lakosságnak. A rejkjaviki szovjet nagykövet­ség 7 900 000 izlandi korona ér­tékű csekket nyújtott át a ha­tóságoknak. A SZUDÄNI HATÓSÁGOK pénteken khartúmi lakásán letartóztatták a Palesztinái Felszabadítási Szervezet khar­túmi hivatalának vezetőjét családtagjával együtt. Ph KÍNAI NÉPKÖZTÁRSA­SÁG és Spanyolország kormá­nya elhatározta, hogy a két ország 1973. március 9-i ha­tállyal nagyköveti szintű dip­lomáciai kapcsolatot létesít egymással. A TEJ túltermelésének meg­akadályozása érdekében a svájci kormány húszezer fe­jőstehén kényszerlevágását rendelte el. TÉRDBŐL AMPUTÁLTÁK Juan Velasco perui államfő jobb lábát, miután vérkerin­A jövő hét A most következő hét is Viuiozaiiioiul a választások je­gyében inául. A inai. iranciaor- iszági vaiasztasok uiásoúik tor- ciuioja ménéit Argentmanan is az urnáit eie jaxui a lakosság, nogy uuntson az aliamemok es aiemök személyéről, vaiamint a szenátus, a kepviseiőnáz es a heiyi hatanni szervek összeté­teléről. A militarista rezsim anal engeaeiyezett országos választás a nemreg mociosium axitotmanynak megieleióen tör­ténne. Tucatnyi part- és politi­kai tömoruies verseng, ám bár­mi legyen is a választások ki­menetele, egy bizonyos: Ar­gentína tovaobi társauaimi fej­lődését még jó ideig a katona­tisztek magatartása határozza meg. Hétion Szíriában népsza­vazásra kerül sor az új aiaot- mányról, kedden pedig az új török államfőt választják meg. Itt a katonai parancsnokon: három tartomány oan korlátoz­ták a sajtószabadságot a hét vegétől, a „választás békés le­folyása és kimenetele” érdeke­lj en. Egyetlen jelölt pályázik az elnöki posztra, Gurler tábor­nok, volt vezérkari főnök. Harmadik hetébe lép Helsin­kiben az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő konzultáció harma­dik fordulója, s bár a munka intenzívebbé vált az elmúlt időben, az előrehaladás azon­ban nem gyorsult meg. A bé­csi EKHT-konzultációk során a NATO-tagállamok állítólag hétfőn új kompromisszumos formulát hoznak nyilvánosság­ra. Genfben pedig hétfőn indul a SALT újabb fordulója. A dollárválsággal kapcsolat­ban, a múlt heti sikertelensé­get követően, pénteken újból tárgyalóasztalhoz ülnek a ve­zető tökésállamok pénzügymi­niszterei. Ezt megelőzően Shultz amerikai pénzügymi­niszter hétfőtől szerdáig Moszk- váoan tárgyal. A Panama-csatorna övezete is az érdeklődés középpontjába került a héten (melynek jelen­legi státusa természetellenes és akadályozza Panama normális fejlődését), ugyanis csütörtök­től az ENSZ legfontosabb tes­tületé, a Biztonsági Tanács itt tartja kihelyezett ülését, ame­lyen a latin-amerikai földrész kérdéseivel foglalkozik. Finn-— KGST tárgyalások kezdődnek hétfőn Moszkvában, szerdán Phenjanban folytatódnak a KNDK és Dél-Korea közti meg­beszélések, csütörtökön kezde­tét veszi Párizsban a VDK— USA gazdasági vegyes bizott­ság munkája. S befejezésül részletek a vár­ható utazási naptárból: Vályi Péter kedden indul haza Ka­nadából, Sharp kanadai kül­ügyminiszter hétfőn Vietnam­ba, majd onnan szerdán Laosz- ba utazik, El-Zajjat egyiptomi külügyminiszter hétfőtől Pe­king vendége, s ugyanekkor érkezik a libanoni kormányfő Rabatba. Bijedics jugoszláv miniszterelnök kedden kezdi meg malaysiai látogatását, majd pénteken Ceylonba érke­zik. Ugyanezen a napon El- Zajjat Pekingből Pakisztánba utazik, Csi Peng-fej kínai kül­ügyminiszter szombattól Kairó­ban tárgyal. Alacs B. Tamás ___________________________________ _ Áz sia jövője A háború befejezése Vietnamban, a béke helyreállítása Laoszban Ázsia és a csendes-óceáni térség valamennyi állama számára szükségessé tette, hogy felülvizsgálja diplomáciai fegyvertárát. Válaszolni kell arra a kérdésre, milyen alapon nyugodjék a jövőben a térség népeinek biztonsága. A vietnami, háború egyik legfőbb tanulsága, hogy az erő alkalmazása egyetlen ázsiai probléma pozitív megoldását sem teszi lehetővé, csupán reménytelen kátyúba viszi az „erőpoliti­ka” híveit. AZ események fejlődése azonban azt mutatja, hogy az erő­politika hívei korántsem tűntek el. Vegyük például lord Car­rington angol hadügyminiszter minap véget ért háromhetes délkelet-ázsiai és csendes-óceáni utazását. Carrington egyik fő célja az volt, hogy alátámassza: az Anglia, Szingapúr, Malay­sia, Ausztrália és Űj-Zéland közötti öthatalmi paktum megin­gathatatlan. Megpróbálta rábírni Ausztráliát Szingapúrban ál­lomásozó katonai kontingensének fenntartására, bár Canberrá­ban tudomására hozták, hogy Ausztrália véglegesen elhatároz­ta, kivonja zászlóalját Szingapúrból. Carrington tárgyalt annak lehetőségéről is, hogy angol atomtengeralattjárók látogassanak ausztráliai és új-zélandi kikötőkbe. Mind e mögött Londonnak az a törekvése áll, hogy megszilárdítsa a neokolonializmus tá­maszait, megerősítse Angliát katonai felügyelő pozíciójában a világnak ebben a körzetében. A kínai vezetők ugyancsak különös érdeklődés* mutatnak az „erők játéka” iránt. Pekingben egy évvel ezelőtt, Nixon lá­togatásának befejezése alkalmából kiadott közös közlemény­ben az Egyesült Államok és Kína kijelentették: „a világ népei­nek érdekeivel ellenkeznék, ha valamely nagyhatalom összebe­szélne egy másikkal a többi ország ellen, vagy, ha a nagyhatal­mak befolyási övezetekre osztanák fel a világot”. Ma azonban sok nyugati megfigyelő mind több okot lát a kínai diplomáciai akciókban arra a véleményre, hogy napirendre kerül a „Pe­king—Tokió tengely”, sőt, a „Washington—Peking tengely” megteremtése. Világos, hogy az ilyen politika a régi katonai szövetségek életét hosszabbítja meg, és új szövetségek kötésére ösztönöz. Eközben az ázsiai népek tudatában visszavonhatatlan vál­tozások mentek végbe. Mind erősebben érezhető, hogy Ázsia és a Csendes-óceán körzetében a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének gyökeres átépítésére van szükség. Nem véletlenek azok a módosítások sem, amelyeket Ausztrália és Üj-Zéland hajtott végre külpolitikája irányvonalán. Az egész világ felfi­gyelt azokra a Canberrából hallatszó józan véleményekre, ame­lyek a Délkelet-Ázsiában létrehozott katonai-politikai tömbök rendszerének idejét múlt voltát és ennek szükségességét han­goztatták, hogy ki kell kerülni a terhes és veszedelmes kötele­zettségek bűvös köréből. A Szovjetunió elveti azt a gondolatot, hogy a nemzetközi kap­csolatokat Ázsiában csak az erőpolitika szálaiból lehet szőni. A kollektív biztonság szovjet eszméje azt a politikai folyamatot ösztönzi, amelynek során teljesen új alapokon lehetne kiépíteni a nemzetközi kapcsolatokat Ázsiában. Melyek ezek az alapok? Lemondás az erő alkalmazásáról az államok egymás közötti kapcsolataiban, a szuverénitás és a határok sérthetetlenségének tiszteletbentartása, be nem avatkozás a belügyekbe, a gazdasági és egyéb téren folytatott együttműködés széles körű fejlesztése a teljes egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján. Az ázsiai béke jövőjével foglalkozva sok ázsiai vezető lé­nyegében ugyanolyan elgondolásokat juttat kifejezésre, mint a Szovjetunió. Indira Gandhi indiai miniszterelnök például feb­ruár 6-i beszédében ezt mondotta: „Mi kétségkívül szeretnénk, ha egész Ázsia a béke és együttműködés körzetévé válnék”. Malaysia miniszterelnöke, Abdul Razak, tavaly októberben, moszkvai tartózkodása alkalmával arról szólt, hogy országa tiszteletben tartja a békés egymás mellett élés alapelveit és ar- r$ törekszik, hogy békés alapon érje el a Délkelet-Ázsiában érdekelt felék törvényes érdekeinek elismerését és összehan­golását. Valamennyi azsiai ország előtt nagy lehetőség áll, hogy hozzájáruljon e térség nemzetközi kapcsolatainak újjáalakítá­sához. A kollektív biztonsággal kapcsolatos szovjet elgondolás mindenképp ösztönzi az erre irányuló kísérletet. Szpartak Beglov ) t >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents